Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. rész: Maya

2013.10.01

 Miután Karen hazatért a családjával, igyekeztek elrejteni a lányt mindenki elől. Néhány hét múlva kiderült, hogy Darius valóban teherbe ejtette őt. Habár a férfi megfenyegette, ha a babának bármit ártani mernek, akkor minden családtagját megöli, és ő soha többé nem lesz szabad, soha nem állt szándékában, hogy az erőszakból fogant gyermekét eldobja magától.

Abraham mindent bevallott, ami az unokái számára nehezen volt megemészthető. Karen reménykedett benne, hogy Darius hazudott, de sajnálatára a nagyapja mindent megerősített.

Hónapokkal később Karen egy egészséges kislánynak adott életet. Hiába volt a csöppségnek sötét haja, mégsem tudott haragudni rá, mert az apja annyit bántotta őt. Apropó Darius. Figyelemmel követte Karent, de úgy döntött, hogy egy ideig békén hagyja, nehogy a terhesség során valami komplikáció lépjen fel. Ha mellette lenne, nem bírná ki, hogy ne érintse őt. Azonban a nő gondosan vigyázott magára és a babára is a terhesség alatt, így nem volt oka közbeavatkozni.

Mikor látta őket távozni a kórházból, legszívesebben odament volna hozzájuk, hogy ő is a karjaiban tartsa a kis jövevényt. Azonban fényes nappal volt, és csak rájuk ijesztett volna. Megvárta, hogy hazavigyék a kis faházba, ahol Karen egyedül élt, habár a fivérei gyakran látogatták meg őt. Egy asszony segített ellátni a babát. Te jó ég Darius azt sem tudta, hogy fia vagy lánya született-e, pedig már igencsak kíváncsi volt rá. A karjai között akarta tartani a gyermeket.

Miután az asszony elment, Karen is aludni tért. A terhesség és a szülés alaposan kifárasztotta. Gyűlölni akarta Dariust, de emiatt a kisember miatt nem volt rá képes. Érezte, hogy a férfi figyeli őt, ami némi rettegéssel töltötte el, de nem szólt a családjának, hiszen majdnem tíz hónapja ígéretet tett a férfinak, aki azóta is türelmes volt vele.

Mikor Karen végre elaludt, Darius belopózott a házba, és a gyerekszobába ment, ahol a bölcsőben békésen aludt a gyermeke. A szobában főleg a lányos színek domináltak, így úgy sejtette, hogy kislánya született. A karján még ott volt a karszalag, amire az volt írva, hogy Maya Oveans. Mosolyra húzódott az ajka, ahogy érdes ujjaival megérintette a pici puha arcocskáját. A baba halkan felnyögött, mintha felismerné őt, és az apró kis ujjaival megérintették a férfi kezét.

-          Annyira gyönyörű vagy – súgta halkan a babának, aki hirtelen kinyitotta a szemét, és a gyér fényben az apjára nézett, mivel égett egy kis lámpa a szobában, amit Karen hagyott úgy, hogy ha be kell jönnie a babához, akkor rögtön megtalálja. Darius úgy döntött, hogy ideje mennie, nem kísérteni a szerencséjét, azonban ahogy távozni akart fellökte a széket, mire Karen felébredt a szomszéd szobában, és egy tőrrel a kezében hamarosan meg is jelent a picinél, aki azóta felsírt a zaj miatt.

-          Lépjen el a lányom mellől! – mondta veszedelmes hangon a lány.

-          Ő az enyém is - felelte Darius.

-          Mit keresel itt? – engedte le a fegyvert a lány.

-          Látni akartam annak pár napnak a gyümölcsét, mikor még egy ágyban háltunk – simogatta meg a kicsi hasát gyengéden.

-          Ennyire érdekelt a végeredmény? – kérdezte kissé gonoszan.

-          Tudod jól, hogy egy ideje a nyomodban vagyok, és figyellek – emlékeztette Darius, mire a baba nyöszörögni kezdett. Karen sóhajtva odament hozzá, és ölbe vette.

-          Reménykedtem benne, hogy csak paranoia az egész – ringatta lágyan a picit.

-          Megfoghatom? – kérdezte reménykedve Darius.

-          Azt hiszem – bólintott zavartan Karen, majd átadta az apjának a gyermeket.

-          Óvatosan, itt és így támaszd alá a kis testét! – adott instrukciókat, miként tartsa a gyermeküket.

-          Olyan apró – mondta elérzékenyülve Darius.

-          Igen, főleg hozzád képest – bólintott Karen. – Szóval jöttél, hogy behajtsd rajtam az ígéretemet? – kérdezte nagyot sóhajtva.

-          Nem, tisztában vagyok vele, hogy a tested jó ideig nem fogadhat magába férfit. Látni akartalak titeket. Ti vagytok a családom – adott könnyed puszit a lánya sötét hajára. – Köszönöm, hogy Mayának nevezted el – nézett hálásan a lányra.

-          Nagyapa mesélte, hogy mi történt a húgoddal – bólintott Karen. Mielőtt Darius válaszolhatott volna a kis Maya felnyögött.

-          Valamit rosszul csinálok? – kérdezte a férfi.

-          Nem hiszem, szerintem pelenkát kell cserélni lassan, és éhes is lesz – vette el a férfitól, majd vitte a pelenkázó szekrényhez, és kicserélte a pelenkát, majd utána leült a szobában lévő fotelbe. – Gondolom, szeretnéd nézni, ahogy etetem – nyelt nagyot.

-          Ha szabad – lépett közelebb.

-          Az elmúlt héten ragaszkodtam hozzá, hogy ne legyen a közelemben ilyenkor férfi, de azt hiszem, Maya apukájaként veled kivételt kell tennem – húzta fel a pólóját, amit alváshoz használt, és megszoptatta a babát. Darius lenyűgözve figyelte a folyamatot, és megállapította magában, hogy még soha nem látott ennél szebbet.

-          Köszönöm – telepedett le Karen oldalára a fotel karfájára, és figyelte, ahogy a lány megeteti a gyermeküket. Nem tartott sokáig az egész, mégis úgy tűnt, mintha egy örökké valóság óta nézte volna őket. – Visszakaphatom kicsit? – kérdezte, ahogy Karen megigazította a pólóját.

-          Rendben – nyelt nagyot, és adta át a babát, aki látszólag kényelmesen érezte magát a férfi hatalmas karjai között. – Meglepően gyengéd és kedves vagy vele – mondta a párosra mosolyogva Karen, aki nem nézett volna ki a brutális férfiból ennyi kedvességet.

-          Szeretlek benneteket, ezen nincs mit csodálkozni – ringatta kedvesen a babát, miközben Karen egy textil pelenkát vett elő, és a férfi vállára terítette, pont a lányuk feje alá. – Nem elég tiszta az ingem? – kérdezte semmit sem értve.

-          Nem erről van szó, most etettem meg. Visszahányhatja a kis mohó – simogatta meg a pici fejét.

-          Valahogy rá tudnálak venni, hogy egy család legyünk? – kérdezte Darius, akit megérintett a pillanat meghittsége.

-          Felhagynál a kannibál életmódoddal, és normális férfiként élnéd a napjaidat? – kérdezte cinikusan.

-          Hagyjam ott a palotát, és éljek veletek valahol állatok húsán élve? – kérdezte meglepetten, ami abban a pillanatban nem is volt olyan elképzelhetetlen.

-          Tudjuk jól Darius, hogy ez soha nem fog megtörténni – nyúlt a kicsiért Karen, aki zokon vette, hogy már nem az apukája tartja a kezében.

-          Egy pillanatra gondoljunk bele! Felhagyok az emberhússal, csak marhát eszem ezentúl, vennék egy elszigetelt farmot, hajlandó lennél velem élni? – hitetlenkedett Darius.

-          Ne ragadjon el minket a pillanat heve. Ahogy Mayát itt tartjuk a karjaink között, de legyünk realisták. Te tíz hónappal ezelőtt megerőszakoltál, a családod megölte a munkatársaimat, és mindennek a tetejébe emberhúst eszel. Nem vagy képes egyik napról a másikra megváltozni, ahogy én sem tudom elfelejteni a múltat. Nem fogok tiltakozni az ellen, hogy Maya ismerjen téged, de már most szólok, hogy nem fogom hagyni, hogy kannibál legyen – mondta szigorúan.

-          Értem – bólintott Darius.

-          Másfelől, ha látni szeretnéd, akkor előre szólj! Nem akarom, hogy a családom bármely tagja itt találjon, nagyapának túl nagy fájdalmat jelentene. Árulásnak venné – ringatta el a babát.

-          Igazad van – bólintott a férfi. – Azonban, be fogom neked bizonyítani, hogy érdemes elgondolkodnod azon, mi hárman egy család lehetünk – vetette fel.

-          Nagyapának nem okoznék ekkora fájdalmat. Más lenne, ha átlagos körülmények között találkoztunk volna, és te is átlagos pasi lennél. Majdnem megnyomorítottál, ezt soha nem teszed jóvá. Azonban az igaz, hogy nélküled nem lenne nekem Maya, aki nélkül el sem tudom képzelni az életemet, ezért nem tiltalak el tőle – vitte a babát vissza a szobába, és tette le a bölcsőbe.

-          Karen, mikor megcsókoltál, amikor elhagytál, éreztem, hogy nem vagy irántam közömbös. Másfelől tudod jól, hogy mit ígértél. A nagyapád életéért cserébe megígérted, hogy szeretkezel velem – emlékeztette.

-          Essünk túl rajta! – ragadta meg a pólója alját, mire Darius megfogta a kezét, és közelebb lépett hozzá, majd gyengéden megcsókolta. Karen sértődötten viszonozta a csókot.

-          Most nem, neked meg kell gyógyulnod. A szeretkezés kölcsönös beleegyezést jelent, őszinte csókokkal. Most még nem vagyunk rá képesek, és neked még meg kell gyógyulnod, mielőtt ismét benned leszek – adott egy rövid csókot Karen ajkára, majd elhagyta a házat.

-          Ez esetben soha nem szabadulok meg tőled – mondta halkan, majd aludni tért.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.