Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. rész: Darius új életet kezd

2013.10.02

 Abraham felháborodva vette tudomásul, hogy a szomszédjában lévő hatalmas birtok vevőre akadt. Ez nem lett volna olyan hihetetlen, ha nem tudja meg, hogy milyen hatalmas áron kelt el a föld. Mikor meglátta Dariust majdnem megölte dühében. Mikor látta, hogy kezet fog az ingatlanügynökkel nem bírta tovább, odament.

-       Mi folyik itt? – kérdezte dühösen.

-          Áh, Mr. Oveans bemutatom az új szomszédját, ő itt Darius Prince – mutatta be a fiatalabbnak tűnő férfit.

-          Te fattyú mit képzelsz magadról? – lett még dühösebb Abraham.

-          Mit is képzel egy férfi, aki közel akar élni a párjához és a lányához, ha már a párja rokonai elszakították tőle a szeretteit – nézett veszedelmesen Darius.

-          Ne merj Karen és a kicsi közelébe menni, mert megöllek – fenyegette meg.

-          Maya az én lányom is, nincs jogotok távol tartani tőlük – lett az a kegyetlen férfi, akit évekig barátjának nevezett.

-          Szóval Karen és maga együtt voltak a városban. Végre megszűntek a találgatások, hogy milyen férfi lehetett együtt vele – mondta kissé rosszindulatúan az ingatlanügynök.

-          Ezt fejtse ki bővebben! – lett kíváncsi Darius.

-          Igen erre én is kíváncsi vagyok – mondta Abraham.

-          Tudja Mr. Oveans az unokája mindig egy különc béka volt, akit kiközösítettek a kortársai. Mindenki számára csak céltábla volt – vonta meg a vállát.

-          Szóval emberszámba se nézték – állapította meg Darius, miközben alig tudta visszafogni magát, hogy a két jelenlévőt meg ne ölje.

-          Valahogy úgy – bólintott.

-          Felhívná az ügynökséget? – kérte az üzletkötőt Darius.

-          Milyen ügyben? – kérdezte rossz érzéssel az ügynök.

-          Harmincezer dollárral többet akarok adni a birtokért, de van egy feltételem, amire a főnökének rá kell bólintania – felelte sejtelmesen a vevő.

-          Értem – vette elő a telefonját, majd intézte el a hívást.

-          Jó napot Mr. Prince, mi lenne a feltétele? – kérdezte az ügynökség igazgatója.

-          Jó napot. Harmincezerrel többet adok a birtokért, ha másik üzletkötőt küld a problémás papírok elintézésére, és ötvenezerrel többet, ha ezt a nyámnyilát ki is rúgja – nézett veszedelmesen, mire a középkorú férfi el akarta venni a telefont tőle, de Darius egy laza mozdulattal ellökte.

-          Mit képzel? – kérdezte, mikor Darius befejezte a hívást.

-          Örülj, hogy lélegzel még! Csak Karen kedvéért vettem vissza, és tanúsítok több türelmet ilyen szarcsimbókok iránt – dobta oda a telefont. – Máskor gondold meg, hogy kinek a nőjét sértegeted nyilvánosan.

Abraham egyszerűen nem tudta elhinni, hogy minek volt tanúja az imént. Ő nem úgy ismerte Dariust, aki egy ekkora sértést megbocsátott volna. Azonban úgy tűnt, hogy Karen kedvéért valóban meg akart változni, és ezt az idős férfi valóban értékelte.

-          Láttad már a kis Mayát? – kérdezte, miután az ügynök elhúzta a belét.

-          Néhány napja a karomban is tartottam. Karen tud róla, szóval nyugodj meg! – figyelmeztette Darius.

-          Meg kellene ölnöm téged, amit műveltél vele – mondta fenyegetően Abraham.

-          Lehetséges, azóta már tudom, hogy helytelen volt, de amíg nem ittam a véréből, addig nem tudtam tisztán gondolkozni. Hidd el Abraham számomra Karen szent – mondta meggyőzően Darius.

-          Ahogy a családom számára is az – mondta csendesen Abraham. – Ne várd, hogy megbocsátjuk, amit vele tettél. Szereti Mayát, de nem miattad, hanem mert olyan kis ártatlan. Nem tudom, hogy mit akarsz itt, de keservesen megbánod, ha még több fájdalmat okozol neki – fenyegette meg Abraham.

-          Mikor hagytam, hogy megöljék az öcsédet és azt a lányt, nem tudtam, hogy Tyson mit érzett. Számomra felfoghatatlan volt, hogy a kommunán kívül lehet ragaszkodni valakihez. Először azért akartam Karent birtokolni, mert a te leszármazottad. Most viszont ő magáért akarok vele lenni – felelte őszintén. – Elhagytam a palotát, habár ellenőrizni eljárok majd, de át akarom őket nevelni, hogy nyitottak legyenek a világ felé, és ne legyenek olyan elvadultak. Meg akarok javulni, hogy Karen szeressen, és Maya büszke legyen rám, mint nemzőjére – mondta eltökélten, majd otthagyta a régi barátot.

Abraham nem tudta, hogy mire is számítson. A falubeliek csodálkozva fogadták az új befektetőt, aki úgy tűnt végtelen anyagi forrásokkal rendelkezik. Ahogy teltek a hónapok, egy hatalmas önellátó farmot szervezett, ahol sok lakó munkát kapott. Akik lopni mertek, azokat kegyetlenül megbüntette, de azokat még jobban, akik Karenre valami rosszat mertek szólni. Hetente több estén is meglátogatta a lányt és a közös gyermeküket, segítve ellátni a fürdetéssel járó bonyodalmakat.

Maya mindig mosolygós baba lett, mikor Darius az ölébe vette, míg Karen is furcsán biztonságban érezte magát a férfival, akit látszólag kicseréltek. A falubeliek őszinte felháborodással tekintettek Karenre, amiért nem nyitottabb a férfi felé. Számukra Darius egy hős volt, akinek kicsit más az értékrendje, de bármelyik anya boldogan adta volna feleségül hozzá a lányát.

A kommunából felbukkanó néhány főt szívesen látta Darius, mivel segítette a társai beilleszkedését az emberek társadalmába. Azonban érezte, hogy a vadállat ismét kezdi átvenni felette az irányítást. Néha kevés tartotta vissza attól, hogy leteperje Karent, mikor látogatóba ment hozzá.

-          Minden rendben? – kérdezte a lány, miután elpakolta a mosogatóba az edényeket.

-          Igen, azt hiszem – bólintott Darius.

-          Én nem úgy hiszem – fűzte keresztbe a karjait a mellei előtt, amitől csak jobban kidomborodtak, jobban korbácsolva a férfi vágyát.

-          Emlékszel arra az időszakra, mikor Maya megfogant? – kérdezte feszengve Darius, ami igazán furcsa látvány volt a lány számára.

-          Mintha rémlene valami, pedig nekem elhiheted, azon vagyok, hogy elfelejtsem – mondta barátságtalanul Karen.

-          Akkor ittam a véredből. A fajtánk férfitagjai így csillapították mindig a vadállatot. Abrahamtől tudom, hogy évente háromszor adni szoktál vért, amit mindig megvásárolt, és ő így őrzi meg az emberségét. Egyszerűen kimondva hiányzol – lépett a lány elé, és mélyen a szemeibe nézett.

-          Mennyi vérre van szükséged? – kérdezte zavartan Karen.

-          Néhány korty már sokat segítene – felelte megmarkolva a konyhapult szélét Darius.

-          Legyen – sóhajtott mélyet Karen, majd egy kést vett elő és a bal tenyerét megvágta, majd a férfi orra elé tartotta. – Igyál! – parancsolta.

-          Miért teszed ezt? – nem értette.

-          Mert segítesz az embereknek, és a lányodnak egy olyan apára van szüksége, aki nem veszíti el a fejét. Most pedig igyál, mielőtt mindent összevérezek itt! – fordította el a tekintetét, miközben Darius gyengéden nyalogatni kezdte a tenyerén lévő vágást.

-          Csodálatos vagy Karen – dörzsölte meg Karen tenyerét, ahol kezdett elhalványulni a seb, és a lánynak is egyre jobban melege volt.

-          Ez hogyan? – nem értette, hogy mi történt.

-          Megharaptam a nyelvem, és a vérem felgyorsította a tested gyógyulását – ölelte át. – Egy kicsit maradjunk így, annyira szomjazom a közelséged – szorította erősen magához.

-          Van kedved ma itt aludni? – kérdezte magát sem értve Karen.

-          Úgy érted, hogy meghívsz az ágyadba? – hitetlenkedett a férfi.

-          Annyi helyről hallottam már, hogy a testi kapcsolat milyen élvezetes, és te megígérted nekem, hogy bebizonyítod – csókolta meg incselkedve. Darius amint felfogta, hogy mi is történik vadul habzsolta a lány száját.

-          Megtisztelsz – kapta fel Karen testét, majd a hálószobába vitte, ahol mindent megtett, hogy a lány elégedett legyen.

Másnap reggel Karen szitkozódásra ébredt. Mikor felült az ágyon, Darius nem volt mellette. Felvette a köntösét, és megkereste a hang forrását. A férfira a konyhában talált rá, ahol a kávéfőzővel küzdött.

-          Te mit csinálsz? – kérdezte az ajtóban megállva.

-          Áh felébredtél – fordult Karen felé, és mosolyogni próbált. Enyhén komikus volt, ahogy a szerteálló haja és az egy napos borosta ártatlanná tette az egész arcát.

-          Mit csinálsz? – kérdezte, miközben igyekezett elhessegetni a gondolatot, hogy mennyire együtt akar lenni a férfival ismét.

-          Kávét akartam neked készíteni. Tudom, hogy mennyire szereted ébredés után a friss kávét, de ez a masina nem hajlandó működni - bökött a kávégép felé.

-          Nos Darius, igazán kedves a gondolat, de ne fáradj! Ilyenkor még aludni szoktam – fogta össze a köntöse nyakát, hogy minél kevesebbet lásson a testéből a férfi, mintha értelme lett volna. Nem értette magát, miért adta meg magát, hogy szeretkezzen vele. Egyfelől mocskosnak érezte magát, másik részről ismét együtt akart lenni vele.

-          Bocsánat – mondta bűnbánóan, mire Karen megsajnálta.

-          Megmutatom – lépett oda mellé, és megmutatta, hogy miként működik a kávéfőző. Ahogy lefőtt a forró ital, töltött két bögrébe. – Ez az – kortyolt bele a sajátjába, miközben mélyet sóhajtott. Darius éppen meg akarta kóstolni a neki kiöntött kávét, de inkább oldalra tette, és megcsókolta a lányt. A csóknak kávé íze volt.

-          Ez valóban nagyon finom – felelte a férfi, miközben kibontotta a köntös övét, és így feltárult előtte a lány meztelen teste.

-          Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat – próbált tiltakozni, de érezte, hogy a teste vágyik a férfira.

-          Még aludnál most, miért nem töltjük el valami élvezetessel ezt a kora hajnali órát – gombolta ki a sliccét, majd kitapogatta, hogy Karen mennyire van kész az együttlétre. A lány teste igazán síkos és befogadó volt, így nem töprengett, felültette a lányt a konyhapultra és a kedvese testébe hatolt egy határozott mozdulattal. Karen felnyögött az élvezettől, majd átadta magát a szenvedélynek. Hagyta, hogy Darius a testében mozogjon, míg ő a lábait a derekára fonta. A férfi lassú és határozott tempót diktált, miközben ajkával felváltva becézgette Karen két megnövekedett mellét.

Karen alig kapott levegőt, ahogy közeledett a csúcs felé. Nem gondolta volna, hogy emellett a férfi mellett még egyszer el tudja magát engedni. Kényszerítette magát, hogy visszatartsa az altestéből kitörni vágyó gyönyört, de a méhének erről más volt a véleménye. Darius vad rohama ellen tehetetlen volt. Ahogy Darius megérezte, hogy Karen elélvezett, ő maga is el merte engedni magát. Hangosan ordított fel, miközben elment a lány testében. Még percekig kapaszkodtak egymásba, mikor kopogást hallottak.

-          Húgi – hallotta meg Samuel hangját.

-          A fenébe – szitkozódott Karen, miközben felfogta, hogy milyen helyzetbe is került.

-          Menj, öltözz fel, én addig feltartom - húzódott ki a lány testéből, majd gombolta össze a nadrágját.

-          Ez így nem lesz jó – tiltakozott Karen, aki bele se mert gondolni, hogy a bátyja mit tenne, ha itt találná hiányos öltözetben Dariust.

-          Szinte meztelen vagy kedvesem. Tudom, hogy a bátyád, de akkor sem engedhetem, hogy így lásson – csókolta meg.

-          Mindjárt jövök – bólintott, majd összefogta magán a köntösét, és elsietett a szobájába. Darius közben felvette a bögréjét, majd ment ajtót nyitni.

-          Jó reggelt – köszönt a döbbent fivérnek.

-          Hol van Karen? Mit műveltél vele te mocsok? – támadt rá, de Darius egy elegáns és könnyed mozdulattal kitért az útjából.

-          A szobájában, mindjárt jön – kortyolt megint a kávéból, majd bezárta az ajtót.

-          Mit keresel itt? – kérdezte még ellenségesebben Sam. Neki is a fajtájukra jellemző kék szeme volt.

-          Együtt töltöttem az estét az életem két legfontosabb nőjével. Szerinted? – vágott vissza.

-          Tartsd távol magad Karentől! – vicsorgott Samuel.

-          Minden rendben van bátyus – jött elő a szobájából Karen, miközben a haját fogta össze.

-          Nem tudom elhinni, hogy voltál olyan hülye, hogy megengedd neki, hogy itt aludjon. Már elfelejtetted, hogy mit tett veled egy éve? – kiabált a húgával, mire Darius dühösen kapta el a nyakát.

- Kérj bocsánatot Karentől! – mondta kegyetlen hangon.

- Elég Darius, engedd el! – tette a férfi karjára a kezét.

- Előbb kérjen bocsánatot! – nem engedett a sötét hajú férfi.

- Ha nem engeded el, soha többé nem alhatsz itt, és hetente egyszer láthatod Mayát – fenyegette meg a férfit, mire végszóra a kislány felsírt. – Menj, vedd fel!

Rendben – engedte el végre Samuelt, majd otthagyta a két testvért.

- Te normális vagy? – kérdezte rekedten Sam.

- Nem vagyok biztos benne, de sajnos joga van látni a lányomat. Valóban törődik vele, és nekem vannak szükségleteim – mondta zavartan Karen.

-  Erre nem vagyok kíváncsi – rázta a fejét.

- Sajnos, mióta először önként megcsókoltam, hogy megmentsem tőle a nagyapát, csak rá tudok gondolni, szóval egy évig remekül meg is tartóztattam magam. Azonban szinte minden nap itt van, és nem bírok a hormonjaimmal. Az első este volt tegnap, hogy nem zokogva aludtam el, mióta Maya megszületett, úgyhogy mondd, hogy miért jöttél, utána hagy békén. Meg kell etetnem a lányomat – fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

- Apa üzeni, hogy gyere be a picivel a rendelőjébe. Jacob unokatestvért valami furcsa betegség támadta meg, és tudod jól, hogy a családunk tagjai közül még senki sem volt beteg – magyarázta.

- Nagyapa mit mondott? – kérdezte aggódva Karen.

- Most vizsgálják alaposabban, ez csak délután fog kiderülni. Addig kezdj valamit a seggfej herceggel! – bökött a fejével a gyerekszoba felé.

-          Ne aggódj! Azt hiszem, tudok vele bánni – szorította össze a tenyerét, amit tegnap megvágott a férfi kedvéért.

-          Már tudom, hogy mit fogok neked venni szülinapodra – adott könnyed puszit a lány arcára. – Vigyázz magadra húgocskám, és ha kell segítség, szólj! – azzal távozott. Karen nagyot sóhajtva ment be a gyerekszobába, ahol Darius gyengéden ringatta Maya apró kicsi testét.

-          Elment végre – mondta Karen, miközben a piciért nyújtotta a karjait.

-          Szóval tegnap a hormonjaid miatt szeretkeztél velem? – kérdezte, miközben nem nyújtotta a picit.

-          Mivel szerelmet nem érzek irántad, így igen – felelte keményen.

-          Azt hiszem, ezt megérdemeltem – bólintott Darius.

-          Gondolkozz egy kicsit. Egy éve elrabolt a kolóniátok, miszerint a vonat többi utasával együtt meg fogtok enni. Csak azért menekültem meg, mert Abraham Oveans vére csörgedezik az ereimben. Mikor megtudtad, hogy kinek az unokája vagyok, brutálisan megerőszakoltál, és teherbe ejtettél. Minden normális nő rendőrségre és abortuszra ment volna – mondta dühösen Karen.

-          Ez igaz – mondta Darius, és végre átadta a picit.

-          Azt mutatod, hogy megváltoztál. Valóban jó embernek tűnsz, de egy helyes arc miatt nem lesz senki jó ember. A gyermekem apja vagy, és nekem kötelességem, hogy egy példás apa legyen mellette. Mellesleg a szex számodra is szükséglet – mondta kegyetlenül.

-          Neked a ma reggel csak szex volt? – kérdezte sértődötten Darius.

-          Igen – felelte közömbös hangon Karen, ezzel még jobban szíven találta a férfit. – Ahogy én is az voltam neked egy évvel ezelőtt. Mellesleg, most mind ketten élveztük, ami akkor nem volt elmondható – vitte be a kegyelemdöfést.

-          Akkor itt az idő távoznom, délután még benézek, hogy tudjam, hogy mi volt az apád rendelőjében – rázta meg a fejét, majd otthagyta az élete két értelmét. Maya sértődötten sírt fel, mintha érezné Darius hiányát.

-          Nyugalom kicsim! Néha muszáj kegyetlennek lennem apuval, néha neki is szenvednie kell - adott könnyed puszit a baba fejére.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cailis Over Night Deiieving KelRole

(KelRole, 2019.10.20 10:25)

Zithromax Amazon Dosage Of Amoxicillin <a href=http://cialcheap.com>cialis</a> Precios De Kamagra