Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. rész: Mások véleménye

2013.10.10

 Néhány óra múlva, mikor Darius a városban járt, látta, hogy Karen a babával éppen az orvosi rendelőbe lépnek be. Persze nagy volt a kísértés, hogy utánuk menjen, de a kocsikból ítélve az Oveans család több tagja is ott volt, és amire legutoljára szüksége volt, az a balhé. A lány nagyon gonosz volt vele, mikor eljött tőle. Persze ébredéskor még azt hitte, hogy a mennyországba került, aztán rádöbbent, hogy Karen számára nem ugyanazt jelentette a szeretkezésük, amit neki. Nagy bosszúságára Karen kezdett átváltozni olyanná, amilyen a fajtájuk egésze is volt.

Karen kissé félve lépett a babával a rendelőbe, mivel fogalma sem volt róla, hogy az unokafivérének fertőző-e a betegsége. Úgy tűnt, hogy az apja megbékélt a ténnyel, hogy a lány nem akarta elvetetni a picit közvetlenül a fogantatás után, sőt büszkeséggel tartotta a karjaiban Mayát.

-          A pasidat hol hagytad? – kérdezte köszönés nélkül Samuel.

-          Miről maradtunk le? – kérdezte Tyson, miközben átvette az unokáját a lányától.

-          Semmiről – rázta a fejét Karen.

-          Mesélj csak arról, hogy a seggfej herceg nálad aludt! – nem hagyta annyiban a dolgot a bátyja.

-          Karen – nézett hitetlenkedve a lányra Abraham.

-          Bocsánat nagyapa – szégyellte el magát.

-          Most hirtelen nem vagy szex éhes? – kérdezte gúnyosan Sam.

-          Kedvesen hálálod meg, hogy megakadályozzam, hogy kitörje a nyakad – nem hagyta magát Karen.

-          Gyermekem te önként együtt háltál Dariusszal? – kérdezte Abraham.

-          Mondhatjuk úgy is. Mayát rendszeresen látogatja, mikor kiderült, hogy kezd megint elborulni az agya, mint egy évvel ezelőtt. Azt állította, hogy némi emberi vér segít neki, hogy normális legyen. Szóval adtam neki a sajátomból – mutatta meg a tenyerét. – A többi már történelem.

-          Végső soron talán jobb is így, és nem ellenkezett, mert elképzelhető, hogy vérengzést csapott volna a városban – felelte Warren, Abraham idősebbik fia. – Meg kellene kérdezni, hogy nem tud-e valamit, hogy mi lehet Jacobbal, mert engem nagyon megrémít az állapota.

-          Maya veszélyben lehet? – kérdezte félve Karen.

-          Karanténban van a házukban, és Nick érintkezik vele közvetlenül. Tegnap voltak nálunk, ezért nem odahívtunk – felelte Tyson.

-          Értem – bólintott Karen, mielőtt bármit is mondhatott volna, megszólalt a telefonja, a szépségszalonból keresték. – Apa ráérsz most? Szóltak, hogy mehetek hamarabb – mondta reménykedve, mivel a férfival volt lebeszélve, hogy majd délután vele lesz a pici.

-          Nem, a nagybátyádnak segítek beoltani Smith-ék marháit – tiltakozott a férfi.

-          Vigyázok én rá – ajánlotta fel Samuel.

-          Az aranyhalad két óra múlva megdöglött, hogy megkaptad – felelte Karen, mire Maya nyöszörögni kezdett.

-          Nekem edzésre kell mennem – mondta Tyler, aki profi sportoló volt.

-          Akkor meg kell kérnem az apját – sóhajtott Karen.

-          Miért nem viszed magaddal? – kérdezte Abraham, akit dühített a tudat, hogy a lány önként megy annak a mocsoknak a közelébe.

-          Látszik, hogy nem jártál még szépségszalonban. A hajlakk, a festékek és a további vegyszerek károsíthatják őt – tiltakozott.

-          Akkor miért nem bízod nagyapára? – kérdezte Samuel.

-          Nem bírja a látványát, csak azért mert Darius gyermeke – mondta szomorúan. – Mindegy, megkérdezem őt, hogy ellennének-e néhány órát, ha nem akkor lemondom a szépségszalont – sóhajtott mélyet.

-          Várj Karen! – mondta Tyler.

-          Tessék? – kérdezte a húga.

-          Biztos, ezt akarod? – kérdezte a bátyja.

-          Őszintén? Nem. Azonban Maya valami megmagyarázhatatlan okból rajong érte, és majdnem egész jól megy neki a pelenkázás is. Számotokra megterhelő és kellemetlen vigyázni a lányomra, szóval az értelmi szerző most legyen tettre kész – mondta kissé rosszindulatúan Karen.

-          Mindig ennyire kegyetlen gondolatai voltak? – kérdezte Tyler a fivérét.

-          Még van pofád azt mondani, hogy ok nélkül vagyok kegyetlen? – háborodott fel Karen.

-          Fiúk, most a húgotokban túltengnek a hormonok. Jobb is, ha Darius van a közelében, akin kitöltheti – állt Tyson a gyerekei közé.

-          További kellemes napot – hagyta ott Karen a családot, reménykedve benne, hogy Darius kocsija még a gazdabolt előtt áll. Az imái meghallgatásra találtak, mivel a férfi látszólag rá várt.

-          Sziasztok – üdvözölte a két lányt. Karen eléggé feszengett, mivel a falu szeme láttára még nem mutatkoztak.

-          Szia – köszönt zavartan a lány.

-          Minden rendben volt a vizsgálaton? – kérdezte Mayára mutatva.

-          Igen, egészséges, mint a makk. Van néhány szabad órád? – vágott bele.

-          Miről van szó? – lett kíváncsi Darius.

-          Úgy volt, hogy délután megyek fodrászhoz, és addig apára bíztam volna, de szóltak, hogy mehetek most is. Azonban apa most nem ér rá, a fivéreimre meg még egy döglött hangyát sem bíznék, nemhogy a lányomat – hadarta.

-          Ő a lányunk – javította ki a férfi.

-          Igen, a lányunk – mondta ki. – Szóval arra gondoltam, hogy mivel úgyis rajong érted, ezért veled lehetne, míg én megpróbálok egy emberutánzatot csináltatni magamból – harapta meg zavartan az alsó ajkát.

-          Boldogan vigyázok rá – bólintott. – Hogyan tudom a kocsiban szállítani? A babakocsit összébb tudom hajtani valahogy, mert így nem fog beférni – nézett a modern tákolmányra.

-          Igen, és igen – szedte szét pillanatokon belül a babakocsit, aminek a felsőrésze gyerekhordozóként is funkcionált.

-          Tökéletes – mondta elégedetten Darius.

-          Így pedig gyerekülésként működik – nyitotta ki a férfi kocsiját, és tette be előre a picit, gondosan rögzítve. – Remélem nincs benne légzsák – nézett a férfira.

-          Nem tudom, de majd óvatosan hajtok – bólintott.

-          Rendben, amint végeztem elmegyek érte – zárta be a kocsit.

-          Együtt ebédelünk? – érdeklődött Darius.

-          Meglátjuk – nem hagyta magát megpuhítani Karen.

-          Szükséged van ételre, hogy táplálni tudd őt – mutatott a gyermekükre.

-          Itt van a táska, abban van tej, de előtte kicsit melegítesd meg. Ha elfogy, ne adj neki tehéntejet, hanem hívj fel! – adta ki az utasításokat. – Most pedig mennem kell – fordult meg, mire Darius elkapta a kezét. – Mi az? – kérdezte semmit sem értve.

-          Csak ennyi – csókolta meg a nyílt utcán, nyomatékosítva a falu lakói előtt, hogy ők egy párt alkotnak.

-          Még egy ilyen húzás, és a diplomaosztóig nem érsz hozzám – fenyegette meg.

-          Neked már van diplomád – nem értette Darius.

-          Maya diplomaosztójára gondoltam, szerintem nem fogom erőltetni, hogy egyetemre menjen – gondolkozott el gonoszan. – Legyen szép napotok – azzal otthagyta a férfit, és a szépségszalonhoz sétált. Végig magán érezte az emberek tekintetét, de egyikőjüké sem zavarta annyira, mint Darius pillantása. Ahogy a férfi ránézett, szinte égette a testét.

Igyekezett elterelni a gondolatait, és lélekben erős lenni, mikor belépett a szépségszalonba, ahol minden szem rá szegeződött. Tudta jól, hogy az előbbi csókjelenetet mindenki árgus szemekkel figyelte. Kényelmetlenül érezve magát zárta be az ajtót.

-          Jó napot – köszönt kissé rekedten.

-          Áh Karen, foglalj csak helyet, míg befejezem Brigitte tupírját – mondta a szalon vezetője, akinek a ragadozó tekintetéből Karen sejtette, hogy alaposan ki fogja vallatni.

-          Szóval annyira nem is kellett volna igyekeznem a gyerekfelvigyázó keresésével – sóhajtott mélyet, miközben letette magát, és úgy tett, mint aki belemerül az egyik ott lévő magazinba.

-          Nagyon fárasztó a babával? Szomorú, hogy az apja elhagyott. De, ahogy látjuk, Mr. Prince vonzódik hozzád, és a gyereked sem zavarja – mondta az egyik idős hölgy, aki Karen mellett ült a búra alatt.

-          Miért zavarná Maya? – kérdezte Karen, aki felhagyott az olvasás színlelésével.

-          Mert másnak szültél kölyköt. Biztosan neki nem lehet, és téged tart könnyű becserkészhető prédának. Fogadd meg lányom a tanácsom, és menj hozzá. A te külsőddel örülj, hogy férfi a közeledbe megy. Emlékszem, én a te korodban már kétszer voltam férjnél – ábrándozott.

-          Nem mintha magára tartozna, de Darius Maya apja, és a félreértések elkerülése végett, én hagytam el. Semmi közük az életemhez, másfelől csak kettőnkre tartozik, hogy miért nem neveljük közösen a lányunkat. Jobb lesz, ha nem ütik az orrukat a dolgunkba, mert még csúnyán beverik egy csukott ajtóba.

-          Mrs. Jobs vigyázzon, hogy mit mond Karenre nyilvánosan. A bátyámat azért rúgták ki az állásából, mert mesélt a régi dolgairól, erre Darius Prince fizetett az ügynökségnek, hogy Steve-et kirúgják – szólalt meg a manikűrösnél ülő fiatal nő.

-          Úgy vélem, hogy a szomszéd városba kell átmennem fodrászhoz – állt fel Karen.

-          Mennyit fizetett nekik, hogy kirúgják a bátyádat? – ütötte tovább a vasat Mrs. Jobs.

-          Állítólag ötvenezer dollárt – mondta megsemmisülve a nő.

-          Sajnálom – mondta Karen, miközben összegombolta a kabátját.

-          Nem mész sehova leányzó. Nem fogja bezáratni az udvarlód a boltom, mert nem bántak veled elég kedvesen – nyomta vissza a tulajdonos a székre. – Mrs. Jobs fogja be! – parancsolt az öreg hölgyre.

-          Beszélek a fejével, hogy ne tegye – mondta Karen.

-          Büszke férfi, akinek nehezen lehet parancsolni. Fogadj meg a tanácsot lányom, és menj hozzá. Egy férjes asszonyt nehezebben kezdenek ki itt a faluban, mint egy egyedülálló anyát, aki gyerekként eléggé kakukktojás volt. Feltételezem, hogy a bátyáid utálják, mert nem tudnak rád vigyázni, és a választottad sem egy nyeszlett, gyenge flótás. Istenem, ahogy a kicsire nézett az előbb, komolyan mondom, hogy sajnáltam, hogy nem vagyok legalább tizenöt évvel fiatalabb – ábrándozott a tulaj.

-          Nem tárgyalnának ki valami mást? – kérdezte zavartan Karen, miközben továbbra is ő volt a téma. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.