Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész: Balhé a szépségszalonban

2015.01.16

Mikor Steve húga távozott, kicsit felengedett a légkör. Már sokkal barátságosabban beszéltek Dariusról. Mikor Mrs. Jobs is elkészült, nem akart menni, még akart maradni pletykálni, de a tulaj kidobta. Ezután kedvesen érdeklődtek Maya iránt, akiről Karen büszkeséggel mesélt. Manikűrt és pedikűrt is csináltatott, aminek már csak meg kellett száradnia, hogy menni tudjon a gyermekéért, mikor kivágódott a szalon ajtaja, és Steven lépett be.
-    Szóval tényleg itt vagy te nyomorult szajha – állt meg Karennel szemben.
-    Hozzám beszélsz? – kérdezte hitetlenkedve.
-    Te vagy Prince szajhája, aki szült neki egy nyomorult kölyköt – mondta megvetően.
-    Elég volt Steve, hagyd békén a vendégeimet – szólt rá Mary a tulajdonos.
-    Mert kimondtam az igazat, a pasija ezért rúgatott ki. Szóval ne mondd meg, hogy mit csináljak! – vett elő egy pisztolyt.
-    Ne csinálj hülyeséget! – kérte Karen.
-    Te fogd be! – kiabált a lányra.
-    Részeg vagy már megint Steve, ezért nem tudod soha befogni a szádat – próbált rá hatni Mary.
-    Rendben, mondd el, hogy mit szeretnél! – próbált nyugalmat erőltetni magára Karen, amivel még jobban felbőszítette a beszámíthatatlan férfit.
-    Kezdetnek az is jó lesz, hogy félsz tőlem ribanc – nyomta az arcába a pisztolyt.
-    Ha lelősz, akkor nem csak Darius fog vadászni rád, hanem a családom is. Imádkozni fogsz, hogy csak darabokra tépjenek – villant meg a lány szeme.
-    Átkozom a napot, mikor megszülettél. A bátyáid mindenkit megvertek, akik bármi csúnyát mondott rád, randira hívott vagy akár rád mert nézni. Most meg egy ugyanolyan pasival csináltattad fel magad. A szemetekből bárki arra következtetne, hogy rokonok vagytok. Szóval megdugott az egyik unokatestvéred Karen? – kérdezte cinikusan.
-    Ne légy nevetséges! – dőlt hátra, miközben látta, hogy Mary megnyomja a riasztó gombját. A serif és az emberei hamarosan ott voltak, hogy megoldást találjanak a problémára.
Darius büszkén hordozta körbe a birtokán a lányát. Éppen az istálló kibővítésének munkálatait ellenőrizték. Az egyik intézője közeledett felé, akit szándékában állt leszidni, mivel nem érkezett meg időben.
-    Késtél – mondta kissé fagyosan.
-    Tudom, sajnálom főnök, de kerülnöm kellett, mert a serif nagy erőkkel kivonult Mary szalonjához. Valami nagy balhé van ott – magyarázkodott.
-    A szépségszalonra gondolsz? – kérdezte ijedten.
-    Igen – bólintott.
-    Azonnal tudni akarom, hogy mi folyik ott. Legfőképp azt, hogy Karen ott van-e még – indult el a ház felé. – Connor – kiáltotta el magát, ahogy belépett a házba.
-    Igen? – jelent meg rögtön egy fiatal férfi, aki a kolóniából tartott vele.
-    Velem jössz a városba – jelentette ki.
-    Mi történt? – kérdezte, ahogy a férfi elindult a síró gyerekkel.
-    Remélem semmi, azonban az egyik munkás most mondta, hogy a hatóság kivonult a szépségszalonhoz, ahol éppen Karen is tartózkodik – felelte idegesen.
-    Akarja, hogy levadásszam a felelőst? – ajánlkozott.
-    Nem, magam vadászom le. Kell valaki, aki ott marad a kocsinál a lányomra vigyázva – mutatta fel a picit, akinek a holmiját felvette a vállára.
-    Gyönyörű gyermek – helyeselt.
-    Én is így gondolom – bólintott, miközben a kijárat felé tartottak.
-    Uram a nő, akit felvett, hogy rendben tartsa a házat, egyre többet érdeklődik a lezárt részek iránt – közölte Connor.
-    Majd később foglalkozom ezzel – sóhajtott mélyet, miközben bepakolt a kocsiba. Próbálta rögzíteni a kicsit, ahogy Karentől látta, majd beült a volán mögé. Connor jó fiú módjára hátul foglalt helyet, és már úton is voltak.


*
 

Karen igyekezett megőrizni a hideg vérét, és nem hülyeséget csinálni. A többi nő a szalonban ijedten kúsztak a fal mellé, de ő nem mozdult a székéből. Úgy kalkulált, ha nem szerez halálos sebet, akkor hamar felgyógyulhat, ha már tegnap a kezén is beforrt a seb percek alatt.
-    Rendben Steve mondd el nekünk, hogy mit szeretnél? – érintette össze az ujjai hegyét.
-    Miből gondolod, hogy tőled kell valami? – kérdezte megvetően.
-    Nem fognál rám fegyvert, ha nem akarnál valamire kényszeríteni. Ha mégis rosszul gondolom, akkor szólj vagy tedd el a fegyvert! – nézett rá hidegen. Steve egy pillanatra meg is tántorodott.
-    Ne nézz le ribanc! – kiabált vele.
-    Nyugodj meg! – mondta neki Mary.
-    Mindenki fogja be. Nekem ezzel a ribanccal van dolgom, mindenki más mehet is – hadonászott a fegyverrel.
-    Menjetek! – bólintott Karen.
-    Veled minden rendben lesz? – kérdezte aggódva Mary.
-    Persze. Értesítse valaki a családomat, és Dariust is, mivel főleg az ő saráról van szó – felelte Karen.
-    Ez csak természetes – bólintott a középkorú nő, majd mindenki távozott rajtuk kívül.
-    Steve ez komolyan megéri neked? – lett komorabb Karen.
-    A pasidnak is megérte, hogy fizessen a kirúgásomért. Pedig csak annyit mondtam, hogy egy különc béka voltál mindig is. Erre az a seggfej bedühödött, és még volt pofája azt kérni, hogy én hívjam fel a főnököm – ült le a lánnyal szemben.
-    Ez valóban kellemetlen. Egyébként kérdeznék valamit, beszéltünk mi valaha is két szónál többet. Egyszer csaptál balhét körülöttem, mivel nem köszöntem neked. Samuel akkor melléd állt, amitől roppant önelégült voltál – nézett rá dühösen.
-    Igen, de utána ő és Tyler megvertek az iskola mögött – dörzsölte meg az arcát, miközben a szemével körbe kémlelt, mintha keresett volna valamit. A száját igencsak nyalogatta, és remegett is.
-    Nem hiszem, hogy Mary tart alkoholt a szalonban, maximum sebfertőtlenítőt - nézett szét az üzletben ő is.
-    Miből gondolod, hogy innék? – lett fenyegetőbb.
-    Ugyan már Steve, jártam egyetemre. Megismerek egy alkoholistát, ha szembejön velem – mondta egyre idegesebben. – Másfelől válaszolni kellene a serif hívásaira. Így csak a saját esélyeidet rontod.
-    Csak nem sietsz valahova? – kérdezte gúnyosan Steve. – A szeretődnek várnia kell, ma valószínűleg nem fog megdugni – mondta önelégülten.
-    Nem gond, ma reggel a kávé mellé kaptam egy kis pluszt – vonta meg a vállát Karen, mire eltorzult a férfi arca.


*
 

Darius sebesen hajtott a városközpontba. Mayát Connorral hagyta a kocsiba, míg ő sietett a serifhez. Biztosabb lett volna a házban hagyni a picit, de a saját fajtájában jobban bízott. Túlságosan féltette a gyermekét, hogy félig meddig idegenekre bízza. Ahogy odaért a serifhez meglátta, hogy Abraham is ott van.
-    Jó napot – köszönt lihegve.
-    Igen, Karen benn van – bólintott Abraham.
-    Mi történik itt? – kérdezte semmit sem értve.
-    A legelső üzleti húzásod. Mikor kirúgattad Steve-et, mert a fülünk hallatára sértegette az unokámat, kicsit megorrolt rá, és most fegyverrel fenyegeti – magyarázta Araham.
-    A legnagyobb gond az, hogy részeg, és nem akar tárgyalni. Egy kisgyerekes anyát fogva tartanai nem valami bölcs dolog – mondta a serif. Darius úgy gondolta, hogy az asszonyát semmilyen körülmények között nem bölcs fenyegetni.
-    Rám dühös. Bemegyek, és helyet cserélek Karennel – mondta eltökélten, mire Connor ott volt a babával, aki nagyon sírt.
-    Darius valami baj van – mondta zavartan, mire a férfi átvette a lányát, aki hamar felismerte őt.
-    Nem hittem el, mikor Karen azt mondta, hogy jól bánsz vele – nézett Abraham hitetlenkedve Dariusra, aki teljesen más személyiséget vett fel, mikor a lányát tartotta a kezei között.
-    Rengeteg hibát követtem el a múltban, de ez a kicsi lány a bizonyíték, hogy még én is újra kezdhetem – nézett a régi barátra. A szemében valódi bűnbánat volt, míg a babát igazán gyengéden tartotta.
-    Ez a gyerek a bizonyíték rá, hogy bántottad az unokámat – lettek komorak Abraham vonásai.
-    Nincs rá mentségem azért, amit Karennel tettem – sóhajtott mélyet. – Azonban most meg kell mentenünk – nézett a serifre, aki nem értett semmit, de mégis tisztelte mindkét férfit. – Bemegyek – jelentette ki.
-    Meg kellene várni a tárgyalót – akadékoskodott az egyenruhás férfi.
-    Minden tiszteletem Bob, de ő csinálta ezt a mocskot, menjen és tegyen rendet – mondta Abraham.
-    Mit tudunk? Fegyvere van? – kérdezte Connor.
-    Igen, egy pisztollyal fenyegeti Karent a többi nő elmondása szerint. Őket mind elengedte, csak Karent tartja ott. Mary szerint részeg – vázolta fel a helyzetet.
-    Bemegyek – mondta Darius, miközben visszaadta a babát Connornak. A pici nyöszörögve jelezte, hogy az apját akarja. – Minden rendben lesz hercegnőm – adott könnyed puszit a gyerek hajára, majd a szalon ajtaja felé indult.
-    Várjon, legalább egy golyóálló mellényt vegyen fel! – mondta a serif. Darius vissza akarta utasítani, hiszen a golyó sérülést okozhat neki, de halált nem. Azonban ezt mégsem mondhatta a serifnek.
-    Ha nagyon ragaszkodik hozzá – sóhajtott és felvette a felkínált mellényt, majd bement az üzlete. Ott rögtön megcsapta a kozmetikumok különböző gázainak illata. Volt néhány kellemes, és voltak kimondottan büdösek is. – Hahó – mondta hangosan, mire megpillantotta Karent, ahogy egy széken ül, egy sötét sarok felé fordulva.
-    Szóval a nyavalyás szeretőd is megérkezett ribanc – hallotta meg az ingatlanügynök hangját.
-    Engedje el őt! – mondta Darius.
-    Miért engedném el? – látszott, hogy nem tud tisztán gondolkodni.
-    A kislányunknak szüksége van rá – felelte a kék szemű férfi.
-    Hol van most? – csendült aggodalom Karen hangjában.
-    Odakinn az egyik asszisztensemmel, a nagyapád mellett. Kicsit nyűgös, nincs oda Connorért – felelte könnyedén, mintha ezzel akarná megnyugtatni a lányt.
-    Milyen aranyos, az ostoba kölykötökről beszélgettek, miközben fegyvert fogok rátok – mondta megvetően Steve.
-    Engedd el Karent! Itt vagyok helyette én, egyébként is rám haragszol – mondta Darius.
-    Ennek a dögnek is sok van a számláján. Akárhányszor kimondtam az igazat, mint a többiek, a bátyjai összevertek. Ha nem lenne, minden sokkal könnyebb lenne – tajtékzott a férfi, miközben Darius nyugodt léptekkel Karen elé sétált.
-    Ebben nem értünk egyet. Karen mentett meg az önrombolástól, én viszont bántottam őt, sőt a bántani szó nem is fejezi ki, amit tettem vele. Engedd őt el, eleget szenvedett már mások miatt! – lett komorabb a hangja.
-    Elmész te a francba a pénzeddel együtt! – hadonászott a pisztollyal, ami igencsak remegett a kezében.
-    Most volt elegem – termett ott a férfi előtt, majd erősen megütötte. Steve megtántorodott, és miközben elesett, elsült a kezében a fegyver. Karen megmerevedett, hiszen az elsülés pillanatában pont rámutatott a pisztoly. El kellett telnie egy pár másodpercnek, mire rádöbbent, hogy semmi baja, miközben Darius előtte áll. – Jól vagy? – kérdezte némi fájdalommal a hangjában. Karen megfogta a karját, mire megérezte a férfi meleg és ragacsos vérét.
-    Hogy jól vagyok-e? – rémült meg Karen. – Téged lőttek meg az istenért – próbáltatta leültetni, de Darius nem hagyta magát.
-    Menj kifelé! Küld be a serifet! – adott könnyed csókot a nő arcára, majd visszafordult Steve felé, aki nem tudta, hogy mi is történt. Karen kivételesen nem ellenkezett. Félúton a serif embereibe futott, akik rögtön a behatolás mellett döntöttek, hogy meghallották a lövést.
-    Mi történt? – kérdezte a serif ijedten, mikor meglátta Karen véres kezét.
-    Elsült a fegyver, és azt hiszem, hogy eltalálta Darius karját – kezdte felfogni, hogy megint túl közel került a halálhoz. Nem értette, hogy miként maradt olyan cinikus és nyugodt, miközben ő és Steve kettesben voltak odabenn. Próbálta visszatartani, de nem tudta visszanyelni a keserű epét. Az első útjába akadó szemetesbe kiadta a reggelijét, és a kávét, amit még Dariusszal együtt készítettek.
-    Karen – hallotta meg a nagyapja hangját. A lány idegesen törölte meg a száját, majd fordult a férfi felé. – Jól vagy kincsem? – kérdezte.
-    Azt hiszem – hazudta.
-    Hiszen te vérzel – látta meg a lassan alvadó vért a lány kezén.
-    Nem, ez nem az enyém. Ez Darius vére – rázta meg a fejét.
-    Igaz, ő halott? – kérdezte reménykedve.
-    Nem, a karját érte a lövés, miközben engem védett – kerülte ki a férfit, majd odament egy tizenéves fiúhoz, aki a lányát próbálta nyugtatni.
-    Karen kisasszony, hála az égnek – sóhajtott fel, mikor meglátta a lányt felé közeledni.
-    Innen átveszem a kis tüneményt – nyúlt a picikéért.
-    Tessék – adta át boldogan a kicsit, aki az anya hajába kapaszkodott a pici kezeivel, miközben a könnyektől csillogó kék szemeivel az anyjára nézett.
-    Nyugodj meg! Túléli, habár szerintem kizsarolja, hogy ápoljuk - simogatta meg a pici hátát. Tudta jól, hogy egy pelenkát is kellene cserélni lassan, de túl ideges volt megmozdulni. Valósággal rettegés töltötte el, mikor felfogta, hogy kevesen múlt, hogy a kis Maya anya nélkül nőjön fel.
-    Karen – ért oda a marhaoltást ott hagyva Tyson és Warren. A két testvér arcán őszinte megkönnyebbülés látszott.
-    Minden rendben – bólintott, majd az apjához bújt, aki átölelte őt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.