Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. rész: A veszély után

2015.01.18

Azonban semmi sem volt rendben. Ő és Darius több szempontból is összetartoztak. Legszívesebben elmenekült volna előle ismét, de a férfi mindenhová követné, akár a halálba is. Nem, ő élni akart, főleg a pici Maya miatt. Még rengeteg kérdést kellett megválaszolnia, amit feltettek neki a falusiak. Darius azóta kijött a szalonból, az inge ujja véres volt, amitől a legtöbb nő körülöttük elalélt, de ő csak Karent látta. 
Nem sokkal később Tyson a rendelőjében „ellátta a sebét”, vagyis bekötötte, ahol eredetileg érte a lövés, mivel a sérülés azóta begyógyult. Karen az egyik pihenőben látta el a picit, ahová Darius is követni akarta, de a lány apja nem hagyta.
-    Beszélgessünk el kicsit! – mondta komoran, miközben összepakolta a sebkötöző készletét.
-    Miről? – kérdezte semmit sem értve.
-    Mit akarsz a lányomtól és az unokámtól? Miért nem hagyod őket békén? – dobta ki közben a használt gumikesztyűt.
-    Maga csak úgy otthagyta volna a családját, ha a felesége apja erre utasította volna? – kérdezte Darius.
-    Nem, de én nem erőszakoltam meg a gyerekeim anyját, mint te a lányomat – mondta dühösen Tyson, Darius látta rajta, hogy a felesége említése hatására valami bűntudat féle csillan a szemében.
-    Abraham vérvonala szerencsés, mert a láz és a téboly nem üti fel a fejét benne. Szörnyű kínokat élünk át, míg teljesen le nem alacsonyodunk állattá. Ezt a folyamatot néha csak egy-egy személyhez való ragaszkodás lassíthatja le. Elvesztettem a testvéreimet a kór miatt, és csak Abraham barátsága tartotta bennem a lelket, mikor elhagyta a kommunát, minden reményem elveszett a tiszta gondolkodásra. A hangok nem hagytak békén, habár az emberhús fogyasztása elnémította őket egy időre, de jobban az állati lét felé sodort. Mikor megtudtam, hogy Karen Abraham leszármazottja kapni akartam abból a vérvonalból, és lám azóta a pár nap óta a tudatom tiszta – mondta szokatlanul nyugodtan érvelve Darius.
-    Mesélj nekem erről a kórról! – lett kíváncsi.
-    Miért? – lett rossz érzése Dariusnak.
-    Mert a tünetek, amiket leírtál kísértetiesen hasonlítanak Karen egyik unokafivérének a betegségéhez.
-    Rendben segítek bármiben, de maga cserében hagyja, hogy udvaroljak a lányának – felelte Darius.
-    Sam mondta, hogy múlt éjjel nála aludtál. Nekem nem úgy tűnik, mintha kikérnéd az engedélyemet ezzel kapcsolatban. Maya létezésével semmi bajom, csak a fogantatás körülményeivel. De jó legyen, betudom ezt a vírusnak, és most mondd el, hogy miként jutottál túl rajta! – fonta keresztbe a mellkasa előtt a karját.
-    Ittam a véréből, mikor úgymond vadállat módjára megjelöltem. Nem vagyok rá büszke, de ez működik. Van a maguk vérvonalában valami, amitől nem támadja meg magukat a vírus. Habár most mondta, hogy egyiküket igen. Tesztelje le a család vérét, és ott találja meg a válaszokat, hogy ki hajlamos megfertőződni a kórral és ki nem. Connorral átnézetem a kolónia krónikáit, hátha talál valamit ezzel kapcsolatban. Most, pedig mennék Karenhez és Mayához – szállt le a vizsgálóasztalról.
-    Ha Karennek egy haja szála is meggörbül vagy egyszer is szomorú lesz miattad, megtalálom a módját, hogy megöljelek, nem érdekelnek a következmények – mondta fenyegetően Tyson.
-    Megértettem, de a következmények mégis érdekelhetnék. A halálommal egy emberevő kolóniát engedne szabadon, és azt senki sem akarja – hagyta el a vizsgálót, és ment a pihenőbe, ahol Karen a picit ringatta, aki továbbra is nyugtalan volt.
-    Jobban vagy? – kérdezte a férfit.
-    Kutya bajom. Veled mi a helyzet? – kérdezte Darius.
-    Enyhén kiborultam – legyintett. – Gondolom ezért nyugtalan Maya is – próbálta rávenni, hogy ne nyöszörögjön olyan keservesen.
-    Megpróbálhatom megnyugtatni? – nyúlt érte.
-    Persze, úgyis te vagy a favorit – adta át a babát, aki kicsit fészkelődött az apjánál, majd megnyugodott.
-    Szerintem nagyszerű ízlése van a lányunknak – mondta vidáman Darius.
-    Kitől kell még félnem, hogy keresztbe tettél neki? – kérdezte cinikusan, de teljesen komolyan gondolta a kérdést.
-    A családoddal volt még összetűzésem, de szerintem ők nem bántanának – vonta meg a vállát.
-    Ők nem miattad bántanak, hanem saját magam miatt – pakolta össze a dolgait.
-    Van kedved velem vacsorázni ma este? – váltott témát.
-    Nincs kedvem ma házigazdát játszani, másfelől a helyi étterembe sem mászok le. Nem kell a nagyközönség – tiltakozott.
-    Mi lenne, ha a szakácsnőm főzne valami finomat, neked semmi dolgod. Lesném egész este a kívánságaidat, és megmutatnám a házam, és te véleményt mondhatnál róla – nézett reménykedve rá.
-    Miért lényeges, hogy mit gondolok róla? – kérdezte barátságtalanul.
-    Mert magunknak építettem. Megmondtam neked, hogy család akarok lenni veletek, és kész vagyok megváltozni, olyan férfivá válni, akit érdemes szeretned – csókolta meg lágyan.
-    Megmondtam Darius, nem foglak szeretni. Maya nemzőapja vagy, ezért jogod van látni őt, de ez nem változtat semmin. Tegnap éjjel tartottam az ígéretemet, szeretkeztem veled, sőt reggel repetát is kaptál, most pedig hazamegyünk a lányommal, és igyekszünk elfelejteni mindent, ami ma történt – mondta Karen határozottan.
-    Ezt nem teheted – szörnyülködött Darius.
-    Már miért nem? – kérdezte a lány.
-    Mert én szeretlek téged, és mindent megtennék érted – mondta határozottan.
-    Még van képed szerelemről beszélni? Egy évvel ezelőtt kis nasi voltam neked és a palotád lakóinak. Bántottál. Megerőszakoltál, hogy fájdalmat okoz nagyapának – zokogott.
-    Hogy tehetném jóvá? – kérdezte elkeseredve.
-    Hogyan tennéd jóvá azt, hogy a lányom erőszakból fogant? A nagyapám nem tud örömmel rá nézni, még annak ellenére sem, hogy engem szeret. Valóban azt gondolod, hogy idejössz, ellenem hangolsz néhány embert, majd közém és a golyó közé állsz, akkor a karjaidba fogok omlani? Nem Darius, ennyivel nem fogom elfelejteni a barátaimat, akiket megölt a néped egy éve. Josh és Alex nagyon jó barátaim voltak, nem szolgáltak rá ilyen halálra. Alexnak két unokaöccse volt, akit a húga és a sógora halála után ő nevelt. Velük mi van? Remélem nem gondoltad azt, hogy ezután az akció után boldogan vágódom az ágyadba, és teszem szét a lábam, amikor csak akarod – beszélt kegyetlenül a férfival, majd elvette a babát tőle, és a hordozóba tette.
-    Karen könyörgöm neked, adj egy esélyt! – fogta meg a lány kezét.
-    Mikor én könyörögtem egy éve, hogy ne erőszakkal vedd el a szüzességem, foglalkoztál vele? – maradt hajthatatlan.
-    Akkor a vérszomj és a téboly nem hagyta, hogy meghalljam – ellenkezett.
-    Nos, erről ennyit, nekem meg a büszkeség és a barátaim iránti tisztelet nem hagyja, hogy téged meghalljalak – fogta meg a babát és a dolgait, majd távozott. Darius idegesen omlott az egyik ágyra. A sötét hajába túrva, gondolkodott, hogy mit is lehetne csinálni, de nem jött rá a megoldásra. Éppen menni készült volna, mikor a két sógorjelöltje bement a pihenő helyiségbe, míg Tyler bezárta az ajtót.
-    Mit akartok tőlem? – lett rossz érzése.
-    Hogy már nem vagyunk két rémült kiskamasz, akik előled menekül az erdőben, már nem is vagyunk olyan érdekesek nem igaz? – mondta Tyler dühösen nézve a férfira.
-    Szerintem nem emlékszik ránk – mondta Samuel. – Ez nem valami kedves, tekintve, hogy én ejtettem az a sebet az arcodon – mutatta meg a saját arcán, ahol Darius sebhelye húzódott.
-    Ott volt akkor Karen is, még csak nyolc éves volt – fűzte hozzá Tyler. Darius emlékezett arra az estére. A társaival vadászni voltak, főleg gyerekekre. Azonban három gyerek elmenekült, miután a házukból kiugrasztották őket. Nem is értette, hogyan rendelkeztek a népük fegyvereivel. Már értette, hogy miért maradt a sebhely az arcán.
-    Nem tudtam – rázta meg zavartan a fejét.
-    Karen napokig nem szólalt meg, félt hangot kiadni. A szája és orra elé szorította a kezét, hogy csökkentse a légzése hangját. Nem mert egyedül maradni, éjszakánként rémálmai voltak, hogy üldözöl minket – mondta megvetően Samuel. – Annyit tudsz csak mondani, hogy nem tudtad? Hát cseszd meg! Azt hiszed, idejössz és építesz egy másik palotát, akkor Karen a karjaidba fog omlani, és boldogan fog élni veled és Mayával? Nem ismered őt, hogy mennyire tud szeretni – lett egyre dühösebb.
-    Sam nem ér annyit, hogy felidegesítsd magad! – mondta csendesen Tyler.
-    Karen nem hozzád bújt oda éjszakánként, és szinte minden este összepisilte magát rémálmában – lett bosszúszomjas a hangja. Darius a homlokát dörzsölve rádöbbent, hogy arról az éjszakáról valami hiányzik neki, valami kiesett akkorról.
-    Szóval arra akartok rávenni, hogy ne foglalkozzam vele, se a lányommal? – kérdezte idegesen.
-    A kicsi jól fel fog nőni nélküled is, erről gondoskodunk – mondta Tyler.
-    Nem, nem hagyom, hogy lelkileg úgy összetörjétek, mint Karent. Egy igaz, hogy előlem is menekült gyermekként, de fiatal nőként nem előlem menekült, mikor a vonaton ült. Előletek srácok – nézett dühösen.
-    Mintha bármit is tudnál? – kérdezte megvetően Sam.
-    Ahogy apátokra és Abrahamre néz, mikor azok megszólítják. Még mindig olyan, mint egy gyerek, akit állandóan leszidnak valami miatt. Bocs, hogy ezt mondom, de ti hamarabb tönkre tettétek – kerülte ki őket, és hagyta el a szobát. Ahogy kiért az utcára, egy kisebb tömeg várta, egytől egyig nők, akik áhítattal néztek rá.
-    Hogy van? Nagyon megsérült? – hallotta egymás után a kérdéseket.
-    Maga olyan csodálatos. Nem félt? – próbáltak hozzádörgölőzni.
-    Hölgyeim, engem csak egy nő érdekel, és ő Karen Oveans – mondta szigorúan, majd utat tört magának a tömegben. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.