Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. rész: Betolakodók

2016.07.15

Darius rögtön hazahajtott, majd felment az emeletre, a kedvenc szobájába. Mayának építette a szobát, ami majdnem pontos mása volt, ami Karen házában volt. Mikor hazatért esténként, mindig elképzelte, hogy Karen és Maya itt vannak vele. Igaz a fotel helyett egy kétszemélyes kis kanapé volt, de ugyan olyan stílusú és színű, mint Karennél a gyerekszobában, amiben ülve a nő szoptatni szokta a babát. 
Kevés dolgon változtatott a szoba berendezésén, mert nem akart nagy változásokat hozni a lány életében. Persze, kit is akar becsapni, meg akarta változtatni az életét, hogy felhőtlenül boldognak lássa. Velük akart lenni. Életének eddigi másfél évszázada óta először ragaszkodott bárkihez is ennyire. Még az ikertestvérét Mariust sem szerette ennyire, Abraham barátsága fontos volt számára, de nem érezte szükségét, hogy bárkivel megküzdjön érte. A húgát Mayát sem védelmezte ilyen agresszívan, mint Karent, akire ha bárki csúnyán néz, kevesen múlik, hogy meg ne ölje az illetőt.
Milyen könnyű lenne, ha ő is be tudna rúgni némi alkoholtól, mint az átlagos emberek. De nem, neki az emberi vér okozott némi bódultságot, főleg, ha bűnös ember vére volt, de nem tudott részeg lenni. A legtökéletesebb bódultság mégis az volt, mikor Karent érintette, vagy mikor ott ült a fotel karfáján, és figyelte, ahogy Maya eszik. Imádta megbüfiztetni a picit, miután befejezték az étkezést. 
Ahogy így belemerült a gondolataiba, lentről szitkozódó hangokra lett figyelmes. Mivel Connort egy másik épületben helyezte el, és a személyzetnek nem kellene ebben az időben ott lennie. Most a nagy konyhán kellene lennie a házvezetőnőnek és gondoskodni a munkások ellátásáról, akkor miért érzi vajon a nő parfümjét ilyen intenzíven. 
Egyébként sem volt valami jókedvű, de most még dühös is lett, hogy miért nem a parancsai szerint végzik a dolgukat az emberek, akiknek fizetést ad. Felállt a kanapéról, megszabadulva a mámorító emlékektől, ahogy Maya és Karen közelében van, és lement a földszintre. Valahogy nem lepődött meg, hogy a nő a lezárt részbe próbálna bejutni. Nem tartotta éppenséggel egészségesnek a gondolatot, hogy itt tartsa őket, de mégsem hagyhatta a testvérei szarkofágját az erdei palotában. A közelükben akart lenni, ha egy nap úgy hozza a sors, hogy felébrednek.
-    Mit keres itt Abigail? – kérdezte morcosan.
-    Uram – fordult felé ijedten. – Azt hallottam, hogy meglőtték magát, miért nincs kórházban? – kérdezte szemrehányóan.
-    Egy kis karcolás, de maga miért nem a nagykonyhán van? Miért akar bemenni oda, ahová senkinek nem szabad belépnie? – fűzte keresztbe a karját a mellkasa előtt.
-    Ki akartam takarítani itt – mondta szórakozottan, mire Darius végig húzta az egyik ujját a kanapé melletti kis állványon, ami igencsak poros volt.
-    Ezt kétlem – mutatta fel az ujját.
-    Könyörgöm, ne rúgjon ki! Öt gyermekem van, az apjuk évekkel ezelőtt meghalt – zokogott hirtelen a nő, aki mindig vasszigorral tartott rendet a ház többi alkalmazottja között. Darius első gondolata az volt, hogy elküldi, de meggondolta magát. Karen a fejéhez vágta, hogy egy szívtelen fráter, akinek ő hiába könyörgött. Itt az idő és lehetőség, hogy megváltozzon.
-    Rendben – sóhajtott mélyet, mire egy nagy ütést érzett a tarkóján. Valamiért a testének nagyon vonzó volt a gondolat, hogy előre dőlve elterüljön a földön. 
Darius érezte, hogy sötétben van, a feje iszonyúan fájt, és nem tudott mozdulni. Valaki odakötözte egy székhez. Mikor kinyitotta a szemét, minden homályos volt. Sűrű pislogások után tisztult ki a kép, és látta meg, hogy a házvezetőnője mellett két munkás és még további két idegen próbálnak bejutni a lezárt részbe.
-    Mondom én nektek, hogy ez a páncélszekrénye. Lefogadom, hogy milliók vannak benne – mondta az egyik idegen.
-    Inkább nyisd kifelé, ne dumálj! – morgott rá a házvezetőnő.
-    Hagyják azt békén! – mondta némileg nyöszörögve Darius.
-    Áh, az úr magához tért. Akkor el is mondhatja a város hőse, hogy miként is nyílik ez az ajtó! – hajolt közelebb a nő.
-    Mama akarod, hogy jól összeverjük? – kérdezte a másik idegen, akinél hatalmas kalapács volt.
-    Önként fogja elmondani, hogyan tudjuk kinyitni – vette fel a telefont Abigail.
-    Arról álmodozzon csak – mondta megvetően Darius.
-    Ismerem a gyengepontját főnök, habár nem értem, hogy egy ilyen jóképű, erős és gazdag férfinak miért pont egy olyan jellegtelen nő kell, mint Karen Oveans? – tárcsázott. – Javasolom, hívjuk ide és beszéljük meg ezt azután, hogy idejött. Úgyis a főnök úr szeretője – vette a füléhez a telefont. – Szervusz Karen, Darius Prince házvezetőnője vagyok. Kérlek, gyere ide a házba azonnal! Fontos dologról van szó – mondta csevegő hangnemben. Közben a társai beragasztották Darius száját, és a nő megnyomta a kihangosító gombját.
-    Jó napot. Fogalmam sincs, hogy ki maga, de nem fogok odamenni Darius házába, akárki révén kér meg rá. További kellemes napot kívánok önöknek – akarta le is tenni.
-    Várjon, azért telefonáltam, mert… - harapta meg az alsó ajkát.
-    Ha Darius miatt, abszolút nem érdekel. Betartottam az ígéretem, ő vissza is mehet az erdei palotájába az eszelős családjához – mondta kegyetlenül Karen. Darius most lélegzett fel, hogy semmivel nem tudják idecsalni a lányt.
-    A nagyapáddal összeverekedtek, és nem tudjuk szétszedni őket, félek, hogy megölik egymást – mondta kétségbeesetten Abigail.
-    Hát ez remek, mint két óvodás – sóhajtott mélyet. – Azt hiszem, kénytelen leszek szétszedni őket megint, komolyan fel kéne nőniük a korukhoz – tette le a telefont.
-    Nos, úgy tűnik hamarosan itt lesz Karen és a baba is – mosolygott Abigail.
-    Szajha – morogta Darius, miután letépték róla a ragasztószalagot. 
-    Ejnye, ejnye – ütötte meg a férfit a volt alkalmazottja. – Ez hosszú lesz – sóhajtott mélyet, és biccentett a társainak, hogy kezdjék el verni a megkötözött férfit.


*

Karennek valami nagyon gyanús volt. A nagyapja és Darius sem úgy intézik a dolgaikat, hogy nézőjük legyen. Mivel az elátkozott fajba tartoznak, van egy pár dolog, amit nem tudnának egyszerű embereknek megmagyarázni. Úgy gondolta, hogy ez Darius valami ostoba trükkje lehet, hogy megint a házába csalja. Úgy döntött, felhívja a nagyapját, hogy tisztázzák a dolgot.
Abraham azonban nem vette fel a telefont, csupán a hangposta válaszolt. Így Karen tárcsázta Samet, hogy a fivére hátha tud valamit. 
-    Miben lehetek a segítségedre kishúgom? – kérdezte köszönés helyet Samuel.
-    Nem tudod, hogy hol van nagyapa? – kérdezte félve.
-    Miután látott téged és a seggfej herceget a vizsgálóban, ideges lett és elment valahova. Nagyon kiborult a látványtól – mondta unottan.
-    A francba – szitkozódott Karen.
-    Igen, nem kellett volna önként lefeküdnöd vele húgi – mondta gúnyosan Samuel.
-    Az előbb hívott Darius házvezetőnője, hogy menjek el Dariushoz, mert a nagyapa és ő összeverekedtek. Azt hittem, hogy Darius csak oda akar magához csalni – mondta idegesen a lány.
-    Szólok Tylernek, és elkísérünk – ígérte meg Samuel.
-    Köszönöm, azért igazán hálás lennék – mondta nyugodtabb hangon Karen.
-    Nem engedjük, hogy még egyszer bántson – ígérte meg a fivére. – Megállunk nálad, és együtt megyünk oda. Ne indulj el egyedül! 
-    Rendben – egyezett bele, majd letették.
Karen idegesen megpróbálta megint elérni a nagyapját, de megint ugyanaz volt a végeredmény. Most már komolyan kezdte azt hinni, hogy az a nő igazat mondott. Nem akart a férfi közelébe menni, mert félt, hogy elgyengül, mikor látja, hogy Mayával milyen kedvesen bánik. Persze, szerette volna a lányának a legjobbat, és semmit nem akart tőle megtagadni tőle, mert a férfit távol akarta tudni, de mégsem lehetett ennyire önző.
Összekészítette Maya holmiját, így várta a fivéreit. Legszívesebben odahajtott volna saját maga, de igaza volt a bátyjának, nem lehet hirtelen haragú, és nem siethet oda mindent itt hagyva. Még mindig meg van az esély, hogy az egész csapda. Darius így akarja megint maga alá gyűrni, mintha mi sem történt volna. Fel-alá járkált a házában, miközben Maya is egyre nyugtalanabb lett. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.