Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. rész: Új közelgő veszedelem

2012.04.23

 Quinn, Colin, Lane, Shane, Sean és Tony azt hitték, hogy végre nyugodtan élhetnek egymás mellett. Michael halott, Lucas és Emma letettek a Lane-re való vadászatról. Wade megbocsátott Colinnak, Hana és Sebastian jól voltak, és a legjobb, hogy mindannyian éltek. Azonban kiderült a számukra, hogy a boldog és nyugodt élet, csak illúzió. Ezt elsőnek Quinn tapasztalta meg már reggel, mikor megcsókolta a felébredő szerelmét. Emily megilletődve csókolt vissza, majd tolta el magától a férfit.

- Mi a baj kedvesem? – kérdezte végigsimítva az arcát.

- Ez nem fog menni – ült fel remegve a nő.

- Ne mondd ezt! – kérte Quinn.

- Tudom, hogy tegnap éjszaka a kocsiban azt mondtam, hogy elmennék veled bárhova, csak, hogy mi ketten lehessünk, de téged vér leng körbe. Akármerre mész, a halál követ és az utat mögötted az áldozataid és az ellenségeid vére festi vörösre – zokogott Emily.

- Emily most túl zaklatott vagy, hogy bármit is el tudj dönteni. Nyugodj meg! – kérte a nőt.

- Nem tudom, hogy mit kellene tennünk. Félek veled maradni, de félek a vámpír énedtől is. Ugyanakkor szeretlek, de fogalmam sincs, hogy milyen életem lenne melletted. Nagyon szeretnék családot, de azt nem akarom, hogy rettegésben éljünk – rázkódott a teste, miközben a férfi alkarjába kapaszkodott. Hozzá akart bújni, de tudta jól, hogy a szíve nem dobog, ami csak jobban megijesztené.

- Valamiben biztos vagy? – kérdezte hűvös hangon.

- Néhány hónapra szüneteltessük a kapcsolatunkat, és utána okosabbak leszünk – törölte meg a szemeit. Kicsit összeszedettebb lett, mivel Quinn kemény hangja rádöbbentette, hogy nem törhet ennyire össze. egy hatalmas nagyvállalat tulajdonosa és igazgatója. Őt nem lehet semmivel megijeszteni vagy megtörni.

- Azt hiszem, hogy hívom a sofőrömet, hogy jöjjön értem – kelt ki a férfi mellől, és kezdte el keresni a telefonját. Ekkor jutott eszébe, hogy tegnap őt elrabolták, és nincs olyanja, hogy telefon. – Kölcsön tudnád adni a tiédet? 

- Jobb ötletem van, hazaviszlek én. Amúgy is be kell mennem a központba, hogy mi a helyzet ott – kelt ki az ágyból, és vette fel a tegnap levetett ruháit. Emily önkéntelenül is az alsóajkába harapott, mikor megpillantotta a férfi vonzó felsőtestét. – A kocsiban megbeszélhetjük, hogy pontosan mennyi időre is gondoltál – húzta magára a pólóját, fordult a nő felé.

- Fogalmam sincs, hogy mennyi időbe fog kerülni – tiltakozott zavartan.

- Akkor fogalmazok másképpen, egy tippet fogok várni, hogy mennyi ideig bírod nélkülem, hogy elrendezzem az irántam irányuló ellentéteket – mondta határozottan Quinn.

- Nagyon magabiztos vagy – jött meg Emily hangja is.

- Akármi is történik, a testem érez téged. Tudom, hogy vágysz rám, és szeretsz, ahogy én téged. Csak még azt nem tudom, hogy számodra meddig fog tartani, míg ezt tisztázod magaddal – húzta magához a nőt.

- Nem lehetsz rám ekkora hatással – reszketett a férfi karjaiban.

- Sok minden történt tegnap. Az apám elrabolt téged, és majdnem meghaltunk. Most hazaviszlek, hogy megmutasd, hogy élsz és jól vagy. Igazad van, még el kell rendeznünk mindent magunk körül, hogy a közös jövőre tudjunk gondolni, ami most túl bonyolult és veszélyesnek tűnik – csókolta meg. Emily kissé megilletődve viszonozta a csókot, miközben kezdett megnyugodni Quinn érintésétől. 

- Azt mondod, hogy nem veszélyes a közös jövő, csak annak tűnik? – kérdezte valamivel nyugodtabban Emily.

- Az apám halott, míg a vérfarkasok lenyugodtak. Őket Tony tartja féken, és őt Lane-en keresztül tudnák csak elérni, míg őt nem háborgatják, ha van egy kis eszük. Hidd el, a húgommal csak az ostobák kezdenek – simogatta ki Emily arcából a kósza hajszálakat.

- Volt már rá példa, hogy ilyen tapasztaltan beszélsz? – kérdezte miközben leértek a lépcsőn.

- Igen, Isabell. Végül ő húzta a rövidebbet – felelte könnyedén.

- Már egy ideje érdekel, hogy mi történt azon a napon, mikor meghalt, hogy ti nem tértetek vissza az iskolába? – kérdezte kíváncsian Emily. 

- Nem egy vidám történet – sóhajtott mélyet Quinn.

- Isabellel kapcsolatban semmi sem az. Végül nem tudhatom meg, hogy mit csinált a bátyámmal, hogy az másnap holtan esett össze a vízilabda meccsük után. Már az biztos, hogy a stratégiájukat ellopta, és eladta a rivális csapatnak, csak azt nem értem, hogy Williamnek miért kellett meghalnia – remegett az indulattól.

- Sajnálom Emily – ölelte át a nőt Quinn. – Fogalmam se volt – döbbent rá, hogy a nőt ezért nem lesz könnyű kiszámolni.

- Semmi baj, majdnem kilenc év telt el azóta, szóval ideje megnyugodnom, és élnem tovább. Soha nem gondoltam arra, hogy bosszúként elveszem Bellától a szeretett bátyát, vagy téged bántalak, hogy ártsak neki. Csak beléd szerettem, mikor megütötted az unokafivéremet, aki sértegette a családodat. Azonban a tegnapi szörnyűségek nem hagynak nyugodni. Időre van szükségem, hogy megemésszem a helyzetet, hogy te vámpír vagy, és a démonvilág szerves része – sóhajtott mélyet, miközben végigsimította a férfi arcát.

- Megértettem – bólintott Quinn, majd eltávolodott a nőtől, aki zavartan lépkedett az ajtó felé. – Szólok a többieknek, hogy elmentünk – sóhajtott mélyet.

- Rendben – felelte Emily, miközben megállt a hatalmas nappaliban a családi portré előtt, ahol az egész Mealorie család le volt festve. Boldognak látszottak, de ekkor látta meg, hogy Quinn nem volt az. Colin inkább Lane-hez és az anyjukhoz hajolt, míg Quinn nem tudott ilyen szeretett teljes személyhez hajolni, mivel Isabell oldalában volt. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire szemét is volt a férfival, hiszen ő azt akarja, hogy végre őt szeresse őszintén és ne az eszét vagy a külsejét. Lelkileg akart tartozni valakihez, akivel nem áll vérrokonságban. Emily ettől csak rosszabbul érezte magát, hogy ennyire bunkó volt a férfihoz, aki mindenkinél jobban szeretni akarja őt. 

Közben Wade és Colin már a konyhában voltak, hogy találjanak valami ehetőt a két nőnek, akik az emberi fajhoz tartoztak. 

- Ti meg mit csináltok? – érkezett meg kábán Sean, aki egy pillanatra elfelejtette a hét év gyötrelmét, és olyan szabadsággal jött le az emeletről, mintha az anyjuk még mindig élne, és minden rendben lenne.

- Reggelit keresünk – nézett fel a konyhapultból Wade. Sean ekkor döbbent rá, hogy a nő nem anyja, akinek első pillanatban hitte.

- Hogy haladtok vele? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára, hogy ne vegyék észre a pillanatnyi megingást.

- Sehogy, apa minden normális ételt száműzött – felelte Colin.

- Néhány napja adott bulit, abból nem maradt semmi? – kérdezte a legfiatalabb testvér.

- Valószínűleg a partyszervező cég elvitte – felelte Wade.

- Elmegyek boltba, ha szeretnétek? – ajánlotta fel.

- Szép jó reggelt? – érkezett meg Quinn is.

- Csoda, írjuk fel valahová, hogy hamarabb ébren vagyok, mint Quinn – lelkendezett Colin.

- Bolond – mondta fáradtan sóhajtva a legidősebb testvér.

- Emily, hogy van? – kérdezte Wade.

- Kicsit zaklatottan. Kissé megviselte, hogy apa elraboltatta – túrt a hajába. – Hazaviszem – jelentette be. Ekkor megcsörrent a telefon a zsebében. – Még ez is – vette elő. – Jake az – közölte, majd felvette. – Igen – és kihangosította.

- Szia. Bocs, hogy ilyenkor hívlak, de szükség lenne a központban Wade-re. Az új lakók közül néhánynak bajok vannak a kötéseivel, és nem engednek senki magukhoz – mondta idegesen.

- Indulunk – mondta Wade.

- Áh, te is ott vagy – hallatszott a hangján a megkönnyebbülés.

- Szerezz be neki reggelit, és egy nagy adag kávét – fűzte hozzá Colin, miközben bezárta a szekrényt, amit ő kutatott.

- Meglesz – ment bele mindenbe Jake, a haladás érdekében.

- Hamarosan ott leszünk, addig is kitartás – mondta Wade.

- Akkor szia – nyomta ki Quinn. – Lane és Tony? – nézett szét.

- Még nem mutatkoztak – felelte Sean. – Shane az udvaron van – előzte meg a következő kérdést.

- Rendben, öcskös rátok bízhatom az a feladatot, hogy a házat felméritek, hogy milyen állapotban van, és a hasznos dolgokat kiszűritek? – érdeklődött Quinn.

- Meglesz – felelte a legfiatalabb testvér.

- Jó reggelt – jelent meg Anna, akivel Emily is megérkezett. 

- Tonyt hol hagytad? – kérdezte Wade.

- Gondolom, Lane-nel van a szobájában – mondta elmélkedően Anna.

- Lemaradtunk valamiről? – kérdezte a vörös hajú nő.

- Te már akkor aludtál – felelte Colin. – Anna megkért rá minket, hogy fogadjuk testvérünkké, hiszen úgy néz ki, mint Lane, és ő nagyon szeretne igazi testvéreket. Mivel a harcok során minket segített, úgy döntöttünk, hogy egy próbát megér – magyarázta.

- Szóval megint hat testvért játszotok? – kérdezte Emily.

- Valami olyasmi – bólintott Quinn. Ekkor a fekete hajú nő, megfogta szerelme kezét, ezzel igencsak meglepte a férfit.

- Anna segítenél a két öcskösnek a házzal kapcsolatban? Lane és Tony nem tudom, hogy mit tervez mára, de szerintem a sorainkat és a bázisainkat kellene rendezni először – vélekedett Colin.

- A központot mindenképpen, de a ház későbbre fog maradni – jelentette be Anna.

- Hogy érted ezt? – kérdezte rosszat sejtve Quinn.

- Emlékszel, igen erős jóstehetségem van – jegyezte meg Anna. – Láttam a tegnap estét, már ötszáz évvel ezelőtt. Nem csak azért kértem, hogy testvéretekké fogadjatok, hogy ne legyek magányos, hanem nektek is segíteni akarok. A vámpír nagyurak nem véletlenül hagytak titeket békén. Csak Michael zaklatott, hogy elfogjon, míg a többiek megölni akartak. Azonban Michael halálával, aki a mesteretek, az rendelkezik a véretekkel. Ha a legfelső vámpírtanács elé visznek titeket, akkor azok kötelezhetnek titeket minimum hetvenöt év szolgálatra az egyik nagyúr klánjában, és onnan nem tudnátok kiválni egyszerűen – figyelmeztette őket.

- És a jelenléted, hogyan segíthetne ezen? – kérdezte Quinn.

- A dédanyátok nővére vagyok, és ötszáz éves. A vérkötelék elég befolyásos az ilyen mester kérdések során. A jelenlétemmel a szabadságotokat akarom biztosítani – felelte magabiztosan Anna, mire megint csörgött Quinn telefonja.

- Ezt a nap folyamán átbeszéljük. Akkor, amint Tony és Lane visszatértek a tetőtérből. Van egy olyan érzésem, hogy nem kéne zavarni a tevékenységeikben őket – sóhajtott mélyet a legidősebb fivér.

- Kis irigy – jegyezte meg Colin, miközben a bátyja megfordult.

- Nem vagyok irigy, csak ismerem Tonyt, hogy már hét éve a húgunk bugyijában akart matatni – mondta mindennemű tapintat nélkül, ami a barátnőjének elég kellemetlen volt, mivel ő igenis az angol arisztokrácia tagja volt. 

- Mindegy, munkára – hagyta figyelmen kívül Wade a fivérek perverz megnyilvánulásait, és kivonszolta Colint a karjánál fogva, miközben az ő arca igencsak kezdte felvenni a haja színét.

- Pech Colin számára, hogy a gyengélkedő nem lesz üres – állapította meg Sean.

- Perverz disznók gyülekezete – vörösödött Emily is.

- Lehet, de gondolj bele, hogy milyen játékokat játszana veled a te disznód – mosolygott Anna, amitől azt hitték, hogy Lane van ott velük szembe.

Apropó Lane. Ő lustán nyújtózott Tony karjai között, ahogy az első hangfoszlányok megütötték a fülét, ahogy a konyhába ugratták egymást a testvérei. Mosolyogva ránézett az őt ölelő férfira, akinek az arca végre igazán békés volt. Igyekezett a legkevesebbet mozdulni, mégis kicsit változtatni a fekvőpozícióján, mire Tony erősebben húzta magához. Lane azt hitte, hogy felébred, de erről szó sem volt, mivel a férfi szuszogása továbbra is egyenletes volt. 

Mosolyogva figyelte a szép arcot, amiért szinte mindent megtett volna, hogy ne barázdálják többé gondok vagy aggodalom. Enyhe késztetést érzett, hogy megcsókolja, de nem akarta felébreszteni. Tonynak olyan kevés alkalma volt az elmúlt időszakban, hogy nyugodtan aludjon. Kíváncsi volt, hogy mit is működnek odalent a testvérei, de végül elvetette az ötletet, hogy megnézi, mivel ha fontos dolgok történnek, akkor biztos feljönnének, hogy elmondják a részleteket. Hogy nem jön fel senki, csak annyit jelentett, hogy csend és béke van, ami biztosan nem lesz tartós, de ez ebben a szent pillanatban lényegtelen is volt, mivel ők voltak ketten. Már-már ott tartott, hogy visszaalszik, mikor megérezte, hogy Tony ujjai a combja belső felét simogatják. Megilletődve nézte a férfi arcát, ami még mindig úgy tűnt, mintha aludna, de egy apró mosoly a szája sarkában elárulta.

- Anthony Stagdel ne játszd, hogy alszol! – szólt rá kissé rekedten. Ekkor jött rá, hogy mennyire ki van száradva a szája.

- Én nem is azt játszottam. Még fel sem ébredtem rendesen, miközben a tested érzékeny és forró részeit keresem – mondta csukott szemmel, miközben a szabad kezével Lane felsőtestét kezdte el bejárni.

- Tony – nyögött fel Lane.

- Mi a baj? – kérdezte, miközben kinyitotta a szemeit, és Lane belenézhetett azokba a csábító barna íriszekbe. – Baj, hogy kora reggel vágyom az érintésedre? – simogatta meg a nő egyik mellét, majd mielőtt Lane válaszolhatott volna, egy csókkal fogta be a száját. Hosszú percekig csókolták egymást, amit végül a nő unt meg.

- Éhes vagyok, meg szerintem az öröklétet el kéne rendesen rendezni, és úgy élvezni tudjuk azt – vetette fel.

- Mire gondolsz pontosan? – könyökölt fel az ágyon.

- Szép és jó, hogy ezt a házat ismét birtokba akarjuk venni a testvéreimmel, de nem tudom, hogy mit szólnának ahhoz, ha fivéreim, hogy együtt akarok élni veled. Igazából nekem tetszett a tömegektől való távol élés. Szóval, arra gondoltam, hogy amint ténylegesen rendeződött a helyzet, kereshetnénk valahol vidéken egy házat – pirult el Lane.

- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy nekem van egy házam, jobban mondva valami olyasmim Skócia északi partjainál – simogatta meg a nő arcát. – Egy kis falu közelében van, és a környező telkek is a birtokhoz tartoznak, így nincs zavaró szomszédság se – húzta végig az egyik ujját Lane mellei között. 

- Nagyon jól hangzik – bólintott a nő.

- Szóval költözzünk ki oda? Csak mi ketten és meglátjuk, hogy mihez fogunk kezdeni ott, de nem fogom engedni, hogy bárki beleszóljon! – csókolta meg ismét a nőt, aki boldogan viszonozta a gesztust.

- Ezt majd folytatjuk este, most segítsünk a többieknek! – kérte Lane.

- Ez esetben dupla menetet kérek – simított végig a nő gerincén.

- Tony – nyögött fel Lane.

- Élvezzük ki, hogy győztünk! – kérte, miközben elkezdte a nő nyakát apró csókokkal kényeztetni.

- Az egy dolog, hogy győztünk, de túl gyorsan. Vannak még problémáink, amiket meg kell oldani. Ezenkívül nem rég halandó voltam, még nem merem elhinni, hogy ismét kárhozott vagyok. Amint elhiszem, hogy az ellenségeink nem zargatnak minket többet, akkor veled leszek szívvel lélekkel, és elköltözöm veled a házba, amit említettél. Otthont csinálok belőle, és gyerekeket szülök neked, akiket együtt felnevelünk, habár ezzel még várni akarok, hiszen ki kell tombolnunk a kimaradt hét évet – simogatta meg a férfi arcát.

- Jól hangzik – csókolta meg a nőt, aki végül elszakadt tőle, és kikelt az ágyból. A fürdőben kicsit megmosakodott, majd felöltözött. 

- Gyerünk! Öltözz! – nógatta Lane élete szerelmét, aki álmodozva gyönyörködött a szép idomokban. 

- Rendben, de ezért tényleg több kényeztetést kérek – kelt fel, és öltözött fel. 

Odalent a két öcskös és Anna volt, akik a házat nézték át.

- Kik találtak le? – vette észre a párt Sean.

- Többiek? – kérdezet Lane figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.

- Emily úgy gondolta, hogy meg kell mutatni a világnak, hogy él, ezért Quinn hazavitte. Wade és Colin a központban keletkezett sürgős vészhelyzeten igyekeznek felülkerekedni – sorolta Sean.

- Andrea? – kérdezte Lane.

- Még mindig alszik. Nagyon megviselte a tegnap éjszaka – mondta Anna.

- Értem – sóhajtott mélyet Lane. – Szóval Quinn milyen feladattal látott el minket? – kérdezte, miközben az asztalról elvett egy zacskó vért.

- Mérjük fel a házat, és a birtokot, hogy vannak-e még valahol rejtett kísérleti alanyok, és milyen dolgok kellenek mindenképpen az átépítéshez, hogy nyugodt körülmények között élhessünk itt – felelte Sean.

- Shane? – kérdezte Tony.

- Az udvaron van. Kicsit furcsán érzi magát, de jól lesz – mondta bizakodóan a legfiatalabb Mealorie.

*

Phil és Kyle számára furcsa volt, hogy ismét egy szobában ébredtek, mint kölyökkorukban. Az öccsük már kora reggel bent ugrált Kyle mellett az ágyban, mintha így akarna meggyőződni arról, hogy a szőke hajú férfi valóban hazatér hozzájuk.

- Tökmag, egy percet kapsz, hogy abbahagyd, mert különben összetöröm az összes játékodat millió apró darabra – fenyegette meg morcosan.

- Tényleg te vagy – lelkendezett, és a bátyját megölelve bebújt mellé. Phil felébredt a zajra, és figyelte a testvéreit. Őszintén kissé irigy volt, hogy az öccsük jobban ragaszkodik Kyle-hoz, mikor ő volt az igazi bátyja. Másfelől biztos volt benne, hogy Kyle rendesen bánt a fiúval az évek alatt, és Jack nem a semmiért tiszteli őt ennyire. 

- Kyle ideje volna elmondani, hogy hívják a híres barátnődet! – mászott ki az ágyából Phil.

- Ne csinálj úgy, mintha nem ismernéd – nyögött fájdalmasan, miközben felhagyott a próbálkozással, hogy visszaalszik.

- Szóval ismerem. Akkor a falkából valaki – próbált szűkíteni.

- Nem, még nem tagja a falkának – nyújtózott nagyot, miközben a kék szemeit az öccsére villantotta.

- Egy ember? – lepődött meg a hosszú hajú férfi.

- Elza húga – felelte Kyle, miközben az öccsük hajába túrt.

- Elza átváltoztatott. Lenne húga? – illetődött meg. – Elza nem tartja a családjával a kapcsolatot, szóval fogalmam sincs, hogy ki lehet – ráncolta a homlokát.

- Gondolkozz kicsit. Szerintem téged is korrepetált hét éve abban a hülye gimnáziumban, ahová követtük Tonyt, hogy Lane mellett legyen – kezdett el játszani a kötekedő öccsével, aki átváltozott egy aranyos farkaskölyökké.

- Miben hasonlítanak egymásra? – kérdezte töprengően.

- Mindkettőjük szeme zöld – felelte gondolkodva Kyle, miközben bosszantotta az öccsüket, aki egyre vadabb lett.

- Ilyen alapon lehetne Lane is – lett ideges Phil, hogy a szőkéből mindent harapófogóval kell kihúzni.

- Igen, de Lane nem ember. Bár, ha így belegondolunk, Tonyval hasonló az ízlésünk barátnő terén – kapta el a nyakánál a szemtelenné váló fiút.

- Lane-re egy lány hasonlít nagyon az iskolából. Te jó ég, te és Lily Deer? – illetődött meg a fekete hajú.

- Mi olyan furcsa ebben? – vont vállat, mintha semmi különösebb nem lenne ebben.

- Csak annyi, hogy te és Lily két külön világ vagytok. Te vagy amilyen vagy, de Lily, hogy is mondjam? Hozzád képest kedves, okos, szelíd és ember. Egy könyvtár lakó – felelte elmélkedve. 

- Most azt akarod mondani, hogy hozzám csak egy olyan bunkó és hülye nő vonzódhat, amilyen én magam is vagyok? – lett ideges, miközben letette az öccsüket, és felállt az ágyról. Látszott az indulat a szemében.

- Nem azt mondom…  - próbált javítani, de a fivérét nem hatotta meg.

- Mégis mit mondasz akkor? – lett kíváncsi a szőke.

- Ne veszekedjetek egy lány miatt! – változott vissza Jack. – És Phil, Kyle nem bunkó, csak őszinte – vette védelmébe a szőkét.

- Tökmag, most ne szólj bele! – túrt a hajába. – Apropó Phil, a te barátnődet hogy is hívják? 

- Sarah Okleight – mondta nagyot sóhajtva.

- Gondolom egész véletlenül semmi köze nincs apa egyik közeli tábornok barátjához, aki pont északon helytartó? – kérdezte cinikusan.

- Hé, már kora reggel veszekedtek? – lépett be a szobába az anyjuk. 

- Igen, lányokon veszekednek – árulkodott rögtön Jack.

- Hm, akkor nincs más hátra, mint megismerni a hölgyeket. Mondjuk ma estére hozzátok el őket vacsorára! – villantotta veszedelmesen rájuk a szemeit. 

- Oké, akkor elmegyek érte Sawyerville-be. Mikorra legyünk itt? – kérdezte Kyle, miközben magára húzta a pólóját.

- Hat órára. Gondolom, akkor a vendégszobát is elő kellene készítenem neki. A te barátnőd milyen messziről érkezik? – kérdezte a saját fiát.

- Jelenleg Skóciában van – vakarta a fejét.

- Akkor hívd fel, hogy csipkedje magát, mivel nem szeretem, ha késnek – fordult ki a szobából.

- Ezt most megkaptad – kárörvendett Kyle.

- Cseszd meg! – vágta hozzá a párnáját.

- Phil nem beszélünk itthon így, mert anya és apa mérges lesz – szólt rá Jack.

- Még ez is. Persze erre a szőke bájgúnárra nem szólsz, pedig ő levegő vétel nélkül káromkodik percekig – dühöngött.

- Anya három éve fejbevágott néhányszor az egyik serpenyőjével, azóta meggondolom, hogy mit mondok a Törpe előtt – vette fel a nadrágját. – Na, igyekezz már! Beszéljük le anyát a mai vacsoráról, mert amennyi melónk lesz Tony oldalán ma, hogy visszaszerezzük a régi beosztásunkat, egy évszázad is kevés lesz – dobta vissza a fivérének a párnáját.

- Mehetek veletek? – kérdezte kíváncsian Jack.

- Először hagy nyugodjon meg a helyzet, hogy mindenki megtudja, hogy kegyelmet kaptunk, és Tony kapja vissza a rendes hercegi rangját. Utána, megmutatjuk neked Laurant király kastélyát, meg amit szeretnél. Tény, hogy itthon vagyunk most már, de türelmesnek kell lenned. Hamarosan minden a régi lesz, vagyis nem egészen, mivel szerintem Phil és én is megtaláltuk a párjainkat. Azonban, téged akkor is ugyanúgy fogunk szeretni – guggolt le a gyerekhez.

- Egyébként is, neked suli van – tette karba a kezét Phil, miközben kezdett elege lenni, hogy őt nem isteníti a kistestvér.

- Ja, tényleg – pirult el. 

- Van egy ajánlatom. Igyekszünk végezni hamar, és mi megyünk érted, utána futunk egyet az erdőben, vagy hétvégén elviszünk motorozni és sárkányon lovagolni. Képzeld a fivérünknek van egy hatalmas fekete sárkánya – próbálta felhívni Philre is a fiú figyelmét, mert kezdett elege lenni, hogy ő legyen a jó fiú.

- Tényleg? – nézett csillogó szemekkel a bátyjára.

- Igen van – bólintott Phil, aki kicsit zavarba is jött a csodálattól.

- Azzal jössz értem délután? – hízelgett a bátyjának.

- Legyen inkább ma motor, és hétvégén repülünk a sárkányon. Nagy riadalmat keltene – felelte nagyot sóhajtva.

- De tényleg elmegyünk sárkányon repülni? – kérdezte.

- Persze öcsi – borzolta meg. – Most irány öltözni, és akkor talán még motorral el is viszünk a suliba – lett jobb kedve a fekete hajú férfinak.

- Rendben – szaladt el onnan.

- Irigyellek most – jegyezte meg Phil.

- Hamar megunod a hiperaktivitását. Gyakran nem tudja, hogy mikor elég – jegyezte meg Kyle.

- Az nem fordulhat elő – tiltakozott.

- Végül is még csak tizenkét éves, nem csalódott még. Nem fertőzte meg úgy a gyűlölet a szívét, mint a miénket – gondolkodott el Kyle.

- Nem is gyűlölködünk – jegyezte meg Phil, miközben ő is felöltözött.

- Ezért éltél majdnem nyolc évig távol a családtól, és egy másik tábornok fogadott szinte fiává – jegyezte meg kissé nyersen.

- Még mindig kíváncsi vagy, hogy ki lehetsz valójában? Nem békéltél még meg az életeddel? – lett rosszkedvű Phil.

- Boldog vagyok, hogy a testvérednek nevezhetem magam, és a Smith család tagja lehetek. Büszke vagyok, hogy a Tábornokot nevezhetem az apámnak, és áldom a sorsot, hogy Tonyval találkoztam. Mégis, annyira érdekel, hogy miért dobtak ki, mint egy szemetet az utcára, és mi volt az a kilátástalan helyzet, amiért nem akartak engem, hogy felrúgják a farkasok fő eszméit – felelte indulatosan Kyle.

- Úgy hiszed, hogy nem kívánt volt a létezésed? – kérdezte kíváncsian Phil.

- Nem tudom – rázta a fejét a szőke. Szerette nagyon Corneliát, csak mégis egyszer az igazi édesanyja mosolyát is látta volna. Mindig ábrándozott róla, hogy milyen is lehet, de a brit családok között egy család leírásába sem illett bele. Persze közöttük is akadtak, szőkék, kék szeműek és világos bőrűek, de egyik családdal sem mutatott genetikai hasonlóságot.

- Tudod van az az elmélet, hogy erőszakból születtél – vetette fel Phil.

- Igen, ismerem az elméletet. Azonban, egy farkas nem erőszakolja meg a társát. Ha mégis erőszakol egy másik farkast, akkor nem ejtheti teherbe. A DNS-em szerint túl sok farkas van bennem, hogy az egyik szülőm ember legyen, szóval valami nagyon nincs rendben – állapította meg.

- Ne kínozd magad ezzel! Mi szeretünk téged, és ez a lényeg. Ne foglalkozz egy olyan családdal, akik nem akartak téged. Inkább menjünk reggelizni, és utána menjünk el és segítsünk Tonynak, hogy ismét legyen igazság a falkák között. 

- Nagyon haragudtál rá, mikor bevitt az utcáról engem a játszószobátokba? – kérdezte Kyle, miközben felidéződött benne az a délután. Emlékezett rá, hogy Phil mennyire ellenséges volt vele, míg Tony szívesen megosztotta vele a játékait és tiszta ruhákat is kapott tőle. 

- Abban a pillanatban te voltál a leggonoszabb lény a világon, de azóta számtalanszor bizonyítottál, szóval még hálás lehetek Tonynak, hogy talált nekem egy idiótát, akit a testvéremnek nevezek – nevetett a sötét hajú. – Vagy nem is, egy testvért, aki idiótának nevez engem – viccelődött.

- Menjünk reggelizni! Próbáljuk meggyőzni anyát, hogy tegyük át a jövő hétre a vacsorát! – javasolta Kyle.

- Persze, anya bele is fog menni. Nagyon találkozni akar a lányokkal – emlékeztette a feketehajú.

- Apát érvekkel meggyőzzük, akkor nyerünk pár napot, persze addig, míg anya ki nem zsarolja, hogy addig nincs együtt alvás. Apa, lehet, hogy a legfegyelmezettebb tábornok, mégsem bírja sokáig anya érintése nélkül – felelte a szokásos kissé bunkó stílusában Kyle.

- Közönséges vagy – dobott felé egy párnát Phil.

- Te meg túlságosan is jófiú. Ezért lehettem én tovább a sereg tagja, mert kiszámíthatatlanabb vagyok, mint te. Tudták jól, hogy veszélyesebb vagyok, mint te, és kockázatosabb szem elől téveszteni – magyarázta Kyle.

- Nem kell emlékeztetned, hogy egy rohadt kezelhetetlen vagy. Csak az a gond ezzel, hogy Jack erre néz fel – mondta kicsit sajnálkozva.

- Az istenért farkasnak születtünk. Vad a természetünk, és nem csendes kis kutyák vagyunk, akiket pórázon lehet tartani. Laurant király kutyát akart csinálni belőlünk, és ez megbocsáthatatlan – mondta határozottan a szőke.

- Szerinted Tony be fog menni a kastélyba? – kérdezte kíváncsian Phil.

- Ha igen, rohadt morcos lesz, hogy nem feküdhet Lane mellett. Bár mit ne mondjak, én is szívesebben aludtam volna Lilyvel egy ágyban, mint veled egy szobában – nevetett, és már szaladt is a fivére elől. 

- Mondd már el nekem, hogy egy ilyen bunkó, hogyan jöhetett össze a mágikus társadalom legszürkébb kisegerével? – kérdezte, miközben a szőke után sétált.

- Ahá, szóval bepróbálkoztál nála, csak elküldött a francba? – világított rá a tényre.

- Nem is érdekelt Lily, főleg, hogy az iskola szépsége Maya kereste a kegyeimet – felelte magabiztosan.

- Nem tehettél rá túl szép benyomást, mivel alig kerültem oda, elkezdett járni Caleb Russellel. Felszínes liba, akit a külsőségek érdekelnek – mondta fintorogva Kyle.

- Még mindig veszekedtek? Minek nektek lányokkal foglalkozni? – kérdezte Jack a lépcső alján.

- Ma este vacsora fiúk – mondta Cornelia.

- Legyen inkább a jövő hét anya, addigra minden szépen letisztázódik és Phil is el tudja hozni északról a barátnőjét. Tudod, egy tábornok lányának udvarol, és amíg nem vagyunk teljesen tiszták, addig ne bonyolítsuk a dolgokat! – vetette fel Kyle.

- Miért a fivéredet használod kibúvónak. Miért nem a saját nevedben beszélsz? – ráncolta a homlokát a nő.

- Ez tényleg egy logikus felvetés – kapott az alkalmon Phil.

- Fel kell készíteni Lilyt a hagyományainkra. Ő ember, bár a nővére átváltozott farkas, de ő még nincs teljesen otthon a világunkban – öntött megának egy csésze teát, majd elkezdte inni. 

- Rendesen tartsd azt a csészét, ne úgy, mint valami olcsó bögrét! Miért teszel úgy, mintha nem neveltük volna beléd az etikett alapjait? – kérdezte ingerülten a nő.

- Így van kedvem. De van egy ajánlatom, én az etikett szerint viselkedem a társaságodban, ha kicsit jegelnénk ezt a barátnő bemutatós dolgot? Mondjuk a jövő hétig, vagy míg szükséges – vetette fel Kyle.

- Na tünés innen, míg meg nem gondolom magam! – sóhajtott mélyet.

- Az öcsköst elvisszük suliba – jelentette be Phil.

- Akkor viszont kocsival mentek, és nem motorral. Jack még túl fiatal, hogy azzal utazzon. Egyébként is te Kyle túl vad vagy, hogy engedjem felülni mögéd – figyelmeztette a nő.

- Ha Phil mögött ülne, akkor elég nyugodt lennél? – tárta szét a karját a szőke hajú férfi.

- Férfiak, miért ilyen nehéz veletek? – sóhajtott mélyet, miközben a legfiatalabb gyermeke felvette a táskáját a hátára.

- Anya, enged, hogy ők vigyenek be! Képzeld el, hogy milyen menő leszek, ha meglátják, hogy a törvényen kívüli bátyáim visznek motoron iskolába – mondta lelkesen.

- Jack is elkezdett hasonlítani rátok – sóhajtott mélyet Cornelia.

- Ettől te nagyon is boldog vagy, hiszen így szeretsz minket – adott egy puszit az anyja arcára Kyle.

- Ezt soha sem tagadtam – nevetett. – Rendben, de sisakot kell felvennie, és igen Phil mögé ül. Amíg veletek van, nincs száguldozás, se veszélyes manőverek. Míg meg nem tanulja, hogyan irányítsa az átváltozásokat és az öngyógyítás felgyorsítását, addig ehhez tartani is fogom magam – tűnt el minden engedékenység a hangjából. Szigorúan nézett a két idősebbikre, akik engedelmeskedve bólintottak. Tudták jól, hogy az anyjukkal nem érdemes ez ügyben packázni. 

- Úgy lesz anya – adott puszit Phil is a nőnek, aki inkább nézett ki a kishúgának, mint az anyjának. 

*

Mindeközben New York egyik felhőkarcoló tornyában egy férfi az egyik elit emelet hatalmas ablakánál ült és bámult kifelé. Az egyik kezében egy pohár vörösbor volt, és azt kortyolgatva próbált válaszokat találni. Maga sem tudta, hogy mit érez. Nyolc évvel ezelőtt elvesztette a kedvesebbik bátyját, míg most a másikat. Nem értesítette erről senki, mégis érezte, hogy a bátyja fájdalmas létezése sehol sincs. Most szabadnak érzi magát, és nem kell attól tartania, hogy bármikor megint kísérleti alanynak nézi. 

Berendezkedett ebbe a hatalmas toronyba, ami egyedül az ő védelmét volt hivatott szolgálni. Habár születésétől kezdve vámpír volt, mégsem érezhette magát biztonságban. A vámpírtanács megnyomorította az idősebbik bátyját, aki a rajta való kísérletezéstől akart ismét ép lenni. Nem volt rá büszke, hogy majdnem kétszáz évesen rettegett a háromszáz éves fivérétől, de ez ellen nem tehetett semmit. Habár egy ideje békén hagyta, hiszen volt elég kísérleti alanya, akik igazán gazdaggá tették. Éppen azon gondolkozott, hogy hozat az egyik szolgájával magának egy lányt esti szórakozásnak és vacsorának. Éppen elfordult a vámpír biztos üvegtől, mikor nagy lárma ütötte meg a fülét. Dühösen ragadta meg a sétapálcáját, amibe bele volt építve egy igen éles kard. Kihúzta a fegyvert az álcázott hüvelyből, és indult lerendezni a betolakodókat. 

Nem lepődött meg, valóban a Vámpír Tanács katonái jöttek el hozzá, már csak azt nem tudta, hogy miért. 

- Nicolas Mealorie – szólította meg a kivont kardú férfit az egyik támadó.

- Mi dolgotok van itt? – kérdezte a vámpír. Kék szemeiből düh sugárzott, fehér tincsei megcsillantak a napfényben.

- A Vámpírok Tanácsa üzletet kíván veled kötni? – jelentette be a katona.

- És ezért kell az embereimet legyilkolni? – ráncolta a homlokát a vámpír.

- Nem engedtek hozzád, így móresre kellett tanítanunk őket – jött a válasz egy másik katonától.

- Milyen üzletről van szó? – kérdezte nagyot sóhajtva Nick.

- Beszéljük meg ezt inkább közönség nélkül! – javasolta a szószóló.

- Rendben, de akkor a te csapatod elhagyja az épületet – felelte a fehér hajú vámpír.

- Legyen – bólintott a férfi, majd levette a maszkját, és Nicolas megpillantotta a fiatal arcát, amitől úgy tűnt, mintha a húszas évei közepén járna.

- Julius Rowen, minek köszönhetem, hogy meglátogattál az otthonomban? – kérdezte megjátszott kedvességgel.

- Amint már mondtam, a Tanács meg akar veled egyezni – lépett be a férfi dolgozószobájába.

- Nem voltam értékes játékos a Tanács számára, most mitől változott ez meg? – kérdezte Nicolas.

- Gondolom, nem újdonság számodra, hogy Michael halott. Ő egy nagyon értékes üzlettársunk volt. Előállított egy értékes szert, ami a vámpíroknak néhány év fényjáróságot ajándékozott. Ennek a szernek a forrása a lánya, aki elég zabolátlan, és nem hisszük, hogy együttműködne velünk. Azonban még kiskorú, és te itt jössz a képbe – vezette fel a dolgokat. Nicolas végignézett a vámpíron, akinek világos szőke haja és világoskék szemei voltak. Az arca akár egy régi nemesé. 

- Mi közöm lenne nekem Michael bármelyik gyerekéhez is? – kérdezte a férfi.

- Amin mondtam, kiskorú. Alig huszonöt éves, és a törvényeink szerint szüksége van egy gyámra, egy mesterre, aki felügyeli. Habár az ereje nem teszi ezt szükségessé, nagyon reméljük, hogy elvállalod ezt a nemes és nehéz feladatot, mert ezáltal te rendelkezel a vérével, ami egy igen jó bevételforrás a világunkban. Tegnap éjszaka bizonyosodott be, hogy LAOM vére a holtakat is képes visszahozni az élők közé. Szóval az ajánlat. Megteszünk téged Michael gyermekeinek gyámjává, és te továbbra is árusítod nekünk LAOM vérét – felelte Julius.

- Miért lennék én a gyám? Másfelől nem is értek a genetikához, ahogy Michael – tiltakozott a fehérhajú férfi.

- Nem is kell. Egyszerűen le kell venni a vérét, és különböző töménységben árulni. Azonban fogalmunk sincs, hogyan kell levenni a vérét. Már több vámpír belehalt abba, hogy megharapták őt. Nem kell mondanom, hogy a helytelen levétel után lehetetlen elfogyasztani a vérét. Másrészről van még egy nagy problémánk – sóhajtott mélyet Julius.

- Van egy olyan érzésem, hogy emiatt akarjátok, hogy én legyek a gyámja – vette észre, hogy titkolnak előtte valamit.

- Hallottál már Laurant és Lucas öccséről? – próbálta felvezetni a dolgot.

- Anthony egy jelentéktelen herceg, akit Michael és Lucas rángat pórázon, mint egy kutyát – vont vállat Nicolas.

- Nem éppen. A herceg mindkét bátyját legyőzte és Wolfram támogatását élvezi, emellett nem rég párosodott a lánnyal, akinek a vérére van szükségünk. Csak vérszerinti gyámja tudja korlátozni abban, hogy a vérfarkasoké legyen ez a kincs. Ha a Tanács lenne a gyámja, akkor Anthony is ugyanúgy jogot formázhatna a gyámságra, mint mi. Ezért akarunk téged, hiszen veled tudunk beszélni, és ismereteink szerint te vagy a legidősebb Mealorie – próbált hízelegni az ősz hajú férfinak.

- A nagyanyámmal mi van? – kérdezte kételkedve.

- Tegnap éjszaka eltűnt erről a világról, és nem hinnénk, hogy hatással lenne a testvérekre. A nagyapád szintén megjelent, de csak azért, hogy elvigye erről a síkról. Cassiel báró továbbra sem szándékozik belefolyni az itteni ügyekbe – mondta magabiztosan.

- Az már igaz, hogy soha nem érdekelték az itteni események – gondolt keserűen a nagyapjára. – Vannak aktáid Michael gyerekeiről? – kezdett megtetszeni neki ez a gyám dolog.

- Természetesen – húzott elő a háta mögül egy diplomata táskát és néhány aktát vett elő. – Több kölyökről is van tudomásunk, de az utolsó öt a lényeges. A többi túl silány, hogy jogot formáljon a Mealorie névre. Michael sem ismerte el őket. Tegnap többet megölt a két legidősebb fiú, akiket Quinnek és Colinnak hívnak – nyitotta ki a két legfelsőt és tette a férfi elé. – Quinn apátok után, és Colin Elizabeth apja után. Erősek és okosak. Nem szabad őket szabadon engedni, mivel nagyon veszélyesek. Összeszedték London söpredékét, és ütőképes csapatot csináltak belőlük hét év alatt. Igaz megkezdtük a mérgezésüket, de úgy tűnik lassan úrrá lesznek az általunk keltett káoszon. 

- Egy kérdésem van, miért fényképeztétek le kétszer ugyanazt a fiút? – kérdezte kíváncsian Nicolas.

- A bátyád szeretett kísérletezni, és az utolsó nejét különböző hormonos kezelésekkel tette termékenyebbé, aki csak ikreket szült neki – adott magyarázatot. – Szóval folytatom a két legidősebb után, a két legfiatalabb, Shane és Sean – tett elé még két aktát. – Jelentéktelen erőt birtokoltak sokáig, azonban hét év Cruel szibériai táborában meghozta a kellő eredményt, húsz éves létükre komoly harci erőt birtokolnak, emellett a Shane nevű kölyök komoly kutatásokat végzett a kihalt ázsiai rúnák újra megismerésében. 

- A másik milyen területeket fejlesztett? Ismerem Cruelt, úgy osztja be a csapatokat, hogy biztosan fejlődjenek, mivel egyébként kiszámíthatóak lennének a küzdelmek. Várjunk csak, most húsz évesek és hét évet töltöttek a táborban? Akkor tizenhárom évesen kerültek oda? – hitetlenkedett a Mealorie.

- Ahogy mondod, a bátyád túl gyengének találta őket, hogy Mealorie-k legyenek, ezért elajándékozta őket a szibériai gladiátortábornak – mesélte Julius.

- A bátyám sem ilyen kegyetlen – tiltakozott Nicolas.

- De igen. Te is tudod, hogy milyen türelmetlen volt egész életében. És most akkor beszéljünk a lényegről, akinek meg kell ismerned a vérének lecsapolásának technikáját, és gondoskodni róla, hogy a vérfarkasok ne tegyék rá a mocskos mancsukat – nyitotta ki az utolsó mappát. – Anyátok után Lane lett a neve, és mit ne mondjak elég vad. Két és fél évet voltam a megfigyelője, és nekem elhiheted, hogy nagyon erős. A vérét csak hígítva kóstoltam, de az maga a mennyország.

- Valahonnan ismerem őt, de már sokkal régebbről – nézte a fiatal nő fényképét.

- Nagyanyád nővérének reinkarnációja, legalábbis a teste nagyon hasonlít rá. Persze képességekben nem hasonlítanak egymásra. Lane a legerősebb közülük. A vére gyógyító, míg a vámpírszárnyakat is birtokolja – mondta Julius.

- Érdekes lány lehet. Mikorra kell válaszolnom? – kérdezte kíváncsian Nicolas.

- Ma estére – jött a válasz.

- Rendben, este közlöm a válaszom, most pedig hagyd el az otthonom! – keményedett meg a pillantása. 

*

Az elkövetkező néhány napban a testvérek igyekeztek kiszűrni a központból a gyenge láncszemeket, akik elárulhatják őket. Nem akarták őket sem magukra hagyni, de akkora szabadságot sem kaphattak, mint eddig. Wade kissé megijedt, mikor megtalálta a nővérszobában a kisnövésű könyvelő holttestét. Meglehet, hogy Pete nem volt valami barátságos az első találkozásukkor, de ő volt az egyetlen, aki a védelmére kelt, mikor Mike elhurcolta. Emlékezett, hogy többen megrémültek, de egyikük sem mert ellenkezni az izmos férfival, aki agresszívan leütötte az ápolónőt.

Hogy később kiderült az ikrek bátyja volt, vagyis egy Mealorie, aki ellen a halálba mentek volna, Pete sem járt jobban. Wade szívesen megkérte volna Lane-t, hogy hozza vissza, ahogy Annát és Andreát, de a leendő sógornője visszautasította, mivel Andrea is kissé furcsán viselkedett. Nem volt már korán sem olyan vidám, mint eddig. 

- Visszatértem – érkezett meg Lane a központba.

- Tony mikor várható? – kérdezte Quinn.

- Fogalmam sincs, Lucas most próbálja behozni az elmúlt hatvan évet, hogy jó tesók legyenek. Tony most tűr kicsit, mivel a barátai és az öccse még elég ingatag lábakon állnak a falka hierarchiájában. Szóval ezért most elrendezi ott az ügyeket. Fogalma sincs, hogy milyen reakciót válthat ki a megjelenésem Lucasból, ezért megkért rá, hogy kicsit szüneteltessük a kapcsolatunkat – mondta szomorúan.

- Szóval kissé kiéhezett vagy – állapította meg a bátyja.

- Akárcsak te – vágott vissza Lane. – Tudom jól, hogy hiányzik neked Emily. Ismerlek, hogy szenvedsz. Nem vagy valami szép látvány, bár egyébként sem – jött elő a régi énje, amitől Quinn is jobb kedvű lett. 

- Az ikertestvérünk merre van? – kérdezte nagyot sóhajtva, pedig jól tudta, hogy hol van.

- Valamilyen új betegséget szimulál – felelte Quinn szem forgatva.

- Legalább szép párt alkot ő és Wade. Nem lehet tehetünk neki ezért szemrehányást – válaszolta Lane.

- Quinn nagy baj van – jelent meg Axel. 

- Mi az? – kérdezte Quinn, akinek furcsa volt azt látni, hogy Axel ideges valami miatt. 

- A vámpírtanács katonái az épület előtt vannak, és a védőátkok még egyáltalán nem aktívak. Sok sérültünk van, akik nem képesek harcolni – hadarta idegesen az ősz hajú férfi.

- Megyünk. Szólj az öcséimnek! – utasította Quinn, míg ő Lane-nel a fegyvereket magukhoz véve a katonák fogadására indultak. Az idősebbik testvér tudta jól, hogy el fog jönni ez a nap, hiszen Anna figyelmeztette. Azonban, most túl korainak gondolta, hiszen nem épültek még fel a pár nappal korábbi csatából.

- Legalább nem kell sokáig keresni titeket! – szólalt meg az egyik katona. A hangja elég torz volt, mivel a testük minden apró kis négyzetmillimétere el volt takarva, hogy a napfény ne érje.

- Mit akartok tőlünk? – kérdezte Lane harciasan.

- Először is kifejezni örömünket, hogy te ismét a kárhozottak sorait erősíted – felelte a szószólójuk, majd intett egy társának, aki egy régi könyvet vett elő, ami inkább hasonlított egy kódexre a középkorból, mint a ma használatos könyvekre. 

- Látattok, jól vagyok, mehettek! – lengette meg a láncos kasza egyik oldalát.

- Sajnos LAOM ez nem olyan egyszerű. Vámpírok vagytok, ha nem is hagyományos vámpírok, de a törvényeink rátok is vonatkoznak – felelte a legelöl álló férfi, aki is beszélt velük.

- Mi a helyzet – jelent meg a két legfiatalabb, míg Colin a tetőről vette célba az ellenséget.

- Meg akartak látogatni, és már mennek is – felelte veszedelmesen Lane.

- Úgy látom, hogy ellenállást fogtok tanúsítani. Ez esetben, alkalmaznunk kell a mester nélküli vámpír igézetet. Már most mondom, hogy a másodszülött nagyot fog onnan fentről esni – mutatott felfelé, majd intett a társának, hogy kezdheti.

- Shane, Sean meneküljetek – támadt a kaszájával rögtön Lane, de a varázslatot akkor már elkezdte felolvasni, és az egyik társa a kasza elé vetette magát, hogy a küldetésük sikeres legyen. Lane elég mélyen megsebezte a vámpírt, akinek a sebe rögtön füstölni kezdett, azonban rögtön össze is görnyedt. Lane támadt volna ismét, de a tagjai nagyon elnehezültek. Colin a számszeríjával célba vette a kántálót, azonban kemény sisakot viseltek, amit nem tudott átlyukasztani, míg ő csak a karját találta el, amitől nem hagyta abba a varázslatot. A két kistestvér nem hallgatott a nővérükre, de az ő útjukat hamarosan elállták. Nem telt el sok idő, mire mindhárman a földön feküdtek eszméletlenül.

 

 

A mappában található képek előnézete Drakliák

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

v.vivi11@freemail.hu

(Vájvi :), 2012.04.23 18:25)

Istenem de vártam ár *-* Nagyon nagyon jóóó lett :)) Imádoooooom <3 Gratula :))

Re: v.vivi11@freemail.hu

(LAOM, 2012.10.26 19:03)

Köszönöm szépen a dicséretet :) Örülök, hogy tetszik :)