Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. rész: A mester

2013.01.18

 Wade szemei elkerekedtek, ahogy a férfi ránézett. Félt, mivel az idegen jóval erősebb volt nála. Pont olyan kék szeme volt, mint a két kicsinek. Ugyanazt a tébolyt látta a szemében, mint mikor Michael Colin szeme láttára akarta felfalni.

-          Ki maga? – kérdezte remegve, miközben Nicolas az ajkai felé hajolt.

-          A legidősebb Mealorie – mondta mély rekedt hangon.

-          Tony talált magára? – próbált elhúzódni.

-          Nem. Magamtól jöttem el ide. Nem is gondoltam, hogy bármi értékest találhatok itt – simított végig a nő arcán. – Hogy hívnak? – kérdezte kíváncsian.

-          Wade Turner – remegett.

-          Nos Wade, mondd meg szépen melyik unokaöcsém asszonya vagy? – hajolt a nő füléhez.

-          Miért akarja tudni? – remegett.

-          Hogy tudjam, hogy melyiktől kell elvennem téged – csókolt a nyakába, mire a nőn lévő harapásnyom felizzott, és Wade felszisszent. - A párodnak nem tetszene, hogy hozzád érek – ekkor megmarkolta a nő mellét is, hogy egy halk nyögést kényszerítsen ki belőle, hogy utána megcsókolhassa az ajkát. A következő pillanatban viszont egy nyílvessző lyukasztotta át az arcát, amitől felordított. Wade érezte, hogy csökken a szorítás, és az idegen vámpír elengedi. Nem figyelte, hogy honnan jön a segítség leszaladt a pánikszobába, ami azonnal le is zárt, ahogy a nő megérintette az egyik szimbólumot. Nem tudta, hogy ki segített neki, de most nem is gondolkozhatott ezen. Segítséget kellett hívnia a központból, mielőtt nem túl késő. Fogalma sem volt róla, hogy ez a mágikus tér meddig tart ki.

-          A fenébe is ezzel a helyzettel – bújt oda Colin testéhez, ami érezhetően melegebb volt, mint a többi. – Te voltál – illetődött meg a felfedezéstől.

-          Gyere vissza ribanc! – hallotta meg a betolakodó hangját, de a nőnek eszébe sem volt mozdulni.

*

Ahogy Wade aktiválta pánikszoba lezáró varázslatot, a központban megszólaltak a szirénák. Jake volt megbízva a központ ideiglenes vezetésével. Tudta jól, hogy Wade a Mealorie házban ápolja az eszméletlen testvéreket. Igen féltékeny volt Colinra, mivel ez alatt a rövid idő alatt beleszeretett a fiatal draklia párjába. Persze tartott tőle kezdetben, hiszen Wade ember volt. Már túl sokat csalódott a nőkben, akik előtt nem fedhette fel magát. Nagyon vonzó arca volt, és különleges a lénye. Azonban számára nem volt elég, hogy a leendő párja az emberi oldalát szeresse. A démont is szeretetni akarta, ahogy az anyja is szerette az apját.

Mikor látta, hogy Colin milyen nagyszerű nőt talált, féltékeny lett. Felismerte, hogy milyen kedves és jó is Wade. Ahogy megszólalt a riasztó felpattant a helyéről, és rögtön szembetalálkozott Alisonnal, aki szintén igen ideges volt.

-          Baj van a birtokon – jelentette be a nyilvánvalót.

-          Valaki megnyomta a riasztót – felelte Jake.

-          Wade van egyedül ott eleven, szóval csak ő lehetett – mondta Alison.

-          Én kimegyek egy csapattal, te maradj itt, és tartsd kézben a dolgokat! – utasította a férfi.

-          Én is erős vagyok, segíthetnék – ellenkezett Alison.

-          Ezt soha nem tagadtam, de egy vezető jellemre szükségünk van, ha komolyabb lenne odaát a baj. Nálad jobb diplomatát nem ismerek, és Quinn sem. Ha a mi állatias erőnk csődöt mond, akkor a te eszed és találékonyságod, még megmentheti a helyzetet – csatolta fel a kardját.

-          Ne mondd azt, hogy Quinnek bármit is számítok, csak a hiúságomat akarnád becsapni – rázta meg idegesen a fejét a nő.

-          Quinn igenis számít rád, számít az, hogy nem akar nőjének? Most megyek. Értesítsd Tonyt és Axelt is próbált meg elérni, hátha te sikerrel jársz – hajtotta fel a kapucniját, és otthagyta a nőt. Alisonnak jobb ötlete nem lévén előbb hívta Tonyt.

-          Mi az? – kérdezte dühösen, miközben a kocsija felé sétált, hogy üresen találta Nicolas bázisát.

-          Szia, úgy hallom baj van odaát – mondta hadarva Alison.

-          Szia, arra van valami fejlemény? – lett egy kicsit bizakodóbb, hogy otthonról hall híreket.

-          Itt sem rózsás a helyzet. Valaki megtámadta a Mealorie birtokot – felelte Alison.

-          A rohadt életbe. Lehet tudni, hogy ki az? – lett idegesebb.

-          A pánikszobában nyomta meg valaki a riasztót, ahová csak ténylegesen meghatározott személyek léphetnek be. Van egy elméletem, miszerint Wade nyomta meg a riasztót, mert valaki behatolt a birtokra. Azonban a birtok nem jelzett idegen behatolót – magyarázta a nő.

-          Szóval azt mondod, hogy valamelyik ős az? – kérdezte kissé idegesen.

-          Megtaláltad a nagybátyjukat? – kérdezte Alison.

-          Nem, eltűnt a városból – rakta össze a képet, hogy hol lehet, miközben a két barátja felé fordult.

-          Akkor nagy eséllyel ő az. Axelt nem lehet régóta elérni, és Cassielről sincs semmi hír – vázolta a kétségbeejtő helyzetet.

-          Haza teleportálok – jelentette ki.

-          Meg egy jó nagy büdös francot – ellenkezett mellette Kyle. Alison tisztán hallotta a szőke hangját, és egy pillanatra el is mosolyodott, hogy milyen nyers és zabolátlan a férfi.

-          Lane veszélyben van – tiltakozott Tony.

-          Az lehet, de nem vagy olyan jó teleportálásban, hogy innen könnyen el tudj menni, ha haza is jutsz, legyengülve érsz oda. Semmit nem érnél, másfelől otthon van a tüzes tekintetű fogadott nővér, aki ellen bármelyik ősnek fel kell kötni az alsógatyát. Cassiel nem állna ki ellene, hiszen a sógornője, másfelől Nicolas meg harmat gyenge lenne Anna szemei ellen, ha Michaeltől így bezárkózva élt félelmében – érvelt Kyle.

-          Mi történt a fivéremmel, míg száműzetésben éltem, ésszel érvel – csodálkozott Phil.

-          Minden rendben? – lépett oda hozzájuk Riley.

-          Minél hamarabb haza kell jutnunk – felelte Tony, aki a legnagyobb bosszúságára egyetértett a szőke barátjával.

-          Nekünk még jó néhány dolgot meg kéne tárgyalnunk – fonta keresztbe a karját a mellkasa előtt az amerikai.

-          Alison, beszélj meg egy tárgyalási periódust az itteni vezetővel – mondta a telefonba, majd átadta a megtermett férfinak.

-          Riley Randall – mutatkozott be.

-          Alison Wilder – hallotta meg a nő hangját.

-          Mennyire van otthon az alakváltó protokollban? – kérdezte barátságtalanul.

-          Vérleopárd vagyok – mondta a nő, de a hangjából hiányzott az alakváltókra jellemző büszkeség.

-          Rendben, akkor magával kell felvennem a kapcsolatot, ha bármit is el akarok intézni Tonyval illetve a belső körével? – kérdezte idegesen.

-          Mással is felveheti, de amint észrevehette a fiúk kissé indulatosak, és mostanság elég feszültek is a Mealorie testvéreket ért támadások során. Amíg a kedvese magához nem tér, addig esélytelen lesz, hogy értelmesen el tudjon vele beszélgetni. A holnapi napon küldök Önnek egy e-mailt, amiben felvázolom a lehetséges időpontokat, amikor fogadni tudjuk ideát. Sajnos Tony nem fogja elhagyni az országot, mivel a Mealorie birtokot nem régiben támadás érte – felelte a nő, akinek a hangja megnyugtatta a hatalmas farkast.

-          Miért nem fér bele a mai napon? – kérdezte Riley, miközben az órájára nézett.

-          Öt óra időeltolódásban vagyunk. Ezt nem vettem figyelemben, miközben felmértem, hogy meddig is tart majd, míg rendeződik az itteni helyzet és én átnézem az eddig betervezett protokolláris találkozókat. Eddig kontinensi szinten is alig szerveztem ilyesmit – felelte a nő kissé szabadkozva.

-          Értem. Feljegyzem a telefonszámát, és még jelentkezem – mondta a férfi, aki egyre biztosabb volt benne, hogy nem egy átlagos vérleopárddal beszélt. Nem kedvelte a macskákat, de ennek a nőnek a hangjában nem volt semmi mesterkedés, mint az általa ismerteknek.

-          Most engedelmével egy egész központ van a kezem alatt, és a felettem lévő vezetők távol vannak vagy eszméletlenek. Viszonthallásra – mondta kissé idegesen.

-          Viszonthallásra – felelte a férfi is, mire a nő megszakította a hívást. – Tessék a telefon – adta vissza Tonynak.

-          Kyle hívd a pilótát, hogy egy órán belül indulni akarok – dobta oda a készüléket a szőkének.

-          Mintha időben odaérhetnénk – rázta meg a fejét, de attól még teljesítette a parancsot.

*

Nicolas próbálta áttörni a pince védelmét, de az túl erősnek bizonyult. Olyan dühös lett, hogy le akarta rombolni a házat is. Azonban a falakat igen erős mágia járta át. Emellett tudta, hogy Wade valami módon értesítette a társait is, akik hamarosan megérkeznek. A Vámpírtanácstól tudta jól, hogy félvérekről van szó, akik meglehet, hogy erősek, mégsem vehetik fel ellene a versenyt. Ahogy ezt így kigondolta, egy hatalmas és tiszta démoni erőt érzett meg a háta mögül.

Nem ismerte fel konkrétan, de nagyon ismerős volt. A nagyanyja jutott eszébe, az áruló szuka, akit még jobban gyűlölt, mint a szívtelen pöcs nagyapját. Emma egykor kiadta az ő szeretett anyja halálos ítéletét, amit végre is hajtottak. Nicolas nem mondta el senkinek, de látta, ahogy megölték a szüleit. Michael ezután tébolyodott meg, és kezdte el a gusztustalan kísérleteit, aminek következtében megfosztották a fényjáróságától.

Mintha ez segített volna, hiszen az öccsein akart kísérletezni. Zack erős volt és ellenállt, de ő nem volt az. Szerette a bátyját, és segíteni akart neki ismét a fényben járni. Persze Michael mindent elvett tőle, a büszkeségét és a szerelmét is. Most viszont mindent megszerez, amire a bátyja büszke volt. Másfelől ott van a nő, amelyik valamelyik fiúhoz tartozik. Pont úgy néz ki, mint Elizabeth hajdanán, jobban mondva nagyon hasonlít rá. Elizabeth sokkal nőiesebb volt, de az arca éppen ilyen kedves volt, a szeméből sugárzott a jóindulat.

Nicolas érezte, hogy az új jövevény, aki a nagyanyjára emlékezteti a hátánál áll. Eltűnt minden érzelem az arcáról, és megfordult az illető felé. Csupán enyhén lepődött meg, mikor a családi portrén látható egyik lány állt ott. A francba, hogy elkésett. Ilyen nincs, az az átkozott nagyapja mégis elő dugta volna a pofáját a vackából, ahova ő félvér létére nem teheti be a lábát.

-          Mit csinálsz itt Nicolas? – hallotta meg a nő hangját.

-          Neked kiütve kellene feküdnöd – mondta idegesen.

-          A nagyanyád nővére vagyok, már láttám rólam portrét és Emma igen sokat beszélt rólam, mondhatni, hogy én vagyok a tébolya oka – lépett közelebb, miközben keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt.

-          Te lennél Anna – eszmélt rá. – Nem tűnsz a nagyanyám ikertestvérének – állapította meg. Valóban ezt a nőt a modern kor gyermekének gondolta, aki a húszas évei közepén jár. Szinte második bőreként viselte a farmert, míg Emma maga volt az arisztokratikus nőiesség. Csak ruhában látta a nagyanyját, azzal az undorító angyali mosolyával az arcán.

-          Igen én vagyok Anna. Nem rég éledtem újjá, és a képességeim még nem működnek optimálisan. Tudom, hogy a Vámpírtanács felkért, hogy légy Michael gyermekeinek a mestere. Fizetnének Lane véréért, és arra utasítottak, hogy tenyéssz ki még néhány hozzá hasonló utódot számukra – terítette ki a kártyáit.

-          Milyen jól informált vagy – igyekezett leplezni a meglepődöttségét.

-          A családom nem hiszi el nekem, de látom a jövőt, minden változatát. Ha te ébreszted fel őket, és tartod az alkud a Vámpírtanáccsal valamelyikük megöl. Emellett már így is elég baj, hogy az egyik fivér asszonyát magadnak akarod.

-          Rendben, akkor kössünk mi ketten üzletet. Nem adom át a Tanácsnak őket, a gyámjuk leszek, és a kis gyökeret megölöm, aki Wade párja, hogy enyém legyen a kicsike – vetette fel.

-          Nem járható út – rázta meg a fejét.

-          Miért? – nem értette.

-          A fiú ikertestvére megölne, míg Lane feltámasztaná a fivérét. A dühös drakliák nagyon nem jó drakliák. Ha egy meghal közülük, akkor a vérszomj elborítja az agyukat. Összetartanak, nem úgy, mint te és a fivéreid – emlékeztette, hogy az ő fivéri hármasuk minden volt, csak harmonikus nem.

-          Tessék, Lane képes feltámasztani embereket? – csillant fel a szeme.

-          Igen, de mielőtt akármire készülnél, a válaszom nem. Nem hozhatja vissza az anyjukat. Túl nagy ára lenne, amit az anyja soha nem bocsátana meg neki – tiltakozott.

-          Téged is ez által hozott vissza – emlékeztette Nicolas. – Tudom jól, hogy halott voltál – mondta diadalmasan.

-          Valóban, mondhatjuk, hogy halott voltam. Egy kastély mélyén voltam alig dobogó szívvel eltemetve. Igazad van, ez semmiképpen nem volt élet. Lane áldozatot hozott értem, amiről nem tud, és jó ideig nem is fogja megtudni – mondta határozottan.

-          Segíts nekem Anna, hogy végre visszakapjam, amit a bátyám elvett tőlem! – mondta indulatosan Nicolas.

-          Nem Michael vette el tőled, hanem te nem harcoltál a szerelmedért. Elizabeth elhitte, hogy nem vagy fontos neki. Kedvelt téged, de te feladtad, mikor megláttad, hogy átöleli őt a fivéred – lett még dühösebb.

-          Mikor lesz képes ismét feltámasztani valakit? – kérdezte idegesen a férfi.

-          Hetven év múlva, habár van egy halvány derengésem, hogy valami módon hamarabb is, de ezt még nem tudom biztosan állítani. Nem nyerhetsz, a vámpírtanács elbukik, és az angol Tanács elpusztul Lane keze által.

-          Szóval, azt állítod, hogy elárulom a Tanácsot és hagyom, hogy a lány elpusztítsa a szövetségeseimet? – ráncolta a homlokát. – Nem vagyok Michael – mondta sértődötten.

-          Pedig pont olyan gerinctelenül viselkedsz, mint a bátyád – hallotta meg az általa legjobban gyűlölt hangot.

-          Ideje volt megérkezned Cassiel – mondta Anna.

-          Az angyalfajzatnak sokáig tartott, míg elért a dimenziómba – lépett be Cassiel a két oldalán Hanával és Sebastiannal.

-          Helloka – mondta vidáman Hana.

-          Sógor lehetne, hogy mobilon elérhető legyél? – kérdezte Anna.

-          Egész jól beszéled a modern szlenget sógornő – mosolygott a szőke hajú férfi.

-          Lépést kell tartanom a korral, most azonban rakj rendet és utána ébreszd fel az öt gyerkőcöt! – mondta határozottan Anna.

-          Laney és a fiúk jól vannak? – kérdezte Hana.

-          Jól lesznek hamarosan – bólintott Anna.

-          Nicolas mit keresel itt? – kérdezte Cassiel a legfiatalabb unokájától.

-          A Tanács felajánlotta nekem Michael hagyatékát, LAOM vére a legnagyobb kincs a világunkban. A nagybátyja vagyok és ezzel a gyámja – találta meg a hangját.

-          Én vagyok a családfő – mondta Cassiel. – Nem tiltakozom, hogy tartsd velük a kapcsolatot, de nem engedem, hogy eladd őket! – mondta dühösen Cassiel.

-          Milyen megfontolásból törődsz te a dédunokáiddal? – kérdezte sértődötten Nicolas.

-          Még egy szó és beverem az orrod – fenyegette meg Hana.

-          Ezek meg kik? – kérdezte a két fiatalra mutatva.

-          A másik bátyád, Zack fia és lánya – mutatta be a két gyereket. – Sebastian és Hana – tárta szét a karját.

-          Ez a gennykupac lenne apa kisöccse, akinek a segélyeket küldte, hogy Michael bácsival bújócskázhasson? – kérdezte Hana.

-          Még egy szó, és megjárod te elkényeztetett kis liba – sziszegte, mire Sebastian ott termett előtte, és jókorát behúzott neki.

-          Beszélj tisztelettel a húgommal, mert nem fog érdekelni, hogy te vagy az apám szeretett kisöccse – mondta veszedelmesen kegyetlen hangon a vörös hajú fiatal férfi.

-          Sebastian elég lesz – szólt rá türelmesen Cassiel. – Nicolas választhatsz. Vagy békében élsz velük, vagy megtagadlak, ahogy annak idején Michaelt, és a sötétségbe száműzlek – mondta fenyegetően.

-          Te tetted vele? – illetődött meg. – Mindenki mást védelmeztél, kivéve engem – akadt ki.

-          Csak ki kellett volna sétálnod az életéből, ahogy Zack is megcsinálta. Zack a saját boldogságát választotta, ahelyett, hogy egy reménytelen célért feláldozza az életét, és a boldogságát.

-          Minden hiába Cassiel, akármit mondasz most neki, nem fog semmi változni – sóhajtott nagyot Anna.

-          Minek is kellene változnia? Zack volt az egyetlen, aki drakliát tudott teremteni emberből, Michael kísérletezett velük, míg nekem nem volt semmim – akadt ki Nicolas.

-          A másik bátyád szeretett téged, annyira, hogy a legfiatalabb gyermekét rólad nevezte el. Habár nem voltál ott, hogy megvédd őket nyolc éve, mikor megölték őket – mondta Cassiel.

-          Én ébresztem az öt kölyköt – mondta eltökélten, mintha meg sem hallotta volna a nagyapja hangját.

-          Csak rajta. Amint felébredtek, adok nekik a saját véremből, mivel az én vérvonalam teljesen tisztavérű, tehetetlen vagy ellenem. Még a bátyád ellen is tehetetlen voltál, akivel szemben magasabb szintre voltál emelve – kiabált vele Cassiel.

-          Ebből elég volt – elégelte meg a szópárbajt Sebastian, majd a kardjával lecsapott az idegesítő nagybácsi felé.

-          Mintha a bátyus kissé agresszív lenne, hogy nem engeded nekünk kínozni Emma nagyit – mondta szemrehányóan Hana a férfinak, akit apjaként szeretett.

-          Ő a párom. Apád ugyanúgy viselkedett volna, ha az anyádra emelt volna bárki kezet. Akármit is tett ellenem, neki adtam a szívem. Amit az utódainkkal tett, azt nem tudom megbocsátani, de a szenvedését sem tudom elviselni. Össze vagyunk kötve, mindent érzek, amit ő – tette a mellkasára a kezét, miközben a kék szemeivel Hana zöld íriszeibe nézett, majd a következő percben szétszedte a két hadakozó férfi felé fordult. Csupán egy mordulást lehetett belőle hallani, mire a két hadakozó a falhoz csapódott.

-          Cas miért szóltál bele? – kérdezte Sebastian.

-          Odakinn intézzétek el! Én mentem, és felébresztem a társaságot – felelte Cassiel.

-          Én közben felhívom az izgága herceget, hogy maradjon a hátsófelén – vette magához a telefont Anna. – Tényleg Axel merre van? – kérdezte a sógorát.

-          Az angyalfajzat kint van, és megnyugtatja a társait, hogy nem kell egy egész hadseregnek berontania. Sebastian, menj és nyugtasd le őket, míg a szemetet kiviszed! – intézte Cassiel a fiatal férfinak, míg ő Hanával lement az alaksorba, ahol Wade rettegve várta a felmentő sereget.

-          Szia – köszönt vidáman Hana, mikor elérték a mágikus falat. – Wade bemennénk – mondta kicsit hangosabban beszélve. Wade félénken lépett ki a teremből, ahol a Mealorie testvéreket őrizték.

-          Hana – lélegzett fel. Igaz Cassiel jelenléte nem nyugtatta meg, de ez már mellékes volt. Tudta, hogy az alacsony nő jót akar a testvéreknek.

-          Beengedne? – kérdezte Cassiel kissé türelmetlenül.

-          Segíteni jöttünk – mondta Hana.

-          Rendben – bízott a lányban, majd megérintett egy szimbólumot, majd a mágikus védelem engedett. Cassiel és Hana könnyedén léptek be a zónába, majd Wade vezetésével egyenesen a terembe mentek, ahol az öt Mealorie testvér feküdt.

-          Milyen csendesek – mosolygott Cassiel, majd megharapta a csuklóját és először Quinn szájába csepegtetett a véréből. A következő percben a legidősebb testvér magához is tért.

-          Ó, hogy a rohadt – nyögött, miközben sűrűn kapkodott levegő után.

-          Quinn bátyus káromkodik, holnap világvége lesz – állapította meg Hana.

-          Mi? Hogy? Merre? – kapkodta a fejét.

-          Megmaradsz – legyintett az őse, miközben Lane mellé lépett, és most őt ébresztette.

-          Colint miért nem? – kérdezte Wade félve.

-          Akkora lendülettel fog ébredni, mert dühös a nagybátyjára miattad, hogy a többieket megsebezné a haragja, ha eszméletlenül feküdnének mellette – felelte Cassiel.

-          Értem – bólintott Wade.

-          Vért – hörögte Lane, ahogy felébredt.

-          Máris – fordult a hűtő felé Wade, majd vett elő néhány zacskóval. Cassiel közben felébresztette a két kicsit is, majd végül Colin következett. Wade aggódva fogta meg a szerelme kezét, miközben Cassiel a véres csuklóját a fiatal férfi ajkához illesztette. Pár perc telt csak el, mire Colin szemei is kinyíltak.

-          Wade – kezdte el rögtön keresni a nőt.

-          Itt vagyok – bújt hozzá.

-          Most már minden rendben lesz – állapította meg Hana.

-          Nem bántott? – kérdezte aggódva Colin, kizárva a külvilágot.

-          Nem, mert te megmentettél tőle – ölelte át a férfit.

-          Amint kiörültétek magatokat, néhány dolgot meg kellene beszélnem veletek, mint újdonsült gyámotok – hívta fel magára a figyelmet Cassiel.

-          Előbb mehetnék beverni egy orrot, mert ráhajtott a barátnőmre? – kérdezte Colin.

-          Menj csak – sóhajtott nagyot Cassiel, mivel tudta jól, hogy vele jobb akkor tárgyalni, mikor nyugodt.

-          Köszöntem – azzal még adott Wade ajkaira egy utolsó csókot, és kisietett a teremből, majd fel a földszintre, és ki az udvarra, ahol Sebastian macska-egér játékot játszott a kéretlen rokonnal.

Ahogy felért, Sebastian átadta neki a terepet, ahogy meglátta, hogy milyen dühös. Colin valóban nem szólt egy szót sem, csupán a sebre vágott egy hatalmasat, ahová nem régiben egy nyílvesszőt lőtt.

-          Szóval a te asszonyod – állapította meg a dühből az arcán.

-          Miért szólítottad Elizabethnek? – kérdezte dühösen.

-          Te is észrevetted, hogy mennyire hasonlít anyádra – mondta megvetően. Ekkor vette csak észre, hogy milyen különleges szürkéskékek a fiatal férfi szemei, akárcsak az anyjának. A festmény nem illusztrálta, hogy mi is a valóság.

-          Hányszor kell még elmondanom, hogy Wade nem az anyám. Nem azért szeretem, mert neki is vörös haja van és kék szeme. Anya meghalt – mondta határozottan.

-          De a húgod vissza tudja hozni – érvelt rögtön Nicolas. Colin megtántorodott a gondolattól.

-          Anya soha nem akarna visszatérni. Ő azt az elvet vallotta, hogy ha eljön az idő, ha igazságtalanul is, akkor meg kell halni. Azt akarta tőlünk, hogy továbblépjünk azon az éjszakán, miközben kimenekített minket ebből az átkozott házból, és feláldozta magát, hogy hagyta magát megöletni apával – mondta idegesen. Nicolas látta rajta, hogy a fiatal férfinak nehezére esik, hogy ezeket mondja.

-          Nem egyszer eljátszottál a gondolattal, hogy visszahozzátok – mosolygott gonoszan az unokaöccsére.

-          Elismerem, eszembe jutott. De nem gondolok a halottaimra, mikor az élőkkel kell foglalkoznom – mondta eltökélten.

-          Undorodom tőled – csapott felé, de Colin könnyedén kikerülte, majd a földhöz vágta.

-          Jake, meddig szándékozol ott leskelődni? – kérdezte ingerülten.

-          A sólyomszemű Mealorie kiszúrt, ezen meg sem kéne lepődnöm – lépett elő, mire mindketten megérezték a belőle áradó dühöt.

-          Jobban el kéne rejtened az érzelmeidet és a gondolataidat! – morogta Colin. Nicolas meglepődött, hiszen ő nem vette észre, hogy bárki leskelődik. Azonban most már tisztán érezte a csuklyás férfiból áradó rosszindulatot.

-          Ő akarta bántani Wade-et? – kérdezte idegesen.

-          Igen – felelte Colin, miközben jobban megszorította Nicolas nyakát.

-          Add nekem a megtiszteltetést, hogy megölhetem! – kérte eszelősen.

-          Elég – szólalt meg hirtelen Anna. A központbeli két férfi a hang irányába fordult.

-          Miért? – kérdezte Colin.

-          Az elmúlt hónapban már így is túl sok Mealorie vér folyt. Nem akarom, hogy a családunk tagjai tovább ontsák a rokonok vérét. Ne lépj Michael és Emma útjára, mert ötven év múlva megismétlődik a hét évvel ezelőtti karácsony, és te fogod kitépni Wade szívét, mert ő az engedetlen fiatokat védi veled szemben – figyelmeztette Anna. – Colin, te és a fivéreid nagyon vékony jégen táncoltok, hogy elveszítsétek az önuralmatokat.

-          Ebben biztos vagy? – kérdezte idegesen Colin.

-          Hamarosan megismered Wade múltjának szereplőit, az életébe alaposabban belelátsz majd. Lehet ember, de világ életében közel élt a mi világunkhoz. Ő elfogadott téged, és most azt kell, hogy megmaradj annak a tiszta és erős jellemű férfinak, akit ő szeret. Ne kövesd el azt a hibát, amit Lucas velem szemben! – kérte türelmesen.

-          Mit látsz? – kérdezte Jake, jelezve, hogy ő is ott van.

-          Kemény csaták várnak rád, hogy Wade és te együtt maradhassatok. És most nem erre a két jómadárra gondolok – mutatott a másik két jelenlévőre. – Nekik semmi beleszólásuk nincs a ti sorsotokba, de valakinek van – nyalta meg a száját.

-          Rendben Nicolas kotródj! – engedte el Colin a hirtelen felbukkant nagybátyját.

-          Még valami Nicolas, amit mondtam megmondtam. Lane nem tudja visszahozni az anyját. Ha mégis megteszi, akkor sem kapja vissza az asszonyt, mert azzal hatalmas bűnt követ el, amit Elizabeth nem bocsát meg neki. Mikor engem és Andreát visszahozott a képessége felébredt, az erő is támogatta ebben – felelte Anna.

-          Nem értem, hogy miről beszélsz, de nem is akarom. Egyedül azt akarom, hogy ez a mocsok eltűnjön az életünkből – mondta idegesen Colin.

-          Most menj inkább, és foglalkozz a kedveseddel! – mondta csendesen Anna. – Nicolas szépen hazamegy, mielőtt Lane beverné az orrát.

-          Hagyni kellene – mondta elmélkedve Colin.

-          Szerintem is – szólt közbe Sebastian.

-          Még nem végeztünk. Tudom Lane titkát, és meg fogja nekem adni, amit akarok, elérem kerüljön bármibe – fenyegette meg őket Nicolas, majd köddé vált.

-          Igazat mondott? – kérdezte Colin.

-          Sajnos, lesz egy pár harcunk vele, mire megérti a lényeget – sóhajtott mélyet Anna. - Most menjünk vissza, és mérjük fel, hogy ki hogy van! – tanácsolta, mire mindenki bevonult a házba.

-          Mi történt, míg ki voltunk ütve? – kérdezte Quinn.

-          Volt egy pár területi harcunk, és a vámpírtanács talpnyalói közül több is a gyámotok akart lenni. Azonban ők még a birtokra sem tudták betenni a lábukat, eddig a Nick fazonig – mondta Jake.

-          A központ ügyeivel mi van? – kérdezte idegesen.

-          Alison mindent kézben tart. Esküszöm, tökösnek nevezném, ha nem nő lenne – mondta az egyik katona.

-          Rá kellene venni, hogy ne akarjon elhagyni minket – címezte Lane a fivérének.

-          Év végén pedig el fog – mondta titokzatosan Anna.

-          Mit látsz vele kapcsolatban? – kérdezte Quinn.

-          A szerelem rá talál, tőled némileg érdemesebb férfi személyében – gondolkodott el a fogadott lánytestvér.

-          Tudtam, hogy a családra számíthatok – morogta a legidősebb fivér.

-          Tony merre van? – találta meg a hangját Lane.

-          New Yorkban, nagy erőkkel kutatott olyan ős után, aki fel tud éleszteni titeket – felelte Wade.

-          Ő nem volt képes rá, hiszen Lane párja – érvelt Colin, miközben átölelte.

-          Nem, mert még nincs száz éves – rázta a fejét Anna. – Tudja, hogy jól vagytok, de olyan a mágikus erő odaát, hogy nem képes olyan könnyedén teleportálni.

-          Akkor, ha megbocsátotok, nekem dolgom van egy másik földrészen – tette le a kiürült zacskót, majd erősen összpontosított, és eltűnt a szemük előtt. Tonyhoz akart jutni, mire néhány perc múlva a férfi előtt elő is bukkant a földből.

-          Lane – nyögte meglepődve.

-          Szia kedves – mosolygott, miközben átölelte a nyakát, majd szenvedélyesen megcsókolta az utca közepén. Tony hevesen szorította magához, miközben ő is csókolta a nőt.

-          Hogyan ébredtél, és mikor? – kérdezte mikor szétváltak.

-          Axel megtalálta Cassielt, és ő lett a család feje – mondta vidáman.

-          Ő akar valamit tőled? – kérdezte idegesen.

-          Évente Anna jelent neki, ő úgymond a felügyelőnk, míg ő a másik dimenzióban van.

-          Értem – csókolta meg most ő a nőt.

-          Gyerekek nem akarok zavarni, de ezt nem éppen a megfelelő helyen művelitek – mondta zavartan Phil, miközben Riley azt figyelte, hogy Lane-en nem látszik, hogy vámpír.

-          Mondtál valamit? – kérdezte Lane.

-          Menjetek szobára! – mondta mogorván Kyle.

-          Jól hangzik – nem háborodott fel az alpáriságán Lane.

-          Majd holnap találkozunk – köszönt el Tony, és már ott sem voltak. Mint valami szerelmes tini pár kézen fogva szaladtak el onnan.

-          Bocs a Tony nevében is, de tudod, a nője fontosabb, mint bármilyen politikai szövetség – mondta Kyle.

-          Ezt elfogadom – bólintott Riley.

-          Jobb lesz, ha ezt a megbeszélést, holnap ebédnél folytatjátok – mondta Phil.

-          Rendben – bólintott Riley, majd az öccsével együtt távozott. A kocsiban ülve szólalt csak meg. – Cole nyomozd le ezt az Alison nevű nőt! Tudni akarom, hogy milyen összekötő, nehogy keresztbe tegyen a tárgyalások során.

-          Meglesz – bólintott Cole, aki igen hatékony volt az ilyen területeken.

*

Quinn számára hosszú nap volt. Legszívesebben pihent volna, de túl nehéz volt a tudat, hogy ott van a közelében Colin és Wade, akik igencsak szeretik egymást. Míg az ő szerelme, nem akar vele találkozni. Úgy gondolta, hogy kibírja egy ideig Emily nélkül, de most fizikai fájdalommal járt a hiánya. Ezért dolgozott, hogy ne menjen el a nő házába, és addig ne hagyjon békén neki, míg meg nem gondolja magát. Mikor már nem volt adminisztrációs munka a központban, akkor elment edzeni. Axel bevállalta, hogy gyakorol vele. Éppen botokkal püfölték egymást, mikor megcsörrent Quinn telefonja. Érdeklődve nézte meg a hívó fél nevét. Itt volt az első meglepetés, mivel Emily volt az.

-          Quinn Mealorie – vette fel a telefont.

-          Szia, Emily vagyok – mondta zavartan.

-          Mit szeretnél? – lett izgatottabb a férfi.

-          Beszélhetnénk? – kérdezte félénken.

-          Most is azt csináljuk – felelte a férfi.

-          Személyesen gondoltam – mondta a nő.

-          Hol, és mikor? – lett izgatottabb.

-          Találkozzunk egy óra múlva az irodámban! – sóhajtott mélyet Emily.

-          Rendben, ott leszek – mondta azonnal.

-          Rendben, várlak – és letette. Quinn nagyot sóhajtott, miközben igyekezett megnyugodni. Nem tudott nem arra gondolni, hogy a nő most fogja elküldeni az életéből. Abban biztos volt, hogy Emily pontosan ugyanúgy szereti őt, mint ő Emilyt, de mi van, ha a nő félelme erősebb, mint a szerelme.

-          Állj le ember! – túrt a hajába, majd kiment az irodájából, és átment az edzőterem melletti relaxációs szobába, ahol Axel és Reno igyekeztek kipihenni a másik dimenzió okozta fáradalmakat és sérüléseket.

-          Kifogyott az elem? – kérdezte a szürke hajú.

-          Kaptam egy sürgős hívást, szóval el kell mennem. Amíg nem vagyok itt, te és Alison vagytok a főnökök! – mondta kissé mogorván.

-          Alisonnal ideje lenne leülnöd és beszélni. Két hete a szemére vetetted, hogy ő egy macska és hazudik, mikor azt mondja, hogy szerelmes beléd. Azt kérte, hogy elhagyhassa a központot. Te azóta is a kibúvót keresed, hogy ne kelljen vele beszélned. Nem gondolod, hogy ez aljas, még egy macskával is? – tett szemrehányást a fiatal vezetőnek.

-          Ezt nem érted Axel. Kiderült, hogy fiatalkorú vagyok, és ezután nem fognak tisztelni a központban. Szükségem van megbízható emberekre, mint te és Alison, akik soha nem támadnának hátba. Nem tudom ellökni magamtól egy olyan kedves barátot, mint ő. Anna megjósolta, hogy decemberben el fog minket hagyni, ami ellen tehetetlen leszek, de addig úgy vagyok vele, hogy maradjon minden a régi jól bevált rendben – mondta igencsak fáradtan Quinn.

-          Ez nem úgy hangzott, mintha közömbös lennél felé – csóválta meg a fejét Axel.

-          Soha nem mondtam, hogy közömbös vagyok felé. Szerelmes nem vagyok belé, és ez nem ugyanaz. Számomra egy helyen áll Wade-el, aki csak idő kérdése, és a sógornőm lesz hivatalosan is, hiszen gyakorlatilag már az. Alison nem menne hozzá egyik öcsémhez sem, és Anna jóslata értelmében valaki máshoz fog. Nem tudom, hogy ki lesz az, de a tudtára fogom hozni, hogy nehogy bántani merje, mert akkor velem, és a testvéreimmel gyűlik meg a gondja – lettek szokatlanul komorak a szürkéskék szemek, amik titokban mindig lenyűgözték Axelt.

-          Rendben – bólintott. – Akkor más téma. Kitől van a titokzatos hívás? – érdeklődött az ősz hajú.

-          Mintha nem lenne tipped – forgatta a szemét Quinn.

-          Igen van. Azonban valamit nem értek. Ha ugyanolyan társi kötelék van köztetek, mint Colin és Wade között, akkor az a nő miért nem érezte, hogy baj van. Ha szeret, miért nem jelent meg, hogy segíteni próbáljon neked? – próbálta levenni róla a szemellenzőt.

-          Nem tudom, de ez majd kiderül – tekintette lezártnak a beszélgetést.

-          Quinn, te nem vagy gyakorlott az ösztöneiddel kapcsolatban. Az öcsédnek megy, mert ő korábban is hallgatott a szívére, de te mindig racionálisan cselekedtél – próbált a lelkére beszélni.

-          Tudom, hogy mit csinálok – azzal elment onnan.

-          Na, ebben rohadtul nem értek egyet veled – kényelmesedett el a vízben ismét.

Quinn még közölte Alisonnal is, amíg nincs a házban, addig ő és Axel a főnök. Colin felbukkanására nem számított, mivel ő otthon volt a gyönyörű kedvesével. Lane is már Tony karjaiban volt, ami irigységgel töltötte el. A húga és a párja szabadon szerették egymást, harcoltak egymásért, ami csak erősebbé tette őket.

Emily más volt. Valóban erős volt, szerelmes, de érvelt. Eddig Quinn úgy hitte, hogy az észérvek az egyik legnagyobb hatalom a világon, amikben mindig bízhat, de most úgy látszik, hogy már semmi sem biztos. Azt kívánta, hogy ne lennének az érvek, és az ösztöneiknek éljenek.

 

A mappában található képek előnézete Drakliák

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

XD

(G, 2013.01.20 20:39)

Hellobello!

Először is hálás köszönet a csörgetésért, épp vonaton ültem és azonnal rácuppantam az oldaladra :D
Nagyon bírom Annát, és valahol mélyen még Nicholast is sajnálom, hogy ilyen gyenge jellem. Mint bennfentes infokkal rendelkező egyén, kijelentem, hogy nagyon jól felvezetetted a Colin-Wade hátteret, és Anna is nagyon belevaló nő lett. Nagyon tetszettek a homályos utalásai a jövőre és a Mesterüket is nagyon eltaláltad. Örülök Allisonnak, és kicsit aggódom Sebastianért. Remélem egyszer majd neki is happy endet szánsz. :)

Bár gondolom unalmas ezt hallani, de még mindig nagyon a Drakliák a szívem csücske, úgyhogy köszönöm a nagyon jól megírt fejezetet és kitartást a vizsgaidőszakhoz. :)

Pusz, G

Re: XD

(LAOM, 2013.02.03 08:51)

Szia Gizi :)
Hát ennyit tesz, hogy ismerjük egymás számát, mondjuk úgy, hogy hangos hírlevél. Anna abszolút pozitív szereplő lesz a terveim szerint, míg Nicolasszal még mindig nem tudom pontosan mit is fogok kezdeni. Colin és Wade valóban hamarosan előtérbe fognak kerülni, de előtte még Kyle és Lily drámázik egyet. Alison is terítékre fog kerülni, de egy külön álló történetben, mint amilyen az "Északi rabság". Sebastiannal minden oké, bár kicsit depis, de tudom neki a megfelelő gyógymódot :D.

Nem unalmas hallani, hogy szereted az eddigi legrégebb óta íródó művemet, szóval vissza ne merd tartani a gondolataid. :) A vizsgák megvannak, szóval már csak pihenni kéne valamikor. Na csumi, és köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :)

ui. Ja és azért nem a múlt héten jött a folytatás, mert te számvitelből korepetáltad öcsénket.