Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. rész: Nem hagyjuk magunkat

2018.06.21
Miután Lane hazatért Tonyval az Egyesült Államokból, a boldog mosoly is leolvadt az arcáról, hogy elváltak a párjával. A birtokra ment, ahol a testvérei összegyűltek a nappaliban. A bátyjai sem voltak boldogok, főleg Quinn tűnt igen mogorvának.
- Szóval, beszélgessünk – sóhajtott mélyet.
- Bosszút akarok állni, véres bosszút – mondta idegesen Quinn.
- Én azt a Nicolas fazont akarom kicsinálni, de Anna nem engedi – felelte Colin.
- Egy gyenge láncszem, akit máshogyan is megtörhetünk. A Vámpírtanáccsal kell kezdeni valamit, mert nem fognak leállni. Úgy hiszik, hogy elég befolyásuk van, hogy egy boszorkával megtörjék a kötelékünket az új gyámunkkal – latolgatta a lehetőségeket Shane.
- Öljük meg mindet! – mondta indulatosan Quinn.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte Lane, aki megijedt, hogy a leghiggadtabb fivérét most az érzelmei vezérlik.
- Emily terhes volt, pár napos, de megfogant. Az átok miatt viszont elvetélt – mondta dühösen a legidősebb fivér.
- Az a baba semmiképpen nem születhetett volna meg. Nem láttam olyan jövőt, amiben világra jött volna – szólalt meg Anna.
- Ne mondd, hogy nem lehet gyerekünk! – lett ideges Quinn.
- De lesznek gyerekeitek. Két fiút is látok, de ahhoz, hogy világra jöhessenek, Emilynek le kell számolnia a démonjaival. Erős páncél van a szíve körül, amit azután emelt, hogy oly sokan elárulták, míg nem voltál mellette. Mint a jövő ismerője, tudod jól, hogy le fogom mindet mészárolni – bólintott Anna. – Nem is érdemelnek kevesebbet. 
- Na, ebben egyetértünk – helyeselt Sean.
- Quinn szervezd meg a központ védelmét, mert a szolgák azt ma megtámadják. Holnap lesz a mi napunk, mikor visszatámadhatunk, egy olyan helyzetben, amiben megalázhatjuk mindet – mondta Anna.
- Kezd érdekelni a dolog – játszott egy kis tőrrel Lane.
- Nicolas elbukott, ezért elkezdték tanulmányozni az ősi mágiákat. A családból el akarnak fogni egy drakliát, és Hanát nézték ki, mint lehetséges leggyengébb tag, de mégis birtokol néhány igen hasznos tulajdonságot – magyarázta Anna.
- Akkor nagyon meg fognak lepődni, ha gyengének hisznek – mosolygott Hana, miközben egy pohárból whiskyt kortyolgatott.
- Te és Sebastian névlegesen álltok Cassiel gyámsága alatt. Rajtatok még működne az átok, amivel megbénították néhány napra az unokatestvéreiteket – figyelmeztette őket Anna.
- Szóval, akkor innunk kéne Cas véréből, hogy ne tudjanak minket is leszedálni? – szűrte le a lényeget Sebastian.
- Valóban – bólintott Anna.
- Menjetek, és igyatok a dédapánk véréből, mi előkészítünk mindent a mészárlásra – mondta Lane.
- Neked jobb volna kimaradni belőle – figyelmeztette Anna.
- Miért? – kérdezte a húga.
- Tony hierarchiabeli helye megváltozott. Most még csak sugdolóznak a változásokról, de hamarosan megváltozik az életed, és nem lehetsz ennyire zabolátlan. A párod egy nagyon erős farkas, akire felnéznek a társai. A paktum ereje mindkettőtökben újjászületett, amit Draco és Lucas megbecstelenített. 
- Szóval szívok, mint a torkos borz – szűrte le a lényeget Lane.
- Anna lenne egy megjegyzésem – szólt közbe töprengően Colin. – Eddig is jól megvoltunk, hogy az ösztöneinket követtük. Lehet, hogy te most úgy látod, hogy veszélyes lenne Lane-nek, ha velünk támadna, de ettől gyengének tűnne a szemükben. Tony igenis egy erős és bátor társat választott magának. Másfelől melyik démonfaj fejezné ki rosszallását, mert megvédi a családját és az életét. Lehet, hogy ez politikailag nem a legszebb tett, de ha most nem lépünk, akkor megint meg fogják próbálni. Te magad mondtad, hogy ötven év múlva lesz egy engedetlen fiam, akit szintén meg kell védenem. Azt azóta elismerem, hogy Nicolas megölése valóban nem lett volna a legbölcsebb tett, hiszen a saját vérünk. Azonban a büszkeségünk és a jövőnk védelme elsődleges – mondta eltökélten.
- Bocsi Anna, de ezzel értek egyet – mondta Lane.
- Vigyázni akarok rátok – mondta szomorúan.
- Tudod jól, hogy meg tudjuk védeni magunkat – mondta Sean.
- Igen, ez igaz – fújta ki a levegőt a legidősebb testvér.
- Abban viszont igazad van, hogy elő meg kell erősítenünk a birodalmunk védelmét – mondta Colin, akinek a kedvese minden éjszaka a központban dolgozott.
- Jól van, rátok hagyom ezt. Csak akkor szólok bele a dolgotokba, ha valamelyikőtök halálát látom – egyezett bele Anna.
- A veszélyeztetett terhességek esetén is jelezz! – figyelmeztette Quinn.
- Emily súlyos érzelmi sebeket szerzett, ami meggátolja, hogy anya legyen. Amíg teljesen meg nem gyógyul, a teste nem fog életet adni egyik fiadnak sem – mondta határozottan Anna.
- Milyen családra számíthatunk? Mármint belőlem is lehet anya? – kérdezte kíváncsian Lane.
- Nálad három gyermeket látok, míg Colinnál kettőt. Colin fia lesz a legidősebb utód a Mealorie családban – mondta mosolyogva. – Persze addig lesz egy igen kemény harca – mosolygott sejtelmesen.
- Mit kell ezen érteni? – ráncolta a homlokát az érintett.
- Szerintem Wade apja megkeseríti az életedet – vigyorgott Sean.
- Elhagyta őket az apja, mikor kislány volt, nem is emlékezik rá – rázta a fejét Colin.
- Látom a leendő párjaitokat, meg kell majd küzdenetek a boldogságért, főleg Sean neked lesz a legnehezebb. A te leendő párod ellen követnek el egy szörnyű bűnt, ami megbocsáthatatlan még a démoni kultúrákban is – nézett együtt érzően.
- Nekem milyen párom lesz? – lett kíváncsi Hana, aki szerelmes volt egy férfiba, de nem lehetett vele. 
- Neked sem lesz könnyű dolgod, hiszen a Draco nagy démonháborúja miatt sok barátot vesztett, és a fivérét is halottnak hiszi. Azonban, míg a testvér nincs kész, hogy visszatérjen a klánjához, te sem találkozhatsz a pároddal, mert különben végez veled – mondta titokzatosan Anna.
- Ne már, egy kreténbe fogok beleszerezni? – túrt a vállig érő barna hajába. Ő volt a családban az egyedüli alacsony tag, mindenki más magas volt a Mealorie vérvonalban, ezért mindenki számára a kistestvér volt, hiába volt idősebb Shane-nél és Seannál.
- Rendben, akkor beszéljük át a stratégiát! – sóhajtott mélyet Lane.
A megbeszélést tovább a központban folytatták, ahol bevonták Axelt és Jake-et is a tervezésbe. Fiatalok voltak, de már igen sok fájdalmon kellett túlesniük. Nem voltak hajlandóak ismét rabszolgasorba kerülni. A nénikkel telefonon egyeztettek, hogy milyen mágikus kötésekkel tudnának eredményesen védekezni. 
- Fülelj rendesen Sebastian! Talán hallasz valami olyat, ami már oly régen hiányzik számodra – mosolygott Anna.
- Hülyeség – mondta közömbösen Sebastian. – Nem tudhatsz mindent előre, a végén öntelt leszel, és egy megkeseredett banya – mondta ellenségesen, mire Anna csak mosolygott ezen az önvédelmi mechanizmuson, hiszen valamikor ő is pont ilyen vad volt. 
- Most van ennél fontosabb is – szakította félbe őket Quinn.
- Anna már korábban felhívott, és azt mondta, hogy Kyrával küldjem el a szükséges anyagokat hozzátok, ami szükséges lesz a védőkörhöz – mondta Annie.
- És elküldted vele nénikém? – kérdezte Colin.
- Egy órán belül meg kell érkeznie – felelte Betty.
- Kitűnő, akkor én egy óra múlva jövök – ugrott le Lane az asztalról, ahonnan a lábait lóbálta.
- Több is lesz az – sóhajtott Colin. – Ha valakinek hiányoznék, a gyengélkedőn leszek – indult el ő is. – Ne hiányoljatok! – fordult vissza egy pillanatra, majd otthagyta őket.
- Kezd kicsit unalmas lenni, hogy minden szabad percben keféltek – mondta Hana.
- Vigyázz a szádra! – mondta morcosan Quinn.
- Felőlem – vonta meg a vállát. – Sean edzel velem egy kicsit, míg Kyra ide nem ér? 
- Jake vívunk egyet? – kérdezte Sebastian, aki jól tudta, hogy a démon férfinak is a japán kard a kedvence.
- Persze – kapott az alkalmon, legalább addig sem gondol arra, hogy mennyire irigyli Colin és Wade kapcsolatát.
- Axel, mi is menjünk! – mondta Quinn.
- Nem, te végre beszélsz Alisonnal! Tisztességtelen, amit művelsz – mondta az ősz hajú. 
- Rendben – sóhajtott mélyet, hiszen túl kellett esnie ezen is. Felnyalábolta magát a székről, és lassan Alison kis irodájához sétált, ahol minden rendezett káoszban volt. A nő mindennek tudta a pontos helyét, és kiigazodott ott, míg másnak csak egy halom papír volt. Megállt az ajtó előtt, majd sóhajtott egyet és csak azután kopogott.
- Szabad – hallotta meg Alison hangját. 
- Szia – köszönt kissé zavartan.
- Nocsak, végre beleférek a szűk napirendedbe? – kérdezte nem kevés gúnnyal a hangjában.
- Ezt megérdemeltem – bólintott. – Szóval beszélgetnünk kellene – pakolta le az egyik széket, és ült le a nővel szembe.
- Nem tarthatsz vissza, el akarok menni – mondta dacosan.
- Tudom, hogy el fognak válni az útjaink, Anna felkészített rá. Azonban elmondanék néhány dolgot neked, mert úgy gondolom, hogy ezt tudnod kell – nyújtotta ki a kezét, és fogta meg Alison jobb kezét, hogy a nő ne tudjon dolgozni közben. – Te egy csodálatos nő vagy, és nem az az összetört lélek, akivel találkoztam a Temze partján. Igazán megtisztelőek az érzéseid, amiket irántam táplálsz, de már jóval hamarabb páromul választottam Emilyt.
- Megértem Quinn, én értettem félre a jeleket – próbálta elhúzni tőle a kezét, de a férfi erősen tartotta.
- Alison hatalmas veszteség ért nem régen, és szükségem van a barátságodra – mondta a férfi, aki most nem volt olyan büszke és erős, akinek a nő megismerte.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Alison.
- Emily méhében megfogant a gyermekünk, de a pici elpusztult az átoktól, ami engem ért. Tudod jól, hogy Wade és Tony is érezte, mikor megtámadtak minket, de Wade és az öcsém kapcsolata még nem annyira mély, míg Tony halhatatlan – mondta remegve. – A kisbabánk túl fiatal és gyenge volt, hogy védekezni tudott volna. 
- Részvétem Quinn – lágyult meg a hangja.
- Ezt a testvéreimen kívül, csak te és Axel tudjátok. Ti ketten vagytok, akikben igazán megbízom. Nem azt mondom, hogy nincs jogod elmenni, de egy kicsit még maradj, és segíts nekem, mint egy barát átvészelni ezt az időt! – nézett a szürke szemeivel a nőre. Alison megborzongott, mert olyan volt, mintha a nagy és erős Quinn Mealorie bármelyik percben elsírná magát.
- Mi lenne a dolgom? – próbálta összeszedni magát.
- Csak légy itt és segíts mindent egyben tartani! Tudom, hogy nincs jogom ezt kérni tőled, de maradj még! – nézett a nő barna szemeibe.
- Minden jogod megvan, hiszen az életemmel tartozom nektek. Te mentettél meg akkor – tért vissza a valóságba.
- Az igazság az, hogy akkor te sem akartál meghalni, és csak elvettem tőled a fegyvert, és megmutattam, hogy másképpen is lehetne. Te változtattál – mondta kedvesen.
- Köszönöm – bólintott.
- Anna szerint el foglak engedni téged hamarosan, de addig próbáljuk meg minél többet kihozni a barátságunkból! – kérte Quinn.
- Úgy utálom, hogy ilyen vagy. Úgy beszélsz, amitől én érzem magam hibásnak – rázta meg a fejét.
- Nem vagy hibás, ne érezd így! Egyedüli hibás a Vámpírtanács, akiknek a mészárolását holnap elkezdjük – felelte kegyetlen hangon.
- Én azt hiszem, hogy kihagyom a harcot – rázta meg a fejét.
- Rád itt van szükség, hogy mindent rendben tarts. Ma gondoskodunk a védelemről, szóval nem kell aggódnod, hogy idő közben támadna valaki – mosolygott bíztatóan a nőre.
- Az jó lesz – mosolygott Alison is.
- A helyreállított barátságunk örömére iszunk egy teát? – kérdezte a férfi.
- Én inkább kávézom, utálom a teát – rázta meg a fejét a nő.
- Én a kávéval vagyok így, szóval akkor iszunk, amit akarunk – legyintett, majd a nő felé nyújtotta a kezét, miközben felállt a székről. Alison tétovázott kicsit, mielőtt elfogadta a segítséget, de ebben nem volt semmi baj. A bizalom közöttük ismét a régi volt. Lementek a konyhába, ahol elkészítették a számukra kedvelt italt, és az edzőteremben elfogyasztották azokat, miközben az edzést figyelték és beszélgettek.
Kyra hamarosan meg is érkezett a központba, ahol segített a különböző varázslatokat felállítani, hogy ismét a lehető legbiztosabb legyen minden. Az este igen nehéz volt, mivel erre az egy alkalomra mindenki benn maradt a központba, hiszen a vámpírok támadtak, és nem akartak túszokat a kezükbe adni. Sebastian és Jake edzéssel próbálta lenyugtatni magát, azonban Jake annyira ideges volt a bezártságtól, hogy a vörös hajú Mealorie fiút igen csúnyán megvágta.
- Óvatosabban Jake! – szólt rá Quinn, aki a legidősebbik öccsével gyakorolta az ökölharcot.
- Rendben leszek, megyek iszok egy kis vért – lihegte Sebastian, és egy törölközőt tekert a vágásra lazán, hogy ne vérezze össze a fél központot. Lement az alaksorban lévő gyengélkedőre, ahonnan élénk női csevejt hallott. Ahogy belépett, rögtön meg is pillantotta az ott tartózkodó nőket.
- Sebastian, mi a baj? – kérdezte aggódva Wade.
- Jake kicsit mélyebben megvágott, kellene egy kis vér, hogy gyorsabban gyógyuljak – mondta könnyed hangon.
- Hozom – állt fel a vörös hajú nő, és a másik helyiségbe sietett. Kyra és Sebastian kettesbe maradva kissé kényelmetlenül érezték magukat, hiszen nyaranta találkoztak gyerekkorukban, de soha sem tudtak fesztelenül beszélgetni, hiába közös volt bennük, hogy szerették az unokatestvéreiket.
- A nénéid engedték, hogy itt maradj a démonok között? – kérdezte kissé gúnyosan a nőtől, aki a húgától egy évvel volt fiatalabb.
- Felnőtt nő vagyok, egyébként is biztonságosabb itt maradnom, hiszen könnyen fegyver lehetek ellenetek, ha túszul ejtenek. Nem vagyok harcos, és nem értem volna vissza sötétedés előtt az Oveans házba – felelte kissé barátságtalanul, de Sebastian sem volt kifejezetten kedves.
- Értem – felelte. Igazán vele soha nem tudott beszélni, Kyra barátságtalanabb volt, mint a húga Andrea. Sebastian tudta jól, hogy Kyra tehetséges és erős boszorkány lett, aki egyáltalán nem örül ennek a hatalomnak.
- Itt is vagyok – tért vissza Wade, és egy zacskó vért nyújtott oda a fiatal férfinak.
- Nem kellett volna nullás, vámpírként bármilyen jó számomra – mondta, miközben átvette a vért.
- A ti véretek általában nullás, ezért hoztam ezt – felelte Wade.
- Köszönöm – harapta ki a zacskót, és gyorsan nyelte a folyadékot. 
- Megyek megnézem, hogy mennyire viselte meg őket a bezártság – mondta a vörös hajú nő, majd távozott.
- Szabad tudni, hogy hét évig hol voltatok? – törte meg a kínos csendet Kyra.
- Miért érdekel? – feleselt Sebastian.
- Mert Quinn és Colin szinte mindent felkutatott utánatok – felelte a fiatal nő, akinek világosbarna szemeiben düh parázslott.
- A dédapánk vett magához a húgommal együtt, miután Michael elrendelte a kivégzésünket – felelte elfordulva. – Van még valami, vagy mehetek? – kérdezte kissé mogorván.
- Menj csak! – ment a terem másik végébe, hogy nehogy szót kelljen még vele váltania. Sebastian még visszafordult, hogy elnézést kér, de inkább meggondolta magát, és távozott. elhúzódott a többiektől, mire a húga hamarosan odament hozzá.
- Ki bosszantott fel? – kérdezte sóhajtva.
- Senki – tagadott rögtön.
- A bátyám vagy, és régen mindig igyekeztem elérni, hogy ilyen arcot vágj, de soha nem sikerült ilyen tökéletesre, szóval beszélj! – kérte számon.
- Nem érdekes húgocskám – rázta meg a fejét. – Azon gondolkoztam, hogy visszatérek Cassielhez – váltott témát.
- De megbeszéltük, hogy eljövünk, mert Cas a ribancot támogatja – csodálkozott Hana.
- Igen ám, de van itt valami, ami erősebb indulatokat vált ki belőlem, mint az Emma iránti gyűlöletem – rázta meg fáradtan a fejét.
- Beszélj világosan! Te nem szoktál ilyen irodalmi körmondatokban fogalmazni. Te mindig bunkón, tömören és egyértelműen fogalmazol. Mi a jó ég bajod van? – kezdett ideges lenni.
- Már mondtam, hogy semmi – hagyta ott a húgát, miközben érezte, hogy a vérzés erősebb lett.
- Akármi is legyen, nem gyógyulsz rendesen. Nyugodj meg, mert így csak elvérzel – mutatott rá Hana, hogy a bátyja valamit nem jól csinál. Mivel elég feltűnőek voltak, mindenki tekintete rájuk szegeződött. Wade azonnal ott termett mellettük.
- Tényleg Jake vágott meg? – kérdezte idegesen az ápolónő.
- Igen – mondta, miközben próbált kiszabadulni.
- Irány a gyengélkedő, és fel nem kelsz addig, míg azt nem mondtam – keményített be Wade.
- Wade, ne csináld már! – próbált a lelkére beszélni Sebastian.
- Nem vita tárgya – csillogtak határozottan a kék szemek, amiktől egy szigorú anyának tűnt, mint egy démonokat kezelő ápolónőnek.
- Vettem – adta be a derekát, és együtt mentek vissza a gyengélkedőre, ahol kapott egy csinos kis ágyat.
Wade érzéstelenítette a sebet, majd összevarrta. Sebastian igazán nem csodálkozott, hiszen ő az állott vértől nem gyorsult olyan gyorsan, mint az unokatestvérei. Emellett az öngyógyító képessége hozzászokott a démoni dimenzióhoz, ahol a közeg egész más volt, mint itt. A teste elszokott ettől a helytől.
- Mi a baj? – kérdezte idegesen Hana.
- Mi nem voltunk kísérleti nyulak, és nincs olyan gyors öngyógyító képességünk, mint az unokatestvéreinknek – felelte a bátyja.
- A friss vér segítene? – kérdezte aggódva a húga.
- Maradj már nyugton! – morgott Sebastian. – Odaát Casnél is át kellett állnia a testünknek, hogy kissé gyorsabban gyógyuljunk. Amint elrendeztük a dolgokat, megyünk is vissza, nem érdemes ezen zavartatni magunkat.
- Megegyeztünk, hogy eljövünk onnan. Mi zavart meg, amitől ilyen hirtelen meggondoltad magad – nem értett semmit Hana.
- Nem fontos – rázta meg a fejét.
- De igen – erősködött Hana.
- Kérlek, hagyj pihenni. Holnap nagy csata áll előttünk – mondta Sebastian.
- Meg egy nagy francot! – kiabált vele a húga. – Gyenge vagy ideát! 
- Nem, nem erről van szó – tiltakozott.
- Te jó ég, lassan halandóvá válsz? – látta a fivére idegességét.
- Nem – ellenkezett.
- Hát jó, tartsd meg a titkodat! – azzal ott hagyta.
Sebastian mélyet sóhajtott, miközben az ágyban feküdt. Ő igenis tudta, hogy mi a baja, csak nem akarta elfogadni. Másfelől igaza volt a húgának, nem akar visszamenni a démoni dimenzióba se, hiszen Cassiel elnéző a volt nejével. Átgondolva a helyzetet végre ideje lenne lépni valamit, de úgy döntött, hogy a vámpírtanács elintézése után cselekszik majd. Lehet, hogy addig a számára zavaró tényező is eltűnik, és nyugodtan élhet a Mealorie testvérek mellett. Habár az is igaz, hogy zavaró, hogy Lane-ből ismét kettő van, ami a régi időkre emlékeztette, mikor az idősebbik unokanővére tönkretette őket.
 
Shane nem ismert a legidősebb bátyjára, Quinn teljesen kivetkőzött magából. Lane-től várta a segítséget, de a nővére nem szándékozott semmit tenni. A három legidősebb testvér Quinn régi szobájába zárkózott be, ahol folytatták a tanácskozást.
- A Tanács tagjai mikor vannak egy helyen? – kérdezte Lane, aki kissé morcos volt, mivel Tony északra utazott a szüleihez, és őt nem is szándékozott hívni, de ami ennél is jobban fájt neki, hogy délután is otthagyta őt.
- Jake forrásai szerint szétszóródtak a saját óvóhelyeikre – felelte Colin.
- Van egy meredek ötletem – vetette fel Lane.
- Most kivételesen vevő vagyok rá – mondta Quinn, aki legszívesebben most is gyilkolt volna.
- Támadjunk nappal! – vetette fel a nő. – Megátkozni megint nem tudnak, és a fény a mi barátunk – érvelt, miközben összefogta a haját.
- Valamit elfelejtesz Laney, nappal tilos listán nem szereplő vámpírokra vadászni, és a Tanács tagjai határozottan nem szerepelnek a vadászlistán – érvelt Colin.
- Lehet, de mi sem vagyunk bejegyzett vadászszervezet, akikre vonatkozna a Liga korlátozása. A Liga igen határozottan megtagadott nyolc éve – mondta Quinn.
- De a vadászok jogait megnyirbálnák ezzel, és mi is listára kerülnénk – vitázott Colin.
- Nem lesz vámpír, aki ezért panaszt tegyen, holnap ilyenkor döglött lesz mind – mondta Quinn.
- Másfelől a vérfarkasok is minket támogatnak, és Cassielt is befűzhetnénk – latolgatta Lane.
- Most tényleg örülök neked és Tonynak – mondta Quinn.
- Persze, mert egyébként olyan sok vizet zavarunk? – lett mogorva Lane.
- Talán, baki van a paradicsomban? – kérdezte Colin.
- Alig találkozunk, ha együtt vagyunk, akkor mindig valami nagy államérdek miatt elhívják. Nem olyan vidám dolog egy herceggel járni – játszott a hajával.
- Szóval ránk fér egy kiadós vérengzés – állapította meg Quinn.
- Egyet sem hagyunk életben – mosolygott Lane, amitől a fivérei egy pillanatra ismét vadásztanoncoknak érezték magukat. A démonvilág szemében ők még csak gyermekek voltak, azonban olyan gyorsan kellett felnőniük, hogy a gyermeki lét egy röpke pillanatnak tűnt.
Megbeszélték a továbbiakat, majd Lane vállalta, hogy lesz Quinn edzőpartnere. Emily az egyik irodában a cége jelentéseit olvasta. Jelen helyzetben a munka volt az egyetlen vigasz számára, ami rövid időre nyugalmat hozott. Gyászolta a kisbabáját, miközben az elmúlt hét év tragédiái marták a lelkét. Ezekről nem beszélt a férfinak, akit mindennél jobban szeretett. Nem tudta, hogy miként állna a dologhoz, ha kiderülne, mi minden történt, és milyen gyenge pillanatai voltak, mennyire vágyott a szeretetre, és ezért elővigyázatlan lett, olyan emberben bízott meg, aki majdnem elvette az élni akarását is.
Ahogy remegve ült a papírok felett, a hosszú fekete hajába túrt, mire valaki kopogott.
- Igen – tért magához, és nyugalmat erőltetett magára. Az ajtó ezután kinyílt, és egy barna hajú nő lépett be, két bögrével a kezében.
- Szia, remélem nem zavarok – zárta be az ajtót.
- Nem, dehogy – rázta meg a fejét.
- Ezt neked hoztam – nyújtotta át az egyik bögrét. 
- Igazán kedves, nem kellett volna – vette el a felkínált ajándékot.
- Csak valami ürügy kellett, hogy beszélhessek veled – sóhajtott mélyet a másik.
- Miről lenne szó? – lett kíváncsi Emily.
- A nevem Alison Wilder, és egy ideje itt dolgozom a központban – felelte a másik.
- Hallottam rólad néhány szót – lett kissé barátságtalanabb Emily.
- Akkor előre leszögezném, hogy nem kell ellenségesnek lenned velem, hiszen nem értem a te tulajdonodhoz. Quinn és én nagyon jó barátok vagyunk. Még talán Axel az, akit a bizalmába fogad. Mesélt róla, hogy elvesztettétek a babát – kortyolt bele a saját bögréjébe.
- Ehhez neked semmi közöd – lett ellenséges Emily.
- Ez igaz, de megjegyeznék valamit. Quinn is ugyanúgy gyászol, mint ahogy te. Egy dolog fáj neki jobban, hogy nem lesztek most szülők, hogy nem engeded magadhoz, nem engeded, hogy osztozzon a fájdalmadban, hiszen ő is ugyanazt érzi. Ha kissé nyitottabb lennél, akkor enyhíthetnétek a szívetekben tátongó űrt. 
- Miért fontos ez neked? – lett kíváncsi Emily.
- Quinn kicsit több számomra, mint egy barát, de ez egyoldalú. Alakváltó vagyok, és akárki akármit is mond a fajtámról, hűséges vagyok azokhoz az emberekhez, akik sokat tettek értem. Quinn megmentette az életemet szó szerint, megakadályozta, hogy elnyeljen a sötétség. Most őt fenyegeti hasonló, és én megfogom akadályozni, hogy bármi hasonló történjen vele – mondta elhivatottan, majd felállt, és távozott.
Emily emésztgette a szavait, majd rádöbbent, hogy ennek az idegen nőnek igaza van. Bár igaz, hogy nem volt joga beleszólni, mégis igaza van. Quinn nem az érzelmei kimutatásának bajnoka. Mindig nehezen boldogult a szavakkal, ha az empátiáról volt szó. 
 

A mappában található képek előnézete Drakliák


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

.

(G, 2018.06.22 11:12)

Nos... 5 év :)
Még szerencse hogy minden szereplőre emlékszem, mert itt aztán mindenkit felvonultattál :) Szerencsére :D
Jól esett újra hallani felőlük! Remélem a köv. részre nem kell ennyit várnunk!
Köszi érte!
Ugye szólsz majd, ha lesz friss? Puszi! G