Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülő és testvérek 1. rész: A lánykérés

2013.08.20

 Wade és Colin szép délután töltöttek együtt a gyengélkedő homályában, mivel a nőnek ilyenkor volt inkább szabad ideje, tekintve, hogy a nő esténként ügyeletben volt, mint éjszakás nővér a félvér központban, míg a nap legnagyobb részében egyetemre járt. Ilyen lopott órákon volt csak idejük egymásra, amit Colin eléggé nehezményezett. Amikor nem voltak együtt, a férfi a régi ház átépítését felügyelte Lane-nel, és éjszakánként vadászni járt.

Éppen felöltöztek a kósza kis menetük után, Colin hirtelen visszanyomta a vizsgálóasztalra a félig felöltözött nőt.

-          Hé, nem erről volt szó – ellenkezett Wade. – Így nem fogok haladni a tanulással – nevetett a nő.

-          Nekem nem elég ennyi. Többet akarok belőled – csókolta végig a nő mellkasát a két melle között.

-          Minden szabad percemben két vállra fektetsz és levetkőztetsz. Ennél többet nem adhatok, míg a képzésem véget nem ér. Szóval légy türelemmel! – kérte, miközben a férfi hajába túrt.

-          Mit szólnál, ha összeházasodnánk? – kíváncsiskodott.

-          Úgy gondolod az esküvőt, hogy fehér ruha, szmoking, torta, vendégsereg, koszorúslányok meg minden, mint a mesében, vagy egy formális szertartást, ami során aláírunk egy papírt, és már házasok is vagyunk? – kérdezte félve.

-          Te melyiket szeretnéd? – kíváncsiskodott.

-          Őszintén, mindig arra vágytam, hogy jó nagy esküvőm lesz, amikor egy napig engem tartanak a legszebbnek, mert fehérben vagyok – felelte elmélkedve Wade.

-          Akkor ehhez csak annyi hiányzik, hogy az apádat megtaláljuk, hogy oltárhoz tudjon vezetni, már ha hozzám akarsz jönni – mosolygott a nőre.

-          Most komolyan beszélsz, hogy így akarsz feleségül venni? De hiszen te örökéletű vagy – tiltakozott.

-          Azóta, mióta megharaptalak, akármilyen sebet szereztél, az rögtön begyógyult és a régebbi sérüléseid is eltűntek. Szóval szerintem a te tested is átalakult – simogatta meg a nő arcát.

-          De mégsem vagyok vámpír – ellenkezett Wade.

-          Érzem, ahogy szaporán dobog a szíved, így biztos nem lettél olyan, mint én – felelte, majd megcsókolta a nőt. – Szóval hozzám jössz feleségül? – kíváncsiskodott.

-          Pont ilyen helyzetben kell ezt megkérdezned? – jött zavarba.

-          Igen, mert, ha nemet akarnál mondani, így addig kényeztetlek, míg azt nem mondod, hogy talán – mosolygott a nőre.

-          Értem – nevetett Wade.

-          Szóval, Wade Turner hozzám jössz feleségül? – komolyodtak meg Colin arcvonásai.

-          Igen, igen és még egyszer igen – felelte boldogan, majd erősen átölelte a férfi nyakát és szenvedélyesen megcsókolta.

-          Mennyi időnk van még? – lihegte Colin, miközben felgyűrte Wade szoknyáját.

-          Nagyon kevés, alig negyed óra – pillantott a faliórára.

-          Több mint a semmi – bontotta ki a saját nadrágját is.

Húsz perc múlva Wade úton volt az egyetemre, miközben a mosolya levakarhatatlannak bizonyult. Colin mellett mindig boldog volt, ami kárpótolta a sok évnyi nélkülözésért és egyedüllétért. Nem egyszer maga is gondolt rá, hogy megkeresi a fivérét, de nem volt rá pénze, hogy utána járjon és az adatbázisokban vagy felkérjen rá valakit, hogy járjon utána. Igazából félt megtudni, hogy mi is van vele. Félt, hiszen mi van, ha a fivérének csodás élete van a családjával, és direkt feledkezett meg róla. Azonban, hogy van neki is valakije, már nem fél a viszontlátástól és a csalódástól. Azonban most Colin szerelme biztos pont az életében, hiszen a harapása óta sokkal jobban kimutatja az érzelmeit.

Colin eközben összeszedte Wade adatait, és a rendszerükben rákeresett a nő családjára. Hamar rátalált a gyerekkori adatokra, miszerint a nő apjának és bátyjának egyaránt Benjamin Turner a neve. Azonban az apáról a válás után, míg a fiúról az anyjuk halála után nem talált szinte semmilyen adatot. Kínjában az egyik programmal öregített a fiú fényképén, és úgy kereste a nyilvántartásokban. Éppen a hajába túrt bele, mikor dudorászva belépett az irodába Jake.

-          Szia, téged is látni erre? – üdvözölte a kisfőnököt.

-          Szia. Néha erre tévedek én is – felelte sóhajtva, hogy palástolja a tehetetlenségét. A sóhaj azonban csak felkeltette Jake érdeklődését, és ránézett a monitorra, ahol az öregített fivér képe volt.

-          Csak nem keresztbe tett már megint a Liga? – kérdezte a képre ismerve.

-          Honnan veszed ezt? – ráncolta a homlokát, mivel mindig rossz emlékként kezelte az ott töltött vadász éveket.

-          Ez a srác nagyon hasonlít a Liga egyik vezetőjének fiára, aki mostanság itt Londonban szokott kaszabolni. Múltkor csúnyán nekiment Axelnek – magyarázta a gyerekarcú férfi.

-          Értem – bólintott, és ekkor már tényleg megértette, hogy az emberi adatbázisokban miért nem sikerült ráakadni.

-          Szóval mit kavart be nekünk a Liga? – lett kíváncsi.

-          Semmit – tornásztatta meg az ujjait, majd kezdte meg a Liga rendszerének a feltörését, amivel sorra a tűzfaluk betörhetetlennek bizonyult.

-          Akkor mit akarsz az egyik üdvöskéjüktől? – kérdezte kételkedve.

-          Szóval azt mondod, hogy az apja az egyik nagy fejes a Ligánál? – csodálkozott.

-          Kb. akkora, mint Wes – bólintott Jake.

-          Köszi a tippet – kapcsolta ki a gépet.

-          Hé, te mire készülsz? – kezdett félni a fiatalabbik testvértől.

-          Nősülni – felelte vidáman.

-          Ennek meg mi baja van? – nézett utána, mire megnézte a jegyzeteket, amit hagyott. A nevek egymás alá voltak írva, amitől szörnyű felismerés fogta el.

Colin közben hazasietett, ahol előkutatta a régi dobozokat, amiben a vadászkellékeket tartották. Tudta jól, hogy Quinn van olyan előre látó, hogy mindent eltesz, amire egy kis esély is van, hogy hasznos lehet. A régi jelvényeiket, és a számokat, amik titkosak voltak. Tudta jól, hogy nagy kavarodást fog ezzel okozni, de nem tehet mást, hiszen megígérte a szeretett nőnek, hogy segít neki megtalálni a családját. Úgy számolt, hogy éjfélkor elég lesz megjelenni a Liga főbázisán, hogy zavart keltsen.

Bár így belegondolva jobb lenne nappal menni, mert olyankor nem számítanak a zavarkodására, és a komolyabb harcosok olyankor pihenik ki a vadászat fáradalmait. Nem tetszett neki túlságosan az ötlet, de inkább a várakozás mellett döntött. Közben Jake felkereste sietve Quinnt, hiszen neki tudnia kell erről.

-          Beszélnünk kell – rontott be a legidősebb irodájába.

-          Visszahívlak – mondta idegesen telefonba, majd letette. – Mi a baj? – kérdezte.

-          Az öcséd hülyeségre készül – jelentette be.

-          Mind a háromnak szokása, szóval ez nem újdonság – lett nyugodtabb, hogy csak baj lesz, és jelenleg még nincs.

-          Colin fel akarja keresni a Ligát, ma megpróbálta feltörni a rendszerüket, hogy erről a két emberről tudjon meg többet – adott oda egy cetlit.

-          Ez ugyanaz a név kétszer – vetett rá egy pillantást Quinn.

-          A tábornok és a fia. A vezetéknevük alapján valami közük van az ápolónőhöz. Ha ez így van, akkor a többi félvér nagyon dühös lesz, hiszen te is ismered a Liga elveit. A génjeid miatt képesek kivégezni, nem érdekli őket, hogy ki jó vagy sem – mondta idegesen. – Mikor megkérdeztem az öcsédet, hogy mire készül, azt felelte, hogy meg akar nősülni – fejezte be a beszámolót.

-          Erről senkinek egy szót sem. Lehet, hogy véletlen egybeesésről van szó, és csak véletlenül az a nevük, mint Wade-nek. Nem lenne okos dolog pánikot kelteni a közösségünkben. Persze erről beszélek a fivéremmel, de amíg nincs semmi konkrétum a kezünkben, addig nem teszünk semmi elhamarkodottat.

-          Rendben – bólintott Jake.

-          És erről tényleg ne beszélj senkinek. Mi van, ha tényleg csak véletlen, feleslegesen ne tépázd meg Wade nevét és becsületét! – kérte szigorúan a fiatal férfi.

-          Igenis – helyeselt, majd távozott.

-          Már csak ez hiányzott, hogy tényleg rokonok legyenek – sóhajtott mélyet, majd félretette az elszámolásokat, és elindult az öccse keresésére. A garázsban talált rá, amikor éppen indulni készült járőrözni. – Colin! – szólt a fivérének.

-          Igen? – kérdezte unottan.

-          Beszélgessünk kicsit, mint két ikertesó – intett neki, hogy kövesse.

-          Csak tudnám, hogy most mit csináltam – sóhajtott fáradtan, majd követte a testvérét. – Ki vele, mit rontottam már megint el? – kérdezte, miközben belépett Quinn magánszentélyébe.

-          Hallottam, hogy végzel egy kis kutatást a Ligánál, és megpróbáltál számítógépen betörni hozzájuk – szidta.

-          Csak egy kis infora volt szükségem, ezért nem haragudhatsz meg rám – tiltakozott.

-          De igen, megharagudhatok, tekintve, hogy az a szervezet nagyon nem szívlel minket, annyira nem, hogy vadásznak ránk. Szóval egy jó okot mondj, hogy miért akartál betörni a rendszerükbe! – lett határozottabb.

-          Feleségül akarom venni Wade-t, és ő hagyományos esküvő keretében akarna hozzám jönni. Szóval ebből jön, hogy az egész család ott van, az apja vezeti oltár elé. Rákerestem a családra, és csupán a neveket találtam meg és néhány régi képet az adatbázisokban. A fivére képét digitálisan öregítettem, mire a pont ott lévő Jake ráismert a Liga egyik vadászára, aki nemrégiben összebalhézott Axellel – mondta el az indokait.

-          Tudod, hogy Ben Turner az egyik legmegbecsültebb Liga tábornok, nem fogja áldását adni, hogy feleségül vehesd a lányát, már ha Wade tényleg a lánya – támaszkodott a könyökeire, és az összekulcsolt ujjainak döntötte a homlokát, miközben lázasan járt az agya.

-          Wade meg szeretné találni a rokonait, szóval én azt akarom, hogy boldog legyen – mondta határozottan.

-          Attól baromi boldog lesz, ha az apja kilyuggatja a bőröd – mondta idegesen az öccsének.

-          Quinn, bízom benne. Tudom, hogy viszont szeret és meggyőzné az öreg Turnert, hogy fogadjon el.

-          Azonban, mi van, ha arra kényszerítik őt, hogy válasszon? Mondjuk, kitagadással fenyegetik, akkor kit választ a rokonait, vagy a vámpír pasiját, aki megharapta szex után – vázolta a választási lehetőségeket.

-          Wade szeret engem – mondta határozottan, miközben felállt a fotelből.

-          Nem tudhatod biztosan – érvelt Quinn. – Tény, hogy itt van még mindig velünk, de ebben az is nagy szerepet játszik, hogy a drága egyetemi tanulmányait én fizetem. Nincs rá garancia, hogy nem hagy el minket, amint végzett és megy hozzá egy emberhez, akinek gyerekeket szül – vázolta a másik végletet.

Elfelejtetted, hogy hallom a szívét dobogni. Nem hazudik, mikor azt mondja, hogy szeret. Másfelől ha annyira nem akarna tőlem semmit, akkor védekeznénk, mikor szeretkezünk. Azonban a számtalan alkalom közül egyszer nem vett be tablettát és én sem húztam óvszer – felelte határozottan, amibe a bátyja bele tudott volna kötni, de egyelőre nem akart. Most Colin zaklatott az ész érvekhez, és a további beszélgetéssel csak még jobban felpaprikázná magát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.