Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülő és testvérek 3. rész: A hír fogadtatása

2013.08.25

 Ben igen sietősen tért vissza a Liga főhadiszállására, ahol az apja éppen a beszámolókat hallgatta, miközben egy sérült kart kötözött be. Idegesen toporgott mellette, amitől mindenki furcsán nézett rá, hiszen ő volt az, akit soha senki nem tudott kibillenteni a magabiztosságából.

-          Mi a baj Benjamin? – kérdezte az apja, miközben a fia felé pillantott.

-          Sürgősen beszélnünk kell – jelentette ki a fiatalabbik, amitől az apja is tudta, hogy valami nincs rendben.

-          Menj az irodámba, várj meg ott! Mindjárt megyek én is – bólintott.

-          Rendben, siess! – ment az irodába, ahol fel-alá járkált. Legszívesebben újabb szál cigire gyújtott volna, de tudta jól, hogy az apja nem tűri, hogy itt bagózzon.

-          Mi az a halaszthatatlan? – kérdezte az idősebb férfi, tíz perc múlva.

-          Beszéltem ma az egyik drakliával. Azt állítják, hogy Wade ott van velük, és megígérte neki, hogy megkeresi a családját. Apa félek, hogy tényleg ő az, és azok között a mocskok között van, és kényszerítik, hogy ellássa a sebeiket – mondta idegesen a fiatal férfi.

-          Ezt nem tudhatjuk biztosan. Egyáltalán van rá bizonyíték, hogy tényleg a húgod az? – lett komoly a tábornok is.

-          Konkrét kézzel fogható még nincs. Holnap adnak DNS mintát, és mi végeztethetjük el a vizsgálatot, ahol tetszik. Azonban túl sok dolog esik egybe. Tudott Wade nyakláncáról, amit tőled és anyától kapott. Mielőtt megszöktem nekem adta, hogy meg tudjalak keresni, és ne haljak éhen – remegett az indulattól.

-          Ki tudott még a láncról? – kérdezte idegesen az apja.

-          Csak Wade és én. Ez olyan információ, amit csak a legbizalmasabb embernek mondasz el – felelte Ben.

-          Vagy a szeretődnek – gondolkodott el Benjamin.

-          Úgy gondolod, hogy Wade valamelyik szeretője lenne? – háborodott fel. – Hogy az én húgom egy olyan söpredék ágyába feküdjön? – jött rá a hányinger.

-          Információt kell róla szereznünk. Utána nézek az adatbázisokban, hogy hány Wade Turner él Londonban – állt fel.

-          Rendben – bólintott a fia, és kíváncsian várta, hogy mire jut a férfi. A Ligának kiterjed belépési lehetősége volt a legnagyobb adatbázisokhoz. Benjaminnak nem kellett sokáig keresgélnie, hiszen a lánya nevének beírásával, és születési dátumával egy eredmény jött ki. Ahogy megnézte az adatait, látta, hogy az egyik londoni kórházban volt nővér, ahonnan kilépett kicsivel több, mint fél éve.

-          Ő az? – fordította felé a monitort, és mutatta meg a kórház nyilvántartási képét. Ben remegő kézzel húzta elő a kapott fényképet, és a szörnyű felismerés kiült az arcára.

-          Nem – lihegte halkan, miközben az arca eltorzult a kíntól.

-          Ez a kép honnan van? – vette el a fia kezéből, és nézte meg a sokkal szabadabb képet, ami egy gyönyörű fiatal nőt ábrázol, aki vidáman mosolyog.

-          Mealorie nem rég adta – túrt a hajába.

-          Beszéltél vele? Egyáltalán melyik Mealorie volt az? – lett egyre kíváncsibb.

-          Azt mondta, hogy a neve Colin – felelte halálsápadtan.

-          Elizabeth kedvenc fia – gondolkodott el.

-          Róla mi hír van, mármint ez a Colin mennyire megbízható? – remegett.

-          Nehezebb vele tárgyalni, mint a legidősebbel. Állítólag a közelébe se nagyon lehet jutni, ő az abszolút mesterlövészük. Precíz és halálos a számszeríjjal – vett elő néhány aktát. – Kérdezném, hogy őt láttad-e – vett elő egy képet – de nem vezetne eredményre, mivel a külső ebben a családban nem mérvadó – zárta be az aktát.

-          Vajon mi lehet a szándékuk? Mire taktikáznának? – kérdezte Ben.

-          Szerintem nem taktika, mivel a legidősebb testvér szokott taktikázni, míg Colin csak másodszülött. Egy régi beszámoló szerint a másodszülöttek ösztönből cselekednek, és nem ésszel, mint az elsőszülöttek. Quinn Mealorie kegyetlen és precíz stratéga hírében áll, akitől még Wes is tart, hogy Michael nyomdokaiba lép – figyelmeztette a fiát.

-          Holnap tízkor találkozunk a Trafalgaron – közölte.

-          A leghűségesebb barátaidat vidd magaddal, akikben feltétlenül megbízol, és nem tartanak Westől! Óvatosaknak kell lennünk, mert ha Wes egy kicsit is megneszel ebből, és bizonyítéka lesz a találkozásra, akkor boszorkánypert varr a nyakunkba – figyelmeztette a fiát.

-          Tudom jól – sóhajtott mélyet Ben. Legszívesebben rágyújtott volna, de most az semmit nem segített volna. – Apa, mi van, ha Wade az tényleg? Vajon mit akarhatnak vele elérni nálunk? – látszott rajta, hogy retteg, hogy a szeretett húga olyan szörnyetegek kezei közé keveredett. Néhányszor megleste kislányként, mikor még nem talált rá az apjukra. Látta, hogy egyedül van és kissé magányos, mintha várna rá, de legalább biztonságban volt az árvaház falai között.

-          Ben, reménykedj benne, ha tényleg ő az, hogy a Mealorie kölykök kicsit hasonlítanak az anyjukra, mert ha az apjukra hasonlítanak, akkor Wade súlyos sebeket szerzett tőlük – figyelmeztette az apja.

-          Remélem én is – hagyta ott a férfit.

*

Colin vegyes érzésekkel tért vissza a központba. Wade megkérdezése nélkül cselekedett, de minden egybevág. Túl tökéletesen is. Eddig a nő nem talált semmit, ő meg néhány óra alatt megoldja a rejtélyt. Az is igaz, hogy neki sokkal komolyabb információs hálózat állt a rendelkezésére, mint egy egyszerű internet kapcsolat. Ott van az öregített fénykép, aminél komolyabb nyom nem is kell, és érezte azt is, hogy az elmesélt információk hatására izgalomba jött a férfi, amiből jól tudta, hogy átélte azokat az eseményeket.

Nagyot sóhajtott, és úgy döntött, hogy el kell mondania a nőnek, hogy mit tudott meg. Lement a gyengélkedőre, ahol Wade éppen Jake sebét tisztította. A férfi általában nem szokott megsérülni, most mégis egy súlyos vágás éktelenkedett a felkarján.

-          Sziasztok – köszönt a két bentlévőnek.

-          Szia – mosolygott rá Wade.

-          A fene essen beléd – szitkozódott Jake.

-          Mi történt? – nem értett semmit a nő.

-          A kedves párod be próbált törni a Vámpírellenes Liga hálózatába, és a vén Wes ezt hadüzenetnek vette – bosszankodott.

-          Rajtad kívül más is megsérült? – kérdezte idegesen.

-          Két kölyök kissé megijedtek. Wade adott nekik kis nyugtatót, és most alszanak a szobáikban – mondta idegesen. – Egyáltalán mit akartál te a Ligától? Az a nyavalyás vadász, aki Axelre vadászik, könnyebben elérhető – látszott rajta, hogy elég ideges.

-          Nem hittem, hogy ekkora védelmi erejük van – ült le a Wade mögötti ágyra.

-          Mégis mit hittél? Nem hiába a legerősebb emberi szövetség a kárhozottak ellen. Wes ugrik bármelyik pletykára, hogy ártottatok valakinek. Ha a fülébe jut, hogy az üdvöskéjüknek és a tábornokuknak a nyomába eredsz, akkor az egész központot megrohamozzák – mondta idegesebben.

-          Wade adj már neki egy kis érzéstelenítőt! Mert a fájdalom kezdi elvenni az eszét – sóhajtott mélyet Colin.

-          A te eszedet a szerelem már régen elvette. Te az első Benjamin Turner nevű ismerősödre ugrasz, hogy biztosan ő Wade valami rokona, és nem érdekel, hogy mit kockáztatsz – felelte idegesen.

-          Mi? Találtál valami nyomot? – lepődött meg Wade.

-          A helyzet az, hogy azt hiszem, hogy megvan a bátyád és az apád – mutatta meg a két képet, a gyerekkorit, és az öregítettet. – Ez a férfi itt Ben Turner a Vámpírellenes Liga egyik vadásza, míg az apja Benjamin Turner az egyik tábornokuk – magyarázta.

-          Szóval az ellenségeitek? – lett szomorúbb. – Nem, akkor szerintem, nem ők azok. A családomnak soha semmi közük nem volt vámpírokhoz és egyéb kárhozott lényekhez – tiltakozott.

-          Anyádat egy vámpír ölte meg – mondta Colin. – A rendőrség adatbázisából megszereztem a boncolási jegyzőkönyvet. Ma mikor beszéltem a vadásszal, akkor megemlítettem neki a nyakláncot, amit nekiadtál, és enyhén dühös lett az emléktől – közölte rezzenéstelen arccal.

-          Colin ezt megbeszélhetnénk később? Olyan dolgokat mondasz, amiktől nem tudok koncentrálni a feladataimra és rendesen ellátni Jake sérülését – lett nagyon szomorú a nő.

-          Kicsim – próbálta megérinteni a nő vállát, de Wade elhúzódott.

-          Kérlek Colin! – szólt rá kicsit erősebben.

-          Rendben – állt fel az ágyról, és ment távolabb a nőtől.

Wade mélyet sóhajtott, igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Látszott rajta, hogy minél többet akar tudni és minél hamarabb, de elsősorban ő nővér volt, akinek el kell látnia a sérüléseket. Ahogy rendesen sikerült kitisztítania Jake sérülését, végre Colin felé tudott fordulni.

-          Jake magunkra hagynál? – kérdezte idegesen a nő.

-          Rendben – állt fel, és hagyta ott a párt.

-          Wade – nyögte erőtlenül Colin.

-          Szóval, biztosra veszed, hogy ő lehet a bátyám? – kérdezte, miközben felvette az öregített képet.

-          Igen. Találkoztam vele élőben, kicsit a haja más, de ettől függetlenül, az arca majdnem ugyanilyen, habár van néhány sebhely is, de nem olyan mélyek, mintha valamilyen bestia régebben kikarmolta volna.

-          Értem. És azt mondod, hogy végig itt volt Londonban? – lépett közelebb a férfihoz. – Apámmal együtt itt voltak? – törtek elő a könnyek a szemeiből.

-          Igen, azt hiszem itt voltak – bólintott, mire a nő zokogva hozzábújt.

-          Itt voltak, és nem akartak soha megkeresni – kapaszkodott erősen a férfi ingébe, miközben a lábai felmondták a szolgálatot.

-          Erről pontosan nem tudok semmit. Abban egyetértettünk, hogy meg kell bizonyosodni arról, hogy tényleg rokonok vagytok-e és utána hibáztatni őket. Habár nekem szemernyi kétségem sincs – simogatta meg a hátát, miközben a másik kezével ölbe vette a nőt.

-          Bízom a megérzéseidben – nézett fel rá.

-          Ennek örülök, én is maximálisan bízom benned – ölelte át szorosan.

-          Kérlek, nyugtass meg! – kérte a férfit.

-          Biztos? – ráncolta a homlokát Colin.

-          Meg is haraphatsz, ha akarsz – mondta csábítóan a nő, aki most nagyon sebezhető volt. Még egyszer sem ajánlotta fel a férfinak, hogy megharaphatja, ami különlegesen felkorbácsolta a vámpír vágyait.

-          Nem, nem használom ki, ha sérült vagy – tiltakozott Colin.

-          De akkor is ölelj! Érezni akarom, hogy szeretsz – mondta halkan Wade.

-          Ez az egy az, amiben soha nem kell majd kételkedned – csókolt a nyakába. Hamarosan felmentek Colin ottani szobájába, ahol addig kényeztette a nőt, míg az el nem aludt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.