Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülő és testvérek 4. rész: Testvéri viszontlátás

2013.08.29

 Másnap reggel Wade idegesen szorította Colin kezét, míg Quinn és Lane ott volt a közelükben. A szemével önkéntelenül kereste a férfit, akiről Colin tegnap képet mutatott neki, de egyelőre sehol sem látta. A mellette álló férfi kézen fogta, és tettek még egy kört a téren.

-          Mealorie – hallottak meg egy rekedt férfi hangot. Mindketten arra fordultak, mire Wade szívverése felgyorsult. Ott állt a bátyja, érezte, hogy ő az. A kék szemei pont olyan félénkséget mutattak, mint mikor az anyjuk rajtakapta, hogy engedély nélkül dézsmálta meg a sütiket.

-          Turner – biccentett Colin, miközben védelmezően magához ölelte a nőt.

-          Javaslom, hogy üljünk le valahová, és beszélgessünk! – mondta idegesen Ben.

-          Hány embert hoztál magaddal? – kérdezte bizalmatlanul Colin.

-          Néhányat. Te? – húzódtak résnyire a szemei.

-          Két testvéremet – felelte bólintva.

-          Ott az a kávézó, a teraszára mindkettőnk csapata rendesen rálát. Kockázatos ilyen nyílt célpontot nyújtani, de most nincs más választásunk – nézett mélyen Wade különleges kék szemeibe.

-          Előtte esküdj meg, hogy Colinnak és a testvéreinek nem esik bántódásuk, akár rokonok vagyunk, akár nem! – mondta szigorúan Wade.

-          Mindenképpen bántódásuk fog esni, főleg neki, mert hozzád mert érni – lángolt a szeme a gyűlölettől.

-          Colin menjünk, azt hiszem, lemondok a hagyományos esküvőről, majd Quinn vagy Axel oltár elé vezet, ha mégis maradunk az eredeti tervünknél – mondta Wade.

-          Tessék? – lepődött meg Ben.

-          Colin és én jegyesek vagyunk. Nagyon remélem, hogy nem vagyunk mégsem rokonok – mondta idegesen.

-          Álljon meg a menet Wade Amanda Turner! – emelte meg a hangját. Mikor látta, hogy a nő hogyan reagál tudta jól, hogy igenis az ő kis húgával áll szemben.

-          Csak anya mondhatta ki a teljes nevemet, akkor is csak akkor, ha dühös volt rám. Te régen elvesztetted a jogot, hogy dühös legyél. Nekem lenne egyedül jogom hozzá – mondta indulatosan Wade.

-          Azt hiszem, jobb lenne tényleg leülni – húzta az egyik kávézó felé a nőt, és leültek az egyik teraszos asztalhoz. A szomszédos asztalnál ott ült Lane, miközben egy könyvet olvasott és mellette egy hatalmas bögre kávé volt. Volt rajta egy fekete vastagkeretes szemüveg, amivel sikeresen megtévesztett mindenkit, hiszen a démonokról úgy hírlett, hogy kifejezetten jobb érzékeik vannak, mint az embereknek. Lane inkább egy visszafogott könyvtáros képét keltette, mint egy vérszomjas vámpírét. A pincér azonnal megjelent mellettük, és ők leadták a rendelést. Colin és Wade kávét kért, míg Ben teát. Míg meg nem érkezett a rendelés feszülten méregették egymást.

-          Melyik volt anya kedvenc meséje abból a könyvből, amiből rendszeresen felolvasott nekünk? – kérdezte Ben.

-          Marchocionas története, az angyal, aki leesett a mennyből, míg a legenda szerint a testvérét akarta megmenteni, mert az túl büszke volt hozzá, hogy védekezzen, miszerint nem vett részt a lázadásban. Azonban a bátyjaik igen, ezért nekik is bűnhődniük kellett – mondta Wade.

-          A család összetart – bólintott Ben.

-          Akkor leszel szíves visszaadni most már a nyakláncom, hiszen megtaláltad apát, de eszedbe sem volt eljönni értem – mondta sértődötten.

-          Többször elmentelek meglátogatni. Láttam, hogy jól vagy és biztonságban, ezért úgy döntöttem, hogy boldogabb vagy ott, mint a démonok között élve – mondta Ben.

-          Te komolyan azt hiszed, hogy biztonságban voltam ott? Mióta anya meghalt, azután kerültem biztonságba, hogy Quinn és Colin magukhoz vettek. Van fogalmad róla, hogy min mentem keresztül ott az árvaházban? – kérdezte szinte sírva.

-          Emberi életed lehetett – mondta Ben.

-          Mi emberi van abban, hogy senkid sincs. Mikor tizenöt éves voltam, az igazgató behívatott az irodájába, és megerőszakolt. Utána rendszeresek voltak a zaklatásai. Gyerek voltam, és egy gonosz embernek voltam kiszolgáltatva. Hamarosan terhes lettem, és egy koszos klinikára küldtek abortuszra. A műtétet persze nem hajtották végre rendesen, és fertőzést kaptam, ami után eltávolították a méhem és a petefészkeimet. Neked ezen mi a normális? Ja te azt mondtad, hogy emberi. De tudod mit, a démonok és a félvérek sokkalta kedvesebbek voltak hozzám. Végre úgy éreztem, hogy tartozom valakihez – tört el végleg a mécses.

-          Wade nem tudtam – mondta szomorúan.

-          Mert soha nem néztél az orrodnál tovább, vagy nem foglalkoztál semmivel, ha nem te voltál a középpontban – mondta idegesen Wade.

-          Ebből elég! – szólt közbe Colin. – Menjünk haza! – fogta meg kedveskedve a nő kezét.

-          Igen, az lesz a legjobb – bólintott Wade.

-          Ne, kérlek ne! – mondta szinte könyörögve Ben.

-          Üdvözlöm apát! A liga tábornokaként tudnia kell, hogy mi folyik egy emberi árvaházban. Nem hiszem el, hogy eszetekbe se jutottam ennyi éven keresztül – azzal felállt a helyéről.

-          Wade! – állt fel Ben is.

-          Ülj vissza Benny fiú! – szólalt meg a könyvéből fel sem nézve Lane.

-          Ebbe ne szóljon bele! – mondta indulatosan Ben.

-          Bátyus vidd haza a nődet, és nyugtasd meg! Én addig elbeszélgetek a sógorjelölteddel! – mondta Lane, miközben bezárta a könyvet.

-          Rendben Laney – bólintott Colin, és elvitte onnan a menyasszonyát. Lane megitta a kávéját, majd átült Benhez, és gondozásába vette a bátyja kávéját.

-          Nem áll valami jól a szénád vadász – mondta Lane.

-          Ne oktass ki démon, nem tudsz semmit a Ligáról! – sziszegte Ben.

-          Ebben nem értünk egyet. Tíz éve mindent megtettem, hogy a tagja lehessek. Kezdve ott, hogy megalázkodtam előttük. Pedig nem voltam valami nyugodt kamasz. Kihasználtak és félredobtak. El tudod képzelni milyen érzés lehet ez egy fiatal félvérnek, akinek az a legfontosabb, hogy tartozzon valahová? Oh jaj, túl sokat várok tőled, hiszen te ember vagy – mondta gúnyosan. – Tényleg, hogy van Wes? – csillant eszelős fény a szemében.

-          Te őrült vagy – mondta utálkozva Ben.

-          Ebben van valami, de mit is várna az ember az egyetlen női drakliától. Most komolyan, már nem is vagyok beszédtéma? Habár az is igaz, hogy jó kislányként kevesebb embert tudok megbotránkoztatni, jóformán semennyit – kortyolt a bátyja otthagyott kávéjába.

-          Te vagy LAOM? – kérdezte csodálkozva.

-          Igen, én voltam. Azóta rájöttem, hogy nem kell olyan lénnyé válnom, akitől retteg a többség, hogy néhány ember elfogadjon. Az emberi anyám ellenére sem fognak soha elfogadni az emberi társadalmak, de találtam egy férfit, aki imád és soha nem árulnám el őt – mondta eltökélten.

-          Nagyon elrontottam a dolgokat a húgommal? – kérdezte Ben.

-          Az nem kifejezés, de szerintem nem reménytelen a dolog, hogy rendbe hozd. Igaz, hiba volt, hogy Colinra támadtál ilyen nyíltan és meg akartad mondani nekik, hogy mit kezdjenek a kapcsolatukkal. Imádják egymást, ebbe bele kell törődnöd, neked és a tábornoknak is.

-          Igaz, hogy Colin volt anyátok kedvenc fia? – ráncolta a homlokát.

-          Nem, anyánknak soha nem volt kedvenc gyermeke. Egyformán szeretett mind a hatónkat. Colin mindig bolondos és életvidám volt, és könnyen mosolyt tudott csalni anyánk arcára, gyakran megnevetette, amitől apánk igencsak féltékeny volt. Anyánk soha nem tett különbséget közöttünk, és imádott minket. Még a hisztis nővéremet is, aki igencsak gonosz volt – mondta meggyőzően.

-          Értem – bólintott.

-          Adj egy számot, amin elérhetlek, ha Wade megnyugodott. Biztosra veszem, hogy találkozni akar majd apátokkal is, neki is a szemére veti a múltat, utána zokogva megölel mindkettőtöket – tért át a következő kávéra.

-          Mi lesz, ha mégsem? – kérdezte félve Ben.

-          Nem ismered a húgod. Neki van a világon a legnagyobb szíve, és hiába cserbenhagytátok, ő soha nem tenné veletek ugyanazt. Szóval adj időt neki! Persze elég nagy hiba volt azt mondani neki, hogy nem lehet többé a bátyámmal. Hiszen Colin mentette meg, hogy az apám felfalja. Dühítette Wade külseje, és bántani akarta a bátyámat, azzal, hogy a szeme láttára eszi meg a párját. Igen a vámpírok ösztönösen megérzik, ha a párjukkal végre találkoznak, és utána nem tudnak a többi emberre úgy tekinteni, mint korábban – mondta Lane.

-          Rendben, itt a számom, ezen el tudsz érni, és a Liga sem hallgatja le, mivel ez egy saját eldobható mobil, amin a magánügyeimet intézem.

-          Megkérdezem Annát, hogy bízhatunk-e benned, vagy el fogsz árulni. Miután a fogadott nővérem ítéletet mond feletted, utána beszélek csak a húgoddal, hogy vegye fel veletek ismét a kapcsolatot vagy sem – azzal felállt, és távozott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.