Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülő és testvérek 5. rész: Alison

2013.08.30

 Késő délután volt, mikor Wade úgy érezte, hogy ismét kap levegőt. Szomorú volt, hogy a bátyja annyira arrogánsan hitte, hogy eddig is megvédte őt, és most ki akarja szakítani a boldog és biztos otthonából. Mindemellett dühítette a tudat, hogy a fivére ennyire szentül hitte, hogy a Mealorie testvérek és a félvérek gonoszak. Azonban itt a központban senki sem volt gonosz, sőt egyesek nemesebbek voltak, mint egyes emberek. Nagy levegőt vett, és úgy döntött, hogy ideje beszélnie egy olyan személlyel, aki jobban megérti őt, mint bárki más a központban.

Most kifejezetten örült, hogy Anna megállította a nőt, hogy elhagyja a központot. Kopogott az iroda ajtaján, ahová meg is kapta a belépési engedélyt. Lassan benyitott, és megpillantotta az íróasztal mögött ülő nagyon fáradt vérleopárdot.

-          Szia Alison. Zavarhatlak egy kicsit? – kérdezte félénken.

-          Szia Wade. Ha nem munka, akkor nyugodtan jöhet – tolta arrébb az egyik irathalmot.

-          Nem munka, inkább magánjellegű probléma – sóhajtott mélyet, miközben bezárta az ajtót.

-          Megijesztesz kislány – ráncolta a homlokát a barna hajú nő, akinek világosbarna szemeiben aggódás csillant.

-          Kezdem az elején, Colin tegnap megkérte a kezem, és megígérte, hogy megkeresi a családomat, hogy a boldogságomban osztozzanak velem együtt – nyalta meg a száját.

-          Nem igazán akarod, hogy megtalálja őket, hiszen mi van, ha boldogok nélküled? – kérdezett rá.

-          Meg is találta őket, és ma találkoztam a bátyámmal. Kiderült, hogy a Démonellenes Liga egyik kiemelkedő vadásza, míg az apám az egyik tábornokuk. A bátyám Ben rá akar venni, hogy hagyjam el Colint, és azzal szédít, hogy csak a biztonságom érdekében hagytak azon a rohadt helyen – tört el a mécses. – Nem tudom, hogy mit csináljak. Végre megvan a családom, arra vágytam egész életemben, hogy velük legyek ismét, de mióta találkoztam Colinnal, szeretem őt, és nem akarok választani közöttük – remegett.

-          Nyugodj meg kislány! – állt fel, és ment oda a barátnőjéhez. – Colin soha nem árulna el téged, míg a családod már egyszer megtette. Ne legyen bűntudatod, hogy a biztos boldogságot választod a bizonytalan helyett! Ha a Ligánál megtudják, hogy Colin nője voltál, vagyis vagy, akkor csak egy szajha leszel a szemükben. Nem, ne hagyd, hogy a vérségi kötelékek ilyen mértékben befolyásolják az érzéseidet. Nem szabad, hogy a bűntudat befolyásolja a józanságodat! – mondta határozottan.

-          Gondolkozás nélkül a párodat választanád a családoddal szemben? – kérdezte Wade.

-          Engem a családom önként dobott be a nevelőintézetbe, mikor megtudta, hogy mi vagyok. Meg lehet érteni, hogy nálad a bátyád és az apád szentül hitte, hogy biztonságban vagy. Emberek, és ők szentül hiszik, hogy az emberek jobbak, mint a démonok vagy a félvérek.

-          Ez igaz – bólintott Wade.

-          Nyugodjatok meg! Adj időt magadnak és a bátyádnak. Egy démon oldalán látott, amitől azt hitte, hogy helyesen cselekszik, hogy eljátssza a védelmező nagy testvért. Azt hiszi, hogy joga van hozzá, és ebben az érzetében soha nem fogjuk tudni megingatni. Szóval, végy egy nagy levegőt, és vidd haza a párod, két napig ki se keljetek az ágyból! Utána, ha már mozdulni alig bírsz, és úgy érzed, hogy Colinnak köszönhetően már a lélek is ki akar szállni a testedből, akkor hívd fel a rokonaidat, és üljetek le ismét tárgyalni!

-          Ez kicsit túlságosan is szemléletes volt, de nem baj. Igazad van. Szólj a többieknek, hogy néhány napig nem leszek! – állt fel.

-          Beosztom majd Lane-t, hogy ellássa a sérüléseket, hidd el, ettől a többiek sokkal óvatosabbak lesznek, nehogy Lane segítő kezei közé kerüljenek – nevetett a leopárdlány.

-          Igaz barát vagy, nem tudom, hogy mit csinálnék nélküled – ölelte meg a barátnőjét Wade.

-          Valószínűleg vagy a pároddal beszélnéd meg, vagy Lane-nel a problémáidat. Mivel érzelmileg mindkettő egyszerű, így a végén ugyanazt fogják ajánlani, mint most én. Félig démonok vagyunk, és inkább ösztönből cselekszünk, mint gondolkodunk. Ha szomorú vagy, akkor nem azon fogják törni a fejüket, hogy mit mondjanak, hanem megölelnek, és biztosítanak róla, hogy minden rendben lesz, mert ők melletted állnak. Lane-t persze elhívja a kötelesség, akit úgy hívnak, hogy Tony, ezért lepasszol a fivérének. Colin pedig egy dolgot ismer veled kapcsolatban, és az pedig a testiség. Tudom, hogy vulgáris vagyok, de mikor azt látom, hogy a szeretett férfinak nem vagyok elég jó, akkor kicsit kiakadok és nem figyelek a szavaimra – mondta bocsánatkérően.

-          Köszönök mindent Alison – búcsúzott el.

-          Ezért vagyok – mosolygott a leopárdlány.

-          Szia – hagyta el az irodát.

-          Szia nővérke – mosolygott rá, majd visszatért az aktákhoz.

Wade nem értette, hogy Alison miért nem hiszi el magáról, hogy ő igenis vonzó nő. Az lehet, hogy Quinn számára nem igazán, hiszen ő már egy ideje Emilyt szereti, de mégis, találhatna magának másik férfit. Az is igaz, hogy ez így kegyetlenség Annától, hogy elvárja, hogy még két hónapot itt maradjon, holott tudja, hogy ezzel csak kínozza a leopárdot. Az is igaz, hogy Lane egyre kevesebb időt tud fordítani a testvérei dolgára, hiszen hamarosan hozzámegy Tonyhoz hivatalosan is. A nyári események után az is csoda, hogy ennyi időt tud rájuk szakítani.

*

Ben dühösen tért vissza a Liga főhadiszállására, ahol rögtön az edzőterembe ment. Vadul püfölte a bokszzsákot, majd a futópadon kínozta magát. Mikor végre minden erejét elvesztette, és valósággal úszott az izzadságban bekopogott az apja irodájába, ahol az idősebb férfi kíváncsian várta a híreket.

-          Nos, beszélj! – mondta idegesen, miközben a fia becsukta az ajtót.

-          Wade az – bólintott. – Azért kerestek meg, mert ő és Colin Mealorie eljegyezték egymást, és a pasi hagyományos esküvőt ígért neki – mondta nagyot sóhajtva Ben.

-          És ő milyen? Milyen a húgod? – kérdezte egyre izgatottabban.

-          Gyönyörű, akárcsak anya volt. Nagyon szereti azt a nyavalyás drakliát, és mikor felvetettem, hogy elhozzuk tőlük, akkor szinte megőrült. Nem hajlandó arról hallani, hogy otthagyja őket. Sőt, kissé zabos ránk, mert nem hoztuk ki az árvaházból. Az elmondottak alapján, egy bizonyos fokig meg is értem – sóhajtott ismét mélyet.

-          Bántották ott? – lett dühös a férfi.

-          Igen, és meg is csonkították, ahogy csak egy nőt lehet – mondta bűnbánóan.

-          Szegény kicsikém – roskadt le a székébe, és a tenyerébe temette az arcát.

-          LAOM azt mondta, hogy amint lehiggad, hívnak – próbált valami jó hírt mondani.

-          LAOM életben van? – merevedett meg Benjamin.

-          Igen, és nekem nem tűnt olyan vadnak, mint amilyennek Wes mondja – elmélkedett Ben.

-          Ez viszont egész más megvilágításba helyezi a dolgot. LAOM egy időzített bomba volt mindig is – jelent meg a félelem a férfi arcán.

-          Nekem nagyon megfontoltnak tűnt, aki gyilkos mennyiségű kávét tud elfogyasztani – vonta meg a vállát.

-          Aha, reméljük, hogy igazad van, és LAOM tényleg lehiggadt – mondta ki a mondatot, mire az irodából nyíló rejtekajtó kinyílt, és szembetalálták magukat Wes dühös arckifejezésével.

-          Mire véljem az árulásodat Benjamin? – kérdezte fagyos hangon.

-          Nem árultam el senkit – védekezett a másik tábornok.

-          De igen, ma a fiad a Mealorie fattyúk és az egyikük szajhájának a társaságában mutatkozott nyilvános helyen – lépett be a szobába.

-          Ha még egy rossz szót szólsz arra a lányra, aki Colin Mealorie-vel volt, esküszöm neked azok lesznek életed utolsó szavai – fenyegette meg őt Benjamin.

-          Most azonnal meg is ölhetnélek titeket árulás miatt – fenyegetőzött Wes.

-          Ez két okból lehetetlen – mondta nyugodt hangon a másik tábornok. – Mi ketten vagyunk, és te egyedül, vagyok én is olyan öreg róka, mint te, és a gyermekem védelmében csúnyán be tudok vadulni. Másfelől, ha meg is tudnál ölni, a tanács elővenne, hiszen elég magas rangú vagyok a szervezetben, akárcsak te, és bizonyíték nélkül nem ítéltethetsz el – mondta határozottan.

-          Rendben, akkor mondd el fiú, hogy milyen ügyleted volt a drakliákkal? – kérdezte türelmet erőltetve magára Wes.

-          A húgával volt találkozója, sajnálatos egybeesés számodra, hogy a húga nem más, mint Colin Mealorie menyasszonya. Most szólok, ha a lányomra egy rossz szót is szólsz, én öllek meg téged – lett halálosan komor Benjamin.

-          Ezt a Tanács elé viszem – mondta Wes, és otthagyta őket.

-          Most bajban vagyunk? – kérdezte Ben.

-          Nem, hiszen Wade nem esküdött hűséget a Ligának, másfelől ha árulásnak vennék, Colin Mealorie egy valamikori felesküdött tagunk, akit Wes önkényesen távolított el. Nincs ellene semmi terhelő – tette a fia vállára a kezét. – Most menj, zuhanyozz le és egyél valamit!

-          Nem vagyok éhes – tiltakozott.

-          Jó akkor, csak zuhanyozz, de azt mindenképpen, mert bűzlesz – bocsátotta el az apja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.