Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kyle származása 1. rész: Királytalálkozó

2014.02.20

 Az angol farkasok legnagyobb, és mondhatni legdíszesebb kastélyában nagy volt a felfordulás. A kontinens királyai gyűltek össze, hogy tisztázzák az erőviszonyokat, és véget vessenek néhány régebbi sérelemért. Laurant úgy gondolta, hogy minden királynak elég a saját földjükön folyó belharcokkal foglalkozni, mivel egyes klánok vezetői elég agresszívak voltak, mondjuk úgy, hogy farkashoz méltatlanul viselkedtek.

Legjobban ez a germán klánokra volt jellemző, ahol több klán vezére akarta megdönteni a király, Alexander hatalmát. Alexander majdnem ötszáz éves volt már, vagyis Laurant jól ismerte. Hajdanán jóban voltak, egészen hatvan évvel ezelőttig. Alexander lovag volt emberként, és valóban hitt a lovagok eszméiben. Átváltozása után is megmaradt az a tisztességes férfi, aki volt. Tisztelte az alattvalói akaratát, és mindig igyekezett igazságos döntéseket hozni.

Körülbelül száz évvel ezelőtt talált rá a szerelem, de a belharcok beárnyékolták a boldogságukat. Minden új reménnyel kecsegtetett, mikor kiderült, hogy Alexander kedvese Angelika gyermeket vár. Mivel a belháború eléggé eldurvult, így nem volt biztonságban Angelika és a pici sem. Ezért Alexander megkérte Laurantot, hogy amíg nem rendezi a belpolitikai viszonyokat vigyázzanak rájuk.

Azonban Laurantot is elárulták, és még Angelika megérkezése előtt, a nőre támadtak, amint a Brit földre tette a lábát. Angelika csak nehezen tudott elmenekülni. Nem voltak valami szépek a kilátásai, hiszen egy idegen országban volt, és a szülés is közel volt már, arról nem is beszélve, hogy a nyelvet is nehezen beszélte.

Néhány hét múlva holtan találták a nőt, míg úgy tűnt, hogy a gyermekét elnyelte a föld. Mikor Alexander számon kérte a brit fajtársakon, hogy mi történt a feleségével, és főleg a gyermekével, azt a választ kapta, hogy biztosan Angelika falta fel az újszülöttet tébolyában, mivel nagyon jól rejtőzködött hetekig. Alexander nem volt hajlandó elfogadni, hogy a kedvese kannibál lett. Angelika volt az, aki még embert sem volt hajlandó enni, csupán állatokat, hiszen volt egy pár ember barátja, akiknek a világon soha sem ártott volna.

Ekkor nagyon hosszú időre megszakadt a kommunikáció a két ország farkasai között. Azonban Alexandernek túl sok volt, hogy két fronton küzdjön. Mivel rendezni akarta a sorait, ezért fegyverszünetet akart kötni Lauranttal, mellesleg reménykedett benne, hogy hatvan év után a férfi hajlandó lesz kiadni azoknak a nevét, akik a feleségét tönkretették.

Tony nagyon morcos volt, hogy a bátyjai őt is odarendelték a tanácskozásra. Csak az apja kedvéért volt hajlandó elviselni ezt a cirkuszt, aki azt akarta, hogy béküljön ki a bátyjaival, és vezesse be az öccsét is a világukba. Mivel ő volt a másodszülött herceg, valóban nem tudott kibúvót találni a rendezvényen való részvétel alól. Ő mióta az eszét tudta, soha nem emlékezett volna, hogy a germán csapatok királyával bármikor is találkozott volna. A német föld mindig ellenséges területnek számított a csapataiknak.

Ahogy végigmérte a királyokat a hatalmas kerekasztal körül, sok láttán a hideg futkosott a hátán. Többnyire széles és komor ábrázatuk volt. Ez alól kivétel volt, mint Claude, aki gúnyosan vigyorgott Tonyra, amikor találkozott a tekintetük. A fiatal herceg rögtön el is fordította a tekintetét, mire megakadt a szeme egy férfin, akit még soha életében nem látott. A többiekhez képest, vékony volt, habár jól látszott rajta, hogy szálkás izomzatú. A haja ezüstösen szőke volt, míg szemeiből harag sugárzott Laurant felé. Tonyt kirázta a hideg, ahogy a férfi hirtelen felé fordította a tekintetét. Volt valami a szemében, amitől legszívesebben elmenekült volna.

Eközben Alexander fájó szívvel állapította meg, hogy a fiatal herceg pont olyan idős, mint amilyen a fia lenne most. Kegyetlen volt a gondolat, hogy Tony azért élhet, mert az ő anyjára figyeltek, míg az ő feleségére vadásztak. Még mindig jól emlékezett a nő testére, hogy milyen sebekkel, csonkítással voltak tele. Mivel érzelmes férfi volt, nagyon felháborította a tudat, hogy egy nőt így megkínozhatnak, főleg, ha áldott állapotban van.

Blaze gyanakodva Alexander királyon tartotta a szemét, volt valami rossz érzése vele kapcsolatban. Már régen látta a férfit, de volt benne valami, az egész lényében, ami nem volt idegen számára. Sőt még idegesítette is, mintha mást már számtalanszor megszidott volna ilyesmiért.

-          Mikor kezdünk már? – kérdezte Claude. A hangjában egyáltalán nem volt idegesség, sőt csak a körömreszelő hiányzott a kezéből, hogy a hanghordozásának stílusa egységben legyen a külsejével.

-          Amint Laurant király megjelenik – közölte Blaze.

-          Keresd meg őt! – utasította a király jobb kezét Tony.

-          Ne parancsolgass nekem, te kis nyomorult! – akarta megütni a herceget, mire Phil és Kyle előugrott a rejtekükből a többi testőr mellől, és a rangidős tisztre támadtak.

-          Nyugi fiúk, meg tudom védeni magam – szólt rájuk Tony.

-          Mindenesetre jobb lesz vigyáznod vele, régi bútordarab már a fivéreid mellett – emlékeztette Kyle. A szőke hajú fiú észre sem vette, hogy Alexander megbámulja. Nem volt gyakori, hogy a brit farkasok szőkék legyenek. Inkább jellemző volt rájuk a sötét haj. Egyedül Lucast látta világos hajjal, de őt is azért, mert az évek alatt jócskán megőszült, míg az arca egy percet sem öregedett.

-          Joseph figyeld csak! – bökött a fiúk felé a fejével Alexander a mellette álló testőrének.

-          Valóban az egyik kilóg a kis hármasból – állapította meg a hosszú szőke hajú férfi, aki kicsit alacsonyabb volt a királyánál, de látszott rajta, hogy erőben és izomzatban nem marad el tőle.

-          Tudni akarok mindent a hercegről, és a testőreiről! – adta ki a parancsot Alexander.

-          Intézkedem királyom – vonult el.

-          Nagyszerű – lett hirtelen jó kedve, mire Joseph otthagyta őket. Ahogy Joseph kilépett az ajtón, akkor jelent meg Laurant és Lucas is, amitől Alexander kedve ismét a lehető legrosszabb lett. Az emlékek még mindig ugyanolyan intenzívek voltak, mint hatvan évvel ezelőtt. Az országa nehéz időket élt meg, kezdve a világháborúkkal, és a farkas belharcokkal.

-          Üdvözlök minden jelenlévőt – köszöntötte az egybegyűlteket Laurant.

-          Blaze engedd el a kölyköket! – szólt a legerősebb katonájukra Lucas.

-          Milyen idősek? – szólt először az érkezése óta más falka tagjaihoz is Alexander, amivel sikeresen meglepte őket.

-          Még elég ifjoncok, hatvan évesek nem rég múltak – közölte Lucas.

-          Akkor minek kell itt lennünk? – kérdezte morogva Tony, aki inkább Lane társaságában mulatta volna az időt.

-          A herceg vagy, így itt maradsz – mondta ellenkezést nem tűrően Blaze. – De a két játszótársad húzhat edzeni.

-          Menj a francba vénember – mondta megvetően Kyle. Már nagyon régóta gyűlölte a férfit, hiszen anno az utcán meg akarta ölni, mikor találkozott Tonyval. Azóta is érezte a dühöt, amivel a férfi ránézett, minden találkozásuk alkalmával. Már Blaze készült támadni, mire Tony egy egyszerű mozdulattal megfogta a sötétbőrű férfi öklét.

-          Már megmondtam, ne merészelj hozzá érni – a hangja fenyegető volt. A többi király feszülten várta, hogy mi lesz ebből, hiszen Blaze-t az egyik legerősebb és legidősebb farkasnak ismerték, aki már majdnem hétszáz éves, mire egy hatvan éves ifjonc csak így lefogja. Most vagy Blaze lett gyengébb, vagy Tony túl erős.

-          Elég legyen – mennydörögte Laurant. – Tony már számtalanszor megmondtam, hogy tanítsd meg viselkedni a játszótársaidat, mert különben nem lesz kivel játszanod – figyelmeztette az öccsét.

-          Szóval mehetünk? – kérdezte Phil, mintha csak ennyit szűrt volna le az előbbi kirohanásból.

-          Mehettek, még ez úgyis túl unalmas és száraz – bólintott Alexander, és egy halvány mosolyt is megeresztett. A többi király csodálkozva álltak a jelenség előtt, hiszen a német király mindig komor szokott lenni. Aztán mindenkinek eszébe jutott, hogy Tony és a barátai hatvan évesek, pont, mint most a király gyermekének kellene lennie. Ha akkor Laurant és az emberei vigyáztak volna Angelikára, akkor most Tony egy herceggel is együtt játszanának.

-          Köszönjük – bólintott Tony, és azzal a lendülettel a nyitott ablakon egymás után távoztak. Még hallatszott az udvarról az önfeledt nevetésük, ami irigylésre méltóvá tette a generációjukat.

-          Megköszönném Alexander, ha nem szólna bele az öcsénk nevelésébe. Kötelességei vannak, amiknek eleget kell tennie – mondta idegesen Lucas.

-          Emlékeim szerint te még száz évesen is szórakoztál csupán, élveztétek az életet Dracoval – emlékeztette.

Ezután a beszólás után Lucas inkább visszafogta magát, mivel nem volt kedve a kimondott szavai miatt bocsánatot kérni a férfitól. Tudta jól, hogy nagyon ingatag a tanácskozás, és vigyázni kell, hogy nehogy valakit megsértsenek, mert akkor azzal a többieket is magukra haragíthatják. Sajnálatára többen jogosnak érezték Alexander haragját, amiért a fivérek hozzá nem értése miatt elvesztette a szeretteit.

Tony, Kyle és Phil eközben visszatértek a körletükbe, ahol hamar megszabadultak a díszes öltözékeiktől, és kényelmes ruhákat vettek fel, amikben nem rikítanak az emberek közül. Ezután a garázsba mentek, ahol motorokra pattantak, és mindenki ment a saját kedveséhez. A tanácsteremben jól hallatszott a járművek hangos búgása, és a por is beérződött, amit felvertek a távozásukkal. Alexander szíve majdnem megszakadt, ahogy hallotta három fiú nevetését. Mindig így képzelte el, hogy ilyen hangokkal lenne tele a kastélya, ha a gyermeke megszülethetett volna. 

 

A mappában található képek előnézete Kyle és Lily

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.