Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kyle származása 3. rész: Alexander kérése

2014.08.02

 Kyle feltűnően dühösen hagyta el a boltot, és ült fel a motorjára, utána szélsebesen repesztett el a városból. Keresztül kasul szelte az országutat, hátha a fülébe süvítő szél elhallgatja a nő szavait. Eddig sem nézte semmibe a szerelmet, de most már végképp betelt a pohár. Hogy mondja, hogy szereti a nőt, ha egyszer azt sem tudja, hogy mi a szerelem. Másfajta barátságot érez Lily iránt, mint Tony vagy Phil iránt, de ez így van jól, hiszen ők pasik, míg Lily egy gyönyörű nő, akinek a teste túlvilági mámort okoz a férfinek. Éppen egy földútra fordult rá, és hajtott keresztül egy erdei ösvényen, mikor érezte, hogy a telefonja csörög. Nem akart senkivel sem beszélni, de a telefonáló nem adta fel. Nagy kelletlenül nézte meg, hogy ki is az. Titkon reménykedett benne, hogy Lily az, hogy felajánlja, miszerint beszéljék meg. Azonban nem Lily volt, hanem Tony. Ebből tudta, hogy nagy baj van, mivel Tony egy hét a minimum idő, amit Lane-nel tölt. Olyankor nem beszél a külvilággal, hacsak nem egy hadsereggel mennek érte. Nagyot sóhajtva vette fel.

-          Halló – mondta kicsit elgyötörten.

-          Bocs, hogy megzavarom Lilyvel az édes ketteseteket, de Alexander ragaszkodik hozzánk a vacsoránál, mert különben nem tárgyal a bátyáimmal – kezdett bele rögtön a magyarázkodásba.

-          Nem zavartál meg semmit, amint tudok, ott leszek – mondta nyűgösen, amiből Tony tudta, hogy baj van, de nem akarta telefonon kitárgyalni.

-          Rendben, addig kitisztítatom a díszegyenruhádat – helyeselt.

-          Kösz – majd kinyomta. Ehhez volt a legkevésbé kedve, hogy még a királyokkal is jó pofizzon. Egyáltalán nem szerette az ilyen formális összejöveteleket, ahol elvárták, hogyan viselkedjenek. Gyűlölte a szabályokat.

Éppen ezért szeretett annyira Lilyvel lenni, hiszen szabadok voltak, és egymásnak éltek. Nem értette, hogy a nő miért ragaszkodik olyasmihez, amiről azt sem tudják pontosan, hogy mi az. Nagyon szerette volna, ha a nő a felesége legyen, de nem akart hazudni neki. Még senki iránt nem érzett ilyen mély barátságot, és ami az ágyban történt köztük, az maga volt a mennyország. Neki bőven elég volt ennyi. Azért akarta volna, hogy Lily változzon át a közel jövőben, mert a vérfarkas állapot egyfajta halhatatlanságot biztosított az illetőnek. Meg akarta védeni a betegségektől és az időtől, amit Lily nem akart. Persze megint kilyukadtunk, annál a bosszantó szerelemnél, amiért a nő képes lenne az öregedést, betegségeket és a halált választani.

Késő délután volt, mikor visszaért a kastélyba, ahol meglepetésére odahozatták Lilyt is, akit nagyon nem nyűgözött le az itt tartózkodás gondolata.

-          Végre, hogy visszatértél? – sóhajtott fel Phil.

-          Mi folyik itt? – kérdezte, miközben levette a védőszemüvegét.

-          Díszvacsorát adunk, és Alexander király úgy kívánta, hogy mi hárman az asztalánál foglaljunk helyet. Emellett ragaszkodott hozzá, hogy a párjainkat is megismerje. Mivel te nem régiben bejelentetted, hogy párodul át kívánod változtatni Lilyt, így már te sem vagy szabad préda a nőstények számára – magyarázta.

-          Lily meg fog ölni – túrt a rövid szőke hajába.

-          Miért? – lepődött meg. – Nem kérted meg?

-          De megkértem, de ő elutasított, és alig pár órája szakított velem – morgott.

-          Mi volt az ok? – mosolygott.

-          Mert nem vagyok hajlandó kimondani, hogy szeretem. De nagyon jól tudod, hogy nem ismerem ezt a szót – fakadt ki.

-          Én tudom. Azonban el kellene gondolkodnod, hogy te mit kérsz tőle és ő mit kér! Te azt akarod, hogy adja fel az életét, és éveken át tanulja meg, hogyan kezelheti a vadállatot, ami át próbálja venni a teste felett az uralmat a harapásod miatt. Ő meg ezért csak azt kéri, hogy mondd azt, hogy szereted, legalább naponta egyszer. Szerintem ő kevesebbet kér – gondolt bele.

-          Nem vagy vicces – tiltakozott.

-          Te meg normális nem vagy – bíztatta meg.

-          Mikor kezdődik ez a cirkusz? – kérdezte témát váltva. Semmi kedve nem volt a kioktatáshoz. Nem ismerte el a szerelem létezését, és ezen Phil sem fog változtatni, ha a fene fenét eszik is.

-          Egy óra múlva, addig szerintem beszélgess el Lilyvel, mert nehezebb lesz kiengesztelni.

-          Kösz a tippet – hagyta ott. Ebben sajnálatára igazat kellett adnia a hosszú hajú férfinak. Ha nem akarja elveszteni, akkor beszélnie kell a nővel és megmagyarázni az érzéseit. A nő illatát követve hamarosan rá is akadt az egyik vendégszobában. Kopogott, miután megérkezett. Mivel jól hallotta, hogy mások is vannak bent, jobbnak látta, ha nem tör csak úgy rá. Az egyik benn lévő nő hamarosan ajtót is nyitott.

-          Smith főhadnagy, segíthetek valamiben? – kérdezte megadva a fiatal férfinak a tiszteletet.

-          Lilyvel akarok beszélni – közölte szárazon.

-          Igen – nyitotta ki az ajtót. Kyle hamarosan megláthatta, ahogy a nő egy hatalmas tükör előtt ül egy nagyon elegáns ruhában, miközben egy másik nő a haját tűzi fel éppen.

-          Szia Lily – lépett közelebb.

-          Magunkra hagynának minket pár percre? – kérdezte a két segítőt.

-          Hamarosan vacsora, és még ki is kell festenünk – tiltakozott a haját feltűző nő.

-          Így tökéletes az arca – szólt közbe Kyle.

-          Rövidre fogjuk – nyugtatta meg a két nőt Lily.

-          Rendben – vonultak ki.

-          Mi van, hogy a menyasszonyod vagyok? – kérdezte dühösen.

-          A klánba úgy vették, mivel téged jelöltelek meg társamul, hogy le szeretném veled élni az életem, mivel olyan jól kijöttünk egymással – vakarta a fejét.

-          És azt kérdezted, hogy én mit akarok? – lett dühös.

-          Te is velem akarod leélni a tiédet, azonban azt kéred tőlem, hogy mondjam ki, hogy szeretlek. Ha ezt akarod, akkor… - vett nagy levegőt, hogy ennyit megtesz a nőért, aki jelen pillanat a legfontosabb az életében, mikor kitárult az ajtó, és Blaze lépett be.

-          Azonnal menj el mosakodni, és hagyd békén a nődet! – parancsolt rá. Sokkal kegyetlenebb volt, mint szokott lenni. Kyle tisztán látta rajta, hogy valamiért nagyon ideges.

-          Ezt megbeszéljük vacsora után – adott futó csókot a nő ajkára, és ma már másodjára az ablakon távozott, hogy Blaze ne adjon neki egy taslit élete asszonya szeme láttára. Lily nem értette miért, de mosolyogni támadt kedve.

-          Fejezzétek be minél hamarabb őt is, hogy nézzen ki valahogy, a királyok előtt – parancsolt a két nőre a testőrség feje, aki pillanatról pillanatra jobban bánta, hogy nem csapta le a szőke fejét, amikor ötven évvel ezelőtt Tony rátalált az utcán.

Azt Blaze is elismerte, hogy tehetséges harcos, de túl vad, és zabolátlan. Így nem lehet alapozni rá, mint harcos. Lehet Tonyhoz hűséges, de a királyhoz nem, ami az ő szemében halálos bűn volt. Mi van, ha egy nap Tony egy nap fellázad végleg a bátyjai ellen, és akkor két olyan tehetséges harcos áll a pártjára, mint Phil és Kyle. Emellett ott van még Lane is, mint ok az aggódásra, hiszen Lane nagyon erős, ha már azt vesszük, hogy megölte Dracot is, akit ötszáz évvel korábban még maga Marcus sem tudott elintézni. Bosszankodva hagyta ott Lilyt készülni. A fiatal nő szívesen megkérdezte volna a segítőit, hogy mi baja van a rangidős tisztnek, de látta a két nő félelmét, ezért úgy látta jónak, ha nem kíváncsiskodik.

Kyle eközben hamar visszatért a szobájába, ahol megmosakodott, és megborotválkozott. Nem nagyon örült ennek a felhajtásnak, hiszen utált inget és nyakkendőt felvenni, a rémes cipőről már nem is beszélve. Hiába volt Tony egyik legjobb barátja, nem volt képes egy összejövetelen egy óránál többet eltölteni, ami viszont a politikai vezetők szemében elég súlyos kihágás volt. Azonban most nem az országuk klánjainak vezéreiről van szó, hanem a kontinens királyairól, akiket nem sérthet meg, mert különben az háborúra is okot adhat két ország között.

Miután felvette a díszegyenruháját, lement megkeresni Philt. Ahogy leért a földszintre rögtön belefutott Alexander király egyik testőrébe. El akart menni mellette, hiszen nem kell a balhé, de az idősebb férfi nem így tartotta helyesnek.

-          Beszélhetnénk? – kérdezte, de igazából nem is várt rá választ, hanem rögtön megragadta a karját, és a saját királya lakosztálya felé húzta.

-          Nekem meg kell keresnem a csapatomat – ellenkezett.

-          Nyugi, nem tart sokáig – felelte laza stílusban, mintha meg sem hallotta volna.  Kyle nagyon remélte, hogy nem arra megy ki ez az egész, hogy idő előtt megsértse Alexander királyt, és emiatt ráfogják egy esetleges vérontás kialakulását.

Kyle nem tévedett, valóban Alexander király lakosztályába vitte a férfi. A német király az egyik fotelben pihengetett, miközben teát szolgáltak fel neki. Amint meglátta az érkezőket, a szeme felcsillant.

-          Végre – állt fel a fotelból.

-          Bocsáss meg királyom a késlekedésért, de kicsit kérette magát az ifjú – hajolt meg tisztelettudóan a szőke hosszú hajú férfi.

-          Semmi baj – legyintett szórakozottan a király.

-          Tisztelettel kérdezem fenség, miért kéretett ide ilyen hirtelen? – próbált tisztelttudó hangot megütni Kyle is, de nehezen ment neki. Egy gyatra meghajlást intézett a király felé, aki nem zavartatta magát. Felemelte a fiú fejét, hogy annak a kék szemeibe nézhessen.

-          Hogy hívnak? – kérdezte.

-          Kyle Smith – mutatkozott be.

-          Örülök, hogy megismerhetlek – nyújtotta felé a kezét, amit a fiatal harcos habozva fogadott.

-          Miben lehetek a szolgálatára? – érdeklődött.

-          Fontos dologról kellene beszélnünk, de inkább üljünk le, úgy mégis csak kényelmesebb – mutatott a fotelek felé.

-          Szóval? – kérdezte nagyot sóhajtva, amint helyet foglaltak.

-          Látom, tényleg igazat írtak rólad az akták, hogy valóban nem kertelsz – mosolygott a fiú udvariatlanságán.

-          Elnézését kérem, de én vagyok az utolsó, akit hívatni szoktak a királyok. Még a saját királyom is inkább elkerül a származásom miatt – szabadkozott.

-          Semmi baj. Nos, szerintem neked is feltűnt, hogy nem igazán hasonlítasz az itteni farkasokra, legalábbis azokra, akik itt születtek, és mindkét szülőjük brit – kezdett bele.

-          Mire akar kilyukadni? – lett türelmetlen.

-          Ne szakítsd félbe! – szólt rá Joseph, aki az ajtóban állt, ügyelve, hogy senki sem tudjon bejönni.

-          Valóban nem sokat finomkodsz – kortyolt bele a teájába. – Akkor el is kezdem. Körülbelül hatvan éve, ideküldtem a saját klánomból néhány farkast, akinek védelemre volt szüksége, de Laurant nem tartotta az ígéretét, és hagyta, hogy az ellenségeim elintézzék őket. Mivel te sok külső jegyet magadon hordozol a klánom tagjaival kapcsolatban, így lehet, hogy valamelyik harcosom leszármazottja vagy, ezért kérlek, hogy némi vérmintával járulj hozzá, hogy kiderülhessen – kérte.

-          Természetesen – bólintott.

-          Ez nagyszerű, Joseph intézkedj kérlek! – intézte az ajtóban álló testőrnek.

-          Igenis királyom – nyúlt a zsebébe, és egy kést húzott elő. – Add ide a kezed! – kérte, majd mikor megkapta, egy határozott vágást ejtett a fiú kezén, majd egy kis tégelybe csepegtette, míg a seb össze nem forrt.

-          Akkor ezzel megvolnánk – bólintott a király.

-          Akar tőlem még valamit? – kérdezte zavartan a fiú.

-          Semmit, menj nyugodtan, keresd meg a barátaidat! – engedte őt az útjára.

-          Akkor a vacsoránál találkozunk – búcsúzott el, és sebesen hagyta el a lakosztályt.

-          Elég neveletlen ifjú – nyújtotta oda a vért a királyának Joseph.

-          Valóban, de a vére illata csodás, pont olyan, amilyet kerestünk – szívta magába a friss illatot.

-          Te hiszel benne, hogy ő lehet az? – kérdezte félve.

-          Sajnos egyre jobban. A szívem egyre hevesebben mondja azt, hogy ő lehet a gyermekem, míg retteg is attól, hogy csupán egy hiú ábránd, és soha nem akadok rá – mondta szomorúan.

-          Nem tudom királyom, túl vad ez a fiú, hogy a te fiad legyen – próbálta lenyugtatni.

-          De sok minden egybe vág, miután rátaláltunk Angelika holttestére, utána tíz évvel később bukkant fel az utcán, nem tudva, hogy ki is ő, család és barátok nélkül – próbálta meggyőzni a testőrét.

-          Kérlek, a fájdalomra gondolva ne éld bele magad ennyire. Ha így elhiszed, akkor a szíved meg fog szakadni, ha kiderül, hogy mégsem ő a gyermeked. Mi tagadás, elég szabad a természete, ami Angelikára is igaz volt, de mégsem volt ilyen bunkó és tiszteletlen. Habár azt hiszem, hogy ezt a mai kornak köszönhetjük – vélekedett Joseph. – Te mit gondolsz Hans? – szólt oldalra, ahol egy sötét hajú férfi várakozott, hogy ő is szót kapjon.

-          Szerintem is túl korai beleélned magad királyom, hogy a fiad él, hiszen ma reggel láttad a fiút, és mert szőke azért, nem biztos, hogy a te gyereked – szólalt meg komoran.

-          Logikusak az érveitek, de nem bírom ki, ha arra gondolok, hogy már a gyermekem se lehet az élők sorában – lett valamivel komorabb a király.

-          Én se azt mondom, hogy ne reménykedj uram, csak arra kérlek, hogy ne éld bele magad, hogy ő az, mert nagy fájdalmat fog jelenteni, ha mégsem ő lenne a herceg – figyelmeztette Hans.

-          Tudom, hogy jót akartok, most pedig menjünk, és lássuk meg a választottját, ha minden igaz, ő még ember – lett ismét izgatott. Már régen látták ilyennek a királyt, hiszen a felesége elvesztése után elég rendesen magába fordult, és hagyta majdnem az egész emberi lakosságot kiirtani a világháború során.

 

A mappában található képek előnézete Kyle és Lily

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.