Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kyle származása 5. rész: Az eredmény

2014.08.04

 Ahogy figyelték a táncoló párt, Joseph mobiljára üzenet érkezett, miszerint, megvan a vizsgálat eredménye. Gyors és megbízható eredményre volt szükség, hiszen az Alexanderben lévő vadállat nem éppen a türelméről volt híres. Minden telihold idején, mikor sóvárgott valami vagy valaki iránt, akkor egy megerősített cellába zárkózott be, és az alfái vigyáztak rá, hogy ne szabaduljon ki.

-          Melyikünk megy? – kérdezte kissé félve Joseph.

-          Megyek én – vállalta el a hálátlan feladatot Hans, és hagyta el egy időre a báltermet. Persze Blaze számára szemet szúrt, és követte a férfit. Látta, ahogy a kapuban átvesz egy borítékot, és akart visszamenni a bálterembe.

-          Mi van benne? – kérdezte fenyegetően, miközben útját állta a sötét hajú férfitól, akinek természetellenes világos bőre volt. Ha Blaze nem tudta volna, hogy farkas, meg mert volna esküdni rá, hogy az alfahím egy vámpír.

-          Semmi olyan, amihez közöd lenne – hajtotta össze, és tette be a zakója belső zsebébe.

-          Ezzel árthatsz Laurantnak? – kérdezte.

-          Csak akkor, ha a királyom megtalálja, amit keresett az országban, mert akkor bizonyítottá válik, hogy meglopták őt – felelte.

-          Az én népemet vádolod? – kérdezte dühödten.

-          Ugyanúgy farkas vagyok, az teljesen más kérdés, hogy én sokkal fiatalabb vagyok nálad. Ugyanúgy mindent megtennék a királyomért, és az ellenségeit megvetem, szóval nem értem, hogy milyen saját népről beszélsz, mivel a külsőnkön kívül egyformák vagyunk – felelte Hans.

-          Csak egyszer tudjam meg, hogy valamiben mesterkedtek, és akkor már nem csak a neje fog hiányozni neki, hanem a kedvenc szolgái is – fenyegette meg.

-          A többek vagyunk szolgáknál, olyan barátok, testvérek, akik tiszteletből magázzák őt. És tudd meg, hogy Angelika királynén kívül más is hiányzik neki, a gyermek, akinek a létezésében még mai napig hisz – felelte némi dühvel a hangjában, majd otthagyta. Érdekesnek találta az egész beszélgetést Blaze, hiszen Hans már kilencven éve elvesztette a szerelmét, és azóta csak szomorúságot mutatott mindenki felé. Azonban most leállt vele vitatkozni, és szenvedélyesen megvédte az uralkodóját, akit a halálba is képes lenne követni, de ezen miért is csodálkozik, hiszen ő is gondolkodás nélkül megtenné Laurantért.

Hans visszatért a terembe, ahol véget ért a tánc, és a három fiatal páros és Alexander ismét helyet foglaltak. Látta Alexander arcán a boldogságot, amit képtelen lett volna elvenni. Másrészt, ha a királynak van igaza, akkor ezzel csak az örömét fogja fokozni. Azonban akármi is van, a királynak látnia kell az eredményt, mert ha tovább várnak, és negatív eredmény lesz, az jobban fog fájni neki, mintha most tudná meg. Erőt vett magán, és odament az asztaluknál éppen egyedül üldögélő királyhoz.

-          Minden rendben? – kérdezte Hans ideges arcát látva.

-          Igen királyom. Elkészült a vizsgálat, amit kértél – nyújtotta át a borítékot. Alexander kapkodva nyúlt utána, majd remegő kézzel szinte szét is tépte. Ekkor állt meg néhány pillanatra, mivel fogalma sem volt róla, hogy mi állhat benne. Mivel van, ha rossz hírek. Ő már annyira beleélte magát, hogy a leendő menyével táncolt.

-          Joseph olvasd fel az eredményt – adta oda a szőke hajú férfinak, akinek túlságosan fájt így látni a férfit.

-          Igen királyom – sóhajtott mélyet, majd ő széthajtotta a lapot, és szemmel átolvasta a bevezető szöveget.

-          Olvasd már! – rimánkodott, miközben az arcát tenyereibe temetve az asztalon könyökölt.

-          A vizsgálat szerint a két minta között apa-fiú rokonság áll fenn – mondta vidáman.

-          Tényleg? – nyúlt a lap után, és a saját szemével győződött meg róla. Olyan boldog volt, hogy az apai ösztönei nem hagyták cserben.

-          Gratulálok királyom – jelent meg egy halvány mosoly Hans ajkán is.

-          Mikor szándékozod elmondani neki? – érdeklődött Joseph.

-          Mégis kinek mit? – lépett közelebb Lucas, akinek közben jelentette Blaze a gyanús küldeményt.

-          Egy számomra kellemes illetőnek, az itt szereplő jó hírt – komorult el kissé az arca.

-          Megtudhatom, hogy mi az, hátha veled örülök én is? – hallatszott a hangján a cinizmus.

-          Előbb az, akit érint, és téged nem érint elsődlegesen. Sőt számodra elég rossz hír – hagyta ott, és ment el megkeresni Kyle-t, aki valószínűleg szép kedvesével félrevonult valamerre. Nem akarta őket megzavarni, de nem tudta sokáig magában tartani a hírt, hogy ő az apja. Vajon hogy állhat ehhez a témához a fiatal férfi.

Éppen meglátta őket egy padon beszélgetni. Nagyon szépnek találta őket. Egy pár másodperc múlva rávette magát, hogy elmondja, éppen indult is volna, mikor egy érdekes téma ütötte meg a fülét.

-          Elza nagyon morcosan nézett ránk – mondta Lily.

-          Zavarja, hogy feleségül akarlak venni – felelte Kyle. – Pedig, ezt csak a rokonaitok miatt akarom megtenni, hogy elfogadják, hogy mi összetartozunk – csókolta meg a nőt.

-          Az lehet, hogy egymáséi lettünk, de ez a szemükben nem azt jelenti. Tudod, nekik az hiányzik, hogy megismerhessék a leendő családomat, akikkel élnék. Egy keresztanya sem engedné el a kicsi lányát farkasok közé. Így is fáj nekik, hogy Elza alig látogat haza – mondta szomorúan.

-          Elza azért nem megy, mert úgy érzi, hogy a nénétek nem bír rá nézni. Idegennek érzi a környezetet – indokolta meg.

-          Én szívesen veled lennék, de amikor mindig hazamegyek, szinte lelkiismeret furdalást keltenek bennem, hogy én is el akarom hagyni őket – már sehol sem volt a hangjában a délutáni vitájuk.

-          Ha megkapnák a nagy esküvőt, akkor talán elfogadnának? – vetette fel.

-          Kyle, nem érted, hogy én miért örlődöm a két fél között? – lett szomorúbb a hangja.

-          Lily tudod jól, hogy nem hiszem a szerelem létezésében, de a kedvedért hajlandó vagyok hinni benne, és akár szerelmesnek is vallom magam, ha ezáltal elfogadsz engem társadul? – kérdezte a nőt.

-          Ne mondd, ha nem érzed úgy – ellenkezett Lily.

-          Tudod jól, hogy az érzéseimmel nem vagyok tisztába. Nem tudom, hogy mik is pontosan az érzések, tudom, hogy irántad többet érzek, mint bárki iránt a világon, és ha ezt te szerelemnek akarod nevezni, akkor az lesz – mondta eltökélten.

-          Nekem ez elég – csókolta meg a férfit.

-          Szóval hétvégén meglátogatjuk a családodat? – lépett a következő pontra.

-          Rendben, de készülj fel, hogy minden szavadat ki fogják forgatni, és te leszel a nagy rossz farkas, aki elveszi tőlük a kislányukat – figyelmeztette. 

-          Szóval te leszel Piroska – állapított meg.

-          Ha akarod, este eljátszhatjuk a felnőtt verzióját, persze, ha eljössz hozzám Sawyerville-be – bújt a férfihoz.

-          Mennyi idő, míg motorozáshoz alkalmas ruhát veszel fel? – kérdezte komolyan, amitől Lilynek nevetnie kellett. – Több komolyságot, vagy talán itt akarsz játszani a kastélyban? A nővéred is itt van a kastélyban – emlékeztette.

-          Elég nagylány vagyok már, szóval el kell, hogy viselje – csókolta meg a férfit.

Alexander szívét megmelengette, hogy így látta a párt. Szívesen elmondta volna az igazságot, de fogalma sem volt róla, hogy a férfi hogyan reagálna. Többet kellene megtudnia róla, de olyan kevés az idő, hogy megismerjék egymást, mielőtt a fejére zúdíthatná az igazságot a hatvan évvel korábbi eseményekről. Hamarosan egy sötét hajú nő ment oda hozzájuk, a testőrségtől.

-          Remélem zavarok – mondta egyáltalán nem kedvesen.

-          Jól látod Elza – nyögött fel Kyle.

-          Mi a baj? – kérdezte aggódva Lily.

-          A húgom itt van az a baj. Nem akarom, hogy te is ilyen légy – mondta dühösen.

-          És mi lenne ezzel a baj, ha Lily is átváltozna. Nem élnéd túl a húgodat, ő is halhatatlan lenne? Vagy talán az zavar, hogy ő önként választja azt, amit neked el kellett viselni? – kérdezte Kyle.

-          Tudod jól, hogy direkt közé és a minket megtámadó farkas közé ugrottam, hogy ne legyen semmi bántódása, és ő egy teljes boldog életet éljen – hallatszott a hangján, hogy szomorú.

-          Elza, most engem hibáztatsz, hogy vérfarkas vagy? – állt fel Lily. Nagyon rosszul estek neki a nővére szavai.

-          Természetesen nem, de nem értem meg, hogy miért akarsz ilyen lenni, mint mi. Jó Kyle ilyennek született, de te embernek születtél, miért akarnál más lenni? – kérdezte rimánkodva. Erre Lily átölelte.

-          Évekig néztem Lane küzdelmét az emberi élettel, nagyon sokat szenvedett, a legegyszerűbb dolgok is nehezen mentek neki, míg halhatatlanként boldog. Azért akarok olyan lenni, mint te és Kyle, hogy örökre veletek maradhassak. Azt akarom, hogy ne kelljen megint végig csinálni azt, amit nálunk. Anyáéknak különböző hazudságokkal kellett leállítani a falubelieket, mert ha tudták volna, hogy mi történt, akkor nem hagyták volna az első hazalátogatásodat megtörténni – eredtek el a könnyei. – Emellett szeretem Kyle-t, és ő viszont szeret. Össze akarunk házasodni. Most te elviselnéd az a tudatot a halálod percén, hogy tönkretetted valaki életét, aki az idők végezetéig téged fog gyászolni?

-          Nyugodj meg Kicsim! – tette a nő vállára a kezét Kyle, majd a harcos szeme láttára Lily nyakába csókolt. – Te is jól érzed, hogy ő már hozzám tartozik, szóval ne áskálódj tovább ellenünk, mert a tanács mellém fog állni, és engedélyezni fogják Lily átváltoztatását.

-          Értem – mondta megsemmisülten, és otthagyta őket.

-          Elza – szólt utána Lily, és utána is akart menni, de Kyle visszafogta. – Utána kell mennem, meg kell beszélnem vele – tiltakozott.

-          Adj neki időt, hogy átgondolja. Most ragaszkodik az álláspontjához, és csak veszekednétek – figyelmeztette.

-          De így már nem is vagyok abban a hangulatban, hogy Piroska és a farkast játszunk – mondta szomorúan.

-          Nem baj, kis kihívás nekem, hogy abban az állapotban legyél – húzta magához és csókolta meg hosszan. 

 

A mappában található képek előnézete Kyle és Lily

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.