Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. rész: Múltbéli titkok

2010.07.04

Lane másnap reggel Tony ölelésében ébredt az ágyon fekve. A fiúnak még mindig sárgák voltak a szemei, de már legalább teljesen önmaga volt. Lane boldogan bújt hozzá, ezzel is biztosítva, hogy ő be fogja tartani az ígéretét. Még olyan két órán keresztül ölelték egymást, mikor Lucas jelent meg. A fivér egy percre megtántorodott a látványtól, de néhány mély sóhaj után lenyugodott.

- Ideje lesz felkelnetek – mondta kiszáradt szájjal.

- Igaz, vissza kéne mennünk a suliba – adott igazat fivérének Tony. – Megkeresem Philt – intézte barátnőjének, majd megcsókolta.

- Nem Phil megy vissza veletek, hanem Kyle. Ő sokkal megbízhatóbb – szólt közbe Lucas.

- Phil is tökéletesen megbízható – ellenkezett Tony, miközben felállta az ágyról.

- Nem, mivel megbukott. A döntésem végleges, és senki kedvéért nem szándékozom megváltoztatni – jelentette ki eltökélten. Lane vissza akart vágni, de Tony tudta, hogy esélytelen.

- Akkor nincs más választásunk, mint összeszedni Kyle-t, és elindulni vissza a suliba – sóhajtott nagyot Tony. – Már biztos hiányolnak minket a testvéreid – intézte a lánynak.

- Jó, hogy mondod. Isabellt megtépem ezért a csokis csíny miatt – jutott eszébe a nővére árulása. – Jobb is lesz felhívnom az egyik bátyámat, hogy intézzenek el valamit – hagyta el a szobát, és ment be oda, ami börtönéül szolgált néhány napig, ahol Kyle vigyázott rá. Megkereste a mobilját, és tárcsázta Quinnt.

- Ideje volt húgocskám – hallotta meg a fivére hangját, akinek sokkal vidámabb volt a hangja, mint egyébként szokott lenni.

- Valóban, de most tudtam jelentkezni azóta, az átváltozások idejére blokkolnak minden telefont, így nem vadítja be őket – magyarázta.

- Tony jól van? – kérdezte, most már a kellő komolysággal.

- Még nem teljesen, de már az emberi énje van felül – magyarázta.

- És mikor jöttök vissza? – tette fel sóhajtva a kérdést, mintha bánná, hogy vége a nyugalomnak.

- Hamarosan. Addig megtudakolnád, hogyan intézhetem el, hogy másik szobába kerüljek a testvérünktől távol – kérte fivérét.

- Amit Tonyval tett? – kérdezte nagyot sóhajtva.

- Igen, meg is ölhette volna. Most Tony bátyja Philt bünteti, mert Isabell az életére tört. Azt a bunkó Kyle-t küldi most vissza velünk, bár fogalmam sincs, hogy a suli vezetése, hogy fog rá reagálni – idegeskedett.

- Nyugi, az igazgató tudja rólunk az igazat, így nincs semmi gubanc. Én az iskolatársainktól jobban tartok, hogy mit fognak szólni a cseréhez – fejtegette.

- Remélem, igazad van – sóhajtott mélyet.

- Az lesz, de én most megyek, mert korrepetálnom kell – búcsúzott el.

- Ne nagyon menj az öccseink agyára, mert soha nem állnak veled többet szóba – figyelmeztette.

- Nekik Lily segít, már a második héttől. Emily kért meg, hogy tanuljak vele alkímiát – hallatszott a hangján, hogy kissé zavarba jön.

- Bátyus, ugye tudod, hogy ő emberként is kedvel, szóval ne rontsd el ezt most! – kérte.

- Tudom, te meg gyere vissza fele, mert az edző igencsak morcos, hiszen hamarosan versenyre megyünk. Ez most olyan nagy verseny, hogy minden iskola maximum négy úszót indíthat egy-egy számban, és döntőt ketten is úszhatnak egy iskolából, szóval Tonynak is van esélye, bizonyítani.

- Ez király, de nem hiszem, hogy élni fog vele, mert csak szinten tartás miatt úszik, nem akar kitűnni mások számára is – vélekedett.

- Hé hercegnő, indulunk! – jött be Kyle.

- Ne szólíts így! – szólt rá sértődötten.

- A klánba már mindenki így fog, legalábbis, akik Tony alatt állnak rangban. Szokj hozzá, hogy ott voltál vele éjszaka, így téged tartanak az asszonyának – figyelmeztette.

- De akkor se szólíts hercegnőnek! – kérte.

- Tony egy herceg, és te az asszonya. Rangban hozzá illőnek kell lenned, mert különben a hierarchiánk és a családunk összeomlik – mondta határozottan.

- Ezt értem – majd a telefonból hallotta, hogy a bátyja még mindig ott van. – Nem sokára megyünk! – azzal kinyomta. – Figyelj Kyle! Lehet, hogy te vagy a legpéldásabb viselkedésű vérfarkas a falkában, de most emberek közé megyünk. Ott nem tudnak szinte semmit rólunk. Embernek hisznek minket is, akiknek nincs semmilyen nemesi rangunk. Nem iszunk nagy közönség előtt vért, bejárunk az órákra, és visszafogjuk magunkat a versenyek közben. A világ nincs újra felkészülve a létezésünkre – magyarázta.

- Ezt értem, de a büszkeségemet akkor sem vagyok hajlandó teljesen feladni, mint ti – mondta fenyegetően a szőke hajú fiú, majd elhagyta a szobát. Lane tudta jól, hogy igaza van, és legszívesebben ő is hasonlóképpen beszélt volna a leggyakrabban, de a nővérére gondolva inkább elvetette az egészet.

- Lane – hallotta meg Lucas hangját, miközben így elmélkedett.

- Tessék – rendezte az arcvonásait, és igyekezett nem gondterhelten nézni a férfira, akinek valamiért tartott a tekintetétől.

- Hoztam egy kis vért, amilyen a te vércsoportod – nyújtott oda neki egy serleget, amit Lane gyanakodva vett el, majd szagolt bele.

- Nem csodálom, hogy bizalmatlan vagy – vette vissza a poharat, majd belekortyolt.

- Amit a nővérem tett Tonyval, már nem is bízom meg mindenkiben – jött zavarba.

- Most már tudod, hogy nyugodtan megihatod – mosolygott rá bíztatóan, amitől Lane még jobban bizalmatlan lett, de a vér most nem jön rosszul. Ahogy belekortyolt nem érzett semmi rendelleneset benne.

- Köszönöm – bólintott hálásan.

- Kérdezni szeretnék néhány dolgot. Mióta szolgál téged Fátum? – kérdezte idegesen kissé.

- Egész kislánykorom óta. Egyszer Erdélyben voltunk a fivéreimmel, és apánkkal, elkísértük őt az egyik begyűjtő útjára. Én kicsit elcsatangoltam az erdőben, és egy vízi szellem próbált berántani magához. Aztán hirtelen ott termett Fátum, és megmentett. Először kicsit megijedtem tőle, de a gondoskodása megnyugtatott – mesélte. – Amúgy Ön mióta ismeri őt? – kérdezte kissé félénken.

- A menyasszonyom volt az előző lovasa, ötszáz éve. Nem gondoltam volna, hogy azóta új lovast választ majd magának – felelte keserűen.

- Biztos csak véletlen – jött ismét zavarba.

- Nem, nem az. A szemed pontosan olyan, mint neki volt – bámult mereven a lányra, aki még jobban zavarba jött.

- Fogalmam sincs, hogy ki a menyasszonya – próbált menekülni.

- Biztosan kedvelted volna – jegyezte meg némi szomorúsággal a hangjában.

- Akkor ezek szerint meghalt – szűrte le az igazságot Lane.

- Elárult minket egy olyan személy, akiben mindketten maradéktalanul megbíztunk. De hagyjuk ezt az emléket, már régen láttam vámpírt szárnyakkal – váltott hirtelen témát.

- Tíz éves koromban jöttek először, mikor jobban igyekeztem a vámpír erőimet irányítani, hogy vadászhassak velük – érezte kényelmetlenül magát, mintha a férfi úgy nézne rá, mintha ez baj lenne.

- Értem, és másnak is vannak ilyen szárnyai a klánodban? – próbált puhatolózni.

- Tudtommal nincs – felelte határozottan. – Most ha megbocsát, én megkeresem Tonyt, mert már nagyon várnak minket az iskolában. Köszönöm a vért – tette le a serlegét, és mielőtt a főherceg bármit is mondhatott volna, már ott sem volt. Lucas mélyet sóhajtott, majd vette fel a serleget, és lenyalta a peremét, ahol a lány ivott belőle. Érezte, hogy nem tud sokáig ellenállni, neki kell Lane, hogy visszakaphassa a szerelmét.

Lane eközben rótta folyosókat, és kereste Tonyt, hogy addig se kelljen Lucas társaságában tartózkodnia. Valamiért nagyon tartott a férfitól, olyan volt a nézése, mintha bármelyik pillanatban fel akarná falni. Tudta jól, hogy a herceg veszélyes és kegyetlen ellenfél lehet, ha magára haragítja. Mindezek mellett Tonyval a kapcsolata nagyon jónak volt mondható, már ha csak az ígéretére gondolt, belepirult. Éppen összefutott a múltkori csoportból a fiatal lánnyal, aki beszólt neki párszor.

- Segítségére lehetek valamiben hercegnő? – kérdezte valamivel tisztelettudóbban.

- Ne szólíts hercegnőnek, mert nem vagyok az – felelte kissé keményen.

- Akkor, hogyan szabad? – kérdezte megilletődve.

- Lane – nyújtotta felé a kezét.

- Elza – mutatkozott be.

- Nos Elza, nem tudod, hol találom Tonyt és Kyle-t? – kérdezte valamivel felszabadultabban.

- Nem rég láttam őket a tiszti hálókörleteknél, Kyle állítólag összepakol néhány holmit, és ezentúl ő fogja ellátni Phil feladatát – mesélte a fejleményeket.

- Erről tudok – bólintott. – Mondd csak, miért van így a varázserő blokkoló a falakba építve? – kérdezte semmit sem értve.

- Az erőnk hatalmas, és nem kockáztatjuk, hogy mágiával tegyék veszélyesebbé. A tébolyultabb átváltozott társainkat nem engedi ki a várból, és az ösztöneiket is megzavarja, hogy ne nagyon tudjanak elkószálni. Az ösztönöket ilyenkor csak a társ jelenléte tudja megnyugtatni bennünk, bár ezt nem is kell neked magyaráznom – jött némileg zavarba, amiből Lane rájött, hogy azt hiszik, hogy Tony és ő lefeküdtek egymással tegnap este.

- Teljesen belezavarodtam ebbe a hatalmas épületbe, el tudnál navigálni, ahol megtalálom a fiúkat? – kérdezte vidáman.

- Milyen fiúkat? – nem értette hirtelen.

- Tonyt és Kyle-t – jött a válasz.

- Szóval, velük vagy egyidős – csillant még több tisztelet a szemében.

- Gondolom, bár arról soha nem beszéltünk, hogy hány évesek is valójában – magyarázta, miközben Elza intett neki, hogy kövesse.

- Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? – kérdezte feszengve.

- Tizennyolc – mondta meg az igazat, mire Elzának elkerekedett a szeme.

- Akkor te fiatalabb vagy nálam is, pedig én csak most fejeztem be az alapkiképzést, hogy olyan húsz év múlva a királyi testőrségbe belépjek – magyarázta.

- Te mennyi idős vagy? – lett kíváncsi Lane is.

- Huszonnyolc leszek két hónap múlva – felelte pirulva.

- A korodhoz képest jól tartod magad – felelte Lane, miközben azon gondolkodott, hogy Tony vajon hány éves lehet, hiszen már teljes jogú klán tag. Vagyis hazudott azzal kapcsolatban, hogy tizennyolc éves.

- Köszönöm – fogadta a lány dicséretét, miközben elvezette a bejárati csarnokhoz, mivel tudta, hogy Tony odarendelte Kyle-t. A szőke testőr már egy hátizsákkal a hátán várakozott ott. – Szia – üdvözölte az új iskolatársát Lane, mire Kyle rá sem nézett, inkább elfordult. Kicsit dühös volt rá, hogy a legjobb barátját Philt, nehéz körülmények közé száműzték, mert Tony csajozni akart.

Kyle soha nem akart szerelmes lenni, mivel világ életében azt látta, hogy a farkasok mindig kifordulnak olyankor önmagukból. Nem akarta, hogy a legjobb barátai feláldozzák magukat egy-egy nőstényért, aki iránt olthatatlan szerelmet éreznek. Nagyra becsülte Tonyt, és nem akarta elfogadni, hogy egy vámpírba beleszeretve, minden jónak vége legyen.

Valamikor nagyon kezelhetetlen kölyök volt, aki egyedül élt az utcán. A szüleiről semmit nem tudott, és voltak olyan éjszakák, amik után reggel meztelenül ébredt, véresen, semmire sem emlékezve. Egyik nap találkozott Tonyval, aki olyanforma kisfiú volt, mint ő, testőrök vették körül a rangjának megfelelően. Blaze akkor fejbe akarta lőni, mivel úgy gondolta, hogy gyenge kis kölyök, akivel kár is foglalkozni. Azonban Tony akkor megmentette az életét, és edzőpartnernek vitette. Persze a testőrség fejének azt mondta, hogy kell egy olyan, akit bármikor szétverhet, csupán kedvtelésből.

Kyle éjszakánként mindig beleborzong, mikor éjszaka álmaiban az a délelőtt idéződik fel. Rettegett attól, hogy az a fiú tényleg meg akarja majd verni. Az emberek sokszor bántották, akiktől lopott, de őket hamar le tudta rázni. Most viszont egy úri gyerek a hatalmas testőreivel körülvéve akar vele verekedni. Hamarosan a doki kivizsgálta, és megállapította, hogy nem történt harapás, és született vérfarkas, miután bekerült a katonai programba, ahol megismerte Philt, aki mesélt neki Tonyról. A kisherceg gyakran járt velük edzeni, és igazi jó barátok lettek. Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb időt lehetett együtt tölteniük, mivel Tonynak politikát, nyelveket és egyéb nehéz dolgokat kellett tanulnia könyvből, míg a testét is ugyanilyen szinten edzette. Kyle sajnálta is ezért. Ekkor fogadta meg, hogy igyekszik minél jobb harcossá válni, és megvédeni a herceget, aki családot adott neki, megmutatva, hogy ki is ő.

Lane hangja térítette magához, ahogy Tony nevét kimondta, majd odasietett a herceghez, és ajkuk szenvedélyes csókban egyesült. Kyle figyelte Tony arcát, és rájött, hogy Phil miért nem volt mellette a mérgezés idején. A herceget már nagyon régen látta ilyen felhőtlenül boldognak. A bátyjai ismeretében, jól esett így látnia, és már korán sem érezte annyira hibásnak Lane-t a történtekért.

- Szóval te is elkészültél? – kérdezte Tony, mikor szétnézett a terembe.

- Ahogy kérted – bólintott, és lépett közelebb a párhoz.

- Nagyszerű, akkor ideje indulnunk, már elintéztem, hogy telefonáljanak az iskolába, Kyle Smith néven vagy beíratva. Most ideje indulnunk, majd Phil ruháit megkapod, hasonló a termetetek – mérte végig.

- Én motorral megyek, nem tudok megválni tőle – felelte határozottan.

- Rendben, este megbeszéljük, hogy mit szabad a továbbiakban, és mit nem – mondta neki szigorúan Tony, amilyennek még azelőtt soha sem látta Lane, de úgy gondolta, hogy a kellő szigor miatt szükséges.

- Jó lesz mennünk, mert úszásedzésünk van – szólt közbe Lane.

- Valóban – fogta meg a lány kezét, és vezette ki a kastélyból, amit a herceg több fajtársa figyelemmel kísért. Nem tetszett nekik, hogy Lane vámpír, de az erejét elismerték most már, hogy látták az égen szállni. Tudták, hogy nagyon erős, és a hercegükhöz így pontosan illik. De nagyon tartottak tőle, hogy mégsem lehetnek boldogok. Ismerték a vámpírok természetét, és látták Nadia arcát is, hogy mit tettek vele a saját társai.

Ahogy a három fiatal elhagyta a birtokot Lucas arcáról minden kedvesség és törődés eltűnt, csupán a düh mutatkozott meg. Már korábban utasította Blaze-t, hogy szedjen össze egy erősebb és megbízhatóbb csapatot, hogy meglátogassák Michaelt, és számon kérjenek rajta pár dolgot.

Michael ekkor még a laboratóriumában kísérletezett Lane vérével, ami most nem volt olyan reagens, mint máskor. Elizabeth éppen a postát nézegette, hogy nem írt neki valamelyik gyermeke. Néha szoktak neki ilyen kedvességként írni neki, amiben a napjukat mesélik el. Habár elég régimódi, de Elizabethnek nagyon tetszett, hogy a gyermekei így is gondolnak rá. Mivel ma nem volt semmilyen levél, kicsit csalódottan elment az üvegházba, ahol a gyógynövényeit gondozta, amivel sikerült enyhíteni a gyerekei hagyta űrt.

Éppen átültetette az egyik növényét egy naposabb oldalra, mikor hatalmas csörömpölést lehetett hallatni. Besietett a házba, ahol látta, hogy az ajtó kiszakadt a helyéről, Alfred falnál hevert, miközben a fejéből szivárogott a vér. Újabb csörömpölést hallott, de most a pincéből. Hirtelen azt hitte, hogy valamelyik kísérleti alany szabadult ki, ezzel elszabadítva a többit is. Lesietett a pincébe, hogy segítsen férjének bezárni a szörnyeket, mikor látta, hogy az üvegbörtönök jószerével épek, de egyik őrizetes sem szabadult ki. Besietett a laborba, ahol Lucas emberei éppen a férjét gyepálták.

- Maguk meg mi a fenét művelnek itt? – kérdezte szinte hisztérikusan.

- Asszonyom, jobb lesz, ha visszamegy a gazok közé, míg mi ezt lerendezzük – intézte neki Lucas.

- Miért csinálják ezt? Már a lányunkat is maguknak adtuk papíron? – csordultak ki a könnyei.

- Rendben Michael, meséljen róla, hogy miért vannak Lane-nek szárnyai, mikor azt csak Draco birtokolta Marcus képességei közül? – kérdezte dühösen Lucas, miközben intett az embereinek, hogy álljanak le a veréssel.

- Hallott már olyanról, hogy genetika? – kérdezte Elizabeth szinte hisztérikusan.

- Nem magát kérdeztem – szólt rá kicsit erősebben a herceg.

- Draco a gyerekeink születése előtt felébredt, és adott a véréből, hogy minél egészségesebb gyerekeink szülessenek. Ezután kerestek fel Emmával, és mondták el a jóslatokat. Tudtam, hogy miért támogatja az erős gyermek születését, de akkor már megittam a vért, és nem akartam egyik gyerektől sem elvonni ezt a képességet, nehogy megöljem azzal – mondta több sebből vérezve.

- Te idióta, mikor akartál erről szólni nekem? – akadt ki jobban Lucas.

- Nem tudtam, hogy ennyire zavarná, hogy Draco vérétől ilyen erős. A vámpírok sorozatosan támadtak, az őseink miatt, és mert Laney a legtisztább fényjáró már évszázadok óta, így mindenki meg akarta szerezni. Most akkora bűn, hogy minden erős vámpír vérét megitattam vele? – kérdezte kissé felháborodva.

- Nem volt jogod, olyan mocskos vért adni neki. Ezzel bemocskoltad őt – nem volt hajlandó elfogadni, hogy Draconak is köszönheti, hogy a test nagyon szépen fejlődik.

- A lányomat védem, akit magának kell adnom hét év múlva – felelte sértődötten.

- Blaze kétnaponta kérek jelentést, Tony és Lane kapcsolatáról Kyle-tól, ha túl közel kerülnek, akkor végezzétek ki az öcsémet! – parancsolt rá a legfőbb testőrükre. Michael nem tudta nem észrevenni, hogy Lucas undorral mondta ki a fivére nevét, amiből tudta, hogy nem csak Lane védelmében töltött velük annyi időt.

- Te meg – fordult Michael felé. – Most szépen beszámolsz Lane véréről, hogy mit műveltél még vele az évek alatt. Figyelmeztetlek, ha valami károsodást okoztál a testben, akkor megöllek – fenyegette meg.

- Különböző mérgek vannak a testében, amik ellen antitoxinokat termel a vére. Van egy természetes önvédelmező képessége is, amivel csak akkor lehet venni a véréből, ha ő engedi – magyarázta.

- Gondolom neked engedte, hogy vegyél le a véréből – tette karba a kezét.

- Ő vette le saját magának – felelte.

- Kérem azokat – parancsolt rá, mire Michael kiszedte a lenti hűtőből a néhány ampullányi vért, amit még korábban szedett össze.

- Ennyi az egész? – kérdezte kissé csalódottan.

- Mostanában túl sok vért veszít, na meg a testvéreinek vagy Tonynak adja, hogy a sérüléseik gyorsabban gyógyuljanak – magyarázta.

- Ezt elviszem, és ha legközelebb hazajön, amit leveszel tőle, azt mindet nekem adod, mert különben nem úszod meg ilyen könnyed sérülésekkel a következő látogatásunkat – fenyegette meg, majd intett az embereinek, hogy távoznak. Elizabeth dühösen nézett rájuk, miközben elhagyták a labort, majd a házat. Miután hallotta elhajtani őket, odament a férjéhez, és pofon vágta.

- Normális vagy? – kérdezte szinte sírva.

- Elizabeth, most ehhez nincs türelmem – lökte oldalra a nőt.

- Ilyen szörnyetegnek adtad a lányunkat? – nem hagyta magát lerázni.

- Miért, szerinted a lányunk mi? – lett még dühösebb.

- A legemberibb gyermekünk – felelte.

- Elizabeth nem emlékszel már, hogy a méheden keresztül ő harapott meg, és lettél vámpír te is? – kérdezte számon kérően.

- Akkor megmagyaráznád, hogy a combomon miért vannak azok a harapás nyomok? – emelte fel a lábát, de nem ért vele semmit, mivel nadrágot viselt.

- Laney egyszer sem harapott meg, mikor szoptattam, és akkor is megvoltak már a vámpír fogai. Az utóbbi időben szokott hozzá, hogy élő szervezetből igyon. Sawyerville-ben ivott először és látszott rajta, hogy össze van zavarodva, de te olyan elfoglalt voltál, hogy nem vetted észre – akadt ki.

- Fejezd be ezt most azonnal, mert kénytelen leszek megbüntetni. Annak ellenére, hogy még te is csak tizennyolc éve vagy vámpír, elég sokat beszélsz – ragadta meg a feleségét, amiből érezte az erejükben a különbséget. Tudta, hogy most mi következik, a férje rajta fogja levezetni az idegességét, fájdalmát és félelmét.

Michael a következő pillanatban az egyik vizsgáló asztalra dobta a feleségét, és töltötte ki rajta a dühét. Elizabeth hiába próbálta ledobni magáról a férjét, nem tudta, hiszen sokkal idősebb és erősebb volt nála. Végül igyekezett elengedni magát, hogy minél kevesebb fájdalommal járjon a férfi tevékenysége. Nem tudta, mennyi idő múlva ért véget a szenvedése, de nem is akart belegondolni. Mindennél jobban gyűlölte ezt a labort, ami csak szenvedést hozott neki és a gyerekeinek.

Tony és Lane nem beszélgetett sokat az út közben, mivel mindketten elég fáradtak voltak, és az iskolába való visszatérés sem nyugtatta meg a lelküket. Kyle egy hatalmas motorral követte őket, amit szinte mesterien kormányzott. Látszott, hogy hatalmas fegyverarzenál fér az oldalába, amit most inkább hanyagolt. Nem viselt sisakot, csupán egy szemüveget, hogy a szemébe ne menjen bele semmi.

Ahogy megérkeztek, Lane és Tony elbúcsúzott, majd mindenki visszatért a szobájába. Sokan csodálkoztak, hogy ki Tonyval a teljesen feketébe öltözött szőke fiú, aki olyan megvetéssel néz rájuk, mint még senki. Ahogy felért a két fiú, Tony elmondta a szabályokat, és engedte berendezkedni. Kyle számára kissé zavaró volt, hogy nyers húst, csak a kimenőkkor ehet vagy éjszaka a szobájukba, de akkor is csak akkor, ha a kimenő alkalmával hozott be. Az ebédlőben az iskolai ételt kell megennie. A legfájóbb pont mégis az volt, hogy Tony ráparancsolt, hogy mindenképpen az iskolai egyenruhát kell hordani, miközben az órákon van.

Lane közben igyekezett levegőnek nézni a nővérét, és összepakolni a ruháit. Quinn elintézte neki, hogy Kate és ő helyet cseréljenek, mivel a kreolbőrű szépség általában a barátjánál, Paulnál aludt, akinek magánszobája volt a fiú szinten. Így Lane szobatársa Lily lett, amitől a másik vörös hajú lány nagyon boldog volt. Lane-t is megnyugtatta a dolog, hogy végre örömmel látják.

Másnap ismét tanítás volt, amikor Kyle a pokolba kívánta Blaze-t, Lucast és mindenkit, akik kitalálta, hogy neki kell átvenni Phil helyét. Még a nadrág és az ing elment volna, a zakó is csak-csak, de a nyavalyás nyakkendő kikészítette. Az ötödik próbálkozás után sem tudta rendesen megkötni, így hát hagyta a francba, majd lesz vele valami elven. Lane és Lily egész jó kedélyűen érkeztek meg a terembe, ahol Lily szeme rögtön megakadt Tony új testőrén.

- Lane, ki az Tony mellett? – kérdezte kíváncsian.

- Phil helyettese, egy kőbunkó barom – mondta Lane dühösen a fiúkat nézve.

- Teljesen úgy néz ki, mint ő, mintha egy percet sem öregedett volna azóta – nézte mereven.

- Kire gondolsz? – kérdezte Lane rosszat sejtve. Mielőtt barátnője válaszolhatott volna, a tanár megérkezett.

Mivel Lane ezután teljesen passzív lett, mivel elég sok idő kimaradt így Lily nem tudott többet beszélgetni újdonsült lakótársával az új jövevényről. Figyelte a szőke hajú fiút, és egyre erősödött benne a gyanú, hogy már látta valamikor.

Akkor még azonban kislány volt, és elvesztette a nővérét. Sokszor eszébe jut az az éjszaka, mikor a telihold magasan járt az égen, és ő a nővérével későn sétált haza a mindenszentek éjszakáján. Akkor még az erdő szélén laktak, az apjuk volt az erdész, míg az anyjuk javasasszony és boszorkány. Ahogy sétáltak haza, különböző neszekre lettek figyelmesek, amitől kezdetben nem féltek, mivel azt hitték, hogy egy őz vagy nyuszika. Azonban, mikor a lény morogni kezdett, rájöttek, hogy annál sokkal veszélyesebb állat les rájuk.

Lily emlékezett, hogy a nővére egy védőmezőt vont köré, és lökte el onnan. Éppen készült magával is megtenni ugyanezt, de ekkor a lény kiugrott a rejtekéből, és leterítette a nővérét, aki tehetetlenül vergődött alatta. Akkor Lily még alig volt öt éves, és végignézte, ahogy egy hatalmas farkasszerű lény a nővérébe mar. Persze a testvére nem adta fel a küzdelmet, de a farkas túl erős volt. Ekkor bukkant fel a sűrűből egy szőke fiú egy hatalmas karddal, amivel könnyedén kettészelte a vérengző vadállatot.

Lily akkor jól megjegyezte a kifejezéstelen arcot, a kék szemeket és a szanaszét álló szőke hajat. A fiú ezután hazavitte őket, és közölte a családdal, hogy az idősebbik lányt megharapták, ami két lehetőséget von maga után. Vagy megölik a következő éjjel, vagy csatlakozik a vérfarkasok klánjához, és meg tanulja uralni az átváltozást, és utána akár még vissza is térhet a szerettei közé minden veszély nélkül. Persze ekkor a szülők és a testvére is úgy döntött, hogy a második lehetőséget választják, mire a fiú magával vitte a legközelebbi bázishoz. Lily a könyvtárban ülve becsukta a szemét, és felidézte a búcsú pillanatait.

- Igaz visszatérsz hozzám nővérkém? – kérdezte a könnyeivel küszködve az alig öt éves kislány.

- Persze, nem hagynálak magadra törpike – ölelte meg a kistestvérét.

- Ideje mennünk – szólt közbe a fiú, akinek csak most látszottak tisztán a karikás szemei.

- Kérlek téged, vigyázz a nővéremre! – nézett a tegnapi hősre.

- Rendben – eresztett meg egy halvány mosolyt a lány ártatlanságát látva.

- És köszönöm neked, hogy megmentettél minket tegnap – szakadt el a nővérétől, és szaladt oda a fiúhoz, akinek átölelte a derekát.

- Szívesen – simogatta meg a gyerek fejét. Látszott rajta, hogy jólesett neki a gyengédség és a tiszta gyermeki szeretet, amit kapott tőle.

- Soha nem foglak elfelejteni – ígérte meg nagy lelkesen.

- Nézd csak, ezt neked adom, hogy mindig emlékezz a tegnap estére, és jegyezd meg, hogy teliholdas éjszakán nem szabad kint bóklászni – oldotta le a felkarjáról a piros madzagot, ami jobban kiemelték az izmait.

- Úgy lesz – bólintott helyeslően.

- Ideje indulnunk – fordult a fiú a kislány nővéréhez, aki bólintott. A zöld szemei könnyektől csillogtak, ahogy a Lilyé is. A két lányban ennyi hasonlóság volt, minden másban különböztek.

Lily szeméből az emlékek hatására egy könnycsepp csordult ki. Hiányzott neki a nővére, aki tíz évvel volt idősebb nála, mégis nagyon jól megvoltak. Legrosszabb mégis az volt, hogy a szülei az évek múlásával lemondtak a testvéréről, mondván, hogy úgysem tér vissza. Lily nem volt hajlandó elfogadni ezt, hiszen a nővére megígérte, és az a fiú is a szavát adta, hogy még vissza tud térni hozzájuk. Azóta itt az iskolában az általános műveltség mellett sokat tanult a mágiáról és a mágikus lényekről. Mindent elolvasott a vérfarkasokról, és igyekezte ezt a tudást felhasználni a remény érdekében.

- Te meg min gondolkodsz ennyire? – hallotta meg Sean vidám hangját, akinek a hangjától magához is tért.

- Egy régi emlék jutott eszembe – törölte le az arcát.

- Látom, hogy nem valami boldog emlék – jött rá, hogy talán rosszkor zavar.

- Nem az, de igyekszek rajta túllépni – próbált erősnek látszani.

- Mégsem megy – jegyezte meg, mire kapott egy taslit.

- Vannak dolgok, amiken nem lehet könnyen – szedte össze a cuccait, és ment vissza a szobájukba, mivel most semmi türelme sem volt a könyvtárban üldögélni.

Volt egy kis kincses doboza, amiben a számára a legkedvesebb dolgokat őrizte, és még soha senkinek sem mutatta meg. Előkotorta a szekrénye legaljáról, és kinyitotta. Voltak benne fényképek, abból az időből, mikor még a családja teljes volt. Az első szerelmes levél, amit kapott, az első, amit ő maga írt, de nem volt mersze odaadni a kiszemelt fiúnak, az első kiesett tejfoga és még néhány hasonló apróság, ami neki sokat jelentett. Azért gyűjtötte össze így az első dolgait, hogy majd meg tudja mutatni a nővérének, ha az visszatért hozzájuk. Egyetlen dolog volt, ami nem az övé volt, egy piros szalag, amit az őket megmentő fiútól kapott.

Kétségek gyötörték, hogy ha tényleg ugyanaz a fiú az, akkor miért nem öregedett azóta egy percet sem. Erre megválaszolta magában, hogy valószínűleg vérfarkas ő is, és ezért tudott annyit a megoldásról. Ha pedig vérfarkas, akkor tudhat valamit a testvéréről, és így végre a szüleinek is hírt adhat róluk, amivel nekik is visszaadhatja a reményt. Azonban mégsem ronthat az új fiúra azzal, hogy tizenhárom évvel ezelőtt nem te mentettél meg a nővéremet és engem egy megvadult vérfarkastól. Egyáltalán egy vérfarkas tud egyáltalán szelíd is lenni? Az lenne a legbölcsebb, ha megbizonyosodna előbb, hogy valóban ő az, és csak utána kérdez rá. De fenébe is, mivel mással lehetne jobban meggyőződni róla, mint azzal, hogy rákérdez.

Összeszedte magát lelkileg, és elhagyta a szobát, a kezében szorítva a piros szalagot. Bejárta az egész udvart, könyvtárat, a konditerembe is benézett, de sehol sem találta az új fiút. Letörve indult vissza a kollégiumba, mikor meghallott két lányt beszélgetni arról, hogy milyen jó teste is van a két idősebbik Mealorie fiúnak. Ekkor jutott eszébe, hogy Tony is úszik, és az új fiút soha nem látta három méternél messzebb, szóval biztos az uszodában lesz. Már nagyon régen járt az uszodában, igazából az úszás sem nagyon ment neki, csak a nagyobb versenyekre ment ki, hogy szurkoljon a társainak.

Ahogy haladt a medence terme felé, tartott attól, hogy az edző tesz valami gúnyos megjegyzést, miképpen tévedt oda. Azonban szerencséjére holnap után lesz a félév legnagyobb bajnoksága, és a tanulók nagyon kíváncsiak, hogy milyen formában is vannak a büszkeségeik. Vetett egy futó pillantást a medencében lévőekre, majd a lelátót kezdte kémlelni, aminek a legtetején, a tömegtől távol meg is találta a keresett személyt, aki éppen unott tekintettel figyelte az úszókat. Odasietett hozzá, és némi krákogással a tudtára hozta, hogy ott van.

- Miben segíthetek? – kérdezte a lányra sem pillantva.

- Szeretnék kérdezni valamit, hogy nem ismersz-e véletlenül egy bizonyos személyt – mondta feszengve.

- Ha nem mondod, hogy kit kéne, akkor nem tudom, hogy mégis kiről beszélsz – maradt továbbra is hűvös, amiből rájött, hogy Lane miért is utálja.

- Tizenhárom évvel ezelőtt a Snowdown nevű hegy lábánál lévő kis faluban, nem jártál véletlenül? – érdeklődött.

- Ilyen pontosan nem tartom számon az utazásaimat, főleg nem ennyi idő elteltével – fordult a lány felé, akinek smaragdzöld szemeiből mohó kíváncsiság sugárzott. Kyle zavartan próbálta kerülni a lány tekintetét, mire meglátta a kezében szorongatott piros szalagot.

- Akkor az a név sem mond semmit, hogy Elza Deer? – lett izgatottabb.

- Mi érdekel pontosan? – fordította el a fejét, nem akart az emberekkel barátságosabb viszonyba kerülni.

- Hogy van? Már tudja uralni a fenevadat? – tette fel a kérdéseit.

- Nem tudom – felelte, mivel jól tudta, hogy Elza addig nem akar hírt adni magáról, míg nem tud valami nagyobb eredményt felmutatni.

- Értem, legalább azt mondd meg, hogy él? – kérdezte reménykedve.

- Igen él, és keményen dolgozik – fordult egy bólintás erejéig a lány felé. Lily rendesen el is pirult, mivel a fiú pillantása lágyabb volt, mint szokott.

- Remélem, nem veszed tolakodásnak, de te is olyan vagy, mint a nővérem? – kérdezte félve.

- Igen, de erről senkinek egy szót se! – figyelmeztette.

- Persze tudom, hogy azzal csak neked ártanék. Szóval… - tette volna fel az újabb kérdését, de Kyle félbeszakította.

- Nem alkalmas sem az idő, sem a hely, hogy ilyesmiről beszélgessünk – tiltakozott, miközben attól tartott, hogy valaki kihallgatja őket. Lily teljesen igazat adott neki, hiszen sok gonosz lélek van ebben az iskolában. Azonban, a kíváncsisága erősebb volt. Szinte fizikai fájdalmat jelentetett a számára nem kérdezni.

Kyle érezte, hogy valaki ártó szándékkal figyeli őket, és nem lett volna tanácsos másnak információkat kiadni, főleg nem a védencéről. Fogalma sem volt róla, hogy ő is Lane védelmével van megbízva, és ha a lánynak egy haja szála meggörbül, akkor ő is a süllyesztőbe kerül Phil mellé.

Az elkövetkező két napban mindenki izgatottan várta a bajnokságot, ahová az összes úszóját nevezte az iskola. Végre kiderül hivatalosan is, hogy ki a jobb, Tony vagy Caleb. Habár Tonynak nem volt nevezési ideje, mivel eddig még nem vett részt egy hivatalos versenyen sem.

Az iskolában már régen lehetett látni ekkora tömeget, és ennyi idegen arcot. Az megyebeli iskolák elküldték a legjobb úszóikat, hogy új tehetségeket fedezhessenek fel. Lane egyáltalán nem zavartatta magát a tömegben, rendesen felkészült, a fejére igazította a sapkáját, és várt az öltözőben, hogy a többi lány is elkészüljön. Az idegen iskolákból jövők kicsit rácsodálkoztak a hátán lévő tetoválásra, amiből tudták, hogy a pletykák igazak, miszerint LAOM a Collins gimnáziumba jár. Eddig csupán néhány kisebb versenyen vettek részt, mivel az edző nem akarta megmutatni a titkos fegyverét, hogy mind a lányoknál, mind a fiúknál van egy-egy kitűnő mellúszója. Persze Lane szerette a mellúszást, de a fiúk mellett a pillangóúszásban tudott teljesíteni, mivel ők nem voltak annyira kecsesek.

Másfelől Lane nem hitt az edző terveiben, mivel szinte minden nevesebb számba nevezte a lányt, akinek nem jelentett gondot a leúszásuk elsőként, de a többi versenyző hozzá képest nagyon kifáradna, míg ő lihegni sem lihegne.

Az első szám a százméteres gyorsúszás volt, ahol Tony úszott, a két legrosszabb nevezési idejűvel, akiknek igazán nem volt igazi esélyük a középdöntőre, mégis edzésnek és tapasztalatnak nagyszerű volt a verseny. Tony könnyedén előzte le a két társát, és nyerte meg az első selejtező futamot nagy fölénnyel. Amíg ki nem derült az ideje, addig mindenki azt hitte, hogy egy tehetséges, mégis veszélytelen ellenfél. Ahogy meglátták az idejét, tudták, hogy abszolút bent van az elődöntőben.

A versenyek szinte ezután unalmasan zajlottak, mivel a Mealorie testvérek és Tony legyőzhetetlennek bizonyultak. Az első igazi izgalom ott következett be, mikor kiderült, hogy a Colins egyik fiú vegyes váltójából Patrick lesérült, miközben a harmadik nap végén összebalhézott az egyik szurkolóval a versenyek után. Mivel a többi úszó nem vállalta, hogy még egy futamot vállal, így nem volt pillangóúszójuk. Quinn és Colin szívesen bevállalta volna, de a négy főnek meg kellett lennie, ezért ott tartottak, hogy vissza kell lépniük.

- Edző, miért nem Laney úszik azon a helyen. Hiszen nagyon szépen úszik, és a többiekkel is tartani tudja az iramot – vetette fel Colin.

- Öcskös, szerinted miért fiú vegyes? – kérdezte Quinn, míg az edző elgondolkodott a javaslaton.

- Megkérdezem a bírákat – sietett el onnan az edző.

- Szerintetek ez nem lesz gyanús? – kérdezte Tony.

- Ha visszafogja magát, akkor nem lesz semmi gond, úgyis csak az a lényeg, hogy valamilyen szinten tartsa a vonalat a versenytársakkal. Tony úgyis jó sprinter, és be tudja hozni, ha lány tempóban úsztunk azelőtt – felelte Colin.

- Van valami, amire nem gondoltatok, Lane mit fog hozzá szólni? – érdeklődött Tony.

- Benne lesz, úgyis szeret fiúkkal versenyezni a feminizmus nevében.

- Csak ne vigye túlzásba! – figyelmeztették.

- Amúgy most mindenki mellúszó specialistának ismeri, és pont pillangóra tetetjük be, ez annyira fura így – vetette fel Quinn.

- Mit hallok csajok, engem akartok negyediknek? – érkezett meg Lane, akinek igencsak tetszett a gondolat, hogy ismét a fiúkkal úszhat egyszerre.

- Persze, ha a szervezés és a bírák belemennek – figyelmeztette Quinn.

- Úgyis elegem van már abból, hogy vissza kell fognom magam a lányok mellett, mert az én nemem nem képes akkora tempóban úszni – lett lelkes.

- Itt nehezebb dolgod lesz, mivel ha itt leelőzöd az egész mezőnyt, akkor rögtön dopping vizsgálatra küldenek – figyelmeztette Tony.

- Ne aggódj már miattam – hajolt oda barátjához, és csókolta meg. Tony szívesen fogadta a lány gesztusát, annál is inkább, mivel most csak a fürdőruha volt rajta. Még soha nem ölelhette magához, hogy ilyen kevés és vékony ruha legyen a lányon. Az egész olyan mámorító volt, hogy érezte az egész testét.

- Fogjátok kicsit vissza magatokat, a versenyek után majd falhatjátok egymást, akár meztelenül is – szólt rájuk Quinn, aki jobban figyelt az ilyen dolgokra.

- Arra még várni kell – kacsintott sokatmondóan Tony a barátnőjére, aki ebbe bele is pirult. Egy alkalmat sem hagyott ki, hogy burkoltan ne emlékeztesse a lányt az ígéretére, miszerint, hamarosan az övé lesz testileg is. Lane ezen célozgatások hatására bizonytalanodott el, mivel nem tudta, hogy ő Tonyval szándékozik-e lenni. Tudta, hogy ha odaadja magát, akkor nincs tovább, Tony feleségének fog számítani. De mi van, ha ő nem is érez iránta szerelmet. Senki sem tudja, hogy mi játszódik le benne, ezért nem is tudtak arra válaszolni, hogy tényleg szereti-e vagy sem a vérfarkas herceget.

- Jó hírem van srácok, Lane te úszol Patrick helyett – érkezett vissza az edző.

- Minden simán ment? – kérdezte Colin.

- Igen, persze először nem akartak igazán rábólintani, de a többi edző nem emelt kifogást, hiszen egy lányt úszatok a fiúk között – mondta elégedetten.

- Lesz itt még meglepetés – mosolygott elégedetten Colin.

- Kész mázli, hogy már abból is csak a döntő van – bólintott Lane, akinek nagyon jó kedve lett.

- Akkor már csak egy kérdésem van, Lane vállalod a saját vegyes futamodat egy fél óra múlva? – kérdezte izgatottan az edző.

- Persze – bólintott Lane, aki kis bemelegítésnek érezte a rövid távú vegyest.

Hamarosan megkezdődött az utolsó nap, amin kicsit módosították a menetrendet, hogy Lane futamai az elején lemenjenek, és így a végén maradjon ereje a vegyes váltóra is. Külön szerencse volt, hogy tartottak éremátadásokat is a futamok között, így a versenyzők zöme ki tudta fújni magát a döntőkre.

A nézőtér szinte egy emberként hördült fel, mikor az összes női futam lement, és Lane is ott vonult be a két bátyja után, mint a negyedik tag. Ekkor már csak a vegyes fiúváltó maradt, ahová az iskola mindkét váltója bejutott. A hátúszók rögtön melegítettek is, aki a mi esetünkben Quinn volt. Könnyedén csobbant egyet a vízben, majd vette fel a hátúszó rajtot, és várta a jelzést. Ahogy megszólalt a rajtot jelző hang, mindegyikük ellökte magát a faltól, és adták bele minden erejüket az úszásba. Az első forduló végén, Quinn kicsit lemaradt, de direkt, hogy felmérje, hogy a versenytársak közül kinek van még egy kis tartaléka. Az utolsó fordulónál persze begyorsított, egy másfél testhossz előnyt szerezve a váltójuknak.

Colin szinte másodpercre pontosan tökéletesen váltotta fivérét, és kezdett bele a mellúszásba, aminek köszönhetően valamivel izmosabb lett a bátyjánál. Ő nem taktikázott, hiszen tudta jól, hogy az övé a legnehezebb úszásnem, és nem maradhat le, mert azzal csak Lane büszkeségét korbácsolná fel, hogy ő hozza be a lemaradást, és így könnyedén megvádolhatnák őket csalással. Míg ő úszott Quinn kimászott a medencéből, és a parton Lane igyekezett a bemelegítéssel, miközben Tonyval tartott egy kisebb taktikai megbeszélést, lemondva a lehetőségről, hogy első helyen hozza a pillangóúszás végén a váltójukat. Végignézve a női és férfi eredményeket, igazat adott a társainak, hogy nem lenne tanácsos lehajrázni a legjobb fiú úszókat a korosztályukból, mert abból még komoly kellemetlenségek lehetnek.

Már Colin az utolsó hosszát úszta, mire Lane úgy látta, hogy ideje felállni a rajtkőre, míg a szomszédos rajtkőnél Paul ugyanígy tett. Paul nem volt az a nagyon arrogáns fiú, mint az iskola többi menő gyereke, mivel máskülönben Kate soha szóba se állt volna vele. Köztudott volt, hogy a fiú mennyire odavan a kreolbőrű lányért.

Ahogy Colin tenyerei érintették a falat, Lane azonnal bevetette magát a vízbe, és némi delfinezés után megkezdte a pillangóúszást. Mivel elég régen úszott csak színtisztán ilyen úszást, így kicsit furcsa is volt, hogy máshogy kell tartalékolni az erejét a több fordulónyi verseny idejére. Tudta jól, hogy jól kell teljesítenie, mégsem kiemelkedően a többiekhez képest. Támpontnak Pault használta, vele tartva az iramot, persze kicsit lemaradva tőle. Mivel Paul megfeledkezett arról, hogy egy lánnyal úszik versenyt, így teljes erejéből úszta végig az utolsó hosszt, amit Lane tartott is vele.

Tony ekkor állt fel Caleb mellett a rajtkőre és várták, hogy a pillangóúszóik beérjenek. Természetesen előbb Caleb vetette magát a vízbe, majd néhány másodperc után Tony is, ahogy Lane tenyerei a medencefalához értek. Caleb teljes erejéből úszott, amit még Tonynak is nehézkes volt elsőre követni, mert kezdetben kevés energiát vetett a haladásba. Tudta jól, hogy Caleb számára ez a verseny nem arról szól, mint a többi hat sprinternek, hanem, hogy több győzelmet szerezzen, mint Tony. Így akarta megbosszulni, hogy Lane nem őt választotta. Mindig féltékeny volt, mikor meglátta őket a parkban csókolózni, vagy a könyvtárban tanulni, vagy az edzésen egy ölelést megejteni. Most itt volt az idő, hogy lenyűgözze a lányt, akinek a nővére még mindig nem hagyta békén.

Szinte tapintható volt a feszültség, ahogy a két gyorsúszó törődött a stratégiákkal, és a tartalékokkal, mindketten teljes erőbedobással úsztak, mire alig néhány tizedmásodperccel hamarabb Tony nyúlt be. Így a gimnáziumuk elsöprő győzelmet aratott. Az egész iskola önfeledten ünnepelte, hogy mennyi érmet nyertek. Egyedül Caleb-nek volt savanyú a szőlő, hiszen ismét vesztett Tony ellen.

Lane reménykedett benne, hogy miután megkapták az érmeiket, a bulin legalább kifújhatja magát. Azonban a sportriporterek rohamára nem számított. Nem is gondolták volna, hogy ekkora felhajtás lesz. Tony ekkor lett kicsit ideges, hiszen az ő születési dátuma hamis a beiratkozási papírokon, ami alapján az itteni nevezési papírokat is kitöltötték. Persze a győzteseknek alaposabban is utána néznek, és így hamar kiderülhet a csalás.

- Gyerünk, a győztes vegyes váltó álljon össze! – harsogta egy fényképész. – Gyerünk le az úszósapkákkal! – parancsolt rájuk.

- Nem akarok újságba kerülni – jött rá a hisztizhetnék Lane-re.

- Hasonlóan érzek – bólintott Tony.

- Nyugodjatok már le, legalább lesz mivel dicsekedni az utódoknak, hogy mekkora nagymenő úszók voltunk – szólt rájuk Colin.

- Legyen nektek – álltak egymás mellé, és mosolyogtak a fényképezőgépbe.

Néhány nap múlva meg is jelentek a cikkek és a képek az ország különböző sportújságaiban, amiket Lucas is megvásároltatott. Élvezettel nézte azokat a képeket, amiken Lane-t látta fürdőruhában. A kedve az utolsó két képnél romlott el. Még a váltó csoportképénél türtőztette magát, de amikor meglátta az utolsó képet, hogy Tony és Lane öleli egymást, a dühének nem tudott parancsolni. Ezen az állapoton csak súlyosbított a képhez való megjegyzés: „Minden területen tökéletes párost alkotnak” Ennek a mondatnak a hatására darabokra tépte az újságot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.