Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. rész: Isabell árulása

2010.07.19

Tony és Lane kapcsolata egyre harmonikusabbnak bizonyult. Jól megvoltak ketten, amit már csak Isabell figyelt féltékenyen, mivel Caleb letett arról, hogy övé legyen LAOM. Caleb visszakönyörögte magát Mayához, és nem foglalkozott az idősebbik Mealorie lánnyal. Kyle is elviselhetőbb lett, és hagyott egy kis levegőt a párnak, főleg azután, hogy egy rakás rossz jegyet begyűjtött, és kapott egy kisebb fejmosást Blaze-től emiatt. Lily boldogan vállalta, hogy segít neki felzárkózni, ezzel is több időt vele töltve. Reménykedett benne, hogy a szőke hajú fiú kicsit megnyílik neki, és mesél majd a nővéréről.

Ilyen békességben telt az idő, mikor elérkezett a december. Mindenki nagy ünnepi lázban égett. Főleg Tony, aki alig várta, hogy Lane betartsa az ígéretét, és így végérvényesen a kedvesévé váljon. Kyle-al direkt elutaztak a következő teliholdkor, hiába csak egy hónap telt el, nem akarta, hogy a farkas ösztönei bármit is befolyásoljanak. Kyle kötelességből vele tartott, és Lily kérésére vitt egy képet a családjukról és egy hosszú levelet Elzának, hogy hírt adjon magukról, amiben megkérte arra is, hogy karácsonykor látogassa meg őket, hiszen akkor nem lesz telihold. Tony megígérte neki, hogy beszél a parancsnokával, hogy engedjék el, ha éppen gyakorlaton lenne. Náluk, farkasoknál egész máshogy folyt a karácsony ünnepe, mint az embereknél.

Nekik nem kellett soha különösebb ok, hogy összetartsanak, jók legyenek egymáshoz. Mivel az idő is lassabban telt számukra, nem kapaszkodtak ilyen formaságokba. Tettekkel és nem ajándékozással fejezték ki az érzéseiket.

Minden a lehető legnagyobb rendbe folyt, Lane sokkal kiegyensúlyozottabb volt Lily mellett, aki nem törekedett arra, hogy a lehető legtöbbször keresztbe tegyen neki. Karácsony előtt egy héttel Michael meglátogatta a gyerekeit az iskolában, és feltűnően sokat beszélgetett Isabellel négyszemközt, akit rendesen le is szidott, hogy nem ügyel a húgára. A szőke lány igencsak morcos volt, hiszen az apja még soha nem bánt így vele, és még az sem segített, hogy megzsarolta, miszerint Lane élete az ő kezében van.

- Mégis mit vársz tőlem? – kérdezte kiakadva.

- Tegyél róla, hogy ne legyenek ilyen jóban Tonyval! – parancsolt rá az apja.

- Mégis hogyan? – kérdezte. – Szerintem nem kell, emlékeztesselek arra, hogy mindkettő hatalmas démoni energiával rendelkezik, és még nem kívánom magamra haragítani őket – mondta duzzogva.

- Még akkor sem, ha megemelném a zsebpénzedet? – vetette fel.

- Akkor úgy rendben – csillant fel a szeme, hogy mennyi mindent fog tudni vásárolni, míg Michael lesajnáló pillantást vetett a legostobábbik gyermekére. – Ha ennyire fontos neked, szétmarom őket, de már most mondom, hogy utána valami biztonságos helyre is szükségem lesz, mivel Lane kifiléz. Napról napra jobban belezúg abba a rühes dögbe – tájékoztatta a helyzetről.

- Magad mondtad, hogy a kezedben tartod az életét. Vagy nem forog olyan gyorsan a nyelved, minthogy ő le tudja nyisszantani a fejed? – kötekedett, amitől Isabell rájött, hogy az apja gúnyt űz belőle.

- Ott jön Lane, majd később megállapodunk a díjazásomról – mondta határozottan. Valóban közeledett hozzájuk Lane Tonyval kézen fogva.

- Milyen szép párt alkottok gyerekek – mondta köszönés helyett Michael.

- Kösz apa – mondta Lane. – Anyát nem hoztad magaddal? – érdeklődött.

- Nem, kicsit megorrolt rám, mert elfelejtettem valamit, és még mindig duzzog – hazudott kegyesen.

- Ez jellemző rád – mondta Lane, aki ezt teljesen elhitte. Nem tudta, hogy az apja általában direkt feledkezett meg róla és a testvéreiről, és nem csak szórakozottságból.

- Most nem ezért jöttem, hanem azért, hogy bejelentsem, hogy karácsonykor Sawyerville-be megyünk le az egész család – közölte a lányával.

- És meddig is tervezzük az ott létet? – érezte a fiatalabbik lány, hogy Tony kicsit erősebben szorítja meg a kezét, mintha enyhén dühös lenne.

- Végig ott leszünk, egészen újévig – mondta ellenvetést nem tűrően a családfő, mire Tony arcán ijedtség jelent meg.

- Valami baj van Tony? – kérdezte kárörvendően Isabell, mikor meglátta a fiú arcát.

- Csak az ebéd ártott meg neki – akadályozta meg Lane, hogy a barátja kikotyogja a megállapodásukat. Nem tartotta jó ötletnek, hogy az apja is tudjon róla, mivel Claude merénylete óta nem bízott benne. Túlságosan is jóban van Lucasszal, akitől pedig szintén tart.

- Vigyázhatnál a gyomrodra! – korholta Michael.

- Persze – bólintott Tony.

- Nekünk kell menni úszóedzésre, mert az edző morogni fog ránk – mentette ki magukat Lane, és húzta el onnan a fiút.

- Gondolom nincs edzésük – jegyezte meg Michael.

- Most ott kellene lenniük, de már megint ellógtak, hogy enyelegjenek valahol. Nem szívesen mondom ezt, de még normális lesz a kishúgom – sóhajtott mélyet.

- Tudod jól a feladatodat – emlékeztette.

- Persze, csak majd győzd megfizetni – felelte Bella, majd otthagyta a férfit. Tudta jól, hogy Lilyvel el kell kicsit beszélgetnie. Rendbe hozni a régi barátságot, hogy megtudjon néhány kényesebb információt a húga kapcsolatáról. Lane és Tony igyekeztek kerülni őt a csokoládés eset után, amire ő maga büszkén gondolt vissza. Nem is sejtette, hogy Tony teste nem tudja lebontani a csoki egyik alkotóelemét. Ettől olyan isteni érzése támadt, hogy Tonyn a legfinomabb édességgel uralkodik, míg a húga életét egy szó kimondásával tartja sakkban.

 

Lane Tonyval a parkban telepedtek le. Lane kezében volt a könyv, és a válla felett Tony olvasta a tananyagot. A fiúnak nem igazán tetszett ez a megoldás, mivel neki semmi kedve nem volt tanulni, de a lány egyszer rendesen el akarta végezni az iskolát. Emellett az ifjú vérfarkast más is idegesítette. Hogy lesz karácsonykor együtt a lánnyal, mert azok voltak az előzetes tervek, hogy az ünnep második napján Lane átmegy a legközelebbi kastélyukba, és ott a fiú egyik lakosztályában lesznek egymáséi. Idegesítette, hogy a lány nem foglalkozik a problémával.

- Kedvesem, nem beszélhetnénk, míg egy kis szünetet tartunk? – kérdezte, miközben megdörzsölte a lány melle alatti részt.

- Miről szeretnél – zárta be a könyvet, és fordította felé az arcát. Az érintésből jól tudta, hogy miről akarhat beszélni vele a barátja, de nem akarta ilyen nyíltan kimondani.

- Mi lesz a karácsonnyal? – tűrte a lány haját a füle mögé, és várta annak a válaszát.

- Nem tudom, az biztos, hogy nem tudok elszakadni a családtól, és most saját szobám se lesz – magyarázta a helyzetet.

- Igen, úgy valóban kényelmetlen lenne, ha a családod ott ólálkodna körülöttünk.

- Mit szólnál, ha újévkor elszöknénk, mivel a fiúk biztos bulizni akarnak majd, és akkor találkoznánk – vetette fel.

- Kivitelezhető, de akkor minden olyan zajos, nem lenne olyan meghitt a pillanat.

- Neked milyen javaslatod van? – kérdezte meg Lane.

- Ne menj velük karácsonykor haza, szökjünk meg az ünnepek idejére! – tanácsolta.

- Én szeretném látni az anyámat, a nénikéimet és az unokahúgaimat. Tudom, hogy neked kicsit magas a család fogalma, de én szeretem őket, és ők is engem – oktatta ki a fiút.

- Szóval, akkor vagy a téli szünet előtt vagy után – állapította meg mélyet sóhajtva.

- Akkor mit szólnál, ha az utolsó estén kapnád meg az ajándékot. Bár nem tudom, hogy melyikünk szobája lenne erre a legalkalmasabb, mivel én nem tudom elküldeni Lilyt, és te se Kyle-t – állapította meg Lane.

- Én kipaterolom a szobából Kyle-t, azon ne múljon – tiltakozott Tony.

- Rendben, de nézzünk más megoldás után is – felelte Lane, miközben ismét a tanulásnak szándékozta a figyelmét szentelni.

 

Ezekben a percekben ért véget az úszó edzés, ahol a párnak is részt kellett volna vennie. Quinn kicsit fel is lélegzett, hogy egyik húga sincs ott. Szerette őket, de most túl feszült volt, hogy bármelyikükkel tovább legyen egy légtérben az apjuk látogatása miatt. Tudta jól, nem ok nélkül ment oda. Azonban túl jól érezte magát, hogy az apja szándékaival foglalkozzon. Ebben az évben végre normálisnak érezhette magát, és nem tört senki az életére. Hallotta, hogy valamit Isabell mesterkedett Lane ellen, de mereven elzárkózott attól, hogy megismerje a részleteket. Otthon is igyekezett kimaradni a balhékból, és félrevonulni a könyvtárukba, hogy minél nagyobb tudást halmozzon fel. Most iskolai keretek között ismerkedhetett a mágiával, ami még jobban korbácsolta a tudásvágyát. Az alkímia teljesen új tudomány volt, amivel még nem találkozott, vagyis igen, de mindig ellene küzdött. Nem értette, hogy az alkimisták mit és miért követnek el olyan szörnyű tetteket, amik során nem kímélik mások életét. Hát igen az arany és az örök élet, amik közül neki az egyik megadatott.

Az arany nem tudott olyan csábítást okozni neki, amiért képes lett volna csak kedvtelésből gyilkosságokat elkövetni. Ahogy így elgondolkozott, rájött, hogy semmi kedve nincs ma alkímiát tanulni. Ahogy kimászott a medencéből a szemével Emilyt kezdte el keresni, hogy megmondja neki, hogy nyugodtan csinálhatja azt, amihez kedve van. Hamar rá is akadt, hogy az egyik lánnyal beszélgetett, miközben az úszósapkájától megszabadult. Ekkor döbbent rá, hogy a lánnyal viszont szívesen tölti az időt. Furcsa ötlete támadt, amitől enyhén furcsa érzése lett, de hagyta, hogy az ösztönei vezéreljék. Odament a törölközőjéhez, miközben levette a sapkáját és az úszószemüvegjét, majd a beszélgető lányok felé sétált. Emily rögtön észre is vette, mire lerázta a barátnőjét, és a fiú elé sietett.

- Akkor ma is tanulunk együtt? – kérdezte lelkesen.

- Ma nincs kedvem – felelte a fiú.

- Értem – lett rossz kedve. Egy világ tört össze benne, hiszen olyan még soha nem volt, hogy Quinn Mealorie nem akart volna tanulni. Eddig esténként úgy kellett kirugdosni a könyvtárból, hogy fejezze már be a folytonos magolást. A dolgozatait is mindig tökéletesen írta meg, soha nem volt egy pont vesztesége sem.

- Mit szólnál, ha meghívnálak ma moziba? – próbált lazának mutatkozni, miközben látszott rajta, hogy ez nem igazán megy neki.

- Te… te… te most randira hívsz? – dadogott meglepődve.

- Mondhatjuk úgyis – vakarta a fejét.

- Hogyhogy ilyen hirtelen? – kérdezte, majd a következő pillanatban legszívesebben pofon is vágta volna magát. – Mármint nem bánom egyáltalán. Szóval mikorra készüljek el? – pirult el, ami ritka pillanat volt az iskolában, hiszen ő volt a legmagabiztosabb lány az egész évfolyamon.

- Egy óra múlva a kollégium előtti padoknál? – ajánlotta fel.

- Rendben – bólintott.

- Rendben – eresztett meg egy mosolyt, amitől a lány el tudott volna olvadni.

- Akkor egy óra múlva – sietett el, hiszen most döbbent rá, hogy milyen kevés ez az idő, hogy szép legyen. Igazából nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen hirtelen randevút kér tőle. Nem igazán nyomult, hiszen Isabell többször is a szemére vetette, hogy túlzottan rámászik a bátyjára. Tudta azt is jól, hogy a szőke lánynak Quinn a kedvenc testvére, és mivel ők már ellenségek első óta, így igazán bosszantja Bellát, hogy sok időt töltenek alkímiatanulással.

 

Quinn még soha nem hagyott ki délutánt, hogy tanuljon, de most szabadságra vágyott. Akarta a szabadságot, amitől Lane mostanában olyan boldog. Tudta jól, hogy nem közömbös Emily iránt, és érezte a lány szívdobogásán, hogy sokkal szaporább, ha ő szólt hozzá. Soha nem utasította el, és mindig készséges volt hozzá. A fiú is nagyon kedvelte a lányt, de soha nem tudta, hogyan is közeledjen. Nem igazán ismerte a gyengédséget és a kedvességet. Az apjának volt az a rossz szokása, hogy Colinnal kellett küzdenie, aminek soha nem volt jó vége. Általában mindig valamelyikük halál közeli állapotba került, amin csak Lane gyors véradása segített. Azonban ezen most nem szabad gondolkodnia, hiszen hamarosan randevúzni fog a feketehajú szépséggel.

Igazából fogalma sem volt, hogy hogyan kellene viselkednie, de megoldja, hiszen addig sincs itt az apja közelében. Elég lesz karácsonykor hazamenni, mikor az apja eljátssza a nagyközönség előtt, hogy milyen példás apa és szerető férj. Legjobban ezt utálta benne, hogy mindenki előtt eljátszotta a jóságos milliomost, amiért mindenki irigyelte őket. Sokan vágytak arra, hogy bár ő lenne az apjuk.

Ezeken a dolgokon rágódott, miközben lezuhanyozott, és visszavette az egyenruhát. Ezután visszatért a szobába, ahol Colin éppen túlélő csomagot állított össze.

- Te meg hova készülsz? – kérdezte egy mosolyt megengedve magának.

- Mintha nem tudnád, hogy apa itt van, és túl jól érzem itt magam, hogy meghallgassam a kritizálását – kapkodva pakolt tovább.

- Ahogy érzed. Én is szökést tervezek – jegyezte meg.

- Veled mehetek? – kérdezte, mivel a bátyja sokkal jobb volt a tervezésben, és a stratégiában, tekintve, hogy már neki sikerült megvernie az apjukat sakkban, míg neki még meg sem sikerült izzasztania.

- Már van társaságom, szóval tárgytalan – kezdett el keresgélni a szekrényében.

- Milyen társaság? Egyáltalán neked most nem a könyvtárba kéne menned, hogy Emily előtt hencegj, hogy milyen gyorsan is tudsz tanulni? – vonta fel a szemöldökét.

- Biztos forrásból tudom, hogy Emilynek jobb dolga is lesz annál – húzott magára egy farmert közben.

- Ne menjünk ezekbe bele, én elhúztam – kapta fel a hátizsákját, és ugrott ki az ablakon.

- Bolond – jegyezte meg Quinn, majd előkereste a pénztárcáját, hogy ellenőrizze, hogy van-e nála még pénz, vagy a tartalékból vegyen-e ki. Most kivételesen jó benyomást akart tenni a lányra, aki hozzá hasonlóan jó anyagi helyzetű.

 

Emily is elég izgatott volt, mivel nem is gondolta volna, hogy a fiú így hirtelen kezdeményezni fog. Tisztában volt vele, hogy a tanulás szerelmese, és ezért nem is akarta lerohanni. Lehet karácsony közeledtével őt is megszállta a szeretet éhség, és lazít végre egy kicsit. Vagy lehet, hogy valami más váltotta ki, mondjuk egy elrontott bűbáj. Nem az nem lehet, hiszen Quinn soha sem hibázik. De miért is foglalkozik ő ilyenekkel, inkább arra figyeljen, hogy a haja teljesen száraz legyen, mivel kint hideg van. Egy vajszínű garbót vett fel, és farmert, aminek a szárát beletűrte a csizmájába. Világos színű hosszú szövetkabátot vett felülre, és a dadája által kötött sálat kötötte a nyakába, gyapjúkesztyűit a zsebébe gyűrte. A sminkje szolid volt, hiszen tudta jól, hogy Quinn nem ad a külsőségekre. A második héten megkörnyékezte az egyik lány, aki egy délutánon át mély dekoltázsú felsőben ült előtte, amit a fiú észre sem vett.

Azonban most ezzel sem szabad foglalkoznia, mivel itt az esély, hogy közelebb kerüljön hozzá. Quinn Mealorie-nek meg volt az a különös kisugárzása, ami bármelyik lányt vonzalomra késztette.

- Hova mész? – kérdezte Maya, akivel az ajtóban találkozott össze.

- Randim van, szóval majd jövök valamikor – mosolygott kissé zavartan.

- És kivel? – kérdezte vigyorogva a barna hajú lány.

- Quinn Mealorie-vel – felelte, miközben egyre jobban elpirult.

- Na végre. Ideje volt, hogy észrevegyen – örült barátnője örömének.

- Igen, de most megyek, nehogy megvárassam – sietett el onnan, hiszen jóval több időt töltött öltözködéssel, mint egy óra. Nem tudta, de Isabell a fürdőből tartott visszafelé, és hallotta, hogy miről beszél a két lány. Egyszerűen felháborította a tudat, hogy az ő istenített bátyja a legnagyobb ellenségével randevúzik. Szégyentelennek tartotta Emilyt, hogy nem törődik azzal, hogy kinek a testvére is Quinn. Még mindig megvolt az a rossz szokása, hogy jobbnak hitte magát másoknál. Mint egy zombi, úgy sétált vissza a szobájába. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy Emily így keresztbe tesz neki.

- Ha Lane-t elintéztem, utána te jössz, szánalmas kurva – dühöngött, miközben Emily éppen leért az udvarra, ahol már Quinn várta a kocsival, hogy minél hamarabb indulni tudjanak.

- Igaz nem vársz régóta? – kérdezte elpirulva.

- Nem, éppen most érkeztem - nyitotta ki Emilynek a kocsiajtót, mire a lány tekintetét nem tudta elkerülni, hogy a fiú keze szinte kék.

- Értem – felelte, miközben beült a felkínált helyre. Hamarosan Quinn is helyet foglalt a volánnál, és indított. Kissé lassan indult el, mivel az utak már elég rendesen havasak voltak. Emily arra várt, hogy végre bekapcsolja a fűtést a fiú, de úgy tűnt, hogy erre nem fog rá sor kerülni. – Quinn, te nem fázol? – kérdezte, miközben elővette a kesztyűjét.

- Hoppá, el is felejtettem, hogy te normális vagy, és nem úgy, mint a vadásztársak – kapott észbe, és próbált rájönni, hogy melyik is lehet a fűtés. – Beállítanád, hogy milyen meleget szeretnél? – vakarta a fejét.

- Értem, szóval az idegek jórészét kiölték belőletek – állapította meg. – Akkor te nem is szoktál fázni? – érdeklődött.

- Mikor túl sok vért veszítek, csak akkor – felelte.

- Az biztos előnyös – jegyezte meg.

- Nem érzem annak - felelte, miközben rákanyarodott a főútra, hogy végre elérjék a várost.

- Hagyjuk a véres témákat – kapcsolta be a fűtést lány, mire hamarosan kellemes enyhesség lett az autóban.

- Hoznál fel valami általános témát, mert én mindig tudományos értekezéseket említek. Nem vagyok otthon a személyes és kötetlen beszélgetésekben – mondta kissé zavartan a fiú.

- De már javulsz, ha már te magad ajánlod fel a lógást – nevetett Emily.

- Inkább csak menekülés, az apám megjelent ma az iskolában. Előle menekülök, de mégsem akarok egyedül lenni – felelte.

- Szóval csak némi időkitöltés vagyok, hogy ne unatkozz – estek neki rosszul a fiú szavai.

- Nem, arra ott lennének a fivéreim, hogy péppé verjük egymást – tiltakozott Quinn.

- Megnyugtató, hogy nincs kedved verekedni – felelte cinikusan.

- Emily tényleg kedvellek, ezért hívtalak el – fordult felé.

- És mi van, ha nekem dolgom lett volna? – próbált kibúvót keresni, tetszett neki ez a veszekedős játék.

- Velem tanultál volna, de ha meg nem, akkor nem mondtál volna olyan boldogan igent nekem a felkérésre – magyarázta.

- A fene, hogy mindenre van válaszod.

- Hát igen, de ez igaz rád is – mosolygott rá egy pillanatra, majd fordult vissza a vezetéshez, mivel csúszott az út.

 

Emily a továbbiakban nem is firtatta a témát, hiszen nem akart még jobban zavarba jönni a fiú előtt. Tudta jól, hogy Quinn nem egy érzelmeit kimutató egyén, és csak szívből mosolyog. Nagyon imponált neki, hogy az előbb kapott egy szívből jövő mosolyt. Tudta jól, hogy nem közömbös a fiú számára, és ez nagyon is elégedettséggel töltötte el. Mikor megérkeztek a mozihoz, Quinn enyhén ideges lett, mivel műszaki okok miatt nem tartottak vetítést.

- Ez nem lehet igaz – bosszankodott.

- Nyugalom, nézd csak, karácsonyi vásár van a főtéren, nézzünk szét ott. Nagyon szép ilyenkor, főleg este, és az illatok egyenesen mesések – maradt lelkes.

- Úgy látom, te jobban tudod, hogy mi ilyenkor a hagyomány – nyújtotta a karját, amit Emily vonakodott elfogadni.

- Szimpla barátokként nem hiszem, hogy illendő lenne beléd karolnom – pirult el. Nem akart megerősítés nélkül bizalmasan viselkedni a fiúval.

- Rendben, értem – tette zsebre a kezeit.

- Akkor sétáljunk, úgyis szeretnék néhány gömbdíszt venni a fára – indult el a vásár felé. Quinn mosolyogva követte.

 

Nem kicsit volt lenyűgözve a színes vásártól, ahol sok bódé árulta a különböző portékáit, amiket normál esetben haszontalannak tartanak, de most szinte versengtek az emberek, hogy megvegyék. Emily az egyik bódénál állapodott meg, ahol rengeteg színes üveggömböt árultak, különböző méretekben. A fiú nem tudta elképzelni, hogy mire is használják, mégis le volt nyűgözve a formáiktól és a színeiktől.

- Mire fogod ezeket használni? – kérdezte egy piros-arany színűt a kezébe véve.

- A fára teszem fel – felelte, miközben csodálkozva nézett a fiúra.

- Milyen fára? – nem értette.

- Nem hallottál még olyanról, hogy karácsonyfa? – kérdezte felháborodva.

- Csak olvastam róla, nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik ez a hagyomány – magyarázta kissé zavartan, mivel úgy érezte, hogy most szépen lejáratja magát a lány előtt.

- Ti ünneplitek egyáltalán a karácsonyt? – tette le a kezében tartott gömböt, nehogy elejtse.

- Nem, mivel az apám csak felesleges pénzköltésnek tartja. Igazából csak a holtak ünnepét tiszteli, és olyankor véráldozatot szokott bemutatni a labor melletti sötét kápolnában – nézett szét.

- Szóval a családotok fekete mágiát űz? – csalódott kicsit a fiúban.

- Én nem hiszek abban, hogy a mágia az fekete vagy fehér. Szerény véleményem szerint a mágia semleges, attól függ a megítélése, hogy jóra vagy rosszra használjuk. Az úgynevezett fekete mágiával is lehet segíteni az embereket, ha úgy akarjuk. Nekem ez az álláspontom. Nem szabad elítélni senkit, azért mert másnak született, mint amilyen a normális és az elfogadott – felelte eltökélten.

- Nem is tudtam, hogy te ilyen nemes lélek vagy – pirult el a szónoklattól.

- Mesélsz nekem a karácsonykor, hogy ilyenkor mit is ünnepelnek, és mik a szokások? Az igazat megvallva már sokat olvastam róla titokban, de fogalmam sincs, hogy melyik szokást gyakorolják ténylegesen – mondta zavartan. Emily alig tudta visszafogni a nevetését, hiszen nem gondolta volna, hogy a legnagyobb értelmiségit valaha is zavarban látja majd.

- Rendben – nevetett.

- Hé, ez nem ér. Ne nevess ki! – szólt rá, akár egy sértődött gyerek.

- Vegyünk egy kis forró csokit, és utána mesélek – ajánlotta fel, miközben nagyobb késztetése lett, hogy nevessen.

- Itt a kávézóban szeretnéd, vagy valamelyik árustól? – próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a lány gúnyt űz belőle.

- A kávézóban, mert fázom – kapott az alkalmon.

- Rendben – igyekezett figyelmen kívül hagyni, hogy a lány fulladozik a visszatartott nevetéstől.

- Bocsáss meg a viselkedésemért, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen meg tudsz nevetetni – szabadkozott.

- Nincs semmi gond – legyintett, majd elindultak a kávézóhoz, ami szintén karácsonyi dekorációba öltözött. Amint beléptek az egyik pincérlány ott termett, és felajánlotta nekik az egyik asztalt, ami csak két személyes volt.

- Mit hozhatok? – kérdezte, miután Quinn lesegítette a lány kabátját, és mindketten helyet foglaltak.

- Két extra karácsonyi forró csokit – mondta Emily.

- Azonnal – bólintott, és már ott sem volt.

- Mitől lesz karácsonyi? – érdeklődött Quinn.

- Mindjárt megkóstolhatod, és majd megítéled – felelte.

- Akkor mesélhetnél, hogy melyik dekoráció, mit is jelent – nézett szét.

- Nos, a legtöbb csak idétlen giccs, mert karácsonykor az emberek minden vacakot megvesznek. Kezdve ott, a mikulásnak semmi köze az eredeti ünnephez – mutatott az ablakra.

- Értem – bólintott zavartan, majd tovább hallgatta Emily magyarázatait. – Már csak egyet mondj meg! Miért lógnak ezek a kis izék a plafonról a két személyes asztaloknál? – mutatott felfelé.

- Szerelmes párnak néztek, már értem, hogy miért ültettek ide minket – pirult el.

- Honnan veszed ezt? – lepődött meg.

- Ha a párok a fagyöngy alá kerülnek, akkor a hagyomány szerint meg szokták csókolni egymást – mondta zavartan.

- Aha – mondta kissé bambán. – Szerinted nekünk nem kéne ápolnunk ezt a hagyományt? – kíváncsiskodott, mire Emily állát úgy kellett összekaparni a földről.

- Párok szoktak a fagyöngy alatt csókolózni – próbálta leküzdeni a zavarát, amit Quinn mesterien fokozott.

- Szeretnéd, ha mi is egy párt alkotnánk? – simította végig a lány arcát, mire Emily a fiú homlokára tette a kezét, ami szokatlanul hideg volt.

- Nem vagy lázas – állapította meg.

- Miért? – nem értette.

- Csak nem értem, hogy mi ütött beléd hirtelen – pirult el.

- Fogd fel úgy, mintha elkapott volna a karácsonyi láz – vont vállat, és várta Emily válaszát. Azonban a lány még mindig hallgatott, mivel fogalma sem volt róla, hogy mit is válaszolhatna erre. Olyan volt az egész, mintha valami jó tündér teljesítette volna a kérését, és végre Quinn Mealorie önként közeledik felé.

- Igaz, nem állsz semmilyen mágia befolyása alatt? – kérdezte remegve.

- Nem, de miért feltételezel ilyet. Szerinted nem vonzódnék hozzád? Szerinted olyan stréber gyökér vagyok, aki túl mulya bepróbálkozni nálad? – estek neki rosszul a lány szavai.

- Nem, szó sincs erről. Nagyon szeretném, ha az érzéseid valódiak lennének, de egyszer már rútul becsaptak ilyen téren. Mivel tudom, hogy te vagy Isabell kedvenc testvére, ezért tartok attól, hogy a húgod akar ellenem szervezkedni – mondta szomorúan, és lehajtotta a fejét. Quinn felemelte a fejét az állánál fogva, majd lassan közeledett a lány arcához, de egy ponton megállt alig volt köztük pár centiméter. Azt akarta, hogy azt a távot a lány saját akaratából tegye meg. Nem kellett csalódnia a következő percben Emily lelkesen csókolta őt.

- Látod nem váltam békává – mondta a csók végén Quinn. – Saját akaratomból akartalak megcsókolni, ahogy te is saját akaratodból csókoltál meg engem – simította végig a szép arcot.

- Szóval ezzel hivatalossá vált, hogy mi járunk? – érdeklődött Emily.

- Ha szeretnél velem járni, akkor nekem semmi ellenvetésem ellene. Olyan módon járunk, ahogy te szeretnél. Titokban, nyíltan, ölelkezve, visszafogottan – sorolta, mire Emily a szájára tette a kezét.

- Túl sokat beszélsz - nevetett Emily.

- Eddig mindig az volt a baj, hogy szótlan voltam, és nem tudtad, hogy mi jár a fejemben – figyelmeztette.

- Már csak egy kérdésem lenne, Isabell milyen szinten tud téged befolyásolni? Mármint, ha ő nem akarja, hogy járjunk, akkor te mellé állsz, vagy mellém? – kérdezte meg a legnagyobb félelmét.

- A szívem mellé. Ha egyszer kedvellek, akkor ő a feje tetejére is állhat, én akkor sem foglak hanyagolni a kedvéért – mondta őszintén.

- Helyes válasz – mosolygott, majd sokkal szenvedélyesebben megcsókolta a fiút, nem játszva, mint Quinn az előbb.

- Mit gondolsz, sétálunk még egy kicsit? – vetette fel.

- Igen, de igyuk meg az italainkat – mutatott a már egyáltalán nem forró csokikra.

 

Quinn teljesen igazat adott neki, majd miután fizetett immár kézen fogva nézelődtek még a vásárban, ahol Emily kapott egy nagyobb macit, mivel a fiú meg szerette volna ajándékozni. Igazából ő volt az első barátnője az élete során, és szeretett volna hatással lenni rá. Ahogy esteledni kezdett, úgy mentek vissza az iskolába, ahol még a kollégiumok előtt adták tudtára a többieknek, hogy ők egy párt alkotnak. Colin és Isabell egy-egy ablakból figyelte az eseményeket.

Colin szája szinte a füléig ért, boldog volt, hogy a bátyja talált valakit magának. Isabell viszont felbírt volna robbanni a dühtől. Míg ő az apja utasításainak tesz eleget, addig az a szemét dög kiveti a hálóját a legjobban szeretett fivérére. Nincs igazság a földön. Legszívesebben ment volna megtépni Emilyt, de most Lane és Tony kapcsolatával kell foglalkoznia. Az apjának megígérte, hogy szétszedi őket. Habár őt is zavarta irigység szintjén a kapcsolatuk, hogy Lane boldog, mert van valakije, míg ő egyedül van, és senki sem kezd vele, mert már mindenki ismeri a hírét.

Másnap reggelinél kihallgatta, hogy Lane megígérte Tonynak, hogy nála alszik, hiszen másnap mindenki utazik haza, hogy együtt legyenek a szeretet ünnepe alkalmából a családjaikkal. Ezt nem igazán értették a Mealorie testvérek, de nem is nagyon akarták igazán. Quinn sejtette a lényeget, de ő is Emilynek köszönhetően.

Isabell megtalálta az alkalmas időt, hogy szétszedje őket, csak még azt nem tudta, hogyan kerüljön a közelükbe. Lane és Tony is kerülte őt, a csokis incidens óta. A terv egyszerű volt, mégis kegyetlen. Tudta jól, hogy Lane szerelmes a fiúba, és csak ő kezdeményezne szakítást. Olvasott néhány tanulmányt a vérfarkasokról és a párválasztási szokásaikról. Tudta jól, hogy Tony számára Lane a nagy ő, vagyis ha szakítanak, és húga nem bocsát meg, Tony az örökléten keresztül megkeseredve éli majd az életét. Ez a gondolat már maga mámorító volt, de hogy még az apjuk fizet is érte, maga volt a tökéletes elfoglaltság. Összeszedett néhány embert, és beavatta őket a tervbe. Szerencsére voltak még páran rajta kívül, akik féltékenyen figyelték az egyik két legjobb úszók románcát.

Délután négykor kezdődött a terv végrehajtása. Tudta jól, hogy olyankor Lily a könyvtárban tanul, vagy valamelyik szerencsétlent korrepetálja. Vagyis Lane egyedül lesz a szobájukban, és jó előre megírja a házi feladataikat, hogy a szünetben ne kelljen a tanulásra időt fordítania. Isabell bekopogott a húgához, majd be is nyitott.

- Mit akarsz? – kérdezte Lane ellenségesen.

- Apa elfelejtette odaadni neked az ebéded – mutatta fel a vérrel töltött zacskót.

- Megmérgezted? – lett még ellenségesebb, tudván, hogy a nővére milyen aljas is.

- Mit érnék vele, hiszen a tested minden mérget semlegesít? – felelte.

- Akkor sem tudok hinni neked – zárta be a könyvét.

- Ugyan már húgocskám, legalább esélyt adj, hogy rendbe hozzam a múltat. Nem én készítettem a koktélt, csak mondtam, hogy szerelmeseknek lesz, és máris bele is tették a csokit – felelte ártatlanul.

- Na persze – mérte végig gyanakodva.

- Kóstold meg, és ha valami nem stimmelne vele, akkor adok a saját véremből – mondta mosolyogva.

- Hát rendben – vette el a zacskót és harapott bele. Igazat adott a nővérének, valóban nem volt benne méreg, vagyis most valóban békés szándékkal jött. – Igazat mondtál – bólintott.

- Na látod. Annyira irigyellek, hogy némi vérrel meg tudod hosszabbítani az életed, nincs betegség, ami ártana neked, az életed szép – vette vissza a zacskót, mintha ő is meg akarná kóstolni, mire erősen megnyomta, és Lane elkészült házi dolgozatára fröccsent.

- Ne – kapott utána Lane.

- Sajnálom, nem akartam – mondta ártatlanul.

- Kifelé! – mondta idegesen.

- Hamar megcsinálod húgocskám ismét, ne húzd fel magad ennyire – próbált a lelkére beszélni.

- Nekem hétkor randim van, te nagyon sötét – kicsi tartotta vissza, hogy ne tépje meg a testvérét.

- Tony úgyis megért egy kis késést – mondta mézes mázosan, majd elhagyta a szobát. Tudta jól, hogy most kellőképpen felidegesítette a húgát, és még meg is tudta, hogy mikorra megy majd Tony szobájába.

 

Tony már jó előre kipaterolta Kyle-t a szobájukból. A szőke fiú nem örült túlságosan, hogy kidobták, de nem tehetett semmit a szenvedélytől túlfűtött herceg ellen. Tudta jól, hogy ez egy farkasnak nagy esemény az életében, de megérteni nem tudta. Nem értette a szerelem jelentőségét, és azt sem, hogy a szerelem hogyan tud rávenni valakit, hogy az ésszerűség ellen cselekedjen. Lilyvel az iskola előtt találkozott, hogy pár órára elviszi a nővéréhez, aki a legközelebbi bázisukon volt szolgálatban, és majd este visszaviszi az iskolába.

Így Tony kényelmesen tudott készülni az estére. Rendbe tette az ágyát, a legjobb és legfinomabb dolgokat szerezte be, a csokoládékat kihagyva. Minden remekül haladt, mikor hatkor kopogtak. Tudta, hogy biztos nem Lane az, hiszen egy óra múlva várható még a jövetele. Mielőtt kinyitotta az ajtót, érezte, hogy Isabell az. Rossz érzés kerítette hatalmába, de azért kinyitotta.

- Mit akarsz? – kérdezte rögtön.

- Beszélhetnénk, nagyon fontos lenne – játszotta meg, hogy zavarban van.

- Hallgatlak – dőlt az ajtófélfának, és tette karba a kezét.

- Nos, röstellem, ami a múlt hónapban történt. Tudom, hogy majdnem belehaltál, de nem én intéztem így. Kértem nektek egy italt, és nem gondoltam volna, hogy csokoládé reszeléket szórnak bele, hiszen abba a koktélba nem is kell csoki – mondta szemrebbenés nélkül. Tony most sajnálta igazán, hogy nem érzékeli olyan intenzíven az emberi szívdobogást, mint a barátnője.

- Ezzel azt hiszed, elintézzük? – maradt ellenséges.

- Mi ezzel a baj? – tárta szét a karját.

- Másfél hónappal ezelőtt mérgeztél meg, és csak most jössz magyarázkodni. Azóta minden egyes nap ugyanazokat a tanórákat ültük végig, és te a bűnbánat jelét sem mutattad, és most idejössz, mint aki megbánta a bűneit, mert holnap után meghal – szidta le.

- És mi van akkor? – fordította el szomorúan a fejét, mintha a fiú a lényegre tapintott volna.

- Ne – nem gondolta volna, hogy így beletrafált.

- Neked és a testvéreimnek könnyű úgy gondolni a jövőre, hogy végtelen, de nekem nem, annál is inkább, hogy Lane vére sem minden betegségre gyógyszer – törölte meg a szemeit.

- Sajnálom – szánta meg kicsit, mire Isabell zokogást színlelve átölelte őt.

- Kérlek, bocsáss meg nekem. Nem tudtam, hogy valaki csokit tett bele. Lane szólt, hogy allergiás vagy rá, ezért direkt soha nem adtam volna neked – rimánkodott.

- Rendben, elhiszem – próbálta meg vigasztalni.

- Megmoshatom az arcomat? – kíváncsiskodott, miközben olyan volt a hangja, mintha kicsit nyugodott volna.

- Gyere! – engedte be a szobába a kis mosdóba.

- Stagdel jó, hogy itt vagy – jelent meg az ajtóban hihetetlen gyorsasággal, Patrick.

- Mi az? – kérdezte fáradtan, hogy ma minden gonosz személyiség megtalálja.

- Az edző adta ezt a jelentkezési lapot, januárban lesz egy nagyszabású verseny, te jelentkezel rá? – dugta az orra alá a papírt.

- Miért ne? A Mealorie testvérek is jelentkeznek? – kérdezte, miközben elvette az osztálytársától a tollat.

 

Elkezdte ki felé tölteni, miközben Isabell szétnézett a szobában. Kicsit irigy is lett, hiszen Tony sok finomsággal készült az estére, amitől felejthetetlenné teszi a húga első alkalmát. Gonosz mosolyra húzódtak az ajkai, mikor eszébe jutott, hogy milyen csalódott is lesz a pár, ha az éjszakájuk meghiúsul. Kicsit ügyködött ott, majd várta, hogy Tony visszatérjen, ami hamarosan be is következett, mikor befejezte a jelentkező lap kitöltését. Ezután visszalépett a szobába, ahol Isabell ott ült a széken, látszólag kisírt szemekkel.

- Szóval szent a béke? – kérdezte reménykedve.

- Hát nem is tudom. Na, jó. De többet nem teszel keresztbe a húgodnak! Nem bírnám elviselni, ha szomorú lenne – egyezett bele.

- Erre igyunk – vett elő egy üveget, amiben kis becsempészett alkohol volt.

- Ne haragudj, de nem bízom benned, hogy az általad hozott italból igyak, még mindig élesen él bennem, hogy kis híján meghaltam miattad – tiltakozott.

- Akkor igyál egy kis vért, hogy legyen jelképes az alkunk! – kérte.

- Rendben – öntött magának a kikészített vérből egy kicsit az egyik pohárba, majd koccintásra emelte. Isabell lelkesen emelte a kis flaskáját, majd miután koccintottak, mindketten meghúzták az italaikat. – Most ne haragudj, de nekem készülnöm kell az estére – küldte el a lányt, miközben érezte, hogy szédül és rosszul van.

- Persze Tony – felelte Isabell, de nem mozdult. Tony érezte, hogy a világ elhomályosul előtte, majd a következő pillanatban teljes sötétség vette körül, és ő zuhan egyre mélyebbre. A következő percben halk puffanással ért földet eltörve a poharat. – Bocs, nem személyes – nevetett a szőke hajú lány, majd hozzákezdett a terve végrehajtásának második fázisához.

 

Mindeközben Lane ezekben a percekben lépett ki a zuhany alól, és tért vissza a szobájába, ahol alaposan megtörölközött, és szárította meg a haját. Gondosan ügyelt a fehérnemű választásra, majd az alkalomra vásárolt hálóinget és váltás fehérneműt a hátizsákjába tette. Ezután felvette a melegítőjét, és indult el a fiúk kollégiumába. Kicsit izgatott volt, hiszen ez egy nagy lépés a Tonyval való kapcsolatában. Kicsit félt is, hogy egy ígéret miatt így odaadni a testét, és ezzel összeláncolja a sorsát a fiúéval.

Elég sok fiú köszönt rá, miközben haladt a megfelelő szoba felé. Ha a szíve dobogott volna, akkor most biztosan majd kiugrott volna a helyéről. Amikor odaért a helyes ajtóhoz, vett egy mély levegőt, majd kopogott. Bentről nem érkezett válasz, ezért óvatosan benyitott. Ahogy az ajtó kinyílt, azt kívánta, hogy bárcsak ne jött volna ide. Barátját és a nővérét egy ágyban találta, ráadásul egymást ölelve meztelenül. Dühösen és összetörve csapta be az ajtót, és szaladt el onnan. Nincs is arra szó, hogy mennyire becsapva érezte magát. Érezte, hogy a könnyei végig folytak az arcán, miközben kiért az épületből. Olyan érzése volt, mintha nem kapna levegőt, szinte térdre is roskadt, majd egy hatalmas ordítással adta ki keserű bánatát.

A szobában Isabell hallotta az ordítást, és elégedetten mászott ki Tony mellől, majd öltözött fel. Vett egy darabot az odakészített gyümölcsökből, majd elhagyta a szobát. Szívesen megnézte volna Tony képét, mikor felébred, és próbálja összerakni a történteket, azon gondolkodva, hogy lefeküdt-e Lane-nel vagy sem. Jót derült a szerelmesek bánatán, és büszke volt magára, hogy ezzel is keresztbe tehetett a testvérének.

Lane ezekben a percekben tápászkodott fel, és kezdett el futni a kapu felé, hogy minél távolabb kerüljön ettől a helytől. Nem akart itt lenni, nem akart senkit se látni. Nem tudta, hogy mi ez az érzés, ami a mellkasában szorít, és miért fáj ennyire a szíve. Ahogy elérte a kaput, ott éppen akkor fordult be a hatalmas motoron Kyle és Lily a látogatóból megérkezve.

- Hé, neked nem Tonyval kéne lenned? – kérdezte a lányt, hiszen jól tudta, hogy miatta lett száműzve.

- Ne is említsd nekem többé azt a szemetet – zokogott, és lépett ki az iskola területéről.

- A francba, nagy baj történhetett – indított és sebes tempóban elérte a kollégium épületét. – Bocsánat Lily, de most sietek, mert ha a hercegemmel valami baj történt, engem is száműznek Phil mellé – sietett fel a szobájukba. Őszintén remélte, hogy minden rendben van, és nem esett bántódása. Ahogy felért a szobába, látta, hogy a herceg az ágyában fekszik meztelenül. Megnézte a pulzusát, és tudta, hogy életben van. Megszagolta a vért, amit korábban kitöltött, és érezte, hogy altató van benne a komolyabbik fajtából. Már csak azt nem értette, hogy Lane min borult ki ennyire. Nem volt más lehetőség, fel kell ébresztenie a herceget, hogy megtudja, mi is történt. A régi jól bevált bűzölgő párnácskát tette az orra alá, amivel így is beletelt néhány percbe, hogy Tony magához térjen.

- Te meg, hogy kerülsz ide? Egyáltalán hol van Lane? Miért vagyok meztelen? – tette fel a kérdéseit, miután észhez tért kicsit.

- Néhány perce találkoztam Lane-nel, eléggé ki volt borulva. Ezért feljöttelek megnézni, de látom jól vagy – lélegzett fel.

- Itt járt Isabell, békejobbot nyújtott, és én azt hiszem elfogadtam. Aztán csak annyira emlékszem, hogy sötét lett – felelte elmélkedve.

- Veszek vért tőled, és pisilj bele egy pohárba megvizsgáltatjuk, hogy az a boszorkány mit kevert az italodba már megint – lett ideges. Már tudta jól, hogy megmérgezte, csak azt nem tudta, hogy mivel. Mi van, ha lassacskán öli meg, akkor mindkettőjüknek annyi.

- Lane mennyire volt kiborulva? – kérdezte félve, miközben Kyle kicsit megvágta az egyik ujját, és egy kis pohárba csepegtette a vérét.

- Gyilkos hangulatában van, nem mennék a közelébe a helyedben – felelte. – Komolyan, olyan volt a tekintete, mintha bármelyik pillanatban széttépne.

- Meg kell találnom – öltözött fel gyorsan, majd sietett a lány után. Mivel fogalma sem volt róla, hogy merre mehetett előhívta a farkas ösztöneit, mire a szemei rögtön sárgák lettek, a pajesze és a szemöldöke sokkal szőrösebb lett. Ezzel a kismértékű átváltozással a szaglása és a hallása sokkal kifinomultabb lett. Rögtön megérezte Lane illatát, és már követte is. Az országút melletti erdőben talált rá a magányosan sírdogáló lányra. – Lane – szólította meg, mire a lány ijedten ugrott fel.

- Ne gyere közelebb! – mondta továbbra is sírva.

- Mi a baj? – kérdezte nem értve semmit.

- Még van pofád megkérdezni, hogy mi a baj? Lefeküdtél a nővéremmel, miközben már hetek óta azzal nyaggatsz, hogy feküdjek le veled. Úgy volt, hogy ez a mi napunk. Azt szajkózod ezen a héten folyamatosan, hogy szerelmes vagy belém. Mondhatom, szép ki szerelem lehet, ha közvetlenül a randink előtt feküdtél le vele – mondta megvetően.

- Lane esküszöm, hogy nem feküdtem le vele – próbálta meggyőzni. – Tessék, igyál a véremből, hogy megtudd az igazat – ellenkezett.

- Nincs kedvem megnézni, hogyan hemperegtél vele. Végeztem veled Anthony Stagdel, és a farkasokkal is – mondta határozottan, és már készült elmenni, mire Tony visszafogta.

- Adj egy esélyt! – kérte.

- Eljátszottad – téptek ki a karját a fiú kezei közül, majd a következő percben szárnyaival a magasba emelkedett, és tovaszállt.

- Ebbe nem vagyok hajlandó beletörődni, úgyis bebizonyítom, hogy igazat mondtam – mondta maga elé Tony, majd visszatért a kollégiumba, ahol Kyle nem volt már ott, mivel az egyik ismerősével ellenőrizte a herceg egészségi állapotát.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.