Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. rész: Az iskola elhagyása

2010.08.10

Lane igyekezett olyan messze szállni az iskolától, amilyen messze csak tudott. Azonban a kiengedett démoni energia sem tudta megnyugtatni. A szíve fájt, szinte megszakadt a bánattól. Nem akarta elfogadni, hogy szerelmes lett Tonyba, aki elárulta őt, és a nővérével feküdt le. Talán tényleg nem tudott várni, hiszen az elmúlt napokban egyre többször volt túlságosan is intim az érintése. Egy erdős részen szállt le ismét, és egy fa tövében kezdett el ismét zokogni. Pechére pont egy vámpírtanya volt a közelben, aminek a lakói hamar észrevették a szomorú lányt. Nem is gondolkoztak el azon, hogy hogyan kerüld oda a lány. Önkéntes vacsorának tekintették.

- Szia kislány, mit keresel ilyenkor az erdőben? – lépett hozzá közelebb három fiatalabb vámpír.

- Elhiheted, hogy nem a pofádat akarom látni – felelte gorombán.

- Ejnye, de nagy a szája valakinek, akiből hamarosan vacsora lesz – hallotta.

- Ma nincs kedvem hozzátok ostoba vérszopók – fordult feléjük, mire az egyikük rögtön mögötte termett, és már kapott is volna a nyaka felé, de Lane gyorsabb volt, és a szárnyai hegyes végével átszúrta a szívét. – Rossz prédát választottatok – nézett fel a másik kettőre, már vörös szemekkel. A két suhanc jobbnak látta volna menekülni, mire Lane-ben felébredt a vadász ösztön. Az előbb kioltott élettől egy pillanatra megnyugodott, de utána még csak vadabb lett. Gyilkolni akart, azt akarta, hogy vér folyjék. Puszta kézzel gyilkolta meg mindkettőt, a szívüket kitépve.

Ahogy a másik két vámpír is hamuvá vált, tudta jól, hogy ez sem volt elég. A barlangszerű vámpír menedék felé vette az irányt, ahonnan már érezték a jelenlétét, és a kezéhez tapadt vért. Ahogy belépett hozzájuk, rögtön támadtak, de mindhiába. Lane számára olyan volt az egész, mintha kívülről látná a világot, a szemeiből eltűnt a fény, ami azt jelezte, hogy él. Már csak egy élőholt test volt, akiből a lélek távozott a csalódás miatt.

 

Az iskolában mindeközben Isabell feltűnően vidám volt, hiszen a húga szenved és ő nagyobb pénzösszeghez fog jutni. Minden tökéletes a boldogsághoz, és a testvéreik nem is figyelnek Lane-re, hiszen mostanában annyi időt töltött Tonyval rejtőzködve, hogy ki gyanakodna. Azonban mégis ott bujkált benne a kisördög, hogy világgá kürtölje, hogy milyen nagyszerű munkát is végzett. Éppen vacsoráztak a fiúk, amivel Quinn már végzett, és készült felállni az asztaltól, hogy tegyen egy sétát Emilyvel az iskolaudvaron, mikor Isabell ránehezedett, és visszanyomta a székre.

- Mi van veled Bella? – kérdezte Colin, aki folytatta az evést.

- Gratulálhattok nekem, mivel szétválasztottam Tonyt és Lane-t – dicsekedett.

- Mit csináltál? – háborodott fel Colin.

- Hallottad, tönkretettem a kapcsolatukat, már nem alkotnak egy párt, és amilyen dühös Lane, nem is fog megbocsátani – nézegette unottan a körmét, mintha olyan jelentéktelen dolgokról beszélne, mint a körme alatt lévő kosz.

- Nem vagy normális – szorította meg a villáját a másodszülött fivér, ami el is hajlott.

- Én csak Laney érdekében cselekedtem – ferdített az igazságon.

- Lane-nek az volt az érdeke, hogy egy olyan valakivel legyen együtt, aki hasonlónak született, mint ő, aki megérti, min megy keresztül. Fel tudod fogni azzal a borsónyi agycsökevényeddel, hogy a húgunk kezdett beleszeretni? – kérdezte dühösen.

- Nincs igazad – sértődött meg, és kapta fel Quinn kését, amit a másik bátyja felé hajított, amit persze a fiú könnyűszerrel elkapott.

- Elég legyen – állt közéjük Quinn.

- Sebastian, Sean gyertek, segítsetek megkeresni Laneyt, mielőtt valami butaságot csinál – szólt Colin a két másik fiúnak, akikhez szintén közel állt Lane.

- Persze, de igaz tudod, hogy már nincs a suli udvaron – ásított Sebastian.

- Igazad van – érezte Lane erejének hiányát a vadászatot elrendelő fiú.

- Akkor azt hiszem, hogy nyomkövető vadászatot csapunk – nyújtóztatta ki a tagjait Sean, aki kicsit el is tunyult a kényszerpihenőben, hogy többé nem voltak hivatásos vadászok.

- Negyedóra múlva a suli kapuban. Hozzatok fegyvereket, és kábító lövedékeket, fogalmunk sincs, hogy milyen állapotban van, és út közben milyen lények vadásznak majd ránk – oktatta ki a két fiatalabbat.

- Veletek tartunk – mondta Kyle a hátuk mögül, miközben ott volt mellette Tony, aki igencsak ideges volt.

- Mi történt? – kérdezte Colin idegesen.

- Fogalmam sincs, egyszer Isabellel beszélgettem, a következő percben az ágyamban ébredek meztelenül, és Kyle azzal a hírrel fogad, hogy Lane zabos rám – felelte Tony, akit nagyon dühített, hogy nem emlékszik mi is történt.

- Negyedóra múlva a főkapunál, két kocsival megyünk – jelentette ki Quinn.

- Kyle te a motorodon jössz, azzal úgyis gyorsabb és ügyesebb vagy, mint mi a kocsikkal – utasította a testőrét Tony.

- Igenis – hajolt meg, hiszen most hercegi parancsot kapott.

- Akkor gyerünk! – mondta Colin, és visszavitte a tálcáját, miközben a bátyja tett egy kis kitérőt, hogy lemondja a programját Emilyvel.

- Mi a baj? – kérdezte ijedten Emily, mivel soha nem látta Quinnt ilyen dühösnek.

- Van egy kis probléma a húgommal, Lane megzavarodott, valószínűleg összevesztek Tonyval, és most kint van, be kell hoznunk. Nem tudom, hogy mikor érek vissza, szóval bocsáss meg! – kérte bűnbánóan.

- Semmi gond, majd az ünnepek után bepótoljuk – állt fel, és szenvedélyes csókot lehelt barátja ajkaira, amitől a fiúnak sokkal jobb kedve lett.

- Egy angyal vagy – ölelte át szorosan, amiben annyi furcsaság volt a lány számára, hogy nem érezte a fiú testének a melegét. Múltkor sem érezte teljesen, de akkor betudta a hidegnek és a kabátoknak, most viszont melegben voltak és kabát nélkül.

- Csak a hátam nem tollas még – jegyezte meg kissé cinikusan.

- Tudom, hogy nem vagy madáreszű. Mindegy, még megpróbálok jelentkezni – és egy gyors csók után távozott. Ha tudta volna, hogy évekig nem is fognak találkozni, akkor biztos jobban kihasználta volna a helyzetet.

 

Lane mindeközben továbbra is tombolt. Akármilyen démon jött felé, ő nem kérdezett csak megölte. Az embereknél igyekezett némileg visszafogni magát, mivel még annyira eszénél volt, hogy nem szabadítja magára a vadászokat. Most nem volt olyan állapotban, hogy a rátámadó emberek életét megkímélje. Érezte a nyomást a mellkasában, amitől meg akart szabadulni. Nem tudta, hogy ez miért van, csak annyiban volt biztos, hogy nem akarja ezt a fájdalmat.

 

Tony és Kyle összekészült a vadászatra. Tonynak fogalma sem volt róla, hogy mi történt, de az biztos, hogy Isabell működött. Ahogy átöltözött rájött, hogy bizonyosan Isabell olyan helyzetet teremtett, amiből Lane arra következtetett, hogy volt valami intim közöttük. Ettől persze irdatlan dühre gerjedt, hogy a szőke lány megint tönkreteszi a boldogságát. Kyle a katonai egyenruháját vette fel, amin ott volt a farkas jelkép, így mindenki tudtára hozta a démonvilágban, hogy ő egy igen erős vérfarkas, akitől okkal kell tartani. Tony egyszerű öltözéket vett fel, hogy ő maga hercegként ne hívja fel magára a figyelmet.

Alig tíz perc múlva már úton is voltak. Shane és Isabell kivételével az összes Mealorie szülött Lane után eredt. Kyle motoron, míg Tony félig átváltozott vérfarkasként követte a szélben szálló vér illatát, és a vámpírok után maradt hamut. Tudták jól, hogy Lane nagyon dühös, ezért a két bátyja a lőfegyvereiket megtöltötte nyugtató lövedékekkel, hogy így a legkevesebb kárt tegyék a lányban.

Lane tébolya kezdett úgy elhatalmasodni, hogy már észre sem vette, hogy követik őt. Egyre szadistábban gyilkolta a fajtársakat, nem is foglalkozva azzal, hogy az illető szokott-e emberi vért fogyasztani. Már közel járt az idő az éjfélhez, mikor beérték a lány, aki, amint meglátta Tonyt még dühösebb lett.

- Még ide mered tolni a pofádat? – támadt a fiúra.

- Mondd már el, hogy mit csináltam, amitől így kiakadtál rám! – kapta el a rátámadó lányt, és teperte le a földre, ahol szorosan tartotta.

- Te voltál olyan kanos, hogy a randink előtt lefeküdtél Isabellel – próbált szabadulni.

- Te mocsok – háborodott fel Hana, és rúgott bele a fiú oldalába.

- Nem feküdtem le vele – szisszent fel, mikor Hana a következő rúgást vitte be.

- Akkor miért feküdtetek meztelenül egymást ölelve az ágyadban? – kérdezte Lane.

- Elmondhatom, hogy mi történt? – kapta el Hana lábát, aki még egyet akart bele rúgni.

- Hogy őszinte legyek Tony, ez elég egyértelmű szituációnak tűnik – jegyezte meg Quinn.

- Isabell altatót csempészett a vérbe, amivel meg akartalak kínálni este Lane, utána békejobbot ajánlott, és ittunk erre. Ő valami alkoholt, én meg a vért, aztán elsötétült a világ. Higgyetek nekem! – győzködte őket.

- Te is tudod, hogy Isabell mindig hazudik, mikor kinyitja a száját. Másfelől, hogy tudott bármit is önteni a vérbe. Ismerlek, nem vagy amatőr, hogy őrizetlenül hagyd a vért – fordította el a fejét Lane, hogy ne kelljen látnia a fiú arcát.

- Lane tapintsd ki a pulzusomat, és vedd észre, hogy nem hazudok – felelte miközben a lány egyik kezét a nyakához húzta. – Várj, igyál a véremből – hajolt közelebb felajánlva a nyakát.

- Nem Tony. Már régebben is elárultál. Én azt hittem, hogy megváltoztál, és lehet benned bízni, de nem – folyt végig egy könnycsepp az arcán.

- Lane ne! – próbált tiltakozni.

- A nyáron, mikor segítened kellett volna, te inkább lelöktél a lépcsőn, és ugyanolyan kaján vigyorral néztétek Isaval – tolta el magától a fiút. – Szeretnék hinni neked, de a szemem még sem engedi. Tudom, mit láttam, így erről nem érdemes tovább beszélni – ült fel és mondta ezeket a dolgokat hűvösen.

- És egy független orvosi vizsgálat eredményéhez mit szólnál? – vetette fel Kyle.

- Komolyan mondom, hogy szánalmasok vagytok. Egy dolog hazudozni, de még bizonyítékot gyártani, hogy magatokat igazoljátok, már túlmegy minden határon – engedte ki ismét a szárnyait, és döfte át velük Tony vállait,akitől így teljes mértékben meg tudott szabadulni.

- Lane, adj legalább egy esélyt! – kérte.

- Már nem tudott benned bízni – állt fel.

- Ez így nem igazság. Ártatlan vagyok és be is fogom bizonyítani.

- Hogy letettek mindketten meztelenek, Isabell elég gyenge, hogy az eszméletlen tested levetkőztesse egyedül – felelte.

- Elég lesz, menjünk vissza az iskolába, hiszen néhány óra múlva indulunk haza – szólt közbe az eddig csendben lévő Sean.

- Első karácsony apuék nélkül – lett szomorú Hana.

- Nyugi, nem lesz karácsony, mert mi azt nem ünnepeljük – felelte Lane.

- Ez gáz – grimaszolt Sebastian.

- Menjünk vissza a kollégiumba! – tekintette lezártnak a témát Quinn. – Tony egy ideig kerüld el a családunkat! – kérte.

- Eddig becsületesnek tartottalak titeket, akik nem ítéltek egyoldalú vallomások alapján, de úgy tűnik tévedtem – mondta szomorúan.

- Nem egyoldalúan vagyunk, de most túl idegesek és zaklatottak vagyunk a józan gondolkodáshoz. Ezért kérünk mindenkit, hogy nyugodjon le, és majd néhány nap múlva beszéljük át a történteket. Biztos vagyok benne, hogy mindenre van ésszerű és logikus magyarázat – tekintett figyelmeztetőn Tonyra, aki ebből tudta, hogy a legidősebb Mealorie testvér hinni akar neki, de a húgaival mégsem fog vitatkozni.

- Rendben, amint van kézzel fogható bizonyítékom jelentkezem, mivel nem tűröm sokáig, hogy a becsületemen csorba legyen – intézte főleg Lane-nek a szavait, de a lány olyan ellenséges volt, mint nyáron, mikor vadászpartnerek lettek.

Lane beszállt Colin kocsijába, majd a következő percben Hana és Sean követte a példáját, azzal a különbséggel, hogy hátra szállak be. Colin értette, hogy csak rá várnak, ezért intett az ott maradottaknak, és távoztak.

- Na, jó. Most te velünk jössz vissza és elmondasz mindent, kezdve ott, hogy miért ment Lane a kollégiumi szobádba? – komorodott el az arca még jobban.

- Szerinted mit keresett ott olyan későn? – kérdezte cinikusan. Nem akarta elmondani, hogy mindennél komolyabbra akarták fordítani a kapcsolatukat, hogy ezáltal elválaszthatatlanok legyenek.

- Ne beszélj így velem, mert még jelen pillanat a te pártodon állok, de ez könnyen változhat, tekintve, hogy a húgaim szavával áll szembe a tiéd – fegyelmezte.

- Rendben, igazad van – sóhajtott nagyot, és belekezdett a mesélésbe.

Quinn és Sebastian figyelmesen hallgatta a történteket, és Tony szívdobogását is. Miután végighallgatták az eseményeket elég tanácstalanok voltak, mivel jól tudták, hogy Tony igazat mond másfelől Lane biztosan látta őket egymás mellett feküdni. Quinn reflexből mélyet sóhajtott, mivel rájött, hogy Isabell kihasználta, a lehetőségeket és megrendezte a megcsalás látszatát, hogy Lane-nek rossz legyen. Csak azt nem értette, hogy miért, hiszen nem gyűlölheti ennyire a húgukat, hogy minden alkalmat kihasználva keresztbe tegyen neki. Másfelől, Isabell tisztában van azzal, hogy ő az egyetlen Mealorie, aki ember, vagyis nem lehet olyan ostoba, hogy direkt hergelje Lane-t. Vagyis valaki támogatja a mesterkedéseit.

- Szerinted Quinn? – zavarta meg a gondolatmentét Sebastian, aki maga is hasonlókra gondolt, annyi különbséggel, hogy neki konkrét ötlete is volt a valaki személyére.

- Menjünk vissza a suliba, és pihenjünk. Hosszúvolt a mai nap. Remélhetőleg Laney nyugszik annyit a következő pár napban, hogy az eszére is hallgasson a sértett büszkesége helyett – vélekedett.

- Miért kell neki annyi idő? – kérdezte Tony összetörve.

- Az örökké valóságnak egy piciny része csupán, szóval maradj nyugodt és várj Lane-re türelmesen – osztotta ki Sebastian, aki nagyon szerette a fiatalabbik unokanővérét.

- Rendben – sóhajtott Tony.

- Menjünk haza végre! – sóhajtott Quinn, és beült a kocsijába. Sebastian szorosan követte, míg Kyle a motorján helyezkedett el. – Tony te nem jössz? – kérdezte a fiút.

- Inkább futok egy keveset – vélekedett Tony.

- De olyan terepen tedd már, ahol tudok melletted ezzel a gyönyörűséggel haladni – paskolta meg a motorját.

- Rendben – bólintott. Ismerte a szőke fiút annyira, hogy számára a motor volt a táltos paripa, és a hatalmas kardja bármelyik fegyvernél többet ért.

Quinn hamarosan elhajtott, majd Tony átváltozott, és a főutak melletti fás területeken futott, miközben Kyle ott haladt mellette. A fiatal testőr nem akarta magára hagyni a barátját. Úgy érezte, hogy most jött el az ideje, hogy ő is tegyen érte valamit, hiszen évekkel ezelőtt megmentette a haláltól és értelmet adott egy farkasnak született utcagyerek számára. Tudta jól, hogy Tony számára szabadság kell, hogy csak egy egyszerű farkas legyen. Mindig csodálta, hogy a herceg milyen fegyelmezetten tűrte a kiképzést, és a tanulást életük első évtizedeiben.

Aztán rátalált a szerelem nevű betegség is egy vámpír személyében, aki ostoba suhanc és az életről semmit sem tud még, és egy ilyen lányt akar a hercegnének? Kyle már sokszor töprengett azon, hogy miért a három testvér áll a fajtájuk élén. Tudta, hogy már a születésük folytán erősebbek, mint a többi született farkas vagy a megharapottak.

Míg Tony kifutotta magából az ideget, a Mealorie testvérek visszatértek az iskolába. Sebastian szólni akart Lane-nek, hogy Tony igazat mondott, de Quinn türelemre intette. Ismerte annyira a húgát, hogy tudja, egy ilyen támadás után nehezen áll talpra, főleg, hogy a testvérük árulta el.

Lane szomorúan ment vissza a lány kollégiumba. A szobája ajtajában találkozott a vigyorgó Isabellel, aki élvezte a diadalát.

- Nocsak, milyen szomorú vagy Laney? – nevetett szinte.

- Mintha nem tudnád, hogy miért – vágott vissza.

- Már nagyon vágytál rá, hogy elveszítsd a szüzességedet? – lépett el az ajtóból, és járta körbe a húgát.

- És milyen az a tudat, hogy mikor te oszladozó vénasszony leszel, én még mindig fiatal leszek és bármelyik fiatal srácot megkaphatom? – mosolygott mintha erre vágyna.

- De egyikük sem lesz Tony, akinek már elkötelezted a szíved. Milyen érzés, hogy a nagyszerelmed nekem hamarabb megvolt? – engedte el a füle mellett Lane visszavágási próbálkozását. Lane annyira zaklatott volt, és zúgott a feje, hogy nem is tudott a nővére szívverésére koncentrálni.

- Takarodj a közelemből, mert nem állok jót magamét! – lökte el a nővérét, aki jó néhány métert repült, és csak a folyosó végén lévő fal állította meg.

- Már csak egy kis rontás kell – tápászkodott fel a földről Isabell. Tudta jól, hogy ha Lane lenyugszik, akkor ismét egy élő hazugságvizsgáló lesz, és akkor kiderülhet minden, hogy csupán némi zsebpénzért csinálta mindezt.

Visszament a szobájába és elővett egy könyvet, amit még tegnap ki a könyvtárból. Rengeteg rontás és átok volt benne, amiket még az erősebb mágusok is csak nehezen tudnak kivédeni. Kikereste a számára kellőtt, és hozzálátott a végrehajtás második fázisához, mivel a hajszál megvolt a húgától. Nem igazán mentek neki a segítő varázslatok, mindig csak a rontásokban volt jó. Úgy gondolta, hogy ez az Oveans öröksége, hiszen rengeteg szerelmi bosszú átok volt a nénik tarsolyában.

Lane, ahogy belépett a szobájába rögtön meglátta Lilyt, amint az ágyán olvas pizsamában. A vörös hajú lány sokkal vidámabb és felszabadultabb volt, mióta Kyle az iskolába érkezett. Nem merte senkinek sem beismerni, de szerelmes volt a szőke hajú fiúba. Néhányszor sikerült már úgy baráti szinten beszélgetnie vele, és jól tudta, hogy Kyle nem hisz a szerelemben, sőt még őrültségnek is tartja. Ez kicsit elszomorította, hiszen csak ő lehet olyan szerencsétlen, hogy egy szerelemellenes vérfarkasba szeret bele.

- Nem úgy volt, hogy Tonynál alszol? – érdeklődött megilletődve.

- Változott a program – mondta szomorúan, és ledobta magát a saját ágyára.

- Kyle visszakövetelte az ágyát? – mosolygott kedvesen, mire Lane nem bírta tovább és eleredtek a könnyei.

- Bár csak az lett volna, és bár ő – törölte meg a szemeit, miközben a teste rázkódott a zokogástól.

- Mi történt Lane? – tette oldalra a könyvet, és sietett oda a barátnőjéhez. Csak most vette észre, hogy Lane csupa por.

- Nem akarok róla beszélni – kerülte ki a válaszadást.

- Rendben, akkor én most készítek egy teát, és te mesélsz, amiről csak akarsz. Anyukám is így szokott lenyugtatni, mikor remegek a sírástól – lépett be a mosdóhelyiségbe, ahol vizet engedett a vízforraló kancsóba és odatette melegedni.

- Lily én nem szeretem a teát – próbálta elkerülni a lány kedvességét.

- Van, amikor én sem, de a közös teázás megnyugtatja a lelket. Kettesben kortyolgatva a teát segít ellazulni és józanabbá válni. Mondanám, hogy igyunk sört, de kiskorúak vagyunk és már olyan késő van, hogy a pubok is bezártak – mosolygott.

- Rendben, egy teába nem halok bele – vont vállat, és felült. Jól esett neki a lány baráti gondolkodása.

Hamarosan elkészült a tea, aminek az ízét persze nem érezte, mégis a melege felmelegítette Lane lelkét is, így könnyebb volt megnyílni Lily előtt. Elmesélte neki az ígéretét, amit nem tudott betartani, mivel Tonynak mégis Isabell kellett. Lily figyelmesen hallgatta, nem tett megjegyzéseket, nem fintorgott, csak csendben itta a teát. Mikor Lane befejezte a mesélést, csak akkor szólalt meg.

- Lane szerintem meg kellene beszélned a dolgot Tonyval is. Most elmondok valamit Isabellről, amit a családja nem hiszem, hogy tud – nyalta meg a száját. – Tavaly még volt az iskolának egy nagyszerű vízilabda csapata is, akik sok munkával elértek odáig, ahol akkor voltak. A nővéred a csapatkapitány barátnője volt, akit Williamnek hívtak – vett mély levegőt, látszott rajta, hogy nehéz róla beszélnie. – Egy végigszeretkezett éjszaka utána ellopta a csapat stratégiai edzésterveit, hogy milyen formációban támadnak. Nem kell mondanom, hogy csúfosan kikaptunk a következő meccsen. Persze az ellenfél rögtön elmondta, hogy kitől kapták az infókat – mondta szomorúan.

- Gondolom, a nővérem mindent tagadott – törte meg a pár perces beállt csendet Lane.

- Igen, azért rendezte a bulit augusztusban, hogy visszatérjen a kegyeinkbe. Ha te nem vagy ott, akkor senki sem állt volna szóba vele az idén.

- Értem, és mondd csak, miért mondtad azt, hogy csak Williamnek hívták a nővérem volt pasiját? – itta ki a teáját.

- Mert meghalt a meccs közben. Senki sem érti, hogyan. Még minden rendben volt mikor megérkezett. Szokás szerint megkapta Bellától a szerencse pusziját, és a termoszát, amiből ivott is. Emily meg van győződve róla, hogy Isabell ölte meg, de bizonyítani nem tudta. Azóta is gyűlöli a nővéredet, és Calebet, mert akkor nem állt ki mellette – mondta el történteket.

- Emily és William közel álltak egymáshoz? – nem volt még világos neki ez a pont.

- Testvérek voltak, William egy évvel járt felettünk. Úgy hallottam, hogy gyerekkorukban a legjobb barátok voltak. – felelte, mire Lane elejtette a csészéjét.

- Így már érthető Emily gyűlölete. Nem is értem, hogy az én barátságomat miért kereste, ha már annyira hasonlítunk a nővéremre külsőleg.

- Mert Isabell gyűlöl téged, emellett csodálja a tehetségedet. Sok közös van bennetek, mint az úszás és ő is játszik hegedűn. Ezenfelül, a bátyádba is beleszeretett, mikor az lecsapta az unokafivérét – magyarázta a viszonyokat.

- Azt hiszem, már sok volt ez az információmennyiség a nővéremről – fogta meg a pizsamáját és kezdett el átöltözni.

- Holnap még indulás előtt beszélgess el Tonyval, mert szerintem nem csalt meg, hiszen szeret téged – mondta csendesen.

- Honnan veszed ezt ennyire biztosra? – vonta fel az egyik szemöldökét Lane.

- Kyle és ő ebben az érzelemben nem tudnak hazudni – mondta titokzatosan.

- Ezt te honnan tudod? – lepődött meg a fiatal draklialány.

- A nővérem is közülük való, meglehet, hogy őt megfertőzték a fiúkkal ellentétben, de tőle tudom, hogy Kyle és Tony ilyennek születtek. Hűségesek és nem hazudnak a szeretetteiknek – tette Lane vállára a kezét.

- Szóval, akkor nem ijeszt meg a tudat, hogy velük jársz egy iskolába? – kérdezte félve.

- Elfogadom őket, máskülönben a nővéremet is meg kéne tagadnom, amit nem tehetek, mert mikor a szörny, aki olyanná tette őt, engem is megtámadott, és a nővérem engem védett, az alig öt éves kishúgát – rezzent össze az emlék hatására.

- Biztosra veszem, hogy nagyon szeret téged. Most ideje lesz aludni, mert holnap a takarító néni felmosórongya jobban fog kinézni, mint mi – nézett a karórájára, és látta, hogy elég késő van már. Ekkor érte felismerés, hogy Tonytól kapta ezt az órát, így jobb lesz levennie, míg nem tisztázzák a helyzetet.

- Igazad van – állt fel Lily a barátnője mellől, és tette le a csészéjét, majd lekapcsolta a villanyt. – Jó éjt Laney – mondta, miközben bebújt a saját ágyába.

- Jó éjt – mondta Lane, miközben betakarózott. Olyan üresnek érezte a csuklóját, mint a lelkét, de mégsem tartotta helyesnek visszavenni az ékszert.

Még órákon keresztül gondolkodott a mai nap eseményein, és azokon a dolgokon, amiket megtudott a nővéréről. Egyre erősödött benne a gyanú, hogy a szeme jelenleg nem hihető tanú. Ezzel a gondolattal aludt el, mire Isabell rontása életbe lépett. A szőke lány direkt úgy intézte, hogy amint Lane elalszik, kezdődjék meg az ügy lezárása. Ahogy Lane elméje átlépett az álomvilágba magát látta, ahogy boldogan sétál Tony szobája felé. A vérfarkas kastélyban volt, és mosolyogva ráköszönt a szembe jövő Phil, aki elég megviseltnek látszott, de attól függetlenül bátorságot adott a lánynak.

Hamarosan elért ahhoz a bizonyos szobához, ahol az ígéretét tette Tonynak. Nagy levegőt vett, kopogott, majd benyitott. A következő percben sikítani lett volna kedve, mivel látta a vadul szeretkező nővérét és Tonyt. Mikor észrevették, hogy ott áll csak gúnyosan mosolyogtak rá és még érzékiebben kezdték el csinálni. Lane a könnyeivel küszködve szaladt el onnan, vissza a neki kiutalt szobába, de ahogy benyitott ott sem fogadta más látvány. Dühösen csapta be az ajtót, és próbált egy másik szobába bemenni, de olyan volt, mintha minden szobában csak őket látná. Összetörve roskadt le a folyosón az utolsó ajtó mellett.

- Lane – hallotta meg végül Tony hangját, ami mindig olyan kedvesen szólította őt.

- Mit akarsz? – nézett fel sírva, és látta meg a fiút köntösben, ahogy lenéz rá és a kezét nyújtja felé.

- Most téged megdugni. Kíváncsi vagyok, hogy melyik Mealorie lány a jobb. Gyere, essünk túl rajta, mert utánad Hana jön – lett olyan kegyetlen a hangja, mint mikor még rosszban voltak.

- Szemét, meg ne próbáld! – csapott felé az öklével, de Tony kikerülte.

- Milyen kár, ha kicsit később jöttél volna, és ha annyit foglalkoznál a külsőddel, mint a többi normális lány, akkor te lehettél volna a legboldogabb szűz az iskolában ma éjszaka, és csak holnap reggel szembesültél volna az igazsággal, mikor már elveszett az ártatlanságod – próbálta végig simítani az arcát, de Lane nem hagyta.

- Hagy békén te mocsok! – vágta pofon a bunkó fiút, mire az a falhoz szorította.

- Mekkora hülyeség összekeverni titeket Isaval. A te bőröd természetellenesen fehér, míg az övé napbarnított – csókolt bele a nyakába, majd lehúzta a melegítő cipzárját. Lane azt hitte, hogy ennél nem érezheti magát megalázottabban, hát tévedett. – Te ilyen gagyi fehérneművel készültél? – nevetett Lane arcába.

- Dögölj meg! – lökte le magáról, és elkezdett futni onnan. Nem tudta, hogy merre is megy, mivel a könnyeitől elhomályosult minden. A következő pillanatban érezte, hogy valaki megszorítja a karját. Azt hitte, hogy Tony az. Már megfordult, hogy megüsse lendületből, de meglepetésére Lily volt az.

- Ébredj fel Laney! – mondta határozottan, miközben Lane érezte, hogy valaki rángatja a karját. Az álombeli helyszín egyre jobban kezdett halványulni, és hamarosan megpillantotta Lily aggódó arcát a valóságban is.

- Már jól vagyok – mondta, és ekkor döbbent rá, hogy a valóságban is sír.

- Nem vagy jól – ölelte át Lily.

- De jól leszek, amit túlteszem magam a bánaton – töröltem meg az arcát.

- Próbálj meg még egy kicsit aludni! – javasolta.

- Mennyi az idő? – nézett rá a karórájára, és látta, hogy még korán van, de nem mert visszaaludni. – Inkább olvasok kicsit, ennyi időre már felesleges visszaaludni – ült fel rendesen az ágyában.

- Nem Lane, pihenj! – parancsolt rá.

- Nem tudok. Lelkileg fáradt vagyok, de a testem még nem. Szóval, ébren maradok, és reggeli után egyből indulok haza, ahol szinte halálra úszom magam – mondta el a tervet.

- Nem lesz ez így jó – tiltakozott.

- Tudom, de nem merek ismét elaludni, mert nem alszom olyan mélyen, hogy ne emlékezzem a rémálmokra, mikor újra azt látom, hogy Tony megcsalt. Tudom, hogy szerinted nem, és én is szerettem volna ebben hinni, de most úgy tűnik, hogy az agyam nem akar ebben hinni – túrt bele a hajába.

- Most az ünnepek alatt hátha jobb kedved lesz – vélekedett.

- Egy normális családban talán. De nálunk vadászattal telik a karácsony. Csak látjuk, hogy az emberek jobban szeretik ilyenkor egymást, rengeteget olvastunk a hagyományokról, filmeket néztünk ezzel kapcsolatban, de átélni soha nem volt alkalmunk. A legbékésebb karácsonyom eddig arról szólt, hogy LAOM voltam, és a színpadon hegedültem, míg a fivéreim vámpírokat kaszaboltak – mondta szomorúan.

- Sajnálom – mondta Lily.

- Ugyan, ha nem tudom, hogy mi az a boldogság, akkor nem is hiányzik – erőltetett mosolyt az arcára.

- Ez nem igaz – tiltakozott Lily.

- Mindegy, én így gondolom. Most felöltözök, és futok egyet a parkban, úgyis napfelkelte van – próbálta megnyugtatni a gondoskodó szobatársát.

- Rendben – bólintott ásítva Lily, és visszafeküdt. Lane felöltözött melegítőbe, összefogta a haját, feltett egy napszemüveget, és elhagyta a szobát.

Az udvaron csípős hideg volt, és a hó is leesett már, de ez nem érdekelte. Úgy gondolta, hogy a benne tomboló indulatokat így tudja lenyugtatni a legjobban. Ahogy kilépett az iskola parkjába rögtön elkezdte róni a köröket az épületek körül. Még az iskola őrség is az ablakból figyelte, mivel számukra is túl hideg volt, míg ez a fiatal lány egy vékony melegítő együttesben és sportcipőben szaladgál a hóban.

Tony sem tudott aludni, ő állandóan csak arra tudott gondolni, hogy mi van, ha Lane nem bocsát meg neki. Ő a szokásos helyén, a tetőn elmélkedett a szakítás bánatán. Szerencséjére most az őrök sem zavarták, mert semmilyen körülmények között nem mozdultak volna ki a hidegbe. Először fel sem igazán akart nézni, mikor meghallotta, hogy járkál lent valaki a hóban, mégis győzött a kíváncsiság, és vetett egy pillantást az elvetemült illetőre. Amikor meglátta, hogy Lane az, gyorsan megigazította magát, majd leugrott a tetőről, és a lány után sietett.

- Lane – kiáltott utána, mire a lány annyira megijedt a neve hallatától, hogy megcsúszott a hóban, és hasra esett. – Jól vagy? – sietett oda, és segített felállni.

- Úgy nézek ki, mint aki jól van? – kérdezte idegesen, miközben kapkodva visszavette a napszemüveget.

- Erre semmi szükség most – akarta levenni. – Nem látsz benne semmit, hiszen szabályosan sötét van – mire Lane a kezére csapott.

- Nagyon is jól tudod, hogy vámpír vagyok, szóval kitűnően látok a sötétben, és ha egy napszemüveget akarok felvenni, akkor ebben nem fogsz meggátolni – mondta indulatosan.

- Tudunk végre beszélni higgadtan? – próbálta megtudakolni, hogy mennyire nyugodott le.

- Figyelj, pocsék éjszakám volt, és alig aludtam pár órát, mindezek mellett túl vérszomjas vagyok, hogy bármiről is beszéljek veled – utasította el.

- Akkor itt vagyok én, igyál az én véremből – húzta le a pulóvere cipzárját, hogy a lány hozzáférjen a nyakához. Lane remegő ujjakkal nyúlt a fiú nyaka felé, mire alig érintette meg a bőrét, máris bevillantak neki az álomképek, ahogy Tony szeretkezik a nővérével.

- Nem jó ötlet – indult vissza a szobájába.

- Lane, várj! – kapta el a kezét, mire Lane ismét látta, hogyan falják egymást egyre jobban.

- Stagdel, mit nem értesz azon, hogy nem? – lett dühösebb, és tolta fel a napszemüveget a fejére, mire Tony meglátta a sírástól kipirosodott szemeket. Tudta jól, hogy a lány is szereti, másképpen nem sírna ennyit, de mint tudjuk, aki szerelemre képes, az gyűlöletre is.

- Értem, de nagyon szeretnék veled beszélni – próbált a lelkére beszélni.

- Most nem, amikor visszajöttünk a szünetről – sóhajtott mélyet. – Szerintem akkorra kicsit lenyugszom, feltéve, ha a nővérem nem lesz a közelemben – húzta ki a kezét Tonyéból.

- Lane, az túl sok idő. Igyál a véremből! – próbálta meggyőzni.

- Nem akarok élő szervezetből inni, túl sok lenne az inger és az érzelem, és most az én érzelmeim is túl sokak a számomra.

- Ne mondd ezt! – ölelte meg, majd mielőtt a lány bármit tehetett vagy mondhatott volna, meg is csókolta, mire Lane-ben az álom vége rémlett fel, az álombéli Tony szavai, amilyen megalázóan beszélt vele.

- Engedj el te szemét! – lökte el magától, és szaladt el onnan. Tony nem értett semmit, azon kívül érezte, hogy valami rontás lengi körül a lényét.

- Valaki ezért nagyon meg fog fizetni – mondta dühösen Tony.

Visszatért a szobájába, ahol már Kyle már indulásra készen állt. Mikor meglátta, hogy a hercege milyen dühösen jött vissza, némi félelem gyúlt a szívében. Nem merte megkérdezni, hogy mi is a baja, mert tartott, hogy valami nagyon csúnya fog történni, ha hozzászól. Bár azt sejtette, hogy Lane továbbra sem hajlandó vele beszélni.

 

Mindenki számára nehéz volt az indulás ideje, Quinn a szemével megkereste Emilyt, és az ígéretéhez híven odament hozzá, hogy beszéljenek. Gyengéden megkocogtatta a lány vállát. Emily kíváncsian fordult meg, és mikor meglátta, hogy ki zargatja, boldog mosolyra húzódtak az ajkai.

- Szia – köszönt kissé fáradtan Quinn.

- Szia – ölelte meg Emily a fiút.

- Sajnálom, hogy a tegnap este elmaradt, mennyivel szívesebben lettem volna veled, mint a húgaim balhéját rendezzem – viszonozta a lány ölelését, miközben igyekezett mélyen magába szívni a lány illatát.

- Semmi baj, bár valóban jó lett volna együtt lenni kicsit, mielőtt hazautazunk – simogatta meg a fiú arcát.

- Megpróbállak keresni, ha vége a vadászatnak, habár már nem vagyunk tagja a Ligának, szóval, amint véget ér az apám kínzása, ígérem, kereslek – próbálta minél jobb színben feltüntetni a távol töltendő időt, mire Emily egy csókkal fogta be a száját.

- Nyugalom, ilyenkor a család a legfontosabb. Nagyon fogsz hiányozni, de majd csak találunk rá alkalmat, hogy találkozzunk, hiszen a suli legokosabb fiújával járok - mondta a csók végén.

- Szóval én vagyok a legokosabb – lepődött meg.

- És szerinted én miben vagyok eredményes? – lett kíváncsi.

- A szememben te úszol a legkecsesebben, és te vagy a legigazságosabb is – viszonozta a bókot. Lane ekkor érkezett ki az utazótáskájával, és látta meg az ölelkező párt. Rossz érzése támadt, mivel még jól emlékezett a tegnap este megtudott információkra, miszerint Emily bátyját Isabell ölte meg. Mi van, ha Emily így akar bosszút állni a nővérén, hogy elveszi a rivális lánytól, a kedvenc testvérét. Kicsit a lányra koncentrált, és hallotta a szívdobogását, és ebből tudta, hogy őszintén beszél a testvérével. A bátyja arcvonásaiból az jött le, hogy valami kellemeset hall.

Így hát odalépett a többi várakozó testvéréhez, akik között még nem volt ott Isabell a fiatalabbik lány őszinte megkönnyebbülésére. Éppen bepakolt a kocsija csomagtartójába, és azon gondolkodott, hogy még kit vigyen magával. Végül Sebastianra esett a választása, mivel a vörös hajú fiú elég csendes volt, és tekintettel volt a zeneválasztásra, ami a többi Mealorie testvérről nem volt elmondható. Még Hana és Sean is próbált bekerülni oda, de mindkettőt túl lelkesnek találta a hangulatához. Colin viszont szívesen elvitte a hoppon maradt két kicsit. A jelenlévő két legidősebb lopva figyelte közben bátyjuk kapcsolatát, mire Lane fejében egyre jobban szöget ütött, hogy a nővérük tényleg olyan gonosz lenne, ahogy Lily mesélte tegnap.

- Hé Colin, szerinted Bella képes lenne gyilkolni? – szólította meg a bátyját.

- Tudod, hogy igen. Tony életére is rátört, másfél hónapja – felelte. – Bár mi halhatatlanok vagyunk, így nem érhet el vele semmit, de kísérletezni kísérletezhet – gondolkodott el.

- Azt hallottam, hogy tavaly megölte Emily bátyját – fogta suttogóra a hangját.

- Kitől? – váltott át a kárhozottak nyelvére a bátyja, és lett sokkal komolyabb.

- Lily mesélte tegnap este, mikor a Tony esetet vitattuk meg. Én annyira szeretnék hinni neki, de egyre másra azt látom magam előtt, hogy szeretkeznek, és így nem tudom elviselni se Tony látványát – remegett az idegtől.

- Anyával kell majd megbeszélned, hiszen ő csak tapasztaltabb, mint a tuskó bátyáid – csalt mosolyt a lány arcára.

- De én ilyen tuskón szeretlek titeket – ölelte meg a fiút. Végre el tudta kicsit engedni magát, élvezte, hogy a bátyja erős karjaiban lehet, mikor meghallotta Isabell hisztérikus hangját.

- Azonnal engedd el a bátyámat te ribanc! – Lane annyira élesen hallotta a hangját, hogy azt hitte neki szól. Éppen ki akarta oktatni, hogy Colin igenis az ő bátyja is. Azonban, mikor felkapta a fejét, és a nővérét kereste, sehol sem látta maga körül. Ekkor hallotta meg Quinn hangját, amiből rájött, hogy valószínűleg Emilynek szólt.

- Isabell állj le! – szólt a húgára.

- Quinn veszélyben vagy mellette, meg akar ölni téged, mint… - nyelte vissza a mondatot.

- Mint kicsoda kit? – kapott a szón Emily.

- Nem érdekes – fordította el a fejét.

- Williamnek hívták, ha elfelejtetted volna – emlékeztette.

- Rosszul gondolod – tiltakozott.

- Nem tudom bizonyítani, mert eltűnt a termosz, amit te adtál neki, de tudom, hogy te voltál. Nincs az az isten, hogy egy egészséges tizennyolc éves fiú, csak úgy meghalljon – állt ki a véleményéért.

- Egyszer a te szíved is megáll – mosolygott gonoszan.

- Elég volt Isa, menj a kocsihoz, és várj meg! – parancsolt rá Quinn, ezt nem akarta Isabell csak úgy hagyni, már nyitotta a száját a válaszra, de a bátyja megelőzte. - Még egy szó, és mehetsz gyalog haza, mert a másik két ikertestvérünk nem enged a kocsijába – figyelmeztette.

- Rendben, igyekezz – felelte sértődötten, és ment is a többiekhez. Ahogy odaért, Lane rögtön beült az autójába, és várta, hogy elindulhassanak. Úgy volt, hogy ez tízkor fog megtörténni, de Emily és Quinn egészen egymásba feledkeztek. Lane szívesen rájuk szólt volna, de eszébe jutott, hogy mert ő csalódott a fiújában, nem teheti más kapcsolatát is tönkre.

Jó félórás késés után végre a legidősebb testvér is csatlakozott hozzájuk, de csak azért, mert a Danvers család sofőrje megérkezett Emilyért. A legidősebb Mealorie fiú arca szinte sugárzott a boldogságtól, hogy nincs egyedül, van egy társa. Azonban a boldog kifejezés két perc után eltűnt az arcáról, mikor Isabell megszólalt.

- Hogy mertél úgy beszélni velem előtte?

- Tiszteld a barátnőmet! – szólt rá.

- Mit látsz abban a trampli Danversben? – háborodott fel.

- Mert talán okos, szép és nagyon kecsesen úszik – felelte.

- Találj más ilyen lányt, megtiltom, hogy vele járj – jelentette ki.

- Hana, nincs kedved gyakorolni azt a bűbájt, mikor egybenöveszted egy ember ajkait? – kérdezte meg az unokahúgát, aki máris ott termett, hogy megtegye Isabellel.

- Hé Quinn, tudod, hogy megteszi – állt a két lány közé Colin.

- Csak nem te akarod csinálni? – kérdezte Hana.

- Eltaláltad – vigyorgott a másodszülött, és a húga szájára tette a kezét, és mormogott pár szót, mire Isabell érezte, hogy a szájai eltűnnek

- Na, akkor induljunk, délre otthon akarok lenni – közölte Quinn. – Hátha tudunk anyával is tölteni egy kis időt. És köszönöm Colin – veregette vállon az öccsét.

- Induljunk! Hana, Sean a kocsiba, és ne verekedjetek össze az anyósülésen! – szólt rájuk Colin.

- Menjen Hana előre, én hátul alszok – felelte Sean.

- Én kezelem a rádiót – lelkendezett Hana.

- Kemény rockot hallgatunk végig, nem baj az is jobb mit Isabell, habár most Isa csendben van – nevetett.

- Nálunk Shane ül elől – közölte Quinn, mire Isabell megütötte a vállánál. – Húgi még egy ilyen, és a csomagtartóban utazol a csomagok helyén – fenyegette meg.

- Úgy szeretlek ilyenkor – ölelte meg a legidősebb fogadott bátyját Hana, mire egy éles dudaszó zavarta meg őket.

- Elindulhatnánk még ma? – kérdezte ingerülten Lane.

- Ők is kemény rockot fognak hallgatni – jegyezte meg Colin, miközben a kocsijához lépkedett.

- Legalább nem a nyálas karácsonyi dalok hatására akarják felvágni az ereiket – mondta Hana. – Bár amilyen kedve van most Laneynek, bárkit felszabdal. Tényleg, miért nem Bella utazik vele, megoldódna a probléma. Már csak azért is, mert többé nem kéne két fajta kaját csinálni az anyukátoknak.

- Induljunk inkább! – tekintette meg sem hallottnak a dolgot Quinn, mire elfoglalták a kocsijaikat.

Út közben senki sem szólalt meg, mivel fáradtak voltak az előző este után, egyedül Isabell szövegelt volna, de neki összenőtt a szája. Jobb is volt így, mivel a hótól és jégtől síkos utakon elég merészen vezettek a testvérei. Születési sorrendben haladtak, mivel Lane most túl vakmerő lett volna, hogy vezesse a bátyjait. Valahogy az összes többi testvért nyomasztotta, hogy Laney szomorú. Általában rá tudtak számítani, az ő beszólásaival lettek elviselhetőek a küldetések. Most pedig szomorú, mert csalódott a szerelemben. Való igaz, ők tudták, hogy szereti, de ettől az alváshiánytól, és a hirtelen hangulatingadozásai miatt hamarosan gyűlöletbe fog átmenni.

Ezenkívül Colin érezte a rontást, míg Quinn nem töltött annyi időt mellette, de tisztán látta a húga pillantásán, hogy szinte rettegve keresi Tonyt. Vagyis valami más is történt, amit ő nem tud. Azonban nincs semmi a világon, amit ő előbb utóbb nem tud meg, így Isabell még keservesen megbánja, hogy a húgukkal húzott ujjat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.