Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


26. rész: A végjáték közeledte

2011.03.05

 

Lane remegve tűrte az anyósjelölt dühös pillantását, miközben még mindig Tony kezét fogta. Az egész olyan romantikus lett volna, ha a farkas nem morog rá fenyegetően. Az agya lázasan kattogott, hogy hogyan szabadulhatna innen ki. Azonban az egyetlen bejáratot Gwendolyn elállta, ablak nem volt, tekintve, hogy egy hegy belsejében voltak. Azonban, ha most ez a tébolyult boszorka megöli, akkor két nap múlva Tony is meghal.

-          Kérem, adjon egy esélyt, hogy kitaláljam, hogy miképpen menthető meg! – kérte.

-          Téged védett, miattad haldoklik – hallatszott a hangján, hogy zokog.

-          Két napom van hátra, két nap múlva így is úgy is halott vagyok, de a halál szolgája adott egy lehetőséget, hogy megtaláljam a gyógymódot.

-          Nem – csapott a hatalmas mancsával Lane felé. A nőnek sikerült elugrani előle, de a falhoz ért. Tudta jól, hogy a következő csapás halálos lesz. Nem mert szembenézni a haragos anyával, így rémülten zárta be a szemeit. Hallotta a lesújtó mancs mozgását, de a fájdalmat mégsem érezte. Félve nyitotta ki a szemeit, és a szerelme hátát pillantotta meg.

-          Tony – illetődött meg Lane.

-          Minden rendben? – kérdezte a kedvesét, miközben felé fordult.

-          Nem, neked feküdnöd kellene – tiltakozott.

-          Nem hagyhatom, hogy ez a banya bántson – vetett egy pillantást az anyja felé, hogy igen őt nevezi így.

-          Hé – háborodott fel Gwendolyn.

-          Persze, ő nevezheti banyának, én meg nem hivatkozhatok így rá – hallották meg Kyle hangját, amiből kihallatszott a komikus sértődöttség.

-          Pofa be! – csapta nyakon Phil, miközben azon imádkozott, hogy a Lady ne végeztesse ki őket ebben a szent pillanatban. – Ő Tony anyja, és egyébként is az úrnő is tiltakozott a megszólítás ellen – magyarázta.

-          Nem, ez a nőstény meg akarta ölni a nőt, akit társamul választottam. Ezt semmilyen farkasnak nem tudnám megbocsátani, akkor sem, ha állítólag az életemet köszönhetem neki – tiltakozott Tony, miközben alig bírt a lábán megállni.

-          Tony könyörgöm, feküdj vissza! – ölelte át Lane, miközben érezte, hogy a férfi teste tűzforró.

-          Phil, Kyle vigyázzatok rá! – intézte a barátainak, miközben visszabotorkált az ágyhoz.

-          Hát jó, de akkor ne halj meg! – figyelmeztette a fiát Gwendolyn.

-          Nem fogok, mert akkor Lucas győzne – szenderedett el.

-          Phil a barátoddal vigyázzatok a lányra az egyik vendégszobában, és gondoskodjatok róla, hogy a következő utasításig ne jöjjön ki onnan – intézte a két férfinak.

-          Igenis – felelték egyszerre.

-          Jaj – szisszent fel Lane.

-          Valami gond van ezzel? – kérdezte Gwendolin.

-          Semmi – felelte gyorsan a nő.

-          James helyezd el őket valahol! – utasította az „alfanőstény” a fiatalabbik gyermekét.

-          Vért kapott már? – kérdezte Kyle Tonyra mutatva.

-          Nem vesztett sok vért – felelte James, miközben intett nekik, hogy kövessék őt a komor folyosókon. Gwendolyn nem bírta tovább, és inkább elsietett onnan.

-          Ilyen helyzetben gyorsítja a felépülést, ha vért kap, főleg, ha ilyen rossz állapotban van – érvelt Lane, miközben elindultak.

-          Mi azt az elvet valljuk, hogy a kényszerített átváltozás és a nyers hús segít. Ha vért vennénk magunkhoz, mikor nem is vesztettünk, akkor nem lennénk különbek a vámpíroknál. Nem is értem, hogy a másik két bátyámat. Hogyan tudnak vérszívót szeretni. Ezzel teljesen megtagadják a régiek áldozatát, akik meghaltak a háborúban – tárt ki egy hatalmas kétszárnyú ajtót.

-          Veled majd el kell beszélgetni a történelemről – figyelmeztette Kyle.

-          Ebben én nem hiszek, de a régiek emlékét semmiképpen nem tagadhatjuk meg – felelte James.

-          Próbáljunk megnyugodni! – kérte Lane.

-          Míg anyám nem kéret titeket, maradjatok itt! – mondta határozottan.

-          Rendben – túrt a hajába Lane, miközben szétnézett a szobában. Egy nem túl gazdagon berendezett szoba volt egy ülőgarnitúrával.

*

Közben a félvér központban az indulatok nem csillapodtak, Michael távozása után. Sean és Shane az apjuk után akartak menni, hogy megadják a férfinak, ami jár. Nem akarták engedni, hogy az apjuk diktálja a szabályokat. Axel tartotta a szemét a két kiskakason, míg Colin a legidősebb fejébe próbált belelátni.

-          Bátyus nem engedem, hogy odamenj – tiltakozott.

-          Tudtommal én vagyok itt az igazgató – sóhajtott mélyet, miközben a szobája felé lépkedett.

-          Emlékeim szerint közösen alapítottuk a központot, a DNS-ünk ugyanaz, így semmiben nem különbözünk, amitől azt hihetnéd, hogy te vagy a főnök. Apa manipulálni akar téged, ne mutasd, hogy még mindig érzel valamit Emily iránt! – figyelmeztette.

-          Akkor te se mutasd, hogy oda vagy az ápolónőért. Emily volt az első nő, aki iránt éreztem valamit, akivel nem álltam vérszerinti rokonságban. Még nő nem nyűgözött úgy le, mint ő. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá. De neked ezt hiába magyarázom – mondta sértődötten.

-          Szóval őt akarod látni, és apa információi nem érdekelnek – szűrte le a lényeget.

-          Talán – lépett be a szobájába, majd az öccse orrára csapta az ajtót.

-          Biztos – jegyezte meg, majd lesétált az előtérbe, ahol Axel megunta a két kicsi lefogását, így falhoz szegezte őket.

-          Jó, hogy jössz – vette észre az érkezőt a szürke hajú férfi.

-          Ezt muszáj volt? – kérdezte a falhoz szegezett öccseit látva.

-          Ők kezdték, mikor megharaptak – mutatta a sérüléseit Axel. – Igaz, be vannak oltva veszettség ellen?

-          Hirtelen, de vicces vagy – túrt a hajába Colin, aki elég ideges volt a tudattól, hogy a családja teljesen szétesett. Lane a vérfarkasoknál, Quinn megkergült a szerelemtől, míg a két öccsük már attól bedilizett, hogy látták az apjukat.

-          Már csak ilyen vagyok. Reno vigyázz a kiskutyákra, míg én a nővértől szerzek fertőtlenítőt. Colin most próbáld te lenyugtatni a kicsiket.

-          Ne beszélj így rólunk! – sziszegte Shane.

-          Akkor te is nyugodj le! Ne viselkedjetek elkényeztetett emberkölyökként. Az ellenfeleink veszélyesek, akik ellen nem küzdhetünk könnyelműen. Tudom, hogy a látványa felidegesített, de nem eshetünk Lane régi hibájába, hogy minden útjába kerülő ellenségnek neki ugrott. Okosabbnak kell lennünk – figyelmeztette őket.

-          De akkor Quinn miért akar elmenni arra az estélyre? Már régen elhagytuk azt a világot – akadékoskodott Sean.

-          A bátyus ott hagyta a szívét. Szerelmes lett Emily Danversbe, aki abban a közegben mozog – emlékeztette a kistestvéreket.

-          Azzal a lánnyal tanulta az alkímiát. Az volt az egyetlen tantárgy, amiből Quinnek szüksége volt korrepetálásra – idézte fel a múltat Shane.

-          Mintha a bátyánknak bármikor szüksége lett volna segítségre a tanuláshoz? – jegyezte meg gúnyosan Colin, miközben leült Reno mellé a padlóra, és az öccseit figyelte.

-          Szóval eljátszotta, hogy süket hozzá – eszmélt az igazságra Shane.

-          Így is mondhatjuk – bólintott a bátyjuk.

-          De miért csinált ilyet, hiszen mindig élvezte, ha eljátszhatta a mindentudó félistent – ellenkezett Sean.

-          Mert Emily soha nem áll volna szóba vele. Vegyük azokat, akikkel Emily nem volt jóban az iskolában. Isabell, bár ezen nem is csodálkozom, hiszen a testvérünk ellenfelet látott benne a legnépszerűbb címért. A másik az unokatesója, Caleb volt, aki a vagyona miatt hitte magát istennek. Ebben a két illetőben az a közös, hogy ok nélkül voltak nagyképűek. Quinn nem akart ebbe a kategóriába tartozni, ezért teremtett magának egy hibát, és elérte, hogy Emily szíve megessen rajta – magyarázta.

-          Valóban kiállhatatlan emberek voltak – higgadt le egy kicsit Sean.

-          Bízzunk kicsit a bátyánkban! – kérte a két fiatalabbat.

-          Rendben, de kíséret nélkül ne engedjük el! – kötötte ki Shane.

-          Valószínűleg Axel kíséri majd el, mivel neki vannak szárnyai, és valami hihetetlenül jó Quinnel a csapatmunkájuk – dicsérte őket Colin. Ekkor érkezett fel a pincéből Wade, aki vért hozott a testvéreknek.

-          Úgy látom Axel sem kímélt titeket – állapította meg.

-          Ha a szép szóra nem hallgattak – fűzte hozzá Colin.

-          Gyerünk, szedd le őket! – állt meg a jelenlévő legidősebb testvér mellett, és a vállánál megböködte a tálcával.

-          Ha biztosan lenyugodtak – felelte, miközben feltápászkodott.

-          Wade kérünk téged, győzd meg őt! – kezdte kényelmetlennek érezni a helyzetet Sean.

-          Szerintem eléggé lehiggadtak – mérte végig őket a nővér.

-          Szerintem még nem, de meggyőzhető vagyok – mosolygott a nőre.

-          Könyörgöm ne előttünk! – kérte Shane.

-          Wade még mindig úgy gondolod, hogy elengedhetjük őket? – karolta át a derekánál a nőt.

-          Nekem nem jó látnom, hogy van még két sérült az épületben – intézte a férfinak.

-          Értem. Szóval, mára végeztél, ha leszedtük őket a falról – vonta le a következtetést.

-          Nagyjából – bólintott.

-          Hány olyan sérült van, akinek nem gyógyult be a sebtisztítás után a sérülés? – ráncolta a homlokát.

-          Mindenki sérülése elmúlt – felelte Wade.

-          Vagyis, ha őket leszedtem, ki is sajátíthatlak – állapította meg a férfi.

-          Legalább ne előttünk beszéljétek le az esti hancúr részleteit! – kérte Shane.

-          Gyere Wade, még pihenek egy keveset a falra szegezve – vezette volna az emeletre.

-          Hé, hova mentek? – kérdezte Sean ijedten.

-          Hancúrozni öcsi – felelte Colin.

-          Azért leszedhetnélek – nyögött Shane.

-          Mit gondolsz? – kérdezte Colin a nőt.

-          Szemtelenek, vulgárisak, de a testvéreid – felelte a nő.

-          Utána ellátod az egyik sérülésemet, ami most kezdett el fájni? – elmélkedett.

-          Axel sajnálunk mindent, jók leszünk, csak engedj el minket! – kiabált az ősz hajúért Shane.

-          Többször kéne kanost játszanom – elmélkedett Colin, miközben visszasétált a fivéreihez, és kiszedte a vállaikból az éket.

-          Csak megjátszottad? – hitetlenkedett Sean.

-          Szerinted ilyen vulgárisan beszélnék a nővel, akinek udvarolok? Másrészt a kapcsolatunk részleteit nem veletek fogom megtárgyalni – lett komoly, ahogy egy nagytestvérhez illik.

-          Hét év hosszú idő, és mi is nagy változáson mentünk keresztül – felelte Sean, miközben figyelte, hogy a sebe összeforrott.

-          Még egy ilyen megnyilvánulás és visszaszögezlek a falra – mondta fenyegetően a bátyja. Tessék fiúk, és holnapig ne ugráljatok! – állt a vitázók közé Wade, miközben átadta a felhozott vért.

-          Persze – sóhajtott mélyet Shane.

-          Menjetek, aludjatok egyet! – küldte el őket Colin.

-          Rendben – mondta a két öcs egyszerre, és otthagyták a párt.

-          Nekem mit rendelsz el? – kérdezte Colin.

-          Pihenj te is, holnap beszélsz ismét a bátyáddal. Addig neked is új érveid lesznek – vetette fel.

-          Veled aludhatok? – vetette fel.

-          Ha a többiek megtudnák, akkor kényelmetlen helyzet lenne – mondta zavartan.

-          Miért? Mert tudnák, hogy ők akárhogy is próbálnak bojkottálni, te akkor is itt maradsz, mint a társam – adott gyengéd csókot a nő kézfejére.

-          Ez az, nem korai ezt még kijelenteni? Mármint, úgy értem, hogy nem olyan komoly még a kapcsolatunk. Nem fogadtak még el – feszengett.

-          Wade, te elfogadtál engem? – kérdezte kíváncsian.

-          Igen – bólintott.

-          Akkor ne foglalkozz a többiekkel! – legyintett.

-          Rendben – felelte rövid töprengés után.

-          Gyere! – húzta fel a szobájába, ahol a nőnek volt lehetősége megmosakodni, és a férfi addig lement neki tiszta ruháért. Bár nem okozott volna nehézséget, ha varázsol valamit, de nem akarta megijeszteni vele a nőt.

*

Már hajnalodott, mikor a vérfarkas hegy belsejében Lane kétségbeesetten túrt a hajába, hogy Lady Gwendolyn nem engedi Tony közelébe, és így neki semmi esélye rájönni, hogyan segíthetne a férfin, és így egyre reménytelenebbé vált, hogy Tony túlélje.

-          Fiúk, Tony tényleg engem választott társául? – kérdezte hirtelen.

-          Igen, már évek óta – bólintott Phil.

-          És mi van akkor, ha ezt a kalandot nem élném túl? – kíváncsiskodott.

-          Valószínűleg megtébolyodik, akárcsak Lucas vagy megkeseredett mogorva vénember lesz egy huszonéves testben – magyarázta Kyle. – Na, ezért mondom én, hogy nem szabad a szerelem nevű halálos betegség hálójába esni – tette fel a lábát a helységben lévő kis asztalkára.

-          Akkor miért érződött rólad egy nő illata a testedről, miután elhagytad Sawyerville-t? – kérdezte mosolyogva Phil.

-          A szerelemben nem hiszek, de a test örömeit élvezhetem – felelte félvállról, de látszott rajta, hogy zavarba jön.

-          Fiúk, kérnék valamit – szakította félbe a kialakuló vitát Lane.

-          Mi lenne az? – lett kíváncsi Phil.

-          Ha valamilyen okból nem élném túl, a harcokat, vagy nem találjuk meg a betegségemre a gyógyírt, akkor ígérjétek meg, hogy átsegítitek Tonyt a bánaton, és nem hagyjátok, hogy az elméje a sötétségbe hulljon – mondta el a kérést.

-          Ezt mondanod sem kellett volna, számunkra Tony egy igazi fivér, sokkal inkább, minta királynak vagy a főhercegnek – komorult el teljesen Kyle. Nyoma sem volt a szokásos gúnynak vagy közönynek a hangjában.

-          Egyébként Lane, vettek már tőled vért? – váltott témát Phil.

-          Nem, mivel a nagyságát nem érdekli, hogy az én állapotom milyen – felelte a nő.

-          Ez baj – jegyezte meg a szőke hajú férfi.

-          Fejtsétek ki, miért? – sóhajtott mélyet. Már őszintén meg sem lepődött, mikor valaki azt mondta, hogy baj.

-          A támadás során áspis mérget használtak, és a legutóbbi vérkoktélodban ott volt a méreg ellenszere. Ezért kérdezte Kyle, hogy kapott-e már vért Tony – magyarázta Phil.

-          Értem – eszmélt az összefüggésekre Lane. – Szóval Tonynak innia kell a véremből és megmenekül – elmélkedett, miközben végigvezette magában a folyamatot, hogy mire is gondolt a Halál Angyala. Azonban neki akkor is meg kell halnia, vagyis Tony harapása vagy a vérveszteség fog vele végezni.

-          Csak annyi a bibi van az egészben, hogy a banya nem enged a közelébe – emlékeztette Kyle őket, mire Philtől kapott egy lesújtó pillantást. – Most mi van, Tony is így hívta – védekezett a fekete hajú pillantást látva.

-          Az már máskérdés, hogy Tony hogy hivatkozik rá, mert ő Lady Gwendolyn fia, másrészt haldoklik. Szóval még így el is nézik neki – tiltakozott Phil.

-          Valóban szomorú, hogy nem fogja anyának szólítani, ha így folytatja – fújta ki idegesen a levegőt Lane.

-          Akkor mi a terv? – kérdezte Kyle.

-          Lane te mit mondasz? – passzolt Phil.

-          Tony inni fog a véremből, és a banya meg is öl utána, de Tony élni fog – mondta eltökélten.

-          Reális hozzáállás – bólintott Kyle.

-          Segítsetek eljutnom Tony szobájához, utána a többit intézem én – mondta határozottan a nő.

-          Phil szerinted Tony öcsikéje segítene nekünk? – vetette fel a szőke. – Igaz, hogy neked van helyismereted, de még egy szövetségessel csak könnyebb lenne, bár, ha nem mer ellent mondani anyucinak, akkor ez veszett fejsze nyele – húzott elő egy kis tőrt a fegyvertáskájából közben Kyle, és adta át Lane-nek.

-          Ez minek? – hökkent meg.

-          Jól jöhet, ha Tony nem tud, vagy nem akar megharapni – emlékeztette.

-          Megyek, megkérdezem Jamest, hogy segítene-e vagy sem. Maradjatok nyugton addig! – állt fel Phil, és hagyta el a szobát.

-          Ne merj meghalni, mert a testvéreiden állok bosszút azért, hogy fájdalmat okoztál Tonynak – fenyegette meg Kyle Lane-t, miután kettesben voltak.

-          Nem akarom őt bántani – ellenkezett Lane.

-          Akkor éld túl, akármi is történik, és szülj annyi kölyköt neki, amennyit bírsz. Tony hisz abban, hogy élhet egy boldog és teljes családban. Téged választott, hogy majd te légy a kölykei anyja, szóval ne húzd keresztül a számításait! – szokás szerint bunkó volt a nővel.

-          Csak tudnám, hogy mit lát ennyire benned Lily, hogy már évek óta vár rád – nem értette.

-          Lily hozzád képest kivételes nő, aki már igen fiatal korában szemtanúja volt, ahogy egy vérfarkas megharapta a nővérét. Hiába tudja, hogy én is olyan szörnyeteg vagyok, mégsem néz rám megvetéssel, mint hasonló esetekben a családtagok szoktak – oktatta ki.

-          Szóval kedveled Lilyt, ezen nincs mit túlmagyarázni. Szóval, mi most koncentráljunk a feladatunkra, és mentsük meg Tonyt! – zárta le a témát.

-          Mással most ne is foglalkozzunk! – bólintott.

-          Szóval nem tagadod, hogy tetszik az üzlettársam – próbálta elterelni a gondolatait arról, hogy öngyilkosságra készül. Eléggé össze volt zavarodva, hiszen a fekete szárnyas megígérte neki, hogy a pokolba kerül, és a nővérével az idők végezetéig össze lesznek zárva.

Soha nem gondolkodott, hogy a pokol vagy a menny létezik-e, hiszen halhatatlan volt. Az isten létezését mindig is tagadta, hiszen a vallások tanításait is mind hazugságnak gondolta. Most gondolt csak bele, hogy az eddigi léte volt a hazugság, és minden, amit eddig tagadott, annak függvényében fog bűnhődni.

Az elmélkedésből Phil és James érkezése zökkentette ki. Vázolták a helyzetet, és megbeszélték, hogy mikor is vannak az őrségváltások, és hogyan is érdemes megközelíteni Tony szobáját. Megbeszélték, hogy Kyle ott marad, hiszen neki semmi helyismerete nincs, míg Phil és James két oldalról fedezik Lane-t, hogy bejusson Tonyhoz.

Jamesnek nem tetszett az ötlet, hogy így segítsenek a bátyján, de most nem kényeskedhetett. Phil állította, hogy így már többször mentették meg Tony életét, és ott volt még az az érv is, hogy Lane-t is meglőtték ugyanazzal a lövedékkel, de a nő felgyógyult, vagyis tényleg ott lehet a testében az antitoxin. Az már csak egyéni probléma volt, hogy a vérívástól ő maga a lehető legnagyobb mértékben undorodott.

-          Akkor lopakodásra fel! – sóhajtott mélyet Lane.

-          Biztos jó lesz ez így? – kételkedett James.

-          Nyugi, Tony miatt nem kell aggódni. Lane vére hihetetlenül hat Tony testére. Ezüst vagy csoki mérgezés során is kitűnően életben tartotta – legyintett Kyle. – Inkább arra törekedj, hogy a sógornőjelölted életben maradjon, mert ha ő meghal, soha nem ismerheted meg, hogy Tony milyen jó ember – figyelmeztette a fiatalabbik fivért.

-          Értem – bólintott.

-          Menjünk! – zárta le a dolgot Phil, mire a jelenlévők bólintottak csupán.

James haladt elől, őt követte Lane, míg őket fedezte Phil. Lassan és óvatosan lopakodtak a folyosókon, reménykedve benne, hogy nem akadnak össze Lady Gwendolynnal. Ahogy megérkeztek a kórteremhez, előbb James lesett be, hogy véletlenül sincs-e benn az anyja, és csak azután engedte be Lane-t.

Tony azóta sem volt jobban, sőt még jobban kiverte a víz. Lane rögtön odasietett hozzá, és elővette a kést. Aztán jutott eszébe, hogy hajdanán úgy ihattak a véréből, ha előtte ő maga harapta meg a karját. Egyedül Tony tudott máshonnan is inni, persze miután megcsókolták egymást.

-          Tony – noszogatta, hogy hátha magához tér, és akkor könnyebben tud inni. – Tony – hajolt jobban fölé. Mivel a férfi nem válaszolt úgy döntött, hogy akkor most ő fog a férfi szájába erőszakkal furakodni a nyelvével, hogy utána a megvágott karjából belecsöpögtethesse a vért az alélt kedvese szájába.

Először csak gyengéden kóstolgatta a férfi ajkát, majd mikor érezte az ismerős ízt, kicsit felbátorodott, és erőteljesebben csókolta szerelmét. Mikor nyelvével már elég jól körbejárta a férfi szájüregét, észrevette, hogy Tony viszonozza a csókot, vagyis felébredt, vagy netán ez olyan ösztönös nála. Ahogy kicsit elhúzódott a férfitól, látta, hogy Tony figyeli őt.

-          Lane – nyögte.

-          Ne beszélj! – tette az ujját Tony ajkára, majd elővette ismét a kést.

-          Mit akarsz azzal? – illetődött meg és kicsit kerekebbre nyíltak a szemei.

-          A régi jól bevált módszert fogom alkalmazni – vágta meg a karját elég mélyen, ahonnan rögtön kiserkent a vére, majd Tony ajkához tartotta. A férfi gondolkodás nélkül rácsapott, és Lane nem tévedett, valóban beleengedte a fogát. Csupán halkan felszisszent, és hagyta, hogy a férfi minél több vért igyon. Ekkor jutott csak eszébe, hogy a farkasoknak egész jó a szaglása, szóval a vére illata hamar feltűnést fog kelteni. Vagyis Őszőrössége hamarosan itt van, és ha Tony nincs jobban, akkor hihetetlenül hamar harapja át a torkát, mert megszegte a parancsot. Éppen ezen elmélkedett, miközben kezdett homályosodni a látása is, vagyis a férfi túl sok vért szívott el tőle. Mintha a másik is érezte volna, ezért elszakadt a nőtől.

-          Ez már nagyon hiányzott – mondta Tony, miközben átölelte a nőt.

-          Nekem nem, mivel nem akarom, hogy többé megsérülj – viszonozta az ölelést.

-          Nem fogok megsérülni még egyszer ennyire, mert éreztem, hogy a gyógyulásom mennyi fájdalmat okozott neked. Nem hagyom, hogy többé szenvedj – szorította jobban magához. Érezte, ahogy a nő remeg, ami ellen tenni akart.

-          Most nekem jobb lesz mennem, mielőtt az anyád ideérne – tolta el magától a férfit, aki ekkor normálisan felült, majd a nyakánál magához húzta a nőt, és szenvedélyesen megcsókolta.

-          Nem mész sehova, neki is el kell fogadnia, hogy te leszel a párom – nyögte a csók végén, mivel a benne élő vadállat vágya egyre jobban felkorbácsolódott, főleg a szobában terjedő vér illatától.

-          Várj még a megjelöléssel! – kérte Lane, miközben egyre kevesebb erőt érzett magában.

-          Lane, így is túl sok időt vesztettünk, mert vártunk – súgta a nő fülébe, majd a nyakába csókolt.

-          De én most teljesen elgyengültem, túl sok vért szívtál el tőlem. Muszáj legalább aludnom egyet – kapaszkodott a férfi vállába, miközben úgy érezte, hogy a pillanaton elájul. Már csak tompa zajként érzékelte, hogy az ajtó kivágódott.

Természetesen a vér illata elért Gwendolynhoz is, aki kisebbfajta szívinfarktust kapott, mikor Tony szobájából érezte a jellegzetes és tiszta illatot. Mivel ő csak annyit tudott kivenni belőle, hogy vér, nagyon megijedt, hogy Tonynak baja történt. Sebesen szaladt a szoba felé, ahol elszállásolták. Igazából fel sem fogta, hogy Phil ott áll a fia ajtaja előtt. Egyszerűen berontott a szobába, ahol rögtön meglátta, hogy Tony öleli Lane-t. Egy kicsit fellélegzett, hiszen a fiatal férfi már sokkal jobb színben volt. Azonban a nőből áradó dögszag nem hagyta nyugodni.

-          Mire véljem ezt az arcátlanságot? – kérdezte dühösen.

-          Félre érti – kezdett mentegetőzésbe Lane.

-          Nyugalom! – állt szerelme elé Tony, az ajka sarkában még ott volt Lane vére, ahogy ivás közben kicsordult.

-          Neked pihenned kell – szólt rá az anyja.

-          Már jól vagyok, hála Laney vérének. Már eleve ezzel kellett volna kezdeni – tett szemrehányást az idősebb nőnek.

-          Miért mondod ezt? – lepődött meg. Tony éppen válaszolni akart, mikor Lane összeesett mögötte.

-          A francba – morogta dühösen, miközben a nő után kapott. – Túl sokat ittam belőle – bosszankodott.

-          Hogy élhetsz úgy, mint egy vámpír? Nincs benned semmi a farkasok büszkeségéből? – háborodott fel az anyja.

-          Nagyon is büszke természet vagyok. Egyébként a fajtánknak a főtápláléka az ember, így nem értem, hogy miért vagy így felháborodva, hogy iszom egy ember véréből, akinek az a különlegessége, hogy a vére bármelyik betegséget és mérget képes semlegesíteni. Jól gondolom, hogy nincs a közelben nulla pozitív emberi vér? – tette le az ágyra a nőt.

-          Ezt jól látod. De kérdeznék én is valamit. Ami nagyon bosszant ezzel a lánnyal kapcsolatban. Igazából sok dolog aggaszt vele kapcsolatban, kezdve a dögszag, ami a lényéből árad. Másik dolog, ez a vérképesség egy Mealorie vámpírra igaz, akinek a neve LAOM. LAOM a történelem leggonoszabb vámpírja volt, akiről senki sem tudja, hogy hol van. Másfelől, a Mealorie klán Lucas szövetségese. Szóval mi folyik itt? – tette fel a kérdést végül.

-          Szerinted ez a nő a világ leggonoszabb vámpírjára hasonlít? Azért tűnt el a köztudatból, mert emberré vált – felelte határozottan. – Úgy győzhetjük le Lucast, ha ő életben marad, mert ha meghal, akkor Lucas eléri a célját, és a testébe másik lelket rak, akiért az egész harcot megindította ötszáz évvel ezelőtt. Nem hagyom, hogy a szeretett nő testét ő birtokolja, nem hagyom – mondta akaratosan.

-          Egy Mealorie vámpírt hoztál a birodalmamba? – háborodott fel a matróna.

-          Hét éve nem vámpír. A vámpírok elleni háború a valóságban már nem is létezik, csak a vámpírok jobbnak hiszik magukat nálunk. Igazából már alig tudják, hogy egy ostoba barát hiba miatt harcolnak, ami régen nemes volt, de most ostobaság – kiabált szinte az anyjával.

-          Ostobának tekinted az áldozatukat? – lett dühös az anyafarkas.

-          Nem tartom annak a tiszteletüket, csak az aljasságot vetem meg, ahogy Lucas kihasználta őket, hogy egy vámpír halálát megbosszulja.

-          Gondolom a te asszonyodul választott lány véletlenül pont rokonságban áll azzal a nővel, akit Lucas fel akar támasztani – mondta ingerülten.

-          Akit vissza akarnak hozni, az életbe, az Lane dédanyjának nővére. Ha Lane megéli a huszonötödik születésnapját, akkor Lucas elbukik – rimánkodott. Lane érezte, ahogy az ágyra csap, amitől ő is magához tért.

-          Apa és Lucas mindenképpen elbukik – nyögött fel.

-          Mit mondtál? – meredt rá hitetlenkedve Gwendolyn.

-          Lane te most pihenj! – fordult felé és parancsolt rá Tony.

-          Várj még! – szólt közbe Gwendolyn. – Honnan tudod, hogy Lucas el fog bukni? – lett sokkal nyugodtabb.

-          A holtak nem támaszthatóak fel. Főleg nem úgy, hogy a lélek egy másik testbe kerül, ami nem tartozik hozzá. Ez esetben még az azonos DNS sem számít – ült fel, miközben az egész teste remegett.

-          Tony menj ki kicsit! El szeretnék beszélgetni az asszonyoddal – lett sokkal nyugodtabb a farkas.

-          Nem hagyom magára – tiltakozott Tony.

-          Nem fogom bántani – ígérte meg az anyja. – Most menj és szerezz vért neki! Phil elvisz téged a közeli kórházba.

-          Ez valóban jó lenne – bólintott Lane, akinek zsongott a feje a vérveszteségtől.

-          Kicsit hagy ismerjem meg addig a menyasszonyodat! – küldte ki a fiát.

-          Ígérd meg, hogy nem fogod bántani őt! – ellenkezett Tony.

-          Megígérem – sóhajtott mélyet a nő. Tony valahogy nem tudott neki hinni, hiába szeretett volna.

-          Laney neked ez így megfelel? – kérdezte az ágyon ülőt.

-          Mivel ez az ő otthona, így ő diktál – felelte a nő.

-          Okos kislány – helyeselt Gwendolyn.

-          Rendben, de ajánlom, hogy semmi baja ne legyen – kötötte ki a férfi, aki ezzel jelezte, hogy továbbra sem bízik benne.

-          Nyugodj meg Tony, túlélőnek születtem – mosolygott szerelmére Lane. A mosoly egy kis életet vitt, az egyébként sápadt arcára. Így már hihetőbb volt, hogy él.

-          Rendben, amint tudok, jövök vissza – csókolta meg szerelmét, akinek érezhetően gyengébb volt a pulzusa.

-          Tudom – felelte Lane, miközben feljebb csúszott az ágyon.

-          Hamarosan visszatérek – ígérte meg, majd kilépett a szobából.

-          Hallgatom – lett komoly Lane, és nem mutatott félelmet Gwendolyn felé.

-          Mielőtt áldásomat adnám a frigyetekre, magyarázd meg, hogy miért áramlik kifele belőled a halál bűze? – kérdezett rá egyenesen.

-          Hamarosan meghalok egy régi hiba miatt. Eredetileg is holtan születtem, és csak hét éve élek. Néhány napja kaptam abból a vérből, amit vámpírként vettek le tőlem, amiben benne volt az áspis méreg ellenszere, de hogy most adtam Tonynak a véremből, így az állapotom ismét romlott. Mondhatjuk úgy is, hogy a vámpír és vérfarkas gének háborújának a testem ad helyet – borzongott meg.

-          Akkor miért adtál neki? – lepődött meg az idősebb nő.

-          Ha ő meghal, akkor én is. Azonban az ő teste tud nélkülem élni. Szóval, ha döntenem kell arról, hogy ki haljon meg én vagy mindketten, akkor arra fogok törekedni, hogy legalább ő élhessen – felelte eltökélten.

-          Látom, igazán szereted – állapította meg.

-          Szeretem őt, ez igaz, de sajnos későn döbbentem rá, hogy mennyire. Éveket vesztettünk a büszkeségem miatt.

-          Biztos meghalsz? – kételkedett.

-          A testem öngyógyító képessége elég ingataggá vált, főleg, hogy több támadás is ért az elmúlt napokban.

-          Mondd el neki az igazat, mielőtt még jobban beléd szeret. Bár szerintem ezzel elkéstünk – mondta elmélkedve.

-          Nem fogom elmondani neki, mivel azt akarom, hogy az életem utolsó pillanataiban is boldoggá tehessem őt. nem akarom, hogy a halálom gondolata foglalkoztassa, míg be nem következik – felelte eltökélten, de nem volt valami meggyőző a tekintete, és az elméje is egyre kábább volt.

-          Most aludj, mert Tony hamarosan visszatér. Hátha, mikor felébredsz, máshogy látod a dolgokat – lett kedvesebb a hangja, majd otthagyta. Meghagyta az embereinek, hogy senki se zavarja Lane-t, mivel titkolni akarta, hogy milyen rosszul is van. Egyébként sem tudott mit kezdeni az új információkkal. Őszintének látta a nőt, de mégis nehezére esett elfogadni a szerelmüket.

Ahogy Gwendolyn elhagyta a szobát, Lane-nek borzongatóan ismerős érzés járta át a testét. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, mi is az. Teljes bizonyosságot akkor nyert az egész, mikor megjelent a Halál Angyala, mint a nap folyamán már megtette.

-          Szóval rájöttél – tette le magát a nő mellé az ágyra.

-          Mit keresel itt? – kérdezte idegesen.

-          Emlékeztetnélek rá, hogy haldokolsz. Mivel a halottak lelkét kísérem a túlvilágra, szerintem, így egyértelmű, hogy a te lelked lesz a következő. Szóval itt az idő meghalni – felelte, miközben Lane megesküdött volna rá, hogy a halál szolgájának jó kedve van.

-          Megígérted, hogy holnapig van időm – tiltakozott.

-          Az lehet, de rajtad már semmi nem segít. Mi lenne, ha megspórolnád magadnak a szenvedést és nekem az itt töltendő időt.

-          Te magad mondtad korábban, hogy a nővéremmel leszek összezárva az idők végezetéig. Annál, pedig minden fájdalom jobb. Mellesleg Tonytól mindenképpen el kell búcsúznom – tiltakozott minden erejéből.

-          Nocsak, azóta tényleg beleszerettél. Azonban ez engem hidegen hagy. Ámbár az is igaz, hogy a te farkasod megpróbál harcolni ellenem, ha tudomást szerez erről. A halállal viszont akkor sem lehet dacolni – figyelmeztette.

-          Te ígérted meg, hogy két napom van, akkor miért élnék csak egyet? – kérdezte szomorúan Lane.

-          Valóban ezt ígértem, de a testedből már árad a bűz, ami azt jelzi, hogy halott vagy – ellenkezett.

-          Tony megérdemli, hogy rendes búcsút vegyek tőle – erősködött.

-          Most, hogy mondod, tényleg ártatlan és tiszta vagy. Ez védelmezne a kínzások zömétől. Rendben, hajlandó vagyok engedni. Van egy szer, ami elrejti a tested bomlásának jeleit egy időre. Addig van időd, jobban mondva amíg holnap éjszaka utol nem ér az álom. Javaslom, hogy miután megkaptad a vért, idd meg ezt! – vett elő egy nagyon parányi fiolát. – És a holnapi napod úgy töltsd el, mintha mi sem történ volna, egy egészséges ember leszel.

-          Értem – bólintott.

-          Ha kérhetem, akkor mocskold be valamivel azt a makulátlan jellemedet, és életedet, mert kínozni akarlak téged is – húzta végig az ujját Lane felkarján, amivel olyan sérüléseket okozott, mintha késsel karcolta volna meg, de annál sokkal jobban fájt. Lane igyekezett nem hangot adni az égető fájdalomnak, mire a sérülés néhány pillanat múlva eltűnt.

-          Abban nem lesz hiba – nyögött fel fájdalmasan. – Egyébként is nem lehetek tiszta jellem, ha a pokolba kerülök – nyögött fel ismét.

-          Ez tetszik – mosolygott. – A túlvilág nem tesz kivételt senkivel, az ugyanolyan, mint az élet, attól függ, hogy melyik túlvilági nagyúr hatalma alá kerül a lelked, és ezt a purgatórium bírái döntik el. A paradicsomba, csak az angyalok léphetnek be – közölte.

-          Értem – bólintott.

-          Holnap éjszaka találkozunk – vigyorgott ismét a nőre, majd köddé vált.

-          Szemét – nyögött fel. Sajnálatára a könnyei patakokban törtek elő, miközben igyekezett nyugalmat erőltetni magára, hiszen ezzel csak sieteti a halálát. A tenyerében lévő kis fiolára nézett, és elhatározta, hogy holnap addig nem hal meg, míg Tonyé nem lesz a teste is, nem csak a lelke. Utolsó tetteként még szeretné boldoggá tenni a férfit, legalábbis még élőnek nevezi magát.

Tony és Phil két óra múlva tértek vissza három zacskó vérrel, amit be is adtak a nőnek, aki megitta a kis fiola tartalmát, mikor nem figyelt rá oda senki. Nem érzett különbséget az állapotában, vagyis az az átokfajzat hazudott.

Milyen ironikus is, holnap mindenképpen elviszi a lelkét a halál angyala. Ha ez bekövetkezik, akkor pontosan huszonöt évet töltött a földön járva, a testvéreivel. Szép kis születésnap elé néz. Mindegy, akkor is meg fog tenni mindent, hogy addig is Tony boldog legyen.

Colin idegesen ráncolta a homlokát, miközben Wade-t ölelte magához az ágyban. A nő már aludt, hiszen a férfi jelenléte nyugtatóan hatott rá, és a Mealorie család tagjaiból áradó mágikus erő is igencsak megtépázta az idegeit. Colin idegállapotán csak a nő jelenléte, és annak egyenletes légzése tudott csitítani. Soha nem gondolta volna, hogy így fog aggódni a testvéreiért. Quinn az oroszlán barlangjába készül, míg Lane-ről semmi hír nincs. Bár az utóbbi miatt kevésbé aggódott, tekintve, hogy Tony inkább meghal, minthogy bárkinek is engedje bántani a nőt.

A bátyja azonban más tészta. Quinn hírhedt volt a nyugodtságáról, és megfontoltságáról. Nem lehet az érzelmeivel provokálni. Azonban, most mégis egy nő miatti aggódása miatt sodorja magát veszélybe. Másfelől, ha Laney túléli a holnapi napot, akkor vége az egész harcnak, mivel a feltámasztó ceremóniát a huszonötödik születésnapjukon kell elvégezni a jóslatok szerint. Mennyire is ostobák, hogy azt hiszik, hogy ezzel bármit is elérnek, Quinn semmiképpen nem fogja kiadni a húgukat, és nem hagyja, hogy Emily tárgyalás eszköze legyen. Nincs más lehetősége, bíznia kell a testvérében és Tonyban, míg neki erre a helyre kell vigyáznia, hogy legyen hova hazatérniük, akik otthonukként tekintenek erre a régi épületre.

Quinn hasonló gondolatokkal ült az ablakban, és bámulta az hajnali várost, ahonnan mindenki visszatért már. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen gyenge, és így szétrombolják ennyi idő alatt a munkáját. Butaság elmennie az apja estélyére, hiszen ezzel veszélybe sodor mindent. Ha este hibázik, akkor megbukik, mint vezér, és mint nagytestvér. Azonban, mégsem tudja elviselni a gondolatot, hogy a szeretett nőt megölik, mert ő megint mások életét helyezte előtérbe a saját vágyai miatt.

Mindhárman úgy érezték, hogy ez életük leghosszabb éjszakája, és egy pokoli születésnap közeledik, amit mindenképpen túl kell élniük, hiszen anélkül nincs jövőjük.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.