Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


28. rész: Társ

2011.04.08

 

Colin fáradtan tért haza a központba. Furcsa volt, hogy senkit sem lát az épületben, és a szokásoshoz képest sötétebb is volt. Reménykedett benne, hogy még valakivel beszélgethet valakivel, hogy minden testvére házon kívül van. Rossz érzés volt így az üres épületbe hazatérni. Elkenődve a konyhába ment, hogy igyon egy pohár vizet. Meglepetésére ott találta Wade-et.
-          Szia – köszönt meglepődve a férfi.
-          Szia – állt fel a nő az asztaltól, majd egy kis búra alól egy kis zsúrtortát vett elő. – Boldog születésnapot – nyújtotta oda a férfinak.
-          Honnan tudtad, hogy ma van? – illetődött meg, de a szemén látszott az őszinte öröm.
-          Az orvosi kartonotokban láttam, bár azt kétlem, hogy helyes az év, tekintve, hogy vámpírok vagytok – mondta pirultan a nő.
-          Valóban akkor születtünk Quinnel és Lane-nel, habár igazán soha sem ünnepeltük, talán mikor az anyánk élt – felelte töprengően a férfi.
-          És miért nem tartotok bulit? – nem értette.
-          Mivel, ha megtudják a valódi korunkat, nem tisztelnek minket. A többiekhez képest elég fiatalok vagyunk, mondhatni suhancok. Szóval, jobb lesz minél hamarabb megvágni és elpusztítani – kacsintott a nőre.
-          Remélem, ízleni fog. Igaz, nincs túl sok rutinom a sütésben, de nagyon igyekeztem – pirult el.
-          A gesztus már bőven elég, szóval amondó vagyok, hogy kóstoljuk meg! – javasolta Colin.
-          Rendben – bólintott Wade, majd egy kést és tányérokat vett elő. Odaadta a kést a férfinak, majd a villákat keresett.
-          Mekkora szeretet kérsz? – kérdezte Colin.
-          Olyan közepes méretűt – felelte Wade.
-          Menjünk fel a szobámba! Bármikor betoppanhat valamelyik hazatévedő félvér, és nem áll szándékomban megkínálni senkit rajtad kívül – mondta bizalmasan.
-          Már így is furcsán néznek rám, mert néhányszor a szobádban aludtam – mondta szégyenkezve.
-          És közük van hozzá? Másik dolog, hogy az alvásban semmi bűn nincs – felelte Colin, miközben a tortáját megfogva az egyik kezével, míg a másikkal a nőt elkezdte az emeletre húzni.
-          Lassabban! – kérte Wade.
-          Félsz tőlem? – kérdezte hirtelen Colin.
-          Már nem – felelte a nő.
-          Ennél szebb ajándékra nincs is szükségem – csókolta meg ott a lépcsőn állva.
-          Valóban jobb lenne elvonulni az esetleges figyelő tekintetek elől – jött zavarba a nő.
-          Gyere! – ragadta meg ismét a kezét, és most már tényleg felmentek Colin szobájába.
-          A tányérok lent maradtak – jegyezte meg zavartan a nő, mivel csak a két villát volt alkalma megragadni, miközben Colin elkezdte maga után húzni.
-          És? – húzta magával az ágyra, ahol maguk közé tette a tortát, majd elvette a nőtől az egyik villát. – Így kevesebb a mosatlan – vont vállat.
-          Jó szöveg – nevetett a nő.
-          Beszélhetünk komolyan? – lett sokkal komorabb.
-          Mi a baj? – lepődött meg Wade.
-          Kicsit elbizonytalanodtam kettőnkkel kapcsolatban. Nem tudom, hogy neked milyen elképzeléseid vannak velem kapcsolatban. Mármint tudom jól, hogy több is vagy, mint nyitott, csak abban nem vagyok biztos, hogy kedvelni akarsz, vagy többre is számíthatok? – fejezte be a mondandóját, majd vett a szájába egy falat tortát.
-          Tudod jól, hogy egy negyed év alatt sok minden történt és az életem teljesen felfordult. Nagyon hálás vagyok neked és a fivérednek, hogy felkaroltatok. Őszintén már most nagyon kedvellek, és szeretném, ha valami komoly is lenne közöttünk, azonban az árvaházban túl sok sérülés ért. Tudom, hogy te gyengéd lennél hozzám, de a régi sérelmek nem engednek el – kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát.
-          Tegyünk egy próbát! – nyújtotta ki a karját, és simogatta meg Wade arcát.
-          De mi van, ha szükség van rám, mint ápolónőre? – vetette fel.
-          Ha tényleg kellesz oda, akkor majd mész, de egyébként, most teljes mértékben kisajátítalak magamnak – tette oldalra a tortát, és húzta magához a nőt. Wade reszketett, de mégis engedett a férfi közeledésének. Az ajkuk gyengéd csókban forrt össze, ami megnyugtatta a nő remegését, és minden félelmét eloszlatta.
Habár tisztában volt vele, hogy a férfi vámpír, de egyszer sem érezte magát veszélyben a közelében. Colin soha nem tett olyan gesztusokat, mintha belőle akarna táplálkozni. Mikor a férfi vért ivott, akkor mindig pohárból tette, ami olyan emberivé tette, amit sok ismerőse nem mondhatott el magáról.
A csókjuk gyengédségétől Wade felbátorodott, és átölelte a férfi nyakát, miközben közelebb kerültek egymáshoz. Bár kicsit még a szíve tétovázott, hiszen valamilyen szinten elhamarkodottnak érezte, hogy odaadja magát a férfinak testileg is. Már régen rájött, hogy bizony lelkileg nagyon is az övé, de a testiség egészen más téma volt. Sokat bántották életében, és félt bízni. Habár jól tudta, hogy Colinnak számtalan alkalma lett volna kihasználni őt, azonban mégis türelmes volt hozzá.
-          Akarsz védekezni? – kérdezte hirtelen Colin, miközben áttért a nő nyakának csókolgatásához.
-          Egészséges vagyok – remegett meg Wade.
-          Azt tudom, én a teherbeesés miatt kérdeztem – tért vissza a nő ajkához, miközben beletúrt a rövid vörös tincsek közé.
-          Amiatt nem kell aggódnod – mondta magabiztosan a nő, majd mielőtt Colin megszólalhatott volna, most ő csókolta a férfit. Colin nem tiltakozott, hiszen ismerte már annyira a nőt, hogy tisztában legyen a következményekkel.
-          Akkor a ruháidon kívül semmi sem áll az utamban, hogy végre lássam az igazi valódat – kezdte el lassúmozdulatokkal kigombolni a nő blúzát.
-          Ez rólad is elmondható, bár én nem nagyon álmodoztam arról, hogy ruhátlanítalak téged – engedte, hogy a férfi kibújtassa a blúzból. Kicsit szégyellősen takarta el a felsőtestét, hiszen felül csupán a melltartója takarta.
-          Jó tudni – mosolygott, miközben a hátára fektette a nőt, és a felszabadult bőrterületeket csókokkal kezdte el borítani. Éppen készült levenni a fehér ruhadarabot, ami eltakarta előle a nő halmait, mire Wade megfogta a kezét. – Mi a baj? Gyors? – lepődött meg.
-          Nem erről van szó, hanem vedd le a pólódat, mert egyébként olyan egyoldalú lenne az egész – érvelt.
-          Rendben – mosolygott, majd kibújt a fekete pólóból.
-          Már jobb – ült fel, és csókolta meg a férfit, mire Colin kezei kikapcsolták a nő háta mögött a melltartót. – Kis türelmetlen – mosolygott a férfira, mikor lekerült róla a nevezetes ruhadarab.
-          Bocs, de amióta megismertelek erre vágyom – fektette ismét két vállra a nőt Colin. Wade-nek nem igazán tetszett a gyorsaság, de másfelől nem is tudott mit kezdeni egy türelmetlen vámpírral. Ekkor döbbent rá, hogy egy démonnal készül szeretkezni. Megfordult a fejében, hogy leállítja, de látta, érezte a férfin, hogy próbál türelmes lenni, és visszafogni a vágyait.
-          Nem megyek sehova – túrt a férfi rövid tincsei közé, miközben sóhajtozva élvezte, ahogy Colin csókokkal kényezteti a melleit. Volt már kalandja emberi férfiakkal, de egyikük sem volt ilyen gyengéd hozzá, mint ez a vámpír.
-          Nem is engednélek el – felelte, miközben végig simította a tenyerével a nő hasát, ami nem volt teljesen lapos, de nagynak sem lehetett nevezni. Colin ismét a nő ajkait vette célba, miközben egy kézzel kigombolta a nő nadrágját és belenyúlt, ahol fehérneműn keresztül simogatta Wade érzékeny pontját. Ahogy megérintette a nőt odalent, Wade összerezzent. – Semmi baj – csókolgatta a nő nyakát Colin, miközben a kezével a szerelmének a hasa alját simogatta gyengéden.
-          Bocs, régen engedtem, hogy bárki hozzám érjen – szabadkozott.
-          Semmi baj – ismételte magát Colin, miközben ismét lecsapott a nő ajkaira. – Ha készen érzed magad, akkor majd leveszed a nadrágod – a kezét egészen visszahúzta Wade mellére, és gyengéden gyúrogatta, miközben a nőt csókolta szüntelenül. Wade ettől felbátorodott, és az előtte lévő izmos mellkast simogatta.
-          Még mindig olyan hihetetlen, hogy mi… – nyelt nagyot Wade, miközben megborzongott Colin hideg mellkasának érintésétől.
-          Mi olyan hihetetlen rajtunk? – kérdezte Colin, miközben az ajkaival Wade melleit kényeztette.
-          Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen férfi fog vonzódni hozzám – felelte zavartan.
-          Gyönyörű vagy – válaszolta Colin, mintha érezné, hogy a nő mennyire lebecsüli önmagát.
-          Te meg nagyon jóképű – csókolta meg a férfit szenvedélyesen, majd eltolta magától, és lassú mozdulatokkal letolta magáról a nadrágját. Éppen nyúlt volna a Coliné után, mikor a férfi lefogta a kezét.
-          Ezzel várjunk még, majd mikor a lényegnél járunk – vette vissza az irányítást, miközben visszanyomta a nőt az ágyra, ezzel jelezve, hogy míg nem végzett, ott is marad.
Wade megremegett a gondolattól, hogy a férfi most az egész testét birtokba veszi, és pillanatok múlva teljesen meztelen lesz. Ebben nem is tévedett, mivel Colin hihetetlen gyorsasággal szabadította meg a bugyijától, és dobta jó messzire. Wade kissé összerezzent, hogy teljesen meztelen lett a férfi előtt, míg az csupán félpucér.
Colin türelmetlensége is érződött, ahogy a nőhöz ért ezután. Erős és határozott mozdulattal nyitotta szét a combjait, habár a nő nem tiltakozott, így nem is okozott sérülést. Igyekezett ellazulni, hogy ő is rendesen fel tudjon izgulni az aktushoz. Colin cselekedetein érződött, hogy egyre türelmetlenebb, de mégis igyekszik tartani magát. A nő combjait igencsak gyorsan csókolta végig, miközben a térdeinél tartotta, hogy ne záródjanak össze Wade lábai.
Ahogy végignyalta a nő szeméremajkait, Wade teljesen megborzongott. Kicsit feszélyezte, hogy elég kitárulkozó helyzetben fekszik a férfi előtt. Azonban ez a zavart érzés hamarosan abbamaradt, miközben Colin nyelve egyre szorgosabban kényeztette az ölét. A feszengő érzést hamarosan izgatottság váltotta fel, miközben egyre gyorsult a légzése, és a szíve is zakatolva vert, ami igazi muzsika volt a férfi számára.
-          Colin – nyögött a nő, miközben belemarkolt a férfi hajába. Colin csak mosolygott a gesztuson, miközben jobban beletemetkezett a nő szemérmébe. – Colin. COLIN – érte el a mámor bódító érzését a nő.
-          Már készen állsz – mászott fel a nő arcához, majd megcsókolta.
-          Valóban, de mivel ez a te szülinapod, nekem kéne téged kényeztetni – mosolygott a csók végén, miközben átölelte a férfi nyakát.
-          Lesz arra még alkalom. Túl régen kívánlak, hogy tovább húzzam előjátékkal az egyesülést – nyúlt le a nadrágjához, majd sietve megszabadult egyszerre az összes rajta lévő ruhadarabtól. – Neked is jó így? – kérdezte, miközben az immár meztelen testük egymáshoz simult.
-          Rendben, de előbb hagy lássalak én is téged teljes életnagyságban – simította végig a férfi testét a tenyerével, majd a férfiasságán állapodott meg a keze. – Valóban nagyon vágysz rám – állapította meg.
-          Wade, olyan szép vagy – csókolta meg vadul a nőt, miközben a nő kezét elhúzta a férfiasságáról, majd ismét a nőn feküdt. – Nem tudok betelni veled – csókolta meg ismét. – Mehet? – lihegett a csók végén.
-          Gyere! – tárta szélesre a combját, miközben felkészült rá, hogy a túlságosan is beindult férfi kényelmesen hozzáférjen. Reménykedett benne, hogy az eddig tanúsított gyengédség megmarad, és nem lesz durva a továbbiakban.
-          Beléd szerettem Wade Turner – simította végig a nő combját, majd kicsit megemelve annak a csípőjét.
-          Én is szeretlek – felelte megnyugodva, mire Colin egy határozott mégis gyengéd mozdulattal beléhatolt. Wade fájdalmasan nyögött fel, mire Colin idegesen markolt a lepedőbe a nő feje mellett.
-          Lazíts! – kérte a nőt, miközben látszott, hogy nehezen tudja visszatartani a vágyát.
-          Jól vagyok, nincs semmi baj – csókolta meg a férfit, miközben átölelte a nyakát és a lábait a csípője köré fonta.
-          Még mindig nagyon feszült vagy – figyelmeztette. – Így nem lenne jó neked – tiltakozott. Wade csak mosolygott ezen a megnyilvánuláson. Őszintén jólesett neki, hogy a férfi ilyen figyelmes vele szemben.
-          Rendben leszek – bólintott, miközben a feszítő érzés is kezdett csökkeni.
-          Hát jó, nekem a fájdalmak többsége egyébként is mámoros, majd meglátjuk, hogy neked mennyire – mosolygott a nőre, miközben felemelkedett, és így majdnem elhagyta a nő testét, majd rögtön vissza is nyomult. Igaz Wade felnyögött, de a hangjában egyáltalán nem volt fájdalom, igaz még kéj sem. Ezen Colin felbátorodott, és sokkal gyorsabban kezdett el mozogni. Wade számára is egyre izgatóbb lett az aktus, tekintve, hogy a férfi közben végig csókolta az ajkait, míg az egyik kezével az egyik mellét masszírozta.
Wade nem tudta pontosan, hogy mennyi ideig is tarthatott az egész, de abban biztos volt, hogy férfival még soha nem volt ilyen boldog. Ahogy egyre közeledtek a beteljesüléshez Colin ismét a feje mellett a lepedőt markolta, miközben nem nézett rá. Először azt hitte, hogy koncentrál, hogy ne menjen még el, vagy ne legyen durva. Azonban a felőle hallatszó hangok másról tanúskodtak. Ekkor hirtelen leállt, és lefordult róla.
-          Valami baj van? – kérdezte ijedten a férfitól.
-          Bocsáss meg, most mégsem alkalmas – fordult el a nőtől.
-          Colin – ölelte át hátulról a nyakát. – Nyugodj meg, nincs semmi baj.
-          Kérlek, ezt most ne! – bontakozott ki a nő ölelő karjaiból, majd felállt. Ahogy ellépett az ágytól, a démoni aurája fekete füstként kezdett körülötte örvényleni, majd ruhát alkotott a testén.
-          Valamit rosszul csináltam? – rázta ki a hideg a nőt, majd magára húzta a takarót.
-          Te csodálatos voltál. Azonban, a bennem lévő szörnyeteg túlságosan is akar téged, és nem akarom, hogy bajod essen – sietett a nőhöz, miközben megsimogatta annak az arcát.
-          Bízom benned Colin, tudom, hogy nem akarsz nekem rosszat – felelte Wade.
-          Ezt jól látod. Csak olyan nehéz. Tudom, hogy nagy lépés ez közöttünk, csak azt nem tudom, hogy te is elköteleznéd magad, ahogy én – indokolta meg.
-          Te házasságra gondolsz? – illetődött meg.
-          Hallottál már a kárhozott szívről? – kérdezte meg, miközben leült az ágyra, és a nőre nézett. Wade-nek kevés hiányzott, hogy félelmében fel ne sikkantson. Colin kék szemei sehol sem voltak, mivel a démoni lénye kezdte átvenni felette az uralmat.
-          Nem tudom, hogy ez mit jelent – takarta el jobban magát a takaróval.
-          Mi kárhozottak, csak egyszer szeretünk életünk során igazán, másnak nem adjuk át a szívünk – felelte.
-          És szóval, a vámpír benned engem szeret – állapította meg rettegve.
-          Én vagyok a vámpír – simogatta meg a nő arcát.
-          Te nem vagy olyan szörnyeteg, mint az apád. Tudom jól, hogy te jó vagy. Ezért nem félek tőled – mosolygott kedvesen a férfira.
-          Ennek örülök, hogy így gondolod – bólintott.
-          Akkor gyere! Még valamit be kell fejeznünk - tárta ki a karjait a férfi felé, aki szívesen tett eleget a kérésnek. A ruhái úgy eltűntek róla, ahogy rákerültek, majd félrelökte a nőn lévő takarót.
Wade érezte, hogy a férfi szorítása most sokkal erősebb, azonban betudta ezt a benne uralkodó elfojtott nemi vágynak. Úgy gondolta, hogy a férfinak ki kell adnia a vágyait, ha nem akarja, hogy később agresszív vagy türelmetlen legyen vele szexuálisan.
*
A zűrös este után Colin kocsijában elég feszült volt a hangulat. Emilyt kettőségek gyötörték, hiszen boldog volt, hogy viszont látta a régi szerelmét, aki jelenleg is mellette ül és még mindig izgatott lesz, mikor belenéz az őrjítően kék szemeibe. Másfelől nem rég meggyőződött arról, hogy a férfi nem ember, így jövőjük sem lehet. Na persze, komoly üzletasszonyként soha nem gondolt egyik kapcsolatára sem ennyire reménykedve, hogy talán hosszabb távon is együtt lehetnének. Azonban most naivan az volt az első gondolata, hogy Quinnel folytathatják, mikor megpillantotta. Rájött, hogy senki mellett nem érzett boldogság járta át a szívét, mint az iskolában is, mikor együtt tanultak a könyvtárban. Azóta már számtalan férfi mellett kereste ezt az érzést, de sehol sem találta. Azonban, hogy újra rálelt, de egy vámpír mellett. A vámpírok aurája meg pont arról híres, hogy a kisugárzásukkal megkedveltetik magukat az emberekkel, hogy a vérüket vegyék. Nem Quinn nem olyan, hiszen ismeri.
Dehogy ismeri, hiszen nem rég tudta meg, hogy valójában egy draklia, akik már születésük óta vámpírok. Állítólag a régi nagy vámpír leszármazottai, aki még járhatott a fényben. A vérfogyasztás kivételével minden tekintetben ember, persze az idő is megáll számukra egy idő után. Ekkor hirtelen szöget ütött egy kérdés a nő elméjében, hogy most végül is mióta is él a férfi.
-          Most ez hányadik születésnapotok is? – kérdezte kényelmetlenül.
-          A huszonötödik – sóhajtott mélyet a férfi, mivel nem tudta, hogy a nő haragszik-e rá, vagy fél tőle, egyáltalán mit is érezhet. Eddig jó dolognak tartotta, hogy kész titok volt számára a nő, de most átkozta.
-          Én komolyan kérdeztem – sértődött meg egy kicsit Emily.
-          Komolyan mondtam – felelte teljes meggyőződéssel Quinn.
-          Akkor még suhanc vagy? – illetődött meg. – A vámpír tanács csak így eltűri, hogy a nemződet csak úgy elhagytad? – illetődött meg, hogy mennyire is téves a tudása a vámpír hagyományokkal kapcsolatban.
-          Éppen téged használtak arra, hogy visszavigyenek. Nem akarok visszatérni, mert szabadon, emberként akarok élni, és nem állatként – felelte komoran Quinn.
-          Miért mondod, hogy állatként? – illetődött meg Emily.
-          Az apám is drakliának született, de megfosztották az ezzel járó kiváltságoktól, mert szörnyű dolgokat tett. Ezután mindent megtett, hogy draklia gyermekei szülessenek, akiknek a vérével visszanyerheti a fényjáróságát. Lane születésével ez sikerült is neki – mesélte el a történteket.
-          Tényleg azóta, hogy eltűntetek az iskolából nem hallottam Lane tevékenységeiről sem az úszás, sem a hegedű világában.
-          Isabell halálával ő is halálra lett ítélve, csak Tony közbeavatkozásának köszönhetően él – szorította meg a kormányt, mikor eszébe jutott, hogy ők teljesen tehetetlenek voltak, és ezt kihasználva Tony lekötelezettei lettek.
-          Szép párt alkottak ők ketten – jegyezte meg Emily elmélkedve, miközben eszébe jutottak a régi idők.
-          Ma is szép párt alkotnak – bólintott.
-          Jó nekik, hogy ismét együtt vannak – meredt ki az ablakon. Most döbbent rá, hogy nem akar elválni a férfitól. Valamit lépnie kell, hogy a közelében lehessen. – Hirtelen kedvem támadt úszni – mondta rövid hallgatás után.
-          Szívesen veled tartanék, de a gatyám nincs itt, bár ez nem is csoda, hisz ez az öcsém kocsija – kezdett el kérdés nélkül magyarázkodni, amitől végképp nem értette magát.
-          Azt hittem, hogy olyan mágus vagy, aki könnyedén varázsol bármit – hergelte a férfit. A hangjában kis gúny is csendült, ami nagyon nem tett jót Quinn egójának.
-          Milyen színű legyen? – mosolygott, miközben befordult a kocsival a nő birtokára.
-          Mondjuk fekete, mint a Collins Gimnázium úszónadrágja – elmélkedett.
-          Pont az én színem – felelte Quinn, miközben kitárult előttük a kapu. – Ez így normális, hogy beenged? – kérdezte.
-          Igen, mivel a varázserőmet érzi – bólintott Emily.
-          Modern boszi lett belőled – bókolt a nőnek.
-          Használom a képességeimet, ha már annyi évet töltöttem, hogy kordában tudjam tartani őket. Egy nőnek amúgy is nehéz megmaradni ilyen pozícióban – vont vállad.
-          A mihaszna unokafivéred nem segít? – hajtott végig az udvaron, majd megállt a ház bejárata előtt.
-          Caleb a saját családi üzletével foglalkozik. Csak akkor foglalkozna az enyémmel is, ha a vállalat ötvenegy százalékban az övé lenne – mondta szem forgatva. – De most ne is beszéljünk róla! – kérte.
-          Rendben – mosolygott, miközben leállította a kocsit.
-          Akkor javaslom, hogy úszunk egyet a medencémben! – nyitotta ki az ajtót Emily.
-          Rendben – tett hasonlóan a férfi, miközben megszabadult a nyakkendőjétől és a zakójától, és ezen ruhadarabokat bedobta hátra.
-          Gyere! – intett a férfinak mosolyogva. Quinn szó nélkül követte, mire bementek a házba, ahol először a medencéhez mentek. – Itt van egy kis helység, ahová leteheted a ruháidat – mutatott egy kis ajtóra.
-          Rendben – bólintott Quinn.
-          Mindjárt jövök, csak előbb átöltözöm – mosolygott a férfira, majd kiment onnan.
-          Ez érdekes lesz – sóhajtott a férfi, miközben bement a félreeső szobába, ahol egy masszás ágy volt. Megszabadult a ruháitól, majd szabadon engedte a démoni erejét, és a fekete aura alakot is öltött egy rövidszáras úszónadrág formájában. Kiment a medencéhez, ahol bemelegítésképpen nyújtott párat.
Közben Emily felsietett a szobájába, ahol izgatottan zárkózott be a szobájába. Alig tudott parancsolni a szívének, hogy ne dobogjon annyira. Most nem tudta, hogy őrülnek vagy okosnak kéne neveznie magát. Őrült, hogy behívott magához egy vámpírt. Vagy okos, hogy ilyen módszerrel csábítja el a régi szerelmét egy kis éjszakai úszásra. Bizonyos szintig erkölcstelennek is érezte magát, de most miért baj az, ha a régi szerelmével akar lenni. Meg is van a válasz, hogy miért, mert Quinn vámpír. Az lesz a legjobb, ha az úszás után elküldi, vagy még előtte. Igen így lesz a legjobb.
Felvette a fürdőruháját és a köntösét, és miközben az úszószemüvegét előkotorta a fésülködőasztal fiókjából, azt mondogatta magában, hogy erős lesz és tényleg elküldi a férfit. Ahogy megtalálta a szemüvegét, lement vissza a medencéhez, ahol Quinn szinte meztelenül várta.
-          Quinn beszélhetnénk? – kérdezte a férfit.
-          Persze, miről van szó? – lett kíváncsi. Eléggé zavarta, hogy a nő szívdobogása eléggé megváltozott, és jóval nyugtalanabb lett. Ahogy Emily belenézett a szemébe, rögtön elvesztette a határozottságát, és már nem tudta elküldeni.
-          Milyen úszással kezdjünk? – kérdezte meg.
-          Ez volt az a komoly dolog, amit meg szerettél volna beszélni? – hitetlenkedett.
-          Nem, de… - csuklott el a hangja, amitől teljesen nem ismert magára.
-          Félsz tőlem – állapította meg.
-          Nem – tiltakozott.
-          Zavar a tudat, hogy vámpír vagyok, és csak ketten vagyunk a házadban – lépett hozzá közelebb, és emelte fel a nő fejét.
-          Nem – fordult el, majd elkezdett lépkedni a medence felé. – Nos, szerintem kezdjünk egy kis bemelegítő gyorsúszással – fogta össze a haját, majd levette a köntösét.
-          Rendben – lépett oda a nő mellé, és várta, hogy a nő beleugorjon a vízbe. Persze Emily még nyújtott párat, majd feltette a szemüvegét, és beleugrott a medencébe. Quinn csak néhány perc múlva követte, mivel még gyönyörködött kicsit a nő kecses úszásában.
-          Hé, arról volt szó, hogy úszunk, és nem csak én egyedül – hozta zavarba a férfi tekintete.
-          Itt vagyok – vetette be magát a vízbe, és hamar odatempózott a nőhöz. Emily zavartan úszott el onnan, mire Quinn követte, bár most nem ment hozzá olyan közel. Még egy ideig folytatódott ez a kergetőzés, amitől Emily teljesen kifáradt, míg Quinn még csak nem is lihegett.
-          Legalább játszhatnád, hogy elfáradtál – mondta a medence partjába kapaszkodva Emily.
-          És abban mi lenne a jó? – kérdezte, miközben közelúszott a nőhöz, olyannyira, hogy ott állt mellette, és a két karjával elzárta a menekülési útvonalakat.
-          Nem lenne olyan szokatlan ez a helyzet – felelte.
-          De, ha egyszer nem fáradtam el – hajolt közelebb, és mondta ezt a nő fülébe.
-          Miért jöttél ilyen közel hozzám? – fordult meg ijedten, és látta, hogy a férfi mennyire ragadozó tekintettel néz rá.
-          Hogy megtehessem ezt – csókolta meg a nőt, aki nagyon megilletődött. Ám, ahogy megérezte Quinn ajkainak ízét, megint ellepte az agyát a szerelmes köd, ami ne foglalkozott a ténnyel, hogy a férfi egy vámpír. A kezei maguktól mozdultak, és ölelték át a férfi nyakát.
-          De régen volt már, hogy ezt csinálhattuk – mondta a csók végén.
-          Nem emlékszem, hogy fürdőruhába valaha is csókolóztunk volna – simította végig a nő arcát a kiázott ujjaival, amik kicsit érdesek voltak a nő számára.
-          Annyira szép vagy, hogy nem tudok leállni – mondta hörögve.
-          Hogy érted ezt? – kérdezte Emily, mire a férfi nem válaszolt, hanem a kezeivel csípőtől felfelé végigsimította a nőt a hónaljáig, majd irányt váltottak és lefelé is végigcirógatta az oldalát, de most nem állt meg a csípőig, hanem élvezte a nő combjának kellemes érintését.
-          Nem bírok uralkodni magamon – mondta Quinn Emily ajkaiba, miközben az egyik kezével a fürdőruhán keresztül simogatta Emily kicsiny melleit.
-          Mindig meg tudsz lepni – mosolygott Emily. Hihetetlen izgalom tört rá, hogy Quinn Mealorie őt akarja. Nem gondolta volna, hogy ez a tudat ennyire meg tudja majd bolondítani.
-          Ha durva lennék türelmetlenségemben, akkor állíts le! – kérte, miközben otthagyta a nőajkait, és a nyakát csókolgatta. Az egyik mellét már kiemelte a fürdőruhából, és arra is hamarosan lecsapott az ajkaival. Emily nyöszörögve tűrte, ahogy a férfi teljesen birtokba veszi a testét. Az agya tiltakozott, de akármi is történt a teste nem reagált az agyra, csak a simogatásokra és a csókokra.
-          E… elég – nyögte, ahogy Quinn kezei a combjait húzták szét, és már az ujjai a fürdőruha alatt jártak.
-          Rendben – lihegte a férfi, akinek igencsak nehezére esett elengedni a nőt.
-          Jól vagy? – húzódott el a férfitól, miközben megigazította magát.
-          Nem egészen, de tiszteletben tartom a kérésedet – fordult el a nőtől, és kiszállt a vízből. – Jobb lesz hazamennem – mondta komoran, miközben igyekezett nem Emilyre nézni. A nő nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi gerjedelme mennyire megmutatkozott a nadrágján.
-          Várj! – kérte, miközben kimászott a medencéből.
-          Emily, most túlságosan is kívánlak, hogy a közeledben tudjak maradni – felelte.
-          Én is kívánlak, és nem azért állítottalak le, mert nem akarok veled lenni, hanem azért, mert vagyok olyan maradi, hogy egyes helyeken nem szeretkezem – mondta öntudatosan.
-          Értem – nyelt nagyot.
-          Adok neked éjszakára egy vendégszobát – ölelte meg a férfit, aki kicsit összezavarodott, de hamarosan bólintva fordult meg, és vette az ölébe a fürdőruhás vendéglátóját. Emily mondta az irányt, miközben Quinn tenyereivel a fenekét markolta.
Ahogy haladtak végül Emily szobájában kötöttek ki. Quinn gyengéden lehelyezte az ágyra Emilyt. Éppen folytatni akarta a nő izgatását, mire a nő felállt az ágyról. A férfi csodálkozva nézett rá, miközben a fürdőruha pillanatok múlva az egyik sarokban landolt. Ezután Emily csatlakozott a férfihoz, és szenvedélyesen megcsókolta.
-          Térjünk a tárgyra! Nem szeretem az előjátékot – mondta a férfi ajkaiba.
-          Ahogy akarod – nyögte miközben az úszónadrág szó szerint füsté vált róla.
-          Még valami. Én akarok irányítani – kötötte ki.
-          Ahogy akarod – egyezett bele.
-          Feküdj hanyatt, vagy ülj az ágy támlájához! – parancsolta. Quinn nem is gondolta volna, hogy így fogja élvezni, hogy parancsolgat neki valaki, és neki nem kell mást tenni csak, teljesíteni a parancsot.
-          Akkor inkább ülnék – tette a hátához az egyik párnát, miközben nekidöntötte a hátát az ágytámlának. Emily nem is húzta sokáig az időt, a férfi combjaira ült.
-          Rendben. Lássuk, belőled milyen angol telivér lenne - ragadta meg Quinn férfiasságát, majd felé helyezkedett, és a következő pillanatban bele is ült. Az egyesülés hatására mindketten egyszerre nyögtek fel.
-          Ez nagyon jó érzés – mondta Quinn.
-          Akkor lássuk, hogy tetszik ez – mosolygott Emily, miközben először lassú tempóban kezdte el mozgatni a csípőjét, mintha lovagolna. Quinn a csípőjére tette a kezét, hogy amikor nem tetszik neki a tempó, akkor módosítsa Emily mozgását. – Egy istennő vagy – nyögte, miközben Emily a körmeit a mellkasába vájta.
-          Túl jó veled is – nyögte, miközben Quinn érezte, hogy a nő hamarosan elmegy. Igyekezett visszafogni magát, hogy még ne érjen véget neki az este, és megadja a nőnek, amitől igazán sikongatni fog a kéjtől. Emily csípője egyre gyorsabban járt Quinn férfiasságán, miközben a férfi nevét sikoltozta. Mikor már nem bírta tovább, akkor a férfira dőlve lihegett, miközben nagyon jól tudta, hogy Quinn számára még nem volt meg a mámor.
-          Most már megkapom az irányítást? – kérdezte, miközben a nő hátát simogatta.
-          Meg, de még hagy pihenjek egy kicsit. Túl kellemes az érzés, hogy itt vagy bennem – simogatta meg a hasa alját.
-          De nekem is szükségem van a kéjre – felelte határozottan, és leemelte magáról a nőt, majd a következő pillanatban Emily csak annyit vett észre, hogy ő a hátán fekszik, és Quinn rajta van. Megszólalni sem volt ideje, mivel a férfi igencsak határozott mozdulattal vonta szét a combjait, és a következő percben erőteljesen fel is nyársalta. Kissé fájdalmasan sikkantott fel, de az arca mámorról tanúskodott. Nem nagyon szeretett alul lenni, mivel senkinek sem szeretett alárendelve lenni. Soha nem gondolta volna, hogy így fogja valakivel élvezni az intimitást, és nem neki kell irányítani, hogy élvezhessen.
-          Csináld! A tiéd vagyok – ölelte át a férfi nyakát, és hagyta, hogy azt csináljon vele, amit akar. Nem is figyelte, hogy mennyi idő telhetett el így, csak élvezte, ahogy az alteste újra és újra összerándul és ő a szerelmével lehet.
Mikor Quinn is közel járt, egyre vadabb lett, de ezt Emily egyáltalán nem bánta. Kellett neki valami, ami elfeledteti vele, hogy egyedül van. Ez a mámoros fájdalom pont tökéletes volt. Érezte, ahogy Quinn férfiassága is pulzál a testében, vagyis a férfi is hamarosan elélvez. Nem is baj, legalább pihennek egy kicsit.
-          Emily – hörögte mély hangon Quinn a kedvese füle mellett, mire a nő érezte, hogy a férfi végre elélvezett. Ekkor azonban ő fájdalmasan sikoltott fel, mivel szúró fájdalmat érzett a vállában.
 
*
Lane és Tony még sokáig csókolták egymást, mire egyikük meg merte tenni az elő lépést. Lane bártortalan volt, míg Tony nem akarta elijeszteni a nőt. Végül Tony hámozta ki a nőt a köntösből, míg maga megszabadult a pólójától. Lane megborzongott a hirtelen jött meztelenségtől. Az egész teste libabőrös lett, ahogy Tony tenyerei végig simították a bőrét. Ahogy az ajkaik ismét csókban forrtak össze, Tony ölbe vette a vékony testet.
-          Vigyázol rám? – kérdezte Lane, miközben alig egy centire elváltak az ajkaik.
-          Természetesen – lihegte a férfi, majd újra lecsapott a nő ajkaira. Lane-t megnyugtatta a válasz, mivel tudta, hogy Tony soha többé nem fog neki hazudni. Ahogy ezt végig gondolta, rögtön eszébe jutott, hogy ő viszont fog, hiszen elhiteti vele, hogy van jövőjük, mikor nagyon jól tudja, hogy nincs. Milyen önző dolog is, hogy azt hazudni, hogy boldogok együtt, míg ezzel csak fájdalmat okoz a férfinak. De legalább kihasználják az időt, amit együtt tölthetnek.
-          Akkor jó – eresztett meg egy halvány mosolyt, miközben Tony az ágyra fektette. Tony ezután a lehető legnagyobb gyengédséggel kényeztette a nő testét, hogy izgalomba jöjjön de mégse legyen előzetes orgazmusa.
-          Jól tudom, hogy én leszek neked az első? – kérdezte, miközben a nő szemérem ajkai között matatott az ujjaival.
-          Igen, te leszel – pirult el zavarában.
-          Köszönöm neked – csókolta meg. – Köszönöm, hogy enyém lehet a szüzességi véred – mondta a nő fülébe, majd a nyakát csókolgatta.
-          Neked meg én leszek az első alkalom, hogy szerelemből csinálod – vette a tenyerei közé Tony arcát, miközben kényszerítette rá, hogy rá nézzen.
-          Igen, szerelemből veled leszek együtt először. Évek óta ezt a percet vártam – sóhajtott mélyet, miközben felnyomta Lane hüvelyébe az egyik ujját. A nő jólesően nyögött fel az érzéstől, már korán sem érezte idegennek, hogy Tony ilyen szabadon érintheti a teste összes porcikáját.
-          Sajnálom, hogy akkor a látszatnak hittem az ész érvek helyett – mondta elmélkedve.
-          Én is, mert akkor sokkal hamarabb megízlelhettük volna a testi szerelem ízét – adott még egy határozott csókot a nő ajkaira, majd felkelt róla.
-          Hova mész? – emelkedett meg, miközben a könyökeire támaszkodott.
-          Sehova, csak túlöltöztem hozzád képest – nevetett, miközben megszabadult a pizsamanadrágjától. Lane pirultan bólintott, és kapta el a tekintetét. Aztán rájött, hogy ez nem az a pillanat, hogy szégyenlősködjön. Tony nem fogja bántani, és a halál szolgája is megmondta, hogy a tisztaságát is veszítse el. Bár ez már más kérdés, hogy mit is értett ezen. Egyes kultúrákban már ez is az lenne, hiszen ilyen helyzetekben a régi korokban már elrendelték a házasságot. Habár neki nem kell olyanoktól tartania, hogy Tony ne akarná elvenni.
-          Minden rendben lesz? – kérdezte félénken Lane.
-          Ezt biztosra veheted – bólintott, miközben a nőre hasalt visszanyomva az ágyra fekvő helyzetbe. – Lazíts! – emelte meg a nő csípőjét, majd a férfiasságát a nő hüvelyéhez illesztette, majd egy határozott mozdulattal a nőbe is hatolt. Lane fájdalmasan szisszent fel, miközben Tonytól nyugtató csókokat kapott a nyakára.
-          Jól vagyok – előzte meg a férfi kérdését.
-          Akkor jó – mosolygott, majd egy rövid csók után elvált a nőtől, és most az ajkaival támadta meg a szeméremajkakat, és a véres hüvelybejáratot. – Régen kóstoltam már a véred, mikor nem voltam életveszélybe – dugta a nyelvét a nő hüvelyébe, és itta meg a nő ártatlanságának utolsó nyomát. Persze Lane számára először nem tetszett a játék, hiszen nem számolt ekkora fájdalommal.
-          Mit csinálsz? – sikkantott fel, ahogy Tony megszívta a hüvelyét, hogy a maradék vér jöjjön ki.
-          Elfogyasztom a véredet – közölte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, miközben fel sem pillantott.
-          Te aztán éhes lehetsz – állapította meg, miközben kezdte élvezni, amit Tony művel vele.
-          Már mondtam, évek óta éhezem rád – mondta a nőnek, miközben egyre intenzívebben járatta ki a nőben a nyelvét, és a csiklóját is párszor megnyalintotta.
-          Szó szerint a véremet veszed farkasom – markolta meg a feje alatt lévő párnát, miközben érezte, hogy valami kitörni készül belőle.
-          A legfinomabb részed a véred – felelte a férfi.
-          Már régen tudom, hogy különleges a vérem – simogatta meg a férfi arcát, miközben felnézett rá.
-          Az egész lényed az – felelte, miközben megemelkedett, míg Lane felült hozzá, és gyors csókot váltottak. Lane érezte Tony szájában a vére ízét, amitől kicsit elfintorodott, mégis örült, hogy ezen az éjszakán Tony ihatott belőle egy keveset és nem került sor a harapásra.
-          Volt idő, mikor nem ezt mondtad – kacérkodott a férfival.
-          Akkor még egy idióta voltam – simította végig a nő oldalát.
-          Ki mondta, hogy azóta valami megváltozott – nevetett, mire Tony csókkal fogta be a száját.
-          Ezentúl csak a mosolyodat akarom látni, és a nevetésed akarom hallani, mikor együtt vagyunk – mondta határozottan Tony. A hangja egyre izgatottabb lett, miközben vágyott a nővel való egyesülésre.
-          Meglátjuk, hogy megoldható-e, de nekem nincs ellenemre – hitegette, hogy minden rendben lesz közöttük és jól lesznek. Ahogy Tony ismét ráfeküdt, és ismét elmerült a testében, Lane szorosan átölelte a nyakánál és egy könnycsepp gördült le a szeméből.
-          Ne haragudj! – vette észre a férfi a kósza könnycseppet, és törölte le, miközben meggyőződése volt, hogy a fájdalomtól van ez.
-          Nem haragszom – mosolygott kedvesen.
-          Akkor jó – hatolt kicsit mélyebbre, és várt, míg a nő teljesen meg nem szokja a helyzetet. Lane remegése ettől nem múlt el egykönnyen, mivel nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz hazudni a szeretett férfinak. Első gondolata az volt, hogy a férfi gondoskodása elfelejteti vele a közelgő halál gondolatát. Most döbbent rá, hogy mégsem tud olyan könnyen lemondani a férfiról, mint ahogy tervezte.
-          Szeretlek, remélem, ezt tudod – nézett a férfi sötét szemeibe.
-          Tudom – mosolygott boldogan, miközben lassan megmozdult a nőben. Lassú csípőmozgásba kezdett, ahogy érezte, hogy a nő teste enged a behatolónak.
Szinte ringatózva járt ki-be a nőbe, miközben Lane egy percre sem engedte el a férfi nyakát. Tony nem akart semmit elhamarkodni, ki akarta élvezni az aktus minden egyes pillanatát. Úgy gondolta, hogy ez egy meghatározó esemény az elkövetkező közös életükben, így igyekezni kellene, hogy szépek legyenek az emlékek. Azonban hiába kereste Lane tekintetét közben, a nő nem volt hajlandó a szemébe nézni. Az igazság az volt, hogy nem akart, mivel akkor képes lett volna meghátrálni a halállal való alkujából. Tudta, hogy csendben kell elmennie, hiszen másképp Tony harcolna érte, és akkor ő is meghalna.
Tony gondoskodásának és gyengédségének köszönhetően már nem feszült a teste az aktus során, habár nem tudta magát teljesen elengedni, míg a férfi egyre hevesebb lett, ahogy egyre mélyebbre hatolt a hüvelyébe. Lane hallotta a férfi légzésén, hogy már nagyon közel jár, ami örömmel töltötte el, hogy a férfi számára jó volt, vagyis jó lesz az aktus. Nem is igazán számított rá, hogy az első alkalma során nem éli át a kéjes gyönyört, hiszen az agya annyi mindenfelé jár.
Már-már fel is szisszent Tony erős lökéseitől, mikor megérezte a férfi ujjait a csiklójánál matatni. Ahogy a kis pecket két ujja közé csippentette és így masszírozta, miközben tovább folytatta a ritmikus mozgást. Lane érezte, hogy a kis pont izgatásával valami kirobbanni készült az altestéből, miközben ő is sokkal szaporábban lélegzett. Egyszerre volt fájdalmas, mégis gyönyörrel teli, amitől ösztönösen mozdította már ő is meg a csípőjét, és mozgott a férfival ellentétesen.
A beteljesülés pillanata el is felejtette vele, hogy mennyire nem akar a férfi szemébe nézni, ezért végre Tonyra nézett, és ekkor vette észre, hogy a férfi állatias énje előjött és a szemei sárgák. Hangosan sikkantott fel ijedtében, de ez fel sem tűnt a férfi számára, mivel Lane a mámor közeledtével így is szabadon engedte a hangját. Tony közben rájött, hogy nem tudja az emberi elméje végig a kezében tartani az irányítást, mivel már túlságosan is régen várt erre a pillanatra. A farkasnak is engednie kell, hogy kiélvezze a helyzetet, és közbelépni, ha elmérgesedne a helyzet. Ezért lettek sárgák a szemei, miközben az állati ösztönei irányították a mozgását. A fenevad nem akart várni, ő magának akarta a nőt, hogy más ne is merje rávetni a szemét se, ezért meg akarta jelölni.
Lane kétségbeesetten vájta a körmeit a férfi hátába, miközben a kéjes beteljesülés a kettős izgatás hatására egyre közelebb volt. Tudta jól, ha Tony most megharapja, akkor a démoni méregtől még sokáig fog szenvedni, míg elalszik. Nem akar a fájdalomtól vonaglani, miközben békésen ölelhetné Tonyt is helyette. Azonban egyre nehezebb volt erre koncentrálnia, mivel az alteste összerándult a gyönyör teli fájdalomtól. A végső kéj elérésének pillanatában látta, ahogy Tony arca támadóan közelít a válla felé, miközben a farkas agyarakat belé akarta mártani. Ösztönös reakcióként csukta be a szemét és fordította el a fejét, miközben a torkát elhagyta a végső sikoly, hogy sikerült elérnie a mámor magasabb dimenziójába.
Még érezte, ahogy az altestét melegség árasztja el és Tony mozgása is leáll, majd egész testében ránehezedik. Lane számára elég nehéz volt lélegezni, miközben érezte, hogy meleg folyadék csordogál a mellére. Mikor kicsit kitisztult a tudata jött rá, hogy nem is érezte, hogy Tony belé mélyesztette volna a fogait, hogy megjelölje. Félve nyitotta ki a szemeit és fordult a férfi felé, aki továbbra is ott feküdt rajta. Ahogy tudta megemelte a fejét, és ránézett a ragacsos vérre, és látta, hogy ne ő vérzik, hanem a férfi harapta meg magát, hogy ne őt bántsa.
-          Tony – simogatta meg a férfi arcát.
-          Jól vagy? – kérdezte aggódva a nőre pillantva.
-          Igen, köszönöm neked – emelte fel a fejét és csókolta meg a férfit. Még érezte a férfi vérét annak a szájában.
-          Csodálatos volt veled – simogatta meg a nő arcát, majd a melleit is meg akarta érinteni, azonban az egyiken ott csillogott a vére, ami nem régen folyt a nő testére. – Hoppá, összekentelek – mosolygott zavartan, majd a nyelvével letisztogatta a már alvadó vért.
-          Átkozott Isabell, ha nem kavar be, akkor már évekkel ezelőtt átéltem volna ezt a csodás érzést – töprengett Lane.
-          Bella már a múlt, egy kellemetlen emlék. Ne rontsuk el ennek az estének a tisztaságát és gyönyörűségét! – kérte Tony
-          Rendben – bólintott Lane, miközben kicsit meg akart mozdulni, mivel nyomta a hátát az ágy. Azonban Tony súlyától nem tudott mozdulni, és ekkor döbbent rá, hogy milyen nehéz is a férfi hozzá képest. – Mi lenne, ha változtatnánk a fekvőpozíciónkon, mivel ez így nagyon nem kényelmes – nyögött fel Lane.
-          Nem igazán tetszik az ötlet, de legyen – vett erőt magán, és leszállt a nőről, majd mellé dobta le magát. – Jobb volt benned – felelte kissé duzzogó arckifejezéssel.
-          Azt elhiszem – bújt a férfihoz, miközben féloldalasan rá is feküdt.
-          De nem baj, nem most volt az utolsó alkalom – adott egy kedveskedő puszit a nő homlokára.
-          Igen – nyelt nagyot, miközben ismét nem mert a férfi szemébe nézni.
-          Aludjunk kicsit, hosszú volt a mai nap és már nagyon késő van – simogatta meg a nő hátát.
-          Nem akarok aludni – sóhajtott mélyet Lane, miközben szorosabban Tonyhoz bújt. Hirtelen erős álmosság tört rá, ami elől menekülni akart.
-          Pedig úgy nehezen pihened ki magad a következő menetig – mondta félálomban Tony.
-          Tony ígérd meg, hogy ha halandóként távoznék az élők közül, soha nem leszel olyan, mint Lucas! Annak ellenére is megmaradsz ez a csodálatos férfi, aki most vagy, ha vesztenénk – simogatta meg Tony arcát.
-          Ha te így kívánod – nézett a zöld szemekbe, majd megcsókolta a nőt.
-          Igen, így akarom – mosolygott, miközben elnyomta az álom.
Ahogy Tony is az álmok birodalmába távozott a szobában érezhetően hidegebb lett. Egy szőke hajú férfi jelent meg a semmiből az alvó pár mellett. Elmélkedve nézte őket, miközben látszott, hogy vár valakire. Hamarosan a jól ismert kénes szag is megmutatkozott, ami a halál szolgájának érkezésével volt egyenlő.
-          Marchocias – csodálkozott az újonnan érkező a szőke hajú férfira. Látszott, hogy tiszteletet érez a másik iránt, és némi félelem is mutatkozott rajta, mintha valamit elszúrt volna.
-          Dark, te szégyentelen naplopó – szidta a férfit.
-          A bátyád parancsa volt, hogy… – kezdett a magyarázkodásba.
-          Már régen haza kellett volna térned a pokolba – fordult a pár felé.
-          Végül a hét nagyúr megváltoztatta a határozatát a nővel kapcsolatban? – kérdezte reménykedve.
-          Nem – tette a nő hátára a kezét, mire Lane szíve az utolsót dobbanva véglegesen megállt.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Vájviii (:

(Folytit...., 2011.04.08 23:44)

Istenem De nagyon jóóóóó *.* <3
Folytit Folytit Folytit...........
Nagyon tetszik mint a Többi is a Legkedvencebb történetem ((: <3

Re: Vájviii (:

(LAOM28, 2011.04.18 15:17)

Szia :)
Örülök, hogy tetszett :) Amint elkészül jövök a frissel. :) Köszönöm, hogy írtál :)

ó hogy az a ...

(Gizus, 2011.04.08 22:29)

Hogy látogasson meg jövő héten az összes egyház képviselője!
Hogy tehetted EZT?!
Most mégis MEDDIG várjunk a következő részre???!!!
Te jó ég. Lucifer hozzád képest kismiska.
Bassszuskulcs... ez nagyon jó lett, csak igazán szemét dolog volt itt abbahagyni.
Szóóval: A Colin-Wade és Quinn-Emily páros annyira más volt, mégis mindkettő annyira jó.
Lane meg Tony pedig egyszerűen szuper. Az a rengeteg érzelem. Csesszus, ami most felhalmozódott bennem ideg. Most kin vezessem le mégis? Áh.
Gratula és gratula újra és újra. Könyörülj, még a szülinapod előtt fejezd be ezt a regényed (bociszemek). Az olyan tök jó lenne. És ha mégsem sikerül, akkor legkésőbb az öcskös ballagásán telebeszélem a fejed. :)
Jó éjt, ügyi voltál, (és nagyon goooonosz)

Re: ó hogy az a ...

(LAOM28, 2011.04.18 15:17)

Szia Gizus.
Hidd el elég bűntetés volt nekem, hogy mikor meglátogattam a frissítés hétvégéjén nagyanyánkat, akkor a két szobatársa éppen a vallási félórát nyomatta, ami sokkal tovább tartott, mint fél óra. Hogy kin vezesd le az idegedet? Ott van mikike. Visszatérve mamira, nagy érzelmi sokkot okozott a meglátogatása, ami az írás rovására ment. Ebből kiindulva az egyház képviselői is hasonló fájdalmakat okoznának, így csak a friss késik. És ha már itt tartunk, akkor filozofáljunk egy kicsit: "Gonoszkodom, tehát vagyok" :) Béla nap alkalmából minél több frissel igyekszem jelentkezni. Mellesleg kék szemű szőke boci létezik? Másfelől az öcséd ballagásáról el akarsz üldözni? Ehhez mit szólna Dávidka? Na mindegy mentem, írni. Szia.