Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


30. rész: Harc az életért

2011.06.19

 Lucas miután összeszedte magát, az ölébe vette a nő allélt testét, és nem törődött az őket bámuló tömeggel. A rendőrség Tony mellett volt, így csupán két embert küldtek a folyamatban lévő emberrabláshoz. Sawyerville történelmében talán a boszorkányüldözések voltak ilyen véresek, azonban azokat a lakosság többsége mind mesének gondolta. A város alapból csendes volt, a világban történő véres eseményeket szinte fel sem tudták fogni. A rendőrök is megilletődve tapasztalták, hogy egy nőt fényes nappal elrabolnak a lakása elől, míg a nő barátját néhány utcával arrébb brutálisan meggyilkolják. 

El sem tudták képzelni, hogy mi történhetett Lane-nel, míg nem volt a városban. Hosszú időre eltűnt, de úgy tudták, hogy orvosi kezelésen van. 
Lucas nem törődött a nézelődőkkel, a karjában a nővel várta meg a kocsit, majd miután beültek hátra, az ölébe húzva a nő fejét simogatta. Valóban volt egy pár eltérés, amitől más volt, mint Anna, hiszen Lane bőre kicsit barnább volt. Legalábbis egy árnyalattal, és Anna ajkai sokkal teltebbek voltak. Azonban ezek jelentéktelen különbségek, hiszen mikor a fiatal nő szemébe néz, olyan mintha a régi szerelme nézné őt. 
Ahogy figyelte egyre jobban vágyott rá, hogy alaposabban megnézze, hogy még több helyen érintse. Éppen a vállánál simította végig a kabát alatt, mikor egy jellegzetes heget vett észre. Először nem hitt benne, hogy tényleg megtörténhetett, ezért dühösen húzta félre a kabátot.
- A fenébe – dühöngött szitkozódva.
- Mi történt? – kérdezte Blaze az anyósülésről.
- Az öcsém már megjelölte – túrt az ezüstös fürtjei közé.
- Most mit csinálsz? – kérdezte a legfőbb tábornok. 
- Teszünk egy próbát, ha nem képes befogadni Anna lelkét, akkor meghal, ahogy Tony – mondta eltökélten.
- Az apád dühös lesz az öcséd miatt – figyelmeztette Blaze.
- Nem érdekel, ott van a szajhája, szül még neki másik kölyköt, hiszen már egyszer megtette, szóval innentől kezdve komolyan nem érdekel – mondta eltökélten.
- Rendben – sóhajtott mélyet. 
 
*
 
Nem sokkal azután, hogy Lucas és csapata elhagyták a várost az elrabolt nővel, végre sikerült rávenni a hatóságnak Kyle-t, hogy engedje őket dolgozni, és engedje elvinni Tony testét. Kyle már-már a zokogás határán volt, mikor látta, hogy a testvérként szeretett férfit éppen egy hullazsákba teszik bele. Ahogy nézte a cipzár behúzását, egy pillanatra azt hitte, mintha látná összeforrni Tony fején a sebet.
- Várjanak – lépett közbe, mire belátta, hogy reménytelen. – Bocsánat – túrt a hajába.
- Semmi baj, közel álltak egymáshoz? – kérdezte az intézkedő orvosi szakértő.
- Megmentette az életemet, még nagyon régen – mondta szomorúan, miközben a fekete zsákot figyelte.
- Részvétem, de akkor is lesz egy pár kérdése a nyomozó uraknak – mutatott a rendőrökre.
- Ne, már csak ez hiányzott – morgott magában. A következő percben tényleg megjelentek a rendőrök és egy mentő is kezelésbe vette a megégett bőrét.
Egészen ki volt vetkőzve önmagából, nem is hallotta, amit a nyomozók kérdeztek tőle, miközben ő csak a fekete hullazsákot tudta bámulni. Még mindig nem tudta elhinni, hogy a testvéreként tisztelt herceg meghalt. Ahogy egyre tudatosult benne, hogy Tony nem fog felkelni onnan, a szívében olyan üresség vette be magát a szívébe, mint mikor még elveszetten az utcán élt. A személy, aki esélyt adott neki az életre, most halott, mert ő nem volt ott, hogy jó testőrként megvédje. Azért maradt ő a városban, hogy fedezze őt, míg Tony a szerelmével van. Most utálhatná is Lane-t, hiszen, ha ő nincs, akkor Tony élne, és nem vált volna ki a falkából. Azonban Lane mellett boldog volt, amit ő nem fog megismerni. 
Ahogy ezen gondolkodott,  még mindig a fekete zsákot bámulta. Úgy gondolta, hogy a képzelete játszik vele, mivel ismét mozgást vélt felfedezni a fekete anyag alatt. Azt hitte, hogy elment a józan esze a gyásztól. Nincs más választása, most azonnal el kell tűnnie innen, keresni egy kihalt és sötét erdőt, ahol átváltozhat, és kivonyíthatja magából az indulatokat. Fogalma sem volt róla, hogy ezután mi lesz vele, hiszen elhagyta a falkát, aminek az egyik vezére megölte a testvérét, akinek az életével tartozott. Vajon már az ő fejére is kiadták a kivégzési parancsot, vagy teljesen elfelejtették, hogy a világon van.
Éppen indulni készült, hogy itt hagyja ezeket az embereket, és csak néhány nap múlva tér vissza, ha lenyugodott és átgondolta a helyzetet. Most csak megbántaná Lilyt, ha itt maradna. A rendőrségi rádión hallotta, hogy Lane-t elrabolták, szóval a nő testvéreivel is beszélnie kéne, bár nagy valószínűséggel már ő is halott. Miért kell ennek ilyen bonyolultnak és nehéznek lennie. Miért nem maradnak nyugton az öreg farkasok, hogy a fiatalok békében éljenek. Megvan, annak még értelme is lenne. Még egy utolsó pillantást vetett a fekete zsákra, mintha így venne búcsút a halott barátjától. Ekkor nagy riadalom tört ki a körülöttük intézkedő rendőrök között, mivel most már mindenki látta, hogy a hullazsákban valami mozog. Azonban Tony nem lehet az, tekintve, hogy több lövést kapott a mellkasába és a fejébe is, hogy azokat még vérfarkasként sem élheti túl. 
Azonban a test mégis mozgott a zsákban, és hamarosan felhasadt a cipzár, é Tony ült fel levegő után kapkodva. Az arcán ezüstös folyadék csillogott, de a lövés helye sehol sem volt. Mindenki ijedten nézett a feltámadott férfire, aki igencsak hevesen kapkodott levegő után, miközben próbált valaki ismerőst találni. Kyle rögtön odasietett hozzá.
- Tony, de hogyan… – ámult még mindig a csodán, amit látott.
- Erre nincs időnk, Lucas itt van, és Lane-t akarja – ismerte fel a régi barátot.
- Már elvitte – mondta szomorúan.
- Hogy? – ragadta meg idegesen Kyle nyakát.
- Mire ideértem, már nem volt itt Lucas. Éppen akkor mondták be a rendőrségi rádióba, hogy Lane-t elrabolják éppen. Esélyem se volt odaérni – védekezett rekedten a szőke hajú férfi.
- Menj, készülj fel, hamarosan indulunk – lökte el magától.
- Igen – bólintott Kyle, majd elsietett onnan. Tony nem törődve a figyelő tekintetekkel, a lakáshoz sietett, ahol már régen nem volt ott se Lucas, se Lane. Ahogy elindult a lakásba, érezte a kábító folyadék szagát, és Lane vérének illatát.
- Ezért még megfizetsz bátyám – fogadta meg, és indult fel a lakásba. 
 
*
 
Alig egy óra múlva Lucas és kísérete megérkezett Marcus ősi kastélyába, ahol Emma boldogan fogadta a sógorát. Lucas hamar átadta az alélt női teste a szolgálóknak, hogy megtisztítsák és felöltöztessék estére.
- Azért nem kellett volna megölni – vetett egy pillantást Emma Lane testére.
- Nincs szükség már az öcsémre, csak problémát okozna, ha tovább élni hagytam volna – felelete Lucas.
- Én Lane-ről beszélek. A dédunokám halott – felelte határozott hangsúllyal. Lucas ellenőrizte a pulzusát, amit eddig azért hanyagolt, mivel nem akarta látni Tony foga nyomát.
- Legalább nem fog mocorogni a ceremónia alatt. Habár valóban jobb lett volna, ha él, mert így agy halottként több munka lesz vele – vélekedett a férfi.
- Szólok Michaelnek, hogy regenerálja és a vámpírvírust is adja be neki – közölte Emma.
- Mivel te vagy az őse, és benned igen erős az öngyógyító képesség az apád után, így nem lenne hülyeség, ha tőled kapna vért – vetette fel a koronaherceg.
- Rendben, Michaellel lerendezzük – hagyta ott a sógorát.
- Anna hamarosan visszatér hozzánk, már csak Dracot kell valahogy kivonni a forgalomból. A jóslat szerint Tonynak lett volna rá esélye, de ő velem se bírt, így Draco számára meg se kottyant volna – gondolkodott el hangosan, majd ment felkészülni az esti feltámasztó ceremóniára. 
 
*
 
Shane és Sean számára enyhén sértő volt, hogy a két bátyjuk nem avatta be őket a terveikbe. Azonban annyiban igazat adtak nekik, hogy még valóban nincs meg az áruló, aki kiadta az ellenségeknek a központot. 
- Szóval Tonyval biztonságban van – mondta Shane enyhén csalódottan.
- A nénik felállították a védőmezőt, ha onnan nem teszi ki a lábát, akkor nem szabad semmi bajának lennie – mondta Colin, aki azóta cigarettával rombolta a testét.
- Öcsi ezzel csak a spermádat sterilizálod – szólt rá Quinn.
- Mit számít, ha a szeretett nő hallani sem akar rólam – szívott mélyet a cigarettába.
- Történt valami? – kérdezte Sean.
- Kicsit összekülönböztek Wade-del – legyintett Quinn.
- A bátyus nem borulna ki ilyesmi miatt – tiltakozott Shane.
- Van, amit ti gyerekek nem érthettek meg – nyomta el dühösen a cigarettát Colin.
- Húsz évesek vagyunk, már nem vagyunk gyerekek. Ti jóval fiatalabbak voltatok, mikor elkezdtétek a gondunkat viselni, majd anya halála után saját lábra álltatok, és még akkor sem voltatok húsz – figyelmeztette Sean.
- Az öcskössel a poklot jártuk meg akkor, mikor apa elválasztott minket. Már régen nem vagyunk azok a pisisek, akiket ismertél.
- Ez jogos – gyújtott rá egy újabb szál cigarettára.
- Mondd el, hogy mit műveltél! – jött ki a béketűréséből Sean.
- Magánügy – fújta ki a füstöt.
- Lefeküdtek, és Colin megharapta – mondta el a titkot Quinn.
- Te sem vagy jobb, hiszen Emilyvel és veled ugyanez történt – kezdett dühödt védekezésbe.
- Az lehet, de én nem világkatasztrófaként élem meg. holnap megkeresem és beszélek vele – közölte.
- Vajon Lane jól van? – elmélkedett Shane.
- Amíg Tony mellette van nem eshet baja – felelte Quinn, mire Colin telefonja csörgött.
- Emlegetett szamár – nézett a kijelzőre. – Szia sógor, mi kéne? – vette fel szórakozottan.
- Lucas elrabolta Laneyt – közölte mogorván.
- Hogy mi? – állt fel dühösen. – Egyáltalán, hogy tudta elvinni? – tisztult ki rendesen a feje és dobta el a cigarettáját.
- Miközben reggeliért voltam, akkor intézett el, és vitte el őt – magyarázta, miközben a kocsiba ült.
- Nem úgy volt, hogy egy hétre elegendő kajátok van – kiabálta vele.
- Nulla pozitív vérrel nem készültem – indított.
- Minek kellett nektek olyan vér? – jutott eszébe, hogy netán Lane megsebesült. – Úgy volt, hogy vigyázol rá.
- Lane ismét vámpír, így is több liter véremet szívta le, mire le tudott állni – felelte bosszúsan.
- Vagyis Lane nem haldoklik már? – lett sokkal vidámabb, amitől a fivérei hülyének nézték.
- Már halott – jött a határozott válasz. 
- Ez fantasztikus – lelkendezett, amit még jobban nem értettek a testvérei.
- De Lucasnál van, és ez igazán komoly probléma. Habár a védőátoknak köszönhetően, míg kölcsönösen szeretjük egymást, nem tudják bántani őt – mondta el a helyzetet.
- Tudod, hogy hova vitték? – kérdezte Colin, most már a helyzetnek megfelelő komolysággal.
- Még nem, de hamarosan megtudom – mondta Tony eltökélten.
- Mi addig felkészülünk – ígérte meg Lane fivére tettre készen.
- Rendben – helyeselt Tony, majd letette a telefont. Ezután jobban beletaposott a gázpedálba, míg Kyle szorosan követte őt motorral. 
 
*
 
- Mi fantasztikus történt? – kérdezte Sean, miközben nyílt az ajtó a központban majd Hana és Sebastian két vérszomjas hátas démont vezetett be.
- Ezt meg mit jelentsen? – fogta a fejét Quinn.
- Na, szerinted? – kérdezte Hana.
- Most szöktettük meg őket az állatkertből – felelte Sebastian fapofával, mire Hana hitetlenkedve nézett a fivérére, akinek hét év után ez volt az első vicc, ami elhagyta a száját.
- Lane halott – felelte vidáman Colin, mire a fivérei igencsak elkomolyodtak.
- Ennek, hogy örülhetsz ennyire? – háborodott fel Sean.
- Alapjában véve mi is halottak vagyunk, szóval nyugi. Csak meg kell tudnunk, hogy Lucas hova vitte – töprengett.
- Egy Emma nevű repedtsarkúval nyomják az emberrablósdit? – kérdezte Hana.
- Most, hogy említed, jóban van egy ilyen nevű nővel, aki merő véletlenségből a dédanyánk – grimaszolt Quinn.
- Akkor Cas biztos tudja, hogy hol lehetnek – elmélkedett Hana.
- Vagy használhatjuk ezt a két aranyost is, akik oda mennek, akihez a lovasuk vágyik – magyarázta Sebastian.
- Ez biztos? – hitetlenkedett Colin.
- Szerintetek, hogy találtunk meg titeket? – kérdezte a vörös hajú fiatal férfi.
- Jól van, szedek össze harcosokat és fegyvereket, majd amint Tony és Kyle megérkeztek, indulunk – jelentette be Quinn.
- Hozok nektek vért – jelentette be Colin, és már el is tűnt az alaksorba vezető lépcsőn.
- Sean, menj és hozz te, mert ha meglátja Wade-et, nem jön vissza holnapig – sóhajtott mélyet Quinn.
- Miről maradtunk le? – kérdezte Sebastian.
- A két bátyus becsajozott, de mindkét párnál enyhén fasírtban vannak – felelte Shane.
- Quinn túllépett volna Emilyn? – lepődött meg Sebastian.
- Most jöttek még össze, míg velünk kamu konvojokat kísértettek – mesélte, miközben az ebédlőbe vezette a két unokatestvérét.
- Már az iskolában oda voltak egymásért. De, hogy Colinnak is barátnője legyen, az kicsit meglepett, mivel soha nem volt az a csajozós fajta – felelte az unokafivér.
- Itt dolgozik a központban, ő az ápolónő, ha így belegondolok, ő az egyetlen itt dolgozó ember – gondolkodott el Shane.
- Látnom kell – jelent meg ördögi mosoly Hana ajkán. Ez a mosoly most először az életben boldogsággal töltötte el Shane szívét, mivel így tényleg el tudta hinni, hogy tényleg minden a régi lesz, és lehetnek ismét gondtalanok.
- Most már elhiszem, hogy holnaptól minden rendben lesz – mondta mosolyogva az unokatestvérek emlékeiben mindig komor férfi. 
- Azon vagyunk, hogy ez sikerüljön – bíztatta meg Sebastian, akit Shane mosolya töltött el bizakodással. 
- De én most Colin nőjét akarom látni – hagyta figyelmen kívül a két férfi érzelgőségét Hana. A másik két jelenlévő számára olyan volt, mintha megállt volna az idő, a fiatal nő akaratossága normál esetben fárasztotta volna őket, de így nem volt semmi baj.
- Rendben nézzük meg – sóhajtott Shane, és intett az unokatestvéreinek, hogy kövessék őt ismét. Hana izgatott volt, hiszen Colin majdnem olyan volt, mint Lane, egy igazi gondoskodó nagytestvér, amilyen igazából Sebastian soha nem volt, mivel ő nem volt olyan érzelmes és nagylelkű személyiség.
- De Húgi, ne nagyon ijessz rá, mert Colin morcos lesz – figyelmeztette Sebastian.
- Tudod, hogy leszoktam a bajkeverésről – érvelt Hana, miközben igyekezett ártatlanul nézni, de neki olyan arcberendezése volt világ életében, hogy soha nem sikerült neki.
- Inkább Cas kastélyában nem volt rá lehetőséged – felelte epésen a bátyja. Közben a kis hármas elérte a levezető lépcsőt, és már messziről érezték a fertőtlenítő kellemetlen szagát. Sean már elindult volna felfelé a vérrel, de egy nő éppen feltartotta.
- Hidd már el Alison, hogy ezzel nem ér rá foglalkozni a bátyám. Lane-t elrabolták, és a mentést szervezzük. Ha téged ez nem érdekel, akkor csak sajnálni tudom, hogy Quinn tudomást sem vesz rólad – próbált keménynek mutatkozni.
- Sean, merre van Colin? – kérdezte Hana, miközben elvett tőle egy zacskó vért, és direkt úgy tett, mintha észre sem venné az ott lévő vérleopárdot, akinek ez nagyon sértette a büszkeségét.
- A gyengélkedőn próbál Wade lelkére beszélni – mutatott a mögöttük lévő ajtóra, persze magában azt is hozzátette, hogy „hiábavalóan pedálozik az idősebbik testvér”.
- Rendben, kösz – intett a fiatal nő, majd belépett az ominózus helységbe.
- Colin, hagy már békén! – hallott egy ideges női hangot, rögtön, ahogy belépett. Hana egyáltalán nem találta kellemes csengésűnek, se igazán nőiesnek a hangot, de akkor ebből az jön, hogy a külsejével és a lelkével fogta meg a kedvesebbik unokabátyját.
- Nem haragudhatsz rám emiatt a végtelenségig. Hidd már el, hogy nem akartalak bántani! – rimánkodott Colin.
- Attól függetlenül mégis bántottál – felelte idegesen a nő.
- Colin, Quinn hívat téged – kiabált Hana.
- Az istenit – dühöngött Colin, miközben előlépett az egyik ágy mögül és dühösen indult el a felsőbb szintekre.
- Ezért most nagyon pipa lesz rám – nézett Hana a távozó unokafivére után.
- Segíthetek valamiben? – lépett elő Wade is.
- Hogy így mondod, igen – fordult vidáman Wade felé Hana, mire Wade egy tőrt vett elő és védekezően maga elé tartotta. – Mi az? – fagyott le a fiatalabb nő ajkáról a mosoly.
- Quinn és Colin tagfelvételi zárlatot rendelt el, míg ki nem derül, hogy ki árulta el a központot. Mivel én vagyok a nővér, így mindenkit megvizsgáltam az elmúlt negyed évben és te nem tartozol ide – felelte a vörös hajú nő.
- Bemutatkozom, a nevem Hana Mealorie, Colin unokahúga vagyok, nagyon örvendek – lépett közelebb.
- Hozzon valakit, aki igazolja ezt az állítást, egyébként nem hiszem el – mondta idegesen.
- Shane told már ide a segged, és mutass be a sógornődnek! – kiabált Hana.
- Hana biztos, hogy ez most a legalkalmasabb? – lépett be Sebastian, maga után ráncigálva az ikreket. 
- Igen, mert ma este háborúba megyünk és tudni akarom, hogy a legkedvesebb unokafivérem milyen nőbe szeretett bele – mondta eltökélten Hana.
- Hogy érti, hogy háborúba? – illetődött meg Wade, miközben a két legfiatalabbra tekintett.
- Michael bácsikám és a szövetségesei, ma elrabolták Lane-t, akit fel akarnak áldozni, mert nem tudnak olvasni – felelte a barna hajú nő határozottan.
- Röviden és tömören ennyi lenne a történet – bólintott Shane. 
- Az unokatestvéreink, Sebastian és Hana Mealorie – mutatta be őket Sean. – Srácok ő itt a központ ápolónője és Colin szerelme, Wade Turner – mutatta be a feleket.
- Örvendek – mondta vidáman Sebastian, miközben elengedte a két fiatal férfit. 
- Nem kevésbé – tette el a tőrt zavartan Wade. – Szóval vérre van szükségetek – állapította meg, miközben a hűtőhöz ment. 
- Kérdezhetek valamit Wade? – lépett mellé Hana. Wade csak bólintott, miközben néhány zacskót vett ki. – Ha te is szereted Colint, akkor miért nem bocsátod meg azt a harapást? Tudod, látszik rajtatok, hogy szeretitek egymást, így nem értem, hogy miért nem békélsz meg a vámpír lényünkkel? – érvelt, ami a jelenlévő unokafivéreknek igencsak új volt.
- Számomra ez a vámpíros dolog túl ijesztő. Michael egyszer megharapott, mikor még a kórházban dolgoztam nővérként. rettenetes volt, éreztem, ahogy meg akar ölni. Sokáig úgy hittem, hogy Colin más, mint az apja, de most már tudom, hogy nem az. Azonban nagyon félek tőle. Gondolom te is született vámpír vagy, mint Colin és a testvérei, és neked természetes, hogy a szeretett embertől szívsz el egy kis vért, de nekem nem az. Tiszteletben kellene ezt tartanotok – mondta őszintén Wade.
- Gondolkodj el az érzéseiden, és ha hazajöttünk, akkor beszélgess el vele, hogy mire jutottál. Nem harapott volna meg, ha te nem szereted viszont, ezt érezte rajtad – bölcselkedett Hana.
- Ideje menned, ha semmi bajod sincs, amit elláthatnék – felelte kissé ellenségesen Wade.
- Amúgy, pont olyan vagy, mint Elizabeth nénikém. Rendes öreglány volt – jegyezte meg a fiatalabb nő.
- Már többen mondták, de láttam az anyukájuk képét, és hozzá képest egy rút béka vagyok – tiltakozott Wade.
- A lelked olyan tiszta, csak egy kis ráadás, hogy neked is vörös hajad van – mosolygott a nőre Hana. Colin számára egyébként is mellékes a külső. Lehetsz te a világ legrondább nője, ő úgyis szeretne. Az embert szereti benned és soha nem akarna megváltoztatni. Elizabeth néni is ember maradt az én anyámmal ellentétben, mivel az én apám vámpír társat akart. Az ő harapása képes is volt vámpírteremtésre, de mégsem maradt ugyanaz, mint akit az apám szeretett. Ne dobd el magadtól Colint, mert így csak bevadul rád, és nem fogja bírni nélküled. Talán azt szeretnéd, hogy akaratod ellenére tegyen magáévá és vegye a véred? Mi vámpírok, állati alapú démonok vagyunk, és az állatokat köztudottan az ösztöneik vezérlik – mondta el az álláspontját Hana.
- Ezt vettem észre – bólintott zavartan Wade.
- Rendben, én most megyek, mert be akarom zúzni a dédanyám képét. A szemét ribanc csúnyán keresztbe tett nekünk – fordult az ajtó felé.
- Kívánom, hogy épségben térjetek vissza! – mondta Wade, miközben Hana elindult a fiúk felé, akik csendben figyelték a két nő beszélgetését.
- Úgy lesz – mosolygott a vörös hajú nőre elvetemülten, amiben Wade Lane mosolyára ismert. 
- Szóval háború, akkor reggelre sok sérült várható – mondta maga elé Wade, miután bezárult a Mealorie testvérek mögött az ajtó és ismét egyedül lett a gyengélkedőn. Rögtön hozzá is kezdett a legfontosabb és leghatékonyabb életmentő eszközök előkészítéséhez. 
 
*
 
Michael és Emma helyrehozták Lane testét, amennyire csak tudták. Hiába nem volt a nőn immár egy karcolás sem, valamiért a szívét nem tudták dobogásra bírni.
- Mi lehet a baj? – kérdezte Emma, akinek a vérét ugyan befogadta Lane szervezete, de nem volt semmi egyéb reakció.
- Talán időre van szüksége a vámpírvírusnak, hogy visszakapja az agyhalál előtti állapotot – fordította hasra a lányát, miközben valami furcsát vett észre. – Emma, figyeld csak ezt! – hívta oda a nagyanyját, aki jóval fiatalabbnak tűnt nála.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva.
- Figyeld csak a hátát! Tedd oda a kezeid, ahol az enyémek vannak! – azzal a nő is letette Lane hátára kezeit felső illetve alsó részére. – Érzed ezt? – kíváncsiskodott a férfi.
- Itt a lapockáinál forró a bőre, míg itt a derekánál teljesen hideg – felelte Emma, miután a férfi tenyerei mellé tette a sajátjait. – Mitől lehet ez? – nézett a férfira.
- Lane-nek megvoltak a vámpírszárny képességek, amik innen a lapockáiból indultak ki. Másfelől volt itt egy tetoválás, amit a bosszantásomra csináltatott.
- Ne is mondd, valami nagyon ocsmány volt, örülök, hogy el lett tűntetve – mondta megkönnyebbülve.
- Mikor ember lett, akkor tűnt el. Pont a meleg részen voltak a betűk, hogy LAOM – simította végig a betűk ívének helyét. 
- Már ennek nincs jelentősége, ma éjjel Anna visszatér és utána segítek a két fiúval, hogy visszakapd őket – legyintett.
- Úgy tűnik a két kicsinek is vannak értékes génjeik. Majd kiderül, hogy valóban birtokolnak valamit Marcustól a külsejükön kívül – vélekedett.
- Apám vére túl értékes volt, hogy ilyen selejtekben szülessen újjá – tiltakozott Emma.
- Nagymama nem érted a géneket. Magunkban hordozzuk Marcus egyes részeit, az egész Mealorie család, de mivel más családokkal is keveredünk ezért soha nem tudjuk visszahozni őt. Annának a testének újjászületése egy szerencsés véletlen. Habár ha lett volna tőle némi DNS, akkor tökéletesebbet tudtam volna létrehozni – vélekedett Michael.
- Mindegy már, apám hamuvá vált, míg Annát elnyelte a kastély mielőtt elporladt volna. Azonban most Anna visszatér hozzánk, jobb lesz ellenőrizni a ceremónia oltárát – sóhajtott mélyet.
- Menjünk, Lane már úgysem megy sehova. Az őrség jó, és ha mégis valami csoda folytán ideérne valamelyik fiam, vagy Tony, akkor sem lenne érdekük magukkal vinni egy hullát – vélekedett Michael.
- Rendben – bólintott Emma, majd otthagyták Lane-t, mire minden elsötétült.
 
*
 
Hana a szövetséges farkasokra várakozás közben kezelésbe vette a két unokaöccse fejét, és azok legnagyobb tiltakozása ellenére levágta a hosszú hajukat, amitől egészen megfiatalodtak és vonzóbb lett a kisugárzásuk. 
- Ez így nem jó – nézett Sean a tükörbe, majd a bátyjára.
- Mi a bajod, talán zavar, hogy már nincs hosszabb hajad? – nevetett Shane, aki kicsit sem vette fel, hogy az öccse pofákat vág, miközben az új ábrázatukat vizsgálja.
- Csak annyi bajom van, hogy túlságosan is hasonlítunk. Nem lehetne, hogy befessünk néhány tincset? – kérdezte töprengve.
- Benne vagyok, milyen legyen? – kapott az alkalmon Hana.
- Fehér – töprengett el.
- Azt fakítani kell, de legyen – bólintott a lány.
- Mire készültök? – ráncolta a homlokát az éppen megérkező Wade, aki meghozta az elsősegély dobozokat a harchoz, mikor meglátta Hana kezébe az ollót.
- Fodrászosat játszanak – cserélte meg Sebastian az asztalon lévő lábait, miközben lapozott az újságjában.
- Igazán remek munka – bólintott Wade. – Valamiben még szükségetek van rám? – kérdezte Colin pillantását kerülve. 
- Bocsáss meg neki – mutatott Sebastian Colinra.
- Úgy értem, hogy a csatában tudok segíteni – tiltakozott.
- Ha ő agyilag rendben lesz, az hatalmas segítség lesz – felelte Shane.
- Rendben, Colin, ha holnap megjössz, megbeszéljük – címezte a férfinak, majd távozott.
- Rendben – mosolygott elégedetten, már ezzel is sokat segített neki, hogy nem volt reménytelen a helyzet.
- Tony öccse visszatért – jelent meg Axel.
- Tonynak most nagyobb hasznát vennénk – morgott Shane.
- Nem úgy volt, hogy Tony tesói ellenségek? – kérdezte Hana.
- Bonyolult a család helyzete, már-már egy brazil szappanoperával egyenlő – legyintett Colin. Kicsit fura az öcsike, de egyébként ártalmatlan – legyintett.
- Kíváncsi vagyok – mondta Hana, miközben egy apró bűbájjal néhány tincset kifakított Sean hajába. Mire Reno bevezette a halálfélelemmel küszködő Jamest.
- Sziasztok – köszönt félénken.
- Szia – köszönt a többiek nevében is Quinn.
- Valami gond van? – kérdezte kíváncsian Colin.
- Mondhatjuk – vakarta a fejét zavartan. 
- Akkor mondd el, mert nem fogjuk a kisujjunkból kiszopni – sóhajtott mélyet a legidősebb Mealorie.
- Szóval a nénéitek szóltak, hogy hozzam már el hozzátok Andreát. London határában megálltunk tankolni, és ő eltűnt – mondta rettegve. – Fogalmam sincs, hogyan történhetett, mivel nem éreztem se démoni, se mágikus jelenlétet – védekezett.
- A haja be volt fonva? – kérdezte Colin.
- Nem figyeltem – lett idegesebb.
- Nos, jobb lenne, ha felidéznéd – állt fel Quinn. – De, ha más mód nincs, akkor megnézem én – sétált oda az ijedt férfihez, majd mielőtt az meglepődhetett volna már a nyakába is mélyesztette a fogait. James persze azonnal el akarta magától lökni a legidősebb draklia testvért, de annak a szorítása túlságosan erősnek bizonyult.
- Maradj nyugton, így hamarabb kinyeri a kívánt infót, és utána elenged – mondta fel sem nézve az újságból Sebastian, mintha onnan olvasná ki. Persze ez James számára igencsak sovány vigasz volt, hiszen a bátyja sógora éppen most veszi a vérét. Ahogy érezte, hogy eltompul az elméje, újra peregtek az események, amikre nem emlékezett tisztán. A következő percben végre Quinn elengedte végre.
- Rendben, rajta voltak a védővarázslatok, szóval vele holnap is ráérünk foglalkozni – törölte meg a száját a draklia. – Wade lásd el! 
- Ezt most nagyon kellett? – háborodott fel a nő.
- Igen, mert tudnunk kellett, hogy Andrea nincs veszélyben. Nem emlékszik, de a vére igen, és így tudom csak megnézni a vérét. 
- Légy szíves, máskor, ha ilyet csinálsz, előbb szólj, hogy menjek ki! – kérte, majd távozott. 
- Elég érzékeny a gyomra – állapította meg Hana, miközben a távozó nő után nézett.
- Csak nem szokta meg a vámpírokat, és a táplálkozásukat – védte meg Colin a nőt.
- Nem akarok akadékoskodni, de mikor indulunk? – kérdezte Sebastian.
- Amint Tony és a haverjai megérkeznek. Ha meg is találnánk, nem tudnánk bemenni a táborba, mert mi vámpírok vagyunk – felelte Shane.
- Akkor szedjük össze, hogy megyünk majd! – sóhajtott Quinn.
- Erről már beszélni szerettünk volna veled Quinn – mondta az egyik féldémon zavartan.
- Mégis miről? – lett kíváncsi.
- Nem szándékozunk összecsapni egyetlen emberért az ősvámpírokkal és a vérfarkas csapatokkal. 
- Álljunk meg egy pillanatra! Ezt a központot az emberek védelmére hoztuk létre, hogy a családtagjainkat megvédhessük, akik emberek – háborodott fel Colin.
- Nyugodj le öcskös! – tette a vállára a kezét Quinn. – Ki nem osztja ezeket a nézeteket, és igenis segíteni akar Lane-nek? – fordult a tömeg felé.
- Ránk számíthatsz – jelezte rögtön Axel. – Reno nagyon kedveli Lane-t, szóval ott leszünk.
- Nagyszerű – lett jobb kedve Quinnek. – Még valaki? – nézett szét a többiek között.
- Megyek – jelezte Jake.
- Még valaki? – érdeklődött Colin. Azonban nem jelentkezett senki.
- Rendben, akkor reggelre nem akarok itt látni senkit, mikor visszatérünk – tekintette lezártnak a dolgot Quinn.
- Én veletek tartok most, de reggel távozom a központból örökre – jelentette be Alison.
- Miért hagynál itt minket, ha segítesz? – nem értette a férfi.
- Hülye – morogta Colin.
- Tudod jól, hogy szerelmes vagyok beléd, de a te szívedet egy bizonyos Emily birtokolja, akit azóta megjelöltél, így nekem semmi esélyem az érzéseim viszonzására. Kérlek, tartsd tiszteletben az érzéseimet, ha már én is abban tartom a te érzéseidet – hagyta ott őket, éppen kinyitotta az ajtót, mikor egy igencsak vérmocskos Tony és kísérete lépett be.
- Valami infó Lane-ről? – kérdezte idegesen.
- Pokolbestiák visznek majd minket el hozzá – közölte Colin, miközben feléjük fordult. – Jesszus, veled meg mi történt? – ijedt meg a sógorjelölt látványától.
- Találkoztam a bátyámmal, aki jól titkolta, hogy igen sok erő szorult belé és ráadásul még fegyvere is volt – dörzsölte meg a homlokát.
- Menj, mosakodj meg, és öltözz át! Addig tankolunk a kocsidba, a garázsban várunk – közölte Colin, miközben felcsatolta a fegyvertartóját.
- Jól vagyok így – tiltakozott Tony, aki most a legkevésbé a kinézetét tartotta fontosnak.
- Bűzlesz a véredtől, hamar kiszúrnak majd, ha nem mosakodsz meg – felelte Colin.
- És a nővérünk is szívesebben látna úgy, hogy épségben vagy – felelte Sean.
- Igyekezz! – felelte Shane. 
- Rendben – sóhajtott mélyet, és felsietett a szobájába.
- Ezt most komolyan kellett? – kérdezte Kyle.
- A fürdőtől kicsit megnyugszik, minél nyugodtabb, annál eredményesebb – felelte Colin.
- Szóval, aki jön segíteni Lane-nek, az jöjjön, aki nem, az csomagolhat. Jobban mondva ne csomagoljon, csak azt vigye, amivel befogadtuk – nézett a többiekre Quinn.
- Az ápolónővel mi lesz? – kérdezte az egyik agresszívabb illető.
- Neki betegellátási feladatai vannak itt a központba, aminek eleget is tett az elsősegély csomagok előkészítésével – felelte Colin. – Ha valaki megkérdőjelezi a kedvesem létjogosultságát, az nagyon meg fogja járni – nézett szét fenyegetően.
- Most ne ezzel foglalkozzunk, hanem irány a garázs, mert Tony nem sokáig fog megváratni minket! – húzta magával Quinn.
A garázsban megállapodtak, hogy három kocsi bőven elég, Kyle motorral megy, míg Phil sárkány háton utazik. Sebastian és Hana elfoglalták a helyüket a két alvilági bestián, és várták Tonyt, aki valóban hamar lemosta magáról a mocskot és átöltözött. Amilyen ideges volt a férfi, alig bírt megmaradni egy pillanatig is egy helyben.
Ahogy leért, rögtön be is ült a kocsijába, ahol voltak utasai, név szerint James és Alison. James ott akart lenni a bátyja mellett, hátha a segítségére lehet, míg Alison nem akart egyik Mealorie férfival sem utazni, főleg nem a két legidősebbel nem. 
- Hana és Sebastian fognak vezetni minket, mivel a két bestia odamegy, akihez a lovasuk vágyik – közölte Tonyval Quinn.
- Rendben, a lényeg, hogy gyorsan haladjunk – bólintott Tony. 
- Induljunk! – intett Quinn Jake-nek, aki megnyomta az ajtónyitót és hamarosan megérezték a délutáni kellemes szellőt.
Előbb Hana és Sebastian távozott, majd szorosan utánuk haladt Tony, akinek a vezetésére enyhe jelző volt az életveszélyes. Utánuk Quinn hajtott, akivel Shane, Axel és Reno utazott. Szíve szerint Colin hajtott volna másodiknak, de stratégiailag Quinn jobb döntés volt, mivel neki gyorsabb és helyesebb a helyzetfelismerő képessége, és jobb döntést tud hozni ezáltal. Utánuk hajtott ki Colin, akivel Sean és Jake utazott. Jake nagyon nyugodt volt, hiszen Quinnel előttük, biztosra vehető, hogy a legkisebb sérülésekkel fognak visszatérni. A konvojt Kyle zárta, aki motorral igencsak könnyen tudott manőverezni, és így egy rajtaütés során könnyebben tudna védekezni, mint az autóval közlekedő társai. Utolsónak Phil hagyta el sárkány háton a központot, hogy felülről fedezze őket. Stratégiailag ennek azért volt szerepe, mivel a magasból hamarabb tudta észlelni az ellenséget.
 
*
 
Ahogy Lane magára maradt a teremben, minden fáklya kialudt és teljes sötétségben ázott a vérben. Nem sok idő telt így el, mikor a hátán a régi tetoválás betűi felragyogtak, miközben ismét kirajzolódott a monogramja a fehér bőrén. Ahogy a betűk ragyogása kialudt, és ismét feketén voltak láthatóak, persze megfelelő fénykörülmények között, Lane végre magához tért. Lihegve próbált valami objektumot kiszúrni a terembe, ahol is van, de a koromsötét miatt ez lehetetlennek bizonyult.
- Hol a rohadt életben lehetek? – kérdezte fennhangon, miközben próbált tapogatva valamilyen támpontot vagy kapaszkodót találni. Nagyon remélte, hogy a trutyi, amiben úszik, az csak vér és nem úszkál mellette semmilyen gusztustalan hulla és egyebek.
- Ideje volt – hallott egy mélyebb hangot a háta mögül a sötétben hirtelen, ami igencsak megijesztette.
- Ki van ott? – kérdezte remegve, miközben azt kívánta, hogy visszatérjen legalább egy vámpírképessége, amivel meg tudja állapítani, hogy hol is van az ellenség. 
- Valóban mi még nem találkoztunk, jobban mondva nem fedtem fel magamat előtted – jegyezte meg az idegen, majd egy csettintő hang után fény gyulladt a helyiségben. Lane számára hirtelen jött az egész, amitől pár percig még nem látott rendesen. Ahogy a pupillái alkalmazkodtak a megváltozott fényviszonyokhoz, az idegenre emelete a zöld tekintetét.
- Andrea – nyögte meglepődve.
- Többé-kevésbé – bólintott Andrea.
- Most melyik? – fájdult meg a vámpír feje.
- Ez ráér később is, mielőtt Emma és az unokája visszajön – nyújtotta a kezét Lane felé.
- Ajánlom, hogy Andreának ne essen baja! – fogadta el a segítő kezet, majd kimászott a partra.
- Nyugodj meg, ha ma este ti, akarom mondani, ha mi nyerünk, akkor biztonságban el tudom engedni. Azonban, ha vesztünk ma éjjel, akkor Emma és társai jóindulatára van bízva, mivel elpusztítják a lelkem – mondta szomorúan.
- Te vagy Anna? – kérdezte hitetlenkedve.
- Igen valamikor az voltam, de ma már egy kóbor lélek vagyok, aki az eredeti testébe akar visszatérni – mondta szomorúan, miközben kinyitott egy titkos ajtót. – Jobb lesz egy kevésbé forgalmas helyre mennünk, ahol megvárhatjuk az éjszakát és persze a szeretteidet. Amíg várunk, én kérnék majd tőled valamit – intett, hogy kövesse. 
Lane egy végtelennek tűnő másodpercig tétovázott, mielőtt végre meg tudott mozdulni és követni tudta a lényt, aki az unokahúga testét birtokolja. Fogalma sem volt róla, hogy bízhat-e benne? Abban sem lehet biztos, hogy Andrea tényleg jól van-e még. Csak remélni tudta, hogy Anna valóban nem akarja bántani. Míg ezeken gondolkodott egy bonyolult folyosórendszeren haladtak keresztül, amit Lane egyáltalán nem tudott átlátni, bár most agyilag nem is volt ott, hogy ez sikerüljön neki. Hamarosan egy kis terembe érkeztek, ahol nem volt sok bútorzat, de legalább eldugott volt.
- Itt az ideje, hogy elmondj mindent, miképpen tudnánk egymásnak segíteni – törte meg a hallgatást kettőjük között Lane, miközben felmérte a terem lehetőségeit.
- Rendben – nyalta meg az ajkait. – Először is majdnem nyolc éve, hogy először megszálltam a lány testét – kezdte el, mire Lane félbeszakította.
- Andreának hívják. Tartsd tiszteletben őt, ha már a testét birtoklod! – mondta határozottan Lane.
- Látom, hogy Andrea nem hiába szeret téged nővéreként. Habár, ezt már régen tudom. Szóval, nem Andreának van jóstehetsége, hanem nekem. Mikor megszülettél, a lelkem kiszabadult a kastély rabságából. Mikor szembeszálltam a bátyámmal, és halálos sebet ejtett rajtam, a halálom előtt a kastély elnyelte a testemet és a lelkemet, míg meg nem születik az a leszármazott, aki apám legalább két képességét birtokolja, addig megvéd mindentől. Emmát Cassiel báró védte meg, amiért nagyon hálás vagyok neki, hiába nem kedvelem azt a férfit, de a húgomat mindig is szerette, és a gyerekeikkel is jól bánt. A látomásaimból tudtam, hogy meg fogsz születni, ámbár nem hittem nekik, mivel minden testvér apánk egy képességét birtokolta, és Draco soha nem keveredett volna emberekkel, míg a démonok számkivetették. Azonban az apád tudás utáni vágya és őrült kísérletei beteljesítették a jóslataimat. Mikor megszülettél, a lelkem kiszabadult, és figyeltelek. Nagyon szépen fejlődtél, minden nagyon szépen alakult volna, ha hagynak élni, azonban én sem láttam előre, hogy a húgom megtébolyodik, és teljesen átértelmezi a jóslataimat, amit hátrahagytam. Volt néhány látomásom, hogy nagy veszélyben vagy, és ekkor szántam el magam a cselekvésre. Láttam, hogy képes lennél feláldozni magad a nővéredért, és ezt akartam megakadályozni, szóval megszálltam Andreát, és védőátkot bocsátottam rátok. Tudtam, hogy a nővéred ellened fog fordulni, és tönkre akar tenni. A védőátok nagyon jól működött, hiszen most már Tonyval elválaszthatatlanok vagytok, míg szeretitek egymást – magyarázta a helyzetet.
- Anna, már csak azt mondd meg nekem, hogy mihez kellek én neked, hogy ismét élj! – ez a részlet nagyon nem volt világos Lane számára. Már nagyon unta a régi sztorikat az ősökről, amit mindenki másképpen mesélt el, a saját szemszögéből, hogy Annának miért is kellett meghalnia.
- Ma éjszaka fog kiteljesedni az erőd, mint démon, és ekkor engedi el a kastély a testem. Azonban nincs sok időm, hiszen súlyos sebem van, és a regenerációm Emmáé közelében sincs. Azonban a te véred az abszolút gyógyító, ezért arra kérnélek, hogy amint visszatér, erre a síkra a testem, te csepegtess bele némi vért, hogy meggyógyulhassak és visszatérhessek – magyarázta.
- Szóval csak ennyi lenne? Miért nem mondjuk el nekik? – kérdezte kíváncsian Lane.
- Mintha eddig is meghallgattak volna minket. Nem tudom miért, de úgy hiszik az úgy sokkal látványosabb és misztikusabb, ha megölnek valakit, hogy élhessek. Tudod a vámpírok és a démonok nem nézik sokba mások életét, hiszen nekik örök van, mit számít, ha valaki meghal, hiszen ők maguk nem halnak meg, csak ha meg nem gyilkolja őket valaki. Ez az igazi baj, hogy nem veszik észre az élet egyszerű szépségeit, csak a maguk igazát hajtják – mondta szomorúan.
- Ez nagy igazság – bólintott, miközben emésztgette az elhangzott okosságokat.
- Most nyugodjunk meg, és rejtsük jól el a jelenlétünket, hogy míg ide nem érnek a szeretteid, addig ne találjanak ránk! – tanácsolta Anna.
- Rendben – bólintott Lane, miközben a padlóra ülve a falnak vetette a hátát. Nagyon reménykedett benne, hogy az Andrea testében lévő démon igazat mond, és minden hamarosan rendbe jön. Vegyes érzések keringtek a bensőjében, egyszerre volt sírhatnéka, ordított volna fájdalmasan a világba, hányta volna el magát ettől a helyzettől és szaladt volna ki a világból. Minden olyan negatívnak látszott, olyan volt, mintha nem lenne remény a túlélésre. Igazából nem hitt benne, hogy valami is jobb lesz, valami is megjavul másnapra. Csak a szeretett rokonaival és Tonyval akart lenni, távol lenni mindenkitől és mindentől. Elege volt, hogy mindenki őt akarja megölni, és tőle várja a segítséget. El akart feledkezni a világról és Tony karjaiban tölteni az időt. 
 
*
 
Ahogy a kis konvoj haladt, Phil felfigyelt valamire, amiről rögtön értesítette Tonyt, miszerint túl egyszerű az egész, hogy Lucas kedvenc helyére vitték Lane-t. Ez túl egyértelmű volt, míg eddig mindig arra törekedtek, hogy félrevezessék őket a legbonyolultabb módszerekkel. Habár az is igaz, hogy Lucas kedvenc helye révén, mindig ezt a kastélyt őriztették a legjobban. Mindezek mellett ez volt az egyetlen bázisa a vérfarkasoknak, amiben volt elegancia, és Lucas gondosan ügyelt rá, hogy az idő támadásai ellen megvédjék az épületet. 
Az egyetlen frissebb helyismerettel rendelkező személy Kyle volt, hiszen néhány hónapja lépett ki a királyi testőrségtől. Hét év alatt rengeteget változhatott az őrség járőrözési útvonala, és a termeket is átépíthették egy bizonyos szinten. Habár ebben Tony kételkedett, hiszen Lucas úgy szerette mindig az épületet, ahogy van. Olyan két kilométerre a kastélytól álltak meg, hogy megbeszéljék, hogy ki merről fog támadni, és az ismereteik megosztásáért, hogy mire számíthatnak.
- Mit kell tudnunk erről a helyről? – kérdezte Hana.
- Mondjuk, hogy ez Lucas kedvenc helye – felelte Tony.
- Eddig nem volt ilyen kiszámítható – tiltakozott Quinn.
- Nem is számítottunk erre – felelte Colin.
- A falak rendesen meg vannak erősítve, de mindig úgy törekedtek, hogy ne legyen semmiféle változás a tatarozási munkálatok során – vetette közbe Kyle.
- Mellesleg ez az egyetlen támaszpontja a farkasoknak, ami eredetileg nem is az övék volt, hanem hozományként kapta Lucas herceg a leendő apósától, hogy majd a feleségével itt éljenek. Később a vámpír nagyúr fia vissza akarta tőle venni, miután meghiúsult a frigy, de Lucas igencsak erőszakosan harcolt érte – tartott rögtönzött történelem órát Phil. 
- Szóval eredetileg a mi családunkhoz tartozott – állapította meg Hana.
- Igen – bólintott Phil.
- Ez ciki, mert ma ki lakoltatjuk az ősz hajú herceg uraságot – ropogtatta az ökleit a fiatal nő.
- Csak óvatosan a fivéremmel. Eddig én is úgy hittem, hogy gyenge, de bebizonyította ma délelőtt, hogy igencsak erős – intette óvatosságra a társait Tony.
- Ez igaz, legyetek óvatosak. Démonok vagyunk, és normál esetben halhatatlanok, azonban az ellenségeinkre is igaz ez, és mellesleg meg is akarnak minket ölni – mondta figyelmeztetően Quinn. – Szóval a terv a következő… – és elmagyarázta a helyzetet, miközben szétosztották a csapatokat. Minden csapatba került egy vérfarkas, mert nekik nagyobb volt a helyismeretük, mint a drakliáknak.
 
*
 
Lucas a trónteremben várt, miközben az agya idegesen azon járt, hogy a nő testén végbement változások nem fogják-e akadályozni a ceremóniát. Most átkozta magát, hogy hét évvel ezelőtt nem vitette magához a fiatal nőt, és nem őrizte hét lakat alatt. Habár az is igaz, ha ott lett volna mellette, akkor nem bírt volna a vágyaival, és magáévá tette volna, mielőtt teljesen Anna lett volna. Ahogy ezen töprenget, Draco egyszerűen belépkedett az ajtón, mintha csak hazaérkezett volna.
- Takarodj az otthonomból! – lett dühös egy pillanat alatt Lucas.
- Ez az én családom kastélya, vagyis te vagy a betolakodó – maradt nyugodt a hosszú hajú férfi.
- Az apád nekem adta nászajándékba – tiltakozott, miközben közelebb lépett a régi baráthoz, aki jelen pillanat a legádázabb ellensége.
- Az apám még a húgom kezét is neked ígérte, miközben te meg sem érdemelted őt – lett harciasabb Draco is. 
- Most sajnálom, hogy megöltem azt a nyavalyás Tonyt, mert most rád tudnám uszítani. Habár a jóslat tévedett, mivel nekem se volt ellenfél, akkor neked se lett volna – elmélkedett, amivel sikeresen sikerült feldühítenie Dracot.
- Megölted az öcsédet? – lepődött meg. 
- Nem volt nagy kaland – mondta magabiztosan Lucas. Az egész akkor vesztette el minden varázsát, mikor a terem egyik igen régi ablaka kitört, miközben Tony végre megérkezett.
- Szóval megölted – kárörvendett Draco.
- Csak próbált – felelte Tony igen dühösen. – Hol van Lane? 
- A test már halott – közölte Lucas.
- Tudom jól, hogy halott. Szóval megmondhatod, hogy hol van a kedvesem? – lett egyre idegesebb.
- Mondd, hogy élted túl két folyékony ezüstgolyóval a fejedben és kettővel a szívedben? – kérdezte Lucas.
- Semmi közöd hozzá – húzta elő a karját, és rögtön a bátyjára támadt.
- Tony várj! – érkezett meg mögötte James is.
- Keresd Lane-t! – parancsolt az öccsére.
- Oda mehetnénk együtt is – ajánlotta fel Draco.
- Te itt maradsz, hogy kiverjem belőled a szart is – állt az öccse és az ellenségei közé.
- Tony – nyögte James, miközben érezte a két démonból áradó hatalmas erőt.
- Öcskös, erre most rohadtul nincs idő. Keresd meg Lane-t, majd ha biztonságban vagyunk kérdezhetsz – mondta idegesen a bátyja.
- Szóval te is apám fiatal szajhájának kölyke vagy – termett ott James mellett Lucas, mire a fiatalabb testvér ijedten teleportált egyet.
- James, menj már! – kiabált rá Tony, mire nem figyelt Dracora. Ezt akarta kihasználni a hosszú hajú férfi, és már készült leszúrni a kardjával Tonyt, mire a láncos ikerkasza egyik vége előtte csapódott a földbe. 
- Apám fegyverével akarsz elpusztítani? – nézett a sötét sarokba, ahová a lánc mutatott. – Mutasd magad! – jelent meg téboly a szemében. A következő pillanatban meg is jelent a támadója a szárnyas vámpír alakban. Draco úgy hitte, hogy valamelyik Mealorie fivér lesz az, de a démonon tisztán látszott a domborulatain, hogy nő.
- Ideje lesz végre lezárni a múltat, és észhez téríteni titeket – változott vissza emberi alakjába, és a két régi rivális Lane-re ismert. Mindkettő igencsak megilletődött. Lucas azért, mert ő úgy tudta, hogy emberként meghalt, míg Draco álmában sem gondolta volna, hogy Anna reinkarnációjában születik újjá az apja két képessége is. 
- Szerencse, hogy nincs bajod – enyhült meg Tony hangja, miközben a kedveséhez beszélt.
- Csak szörnyen pipa vagyok, hogy elmaradt a romantikus ágyba reggelim – duzzogott Lane.
- Majd bepótoljuk – ígérte meg Tony, mire a bátyja őrült nevetésbe kezdett. – Neked meg mi bajod? – kérdezte nem értve.
- Ti komolyan azt hittétek, hogy nem számítottam támadásra? – kérdezte, mire az őrség megérkezett.
- Ez szoros lesz – állapította meg Lane, miközben kihúzta a fegyverét a földből. 
- James ne légy útban! – intézte az öccsének Tony.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jóóó*.*

(Vájviii (:, 2011.06.20 12:23)

Annyira de annyira jóóóóóóóóóóóóóó *.* <3 Folytit :]]<3