Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


33. rész: Otthon

2011.11.14

 Michael számára meglepően fájdalmas tény volt, hogy Quinn és Colin végül győzedelmeskedett a korábbi kísérletei fölött. Soha nem gondolta volna, hogy Elizabeth gyermekei ilyen erősek lesznek, hogy még a két legfiatalabb is könnyedén sarokba szorította őt. Az lehetséges, hogy a két idősebbik iker legyengült, de hogy Laurant visszahívta a csapatait, így igencsak sok féldémonnal kellene megküzdenie. Emellett a beépített emberét is igen egyszerűen meggyilkolták. Nincs más lehetősége, elő kell vennie a tartalék vért, amivel erősebb lehet, amit még annak idején Lane-től vett le. Még a lánya gyermek korában rengeteg vért vett le tőle, mivel jól ismerte a hatásait. Pazarlásnak tartotta feláldozni, de a saját életben maradásáért nem volt kérdéses a végső döntés.

Még mindig volt pár fiolával a csodaszerből, amiből kényszerült adni Lucasnak, és jó párat a fiai is meglovasítottak. Egyre határozottabban érezte, hogy a fényjáró képessége hamarosan elmúlik, és ő nem akar ismét visszatérni a sötétségbe. Ezért akarta visszaszerezni a két legjobban sikerült fiút, akik Lane-nel együtt születtek, hogy az ő vérükből hasonló hatású szert tud majd készíteni.

- A fene – bosszankodott, miközben látta, hogy Shane és Sean milyen szorosan követik őt. Úgy számolt, hogy a követési távot tudja tartani, és az ütőkártyái felfedése nélkül tud még inni a vérből, amit otthon tart. Ostobának érezte magát, hogy nem vitt magával Lane véréből, de ha Lucas vagy Draco megérezte volna a különleges aromát, akkor nagy valószínűséggel kivégezték volna ott helyben. 

- Shane várj már! – sietett bátyja után Sean.

- Itt az esélyünk, menekül – mondta magabiztosan a bátyja.

- Ez csapda, másfelől a testvéreinkről nem tudunk semmit. Quinn és Colin elég rossz bőrben voltak, míg a nővérünkből is kettő volt, pont úgy mint régen. Olyan érzés volt, mintha Isabell ismét élne – mondta ki a véleményét.

- Valóban nagyon hasonlított a nővérünkre, de szerintem ő a banya nővére volt, akit Lane-nek kellett felébresztenie. Elméletileg ő a mi oldalunkon áll – gondolkodott el.

- Sokra megyünk az elmélettel, ha csak a fejünkben létezik úgy, míg a valóság teljesen más. Én félek, hogy Bella feléledhet, és tönkretesz közöttünk mindent. Ismét szétszakít minket, és te megint őt fogod isteníteni, mint valami tökéletes létformát – adta ki magából a félelmét.

- Idefigyelj öcskös, amin mi ketten átmentünk Szibériában, azt senki nem törölheti el. Csak egymásra és Cosonre számíthattunk. Miért, rá? Mert tartozott Lane-nek. Nem Isabellnek, nem apának, hanem Lane-nek, akinek esze ágában sincs minket egymás ellen fordítani. Ha te úgy érzed, hogy van valaki, akinek a kedvéért eltaszítanálak magamtól, akkor gondolkodj el, hogy te kinek a kedvéért árulnál el engem, mert nekem eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Hűséges vagyok hozzátok, bár nem mondom, hogy soha nem akarok elszakadni tőletek. Világot akarok látni, de míg apa él, nem lehetünk szabadok – mondta el az álláspontját Shane.

- Annyi helyen jártunk már, és te még mennél. Jóval több dologban hasonlítasz Lane-re, mint azt te gondolnád – állapította meg Sean.

- Ezt dicséretnek veszem – adott könnyed taslit az öccsének. – Most menjünk apa után, mert nem akarom, hogy a sebesült testvéreinknek ártson. A két bátyánk most nagyon elesett, és így könnyedén elkaphatja őket. Jobb lesz óvatosnak lenni – állapította meg, miközben elkötötte Quinn kocsiját, és a sebesen elszáguldó apjuk után hajtott.

- Már előre látom, hogy Quinn morcos lesz – állapította meg Jake, miközben kis robbanóanyagot helyezett el az egyik őr állomáshely mellett, ha esetleg meggondolnák magukat, és támadnának. 

- Tipikus pasi, akinek a kocsija a mindene – fintorgott Alison.

- De te odavagy azért a tipikus pasiért – emlékeztette a Jake. 

- Nem érdekel már, mivel számára egy Emily nevű ember fontos. Így jobb lesz beletörődnöm, mint egy jó macskának, és más után néznem – mondta keserűen.

- Van időd, és egyébként is a vámpírok problémásak. Sok fájdalmat okoztak már az embereknek, és a démonok legnagyobb részét kiirtották. Vegyük például Axelt, ő is régóta él már, de senki még ő sem tudja, hogy kicsoda, és honnan jött. Milyen képességei lehetnek, vagy a halhatatlansága mitől múlik el – sorolta a lehetőségeket. – De nem csak régi fajok tűntek el, hanem az általuk felhalmozott tudás is, ami a szememben hatalmas bűn – vélekedett a férfi.

- Most teljesen úgy beszélsz, mint Quinn szokott - mondta keserűen a nő.

- Most mit mondjak, kedvelem vámpír létére – vont vállat Jake. 

*

Közben Shane és Sean szorosan követték az apjukat a birtokra. Egy pillanatra megtántorodtak, hogy a védelmi rendszer nem engedi be őket. A következő pillanatban Shane még erősebben nyomva a gázt vitte be a kaput.

- Ezért még Quinn meg fog ölni minket – vélekedett Sean.

- Jelen pillanat hidegen hagy – felelte a bátyja.

- Ésszel csináljuk már! – rimánkodott a fiatalabbik testvér.

- Ez bosszú drága öcsém, kell bele némi őrültet, hogy célt érjünk. Quinn higgadtságával nem mennénk semmire – felelte Shane.

- Jól van, ezt értem, de nem kellene akkor sem ilyen esztelenül ugranod a provokálására. Ez az ő terepe, ki tudja, hogy hét év alatt mit művelt a birtokkal? – próbált hatni rá Sean.

- Ha te nem akadékoskodsz annyit, akkor most más lenne a helyzet – vesztette el a türelmét az idősebbik fivér.

- Shane… - próbált valamivel érvelni, de be kellett ismernie, hogy ez reménytelen. 

- Mindjárt gondoltam – fékezett le a ház előtt, majd a lándzsáját megragadva Michael után sietett. Sean egy pillanatig hezitált, majd követte a bátyját. Azonban a fiatalabbik testvérben közel sem volt olyan vad bosszúszomj, ezért hamar le is maradt a fivérétől. Fogalma sem volt róla, hogy merre is mehetett. Egy logikus lépés van ilyenkor, a pince, hiszen ott tartotta Michael a kutatásait és a tiltott szereit. 

Felmerülhet az is, hogy a férfi hét év alatt elpakolta onnan, de annak nem lett volna értelme. A fivéreitől tudta, hogy Michael őket is kitiltotta a birtokról. Teljesen felesleges lett volna fárasztania magát. Ahogy közelített a pince felé, hallotta a régen összegyűjtött szörnyek és démonok hangját. 

Amint leért, megtántorodva látta a mágikus üvegcellák mögé zárt lényeket, ahogy felettük is eljárt az idő. Már közel sem tűntek olyan vérszomjasnak, a tekintetükből látszott, hogy összetörtek. Sean magát látta, ahogy Szibériában raboskodott a bátyjával. Hallotta, hogy Shane-nek szüksége lehet rá, mivel kardpárbaj csörgése ütötte meg a fülét. Éppen indult volna, hogy segít a testvérének, meg is tette az első két lépést, de nem tudott tovább menni. Nem tudta itt hagyni a foglyokat. Dühösen törte össze a mágikus dobozt, ami törhetetlenné tette az üveget. A varázslatok a szemük láttára tűntek el, majd az üveg önként tört össze millió apró darabra, mintha most szenvedte volna el a sok ütést, amit a szörnyek mértek rá, miközben kétségbeesetten igyekeztek kiszabadulni.

- Menjetek! – intézte nekik Sean, majd immár megnyugodva folytatta az útját a csata felé.

*

Ahogy Shane otthagyta az öccsét, a sűrű köd egyre jobban kezdte belepni az agyát. A bosszú teljesen elvette az eszét, már logikusan sem tudott gondolkodni. Csak meg akarta ölni az apját, amiért tönkretette az életüket. Ahogy utolérte rögtön támadt is. Michaelt kissé meglepte, ahogy a fia még mindig ekkora hévvel támad, hiszen neki kellene lennie a megfontoltabbnak, hiszen elsőszülött. 

- Higgadj már le! – próbálta lecsapni a fiát, de az elkapta a férfi karját, és hallatszott, hogy keményen hátratörte. 

- Mert különben mi lesz apa? – kérdezte gúnyosan. Michael jól tudta, hogy itt most nem becsülheti alá a fiát. Szerencsére éppen jó, hiszen egyedül van. Így még lehet esélye külön-külön elbánni velük. 

- Öregebb vagyok nálad, a tapasztalatok az én oldalamon vannak – borította fel az egyik polcot, amivel megzavarta egy pillanatra, ami elég is volt az idős vámpírnak, hogy elérje a vágyott fiolát az egyik eldugott fiókban. Ahogy csak lehetett, rögtön letörte a tetejét, majd lehajtotta a vörös nedűt.

- Mintha ennyi segítene ebben a helyzetben – döfte a lándzsáját Michael vállába, ezzel felszegezve a falra.

- Hülyébb vagy, mint Isabell – nevetett rá gúnyosan. A fogairól még csorgott a vér egy része, de sejthető volt, hogy eleget lenyelt belőle.

- Nem vagyok olyan, mint Bella. Nem árulnám el a testvéreimet, minden fenyegetéstől megóvom őket – mondta eltökélten Shane. – Főleg, hogy Lane visszatér hozzánk, nem hagyhatom, hogy te veszélyeztesd a békénket. 

- Lucas nem fog békét hagyni nektek. Ha netán Tony megöli, akkor sem élhettek békében, mert a többi farkas bosszút fog esküdni ellenetek. Lane-t hagyni kéne meghalni – felelte Michael.

- Nem, már visszahozta a nagyanyád nővérét, míg a bátyját legyőzte, így már csak te állsz a békénk útjában – felelte a fiatalabb férfi.

- Értem, akkor ebben az esetben, nem baj, hogy megittam az előbb azt a vért – lett magabiztosabb, majd egy könnyed mozdulattal eltörte Shane lándzsatartó kezét, és ezt követően hatalmasat rúgva a fia hasába, messzire taszította magától.

- Te szemét, még mindig tartasz Lane véréből itthon? – jött rá, hogy ez így nem lesz könnyű.

- Csak egy kis mennyiséget bocsátottam a feketepiacra, és azt is csak hígítva. Lane vére a világon az egyik legértékesebb dolog. Ha már a holtakat is képes felkelteni a sírjaikból. Bár neked magyarázom? Számtalanszor hozott vissza a halálból, igaz neked se dobogott soha a szíved – ütötte meg a fiát.

- Te tettél minket szörnyeteggé – köpte az apja felé a szavakat.

- Tévedés, anyátok szült erre a világra, én csak néhány sejtet adtam a nektek ehhez. Ha nem veszik el tőlem a fényjáróságomat, akkor nem érdekelt volna, hogy mi lesz veletek. Azonban, hogy Lane ismét szabad préda már nincs rátok szükség, egyik szeretett fiamra se – ragadta meg a Shane nyakát, miközben összezúzta a jobb vállát, hogy ne tudja megütni.

- Szemét – nyögte, miközben vér jött fel a légcsövéből, hogy az apja megszorította gégéjét.

- Legalább tudod, hogy te mi vagy. Én se tudtam volna velősebben megfogalmazni, hogy csak szemét vagy. Itt az idő megdögölnöd – a kezén a körmök karommá fejlődtek, hiszen Lane vére erre is képessé tette. Készült kitépni a fiú szívét. Éppen ebben a pillanatban ért oda Sean, aki rögtön felmérte a helyzetet. Minden racionalitását elvesztette, és gondolkodás nélkül sietett a bátyja segítségére. Hátratörve elkapta Michael lesújtani akaró karját, majd távol lökte a fivérétől.

- Kösz öcsi – köhögött Shane, mintha szüksége lenne lélegzésre.

- Mondtam, hogy várj meg – intézte a fivérének. – Ellene nem lehet esztelenül harcolni. 

- Minő meglepetés, egy másodszülött, aki előbb hallgat az eszére, mint a szívére – gúnyolódott Michael.

- Én is legszívesebben megölnélek, de megtanultam Szibériában, hogy nem megy minden olyan könnyen, ahogy azt szeretném – húzta elő a kardját, majd támadt. 

Huzamosabb harcra valóban alkalmasabb volt a kard, mint a lándzsa, mivel nagyobb volt a támadó és védekező felület. Michael arcán diadalmas mosoly jelent meg, mivel a legfiatalabbik gyermekét tartotta a leggyengébbnek is. Azonban meglepetésére, Sean jóval nagyobb erővel rendelkezett, mint az ikerbátyja. Az arcán látszott a mértéktelen düh, amit nem is próbált palástolni. Shane arcán is volt, de az ő szemében némi eszelősség is, amíg Sean szemében szomorúság ült. Shane kínozni akarta az apjukat, ahogy ők is szenvedtek, míg Sean véget akart vetni ennek az egésznek, és végre nyugodtan élni a fivéreivel és a nővérével. Mi ebben olyan nagy kérés, hiszen a nyugodt élethez mindenkinek joga van. 

Michael egy pillanatra megrettent Seantól, mivel a kék szemei pont olyanok voltak, mint anno Elizabethnek, mikor kitépte a szívét. Most csak egy valamit bánt, hogy a gyerekeik közelébe engedte a nőt, hogy kapjanak némi anyai gondoskodást. A többi gyerekével hiába cudarul bánt, mégse lázadtak ellene. Beérték azzal az élettel, amit kaptak. 

Ahogy Sean lecsapott az apjukra, látszott rajta, hogy az utolsó pillanatban, félrerántotta a kardot, és a férfi vállába döfte a kardot.

- Fejezd be! – parancsolt rá Shane.

- Nem, nem tudom megölni. Anya nem örülne neki, ha még több rokoni vér tapadna a kezeinkhez. Most már tudja, hogy nem bírhat el velünk. Nem hülye, szóval ezután nem is próbálkozna, hiszen Lane és a fivéreink kegyetlenül megtorolnák. Másrészről meg ott van még Tony is, aki bebizonyította, hogy igenis erős, és a vérfarkas erőviszonyok hamarosan átrendeződnek – fejtette ki az álláspontját Sean.

- Nem értek veled egyet, de mivel a te prédád, nem szólhatok bele. Mégis arra kérlek, hogy jól gondold át! – sóhajtott mélyet az idősebbik testvér.

- Menjünk vissza a többiekhez. Szerintem ennek intő jelnek kell lennie apa számára, hogy békén hagyjon minket, de úgysem fog – vont vállat Sean.

- Ezért kéne most megölnöd – felelte Shane.

- Talán, mert Lane se volt képes hagyni, hogy Isabell meghaljon. Ha most megölném őt, akkor ki tudja, hogy mikor ölném meg egy vita következtében valamelyik testvéremet. Szerintem ezért nem bántotta Lane se a nővérünket soha – mondta el az érveit.

- Rendben öcsi, akkor majd én – vette fel a földről a lándzsáját Shane, majd a tiltakozó öccsét félrelökve ledöfte a férfit, egyenesen a szívébe. 

- Shane az előbb azt mondtad, hogy én dönthetek a sorsa felől – lett dühös Sean.

- Nem hagyott volna minket nyugodtan élni. Tudom, hogy szörnyű dolog megölni az egyik szülőnket, de ő nem tétovázott volna egy percig sem – védekezett, miközben kihúzta az öccse kardját a férfi vállából.

- Ezt a testvéreinkkel kellett volna előbb egyeztetni – tiltakozott Sean.

- Apa szerzett volna új erős szövetségeseket, akik egy pillanatig sem foglalkoztak volna az etikus viselkedés egy morzsájával sem – lett ideges még jobban.

- Már mindegy. Menjünk vissza a többiekhez, hátha segítségre van szükségük. Meggondolatlanság volt apa után jönni – húzta maga után a bátyját, elhagyva a pincehelységet. 

- Itt meg mi történt? – kérdezte Shane az üres zárkákat látva.

- Kiengedtem szerencsétleneket – felelte könnyedén Sean, miközben elengedte a bátyját, és úgy haladt tovább.

- Megállni! – hallották maguk mögül Michael dühös hangját.

- Hogyan? – kérdezték egyszerre az ikrek.

- Lane vérét az előbb ittam meg. Nem tudtok megölni fegyverekkel legalább egy napig. De kérdés, hogy ti addig bírjátok-e – jelent meg eszelős düh a szemében, miközben utánuk hajította Shane lándzsáját.

- Tűnjünk innen! – javasolta Sean, és ismét megragadta a fivérét, és elkezdte kiráncigálni. Menet közben Michael minden mozdíthatót utánuk dobott, miközben fokozatosan közelebb került hozzájuk.

- A fenébe – dühöngött Shane, miközben a nappaliban Michael egyik tőre eltalálta a karját.

- Érjünk ki a kertbe, megpróbálok valamit – lihegte Sean, miközben elérte a bejáratot, és feltépte az ajtót. 

- Öcskös – hallotta a bátyja hangját, mire visszafordult, és látta, hogy valamilyen fekete indaszerű lény húzza vissza.

- Shane – fordult vissza, és kapta el a bátyja kezét. – Tarts ki! – változtak vörössé a szemei az erőlködéstől.

- Nem akarok így itt meghalni – gyengült el az idősebbik.

- Nem fogsz – közölte a fiatalabbik, mire reccsent a ruhája, és a hátából előbukkantak a vámpírszárnyak.

- Nocsak, úgy tűnik, hogy a másodszülöttekben erősebb a démoni erőnlét – mutatta meg magát Michael, akinek a jobb karjából törtek elő a fekete csápok, amivel Shane-t fogva tartotta.

- Dögölj meg! – sziszegte Sean, mire a testéből kitörő démoni erőtér eltaszította őket Michaeltől, így kiszabadítva Shane-t a fogságból. A két testvér ezután menekülésbe fogott, és végre elérték az udvart.

- Mit akartál kipróbálni? – kérdezte Shane.

- A vámpírszárnyakat – felelte a fiatalabbik, aki ismét meg akarta idézni a démoni erőt, de a lábai felmondták a szolgálatot, és a fiatal férfi szinte aléltan rogyott a földre.

- SEAN – ordította Shane, majd amilyen gyorsan csak tudta, felvakarta a földről a fivérét, és menekülni akart. Azonban rögtön meg is torpant, mivel a fivére által kiszabadított szörnyekkel nézett farkasszemet. – A rohad életbe – szitkozódott, és ösztönösen megfordult, ahonnan az apja közelített. 

- Csak nem menni készültök valahova? – kérdezte gúnyosan. 

- Rohadj meg! – dühöngött Shane. 

- Mindannyian visszahúztok a pincébe a celláitokba, mielőtt én rángatlak vissza benneteket – mondta szigorúan. A szörnyek arcán düh és felháborodás vonult végig, és a következő percben mindegyik egyszerre támadt Michaelre, aki nem illetődött meg, de nem is ijedt meg. Könnyedén hárította a támadásokat, mire egy kisebb termetű vámpír hátulról a nyakába csimpaszkodott, és a fogait Michaelbe mélyeztette. – Nyavalyás – lökte le magáról a kellemetlenkedő vérszívót, mire a többi szörny igencsak megvadult, hiszen oly régen érezték már a vér mámorító illatát. Immár vadabbul és egyszerre támadtak Michaelre, akinek nehezebb volt a védekezés.

- Itt az esély – sóhajtott fel kissé megkönnyebbülten Shane, és menekülni kezdett, amíg a szörnyek széttépik az apjukat. Már majdnem elérték a birtok határát, mikor hallotta, hogy újra üldözőbe vették őket. – Már csak ez hiányzott – lett ideges, hogy a kimerült öccsével merre is mehetnének.

*

Lane ahogy csak lehetett a két sérült bátyjához sietett, akik mellett ott voltak ijedt kedveseik is. Emily nem tudta, hogy pontosan mit is érez, hiszen Quinn miatt rabolták el, akire haragszik, mégis a beszélgetésekből azt vette ki, hogy a férfi őszintén szereti őt. Wade számára kissé ijesztő volt, hogy a szerelmének szárnyai voltak. Ettől eltekintve viszont boldog volt, hogy hiszen jól vannak, és Colin biztosan szereti őt. Bár mindkét nő gyomra émelyegni kezdett, mikor Lane megitatta a vérével a két férfit. 

- Mi lesz most veled és Tonyval? – kérdezte Colin.

- Elrendezi a bátyjaival a kapcsolatát, és utána jövök én. Habár igaz, hogy nem volt valami kellemes menekülni minden pillanatban – grimaszolt a nő.

- Hiányoztatok – szólt közbe Emily.

- Sajnos néhány körülmény közbejött, de számunkra sem volt kellemes az elválás. De úgy tűnik, hogy minden rendbe fog jönni. Tisztázhatjátok a bátyánkkal az érzelmeiteket, és talán meg is bocsátasz neki – elmélkedett Colin

- Mindent sorjában, apa az öcskösöket fenyegeti. Holnapra kitisztul rendesen a helyzet, és utána felőlem egy hónapig is kérlelheti Emilyt és te Wade-et, hogy bocsássanak meg nektek. Azonban most még a két öcsénket is biztonságban kell tudnunk – mondta Lane kissé faragatlanul. 

- Sajnos igaza van. Jake és Alison hazavisz benneteket – mondta Quinn.

- Ebben biztos vagy? – kérdezte rosszat sejtve Colin.

- Alison felnőtt nő, és állítása szerint belenyugodott a helyzetbe. Emellett maximálisan megbízom benne – felelte Quinn.

- Mi baja is lenne ennek a bizonyos Alisonnak? – kérdezte Emily.

- Szerelmes a bátyuskánkba, míg ő érted van oda – felelte Lane, miközben odament Tonyhoz.

- Legalább ő is vérszomjas? – lett rossz érzése.

- Alakváltó – próbálta elintézni ennyivel Quinn.

- És milyen? Azokból is van egy pár fajta – világított rá, hogy ő igenis jól ismeri a mágikus lényeket.

- Vérleopárd – sóhajtott mélyet. – De ezt megbeszélhetnénk, miután megvan a két kicsi. Wade és Jake garantálják a biztonságodat, ha kell Axel is veletek megy – mutatott az ősz hajú férfire.

Közben Lane utat fúrt magának Tonyhoz, aki igencsak komor körülmények között tárgyalt a fivéreivel Phil és Kyle sorsa felől. James szinte csodálkozva figyelte a testvérét, ahogy helyreutasítja a két idősebbik fivért. 

- Szóval még elvárod, hogy elismerjem a tévedésem? – kérdezte felháborodva Lucas.

- Vesztettél, apa és Laurant is nekem adott igazat. Innentől kezdve engedned kell a kéréseimnek – felelte Tony.

- Öljétek meg az öcsémet! – parancsolt Laurant testőreire.

- Elég volt, nem ontunk több farkas vért értelmetlenül – állította le őket a legidősebbik.

- Kicsit későn húzod meg a gyeplőt – lépett Tony mellé Anna.

- Anna, mivel vehetnélek rá, hogy adj még egy esélyt? – lágyult meg a hangja Lucasnak.

- Azt már eljátszottad. Itt az idő, hogy végre a saját életemet éljem. Ti akartátok megszabni a bátyámmal, hogy kis is hozzám való. Azonban, most már olyan korban élünk, ahol magam dönthetek a sorsomról. De mielőtt belekezdenék az életbe, biztosnak kell lennem abban, hogy mindent helyrehoztok. Hogy is tudnék békében élni, ha tudom, hogy a Mealorie gyerekek szenvednek és ti nem hagyjátok élni őket – állt ki az utódaiért.

- Ez mind szép és jó, de egy pillanatra beszélhetnék Tonyval? – kérdezte Lane, mielőtt Lucas nyálcsorgatását látva elhányja magát.

- Igen kedves? – léptek kicsit ki a gyűrűből.

- A bátyáimmal az öccseink után megyünk, túl sokáig odavannak – felelte Lane.

- Rendben, vigyázz magadra! – húzta oda magához a nőt, majd nem törődve a nézőközönséggel szenvedélyesen megcsókolta.

- Remélhetőleg, hamarosan egymás karjaiban térhetünk nyugovóra – felelte Lane, majd egy rövid csók után kiszakította magát Tony karjai közül, és sietett el a kijárat felé, ahol már a fivérei, azok kedvesei és Andrea várták őt. mellesleg Quinn nagyon nem volt jó kedvében.

- Ez nem lehet igaz – túrt a hajába a legidősebb testér.

- Mi a baj? – kérdezte Lane.

- Az öcskösök elvitték a kocsimat. Így nagyon messzire elkeveredhettek innen – mondta el a véleményét.

- Nyugodj meg Quinn. Mike aktiválta az összes kocsiban a GPS-t, hogy könnyebben meg tudják jósolni, hogy honnan fogtok támadni – szólalt meg Wade. 

- Legalább tudom, hogy nem hiába fizetem neki az orvosit – sóhajtott mélyet a legidősebb.

- Még nem nyertem felvételt, szóval az ilyen kijelentésekkel csínján – sóhajtott mélyet Wade.

- Rendben, bemérjük a kocsit, utána én repülök, ti teleportáltok, míg Alison és Jake elviszi innen a lányokat – elégelte meg a helyzetet Lane.

- Rendben – bólintottak, majd Colin felnyitotta a kocsija csomagtartóját, és az ott lévő GPS egységgel bemérte a fivére kocsiját.

- Ezt nem fogjátok elhinni, a Mealorie birtokon vannak – közölte Colin.

- Kis hülyék, hagyták, hogy apa számára hazai pályára csalja őket – mondta dühösen Lane, majd előhívva a vámpírszárnyakat, rögtön a magasba is emelkedett. 

- Tényleg ekkora a baj? – kérdezte Wade.

- Igen, apa soha sem játszik becsületesen – felelte Colin, miközben a nő füle mögé tűrte a haját.

- Akkor hagyj menjünk mi is segíteni! Wade, Andrea és ez az idegen nő távol maradnak, és akkor biztonságosan tudunk apátok ellen harcolni – vetette fel Alison.

- Emily a nevem – jegyezte meg a fekete hajú szépség.

- Hogy, az az Emily? – illetődött meg.

- Igen – felelte a nő. 

- Ezt beszéljük meg később! – állította le a kialakuló vitát Quinn. – Szeretnék továbbra is négyszeres báty lenni – morogta idegesen.

- Lenyúlom Tony kocsiját – sóhajtott Colin.

- Támogatom – helyeselt Jake. Valamilyen oknál fogva Wade és Andrea is inkább utaztak azzal a járművel, minthogy a vívódó szerelmi háromszögbe belekeveredjenek. 

- Colin várjatok meg! – vetett egy lesújtó pillantást a szeretett férfira Alison, majd csatlakozott a teli kocsihoz. 

- Legalább nem teszi még kínosabbá – állapította meg Emily.

- Azt hiszem, hogy jobb lesz tisztáznunk mindent, amint megvannak az öccseim – sóhajtott mélyet Quinn.

- Miért ne beszélhetnénk most út közben? A Mealorie birtok elég messze van – érvelt a nő, miközben beült.

- Ez olyan probléma, amihez jobban le kell ülni, és nem figyelhet egyikünk se másfelé – tiltakozott Quinn. 

- A két öcséd az apád ellen van, és most megy még segíteni a feltápolt öcséd és a szárnyakat növesztett húgotok. Ezenkívül ott van még két démon is, akikről semmit sem tudok. Ja mégis, az egyik odáig van érted, és egy vérleopárd, ami köztudottan agresszív, főleg, ha hormonjai megzavarodnak – lett ideges.

- Emily, szeretlek téged, és ezt Alison is tudja. Úgy van, hogy el akarja hagyni a központot, mert visszautasítottam. Alison egy rendes bajtárs, akit a fivéremmel emeltünk ki a mocsokból. Hiába nem a leghűségesebb fajhoz tartozik, mert nem bízik meg másokban, de abban biztos vagyok, hogy nem akarna nekem ártani soha. A legnagyobb fájdalom pedig az lenne számomra, ha veled történne valami – csapta be az ajtót, és indított végre. – Csak tudnám, hogy miért mindig az öcsém kocsijában kerül sor a beszélgetéseinkre. 

- Mert mindig történik valami a tiéddel – rándult meg Emily szája sarka, mintha mosolyogni akarna ezen az abszurd helyzeten.

- Gyönyörű vagy – bókolt hirtelen a nőnek.

- Talán megint le akarnál fektetni? – tapintott a lényegre Emily.

- Nem ma éjjel, de feltétlen szeretnék még veled lenni – nézett a nőre, majd ismét az utat figyelte.

- Quinn Mealorie megmutatja a perverz oldalát is, ha ezt hallanák a régi osztálytársak, akkor biztosan azt hinnék, hogy magamat álltatom hiú ábrándokkal – bámulta a barátságtalan vidéket.

- Miért mondod ezt? – kérdezte megilletődve Quinn.

- Hiába okosnak tartanak, azon el sem gondolkodtál, hogyan tudott az apád elraboltatni, ha egyszer jól tudtam, hogy milyen, és nem vagyok gyenge boszorkány – mondta büszkén.

- Ha már így felhoztad, akkor elmesélhetnéd – állt az út szélére, miután elhagyták a farkasok területét.

- Dühös voltam rád, de azt is jól tudtam, hogy az apád megint rajtam akar elérni hozzád, így védőkötést csináltam az otthonomra, és onnan intéztem a dolgaimat. Azonban ahogy kicsit lenyugodtam reggelre, és a seb is begyógyult, beszélni akartam veled. Éppen azon gondolkodtam, hogyan is léphetnék veled kapcsolatba, mikor kopogtak, és téged láttalak az ajtóba. Örültem, hogy beszélni tudunk. Nem gyanakodtam, mert a tegnapiért akart bocsánatot kérni, azt mondta. Ahogy kinyitottam az ajtót, minden elsötétült, és egy székhez kötözve tértem itt magamhoz – mesélte el a történteket.

- Szóval, beszélni akartál velem? – illetődött meg Quinn.

- Igen – nyalta meg az ajkait.

- Szerinted van rá esély, hogy mindent újra kezdjünk? – vetette fel. Emily válaszra nyitotta a száját, de nem tudott mit mondani. Teljesen kétségbeesett, hiszen fogalma sem volt a válaszról.

*

Lane az éjszakai égbolton sebesen szárnyalt, miközben próbálta bemérni az öccseit. Eléggé kijött már a gyakorlatból, de most ez nem a pihenés ideje, nem, míg a két öccse biztonságban nincsenek. Olyan hihetetlen ez az egész, hogy ezután nem fognak rá vadászni Lucas emberei, hogy feláldozzák egy hülye oltáron, hogy visszahozzanak valakit a halálból. Másfelől csodás ez az adomány, amivel rendelkezik, talán viszontláthatná majd az édesanyjukat is. Azonban most ezen nem tud gondolkodni, tekintve, hogy megpillantotta a Mealorie birtokot. A régen elkapott szörnyek körbefogták a két öccsét, akik közül az egyikük súlyosan megsérült. 

Shane idegesen járatta a szemét a körben álló ellenségen, miközben azon gondolkodott, hogy miként is tudna időt nyerni. Most teljes mértékben igazat adott az öccsének, hogy túl hevesen reagált Michael távozására, és nagyobb erősítéssel kellett volna jönniük. Ha Sean nem jött volna vele, akkor már halott volna, és ez igencsak akadályozta.

Azonban semmi használható nem jutott eszébe. Olyan szánalmasnak érezte magát, miközben azt kívánta, hogy bárcsak megmentené őket valaki. Azonban démonként nem szabad hinnie a csodákban, mert azok jó dolgok és ő gonosz dolgokra született. Ahogy így ostorozta magát, észre sem vette, hogy a szörnyek megdermedtek. Valamitől nagyon megijedtek, mi tagadás az ő bőre is bizsergett. A következő pillanatban elegáns mozdulatokkal landolt mellettük Lane, aki a régi magabiztosságot árasztotta magából.

- Csak nem a bányarém delegáció személyesen? – mosolygott szélesen, mintha egy pillanatra sem vesztette volna el az erejét.

- Laney – csillant fel Shane szeme.

- Bocsi öcsikém csak időbe telt lenyomni azt rohadt vérfarkas osztagot – színezte ki az igazságot a nő.

- A lényeg, hogy itt vagy – felelte a testvér.

- Ki engedte ki őket? – kérdezte Lane.

- Sean – felelte Shane.

- Apa merre van? – kérdezte idegesen a nővére.

- Az előbb falták fel – pillantott az őket körülvevő szörnyekre.

- Az apám meghalt, így szabadok vagytok. Menjetek és éljetek végre! – küldte el őket.

- De a tetteitek bosszúért kiáltanak – mondta rekedten egy pikkelyes bőrű nő. – Évekig kísérleti patkányok voltunk Michaelnek.

- Rajtunk is sokat kísérletezett – védekezett Shane.

- De ti megváltottátok a szabadságotokat, azzal, hogy ránk vadásztatok – felelte egy másik nő, akire Lane jól emlékezett, hiszen ő volt az utolsó áldozata és kicsit sem volt vele kedves.

- A dolgok változtak. Elengedtünk titeket. Menjetek, éljetek szabadon, de ha megtudjuk, hogy embereket esztek, akkor kíméletlenül levadászunk titeket. Régen volt parancs, hogy nem ölhettünk meg titeket, azonban ez már a múlté – lettek vörösek Lane szemei, miközben a démoni mágikus erő elkezdett kifelé áramolni a testéből.

- Rendben LAOM, te győztél – billentett az előbbi vámpír Cassandra.

- Több mint tíz évig voltam bezárva, hogyan kezdhetnék új életet, Michael megölte a családomat, nekem elvette az emberi alakomat, hogyan tudnék így beleolvadni a környezetbe? – kérdezte mély hangon egy kelésekkel teli férfi, akiről nem tudták megmondani, hogy milyen szörnyeteg lehet. Abban biztosak voltak a testvérek, hogy nem így nézett ki, mikor elfogták, vagyis Michael kísérletei folytán lett ilyen.

- Igyekszünk jóvátenni – nyögte Sean.

- Laney mikor ér ide az erősítés? – kérdezte félve Shane, miközben látta az öccsük válaszának a hatását, hogy mennyire feldühítette a fogságból szabadultak.

- Mégis hogyan tennétek jóvá ennyi szenvedést? – kérdezte Cassandra, akinek jós tehetsége volt, és ezért került Michael látómezőjébe. Érezte, hogy Sean nem a levegőbe beszél, és lehet alapja. 

- A központ – nyögte Sean.

- Végül is ezért lett létrehozva, hogy félvér lények és olyan démonok menedéke, akik nem akarnak ártani az embereknek – sóhajtott Lane. – Ott segíteni tudunk, hogy új életet kezdjetek, bár abban igazat adok, hogy bocsánatot nem várhatunk. De kezdhettek magatok is valamit az életetekkel, ahogy jónak látjátok – maradt kemény, nem akart megalázkodni senkinek, hiszen már nem haldoklik.

- Javaslom, hogy várjuk meg a bátyáinkat, amíg ellátjuk a régi sebeket, és ők elmondják, hogy hogyan is működik a központ – nyugodott meg kicsit Shane, hogy a foglyok számára a remény fontosabb, mint a bosszú.

*

Kyle és Phil alig hitte el, hogy Tony előbb velük foglalkozott és nem Lane-nel. Persze Lane is a rokonaival törődött. Előbb a bátyjainak adott a véréből, majd a szövetségeseket ellenőrizte. Idő közben Fátum elővezette Jamest és Andreát, hiszen már elmúlt a veszély. 

- Tony minden rendben? – sietett oda a bátyjához.

- Nagyjából. Örülök, hogy jól vagy – veregette vállon, mire a fivér megölelte.

- Én is, legalább anya is örülni fog, hogy nem esett semmi bajod – bólintott felszabadultan.

- Csak nem a legfiatalabb öcsénk? – kérdezte Laurant.

- Igen, Wolfram és Gwendolyn fia vagyok – mondta kissé idegesen.

- Akárcsak Tony – bólintott Lucas. 

- Most ne a genetikát elemezzétek, hanem csináljátok, amit mondtam. Az összes koncepciós perben elítélt farkasnak adjátok vissza a szabadságát, és a jogait. Köztük Philnek és Kyle-nak! – parancsolta a fivéreinek. 

- Rendben. Akkor kezdjük a két kis játszópajtásoddal, Blaze hívasd ide a tábornokot, hogy hazavihesse a fiait. Addig ti, irány az orvosi szoba! – intézte a két érintetnek Laurant. 

- Gyere pajti – segítette fel Kyle az igencsak sérült Philt a padlóról.

A két férfi hamar megkapta az elsősegélyt, miután idegesen várták az ítéletet, hogy mi is lesz pontosan a sorsuk. Lehet, hogy Tony kikövetelte számukra az amnesztiát, de Laurant király és az öccse Lucas herceg nem az igazságosságukról híresek. Persze, ha egy olyan erős egyén, mint Tony urasítja őket, van némi esély, hiszen mindkét farkast legyőzte, és ők voltak a falka abszolút legerősebbjei.

Eddig törvényen kívüliek voltak Phil hét éve, míg Kyle csupán néhány hónapja. Nem tudhatják, mi is vár rájuk és főleg azt nem, hogy az apjuk mit fog szólni az egészhez. Igazából csak az öregtől féltek, aki a személyiségük kialakításában vezérszerepet játszott. Nincs a falkában, akitől félnének, csupán a tábornok, akit szinte mindenki tisztel, még az ellenségei sem akartak neki mocskos trükkökkel ártani.

Az idő csigalassúsággal vánszorgott, amit egyikük sem viselt jól. Kyle fel-alá járkált, míg Phil az ágyon fekve az ujjaival dobolt. Egyikük sem tudta, hogy mi lenne a helyes, amivel az apjuk előtt védekezhetnének. Minden bizonnyal Philnek örülni fog, hiszen több mint hét éve nem látták egymást. Kyle viszont más tészta, hiszen egy utcagyerek volt, akire Tony hívta fel a figyelmet.

A szőke hajú férfi rettegett, hogy mit mond majd a tábornok. Ismét visszafogadja-e vagy sem. A tábornok nejétől biztos kapnak majd egy enyhe fejmosást, de őt egy pillantással meglágyítják. Jobb is volna, ha előbb az anyjukkal beszélnék meg a dolgot, hiszen a nő egy intéssel rendbe rakná az apjukat. De úgysincs olyan szerencséjük, hogy Laurant a tábornoknét értesítse.

Egy örökkévalóságnak tűnő félórás várakozás után kitárult a gyengélkedő ajtaja és Smith tábornokkal néztek farkasszemet. Ahogy végignéztek a robosztus alakon, minkét férfi hatalmasat nyelt, mintha a legfelsőbb tisztségű lénnyel állnak szemben. Külsőleg olyan volt, mint Phil negyven éves kiadásban. Ám a tábornok már jó pár évszázadot megélt.

- Apa – nyögte ki Phil körülbelül egy perces tátogás után. Kyle viszont mélyen hallgatott, mivel nem tudta, hogy mi lenne a helyes mondandó részéről.

- Most rendesen feladtátok a leckét – sóhajtott mélyet a tábornok, akinek inkább fáradtság látszott az arcán, mintsem düh.

- Miért is? – kérdezte felbátorodva Kyle.

- Hogy most leszidjalak-e benneteket, hogy törvényen kívüliek lettetek és elárultátok a királyt? – lépett közelebb hozzájuk. A hangsúlyt fenntartotta, amiből tudták, hogy még nem fejezte be.

- Vagy? – unta meg Kyle, hogy az apjuk nem folytatja.

- Vagy dicsérjelek-e meg titeket, hogy kiálltatok az elveitek mellet, és a szeretett hercegetekhez voltatok hűségesek – sóhajtott nagyot.

- Ezt neked kell tudnod apa – felelte Phil visszafogott izgatottsággal. 

- Szerintem meg a második eshetőséget kell választani és nem gondolkodni – fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt Kyle.

- Te normálatlan – sziszegte Phil, miközben le akarta ütni a cseppet sem finomkodó testvérét.

- Ötven év alatt semmi sem változott – nevetett, miközben könnyes lett a sokat látott tábornok szeme. – Philip te mindig azt mondod, amit hallani akarnak tőled, mint egy igazi jó fiú. Kyle te, pedig mindig kimondod, ami a szívedet nyomja. Két külön világot alkottok, mégis úgy vagyok vele, hogy nem változtatnálak meg titeket – nézett rájuk, miközben elhomályosult a tekintete.

- Mintha esélyed lenne megváltoztatni minket? Makacsok vagyunk, akárcsak te – mondta felszabadult magabiztossággal Kyle.

- Lökött – bökte oldalba Phil, aki végre fel tudott kelni. Ezután szinte az apja nyakába borult. Kyle távolról figyelte, hogy a két férfi milyen boldog a viszontlátástól. A látványtól az ő gúnyos szíve is meglágyult, hogy kedve lett volna elsírni magát örömében.

- Gyere ide te is! – nézett a másik fiára is a tábornok.

- Szabad? – hitetlenkedett Kyle, majd Phil mellett ő is átölelte az apjukat.

*

Egy tizenkét éves fiú izgatottan kémlelte szobája ablakából a kaput, ahonnan az édesapja érkezését várta. Néhány órával ezelőtt katonák érkeztek, akik magukkal vitték a férfit. A fiúnak sejtelme sem volt, hogy mi lesz velük, ha az apját is elveszik tőle a testvérei után. Akkor ketten maradnak az anyjával és ő még túl kicsi és gyenge, hogy meg tudja védeni az édesanyját.

Nem értette, hogy a fivérei miért lettek közellenségek. Bár egyikükre nem is emlékszik, hiszen már majdnem, hogy nyolc éve elment, jobban mondva hét és fél, hogy kivégezték, mert elbukott. A másik bátyja, meg alig járt haza és néhány hónapja bukottnak nyilvánították. Bár egy ilyen zsarnok uralkodása alatt nem nehéz elbukni. Ahogy így gondolkodott, a telefon csörgése térítette magához. Azonban nem mozdult, hiszen az anyja úgy is fel fogja venni. Nem is tévedett, hamarosan meghallotta az anyja kellemes hangját. Nem érdekelte, hogy ki és miért telefonál, így csak néhány hangfoszlány jutott el hozzá. Az elköszönést viszont tisztán hallotta, mivel a nő benyitott a szobájába.

- Mit csinálsz ott az ablakban? – kérdezte. A fiú a nő felé fordult, és rögtön gyönyörködhetett a csodaszép édesanyjában. Cornelia Smith nem nézett ki többnek húsz évesnél. Sötétbarna szemeivel ártatlanabbul tudott nézni, mint akármelyik gyermek. Hosszú fekete haja lágyan omlott hátra.

- Várom, hogy apa hazaérjen – felelte szomorúan.

- Az előbb ő telefonált. Az üzente, hogy három óra múlva ér haza. Azt mondta, hogy meglepetése van a számunkra, nem is egy. Nagyon vidám volt a hangja – mosolygott a fiára.

- Nem szeretem a meglepetéseket – fordult vissza az ablakhoz.

- Jack ne viselkedj már így! Apádnak nagyon jó kedve van, szóval te se légy ilyen negatív! Apádat nem fogják árulónak megbélyegezni, mivel nagy veszteségeket szenvedett a falka nem régiben a vámpíroktól. Kevesen vagyunk, hogy megengedjék azt a luxust, hogy vádakat koholjanak ellene – magyarázta.

- De a fivéreimet így vették el. Apa szerint ők hűségesek voltak, de mégis számkivetettek lettek. Az egyik bátyámra alig emlékszem, míg a másikkal alig tölthettem egy kis időt együtt, mert a hűségéért árulással vádolják – dühöngött.

- Jack nyugodj meg! Inkább gyere, segíts a konyhában! Készítsük el apád kedvencét, hogy jobban felvidítsuk! – kacsintott a fiúra.

- Rendben, három órán keresztül nem érdemes kibámulni az ablakon – sóhajtott mélyet.

- Apád azt mondta, hogy minden rendben, szóval ne idegeskedj! Kis papírmunka és itthon is lesz – bíztatta meg az anyja.

- Ha papírmunkája van, akkor nem jó kedvű tiltakozott a gyerek. 

- Nem győzködlek tovább, akkor főzök egyedül vacsorát, te meg csinálj, amit akarsz – hagyta ott a fiát.

Jack Smith körülbelül egy hónapja volt ilyen kezelhetetlen, mióta megtudta, hogy a bátyját Kyle-t száműzöttnek nyilvánította a koronaherceg, ahogy a másik bátyját is évekkel ezelőtt. Milyen szánalmas is lehet a királyuk, ha az öccsének bármilyen szeszélyét teljesíti. Ott van az ő bátyja Kyle, aki soha nem teljesítette egyetlen eszetlen kérését sem. A fenébe is hiányzik neki a fivére. 

Néhány órás várakozás után, végre begördült a kapun az apja autója. Jack jól látta, hogy nem egyedül érkezett, de ez most teljesen mellékes volt, hiszen az apja hazaért.

- Apa végre, hogy itthon vagy – szaladt ki az ajtón.

- Anyádnak mondtam, hogy mikor jövök, nem kellett volna izgulnod – mosolygott a férfi, miközben kiszállt a két utasa is.

- Na szép, minket már nem is üdvözöl. Látod Phil, milyen szörnyű öcsénk van – nevetett Kyle.

- Kyle – ölelte át rögtön a fivérét.

- Ne fojts meg Törpe! – kérte a testvérét.

- Szörnyű volt nélküled az utóbbi időszak – sírta el magát.

- Tudom öcsi, de más is meg akar téged ölelni – próbálta a harmadik személyre is felhívni a gyerek figyelmét. 

- Majd odabent, Phil addig hagy ölje meg anyátokat – terelte beljebb a fiait a tábornok. 

- Úgy érted, hogy a bátyánk Phil? – meresztette csodálkozóan a nagy barna szemeit Jack.

- Mi nem teszünk egymást között születési rangsort – fordult Phil felé.

- De őt nem végezték ki? – csodálkozott a gyerek. 

- Amint látod, élek – esett neki kissé rosszul, hogy a tulajdon öccse jobban örül a befogadott testvérüknek, mint a tényleges bátyjának.

- Végre találkozunk. Csak homályos emlékeim vannak rólad – engedte el a szőke fivérét.

- De nekem tiszták rólad, ahogy a pólyádban ordítottál, mint a fába szorult féreg, mert tele volt a pelenkád – gúnyolódott az öccsükkel. 

- És kettőnk közül ő bírta rosszabbul a szagod – felelte Kyle rosszmájúan.

- Még be sem léptél a házba, de már bunkón beszélsz – ért ki a házból Cornelia is.

- Anya – szellemült át a két idősebbik arca.

- Nagy ölelést kérek az én két nagy fiamtól – tárta szét a karjait, mire Phil és Kyle rögtön át is ölelték. – Igaz hazatértek fiúk? – kérdezte a könnyeivel küszködve.

- Igen anya. Tony legyőzte a bátyjait, és kikövetelte, hogy kegyelmet kapjunk. Levettek minket a körözési listáról – felelte Kyle.

- Nem engedlek titeket soha többé sehova – szorította őket még jobban magához a nő.

- Drágám, ha igazak a hírek, amiket hallottam, akkor hamarosan megismerhetjük a hölgyeket, akiket párjaiknak választottak – szólt közbe a tábornok. 

- Majd erről kicsit később, mivel vacsoráig én akarok lenni az egyetlen nő az életükben. Miközben elmosogatnak, mesélhetnek a nő ügyeikről – felelte Mrs. Smith.

- Otthon, édes otthon – sóhajtott Kyle.

- Mondtál valamit? – vitte fel a hangsúlyt a nő.

- Szeretlek anya – felelte a szőke hajú férfi.

- Na, azért – helyeselt, majd végre beléphettek a házba, ahol ismét egy család voltak.

*

Lane és az öccsei idegesen várták, hogy mi is lesz a szörnyek reakciója a központra. Cassandra volt az egyedüli, aki igazolni tudta volna, hogy igazat mondanak, de kérdéses volt, hogy a vámpír bosszúszomja erősebb-e Lane iránt. Másfelől a nő nem értette, hogy hol késnek a fivérei, hiszen már régen meg kellett volna érkezniük. Így nézve elég rosszul állt a szénájuk.

- Igazat mondanak, látom – lettek vörösek a jós képességű vámpír szemei.

- Akkor mit kellene tennünk? Bocsássunk meg nekik a sok szenvedést? – háborodott fel a kelésekkel teli férfi.

- Nem, de a halálukkal nem tűnik el a sok kín, azonban vezeklésül új életet adhatnak nekünk. Másrészt nincs hova mennünk, kitaszítottak vagyunk. Rájuk nézve, biztosan láthatjuk, hogy a másfél évtized alatt, amíg bezárva voltál a világ hatalmasat változott. Belelátok a lelkükbe, ők is kísérleti patkányok voltak, csak tőle félt Michael, ezért adott nekik valamivel nagyobb szabadságot – mutatott Lane-re.

- Ha így van, akkor miért hagytad elkapni magad? – nem értette Lane.

- Az az átkom, hogy a világon mindent előre látok. Ha teszek valamit, hogy megváltoztassam, akkor rögtön meglátom a változás következményét. Van úgy, hogy rosszabból még rosszabbat csinálok. Akkor megpróbáltam menekülni, azonban a vadászösztöneitek jobbak voltak a látásomnál – felelte a nő.

- Szóval látod a helyet, ahova vinni akarnak? – eszmélt az igazságra, és remény ébredt a szívében a pikkelyes bőrű nőnek. 

- Számunkra csodás helyet hoztak létre. Igaz, más félvérekkel, akik a mai éjszakán elárulták őket, de látom, hogy megtalálják a megoldást – bólintott biztatóan Cassandra.

- Most vagy tényleg ekkora mázlim van, hogy nem akarsz bosszút állni a hét évvel ezelőtti viselkedésemért, vagy ez is a terved része, hogy amint megbízom benned, levered rajtam a majdnem nyolcévnyi szenvedést – elmélkedett Lane.

- Láttam, hogy hét éven át milyen szenvedésen mentél keresztül. Emellett a halál angyalai is körülötted legyeskedtek néhány napig, aztán ismét meghaltál. Habár meg kell mondanom, hogy szép halálod volt, amiről minden szerelmes nő álmodik, a szerelmed karjaiban, miután egymáséi lettetek – mondta gúnyosan.

- Perverz kukkoló liba – jött zavarba Lane.

- Inkább a herceged a perverz, mivel mikor elfogtatok, már akkor csak a tested birtokba vételére tudott gondolni álmában. Persze, akkoriban még magának is hazudott, hogy csak egy rákényszerített menyasszony vagy, akit akarata ellenére kell elvennie – mondta el a partnerségük ürügyét, amivel rendesen sikerült meglepnie Lane-t, azonban már ezen nem lehetett kiakadva, mivel régen volt, és azóta rengeteget változtak.

- Rendben, javaslom, hogy keressük meg apám vérkészletét, és együnk, míg a bátyáink meg nem érkeznek, és megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Túl sok vér folyt ma éjszaka, szóval ne harcoljunk tovább! – mondta Lane, miközben leengedte a szárnyait.

- Bölcs javaslat – bólintott Cassandra.

- Sean keress kötszereket és gyógyszereket a sérülteknek, én nézek kaját – sóhajtott Lane.

Olyan negyed óra múlva befutott az első kocsi. Wade rögtön elkezdte ellátni a sérülteket, míg Colin és Jake elmentek elrendezni a központba a helyet az új lakóknak, hiszen kegyetlenség lett volna ott tartani őket, habár sokkal egyszerűbb megoldás lett volna.

Lane segített mindenben a leendő sógornőjének, amiben tudott. Quinn és Emily csak később érkeztek meg. Igaz, ha rajtuk múlott volna a másik irányba fordultak volna, azonban Axel és Reno bekopogott a kocsi ablakán, hogy ők is segítenének a felmentő seregben. Emily csodálkozva figyelte, hogy a Mealorie testvérek mennyire összetartozóak. Boszorkányként tisztában volt a démonok és a szörnyek létével, azonban fogalma sem volt róla, hogy ők is ennyire elesettek tudnak lenni, már-már ártatlanok.

Mikor Colin és Jake megjelent a központban, az ott lakók igen csak megilletődtek, hiszen úgy tudták Mike-tól, hogy Colin nem fog visszatérni. Mikor Colin megtudta, hogy az ott lakók végignézték, ahogy elrángatják onnan Wade-et, felment benne a pumpa. Úgy volt, hogy adnak nekik még egy esélyt, persze szigorított körülmények között, de megszegték a fő szabályt, miszerint minden embert meg kell védeni, akiket démonok akarnak bántani.

*

Már igencsak hajnalodott az idő, mikor mindennel végeztek, és elrendezték a régi rabok sorsát. A birtokon már csak a testvérek voltak, és a két legidősebb barátnője. Cassiel visszatért a saját dimenziójába, vele tartott Hana és Sebastian is, magukkal rángatva Emmát, aki elvesztette a vérfarkasok védelmét. Tony mindent elrendezett a testvéreivel, és éppen készült indulni, mikor Anna odament hozzá.

- Tony kérhetném valamiben a segítségedet? – kérdezte a nő zavartan.

- Miről lenne szó? – fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt Tony.

- Hogy visszatértem az élők közé, nincs hova mennem, és ehhez kérném a segítségedet. Tudom, hogy a nővérem és a bátyád is szívesen fogadnának, de ők elárultak, míg halott voltam – fésülte a füle mögé a haját idegességében.

- Mit szeretnél pontosan? – lett kíváncsi a fiatal vérfarkas.

- Nos,… - köszörülte meg a torkát, és belekezdett a mondandójába.

*

- Menjünk haza! – törte meg a csendet Colin.

- De hát ez itt az otthonunk. Apa többé nem üldöz el minket innen, hiszen halott – felelte Sean.

- Gyere, mutatok valamit – vonta a konyhába Lane az öccsét, majd a fivér tenyerét rátette az asztalra. – Érzed ezt? – kérdezte sokkal határozottabban.

- Igen – mondta a bútorlapra meredve. – Itt halt meg anya – simította végig, ahol jobban érezte.

- Minden rendben? – kérdezte Shane.

- Igen – felelte az ikertestvére.

- Mérlegeljünk valamit gyerekek – kérte Quinn, miközben bement a többi testvér is.

- Mégis mit? – lett kíváncsi Lane.

- Ez a ház nagyon jó helyen van. Hatalmas, és ahogy Sean mondta, a sok tragédia és szenvedés ellenére is az otthonunknak tekintjük – magyarázta a legidősebb.

- Szóval azt mondod, éljünk itt? – kérdezte Lane kételkedve.

- Nem azt mondom, hogy éljünk itt mindannyian, hiszen te Tonyval akarsz lenni, és Colinnak és nekem is frusztráló, hogy össze vagyunk zárva. Csak azt mondom, hogy pazarlás lenne veszni hagyni ezt a hatalmas házat. Itt nőttünk fel, és kis átépítéssel ismét élhetnénk itt. Közel van Londonhoz, mégis elzárt az emberek elől. Nem tűnne fel a szomszédoknak, hogy nem vagyunk emberek – sorolta a pozitívumokat Quinn.

- Mellesleg be kell látnunk, hogy a félvérek ellenünk fordulnak lassan. Ki kell szállnunk abból az üzletből, és új megélhetés után néznünk. Mondjuk szabadalmaztatni apa kutatásainak többségét, amiket elő lehet állítani Lane vére nélkül is – vetette fel Colin.

- Ez jó ötlet – mondta fáradtan Lane. – Hosszú háborún vagyunk túl, éveken keresztül küzdöttünk a túlélésért, ezért beszéljük meg ezt holnap. Mindenesetre én támogatom, hogy használjuk a házat – mondta Lane, majd elindult az emeletre. Pár lépcsőfokot haladt, mikor Tony és Anna is befutott.

- Itt minden rendben? – kérdezte idegesen Tony.

- Miért ne lenne? – kérdezte Colin, aki magához ölelte az ülve elalvó kedvesét.

- Ő mit keres itt? – kérdezte barátságtalanul Shane, aki megpillantotta a férfival érkező Annát.

- Kérni szeretnék valamit – mondta idegesen.

- Andreát már így is eléggé kihasználtad? – ellenkezett az ifjú Mealorie.

- Hallgassuk meg! Sokat segített legyőzni Dracot, és emellett végig a mi pártunkon állt. Gondoljatok bele, segített megfejteni a régi jóslatokat, amiket ő mondott, másfelől nem akarta soha megszerezni a testemet – védte meg a nőt Lane.

- Kérni szeretnék valamit – kezdte el ismét.

- Ezt már hallottuk – mondta barátságtalanul Sean, aki igencsak kimerült volt már.

- Hiába támasztott fel Lane. Nincsenek testvéreim, Dracot én magam segítettem a pokolba űzni, míg Emma megtébolyodott. Akárhányszor próbáltam beszélni a fejével, igazolva, hogy Andrea testében én vagyok, el akart pusztítani, miközben azt hangoztatta, hogy vissza akar hozni az élők soraiba. Lucasra meg igen dühös vagyok, hiszen annyi mindenkin átgázolt, és így nem tartom méltónak a szerelmemre. Lehet a régi korok elvárása miatt éreztem szerelmesnek magam, nem tudom. A lényeg, hogy egyedül vagyok ismét. A lelkem ötszáz évig volt a kastély pincéjének fogva, míg meg nem születettek. Csodálattal figyeltelek évekig benneteket, a testvéri szereteteket és összetartásotokat – babrálta zavartan az ujjait.

- Bökd már ki, mert aludnánk. Jó altató mesének, de te választ akarsz – elégelte meg a mese hajnalt Quinnt.

- Lenne arra lehetőség, hogy testvéretekké fogadjatok? Mivel ti eredetileg hatan voltatok, és az elveszett testvéretekre hasonlítok külsőleg, ezért kérem ezt. Kérlek titeket, hogy adjatok egy esélyt, hogy jó testvéretek lehessek! A külsőm hasonlít egyedül az elvesztett nővéretekre. Annyira irigy voltam huszonöt évig, hogy ti jó testvérek vagytok, és ennek részese szeretnék lenni – mondta el végre, hogy mit is szeretne.

- Mit mondasz Shane? – kérdezte Lane.

- Miért én? – nem értette.

- Te és Quinn álltatok Isabellhez legközelebb, mégis téged jobban megviselt a halála – felelte a nővére.

- Quinn te mit mondasz? – kérdezte Shane.

- Foglalkozási ártalom nálam, hogy nem hagyok bajban a démonokat és szörnyeket, akik jó útra akarnak térni, emellett ő rokon is – felelte Quinn, miközben megsimogatta Emily arcát, aki kezdte érezni, hogy nem bírja már sokáig ébren.

- Ne árulj el minket! – kérte Shane.

- Akkor ezzel eldöntve, ezennel a testvérünk vagy – felelte Lane, miközben a nagy családi portrét méregette távolról, amin ott volt az egész családjuk. Valamiért Michaelnek nem volt szíve kidobni, mintha jelentett volna neki valamit a családként eltöltött tizennyolc év.

- Min töröd a fejed? – kérdezte Tony.

- Hogy a nagy portrén átfestjük Isabell szemét zöldre, és akkor hihetőbb, hogy ismét négyes ikrek vagyunk – felelte elmélkedve.

- Anna bocsáss meg, de mi most pihennénk! Holnap délután beszéljük meg ezt a testvér dolgot – ásított nagyot Colin.

- Rendben – mondta hálásan. – És köszönöm.

- Akkor mindenki keressen magának egy szobát, ahol aludni szeretne. Holnap feltérképezzük a helyet, és megbeszéljük, hogyan tovább – vette a karjaiba Quinn a kedvesét, aki egyáltalán nem tiltakozott.

- Van egy olyan érzésem, hogy mindenki a régi szobájába megy – tett hasonlóan az alvó kedvesével közben Colin.

- A tetőtéri lakosztály? – kérdezte Tony, miközben Lane mellé lépkedett.

- Igen – felelte Lane, majd megfogta a férfi kezét és elkezdte húzni maga után. 

Miután mindenki elvonult aludni, Lane rádöbbent, hogy nem tud elaludni, mert még mindig Cassandra mondandója jár a fejében. Azonban ez olyan régi történet, annyi hazugság hagyta el az elődei száját, hogy már követni sem tudta. Mégis félt attól, hogy ami közte és Tony között van, az hazugság. A szuszogó férfi felé fordult, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkelt, majd a férfi csípőjére ült.

- Lane – riadt fel Tony.

- Kényszerből tettél engem az asszonyoddá? – kérdezte a férfi mellkasán megtámaszkodva a karjaival.

- Dehogy is. Azért tettelek azzá, mert szeretlek – felelte felháborodva Tony.

- Akkor tagadod, hogy mikor tizennyolc voltam, és te a társam lettél, akkor nem volt semmilyen kényszerített házasság? – kérdezte gúnyosan Lane.

- Az hazugság volt. A fivéreim rákényszerítették az eljegyzést, aztán a nővéred halála utáni napon derült ki, hogy a te védelmedért hazudtak nekem - simogatta meg a nő arcát.

- Mindjárt utána járok, helyezkedett el a férfi csípőjén kicsit lejjebb csúszva, majd rövid bátorítás után harcképessé tette Tony férfiasságát.

- Lane – nyögött fel.

- Ki kell kapcsolnom a gondolataimat rólad. Most nem haraphatsz meg – szorította meg a férfi nemesebbik részét.

- Értem – nyalta meg kiszáradt ajkait. 

Lane mély lélegzetet vett, majd ráereszkedett a felébresztett férfiasságra. Percekig táncolt csendben a csípőjük a férfi szívverésének dallamára. Mivel fáradtak voltak lelkileg és testileg is, nem tartott az egész néhány percnél tovább. Amikor a férfi elérte a gyönyört, Lane rögtön a nyakába mélyesztette a fogait, és nagy kortyokban nyelte a férfi vérét. Tudta jól, hogy most kizárólag ő jár a fejében, és így megtudhatja, hogy mit is érez iránta a férfi. 

Azonban egyáltalán nem volt felkészülve a látottakra. Főleg nem a szörnyetegre, akivel eddig csak egyszer találkozott, mikor Halloweenkor Isabell meg akarta ölni a férfit. Lane jól hallotta, ahogy a farkas azt ordítja, hogy őt is engedje a testhez, majd megadja neki azt, amitől igazán nőnek érezheti magát. Tudta jól, hogy erre még nincs felkészülve, hogy farkas alakban háljon Tonyval. Úgy gondolta, hogy eleget látott, és elengedte a férfit.

- Bocsáss meg, hogy kételkedtem a szerelmedben – törölte meg a véres ajkát.

- Holnap este leverem rajtad - húzta le magához a nő fejét, majd megcsókolta.

- Boldoggá tennél vele, ha nem vernél, hanem kényeztetnéd a testem, és utána egyesülnénk, amennyiszer csak bírod – emelkedett fel a férfiról, és feküt le mellé.

- Szeretlek Lane. Lehet, hogy ez nem mindig volt így, de az azelőtt volt, hogy megismertelek volna – fordult a nő mellé és simogatta meg az arcát.

- Ez rám is igaz, hogy míg meg nem ismertelek, addig nem szerettelek – nézett a férfi barna szemeibe.

- Most már ne foglalkozzunk a múlttal, hiszen az örökkévalóság áll előttünk. Lesz bőven időnk bepótolni az elveszett időt – felelte Tony.

- Olyan jó újra álmodni, és végre elfelejthetem, hogy csak napjaim vannak hátra – csordultak ki a nő könnyei.

- Senki nem választhat el minket. Aki megpróbálja, megölöm – csókolta meg a nőt, aki még soha nem érzett ilyen békét. Nincsenek többé ellenségei, vagyis majd lesznek, de most nincsenek. Egy csodálatos férfi van az oldalán, aki szembeszállt az egész fajával, hogy együtt lehessen. Mi, ha nem ez a bizonyíték, a feltétlen szerelmére.

- Együtt leszünk az örökkévalóságig, és azon túl is. – mondta Lane, miközben a férfi mellkasára hajtva a fejét hosszú idő után végre nyugodt álomra hajtotta a fejét, hiszen tudta, hogy egy szép és boldog jövő áll előtte.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

egyik szemem sír, a másik meg nevet

(Rokon, 2011.11.14 12:18)

Óóh, de jó! Egyik részem tényleg örül, hogy a csapat (többsége) épségben egészségben megúszta a dolgot, de szomorú is vagyok, mert ezzel lezárult az egyik kedvenc történetem fő vonala. Anna testvérré fogadása tetszett a legjobban, azt hiszem. :) Reméltem, hogy a végén lesz egy jó adag happy end feeling egy boldog családi ebéddel, de sebaj, hátha a fivérek meg a többiek epizódjaiban még összeröffen a csipet csapat. :)
Nagyon gratulálok ehhez a művedhez, igazán szerettem/szeretem/szeretni fogom. Alig várom, hogy még olvashassak a Drakliák mindennapjairól és életükről. Míg el nem felejtem, én itt szeretnélek megkérni, hogy ugyanmár, karácsony tájékán nem lepnél-e meg valamelyik (vagy több) szereplő történetével? Akár karácsonyi, akár romantikus, akár mindkettő lehet. :)
Még egyszer gratula, és csak így tovább.

Re: egyik szemem sír, a másik meg nevet

(LAOM28, 2011.11.21 13:29)

Nem kell sírni kedves rokon :) (mert különben kapsz tőlem egy nagy-nagy ...., ja ez nem az a történet)
Epilógus fejezetek lesznek, tisztázva az apróbb rejtélyeket: mi lett Wade fivérével, honnan is származik Kyle, vagy mi történt Phillel a száműzetése alatt. De ők csak a mellék szereplők, ott vannak a főszereplők is, hogy Tony és Lane végül megtalálják a boldogságot, vagy valami közbejön.
Tudom, hogy nagy családi boldogságról szerettél volna olvasni, de mivel a mi családunk olyan, hogy nincs szükségünk ellenségre, így elképzelni sem tudom, hogy milyen egy szerető boldog család. Most zárom a soraimat, mert rengeteget kell írnom. :) Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy ez a kedvenced :)