Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24. rész: A támadás

2011.01.17

Lane számára nagy segítség volt Wade, aki segített neki kipakolni, és végre valaki nem nézett rá úgy, mintha bármelyik pillanatban előkaphatna a retiküljéből vagy a farzsebéből egy aknavetőt, és mindenkit legyilkol, miközben gonoszan kacarászik.

- Colin említette, hogy van valami komoly betegséged, aminek az utókezelését én fogom végezni. Mi is pontosan a baj? – kérdezte.

- A testem nem képes vért termelni, szóval valamilyen szinten megmaradtam vámpírnak és mivel nem a saját vérem, így rombolja a szerveimet – felelte kissé szomorúan.

- Én csak egy ápolónő vagyok, de a legjobb tudásom szerint igyekezlek ellátni – mosolygott kedvesen.

- Köszönöm – bólintott

- És mit ennél vacsorára? Quinn elég takarékos az élelem terén, senkitől nem tűri el pocséklást. Szóval arra gondoltam, hogy akkor egyeztethetnénk az étrendünket – mondta zavartan.

- Rendben – bólintott Lane.

- Olyan másnak képzeltelek – mondta hirtelen Wade.

- Miért? – lepődött meg a másik nő.

- Tudod, utána olvastak az előéletednek, és sunyiban én is elolvastam ezeket az aktákat. És ehhez jött az is, hogy a fivéreid mind olyan komolyak, szóval bennem teljesen az a tudat élt, hogy egy nevelőnő veszett el benned – mondta zavartan.

- Nem különbözünk annyi sokban, csupán annyiban, hogy másképpen dolgozzuk fel a problémáinkat – felelte. - Engem, akit az ikertestvérem és az apám soha nem akart boldognak látni. Már az ő bosszantásukra is igyekeztem mindig vidámnak mutatkozni, és próbáltam a békés gyermekkort felidézni magamban. Hidd el, én vagyok a család túlbonyolítós tagja. Minden apróságon sokáig tudok töprengeni – felelte.

- Ezzel az emberek többsége így van, akik mással is foglalkoznak, nem csak magukkal – felelte Wade, miközben belelapozott az egyik könyvbe.

- Én sokáig azt hittem, ha emberként bánnak veled, akkor azzá válsz – mondta szomorúan.

- Ember akkor vagy, ha úgy gondolsz magadra, és emberségesen bánsz másokkal. Ez a baj az itt élőkkel is, mindenki bebeszélte magának, hogy nem emberek, hiába az édesanyjuk az volt, ők akkor is úgy gondolják. Hagyni kell időt nekik, hogy megismerjenek – tette le az asztalra a könyveket.

- Időm nincs túl sok – mondta keserűen.

- Nyugalom, nem lesz baj! Colin nem fogja engedni, hogy a tested vagy más ellenségek ellened forduljanak – próbálta biztatni.

- Szerintem a többi testvérem is így van vele – jegyezte meg Lane.

- Én nem azért… – pirult el.

- Szóval tetszik a bátyus – állapította meg.

- Egy kicsit… - vörösödött még jobban.

- Na, annál kicsit jobban. Tudod te is jól, hogy nem vagy neki közömbös – emlékeztette.

- Ez így igaz, de itt van az emberi tétovázás. Kicsit fura még a tudat, hogy az ő teste más, nem öregszik. Emellett kicsit tartok még tőle. Nem bántott még soha, de akkor is félelmetes a tudat, hogy vámpír. Bár biztos nem lenne olyan ijesztő, ha Dr. Mealorie nem akart volna megölni – vakarta zavartan a fejét.

- Colin a lehető legteljesebb mértékben különbözik apától. Ezért is volt apa kedvence inkább Quinn, mert Colin sokat veszekedett vele. A fiatalabbik bátyámnak hatalmas szíve van, szerintem ezt még te is tudod – felelte.

- Amúgy a távolságtartás rád is igaz, mivel Tony rád van kattanva, és te nem tűnsz olyan lelkesnek – felelte.

- Ez igaz, de nekem okom is van rá. Tonyval hét évvel ezelőtt jártunk, vagyis kicsit több, de ez lényegtelen. Már-már ott tartottunk, hogy a testiséget is belevesszük a kapcsolatunkba, mire a nővérem tőrbecsalt, elhitette velem, hogy Tony megcsalt, ráadásul vele. Akkoriban teljesen logikusnak is tűnt, mivel Tony sóvárgott a testem után, és a nővéremmel szinte egyformák voltunk. Azt hittem, hogy Tony nem bírt a hormonjaival, és előbb Isát fektette le, és én lettem volna a főfogás, a desszert meg lett volna a tizenöt éves unokahúgunk Hana, és akkor az összes Mealorie lány meglett volna neki. Hiába mondták többen, hogy a nővérem hazug, hinni is akartam nekik, de néhány rémálom nem engedte. Ezután figyelmetlen lettem, és nem tudtam megvédeni magam, mikor a nővérem eladott. Ha akkor Tony nincs, akkor már halott lennék – mondta habozva.

- A lényeg, hogy élsz, és ez így is fog maradni, mert a fivéreid így akarják – mondta határozottan.

- Tonyról ne felejtkezzünk el! – öltött nyelvet.

- Tényleg, valami ételallergia? – eszmélt rá, hogy ezt nem tudja a nőről. Nővérként jól tudta, hogy súlyos betegeknél ez is veszélyes lehet.

- Nincs, ja, talán annyi, hogy szeretem a teljesen átsült dolgokat, csak gyümölcsöket eszek nyersen – felelte.

- Megértem – bólintott. – Szerinted kiengednek minket az egyik boltba vásárolni a vacsorához? – vetette fel.

- Nem tudom, kérdezzük meg. Habár ez így elég furcsa, hogy a bátyáimtól kérezkedek ki – harapta meg zavartan az ajkát. – Várj mégsem, mert amikor jöttünk, féltem a kinti világtól. Pár napot kérnék, hagy szokjam meg ezt az egészet, ha nem baj – kérte.

- Persze, semmi baj. Akkor hívom Colint, és ő majd segít, hogy mit eszel meg, és mit nem – talált rögtön alternatív megoldást.

- A hagymát nagyon utálom – felelte.

- Rendben, akkor én beszélek a fivéreddel – állt fel.

- Köszönöm – bólintott.

- Akkor, amint visszaértem jelentkezem – ment az ajtóhoz, és tette a kilincsre a kezét.

- Az jó lesz – felelte Lane.

- Akkor, szia – ment ki a szobából. Lane ezután sóhajtva elterült az ágyon, és ekkor döbbent rá, hogy mennyire álmos.

Megszabadult a cipőitől és a kabátjától, majd bebújt a takaró alá. Az ágyneműnek olyan illata volt, mint Tonynak, amitől egész kényelmes lett az ágy. Nem tudta, hogy meddig feküdt, míg elnyomta az álom, de abban biztos volt, hogy Wade nem ért vissza a vacsorával. Wade fel akarta kelteni, de Colin javaslatára inkább nem tette, hiszen a nő szervezete gyenge volt, és rengeteget tudott aludni.

Lane reggel aztán arra eszmélt, hogy nem tud mozdulni. Kábán nyitotta ki a szemeit, és kómásan azt tapasztalta, hogy Tony ott fekszik mellette, és magához öleli. Nagyon kedvesnek találta első gondolatra a gesztust, de mégis ez egy egyszemélyes ágy, hiába szélesebb, mint az átlag. Fogalma sem volt arról, hogy a férfi meddig lehetett odakinn, és milyen nehéz is lehetett a vadászat. Óvatosan ki akart mellőle bújni, hiszen ő eleget aludt, és a férfinak szüksége van pihenésre, ezért jobb lenne, ha nem ébresztené fel. Éppen arra törekedett, hogy felüljön, mikor Tony erősebben ölelte magához.

- Maradj! – mondta félig kinyitva a szemeit.

- Nem jó ötlet – tiltakozott.

- Ilyenkor nem érdemes a központban mászkálni, mert a többség alszik, és képesek lennének meglincselni, ha zajonganál – felelte ásítva.

- Értem – felelte elgondolkozva.

- Pihenj még! – kérte.

- Még szokatlan az ágy, és szerintem így is eleget aludtam – próbált ellenkezni.

- Ez az én szövegem – mosolygott fáradtan a nőre.

- Eredményes estéd volt? – kérdezte kíváncsian.

- Nem igazán, Lucas nem akarta, hogy beszéljek a bátyánkkal, és persze követelte, hogy adjalak át neki – simított ki néhány hajszálat a nő arcából.

- Gondolom, elküldted a francba – állapította meg.

- És elég nagyot be is húztam neki, bár a regenerálódási képességünket tekintve, mára el is múlt a monoklija, pedig úgy igazán előkelő kinézete lenne – túrt a nő hajába, miközben Lane szinte tisztán látta, hogyan távozik az álom a férfi szeméből.

- Miért nézel így? – pirult el.

- Olyan hihetetlen, hogy itt vagy mellettem – simogatta meg az arcát.

- Minden jel szerint itt is maradok – tette le magát vissza az ágyra.

- Támadt egy ötletem – simított végig Lane hasán, miközben felgyűrte a pólóját.

- Biztos, hogy ez az alkalmas időpont? – érezte kicsit kényelmetlenül magát.

- Valóban, elég sápadt vagy – jegyezte meg a férfi. – Mikor kaptál utoljára vért? – kérdezte aggódva.

- Néhány hete. Egyébként hány óra van? – nézett fel.

- Dél – fordult meg, és nézte meg a karóráját.

- Akkor jobb lesz, ha reggelizek valamit, mert ilyenkor már enni szoktam, és bevenni a gyógyszereimet – kelt fel.

- Igen, a gyógyszerek – ült fel a férfi is kábán. – Akkor elkísérlek, és reggelizünk! – javasolta. – Nem hiszem, hogy annyira megszoktad az itteni helyzetet – dörzsölte meg a szemét.

- Az előbb lelkesebbnek látszottál, miközben a pólómat akartad leszedni rólam – jegyezte meg kissé gúnyosan Lane.

- Mert a gondolat is felizgatott, hogy ott mellettem vagy, és csak a ruháink választanak el a tested érintésétől. Már egy ideje vágyom rá, hogy az enyém légy – állt fel, és ölelte át a nőt, majd megcsókolta.

- Hamarosan együtt leszünk, de előtte, hagy kapjak egy vérátömlesztést, mert egyre gyengébb vagyok. Nem akarok csalódást okozni neked – mondta zavartan.

- Nem kell ilyen komolyan felfogni. Tudod, hogy nem erőltetem, átadod magad, ha tényleg biztonságban érzed a környezetet – csókolta meg a nőt.

- Rendben – bólintott.

*

Az elkövetkező pár napban Lane állapota rohamosan romlani látszott. Egyre jobban megmutatkoztak rajta a vérszegénység jegyei, és a bátyjai védencei továbbra is elzárkóztak tőle, mintha azt sugallnák, hogy őt akkor sem fogják elfogadni. Elég kirekesztve érezte magát, mikor se a testvérei, se Tony és se Wade nem volt a közelbe. Egyedül Axel volt hajlandó beszélgetni vele, de ő nem volt a szavak embere, jobban mondva démona. Lane szívesen vett bármilyen témát, de a többiek elzárkózása hamar elkeseredetté tették őt is.

Egyszer kihallgatott egy beszélgetést, amitől kedve lett volna világgá menni.

- Láttatok, egyre rosszabbul van – hallotta egy nő hangját.

- Nem értem, hogy miért nem adják át, hiszen már majdnem halott – mondta egy másik nő.

- Minden tiszteletem Coliné és Quinné, de Lane teljesen haszontalan. Hetei vannak hátra, és a finom nullásvért be akarják adni neki, ahelyett, hogy megennénk – mondta az első nő.

- Fogalmam sincs, hogy mitől olyan értékes, hogy a legtisztább vérű démonok akarják megkaparintani – szólalt meg a harmadik jelenlévő.

- Mindenkinek könnyebb lenne, ha odaadnák – mondta csendesen a második nő, mire Lane nem bírta tovább és visszaszaladt a szobájába, ami eredetileg Tonyé volt. Soha nem érezte még magát ilyen megalázottnak.

Való igaz, hogy nem valami sok köze van az itteni központ kialakításához, de akkor sem kellene róla úgy beszélni, mint egy parazitáról vagy egy utolsó szemétről, aki mindenkinek a terhére van. Való igaz, hogy az egészségi állapota nem a legjobb, de ezért nem kéne máris eltemetni. Emellett az egész szervezet az emberek védelmére jött létre, akkor miért nem akarnak segíteni. Ha már nincs neki alapból sok hátra, akkor nem is tartják méltónak, hogy megmentsék.

Csak este jött ki a szobából. Elég furcsa volt, hogy alig voltak ott páran, amitől csak olyan érzése támadt, mintha direkt őt akarnák kerülni. Hamarosan összefutott Shane-nel, aki elmondta, hogy az ott lakók többsége vadászni ment, és csak néhányan maradtak őrizni a bázist, akik kevésbé vérszomjasak, tekintve, hogy most fog, sor kerülni a nő első vérátömlesztésére. A kistestvér lekísérte őt a gyengélkedőre, ahol már várták a többiek.

Wade végezte az egész folyamatot, aki igyekezett a legjobb tudása szerint bekötni a vért, amit nem régiben szereztek az egyik vérbankból. Többen megnyalták a szájukat, hiszen friss volt és emberi, ehhez már csak szimpla ráadásként jött, hogy nullás.

Quinn segített a leendő sógornőjüknek az egész procedúrában. Wade és Colin mostanság elég jól összemelegedtek, sőt az is előfordult, hogy a gyengélkedőn csókolózáson kapták őket. Most azonban egyikük sem kalandozott el ilyen romantikusan, hanem Colin az öccseivel és Tonyval őrködtek, hogy senki ne támadja meg a nőt. Amint az utolsó zacskó vér be lett kötve, Quinn egy fekete folyadékkal teli fiolát vett elő, és fecskendőbe töltötte.

- Mit akarsz azzal? – kérdezte Colin, miközben nagyon jól érezte, hogy mi az.

- Mi az? – nem értett semmit Wade.

- Vámpírvért akar beadni nekem – nyögte Lane, aki igencsak le volt gyengülve.

- Ez a te véred – közölte vele a bátyja.

- Hogy? – lepődtek meg mindenki.

- Quinn az már legalább hét és fél éves, már biztos romlott – ellenkezett Shane.

- Ha igazam van, akkor nem. Lane vére volt mindig az abszolút gyógyító. Szóval most a vére elutasít minden démonit, de a saját vérét nem. Ezért, ha most megkapja ezt, jobban regenerálja, mint a mostani emberi vére – felelte készségesen.

- Két „ha” is volt a mondandódban – emlékeztette Sean, aki egy kicsit sem volt hajlandó kockáztatni, főleg, hogy a nővére ennyire gyenge.

- Ezt Lane-nek kell eldöntenie – tette karba a kezét Shane. Ő sem engedte volna szíve szerint, amit Quinn tervez, de most nem az a pillanata volt, hogy belekeverje az érzelmeit. Elsőszülött lévén erősebb volt a racionalitás az ikertestvérével szemben.

- Rendben, csináld Quinn! – sóhajtott mélyet Lane. – Bízom az ötleteidben – mondta határozottan.

- Én reménykedem benne, hogy nem téved – csatlakozott Colin a kétkedőkhöz.

- Én meg ajánlom, hogy ne tévedjen – figyelmeztette a fivéreket az egyetlen jelenlévő vérfarkas.

- Tony, én döntöttem így. Quinn felvetette, nekem megvolt a lehetőségem visszautasítani, de nem tettem. A legidősebb bátyám mindig híres volt az alaposságáról, ha nem nézett volna rendesen utána, és nem lenne biztos magában 99%-ig, akkor nem vetette volna fel. Mellesleg ez egy lehetőség, hogy tovább éljek, mint pár hét – szólt rá a barátjára Lane. Ekkor jutott eszükbe, hogy végtére is Lane haldoklik. Éppen tovább vitatkoztak volna, mikor kopogtak.

- Mi az? – nyitotta résnyire az ajtót Sean. Meglepetésére Axel találta ott.

- Tonyt keresi valami Phil, meg néhány vérfarkas – közölte.

- Phil itt van? – lepődött meg.

- Menj, győződj meg róla, hogy tényleg ő az, vagy sem! – mondta biztatóan Lane.

- Rendben – adott a nőnek egy bátorító csókot, majd elhagyta a gyengélkedőt.

- Csináld! – parancsolt biztatóan a legidősebb bátyjára közben Lane.

- Rendben – adta be a régi vért a friss zacskóba, amivel igen hamar elkeveredett. Ahogy lassan csordogált a vér az ereibe, úgy érezte, mintha forró olaj terülne szét a testében.

- Nem az volt, hogy a vámpírvérem steril vámpírteremtés szempontjából? – ült fel, miközben a hasába görcsös fájdalom hasított, és gömbölyödött össze a lehetőségekhez mérten.

- Mindjárt jobb lesz. A tested most semlegesíti a vámpírsejteket. Egyébként is, ezek a vámpírgének a tieid. Szóval, ha a tested elismeri őket, akkor pár hónapot nyertünk a valódi megoldás megtalálásában. Annál is inkább, mert még van egy fiolával a véredből – magyarázta a legidősebb.

- Ez őrültség – dühöngött Sean, aki legszívesebben megölte volna a bátyját, mert szenvedni látja a nővérét.

- Nem, nem az – nyögte Lane, miközben az égető érzés bizsergetőbe ment át.

- Biztos vagy ebben? – kérdezte aggódva Shane.

- Teljesen – felelte tisztább hangon, ekkor hirtelen az összes vért befogadta a bekötött zacskóból.

- Laney – sietett oda hozzá a két kisöcs.

- Jól vagyok – bólintott, miközben sokkal energikusabban nézett a testvéreire.

- Hála istennek – sóhajtott mélyet Colin, majd hirtelen megölelte Wade-t, amivel sikeresen meglepte a nőt. Nem számított arra, hogy a férfi ilyen könnyedén felvállalja a viszonyukat a testvérei előtt.

- Mit érzel most? – kérdezte Quinn a húgától, nem is figyelve arra, hogy az öccse éppen a szerelmi életét éli.

- Furcsa csiklandozást a gyomromba, mintha már csak egy dolog hiányozna az életemből. Olyan melegem van, mintha most ébredtem volna egy tó fenekén, és kapálóznék a felszín felé, olyan robbanó erő van a mellkasomban – lélegzett mélyeket.

- Menjetek szobára Tonyval, amint elintézte a vendégeit! – tanácsolta Colin, amivel a két kisöccsüket rendesen felbosszantotta.

- Inkább most kimennék a levegőre, olyan nyomasztó ez az alaksori szoba – tiltakozott.

- Rendben, kikísérünk – mondta Shane, és egy jelentőségteljes pillantást vetett a legfiatalabb testvérre, hogy ez rá is vonatkozik.

- Megnézem, hogy kik jöttek Tonyhoz – törölte meg fertőtlenítővel a kezét Quinn.

- Ha tényleg itt van Phil, én szívesen köszönnék neki, jobban kedveltem, mint Kyle-t, persze Lily erről másképpen vélekedett – mondta Lane, miközben Wade kiszedte a vérátömlesztés kellékeit a karjából.

- Ne tégy hirtelen mozdulatokat, és ne ficánkolj! Még nem tudni, hogy miképpen hat a véredre a régi vér! – figyelmeztette Quinn.

- Tele vagyok energiával – mondta vidáman.

- Rendben, de ha valami furát érzel, vagy akármekkora apró változást, akkor szólj! – csatlakozott hozzá Wade is, akinek igencsak rossz érzése támadt.

- Ott lesz mellettem az én két védelmező öcsikém, így ha valami gubanc lenne, rögtön szólnak – felelte.

- De Wade-nek igaza van, még nem tudjuk, hogy milyen hatással van rád – emlékeztette Quinn.

- Rendben, de azért kimehetek a levegőre? – nyújtózott nagyot.

- Menj csak – bólintott Wade, miután azt tapasztalta, hogy a tű helye teljesen összeforrt a nő kezén. Hamarosan kiürült a gyengélkedő, jobban mondva csak Wade és Colin maradt ott. A nő rögtön folytatta volna rendrakást és az eszközök fertőtlenítését, de a férfi nem hagyta. – Colin, engedd már, hogy a dolgomat csináljam! – próbált kitörni a férfi öleléséből.

- Egy félóra múlva is simán ráér – emelte meg a nőt, és a vizsgálóba vitte be, és ültette fel a nőt a vizsgáló ágyra.

- De a betegek – érte hirtelen, hogy a férfi ilyen közel van hozzá. Bár már két hete sunyiban elvonultak, de még eddig soha nem esett neki ilyen lelkesen.

- Később lesznek, ha visszajöttek a vadászatról. Addig érezzük jól magunkat! – javasolta, miközben a szájával a nőét kereste.

- Colin várj, bármikor visszajöhet a húgod, vagy a bátyád. Elég kínos szituáció lenne legalábbis számomra – mondta idegesen.

- Rendben, akkor mit szólnál, ha holnap délután kirándulnánk egyet? – vetette fel.

- Jól hangzik – bólintott, és biztonságban érezve magát nem húzódott el úgy a férfitól, aki azonnal lecsapott az ajkaira, és szorosan magához ölelte.

- Mit gondolsz, ha mindenki épségben tér vissza és Laney is jól lesz, aludhatok veled a gyengélkedőn? – simította végig a nő combjának külső felét.

- Most nem úgy tűnsz, mint aki csak aludni akarna – mondta rosszat sejtve.

- Igaz, nem csak azt akarnék, de ha te nem akarod, akkor én nem kényszeríthetem – támaszkodott a nő mellett.

- Rendben nálam aludhatsz, de most még alvás. Majd, ha továbbra is mélyül a kapcsolatunk, és a vámpír lényedet is teljesen ki tudom zárni, akkor lehet róla szó – ígérte meg.

- Még mindig félsz tőlem? – simogatta meg a nő nyakát, ahol Michael hónapokkal ezelőtt megharapta.

- Nem félek tőled, csak mindig mikor intimebb helyen csókolnál, akkor felrémlik az a fájdalom, amit akkor éreztem. Sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Dr. Mealorie az édesapád, és benned is megvannak azok a gének. Tudom, hogy nem vagy gonosz, de az érzelmi sokkon még nem tudtam túltenni magam – magyarázkodott.

- Nekem van időm – ölelte át, szigorúan a nő hátán tartva a kezét.

- Úgy tűnik nekem is – viszonozta az ölelést.

- Mi lenne, ha innánk egy teát? – vetette fel.

- Előbb hagy pakoljak el – tolta el magától, majd szállt le a vizsgálóasztalról.

- Rendben – egyezett bele, miközben az ágyéka már nagyon vágyott a nőre. Azonban ő is megértette, hogy Michael tette után, elég félénk. Így is csoda, hogy ennyi féldémon között dolgozik.

*

Közben Tony odaérkezett Axel vezetésével a látogatókhoz. Mikor meglátta a régi barátot, akkor először nem is hitt a szemének. Aztán se szó se beszéd megölelték egymást.

- De jó újra látni – mondta boldogan.

- Ez rád is igaz, hercegem – felelte némi gúnnyal a hangjában.

- Ne hívj így, már régen eldobtam a rangomat – felelte.

- A király vérvonalának tagja vagy, ezért kötelessége így szólítani – jegyezte meg a sarokban egy sebhelyes arcú férfi, aki néhány napja Kyle-t is provokálta.

- Ezt nem te fogod eldönteni – engedte el a régi barátot.

- Térjünk rá a jövetelünk céljára – előzte meg a komolyabb szóváltást Phil.

- Hallgatlak – mutatott az egyik székre Tony, amit a sötét hajú el is fogadott.

- Mint emlékszel, azon a Halloween estén, mikor Isabell az életedre tört, engem áthelyeztek északra. Néhány hónap múlva érkezett a parancs, hogy Lucas herceg döntött a sorsomról, és árulónak nyilvánított, és elrendelte a kivégzésemet. Az ottani helytartó és tábornok viszont elvitt egy bizonyos Lady Gwendolynhoz, aki a védelmébe vett. Ő a bátyáid ellen van, de a fivéreid nem érhetnek hozzá egy ujjal sem, mivel Wolfram védelmét élvezi, ha szabad így mondani – mondta el a történetét.

- Szóval apám nője védelmez téged a fivéreimtől? – állapította meg.

- Több tiszteletet! – mordult a sarokban álló.

- Nyugalom Marco! – szólt rá Phil.

- Két kis taknyos – dühöngött a férfi.

- Mit kell tudni erről a nőről, azon kívül, hogy az eredeti vérfarkas asszonya? – érezte, hogy ezzel semmi sincs lerendezve.

- Lady Gwendolyn az édesanyád. Nem tudom a pontos történetet, de abban biztos vagyok, hogy halálosan gyűlöli Lucas herceget, és téged szeret. Mivel Wolfram féltékeny volt az irántad érzett szeretetére, ezért utasította a két fivéredet, hogy vigyázzanak rád, és neveljenek fel. Most, hogy Lucas herceg ellened szervezkedik, ezért ő is mozgásba lendül. Beszélni szeretne veled, és hatvan év után végre látni téged – magyarázta Tonynak. A fiatal hercegnek kicsit hihetetlen és sok volt az információ. Ő úgy tudta, hogy az anyja meghalt a szülés közben.

- Erre mikor kéne válaszolnom? – túrt fáradtan a hajába. – Egyáltalán miért nem ő jött el eleve?

- Wolfram átka sújtja, ami következtében nem tudja visszanyerni többé az emberi kinézetét – felelte Marco. – Emellett, fél a találkozástól is. Fogalmunk sincs, hogy Laurant és Lucas mivel beszélték tele a fejed. Ezen kívül, utánad körülbelül tíz évvel született egy öcséd, akit Wolfram csak nagy könyörgés után nem küldött el hozzátok, mivel nem rég érte el a nagykorúságot, így belerögzült Lady Gwendolynba, hogy őt mindenképpen meg kell védenie a két bátyádtól – magyarázta.

- Túl sok információ volt egyszerre, átgondolhatnám, és megbeszélhetném Lane-nel? – kérdezte türelmesen.

- Persze – bólintott Phil.

*

Közben Lane odakint a tűzlétrán felmászott az épület tetejére, és onnan figyelte az éjszakai várost. Furcsán tiszta volt a levegő, miközben a mágikus részecskék vibráltak mindenhol. Tudta, hogy ez a védelmi erőtér, ami segít kívül maradni Michael és Lucas látómezőjéből. Azonban mégis nagyon rossz előérzete volt. A két öccse ott voltak mellette, és várták, hogy bármit mondjon.

- Valaki közeledik – szólalt meg hirtelen.

- Nem hallok semmit – nézet körül Shane, míg Sean az épületből felvezető lépcsőt vizsgálta meg.

- Teleportáló – felelte, mire a követő percben egy feketébe öltözött férfi jelent meg mellettük a semmiből.

- Ki vagy te? – kérdezte Shane, mialatt ragadottak fegyvert rögtön öccsével.

- Mit keresel itt? – jött a másik kérdéssel Sean.

- Olyan kisugárzása van, mint Tonynak – meredt az idegenre Lane, miközben érezte, hogy a vámpíri mágikus erő átjárja ismét, habár a szíve még mindig dobog.

- Ismeritek őt? – kérdezte kissé bizalmatlanul az idegen.

- Mi kérdeztünk előbb – felelte Shane.

- Várjatok, nem akar bántani minket – ellenkezett Lane.

- Laney, ezt hagy döntsük el mi! – kérte Sean.

- Lane? – lepődött meg a férfi.

- Igen, ez a nevem, de akkor légy szíves és válaszolj az öcséim kérdésére! – kérte, miközben egy régi érzés kavargott benne. A veszély bizsergetése, amit legutóbb a vadászatok során érzett, mikor egyszerre volt préda és vadász.

- Az én nevem James, Phillel és Marcoval érkeztem. Phil rengeteg jót mesélt anyámnak rólad – mondta zavartan, ami ellentétben volt a vad külsejével. A szemei ki voltak húzva feketével, és a külseje is olyan volt, mint a mai emo irányzat.

- Mit akarsz itt? – kérdezte dühösen Sean.

- Ezt hagyjuk későbbre, menjünk be, mert nagy vihar közeleg – mondta idegesen Lane.

- Mi a baj? – kérdezte aggódva Shane.

- Az adrenalin elöntötte a mellkasomat, mint mikor vadászni jártunk, valaki a prédájaként tekint ránk – remegett.

- Ő az – jelentette ki Sean.

- Mondtam már, hogy nem érzek felőle ártó szándékot – kapott egy taslit a kisöccs.

- Szerintem képzelődsz – állapította meg Shane.

- Jobb félni, mint megijedni – fogta meg a grabancuknál őket, és húzta az ajtóig, ahol megtorpant. – James jól gondolom, hogy azért jöttél Phillel, mert találkozni akarsz Tonyval? – kérdezte a fiú felé fordulva.

- Igen – bólintott.

- Akkor gyere! – hívta magukkal.

- Az igazság az, hogy Phil nem engedte, hogy eljöjjek, mert még fel akarja készíteni Tonyt a létezésemre – magyarázta, miközben bezáródott mögöttük az ajtó.

- Nyugalom, ugyanaz az energia áramlik ki belőled, mint Tonyból. Jól gondolom, hogy egy vérvonalhoz tartoztok? – engedte el a két öccsét.

- Igen – bólintott, miközben le volt nyűgözve a nő képességeitől, de mégis volt benne valami, ami nyugtalanította.

- Sean keressétek meg Tonyt, mi Shane-nel megkeressük Quinnt, nagyon rossz előérzetem van – remegett meg.

- Mi a baj? – kérdezte Sean.

- Vadásznak ránk – felelte titokzatosan, majd az idősebbik öccsébe belekarolt, majd elkezdte lefelé húzni.

- Laney, mi a baj pontosan? És honnan veszed, hogy Tony valami rokona a srác? – nem értett semmit.

- A vérem mondja nekem, és egyébként is Tony egyre jobban a részem, vagyis érzem őt – magyarázta.

- Rendben – nem vitázott tovább, majd önként tartott a nővérével.

Sean közben nagy levegőt véve elvitte az idegen ifjút a fogadószobába, ahol Tony emésztgette a hallottakat. Már hatvan éve, hogy gyászolja az anyját, akiről most kiderül, hogy él, és teljes extrába ezekhez jön, hogy van egy kisöccse is. Phil látta rajta a kételkedést, és a vacillálást is, de most nincs idejük. Tudta jól, hogy Lucas nem fogja tétlenül hagyni, hogy Lady Gwendolyn a védelme alá vonja Tonyt, és vele együtt Lane-t is, mert Wolframtól soha nem szerzik vissza a testet.

Phil enyhén meglepődött, mikor meglátta Sean mellett a fiatal vérfarkast, akinek határozottan megmondták, hogy a várakozási ponton várja meg őket.

- James, mit keresel itt? – kérdezte Marco.

- Nem bírtam egyhelyben ülni – felelte közömbös hangon. Kicsit összeszedte magát érzelmileg, bár a kíváncsiság ott csillogott a szemében, hiszen úgy tudta, hogy Tonyhoz hozzák, és a szobában egyetlen személyt nem ismert, aki háttal ült neki, de az ő arcát nem látta. Már Philtől annyi mindent hallott róla, hogy igazán meg akarta ismerni a bátyját, és ez volt az igazi oka, hogy nem bírt megülni a hátsóján.

- Ilyen engedetlenség után normál esetben már az akadémia büntetőszobájában lennél – dörzsölte meg fáradtan a nyakát Tony.

- Nem vagyok már kölyök – háborodott fel a kisöcs, akiről Tony csak annyit tudott, hogy a világon van, de semmi egyebet nem.

- James nyugodj le, még nem beszéltünk részletesen rólad Tonynak, neked a legjobb védelem, ha nem tudják, hogy a világon vagy – figyelmeztette a fiatalabbat.

- Kezdek összezavarodni, te miért is vagy olyan nagy szám? – kérdezte Sean a mellette álló férfitól.

- Én vagyok Tony öccse – felelte remegő hanggal, mintha félne a bátyjából áradó állatias erőtől. Tony nem nézett rögtön az állítólagos testvérre, hanem a régi barátra, hogy ő erősítse meg előbb a hírt. Phil rögtön bólintott, mire Tony nagy levegőt vett, és a fivér felé fordult.

- Szóval James – állapította meg.

- Igen – nyelt nagyot. Fogalma sem volt róla, hogy mit kellene tennie, hogy ölelje át, vagy fogjon kezet vele. Másrészről egyáltalán nem ilyennek képzelte, hiszen ő mindig azt hallotta hét év alatt Philtől, hogy nagyon sokban hasonlítanak. Azonban, most semmi hasonlóságot nem talált kettőjük között.

Tony izmos volt és magas, míg ő jóval alacsonyabb. A fivére teljesen tiszta volt, nem használt semmilyen kiegészítőt, hogy félelmetesebbé vagy démonivá tegye a megjelenését, mégis kevés nála ijesztőbb egyénnel találkozott.

- Örülök a találkozásnak – eresztett meg egy kedves mosolyt, mire James azonnal átölelte őt. Tonyt egész kellemes érzés járta át, az öccse ölelésétől, hiszen a kistestvér gesztusában nem volt semmi alakoskodás, ő tényleg szívből ölelte át, habár a külseje alapján világgyűlölőnek látszott.

- Végre egy testvér – suttogta a fiatalabb.

- Hasonlóan érzek – viszonozta az ölelést.

- Szóval, akkor mikor látogatod meg anyádat? – kérdezte Phil.

- Beszélek Lane-nel és a testvéreivel, hogy pár napra nélkülözzenek – engedték el egymást.

- Lane még mindig olyan céltudatos, mint régen? – kíváncsiskodott.

- Lenyugodott – felelte Tony.

 

Ebben a pillanatban hatalmas robaj rázta meg az egész épületet. Tony és Shane rögtön a hang irányába siettek. Nem kellett sokáig menniük, mivel az előcsarnokot ellepték Laurant testőrsége, akiket Lucas vezetett.

- Szóval itt vagy drága öcsém – állapította meg a főherceg.

- Mi a fene evett ide? – kérdezte megvetően, miközben a kezét a kardjára helyezte. Ezzel is jelezte, hogy akármi lesz a válasz, a következő gesztusa támadás lesz.

- Add át a testet most azonnal! – parancsolt rá szigorúan.

- Takarodj a francba! – húzta elő azonnal a kardját, mire az egyik harcos blokkolta őt, mielőtt Lucasra támadhatott volna.

- Még egyszer kérem, és most is szépen, hogy add elő a testet! – utasította, mire az előtte álló testőr fejébe golyó került. – Érzem az illatát, itt van – sóhajtott mélyet.

- A válaszom még mindig, hogy takarodj! – felelte igen határozottan.

- Azt hittem, hogy folytatod a jó kisfiúskodást, ha már idehoztad, közel hozzám. Azért maradhattál csak életben eddig, hogy megvédd Dracotól, ne hidd, hogy többet engedek ennél! – figyelmeztette.

- Anna meghalt, ő egy másik személy, szóval befoghatod. Te is jól tudod, hogy a holtakat tabu háborgatni – felelte.

- Lane van egy ajánlatom, ha önként velünk jössz, akkor megkímélem a testvéreid életét és a tested is egy magasabb rendű személyt fog magába fogadni, miután a lelked elpusztult.

- Köszönöm szépen, de a lelkem és a testem kettő az egyben, nem szándékozom neked adni, hogy a volt nőd lelkét rakd bele, és utána végre megkefélhesd. Lépj túl rajta, ötszázhuszonöt év rengeteg idő – lépett elő Lane, egy jókora puskával a kezében, amit a következő percben elsütött, és vállon találta Lucast.

- Rossz válasz – intett a katonáinak, mire az egyik egy egész más lőfegyvert fogott. – Kicsi szerelmesek vessetek egymásra egy utolsó pillantást, többé nem látjátok egymást – adta ki mosolyogva a parancsot. Lane be akarta célozni a fegyvert tartó férfit, de takarásban volt. Lőtt, de az újratöltés miatt az igazi célpontot nem volt ideje lelőni, mire Lucas kíséretéből az egyik maszkos katona egy hatalmas karddal kettévágta.

- Engem már csak az érdekel, hogy hogyan jutottatok ide? Mágiát bocsátottunk a központra, hogy ha valaki nem kapja meg a pontos címet, akkor akárhányszor átkutathatják a környéket, akkor sem találják meg még az épületet sem – jött elő Quinn, és a többi testvér is. Lane számára nosztalgikus volt így látni őket, hiszen mindegyiküknél ott volt a régi megszokott fegyvere.

Quinn kezében ott volt a hatalmas kasza, míg Colin távol helyezkedett el, a mindig megbízható számszeríjával. Shane és Sean védelmezőn helyezkedtek el a két oldalán, az idősebbik öccse kezében egy jókora lándzsa volt, míg a fiatalabbéban ikerkardok.

- Laney hátra! – parancsolt rá Shane, akin látszott, hogy ideges.

- Rendben, de ne kérd, hogy ne fedezzelek titeket, ha úgy jönne – csatlakozott Colinhoz.

- Először végzünk az árulóval, majd utána foglalkozunk veletek is Mealorie fattyak – fordult a hatalmas kardú illetőhöz.

- Kyle menekülj! – figyelmeztette Tony, mire a lázadóra több penge is lecsapott.

Tony rögtön a régi barát segítségére sietett, és heves csata alakult ki, amibe Phil és Marco is beszállt. James tisztes távolságból figyelte a harcot. Egyébként sem volt harcos természet, tekintve, hogy az anyja inkább a művészi vénáját és a mágikus képességeit fejlesztette.

Lucas a zűrzavart kihasználva rögtön Lane felé vette az irányt. A nő közben végig a testvéreit és a társaikat fedezte egy-egy jól irányzott lövéssel. Lucas majdnem elérte volna Lane-t, mikor Tonyt eltalálták egy furcsa lövedékkel, amitől a férfi összeesett. Lane biztos volt benne, hogy méreg. Mivel a többiek eléggé le voltak foglalva, és már Tony felé lépett volna a gaz támadó, hogy a kardjával levágja a fiatal férfi fejét. Lane egy pillanatig sem habozott, és leugrott a magaslatról. Észre sem vette, hogy talpra érkezett, máris Tonyhoz sietett. Pont olyan ösztönösen cselekedett, mint mikor Isabellt mentette meg Claude-tól. A teste majdnem olyan könnyeden mozgott, mint mikor vámpír volt, vagyis Quinn módszere tényleg hatásos volt, vagy csak az adrenalin és a szerelem műveli ezt, de most ez nem is érdekes.

Felkapva Tony kardját a férfi mellől lesújtott az orgyilkos férfira. Ekkor a vállában hasító fájdalmat érzett, ugyanolyan lövedék találta el, mint nem rég Tonyt, vagyis oltári nagy bajban van, főleg, ha egy olyan dolog találja el, ami így kiütötte a férfit. A gyanús lövedékekkel támadó férfit Colin a következő percben kilőtte, így egy kicsi időre senki sem figyelt rájuk.

James ekkor ért oda Colin mellé, és felajánlotta, hogy elviszi onnan a párt egy biztonságos helyre. Colinnak nem volt jobb ötlete, így rábízta a fiatal fiúra, aki dupla olyan idős volt, mint ő maga, mégis egy tininek látszott még. Lucas nem akarta hagyni, hogy a kisöcs közbeszóljon, akár Wolfram fia, akár nem. Érezte rajta, hogy a lénye nagyon hasonlít Tonyéra, vagyis Gwendolyn azóta is magához engedte az apjukat a határtalan gyűlölete ellenére is.

Éppen meg akarta ölni a fiút, mikor az elteleportált onnan, és Lane-ék mellett kötött ki.

- Vigyük ki innen! – mondta Lane.

- Fogj meg mindkettőnket! – válaszolta James, majd erősen koncentrálva a szomszédos garázsban kötöttek ki. – A számszeríjjal lövöldöző bátyád azt parancsolta, hogy vigyelek titeket biztonságos helyre – magyarázta.

- Ezzel csak az a gond van, hogy ez volt a biztonságos hely – akadt ki Lane.

- Van egy hatalom, amivel Lucas nem mer packázni, Wolfram felségterülete – jelentette be.

- Rendben, szálljunk be az egyik védővarázslatos kocsiba, és mondd az utat! – ment bele.

- Mivel találták el? – kérdezte aggódva James, mikor látta, hogy a bátyja nem gyógyul. Lane beleszagolt a sebbe.

- Nyugi, nem farkas ölő, vagyis az ellenmérget meg tudom idézni Quinn készletéből – lélegzett fel.

- Melyik kocsi legyen az? – kérdezte a fiú.

- Az a nagy fekete terepjáró – mutatott az egyik legnagyobb kocsira.

- Nem akarok kötekedni, de tudod vezetni? – nem bízott a nő képességeiben, azért is főleg nem, mert a nő vékony volt és törékeny, míg a kocsi óriási, ami erőt sugárzott.

- Bízz bennem! – nyitotta ki a kocsi hátulját, és próbálta odarángatni a sérültet. – Igazán segíthetnél – rimánkodott, miközben elég nehéznek találta Tony testét.

- Rendben – emelte be a hátsó ülésre. Ezután Lane egy kis dobozt vett ki Quinn kocsijából, amiben rengeteg fiola volt, pont ilyen helyzetekre. Az egyiket beadta Tonynak, amiről tudta, hogy bármilyen mérget késleltet, ha nem is hatástalanít.

- Ülj be! – parancsolt James-re, miközben ő maga is elfoglalta a helyét a volán mögött. – Védelemaktiválás, Lane Annabell Oveans Mealorie – mondta a kormányba, miközben a gyújtás mellett hosszan megnyomott egy gombot, ami ellenőrizte a személyazonosságát is.

- LAOM számára védelem aktiválva – mondta egy gépi hang.

- LAOM? – lepődött meg James.

- Igen – felelte Lane, miközben bekötötte magát, és a motor beindult. – Na, hagy szóljon – tette sebességbe a kocsit, és indított. A garázs ajtaja azonban még le volt zárva, de úgy tűnt, mintha ez Lane-t egy pillanatig sem zavarná. Fél méterre voltak tőle, mikor az ajtó kitárult, és a nő sebesen szelte a város sötét utcáit.

- Őrült vagy – mondta sértődötten.

- Mondd, merre van az a biztos védelem, ahova nem merik odatolni a képüket! – hagyta figyelmen kívül James megjegyzését.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.