Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


25. rész: Akit körbe ölel a halál

2011.01.27

Menet közben James vegyes érzelmekkel nézett a volánnál ülő nőre. Soha nem gondolta volna, hogy a démonok nagy ellensége egyszer az ő sógornőjelöltje lesz. Végtére is, ő a LAOM hangzásából, és a hírek erőszakossága miatt azt hitte, hogy férfi a démonvilág rettegett ellensége, aki pár éve eltűnt a köztudatból. Azt hitte, hogy titokban megölte valaki, de olyan aljas módszerrel, hogy senkinek sincs kedve dicsekedni vele. A másik eshetőség az volt, hogy maga vonult ki a démonok látómezejéből, mert megtalálta élete asszonyát.

Most vált világossá számára, hogy először is LAOM egy nő, másodjára, már régen szerelmes ez a nő az ő bátyjába, harmadszor megfosztották a démoni erejétől, és a halandó módra fog elsorvadni, míg teljesen el nem tűnik a világból. Egy kósza pillantást vetett a nem régiben megismert fivérére, akit csak elmondások alapján tudott elképzelni, hogy milyen, de most döbbent rá igazán, hogy mennyire rossz is a helyzetük. Lane teste érezhetően gyengül, habár a vállát ért lövedék, ami nagy valószínűséggel mérgezett volt, a seb mostanra begyógyult.

James ezt nem tette szóvá, míg Lane észre sem vette. A nő inkább azon töprengett, hogy hogyan nem követi őket senki, annak ellenére, hogy mekkora haderővel támadtak rájuk. Az igaz, hogy a kocsi jól elrejti a mágikus jelenlétüket, de a kocsit biztos látták kihajtani a garázsból, hiszen biztos kívül is hagytak őrszemeket, aki megakadályozzák, hogy a központi lakók segítséget kapjanak. Emellett a másik dolog, ami inkább foglalkoztatta, hogy Lucas, hogyan találhatott rájuk. Ismerte jól a varázslatot, amivel a központot védték. A védelmet nem lehet megtörni, csak kijátszani, de azt is egy belső ember által, vagyis áruló van a központban. Nem akart senkit se megvádolni, de jó pár tippje volt, hogy ki is adhatta ki őket.

Miközben egy egyenes és néptelen úton haladtak már a fővárost jóval maguk mögött hagyva, egy aggódó pillantást vetett Tonyra, aki nem volt eszméleténél. Ezután visszafordította a figyelmét az útra, mivel míg nem érnek biztonságba, addig nem kalandozhat el.

- Itt jobbra – mondta egy erdős részen James.

- Rendben – kanyarodott arra.

- Mióta vagytok együtt? – kérdezte meg a nőt.

- Bonyolult – sóhajtott mélyet.

- Még hosszú az út, szóval mesélhetsz róla – mondta kissé mogorván

- Olyan két hete vagyunk újra együtt – mondta zavartan.

- Már korábban is jártatok? – lepődött meg.

- Még a gimnáziumban, hét éve néhány hónapig együtt voltunk, azelőtt meg három évig vadásztársak. Akkoriban még minden rendben volt, hiányoznak azok az idők – felelte elmélkedve.

- Miért lett akkor vége? – lett egyre kíváncsibb, észre se vette, hogy egyre izgatottabb.

- Láttad a fivéreimet? – került ki egy nagyobb tócsát.

- Melyik kavart be? – értette félre a kérdést.

- Egyikük sem. Csak láttad, hogy ikrek, ráadásul két pár – ellenkezett.

- Most, hogy mondod, zavaró – bólintott.

- Nos, nekem is volt egy ilyen szintű ikertestvérem, aki ember létére kegyetlenebb volt, mint maga a sátán. Szóval, mikor megtudta, hogy komolyra akarjuk fordítani a kapcsolatunkat, és végre talán én is szerelmet érzek iránta, akkor olyan látszatott keltett, mintha Tony megcsalt volna vele – jutottak eszébe a régi emlékek, mikor tényleg elhitte, hogy igaz volt, amit látott.

- Hogyan? – lett egyre izgatottabb.

- Túl fájdalmas rágondolnom, hogy milyen buta is voltam – mondta idegesen.

- Szerelmet vallott akkor neked? – kérdezte kicsit idegesebben a fiú.

- Igen – felelte Lane.

- Akkor fel sem lett volna szabad merülnöd a gondolat, hogy megcsal, a farkasok hűségesek – védte meg a bátyja becsületét.

- Bella és én majdnem egyformák voltunk, és meztelenül feküdtek egymás mellett. Tony napok óta kanos volt, szóval ne szövegelj nekem arról, hogy mi lehetett és mi nem, mert akkor te még sehol nem voltál – találta meg a határozott hangját. – Fogalmad sincs, hogy mennyi időbe telt, mire meg tudtam bízni a fivéredben, főleg ahányszor elárult engem a vadászpartnereként. Megköszönném, ha ezt a témát nem firtatnánk tovább – lett sokkal határozottabb.

- Én tudni akarom – tiltakozott.

- James, a bátyáddal való dolgaink magánügynek számítanak. Szóval, így ne firtassuk! – kérte.

- Rendben, de neked is tudomásul kellene venned, hogy kíváncsi vagyok rá – mutatott az ájult Tonyra.

- Amint jól van, mesélünk – ígérte meg Lane, miközben agresszívabban nyomta a gázpedált.

*

A központban csak nehéz és kemény harcok után tudták visszaverni a vérfarkas csapatokat. Quinnre enyhe jelző volt csupán, hogy rettentően dühös volt. A belőle áramló mágikuserő alélásra késztette Wade-et, aki nem volt semmilyen különösebb erő birtokában. Colin kapta el, és vitte fel a saját szobájába, hiszen az védett mindenkitől, és tud nyugodtan pihenni. Közben Quinn visszahívta az összes emberüket.

- Bátyus, menj már arrébb, mert az aurád miatt nem gyógyul a sebem – nyögte fájdalmasan Shane.

- Hol van a nővér? – kérdezte dühösen.

- Az előbb szépen kiütötted – jegyezte meg a gyengélkedőről visszatérő Sean, aki némi klónozott vért adott a sérült bátyjának.

- Az istenit – vágta bele dühösen az öklét a falba, mire tekintélyes lyuk keletkezett az épületben.

- Laney jól van, Tony sérült, de Lane elvitte az ellenszeres ládádat – jött vissza Axel a garázsból.

- Tudjuk egyáltalán, hogy milyen méreg? – kérdezte Shane, mire Quinn ismét közelebb ment hozzá ment hozzá, és beleszagolt a sebbe.

- Áspis, ha jól gondolom sivatagi – állapította meg, utána az arca egyik percről a másikra elszörnyedt. – A francba – morogta.

- Mi az? – kérdezte Shane.

- Áspisméreg ellen nincs ellenméreg az utazó készletemben, és ha jól emlékszem, akkor Tonyt és Lane-t is eltalálták – emlékeztette.

- Ácsi, de most kapta meg a hét évvel ezelőtti vérét – emlékeztette Sean.

- Oké, Lane védve van – sóhajtott a legidősebb.

- Tanácsos lenne utánuk menni – szólalt meg Kyle, vizes borogatást tartott a fején.

- Először tisztázzuk, hogy miképpen jutottatok el ide a főherceggel – ellenkezett igen komolyan, miközben Colin a szőke férfi mögé lépett, és a nyaki verőérre tette három ujját, és így figyelte a pulzusát.

- Fogalmam sincs, ma reggel az eligazításkor a stratégiai táblára fel volt írva a hely pontos címe. Jó lehet, nekem Tony megadta, de azt rögtön Philnek adtam tovább még aznap délután, én azóta még erre a helyre sem gondoltam – védekezett. A fiatalabbik testvér bólintott az idősebbiknek, hogy ezzel minden rendben volt.

- Phil, te kinek beszéltél? – tette a kezét Colin a fekete hajú férfi nyakára.

- Útközben Marconak – mutatott az útitársára.

- Hol a kocsitok, amivel jöttetek? – állt fel sóhajtva Sean, hogy átnézze a járművet.

- Ide sárkányháton érkeztünk a pihenő ponttól, és a sárkányom hátán mondtam el, hogy hova is érkezünk. Mivel Tony öccse nagyon tehetséges teleportáló, ő úgy tudott követni – magyarázta.

- A műszer nem jelzett rajtuk poloskát – jegyezte meg Axel.

- Akkor belső ember volt – fogta a fejét Quinn.

- Jó volna megtudni, hogy Lane és Tony hogy vannak – vetette fel Sean.

- James biztos Lady Gwendolynhoz viszi őket, ő pedig Wolfram védelme alatt áll – jelentette be Phil.

- Mond már el, hogy ez a banya miért ragaszkodik ennyire Tonyhoz? – ráncolta a homlokát Kyle.

- Lady Gwendolyn nem banya, hanem Tony édesanyja – mondta némi sértődéssel a hangjában.

- Szóval banya – bólintott a szőke.

- Hülye – csapta meg a régi barátot.

- Álljatok le! - szólt rájuk Colin.

- Ő kezdte – mutattak egymásra.

- Rendben, én kikérdezem a nem vámpír lakókat, mert a többieknek van szívdobogásuk – nyújtózott nagyot Quinn.

- De nekik most szükségük van ellenszerre – szólalt meg Phil.

- Lane vérében ott van, csak venni kell le egy fiolával – magyarázta Colin.

*

Néhány órás utazás után végre megérkeztek a különleges erődítményhez, ami a fővárostól távol egy hegybe volt beleépítve. Mikorra megérkeztek, James értesítette az ott lakókat, hogy sérülttel érkeznek. Lane számára furcsa volt, hogy egész sok ott lakó farkas átváltozott alakban tölti az idejét, és szinte mindenki morogva tekint rá, mintha éreznék rajta a nem régiben beadott vámpír vért.

James rögtön utasította a társait, hogy vigyék az orvosiba Tonyt, míg Lane-nek intett, hogy kövesse őt. Kusza folyosókon haladtak keresztül, mire megálltak egy kétszárnyú ajtó előtt

- Itt várj! – mondta határozottan a nőnek.

- Mi van itt? – kérdezte rossz előérzettel Lane.

- Anyám szobája – lépett az ajtóhoz, majd kopogott. Hamarosan egy vészjósló üvöltés csapta meg a fülét, majd James belépett a terembe, ahonnan nem szűrődött ki fény. Néhány perc telt el, mikor a fiatal férfi kijött onnan.

- Mikor megyünk Tonyhoz? – kérdezte Lane.

- Anyám látni szeretne – közölte komoran.

- Nem Tony dolga lenne a bemutatás? – kérdezte idegesen, mivel nem volt felkészülve, hogy megismerkedjen a kedvese anyjával.

- Ő itt a törvény és a rend. Ő dönti el, hogy védelmet biztosítunk-e vagy sem – indokolta meg.

- Azt ígérted a bátyámnak, hogy megvédtek – ellenkezett.

- Ne vitatkozz, inkább beszélj vele, és utána mehetünk Tonyhoz – próbált a nő számára kedvezően érvelni.

- Rendben – sóhajtott mélyet, miközben olyan érzése volt, mintha a vesztőhelyre lépkedne.

Egy hatalmas terembe találta magát, ahol szinte alig látott valamit. Néhány fáklya adott némi sejtelmes fényt, ami megvilágította a nem túl sok berendezés egy részét. Az egész terem úgy nézett ki, mintha az egész a természet műve lenne. A padlót és a mennyezetet oszlopok kötötték össze, amik között nem volt két egyforma. Az ajtótól legtávolabbi falnál helyezkedett el egy ágy, ami hatalmas volt, mintha nem átlagos emberek aludnának rajta. Ahogy Lane szemei megszokták a félhomályt, rögtön érezte, hogy valami gyors és hatalmas közelít felé. A következő pillanatban egy hatalmas farkas döngölte a földbe.

Meglepődni sem volt ideje, hogy a feje a földön koppant, és a farkas vicsorgó pofája nézett az ő arcába. Lane teljesen megmerevedett, ahogy a hatalmas állat az egész testével ránehezedett. Már-már azt várta, mikor tépi szét, mikor az állat megszólalt, egy nagyon mély női hangon.

- Átkozott nőszemély, mit keresel itt? – kérdezte dühösen.

- Állítólag a szerelmem anyjával kellene találkoznom – nyögte fájdalmasan.

- Itt senkinek szüksége olyanra, akit a halál szele lebeg körül. Neked nincs sok hátra, szóval takarodj innen, mielőtt még ténylegesen ellopnád valamelyik farkas szívét! – lépett hátra.

- Addig nem megyek sehova, amíg nem tudom, hogy Tony jól van-e vagy sem – ült fel, miközben érezte, hogy egyre nehezebben lélegzik.

- JAMES! – szólt a fiatalabbik fiáért.

- Igen anyám – lépett be James.

- Igaz a fivéred nem jelölte még meg? – kérdezte veszedelmesen, miközben Lane felállt a földről, és távol helyezkedett el.

- Megnyugodhat, semmi olyasmi nem történt közöttünk, amivel Tony elkötelezte volna az életét nekem. Egyébként sem ártanék neki, hiszen, ha vele történne valami, engem is elragadna a halál – védekezett.

- Tony komoly sérülést szerzett Lucas csapata által – jelentette be James, mint egy igazi jó kisfiú. Lane-nek kedve lett volna lekeverni neki egy taslit. – Valamilyen testet kellett volna átadniuk, amire nem voltak hajlandóak – mondta el a megszerzett információkat.

- A testet mindenképpen meg kell semmisíteni, hogy Lucas ne érje el a célját – jelentette ki a nőstényfarkas, mire Lane halálsápadtra váltott.

- Ezt nem teheti – tiltakozott remegve.

- Te lennél a test? – csodálkozott James.

- Szerinted, miért védett mindenki engem? – kérdezte szinte sírva a nő.

- Te vagy a tárgya Lucas céljainak? – csodálkozott a nőstényfarkas.

- Anyám nyugodj meg! – kérte James.

- Meg kell semmisíteni Lucas céljait – dühöngött a hatalmas farkas.

- Menekülj! – intézte Lane-nek James, aki elég ideges volt, hogy az anyja ennyire megtébolyodott. A nőnek nem kellett kétszer mondani és elkezdett szaladni, az első irányba, ahol menekülési lehetőséget látott. Azonban ezzel csak a hegy belseje felé haladt. Éppen sikerült behúzódnia egy kis raktárba, ahol takarító eszközöket tartottak, és próbált racionálisan gondolkodni.

Most bánta kicsit, hogy enyhén mogorva volt Jamesszel idefelé, de mit is várnak tőle, mikor aggódik Tonyért. Másik dolog, valahogy meg kellene győzni a főnőstényt, hogy gondolja meg magát, és adjon neki egy lehetőséget az életre. Éppen lihegett, mikor csak az tűnt fel neki, hogy nagyon nehezen lélegzik. A levegő is egyre hidegebb lett. Furcsa kénes szagot érzett, amit előbb betudott a vegyszereknek, de aztán rájött, hogy máshol érezte ezt a szagot. Felidézte magában a jóslatot, amiben Tony életéhez kötik az övét. Ebből jól tudta, hogy Tony haldoklik.

- A francba – szitkozódott. Már csak abban tudott reménykedni, hogy ha már így elrendeltetett a halála, akkor a fizikai testében el tud-e búcsúzni a férfitól. Még mindig nehéz volt lélegeznie, de nem érdekelte, akkor is látnia kell Tonyt. Be kell ismernie, hogy ő is szereti, valóban, és nem egy olyan mentő hazugság, hogy a halál angyala ne ragadja el őket. Éppen elindult volna az egyik irányba, mikor az őrség kiszagolta. Mivel nem volt ereje teljében, így esélye sem volt eggyel is felvenni a versenyt. Mindennek a tetejében, még a kén szag is erősebb lett.

- Elkapni a szukát! – hallotta több irányból is. Hiába tudta, hogy esélytelen, hiszen az üldözői szaglása kiváló, már a hallásukról ne ejtsünk szót. Alig tett meg néhány lépést, máris minden oldalról bekerítették.

- Megvagy – ért oda James is.

- Engedd meg, hogy előbb Tonyhoz menjek! – kérte.

- Nem, így is miattad van a halálán. Anyám arra várt, hogy lássa a fivéremet hatvan év után, és most az is kétséges, hogy felébred – dühöngött.

- Hidd el, ha lehetőség lenne rá, akkor meghalnék helyette - mondta könnyezve.

A könnyeitől el is homályosodott a látása. Idegesen törölte ki a szeméből a könnyeit. Éppen kinyitotta a szemeit, hogy hátha talál valami módot, hogy megszökjön. Ekkor vette észre, hogy mindenki megmerevedett, és a ként mindennél jobban érzi.

- Ki mondta, hogy nincs rá lehetőség? – hallotta meg a rideg hangot, amit már nagyon régen nem volt alkalma.

- Mit keresel itt? – fordult arra.

- A pasid haldoklik, bár amilyen makacs még két napig simán húzza a küzdelmet. Azonban egyedül nem nyerhet, és utána viszlek mindkettőtöket a pokolba – közölte vidáman.

- Hogy érted, hogy egyedül nem nyerhet? – kérdezte remegve.

- Van egy olyan alternatíva, hogy csak téged viszlek – tette karba a kezeit, miközben hátra húzta a fekete szárnyait.

- De akkor Tony túléli? – kérdezte hitetlenkedve.

- Ha megtalálod a módját, hogy általad éljen. Azonban két nap múlva mindenképpen visszatérek a holtak birodalmába. Nagy műsor várható, mikor Lucas és az őseid pofára esnek, miközben rájönnek, hogy nem hozhatják úgy vissza, ahogy ők eltervezték. Az jó buli lesz – mosolygott előre kárörvendően.

- Mert addigra meghalok? – kérdezte kissé félénken.

- Nem, ha most nem halnál meg, akkor ők ölnek meg az áldozati oltáron. Ők még nem tudják, de egy testhez csak egy lélek lakozhat, persze átmenetileg megoszthatja egy bizonyos szintig, de akkor is rövid időre örömszerzésre – felelte.

- Szóval szeretkezés közben, mikor két test eggyé válik – állapította meg.

- Nagyjából – bólintott.

- Most oda kellene jutnom Tonyhoz, hogy rájöjjek, hogyan menthetem meg az életét – sóhajtott mélyet.

- Rendben, odaviszlek – ajánlotta fel rögtön.

- Miért vagy ilyen előzékeny? – lett rossz érzése Lane-nek.

- Mert több meló egy halott kárhozottat a pokolban tartani, mint egy közönséges embert, és téged szívesen is vinnélek, hogy a lelkedet kínozzam a másik kedvencemmel – mosolygott gonoszan.

- Nem kéne megtudnom, hogy ki is az a kedvenc – fintorgott Lane.

- A nővéreddel leszel az idők végezetéig összezárva – jött a nem túl biztató jövőkép.

- Akkor csak engem vigyél, és gyógyítsd meg Tonyt! – mondta akaratosan, mivel biztosan nem élhetnek mindketten, és az apja is biztos elbukik.

- Félreértettél, én nem tudok embereket gyógyítani, csak a lelküket tépem ki a testükből, a gyógymódra neked kell rájönnöd. Most adok egy kis előnyt, míg a felmentő sereg meg nem érkezik. Elviszlek a farkas betegágyához, míg ott rád találnak megérkezik a segítség, amit a fivéreid küldenek – ragadta meg keményen a nő karját. Az érintése olyan volt, mintha egyszerre fagyasztaná le az idegeket, miközben szinte hallotta sercegni őket, mintha hirtelen valami nagyon forróhoz ért volna.

Szerencsére nem kellett sokáig kibírnia, mivel a következő pillanatban Tony ágyánál voltak. Lane gyorsan lelökte magáról a halál szolgáját, majd sietett oda a szeretett férfihoz, aki igencsak nehezen lélegzett.

- Tony – simogatta meg aggódva az arcát, míg a másik kezével megfogta a férfi kezét. – Valami támpontot azért adhatnál – fordult a fekete szárnyú démon felé, de az már sehol sem volt. – Kösz a semmit, mindegy akkor is megmentelek. Neked nem kell ismét találkoznod a nővéremmel, és ez így van jól – adott gyengéd csókot a férfi homlokára.

- Lane – hallotta, ahogy Tony a nevét nyögi. Éppen válaszolni akart, mikor látta, hogy a férfi félálomban van. A teste izzadságban úszott, míg a bőre csak úgy tüzelt a láztól.

- Minden rendben lesz, nem hagyom, hogy meghalj, főleg, hogy rádöbbentem, hogy mennyire fontos vagy nekem – súgta az alvó férfi fülébe.

*

Közben Quinn és Colin folytatták a kikérdezéseket a központban, és a három vérfarkast elengedték. Marco utazott Phil sárkányával, míg az említett fiatalabb férfi, Kyle mögött ült a motoron, amivel a szőke hajú eredetileg érkezett. Quinn és Colin folytatták az áruló felkutatását. Shane szorgalmazta, hogy menjenek Lane után, és vigyázzanak rá ők.

- Értsd már meg öcsi, hogy ez így nem fog menni – sóhajtott mélyet Colin.

- De miért nem? – reménykedett benne, hogy a fiatalabbik bátyja megérti.

- Egy rakás radikális vérfarkas, akik számára idegenek vagyunk, mindemellett fogalmunk sincs hogyan állnak a vámpírokhoz – figyelmeztette.

- Akkor miért engedtétek meg, hogy elvigyék magukhoz? – kérdezte.

- Mert jelenleg itt nincs biztonságban. Bármikor újabb és újabb ellenségek toppanhatnak be azon az ajtón. Meg akarjuk találni az árulót, és aztán újra felhúzni a mágikus védelmet – magyarázta.

- Nekem rossz érzésem van ezzel a Jamesszel kapcsolatban, nem bízom benne – állt az ikertestvére mellé Sean.

- Elég pszicho feje van, abban egyetértünk, de Phil igazolta őt, és kiválóan hallottam, hogy a szívdobogása alapján nem hazudott – tekintette lezártnak a dolgot Colin.

- Nekem is rossz előérzetem van, olyan, mintha Laney nem lenne ott mégsem biztonságban – tiltakozott.

- Andrea a jós a családban, mindenki más racionalitást vesz alapul. Nem dolgozunk érzésekből, hozz előbb bizonyítékot! – tárta szét a kezét, miközben az egyik élőholt agyhullámait figyelte.

- De előbb oda kéne mennem – tiltakozott.

- Szóval leülsz a seggedre, és te is igyekszel biztonságos otthont teremteni neki. Lane okos, biztos megoldja a helyzetet, tudod jól, jól ki tudja dumálni magát a szorult helyzetekből, vagy kioszt pár pofont. Ő nem tudja, de sok erő van még mindig benne. Mikor meghoztuk, akkor jókorát vágott a fejemre – dörzsölte meg a tarkóját Colin.

- Belegondoltatok már, hogy egyszer nekünk is lehet családunk, vajon hogyan kell jó apának lenni? – gondolkozott el hirtelen Sean.

- Csak gondolj arra, hogy apa milyen volt, és az ő tettei neked, hogy estek. Voltak egész jó pillanatok is. Szerintem kilenc éves korunkig egész jól megvoltunk – vélekedett Colin.

- Mi akkor csak négy évesek voltunk – jegyezte meg Shane unottan.

- Ja, abból az időből nem sok minden ragadt meg. Nem igazán tudom, hogy mikor mire hivatkoztok, hogy milyen szép volt – felelte a legfiatalabb kicsit ingerülten.

- Nyugi van, holnapra megtaláljuk az árulót, és vissza tudjuk hozni ide – mondta nyugtatóan, miközben végzett a vámpír hazugságvizsgálatával. – Rendben Rob, tiszta vagy – kapcsolta ki a gépet.

- Látogatóink jönnek – lépett be Axel, akiről kivételesen hiányzott a nyugodtság álarca.

- Barát vagy ellenség? – kérdezte Colin.

- Nagyon nem barát – eresztett meg a szürkehajú démon egy fintort.

- Apa az – felelte Shane, akit kirázott a hideg.

- Vajon mit akarhat? – elmélkedett Colin.

- Mindjárt ideér, szóval meg is kérdezheted tőle – mondta idegesen Axel.

- Quinn merre van? – kérdezte Shane.

- Már az előcsarnokban – jött a válasz, aki szorosabbra húzta a páncélkesztyűjét, ha harcra kerülne a sor, ne csússzon el. Colin szokás szerint távol maradt a harctól, a lépcsőn maradt egy automata fegyverrel, mivel ez csak gyorsabb, mint egy számszeríj, és pontosabb is. Axel középtávon vált le tőlük, míg a két legfiatalabb megállt Quinn mellett, aki mellett már ott volt a hatalmas kasza.

Wade ekkor ébredt fel, és vette észre, hogy nem a saját szobájában van. Az egész teste bizsergett, kellemes meleg járta át. Az ágy kellemes férfias illatot árasztott magából, és a szoba berendezése is olyan barátságos volt. Hamar rájött, hogy Colin szobájában van, mivel a családról több kép volt kint, másfelől a többi fiú jelleme katonás és rendszerető volt, míg itt volt néhány dolog hanyagul szétszórva.

Első gondolata az volt, hogy elhagyja a szobát, de a kíváncsisága túl erős volt, hogy milyen dolgokat tart fontosnak Colin. Igyekezett nem beletúrni a dolgaiba, csak az elől hagyott holmikba belenézni. Talált egy régi családi képet, amin felismert néhány illetőt, például a kép közepén Michaelt, ahogy úgy áll a család mögött, mint valami isten. A két oldalán állt a két megingathatatlanul komoly fia, akiket akkoriban meg sem lehetett különböztetni. Előttük ült pont Michael előtt egy gyönyörű vörös hajú nő, akinek hullámos haja tökéletesen állt. Wade gondolta, hogy ő lehet Colin és a testvérei édesanyja, akihez már annyiszor hasonlították. Ahogy végignézett a képen, úgy érezte, hogy a nő számára sértés, ha hozzá hasonlítják, mivel nyomába sem ér a szépség tekintetében. A nő két oldalán ült két lány, akiken látszott, hogy ikrek, mégis lehetetlen lett volna összetéveszteni őket. Egyiküknek afro fonással volt díszíve a haja, és bosszantóan morcos volt. Közben a másik oldalon egy arcra nagyon hasonló szőke hajú lány, aki már-már zavaróan tökéletes volt. Mindkét lány mellett állt egy-egy kisfiú, akikről csak gyanította, hogy Shane és Sean. Látszatra milyen tökéletes család is voltak, vajon mi romlott el? Ezen gondolkodott, miközben a hideg remegés futott végig rajta. A régi harapás nyom lüktetni kezdett. Rossz előérzete támadt, mintha menekülnie kellene. A következő gondolata Colin volt, mintha hamarosan történne vele valami.

Levegő után kapkodva igyekezett lenyugodni, majd hagyta el a szobát. Kissé szokatlan volt a környék, mivel ebből a szögből még soha nem látta ezt a szintet, sőt még nem is járt erre. Ahogy megtalálta a lépcsőt kettesével szedve őket, elindult lefelé. Kicsit megnyugodott, mikor meglátta, hogy Colin ott áll a lépcsőn, bár a puska a kezében egyáltalán nem tetszett.

- Colin – szólította meg a férfit.

- Wade most menj vissza a szobámba! – fordult a nő felé, és igen komolyan beszélt vele.

- Mi a baj? – nem értett semmit.

- Menj vissza a szobámba! – parancsolt a nőre.

- Igaza van Ms. Turner, menjen vissza az ágyába! – lépett be Michael, és az új vámpír kísérete.

- Takarodj innen! – mondta Colin.

- De, ha akarod, cseveghetünk is. Például elmondhatnád, hogy miképpen szereztél erről a helyről tudomást – markolta meg erősebben a kaszáját Quinn.

- Veled tényleg beszélgetni akarok, de a selejtek nélkül. Holnap este gyere ide, és minden kérdésedre válaszolok, ahogy te is az enyémekre – adott egy borítékot az egyik ölebének, aki odavitte a legidősebb fiának.

- Honnan veszed, hogy bárhova is elmegyünk, ahová te mondod? – kérdezte, miközben átadta Shane-nek a fegyverét, és elvette a borítékot, majd kinyitotta. Egy estélyre volt meghívó, amire csak London leggazdagabb emberei tehetik be a lábukat.

- Tévedés ne essék, csak te jössz. Se az ikertestvéred, se a két selejtes öcséd, se semmilyen elvetemült védenced innen, ebből a nyomortanyáról – felelte kissé ingerülten.

- Az ő életük is ugyanúgy értékes, sőt még a tiédnél is értékesebb – dobta le a meghívót, majd vette vissza a fegyverét.

- Erről másképpen gondolkodunk, de mindegy. És az istenért Colin, használj már valami dezodort, mert idáig bűzlik, hogy mennyire kívánod azt a kis libát melletted. Nem tagadom, hogy nem volt rossz a vére, de nem is volt a legjobb. Innen is látszik, hogy mennyire nem becsülöd magad, mert megelégszel a maradékkal, mint egy kutya és megelégszel azzal, amit mások kidobtak – nézett végig a páron gúnyosan.

- Fogd be a pofád – lőtte meg az apja vállát.

- Alapjában nem lenne ellene semmi ellenvetésem, de mivel a petefészkeit elkötötték még az árvaházban, így nem lehet megfelelő kihordója a kísérleti alanyaimnak. Bár meg kell hagyni a tekintete hasonlít az anyátokéra, de mit is várunk, te szeretetted legjobban Elizabeth-et – gondolkodott hangosan.

- Egyikünk gyermekét sem kapod meg, ha születne – felelte Quinn.

- Te még mindig azt a kislányt szereted a gimnáziumból? Hagy áruljak el valamit. Holnap ő is ott lesz az estélyen, és nem rég szakított a vőlegényével – mondta el a plusz előnyt is, amire Alison is felkapta a fejét.

- Ennyire aljas vagy, hogy régi vonzalmakat emlegetsz fel? – kérdezte megvetően.

- Két vezető képességű ember, akikben bőven van mágikus erő, kiváló egyedet tudnának szolgáltatni a jövőbeli kutatásaimhoz. Gondoljatok bele, mennyi mindent kaptatok ti is tőlem. Bár nem úgy terveztem, hogy egy egyszerű embertől fogsz unokákkal megörvendeztetni, de Ms. Danvers nem egy közönséges ember, elég csak ránézni. Ez azért megnyugtat, hogy neked van ízlésed, az öcséddel ellentétben – fintorgott a lépcsőn álló párra.

- Wade nagyon hasonlít anyára, akkor azt akarod mondani, hogy őt sem találtad elég méltónak, hogy hozzáérj? – kérdezte Shane.

- Ezt jól látod, bár anyádnak annyi előnye volt, hogy egy erős boszorkány vérvonalba született, míg ő egy jelentéktelen senki – mutatott Wade-re.

- Ebből elég volt – ugrott le a lépcsőről Colin, és rontott az apjának, mire Axel elkapta, mielőtt bármit is tehetett volna.

- Ne romboljuk le az otthonunkat! – mondta halkan.

- Még, hogy ez egy otthon? A kastélyom nem volt elég jó nektek, de ez a szeméttelep igazi otthon számotokra – mondta szarkasztikusan.

- Itt legalább nem kísérletezik rajtunk senki, és nem kell testvérek ellen küzdeni – mondta eltökélten Shane.

- A selejt befoghatja – nézett megvetően a fiatalabbik ikerpárra.

- Takarodj innen! – mondta szigorúan Quinn.

- Elmegyek, abban nincs hiba, de holnap te is gyere el édes fiam a partira, és erőltesd meg megad, légy szíves! Ha jó kis fiú leszel, talán elmondok néhány dolgot a rituáléról, amivel Lane lelke teljesen távozik ebből a világból – jelentette be.

- Nem fogjuk hagyni, hogy bántsátok Lane-t – borult el az agya Seannak is, akit Quinn tartott a grabancánál fogva

- A másodszülött vonal mindig hülye és érzelmes volt mindig, talán, mert ti vagytok olyanok, mint az a semmire kellő Elizabeth – nevetett.

- Takarodj innen! – engedte a fegyverét Quinn, miközben megfogta Shane-t is.

- Nem is maradok tovább ebben a fertőben – hagyta ott őket, majd végre elengedhették a feldühödött kistestvéreket.

- Quinn miért hagytad, hogy így beszéljen velünk? – kérdezte Sean.

- Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani – gondolkodott el.

- Igaz, nem akarsz elmenni a buliba? – lett rossz érzése Colinnak.

- Információgyűjtésből nem hagyhatjuk ki az alkalmat – tiltakozott.

- De apa mindig hazudik szinte – emlékeztette Sean.

- Őt akarod látni, meg akarsz bizonyosodni róla, hogy apa tényleg tudja-e, hogy kit szeretsz, és ha ő is ott lesz, akkor kimented apa karmai közül – jött rá az igazságra Shane.

- Egy kérdés maradt, hogy apa jól tudja-e már most a szeretett nő nevét vagy sem – kérdezte Sean.

- Ne vicceljetek, Quinn a gimnáziumban egy könyvmoly volt, nem lehetett más. Maximum a könyvtárban besegítő diáklányra mozdult rá – engedte el végleg Axel Colint.

- Rosszul gondolod, a lány a diáktanács elnöke volt, az úszócsapat kapitánya, legalábbis a lányok részéről. Kezdetben úgy randiztak, hogy Quinn azt játszotta, hogy sík hülye alkímiából – felelte Colin.

- Ne most beszéljük ezt meg. Hozzuk rendbe az otthonunkat! – elégelte meg a témát Quinn.

*

Lane közben Tony ágya mellett egyre csak azon gondolkozott, hogy hogyan segíthetne a férfin, hogy az életben maradjon. Azt kívánta, hogy bár ott lenne a két bátyja, mert ők mindig megtalálják az utasítások kuszasága között a helyes utat, amivel a legjobb eredményt érhetik el. A kezeibe vette Tony jókora kézfejét, és az arcához fogta.

Akárhogy is koncentrált semmi értelmes sem jutott az eszébe, ami igencsak elkeseredett. Éppen hozzákezdett volna sírni elkeseredésében, mikor az ajtó hirtelen kivágódott. Lane ijedten kapta fel a fejét a zajra, majd tekintett a hang irányába. Jeges rémület ült ki az arcára, mikor megpillantotta az illetőt, aki veszedelmesen vicsorgott rá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.