Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy nap

2009.09.19

Az elkövetkező napok olyan sebességgel teltek, hogy mire Lane feleszmélt szülei texasi birtokán a teraszról figyelte a naplementét, és azon kapta magát, hogy a másnapi esküvőjére készül gyermeke apjával. Valahogy megijesztette a tudat, hogy ez is elérkezett, hiszen alig egy hónapja tért vissza a férfihoz, aki akkor úgy megalázta. Hirtelen egy kezet érzet a vállán, és felnézett az érkezőre. Vőlegényével találta magát szemben, aki lágy csókot lehelt a nő ajkaira. Miután szétváltak leült mellé, és ő is az eget kezdte el figyelni. Nem szóltak egymáshoz, csak csendben ültek ott, miközben Lane segélykérően megfogta a férfi kezét.

-          Mi baj van? – kérdezte kedvesen.

-          Félek – mondta, mintha aki éppen el akarná sírni magát.

-          Nem szabad, hiszen itt mindenki csak szeret téged, és holnap ilyenkor már házasok leszünk, vagyis nem választhat el minket senki egymástól – fordította maga felé.

-          Amúgy miért nem vagy most a legénybúcsúdon? – kérdezte könnyedebben.

-          Mert nincs rá szükségem, hiszen sokkal jobb korszak fog jönni, miután feleségül vettelek – csókolta meg a nő kezét.

-          Ez már megint úgy hangzott, mintha birtokolni akarnál – sóhajtott nagyot.

-          Már megint ez a buta gondolat? – háborodott fel megjátszva, de semmi harag nem volt a hangjában, jól tudta, hogy ezt a sebet ő okozta mikor megfoganhatott gyermekük.

-          Lebutáztál? – kérdezte hisztis hangon.

-          Nem, én nem csak szóval nem értelek. Tudom sok mindent követtem el ellened, amikre nem vagyok büszke, ja mégis van egy alkalom – jelent meg perverz mosoly az arcán.

-          Mikor is? – kérdezte Lane.

-          Tudod, mikor majdnem egy éve azt a megbízást kaptad az újságtól, és azt a felejthetetlen éjszakát együtt tölthettük.

-          Ja amiből majdnem gyerek lett? – mosolygott.

-          Honnan veszed?

-          Mert az első terhességem körülbelül egy hétig tartott, hála annak a hülye Patricnek – bosszankodott.

-          Megtiltom, hogy most erre merj gondolni! – csókolta meg.

-          Még nem vagyok a feleséged, nem mintha akkor bármit is engednék megtiltani magamnak – eresztett meg egy gúnyos mosolyt.

-          Ez az én menyasszonyom – nézett büszkén a nőre.

-          Nos most a menyasszonyod elmegy pihenni, nehogy karikás szemekkel jelenjen meg az esküvőjén – azzal felállt, és egy búcsúcsók után otthagyta a férfit.

Lane felsétált szobájába, miután lezuhanyzott lefeküdt aludni. Sokáig nem jött álom a szemére, mert tartott a másnaptól. Megsimogatta hasát, és arról győzködte lelkiekben magát, hogy jó lesz ez így. Zenét kapcsolt, ami hatására ki tudta zárni a külvilágot, és elaludt. Mély álomba zuhant, talán emlék képei is voltak, de nem volt biztos benne. Egy valamiben volt biztos egyedül, hogy fáradtabb, mint alvás előtt. Nagy nehezen kikelt az ágyból, és a fürdőben megmosta az arcát, majd felvette köntösét és lement az ebédlőbe. Anyja és leendő anyósa hevesen vitáztak valami utolsó volna leült az asztalhoz.

-          Nos, mi lesz a reggeli? – kérdezte, mintha mi se történt volna.

-          Mit ennél kicsim? – kérdezte először felocsúdva anyja.

-          Mondjuk egy kis tojást – vetette fel.

-          Azonnal csinálom – kapott észbe Catlin, és otthagyta idegbeteg nászasszonyát.

-          Mennyi az idő? – ásított még egyet Lane.

-          Fél óra múlva itt a fodrász, a kozmetikus meg délre jön – mondta a menetrendet.

-          Aha, és mikor is ér ide az anyakönyvvezető? – kérdezte gúnyosan.

-          Fél egyre rendeltük ide, a szertartást egykor kezdi – felelte anyja.

-          Ó, de nagy öröm – felelte flegmán.

-          Nagyobb lelkesedést is mutathatnál, hiszen ma asszony válik belőled! – morgott rá anyja.

-          Szerintem, ezen már túl vagyok – mutatott kerek pocakjára.

-          Két hónap, és megszületik az első unokánk, igaz Elizabeth? – szólt közbe a reggelit készítő Catlin is.

-          Ez így igaz – bólogatott a másik.

-          Na jó akadjatok le az unokátokról, ne sürgessétek, mert neki még van bőven ideje. Nos akkor hol van a rántottám? – szólt közbe Laney.

-          Itt is van – tette elé az anyós jelölt a gőzölgő tojást.

-          Gondolom meg akarsz még a fodrász előtt fürödni, el is felejtettem tizenegyre jön a manikűrös – biztatta meg anyja.

-          Na jó most állj le anyuci, mert nagy problémák lesznek itt. Egyáltalán minek nekem manikűrös, jók a körmeim ahogy vannak nem szeretem lakkozni – ellenkezett.

-          Jól van, csak gondoltam, ha szeretnél feltetetni mondjuk műkörmöt az alkalomra, akkor van rá lehetőséged.

-          Anya, nem vetted észre, hogy már évek óta rövid a körmöm, mert én így szeretem. Ezzel is könnyedén véresre tudom marni Tony hátát szeretkezés közben, úgyhogy semmi szükség erre – mondta anyjának.

-          Rendben, akkor majd lemondom. – sóhajtott nagyot.

-          Na jó ez nagyon finom volt, akkor én elmentem áztatni magam. Szóljatok, ha megjött a fodrász! – tüntette el reggelije utóját, majd otthagyta a két másik nőt.

Lane feltrappolt a szobájában lévő fürdőszobába, majd miután teleengedte a fürdőkádat, és levette pizsamáját a habokba merült. Nagyon kellemesen áztatta magát, megmosta a haját, és mikor kihűlő félben volt a víz, és éppen a kikászálódáson törte a fejét, anyja nyitott be.

-          Kicsim elég lesz már! – ment oda kedvesen.

-          Én is ezen gondolkoztam  – bólintott, majd óvatosan felállt, nehogy most csússzon ki a lába alól a talaj. Elvette anyjától a törölközőket és magára tekerte.

-          Akkor a szomszéd szobában várunk! – ment ki.

-          Rendben, mindjárt megyek – bólintott, és a szobájába vette az irányt, ahol egy kényelmes melegítő nadrágot, és egy bő blúzt vett fel. Ezután nagy levegőt vett, és átment a szomszéd szobába, ahol ruhája is volt. – Na itt lennék – lépett be, miközben mosolyt erőltetett magára.

-          Végre kicsikém! – fogadta kedvesen Catlin, de Lane számára ez olyan volt, mintha valaki habszivacsot csikorgatott volna.

-          Na nézzük milyen hajat ajánlasz! – próbálta figyelmen kívül hagyni az érzést, és a fodrászra koncentrálni.

-          Szia. Nos én őszintén arra gondoltam, hogy nagy hullámokba csavarnánk a hajad, és egy bizonyos szintű kontyba feltűznénk, csak olyan fiatalosra, természetesre – ajánlotta a fiatal fodrászlány félve, mivel figyelmeztették, hogy Lane elég szeszélyes kismama.

-          Igaz nincs semmilyen mesterfodrász végzettséged? – kérdezte gonoszul a menyasszony.

-          Kislányom, direkt olyan lányt hoztunk, akinek nincs mert olyat kértél. A környéken nagyon dicsérik a munkáját – vette védelmébe a szerencsétlen lányt Elizabeth.

-          Nagyszerű akkor kezdheted – mosolygott, és leült a székbe. – Ja csak szólok, hogy két hete nem fésülködtem – jelent meg gonosz mosoly az arcán, miközben a lány levette a fejéről a törölközőt.

-          Megoldjuk – próbált könnyed hangot megütni, több-kevesebb sikerrel.

-          Ezt, én is remélem – mosolygott sejtelmesen.

Szegény lány sokáig szenvedett azzal, hogy kifésülje a nő hosszú lobboncát. Mikor ezzel végzett csavarókat vett elő és felcsavarta Lane összes haját, majd egy korábban odahozott búra alá ültette. Miközben száradt a haja, kedvenc horror regényét olvasta, a jelenlévő nők legnagyobb felháborodására, amivel abban a pillanatban nem tudott törődni. Mikor kiszállt a búra alól kikerült az összes csavaró a hajából, egyenes haja méretes loknikban ugrott össze. Ezután a lány néhány hullámcsatot vett elő, és feltűzte a haját, majd néhány fehér rózsát is tett bele, ha már nem fog fátylat viselni.

-          Na tetszik? – kérdezte izgatottan.

-          Hát azt nem mondanám, de erre az alkalomra azt hiszem, megteszi – felelte kedvetlenül.

-          Te tényleg hozzá készülsz menni ahhoz a lent lévő álom pasihoz? – kérdezte felháborodottan a fodrász lány.

-          Azt hiszem – felelte ugyan olyan hangon.

-          Nos ezt én nem értem – rázta a fejét. – Azt hiszem akkor én végeztem is – kezdett pakolni.

-          Várjon, a mi hajunkat is igazítsa meg! – szólt rá Elizabeth.

-          Rendben teljesen meg is felejtkeztem róla – kapott észbe, hogy a két anyósjelöltnek is valami frizura kell.

-          Valaki intézne nekem egy szendvicset? – kérdezte Lane, de ekkor anyja és Catlin már megint valami heves vitába kezdett, nem foglalkozott velük és lement, hogy egyen valamit. Odalent összefutott a fiúkkal, és persze vőlegényével is.

-          Hé neked nem odafent kellene készülődnöd? – húzta magához közel menyasszonyát, majd lágy csókot váltottak.

-          Az lehet, de az éhség nagy úr, a komaasszonyok meg megint valamin vitáznak, az isten tudja min, de nekem nem volt türelmem végig hallgatni.

-          Hé fiatalok ez szerencsétlenséget okoz! – szólt rájuk Michael.

-          Elég szerencsétlenség számára, hogy elvesz feleségül – gonoszkodott Lane.

-          Hé, ne mondj ilyet! – kérte Tony.

-          De mondok, most pedig légy szíves elengedni, mert éhes vagyok, és hamarosan feltűnik, hogy eltűntem – miközben lerázta magáról Tony kezeit, és az asztalhoz ment, ahol minden földi jó sorakozott.

-          Egyél csak kislányom! – mosolygott Michael.

-          Abban nincs hiba – mondta tele szájjal Lane. Hamarosan feltűnt odafent Lane hiánya, Catlin jött megkeresni.

-          Hát itt vagy Laney! – mérgelődött.

-          Miért mondtam, hogy éhes vagyok – vont vállat.

-          Ez legalább nem olyan rossz amire anyád gondolt, szerinte lefeküdtél aludni, hogy elkészült a frizurád.

-          Nem is rossz ötlet – csillant meg a szeme, amiről mindenki tudta, hogy semmi jót nem jelent.

-          Majd este, Tony mellett, de most sipirc fel, ideje felvenni a ruhádat, mert egy félóra múlva itt a kozmetikus, és nem sminkelés után kellene felvenned a ruhádat! – oktatta ki.

-          Rendben, megtennéd azt a szívességet, hogy csinálsz nekem egy pár szendvicset?  - meresztette rá nagy zöld szemeit eszelősen, amitől sokuknak elment az életkedve.

-          Tony, még meggondolhatod magad – nyelt nagyot Colin.

-          Azt hiszem, már késő – és nem törődve Lane hangulatával szenvedélyesen megcsókolta.

-          Ezt majd később fiacskám, most szépen felmész, és belepakolod magad a ruhádba, én addig még csinálok neked egy kis harapni valót – küldte fel Catlin.

-          Már itt sem vagyok – ment vissza az emeletre.

-          Tony te valóban bátor ember vagy, ha így is kell neked a kishúgunk – mondta Quinn.

-          Inkább ő, mint a nővére – vont vállat, amivel kicsit megbántotta Michaelt, de a férfi legbelül igazat adott a férfinak, hiszen idősebbik lánya gyilkolni is képes, akár saját testvéreit is.

-          Na mindegy, ne rontsuk el a hangulatot azzal, hogy Isabellről beszélünk, inkább azt mondjátok meg, hogy ki intézkedik kint? – sóhajtott fájdalmasan Michael.

-          Berta néni és Kyra intézkednek, míg Andrea és Matt pedig a névtáblákat rakja ki – adott felvilágosítást Sean.

-          Ha arra a kettőre van bízva az ülésrend, akkor az már rég kész van, és valahol falják egymást – jegyezte meg Tony.

-          Csak szerelmes az öcséd, már az is baj? – kérdezte Colin.

-          Csupán irigyelem őket, Lane egyre szeszélyesebb a terhesség miatt, és mostanság még egyre ridegebb is, mintha valami nem lenne rendben vele.

-          Kellett annyira hevesnek lenned az irodádban, most már a feleséged lenne, és talán normálisan állna hozzád – korholta apja.

-          Lehet, remélem azért hamarosan megnyugszik, mert ez így nagyon nem jó, na mindegy ideje nekem is készülni, mentem lezuhanyozni – vonult be szobájába.

Öltözékére pillantott, ami régi angol főnemesi viseletre hasonlított leginkább, persze egy egyszerűbb változat. Sóhajtott egyet, majd a fürdőbe vonult és letusolt. Sokáig folyatta magára a hideg vizet, hogy lenyugodjon, elgondolkodott, miszerint Lane nem akar a felesége lenni, csak egy amolyan szülői akaratnak tesz eleget, és hogy ne legyen házasságon kívüli a baba. Végül elhessegette a gondolatot, és felöltözött.

Eközben a többi férfi is elindult öltözködni. Bár Tony indult el leghamarabb készülni, ő lett kész közülük utolsónak. Még egy utolsó pillantást vetette magára a tükörben, és elindult ki a kertbe, ahol az egész ceremónia és ünnepség zajlani fog. Menyasszonyával ellentétben ő nagyon is boldogan ébredt, hogy végre feleségül veszi szerelmét, de Lane borús hangulata rá is átragadt.

-          Még azt mondják, hogy a menyasszony készül lassan, a vőlegény sem egy kengyelfutó gyalogkakukk – nevetett Colin.

-          Maradj már! – eresztett meg egy mosolyt, miközben kimentek a kertbe.

-          Hogy állunk? – kérdezte Michael sógornőjét.

-          Minden rendben, hamarosan jöhetnek a vendégek – felelte Berta.

-          Nagyszerű, még én Lane után nézek, de szerintem ő is hamarosan kész van – legyintett, ekkor ért oda hozzájuk Catlin.

-          Hogy állnak a dolgok? – kérdezte őket.

-          Elég jól, és Laney mikorra készül el? – érdeklődött Berta.

-          Hamarosan, igaz még mindig eszik, ezért a kozmetikus most az anyját sminkeli – adott felvilágosítást a menyasszony körüli káoszról.

-          Ez biztató, legalább hozza a formáját – legyintett Berta.

-          Majd mikor az unokámat szüli, akkor hozza a formáját! – kezdett kicsit ideges lenni.

-          Nyugodj meg, nézd csak itt vannak az első vendégek! – mutatott egy bekanyarodó kocsira Catlin.

-          Nekem nem ismerős, akkor hozzátok tartozik – vonta le az elmés következtetést.

-          Igen a bátyám, és a fiai – felelte büszkén. – Na gyere koma, bemutatlak – húzta magával Michaelt. – Sziasztok – köszönt boldogan az érkezőknek.

-          Üdvözlet – köszönt a zavarban lévő báty.

-          Jó napot – biccentett Michael.

-          Bátyuskám ezennel bemutatom nektek Tony leendő apósát Michael Mealorie-t. Michael ők itt a bátyám Nigel, továbbá a fiai Oliver és Walter.

-          Nagyon örülök, hogy találkoztunk – mondta a megilletődött Nigel, miközben kezet fogott a férfival.

-          Én nem különben – eresztett meg egy biztató mosolyt. Hamarosan érkezett többi rokon is, és a pár közelebbi barátai is: Charlie, Chuck, Mary, DJ CAGE. Elég sokan gyűltek össze, és hamarosan megjelent az örömanya is.

-          Minden kész van? – kérdezte meg nővérét.

-          Igen minden családtag itt van, Isabell és Shane kivételével, de ők meg sem voltak hívva – nézte a listáját.

-          Azt hiszem akkor lehet is kezdeni – sóhajtott Elizabeth és magával húzta férjét lányukhoz. Lane közönye idő közben idegességgé alakult át.

-          Na, készen állsz? – kérdezte belépő apja.

-          Ha nagyon muszáj, na essünk túl rajta! – kapta fel csokrát, és belekarolt apjába.

-          Ne így fogd fel! – szólt rá apja.

-          Hagyd csak ma ilyen hangulata van – legyintett felesége. – Na akkor lassan gyertek, én addig szólok, hogy hamarosan kezdünk.

-          Rendben – bólintott Michael, miközben végig mérte lányát. Egyszerűen gyönyörű volt, ruhája egyszerű volt semmi extra. Arca szépen ki volt sminkelve, egyedül szemei nem illettek egy menyasszonyhoz.

-          Apa szerinted nem követek el butaságot? – kérdezte halkan.

-          Szerintem nem, egy olyan férfihoz mész hozzá, aki szívből szeret és hamarosan gyermeketek fog születni – biztatta meg.

-          És szerinted, ez elég? – halkult el még jobban a hangja.

-          Miért mi hiányzik még neked? – nem értette az egészet.

-          Csak én nem vagyok benne biztos, hogy szeretem – sóhajtott, miközben lefelé vette az irányt a lépcsőn.

-          Ezt most nem gondolod komolyan? – háborodott fel Michael. Lane rájött, hogy nem tőle kellett volna megkérdezni, és mosolyt erőltetett az arcára.

-          Bevetted – majd el is nevette magát, miközben szemei szomorúan csillogtak, de ezt apja nem vette észre.

-          Ne ijesztgess te lány te! – szólt rá, miközben fellélegzett.

-          Nem tudtam, kihagyni – erőltette magára a könnyed hangvételt, miközben belül ordított, hogy elég.

-          Benőhetne végre a fejed lágya, hiszen hamarosan anya leszel! – korholta, miközben odaértek a násznép mögé.

Ekkor Elizabeth intett a zenekarnak, hogy kezdhetnek játszani. Elindult az első pár Colin és Wade, utánuk Quinn és Kyra, majd őket követte Sean és egy Sarah nevű lány, végül Matt és Andrea. Ekkor hangzott fel az a tipikus dallam, amire az egész vendégsereg felállt, és várták, hogy a menyasszony végig vonuljon az apjával.

Lane számára ekkor következett a film szakadás. Gépies mozdulatokkal indultak el, nem emlékezett arra, hogy hogyan jutott az anyakönyvvezetőhöz, sem arra, hogy apja mikor adta át vőlegényének. Hirtelen arra eszmélt, hogy Tony bökdösi és mindenki furcsán néz rá.

-          Mi, merre, hogy? – nézett szét.

-          Megismétlem. Elfogadod-e az itt megjelent Antony Lucas Stagdelt hites férjedül? – kérdezte meg az anyakönyvvezető. Lane szétnézett, nagy levegőt vett, majd kimondta:

-          Na jó legyen. Igen – erre a megnyilvánulására a Tony rokonsága mérgesen morajlott.

-          És te Antony Lucas Stagdel, elfogadod-e hites feleségedül az itt megjelent Lane Annabell Oveans Mealorie-t? – tette fel a másik félnek is a kérdést, amire Tony rögtön felelt:

-          Igen – hangzott a határozott válasz. Ezután felhúzták a gyűrűket, és aláírták a szükséges papírokat. Tony tanúja Matt volt, míg Lane-é Adam, aki nem hazudtolta meg magát, mivel rózsaszín ingben és fehér öltönyben jelent meg.

-          Ezentúl férj és feleség vagytok – mondta az anyakönyvvezető, és ekkor elcsattant az első hitvesi csók.

-          Na végre – súgta Lane fülébe férje, miután megszakadt a csókjuk.

-          Igen – bólintott zavartan Lane.

-          Minden rendben? – kérdezte aggódva, miközben a gratulálók hada rohamozta meg.

-          Azt hiszem, túl sokat ettem ma készülődés közben – lett egyre sápadtabb színe.

-          Gyere, ülj le egy kicsit! – húzta a székek felé.

-          Az jól esne – bólintott.

-          Gratulálok gyerekek – ért oda hozzájuk Zack, Michael öccse.

-          Köszönjük – mosolygott vérszegényen Lane.

-          Minden rendben? – kérdezték izgatottan.

-          Csak egy kicsit le kell ülnöm, mert megszédültem ebben a melegben – legyintett.

-          Gyere! – segített az ifjú férjnek a székekhez vinni az asszonyt.

-          Köszönöm – ült le, és végre felsóhajtott.

-          Gyakran van ilyen? – kérdezte Zack aggódva.

-          Dehogy is, csak nem szoktam ennyit állni így terhesen, és kicsit elfáradtam – hazudta, de mindenki bevette.

-          Jobban is vigyázhatnál magadra kicsim! – korholta apja.

-          Értettem, de valaki nem intézne nekem egy pohár vizet? – lelte meg ismét a hangját, amire mindenki észbe kapott. Miután megkapta a vizet, hamar rendbe jött.

Ezután fogadták a gratulációkat, majd ebédelni tértek. Ebéd után megkezdődtek a kötelező táncok, mindenki az ifjú feleséggel akart táncolni, nem voltak tekintettel Lane előre haladott állapotára, hogy milyen hamar kifárad a baba miatt. Sajnálatára Tony rokonai közül szinte valamennyi meg akarta ismerni, hogy milyen nőt is vett feleségül a férfi. Legerőszakosabb egy Steve nevű férfi volt.

-          Tisztára úgy nézel ki, mint az a lány a szurkolócsapatból – jegyezte meg kissé ittasan.

-          Az a nővérem volt, én az úszócsapatban voltam – felelte kedvesen Lane.

-          Akkor biztos ismered az a frigid, nagyképű, ronda libát, aki sok borsot tört az unokafivérem orra alá? – jegyezte meg.

-          Lehetséges, hogy hívták? – kérdezte, bár legbelül tudta a választ.

-          Valami LAOM, hogy lehet egy lánynak ilyen hülye neve? – nevetgélt, amire válaszul csak egy jobb egyenes volt Lane válasza.

-          Talán, te jóban voltál vele? – fogta az orrát.

-          Takarodj a szemem elől, és ma ne keresztezd tovább az utamat! – felelte fenyegetően, majd dühösen ott hagyta.

-          Ennyire nem kedvelhetted? – szólt utána.

-          Mi történt? – lépett oda unokatestvéréhez Tony.

-          Csak azt kérdeztem meg, hogy ismeri-e azt a LAOM nevezetű lányt, aki annyiszor keresztbe tett neked. – vont vállat.

-          Te idióta, hogy lehetsz ennyire figyelmetlen. Szerinted minek a rövidítése a LAOM? Hah? – fogta a fejét.

-          Miért kellene tudnom? – értetlenkedett.

-          Csak annyit jelent, hogy Lane Annabell Oveans Mealorie, ha a kezdőbetűket összeolvasod, megkapod, hogy LAOM – világosította fel.

-          De ez a csaj tisztára úgy néz ki, mint a szurkolócsapat kapitánya – ellenkezett.

-          Mert ikrek – felelte. – Phil. – szólt testőrének, aki az idősebbik Mrs. Stagdellal társalgott valamiről elmélyülten.

-          Igen? – kérdezte érdeklődve.

-          Bocs, de figyelni kéne erre a hülyére, mert az előbb is sértegette Laneyt. Tudom szabadnapod van, de valamit kezdeni kellene vele – vakarta a fejét.

-          Bízd csak rám, te beszéld meg a dolgot a feleségeddel! – küldte a nő után.

-          Igen – és azzal már ott sem volt. Magát átkozta, mert beszélt unokatestvérének gimis korában az érzéseiről. A vendégek között cikázott, gyönyörű feleségét kereste, de sehol nem látta.

-          Tony, valami baj van? – kérdezte aggódva újdonsült anyósa.

-          Lane eltűnt, az előbb kissé megsértette az egyik részeg rokonom, és elszaladt - felelte.

-          Biztos abban a kis erdő részben van – mutatott egy fás rész felé. – Kis korában is mindig odament, ha valami baja volt.

-          Rendben köszönöm – azzal elsietett a fák közé. Meg is találta egy nagyobbacska kövön sírt. Odalépett hozzá, és szorosan átölelte.

-          Miért, ilyen nehéz veled az élet? Kezdetben a menyasszonyodként nem fogadtak el, és most a feleségedként sem tisztelnek – zokogott.

-          Ne is figyelj Steve-re, az egy idióta! – simogatta a nő hátát.

-          Elegem van, ebből a rohadt esküvőből! – akadt ki.

-          Elhiszem, ha gondolod menj fel a szobádba, én kimentelek a többieknél, hiszen állapotos vagy, és nagyon elfáradhattál már – csókolta meg.

-          Ez így igaz – bólintott.

-          Na jó, én elkísérlek a házig, és megkérek valakit, hogy nézzen párszor rád. Mondjuk anyádat, vagy az én anyámat – vetette fel.

-          Rendben – egyezett bele, miközben egyre gyengébbnek érezte magát.

A házat a főbejáraton közelítették meg, mivel a hátsó kijárat környékén tartózkodott a vendégsereg. Felkísérte saját szobájába, majd miután lefektette Lane abban a pillanatban el is aludt. Egy apró csókot lehelt a homlokára, majd visszatért a vendégekhez. Alighogy kiért aggódó anyósával találta magát szembe.

-          Hol van Laney? – támadta le.

-          A szobámban, elaludt. Majd ha megkérhetném ránézne, mert aggódom érte, csak ha én megyek fel hozzá, akkor én fent is ragadok. – közölte.

-          Rendben. – bólintott, és fel is sietett.

A további részében Tony fogadta még a gratulációkat, és mentette ki feleségét, miszerint a terhesség miatt nagyon gyenge, és már így is nagyon lefárasztotta a nap. Ahogy telt a délután, úgy fogyatkozott a vendégsereg is. Hamarosan a szűk család és Adam maradt, aki túl sokat ivott, hogy volán mögé üljön, és nem akarta otthagyni a kocsiját. Michael felajánlotta neki, hogy maradjon éjszakára, feltéve, ha nem zaklatja egyik fiát sem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.