Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A születésnap

2009.09.19

Lane egy szobában az ablak mellett állt, és nézte a fákat ahogy a szél lengeti őket. Közben a kiságyban egy türelmetlen kisbaba kapálózott, jelezve neki, hogy foglalkozzon vele. A nő mosolyogva ránézett, és gyengéden kiemelte.

-          Milyen türelmetlen vagy ma? Na ezt is apádtól örökölted – mondta, miközben a pelenkázó asztalra tette, hogy tisztába tegye.

-          Talán bánod? – ölelte át hátulról két erős kar, majd férje a nyakába csókolt.

-          Végső soron nem, csak az számít, hogy egészséges – fordult hátra, és megcsókolta férjét.

-          Értem – húzta ravasz mosolyra a száját, majd újabb csókot kért, amit Lane szívesen meg is adott, közben a pelenkázó asztalon lévő kisember hangot adott nem tetszésének.

-          Akár az apja, ő is olyan hisztis, ha nem kizárólag vele foglalkozom – sóhajtott nagyot Lane, miközben visszafordult síró gyermekéhez.

-          De az anyukája is nagyon tud hisztizni – karolta át ismét hátulról, és fejét a vállán nyugtatva figyelte, ahogy Lane tisztába teszi a gyereket. Hirtelen csörömpölést hallottak a földszintről.

-          Már megint mi történt? – kérdezte fáradtan Lane.

-          Megyek megnézem, te addig készülődj, mert hamarosan ideje lesz indulni! – adott egy gyors csókot feleségének, és sietve elhagyta a szobát.

-          Mi lesz, ha te is beszállsz közéjük? – fordult a mosolygós kisbaba felé, akinek különös értelem csillant zöld szemeiben. – Na menjünk csajos, mielőtt ezek a férfiak romba döntik a házat! – vette fel egyik vállára a gyermekápolási táskát, majd ölbe vette gyermekét, és elhagyták a szobát.

-          Mit ártott nektek az a csomag? – kérdezte kicsit szigorúan Tony a lépcső alján két fiútól. Az egyik öt éves lehetett, vörös hajjal, a másik apjuk kiköpött mása négy éves kivitelben.

-          Mi történt? – érdeklődött Lane, miközben leértek a picivel.

-          Damien és Gabriel a házban fogócskázott, és leverték azt a csomagot, amiben az a méreg drága váza volt, és persze ripityára tört – újságolta el férje.

-          Vedd át Annát, és a fiúkat is ültesd a kocsiban, megnézem mit lehet itt tenni – nyújtotta oda a kezében lévő gyereket.

-          Na gyere hercegnőm! – fogta meg egyetlen lányát. – Na gyerünk a kocsihoz, nem akarok miattatok elkésni – mondta kissé erősebben, hogy a fiúk érezzék tettük következményét.

-          Ne beszélj így velük! – szólt rá felesége, miközben a csomag állapotát vizsgálta.

-          Nem kellene mindig ilyen elnézőnek lenned velük! – ellenkezett Tony.

-          Csak veled lehetek az, tudtommal te sokkal nagyobb baklövéseket is elkövettél, mint egy nyavalyás váza – kacérkodott a férfival.

-          Azért is megkaptam a büntetésemet kamatostul – védekezett.

-          Hogy oda ne rohanjak, azonkívül ezt az aktivitást sem tőlem örökölték, úgyhogy tessék befogni. Úgy beszélsz mintha ti az öcséddel soha nem törtettek volna el semmit – védte meg fiait.

-          Laney ezt ne most! – kapott észbe.

-          Na jó, útközben úgyis meg kell állnunk, hogy vegyünk egy másikat – sóhajtott nagyot.

-          Rendben. Phil elmentünk – fordult addig a konyha felé, majd vissza családjához.

-          Oké, menjetek – jelent meg a férfi, miközben gabonapelyhet evett egy tálkából.

-          Ő, miért ebédelhet csokis pelyhet? – kérdezte Damien.

-          Mert csak – morgott az apja.

-          Hé, ne vidd rosszba a fiaimat! – intézte a testőrnek.

-          Értettem. – azzal el is tűnt.

-          Ti, pedig irány a kocsi! – szólt rájuk.

-          Igaz azzal megyünk, amit Michael nagypapától kaptunk? – lelkendezett az idősebbik fiú.

-          Igen – mondta apjuk.

-          Úgy látom nagyon bejött nektek az a járgány – mosolygott Lane, miközben ismét átvette lányukat férjétől.

-          Igen, tök szuper – lelkendezett Gabriel is.

-          Tényleg jó kocsi, csak szerintem kicsit túlzás az a felszereltség – nyitotta az ajtót Tony, miközben kiengedte családját.

-          Szerintem is a golyóálló üveg és karosszéria valóban sok, de ő így érzi jól magát, és emlékezz nem csak mi kaptunk ilyet.

-          Tudom. – sóhajtott. – Csak azt sokallom, hogy megköveteli, hogy csak ezzel szállíthatjuk a gyerekeinket – zárta be az ajtót.

-          Te ragaszkodtál hozzá, hogy mindenképpen engem akarsz feleségednek, és gyermekeid anyjának, úgyhogy fogad el az apóst is! – korholta férjét.

-          Na jó – ültette be fiait, miközben Lane a biztonsági gyerekülésben helyezte el lányukat. Miután mindenki be volt kötve hátul, elindultak.

-          Majd a belvárosnál álljunk meg valahol venni egy másik csecsebecsét a törött helyett! – mondta Lane.

-          A Tiffany megteszi? – kérdezte fáradtan.

-          Ha ragaszkodsz hozzá – mosolygott. Az út eseménytelenül telt, csupán a két vitatkozó fiú hangja törte meg a csendet.

-          Na jó srácok leállhatnátok mára! – szólt rájuk Tony, miközben leparkolt az említett üzletnél.

-          Igen – mondták csalódottan kórusban.

-          Mindjárt jövök várjatok meg itt! – nyitotta ki Lane az ajtót.

-          Anya, veled mehetek? – kérdezte Damien.

-          Nem, inkább én! – ellenkezett Gabriel.

-          Nem, itt maradtok apátokkal, és a kishúgotokkal! – mondta szigorúan Lane.

-          Vidd magaddal Damient, egyedül úgysem olyan rossz egyik sem, mint együtt – mondta Tony.

-          De ez így igazságtalan, hiszen akkor a másikkal szúrok ki – ellenkezett Lane.

-          Vigyél engem is! – könyörgött Gabriel.

-          Na jó de semmi játék nincs bent. Nem rohangálunk, nem veszekszünk, mert ha egy hasonló dolgot mertek csinálni, nagyon szomorú leszek – mondta Lane.

-          Jók leszünk – fogadkozott Damien. Lane sejtette, hogy csak az apai szigortól akarnak menekülni.

-          Igen. – helyeselt Gabriel, és olyan szemeket meresztett anyjukra, amilyet apjuk szokott.

-          Túlságosan is hasonlítanak rád a fiaid – nevetett Lane. – Rendben, gyertek! – egyezett bele végül. A két fiú boldogan szabadult ki a biztonsági öv fogságából, szálltak ki egymás után a járműből.

-          Viselkedjetek fiúk! – szólt rájuk Tony.

-          Na jó, akkor fogjátok meg szépen a kezemet! – nyúlt feléjük, azok, pedig engedelmeskedtek. Így hármasban léptek be az elegáns üzletbe, ahol sokkal drágában lehetett megvenni az egyes dolgokat, mint máshol.

-          Jó napot Mrs. Stagdel örülök, hogy üzletünkben üdvözölhetem. Claudia vagyok, segíthetek valamiben? – támadta le a nőt.

-          Üdv. Nos, ami azt illeti kellene valami szép váza ajándékba lesz – sóhajtott nagyot.

-          Mit szólna ehhez? – kérdezte meg egy egyszerűbb darabról, mivel jól tudta, hogy a nő nem szereti a giccses dolgokat. Lane megnézte az árát, majd fiaira nézett.

-          Szerintetek? – nézett rájuk.

-          Nekem tetszik – mondta Damien.

-          Nekem, viszont nem – ellenkezett Gabriel.

-          Pech, mert nekem is bejön – vont vállat. – Ezt kérnénk, becsomagolná? – nyújtotta át.

-          Értettem – vette el az eladó, majd vitte becsomagolni.

-          Miért nem viszünk valami színesebbet? – kérdezte a kisebbik.

-          Mert akinek visszük, ő jobban szereti az egyszerű dolgokat, mint ahogy én is – magyarázta türelmesen fiának, közben félszemmel az eladóra figyelt, hogy nehogy valami drágább holmit vetessen meg vele. Szerencséjére, most ez a veszély nem állt fent, és azt a vázát kapta meg, amit választottak.

-          Itt lenne az aranyos – hozta oda a csomagot.

-          Köszönjük – mondta Lane és kifizette, majd ügyelve, hogy mindkét fia mellette haladjon visszamentek a kocsihoz.

-          Ez gyors volt – jegyezte meg Tony.

-          Tudod, nem szeretek hosszú órákon keresztül vásárolni, főleg, ha késésben vagyunk – felelte Lane, miközben berakta a csomagtérbe a vázát.

-          Ismerlek – mosolygott.

-          Na és ez a kis pöttöm jól viselkedett, míg nem voltunk itt? – kérdezte Lane, miközben becsatolta fiait.

-          Olyan, akár egy angyal – jegyezte meg.

-          Persze Damienre és Gabrielre is ezt mondtad, mikor ennyi idősek voltak, csak várd ki a végét, mikor megtanul járni, hármasban fogják romba dönteni a házat, de ez még a jobbik eset lesz – felelte Lane.

-          Hogy érted, hogy jobbik? – kérdezte miközben elindultak.

-          Nézz csak rá! El tudod te képzelni, hogy milyen gyönyörű nővé fog változni, a mi kicsi lányunk? – világított rá a tényre.

-          És mi van, akkor? – nem értette a dolgot.

-          Nehezek lesznek a középiskolai évek, mikor megzavarodnak a hormonok – felelte.

-          Gondolom olyan visszafogott lesz mint az anyukája – jött a válasz, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-          Vagy olyan iskolaközpont, mint az apukája – nem hagyta magát.

-          Anya, hogy ismerted meg apát? – kérdezte Damien.

-          Tudod kicsim egy iskolába jártunk tizenkét éves korunktól – mondta Lane.

-          És rögtön szerelmesek lettetek egymásba? – érdeklődött Gabriel.

-          Nem – vágták rá kórusban.

-          Anya, te mikor szerettél bele apába? – kérdezte Damien.

-          Hanyagoljuk a témát! – lett kedvetlen Lane.

-          Pedig erre, én is kíváncsi vagyok – vigyorgott Tony.

-          Inkább az utat figyeld, mint ilyen régi dolgokon merengesz! – lett még morcosabb.

-          Óh anya! – kérte Damien.

-          Nincs semmilyen ó anya! – szólt rá.

-          Ne beszélj így azzal a gyerekkel! – mondta Tony, mire felesége tarkón vágta.

-          Bagoly mondja verébnek – öltött nyelvet Lane.

-          Múltkor, ezért a sarokba állítottál – váncogott Gabriel.

-          Mert megérdemelted – tette karba a kezét.

-          Ne aggódjatok fiúk, majd este megbüntetem érte – mosolygott Tony.

-          Segíthetünk majd? – lettek lelkesek.

-          NEM! – mondták kórusban.

-          Na – meresztette apjára nagy barna szemeit Gabriel, de elfelejtette, hogy ez anyjuknál működik.

-          Most fejezd be, mert még te is büntetést kapsz – szólt rá apja.

-          Szerintem te csak ne fegyelmezzél, mert ha beárulunk apámnak akkor nem lesz szép véged – mosolygott Lane.

-          Ja egy hétig tartja maga mellett a fiúkat – ejtették el „véletlenül” ezeket a szavakat, és a fiúk rögtön bele is estek a csapdába.

-          Hallod apa, ne bántsd anyut, mert beárulunk a nagyapánál! – mondta Damien.

-          Na látod nem halt ki még a lovagiasság a világban – nevetett Lane, miközben Tonyt osztották fiaik.

-          Megérkeztünk, és legyetek szívesek nem rögtön összetörni valamit, rendben? – intézte fiainak, akik már félig ki is szálltak.

-          Igen – felelték.

-          Hagyd, hagy érezzék jól magukat, ha már arra ösztönözted őket, hogy akarjanak itt aludni – csókolta meg felesége.

-          Ugye tudod, hogy ha bejön a számításom, akkor neked nagyon fárasztó éjszakád lesz – szakította meg rövid időre a csókjukat.

-          Volt egy ilyen érzésem, na menjünk mielőtt rosszra kezdenek gondolni! – szakadt el férjétől, majd kiszállt, és kivette hátulról kislányukat.

-          Akkor menjünk – vette el Anna holmiijait nejétől, majd leriasztózta az autót.

-          Igen, haladjunk! – sóhajtott nagyot, mikor haladtak befelé a hatalmas Mealorie birtokra, ahol már a két eleven gyerek már nagyapjuk nyakán lógott.

-          Végre, hogy ideértetek – üdvözölte őket Michael.

-          A fiúk miatt tennünk kellett egy kis kitérőt – nézett fiaira Tony.

-          A lényeg, hogy itt vagytok. – jelezte, hogy nem akarja hallani az indokot.

-          Anya merre van? – kérdezte Lane.

-          A grillnél beszélget a nagynénéddel – intett felé.

-          Kedvesem, azt hiszem az ajándék a kocsiban maradt – vette észre Lane a frissen vásárolt csomag hiányát.

-          Ugyan, nektek jobban örülök, mint holmi ajándéknak! – jelent meg Elizabeth.

-          De mindjárt hozom – fordult vissza Tony.

-          Nem, majd mikor vége van a partinak – ellenkezett az anyós.

-          Ahogy akarja – vonult vissza.

-          Rendben, csak rátok vártunk. Akkor ebédeljünk! – mondta Michael.

-          Megfoghatom az egyetlen kislány unokámat? – kérte el Annát nagyanyja.

-          Persze – adta át gyermekét Lane.

Helyet foglaltak a kertben megterített asztaloknál, ahol ott volt már a többi Mealorie gyerek is (Isabell kivételével, mivel Shane visszakuncsorogta magát, mivel szüleik megvonták mindkettőtől az anyagi támogatást), és a Matt Andrea páros. Addigra már szintén Shane kivételével, már mindannyian házasok voltak, és gyerekeik voltak.

Quinn-nek ikrei születtek feleségétől, akik mint Gabriel négy évesek voltak. Sean tavaly mondta ki a boldogító igent, és feleségével Sarahval most várják első gyermeküket. Kyra ekkora szintén férjhez ment, de ő nem volt jelen, mert férjével Californiába utazott valami miatt. Andrea és Matt kisfia Damien után nem sokkal született, aki a Joseph nevet kapta nagyapja után. Azóta született egy kislányuk is, akit Patriciának neveztek el Andrea édesanyja után. Colin és Wade háza táján nem alakultak ilyen jól a dolgok, mivel szörnyű tragédiára derült fény.

Wade annak idején árvaházban nevelkedett, ahol nem jósoltak neki nagy jövőt. Egy vakbélműtétnek beállított beavatkozás során elzárták a petevezetékeit, így ellehetetlenítették, hogy saját gyermeke szülessen. Ekkor szegény nőben felmerült, hogy Colin el fogja hagyni, de örömére ez nem történt meg. Most folyik az örökbefogadási eljárás, ami keretében egy újszülött babára várnak.

Nagyon jó hangulatban telt az idő. Mindenki nagyon boldog születésnapot kívánt az ünnepeltnek, vagyis Elizabethnek. A felnőttek többsége békésen beszélgetett, míg Michael és Colin a gyerekekkel játszott a kert egy másik részében. Mikor az induláson volt a sor, a két rosszcsont aktiválta magát:

-          Damien, Gabriel indulunk! – mondta Lane.

-          Ne menjünk még! – kérték.

-          De megyünk – felelte ellenvetést nem tűrően Tony.

-          Persze büntetést fogunk kapni, az összetört váza miatt – ellenkezett Gabriel.

-          Mi? – lepődött meg Tony, aki addigra teljesen elfelejtette a vázás incidenst.

-          Mégis, miről van szó? – kérdezte Michael.

-          Megint nem bírtak magukkal, és eltörték anya ajándékát – legyintett Lane. – Tony egy kicsit morcosan reagálta le a dolgot, és most azt hiszik büntetés vár rájuk, egy buta szóvicc miatt.

-          Anya maradhatunk? – kérdezte nagy szemekkel Gabriel.

-          Tony te mit szólsz hozzá? – fordult férje felé.

-          Ha a szüleid beleegyeznek nekem nincs ellenvetésem, hogy itt maradjanak holnapig – vonta meg a vállát Tony.

-          Nagyapa kérünk! – meresztették barna szemeiket Michael felé, aki úgy mint lánya, ő sem tudott ellenállni nekik.

-          Persze, hogy maradhatnak – mosolygott a két lurkóra.

-          Akkor azt hiszem, holnap délután jövünk értetek – mosolygott rájuk Tony.

-          Juhé – szaladtak a kert felé.

-          Köszönjük Michael egy kis nyugalom kell néha nekünk is – mondta veje, miközben kezet fogtak.

-          Persze nyugalom, úgy ismerlek téged, aztán holnap úgy fogtok ideállítani, mint két csipás macska – felelt gúnyosan.

-          Apa nagyon tanulsz a komádtól – mosolygott rá lánya.

-          Nyitott vagyok az új dolgokra – legyintett.

-          Na mi akkor megyünk, mert a kis hölgyemény nyűgös már – rázogatta a sírós gyermekét Lane.

-          Rendben menjetek csak – búcsúzott Elizabeth.

-          Akkor sziasztok – mondta Lane, miközben kislányát elhelyezte a hordozóban, és megfelelően rögzítette.

-          Viszlát – intett Tony, miközben ő beült, majd egy perc múlva a másik ajtó is csapódott, és Lane is beszállt.

Tony sietve vezetett haza, hogy minél hamarabb lehessen gyönyörű feleségével, de a sors közbeszólt. Sürgős telefont kapott, hogy a cégnél valami probléma van. Először hazavitte a lányokat, ahol amint megállt a kocsi vad csókot váltottak.

-          Esküszöm megölöm azt a barmot, mert el mert rángatni mellőled – lihegte.

-          Intézd el hamar, addig én elrendezem a kicsit! – csókolta meg ismét, majd gyerekestől kiszállt az autóból, majd integetett férjének, hogy menjen.

-          Imádlak titeket – mosolygott rájuk, és elhajtott.

-          Na csajos gyere együnk egy kis bébi kaját, utána meg irány a pancsi és aztán jöhet a szunya – társalgott lányával. Ahogy belépett Phillel találta magát szembe.

-          A fiúk? – kérdezte főnöknőjét.

-          Neked is szia. Nos a két kicsi kiharcolta, hogy apámékkal maradhassanak, Tonyt meg az előbb hívták üzleti ügy miatt – legyintett, miközben letette Anna táskáját.

-          Amúgy hívtak a laptól, valami probléma volt, de már megoldották.

-          Nagyszerű – lélegzett fel, és lányával a konyhába ment. A kis Annát beleültette etetőszékébe, amíg ő keres neki valami izgalmas babaételt.

Anya és lánya elszórakozott az evés kellemes dolgaival. Anna sokkal fegyelmezettebb volt étkezés során, mit bátyjai, akiket ilyen idősen kész művészet volt etetni. A kislány szépen tátotta a száját mikor a kanál felé közeledett, és már ekkor tudta, hogy mi a dolga azzal a műanyag izével. Evés végeztével felmentek a szobába, és Lane megfürdette gyermekét. A pancsolás végeztével, felöltöztette, és lefektette aludni. Szerencséjére az apróság is lefáradt, a mai nap során, úgyhogy nem kellett sokat altatni.

Mikor meggyőződött róla, hogy lánya alszik telefonját rezgő üzemmódba tette, és egy régen használt hálóinget vett elő, bár ahogy férjét ismeri ma sem lesz sok funkciója, főleg ha hamar lekerül. Elment lezuhanyozni, majd belebújt ideiglenes hálóruhájába. Kis parfümöt fújt magára, és várt. Az ágyon látta, hogy a telefonja mozog, gondolta Tony az, és felvette.

-          Igen – vette fel izgatottan, de csalódnia kellett.

-          Szia Lane, Chuck vagyok, lenne egy kis probléma – mondta a telefon másik oldaláról.

-          Egy percet várj kérlek, mert most altattam el a kicsit, nem akarom, hogy felébredjen – lépett ki a szobából.

-          Igen – lihegett.

-          Mi a baj? – érdeklődött, miközben Tony otthoni irodája felé vette az irányt.

-          Valami őrült túszul ejtette Maryt, és veled akar beszélni.

-          Be tudsz kapcsolni hozzá? – komorult el az arca.

-          Igen, várj egy pillanatot, az irodádban van.

-          Várj akkor hívom ott – és kinyomta. Idegesen tárcsázta a szerkesztőség számát, majd ütötte be irodája mellékét. Kicsöngött, majd egy rekedt hang válaszolt

-          LAOM irodája.

-          Lenne szíves megmondani, hogy szombat este mi a jó fészkes fenét keres maga az én irodámban? – kérdezte türelmetlenül. – Ezenfelül hagy javítsam ki, hogy öt éve LAOMS a nevem.

-          Beszélnünk kell.

-          Hallgatom – sóhajtott nagyot.

-          Nem telefon téma.

-          Na idefigyeljen jó ember, a kislányomat maga miatt hagytam magára, hogy beszéljünk, közben mindent a férjem fizeti, úgyhogy legyen olyan jó, és nyögje ki! – keményített be.

-          Öt éve, az enyém volt a legjobb átlag média szakon, és maga azt az elkényeztetett Sean Mealorie ügyében jár oda ennél a lapnál, mikor a nővére is itt dolgozott állítólag évekig – fakadt sírva.

-          Na ide figyelj öcsi, azért én jártam el az érdekében, mert én vagyok a nővére először is, másodszor a jelentkezési határidő után nyomtam be az újsághoz. Joe Adens eddig csak őt vette fel hozzánk gyakornoknak, ő igazából el sem olvasta akkoriban a lapokat. Nos van egy ajánlatom, mivel átérzem a dolgot ezért kapsz egy lehetőséget hétfőn délután kettőkor, hogy megmutasd mit tudsz. Neked így megfelel? – kérdezte lehiggadva.

-          Igen – könnyebbült meg.

-          Rendben, most szépen enged el a barátnőmet, meg akiket még fogva tartasz, míg jó kedvemben vagyok! Ha öt percen belül nem hívnak fel, hogy épségben elhagyták az irodát, akkor küldöm a rendőrséget, és nincs találkozó hétfőn, és hosszú időt fogsz eltölteni a dutyiban – beszélt úgy, mint gyerekeivel szokott.

-          Értettem – azzal kölcsönösen letették a telefont.

-          Mennyi hülye van a világon – sóhajtott.

-          Hát itt vagy – jött be férje.

-          Igen – bólintott, miközben hevesen megcsókolták egymást.

-          Szóval itt akarod? – kérdezte lihegve két csók között.

-          Szó sincs róla, még egy telefont várok, te addig menj és zuhanyozz le! – küldte el, miközben érezte, hogy csörög a telefon.

-          Rendben – még egy futó csók után otthagyta.

-          Igen – vette fel ismét a mobilt.

-          Minden oké, kint vannak? – hallotta Chuck hangját.

-          És a kis erőszakos elhagyta a szerkesztőséget? – érdeklődött.

-          Úgy tűnik. Mit akart pontosan?

-          Nos állást a lapnál. Megígértem neki, hogy hajlandó vagyok meghallgatni hétfő délután, ott majd jól le lesz oltva, ha olyan kis önjelölt sztárfirkász, mint akiket múltkor is elküldtem.

-          Remélem, tudod mit csinálsz – mondta aggódva.

-          Nyugi, most már ne foglalkozzatok ezzel. Na szia, mert engem várnak – és kinyomta. Gyorsan felsietett az emeletre, ahol először meggyőződött, hogy kislánya az igazak álmát alussza-e, már éppen indulni készült, mikor két vizes kar ölelte át hátulról.

-          Miért nem voltál a szobánkba? – kérdezte, miközben apró csókokkal hintette a nő gyönyörű nyakát.

-          Még jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e vele – sóhajtva adta férje tudtára, hogy jól esik számára a kényeztetés.

-          Akkor, most már ideje lesz, csak velem foglalkoznod – fordította maga felé, és megcsókolta.

-          Rendben, de szerintem térjünk vissza a szobánkba. Ott mégis csak kényelmesebb – akart kibontakozni a férfi öleléséből, aki nem engedte, inkább ölbe vette és úgy vitte be szobájukba.

-          Már olyan régen vártam erre a pillanatra – mondta Tony, és vadul feleségének esett.

-          Kemény két hete – jegyezte meg gúnyosan, amivel csak hergelte férjét. Szinte letépte a nőről a fekete hálóinget, és az ágyra taszította. – Várj, mondanom kell valamit! – tartotta maga elé a kezét. – Szeretlek.

-          Végre valahára kimondtad – lepődött meg, miközben felesége fölé térdelt.

-          Most éreztem aktuálisnak, és hogy igaz – mosolygott kedvesen, miközben egyik kezével felkapaszkodott a férje nyakába, másikkal félrelökte a másikon árválkodó törölközőt. – De akkor most húzzunk bele az éjszakába, ha már csak így ketten vagyunk!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Umaitachi-nak

(LAOM28, 2009.11.03 21:18)

Érdek (Umaitachi, 2009. 11. 03. 19:00)
Ez egy igazán nagyszerű történet! Az elején kicsit félve fogtam bele, de aztán teljesen belemerültem. Ha kritikus szemmel nézem, akkor van benne egy-két baki, de egy ilyen terjedelmű műnél ez még belefér.:) Viszont a fejlett igazságérzetemet nagyon piszkálja, hogy Isabell ennyivel megúszta. Egyéb tekintetben viszon azt kell mondjam. hogy egy remekmű. Ritkán látni ilyen kidolgozott karaktereket. Nagyon tetszett, csak gratulálni tudok érte. Remélem még sok nagyszerű történetet olvashatok tőled.

Válasz: Nos, először örülök, hogy tetszett. Az igazság az, hogy egy fejezetesre indult, a két kedvenc saját karakteremmel akartam írni egy erotikus novellát, amiből végül regény lett. Tudom, hogy rengeteg hiba van benne, mint történetileg, mint helyesírásilag. Isabell nem úszta meg, mert ezzel az írással sem tudtam leállni, mivel ennek is íródik a folytatása. Mivel ezzel kritikusabb vagyok, mint az animés írásokkal, csak azután tárom az olvasók elé, ha biztosan tudom, hogy milyen irányba fog haladni a történet.
Köszönöm, hogy írtál :)

Mary32-nek

(LAOM28, 2009.11.03 21:13)

Érdek (Mary32, 2009. 10. 21. 03:23)
Ezernyi érzés és gondolat kavarog bennem és azt kell mondjam, hogy egy igazi gyöngy szemet hoztál létre. Bár ezen nem kéne meg lepődnöm mert minden történeted egyedi és saját stílust képviselsz amit nagyon szeretek. De igazán meg lepett, ahogy a testvérek támadtak egy más ellen nem értetem Iza gyűlöletét és a testvéreit sem, csak a mássága miatt nem gyűlölünk senkit főleg nem a tesónkat még akkor sem ha apuci mást vár el tőlünk /nekem is van egy húgom és nem utálom azért mert kis korunkba őt jobban kényeztették bár ő szerinte fordítva volt kivéve mikor én húztam a rövidebbet miatta :DD/ De lehet, hogy pont ezért lett ennyire élethű a történet. Na jó többet nem írok mert délelőtt megyek a kínzó helyre / fizikoterápiára:(/ és még aludni is kéne egy kicsit:)) Tehát köszi a csodás történetet és a csodás munkát nagy ölelést küld érte neked

Válasz: Igazán örülök, hogy ennyi érzést sikerült belőled kihoznom. Nos a testvérek jelemét egy másik mű megírásánál dolgoztam ki, és ott alakult ki Isabell gyűlölete a húga ellen.
Egyébként semmi valóságalapja nem volt a saját életemből, hiszen nekem is húgom van, akivel mindig számíthatunk egymásra, jobban mondva az esetek többségében.
Köszönöm, hogy írtál és további jó gyógyulást.

Érdek

(Umaitachi, 2009.11.03 19:00)

Ez egy igazán nagyszerű történet! Az elején kicsit félve fogtam bele, de aztán teljesen belemerültem. Ha kritikus szemmel nézem, akkor van benne egy-két baki, de egy ilyen terjedelmű műnél ez még belefér.:) Viszont a fejlett igazságérzetemet nagyon piszkálja, hogy Isabell ennyivel megúszta. Egyéb tekintetben viszon azt kell mondjam. hogy egy remekmű. Ritkán látni ilyen kidolgozott karaktereket. Nagyon tetszett, csak gratulálni tudok érte. Remélem még sok nagyszerű történetet olvashatok tőled.

Érdek

(Mary32, 2009.10.21 03:23)

Ezernyi érzés és gondolat kavarog bennem és azt kell mondjam, hogy egy igazi gyöngy szemet hoztál létre. Bár ezen nem kéne meg lepődnöm mert minden történeted egyedi és saját stílust képviselsz amit nagyon szeretek. De igazán meg lepett, ahogy a testvérek támadtak egy más ellen nem értetem Iza gyűlöletét és a testvéreit sem, csak a mássága miatt nem gyűlölünk senkit főleg nem a tesónkat még akkor sem ha apuci mást vár el tőlünk /nekem is van egy húgom és nem utálom azért mert kis korunkba őt jobban kényeztették bár ő szerinte fordítva volt kivéve mikor én húztam a rövidebbet miatta :DD/ De lehet, hogy pont ezért lett ennyire élethű a történet. Na jó többet nem írok mert délelőtt megyek a kínzó helyre / fizikoterápiára:(/ és még aludni is kéne egy kicsit:)) Tehát köszi a csodás történetet és a csodás munkát nagy ölelést küld érte neked