Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adam, segíts!

2009.09.19

-       Na jó – vette magához kabátját.

-       Köszönöm – nyugodott le egy kicsit.

-       Ha valamire szükséged van, akkor csak szólj – és elhagyta a lakást.

Lane ekkor leroskadt a fal tövébe, és eleredtek könnyei. Gondolataiban szidta magát, hogy engedett a férfinak, és amiért nem utasította vissza a megbízást. Akkoriban sajnos túlságosan is szerette az újságírást, és a pozícióját, hogy mindezt feláldozhassa. Mikor elapadtak könnyei elővette telefonját, és tárcsázta legjobb barátja számát.

-          Igen – hallotta Adam hangját.

-          Szia Kicsi Csillag, Laney vagyok – szipogta.

-          Mi a baj csajos? – kérdezte rémülten.

-          Remélem nem zavarlak, de óriási szükségem van rád – és megint rájött a sírás.

-          Hol vagy most? – kérdezte.

-          A lakásomon.

-          Mindjárt ott vagyok – és kinyomta. Lane eltette a készüléket.

Óráknak tűnő percek után végre kopogtak az ajtón. Lane sietve ugrott fel a hideg padlóról és szinte rohant az ajtóhoz. Megkönnyebbülten ölelte át az ott álló barátját. Hosszú percekig ölelték így egymást, amit végül Adam elégelt meg.

-          Laney menjünk beljebb és mond el mi a baj! – súgta a fülébe.

-          Rendben – bólintott, és elengedte a férfit. Ezután bementek a nappali szerűségbe, és helyet foglaltak a kis kanapé félén.

-          Akkor mi bántott meg ennyire? – tért a lényegre.

-          Tony – sírta el ismét magát.

-          Laney min akadtál ki ennyire? – és ekkor Lane elmondta mi történt az elmúlt héten. Adam arca teljesen elfehéredett, mert soha nem gondolta, hogy ilyet tenne volt osztálytársuk.

-          Nos ez történt – szipogta.

-          Annyira sajnálom – szabadkozott, mert bűnösnek érezte magát, hisz anno ő beszélte rá, hogy adjon neki esélyt.

-          Csak magamat hibáztathatom, hogy engedtem neki – törölte meg a szemét.

-          Most mit akarsz tenni? – kérdezte érdeklődve.

-          Először is add ide a mobilod, hogy felhívjam fel Berta nénit, ha valaki tud neki igazán segíteni, az ő – kezdett megnyugodni.

-          Miért nem a tiedről hívod? – kérdezte csodálkozva, miközben kivette zsebéből.

-          Mert azt le tudja nyomoztatni, mivel ő fizeti – legyintett.

-          Értem – adta oda az említett készüléket. Lane beütötte nagynénje számát, és már hívta is.

-          Igen tessék, Oveans kozmetikumok – vette fel egy fiatal lány a telefont.

-          Szia Kyra, Laney vagyok, Berta néni ott van valahol? – kérdezte.

-          Igen, máris adom – felelte vidáman.

-          Köszönöm – szipogott.

-          Minden rendben drága unokanővérem? – kérdezte aggódva.

-          Persze, csak add már a nénit – magyarázta ki magát.

-          Igen – vette el a telefont Berta.

-          Szia nénikém. Lenne egy kérdésem, egy hosszabb időre meghúznám magam nálad, de úgy, hogy senki se tudjon róla. – mondta el szándékát.

-          Minden rendben van Laney? Olyan bánatos a hangod.

-          Nem egészen, de ezt majd inkább személyesen mondom el. Még itt pár dolgot elintézek, utána megyek hozzád – ígérte.

-          Rendben, melyik nap érkezel?

-          Reményeim szerint holnap már ott is leszek. Még alaposan el kell tüntetnem a nyomaimat. Mond meg a lányoknak, ha bárki érdeklődik utánam, nem tudnak rólam semmit, sőt azon sem sértődöm meg, ha letagadnak.

-          De mi a fene történt? – kelt ki magából.

-          Majd holnap, nénikém – és letette a telefont.

-          Most mit akarsz csinálni? – kérdezte Adam.

-          Először is elhozom a kocsim a házból, amit te fogsz használni, én meg a tiédet, ha nem túl nagy kérés. Még ma este beszerzek pár göncöt és lecsupaszítom a bankszámlám. A mobilom is odaadom, mert az abban lévő GPS-szel könnyen lenyomozható vagyok. És még az éjszaka neki indulok – mondta el tervét.

-          Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte meg.

-          Teljesen. Most a gyerekkori békés hely nyugalma kell, hogy meg tudjam hozni a következő lépésemről a döntést – nézett rá bánatosan.

-          Aludj egy keveset, mert ilyen állapotban, nem jutsz messzire. Itt maradok veled ebben a porban és segítek, amiben csak tudok – simogatta meg az arcát.

-          Kösz rendes vagy velem – mosolygott erőtlenül.

-          Mert ilyen egy igazi barát – simogatta meg a nő fejét. – Na gyere a szobádba! – állította fel.

-          Le kellene tusolnom. Még mindig magamon érzem a leheletét – bosszankodott.

-          Rendben – bólintott. Lane előkeresett egy pizsamát, ami ott maradt és elment megfürödni. Adam közben kiszellőztette a szobát, és várta, hogy a nő visszatérjen. Lane hamarosan vissza is érkezett. Szokásosan egy kockás nadrág és egy színben hozzáillő atlétaszerű top volt az öltözése. A mély kivágásnak köszönhetően jól látható volt Tony foga nyoma bal mellén, és a zúzódások a csuklókon. – Minden rendben Adam? – kérdezve, mikor meglátta barátja dühös ábrázatát.

-          Eddig nem voltam képes elképzelni, hogy ilyet tett volna. Ahogy rád nézek, már nem úgy gondolok rá, mint emberre.

-          Megértem, nos akkor te megfürdesz? Van még néhány ruhám, amit fel tudok ajánlani – mutatott a szekrényre.

-          Nem, nem szükséges – legyintett.

-          De igaz, itt maradsz velem ma éjszakára? – kérdezte reménykedve.

-          Persze, nem hagylak magadra – ölelte át.

-          Milyen hülye is vagyok, lehet neked programod lett volna ma estére – kapott észbe.

-          Míg te oda voltál, én lemondtam a randimat az új barátommal. Elmondtam neki vázolva a szitut, és teljesen megértette. Bár ő szívesen lenne a helyedben, úgy érzi én nem vagyok elég vad – mosolygott rá.

-          Mióta van hapsid? – jelent meg a régi Lane.

-          Hát igen ez van, ha elhanyagolod a legjobb barátodat. Most mondj valami olyat, amit én biztos nem tudok rólad, ami az elmúlt napokban történt! – húzta ágy felé.

-          Rendben – bólintott.

-          Nos? – kérdezte, mikor már mindketten lefeküdtek.

-          Majdnem anya lettem – felelte szomorúan.

-          Micsoda? – lepődött meg.

-          Ebben Patric akadályozott meg, mikor úgy három-négy hónapja elgázolt – felelte.

-          És ki volt az apa? – kérdezte izgatottan. – Tud róla?

-          Vele közölte előbb a kezelő orvosom – lett valamivel rosszabb kedve. – Tudod, akkor éreztem úgy, hogy valóban működne köztünk ez az egész. Megadhatja nekem az igazi családot, akkoriban olyan rendes volt, úgy éreztem megérdemli, hogy gyermekkel ajándékozzam meg – törtek elő újra a könnyei.

-          Nagyon sajnálom – simította ki a kóbor tincseket az arcából.

-          Köszönöm, hogy itt vagy mellettem – ölelte meg. Hamarosan a kimerültségtől bealudt, de Adam nem tudott aludni. Figyelte barátját, akinek arcán látható volt, hol nyugodt, hol gondok terheltél szép vonásait.

Reggel mindketten kialvatlanul ébredtek. A megbeszéltek szerint jártak el. Lane kivárta azt az időpontot, mikor Tony már biztos nincs otthon, és hazament. Némi pénzt vett ki Tony széfjéből, és hátizsákjába beletette kedvenc ruháit. DJ laptopját, megmarkolta, és kiment a garázsba, ahol Phil és Alfred megállította.

-          Hova? Hova? – kérdezte Phil.

-          Az, az én dolgom – felelte Lane.

-          Tony, tudod milyen szomorú miattad? – kapta el a nő csuklóját, amire Lane felszisszent.

-          Eressz el te állat? – masszírozta csuklóját.

-          Azok honnan vannak? – kérdezte a fejével odabökve.

-          A drága haverod volt – felelte megvetően. – Ha most megengeditek, nekem dolgom van. Mondjátok meg Tonynak, hogy majd jövök valamikor, még nem tudom, hogy mikor – szállt be autójába.

-          Mégis mit mondjunk neki, hol vagy ha megkérdezi? – kérdezte Alfred.

-          Vásárolni mentem – felelte.

-          Mutasd a táskát! – vette el tőle, amiben megtalálta a pénz egy részét, mivel Lane számított erre, és a mellénye belső zsebébe tette a többit.

-          Mehetek most már? – kérdezte gúnyosan.

-          Mire kell ennyi?

-          Tudod, most lettem a térség egyik vezető politikai és gazdasági lapjának tulajdonosa, nem jelenhetek meg farmerbe, vagy olcsó turkálós szarban – felelte eltökélten.

-          Értem. Nem kell segítség? – nem akarta Phil egyedül elengedni.

-          Ugyan már mit értesz te a divathoz? – kérdezte türelmetlenül Lane.

-          Többet, mint te – vágta hozzá.

-          Jó de egy barátnőm tanácsaiban jobban megbízom, mint benned. Te amúgy is Tony embere vagy, és nem kellene a menyasszonyát nézned.

-          Értem. Kb., mikor érkezel? – nyelte le a sértéseket.

-          Nem tudom még, amikor ideérek – azzal bevágódott autójába, és el is hajtott a Stagdel birtokról.

A megbeszélt plázához hajtott, ahol már Adam várta. Bementek néhány elegánsabb ruha boltba, ahol Lane vásárolt néhány egyszerű, de mégis drága darabot. Utána egy olyan üzletbe néztek be, ahol csak kézpénzbe lehet fizetni, de sokkal barátságosabbak az árak. Innen hatalmas csomagokkal tértek ki. Miután berakodtak a kocsiba, elmentek közösen ebédelni.

-          Nos azt hiszem ez a búcsú ideje. – tette le Adam elé telefonját és a mini kulcsait.

-          Jól lesz ez így? – kérdezte aggódva.

-          Igen – felelte eltökélten.

-          Rendben – bólintott.

-          Nos azt hiszem, még megkopasztom a bankszámlámat, és eltűnök egy időre a városból – részletezte következő lépéseit.

-          Csak nyugodtan! – ölelte át. Lane bólintott és odament az első bankautomatához, amit talált, és az összes pénzt levette róla, majd az útjába kerülő első szemetesbe kidobta a kártyát.

-          Akkor, szia – ölelte meg újra a férfit és elhagyta a várost, még maga sem tudta mennyi időre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.