Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Catlin reakciója

2009.09.19

-          Catlin, erre semmi szükség – próbálta menteni a helyzetet, miközben lehúzta pulóvere ujját.

-          Nem csodálom, hogy így nézel a fiamra – mérgelődött.

-          Mi a baj anya? – kérdezte az éppen leérkező Tony.

-          Legszívesebben felképelnélek te hülye gyerek! – dühöngött még mindig.

-          Ilyet sem hallottam még, hogy ezt mondod a bátyusnak – vigyorgott Matt, de mikor meglátta anyja tekintetét visszavonulót fújt, és hátrébb húzódott.

-          Hogy süllyedhettél ilyen mélyre? – kérdezte remegő hanggal.

-          Catlin, ezt mi már elrendeztük egymás között – lépett elő Lane.

-          Anya ne vonj le elhamarkodott kijelentéseket! – kérte Tony.

-          Mire véljem azokat a zúzódásokat Lane csuklóján?

-          Csak kicsit eldurvult a szex anya, úristen nem igaz, hogy ezt veled beszélem meg – botránkozott meg.

-          Ha csak ennyi lenne, akkor nem nézne rád ilyen csalódottan – nem hagyta magát becsapni. – Tudod hány hasonló esetet láttam New Yorkban, mikor szociális munkásként dolgoztam? – rimánkodott.

-          Tudom anya, de hidd el nincs semmi probléma. Lane fájdalmat okozott nekem, és én is neki – nézett eszelősen anyjára.

-          Mivel bántott meg ennyire, mert nem hiszem, hogy ő is fizikailag bántalmazott volna. Sőt, ha Laneyt mindkét módon bántottad, mivel a fizikai fájdalom megbocsátható, de a lelki nem. Látszik rajta, hogy még nem heverte ki – oktatta ki.

-          Elég legyen! – szólt bele Lane is. Erre mindenki odakapta a fejét. – Catlin nagyon kedves, hogy így aggódik, de meg tudjuk oldani felnőtt emberek módjára. Tudom, hogy nem kellene megbocsátanom a fiának, de adok még egy esélyt neki, persze nem tudom csak úgy lenyelni a dolgot. – mondta Lane.

-          Na jó, de nem igazán hiszek benne, hogy tényleg képesek vagytok rá – csóválta a fejét.

-          Köszönjük – mondta Tony.

-          Fogtad be, és a mai nap már nem akarom hallani a hangod! – és visszament a konyhába.

-          Lane beszélhetnénk? – szólt távozni akaró menyasszonya után.

-          Ha nagyon muszáj – sóhajtott nagyot, és követte vőlegényét, aki a verandára vezette.

-          Miért kellett elmondanod anyámnak? – kérdezte suttogva.

-          Én egy szót sem szóltam. Megkért, hogy mossak meg pár nyamvadt almát, és mivel nem akartam összefröcskölni magam, feltűrtem a pulóverem ujját – mutatott felsőjére.

-          A fenébe is – fogta a fejét.

-          Látod mondtam, hogy jobb lenne a jövő hét – felelte Lane.

-          Na jó valahogy meg kellene békíteni anyámat, mert ha apám előtt is folytatja ezt a magatartást, akkor nyomasztó hétvégének nézünk elébe – sóhajtott mélyet.

-          És szerinted mi nyugtatná le? – fordult oda Lane.

-          Mondjuk, ha azt látná onnan az ablakból, ahonnan leskelődik ránk, hogy kibékülünk – egy pillanatra odanézett, hogy ne legyen feltűnő. Mivel éppen háttal állt az ablaknak, így nem láthatta Catlin vigyorgó arcát.

-          Rendben – és lassan átkarolta a férfi nyakát, és most először tegnap óta megcsókolta. Tony félve ölelte át a nő derekát, és odaadóan viszonozta a bátortalan csókot. Lane nem akarta bevallani, de élvezte a dolgot. Percekig csókolóztak így ölelkezve, mikor hallották, hogy nyílik az ajtó. Mindketten odakapták a fejüket, és Catlinnel találták magukat szembe.

-          Szóval megbocsátottál? – kérdezte már sokkal gyengédebb hangnemben, mégis számon kérően.

-          Azt hiszem – bólintott.

-          Nos rendben. Joseph mindjárt itthon van, úgyhogy gyertek majd vacsorázni! – ment vissza a házba.

-          Te mocsok átvertetek – jött rá az igazságra, de nem volt benne annyi düh, mint tegnap.

-          Mire gondolsz kedvesem? – húzta magához, és pár centiméterre állapodott meg a nő arcától.

-          Arra ment ki az egész műsor, hogy kicsikarj belőlem néhány átkozott csókot – tartotta magát távol tőle.

-          Hát igen nem szociális munkásként dolgozott, hanem irodalom és dráma szakos tanárként – közölte. – Ő segített felkészülni anno a színdarabra is, mikor először megcsókoltalak.

-          Akkor mégsem bántad annyira azt a büntetést? – kezdett jobb kedve lenni.

-          Kezdetben dühített, de aztán megkedveltem a társaságot, a rendező kisasszonyba pedig egyenesen beleszerettem, hogy azóta sem sikerült elfelejtenem – csókolta meg most ő. Lane megpróbált ellenkezni, de nem ment neki, és készségesen csókolta viszont a férfit.

-          Gyerekek ideje lesz kiszállni egymás szájából, majd folytatjátok később – jelent meg az ajtóban Matt feje.

-          Rendben megyünk – mosolygott Lane, és kéz a kézben mentek vissza a házba.

-          Látom tényleg szent a béke – mosolygott kedvesen rájuk Catlin.

-          Ez a te érdemed anya – puszilta meg anyja arcát Tony.

-          Mire is mennétek nélkülem? – kérdezte boldogan, és megölelte fiát.

-          Na úgy látom megint elvesztettem a fogadást – morogta az éppen belépő Joseph.

-          Mi is volt ennek a bizonyos fogadásnak a tárgya? – érdeklődött Lane.

-          Hogy Cat összebékít titeket még vacsora előtt, én pedig azt mondtam, hogy azért ő sem annyira jó – magyarázta.

-          Szóval apukám, te mosogatsz – nevetett a felesége.

-          Segítek – ajánlotta fel Lane, apósa arcát látva.

-          Tony, neked nincs kedved átvenni az én helyemet? – kérdezte apja.

-          Valahogy ráhibáztál.

-          Na mindegy, akkor annyival fogsz kevesebb időt vele tölteni – ült le az asztalfőre.

-          Na jó, de most az egyszer – ült le apja mellé, Lane pedig helyet foglalt Tony mellett.

-          A tárgyalási képességeid a szüleidéhez képest sehol sincsenek – jegyezte meg Lane.

-          Na szóba ne hozzátok a munkát, mert mindannyian a csűrben alszotok! – fenyegetőzött Catlin.

-          Még úgysem aludtam pajtában – jegyezte meg Lane.

-          Nem is kellemes dolog – jegyezte meg Matt.

-          Na mindegy – legyintett Lane. A vacsora, hasonló hangulatban telt, Lane végre teljesen feloldódott. Vacsora végeztével Catlin segített lepakolni a párnak az asztalt, és megmutatta, hogy mit hova tegyenek el.

-          Na jó szórakozást! – ment ki.

-          Akkor kezdjünk neki! Én mosogatok, te öblítesz, és utána együtt eltörölgetjük – mondta Lane, és néhány poharat tett a mosogatóba.

-          Tudod, hogy szeretlek? – ölelte át hátulról. Lane szembefordult vele, de mikor meg kellett volna szólalnia nem jött ki egy szó sem a torkán.

-          Tudom – bólintott végül, majd visszafordult a mosogatóhoz.

-          Semmi baj – szorította magához, mintha érezte volna, hogy vívódik magában a nő.

-          Na csináljuk meg, mert nem lesznek maguktól tiszták ezek az edények! – tolta el magától. Tony csak bólintott, és engedelmesen követte az instrukciókat, amit Lane adott.

-          Amúgy nem gondoltam, hogy ilyen jártas vagy ebben a témában – mondta miközben a tányérokat törölgették.

-          Miért, mert a nagy Mealorie családban nem végeznek ilyen alacsony szintű munkát? – kérdezte.

-          Mondhatjuk így is – bólintott.

-          Tudod, én a nyaraimat mindig anyám nővérénél töltöttem, aki nem élt akkora luxusban, mégis sokkal boldogabb voltam egy nyár alatt, mint összesen eddigi életemben a szülői házban – felelte kicsit elkomorodva.

-          Mesélj anyád testvéréről! – kérte.

-          Berta néni egy igazán különc figura. Mondjuk már azzal sem hétköznapi, hogy ötször volt férjnél, és egyiktől sem vált el. Az egyikük öngyilkos lett, kettő természetes halállal halt meg, egy balesetben és egyikük túrázás közben eltűnt az Amazonas vidékén – sorolta.

-          Igazi fekete özvegy – mosolygott.

-          Nem is igaz, egyiket sem ő ölte meg, na jó a legutolsó, aki öngyilkos lett, az nem bírta elviselni a tényt, hogy nincs jóban anyámmal, és így nem jut neki a Mealorie vagyonból. Válni akart, de Berta néni nem. És inkább megölte magát, hogy ne kelljen többé vele élnie.

-          Tudod, hogy tőlem nem tudnál így megszabadulni? – csókolta meg.

-          Majd meglátjuk – csillant gonosz fény a szemében.

-          Nem fog menni, mert én nem engedlek el – csókolta meg ismét.

-          Menjünk lefeküdni, álmos vagyok – bontakozott ki az ölelésből.

-          Rendben – bólintott, és a szobájuk felé kezdte el húzni.

Mikor beléptek Lane megcsodálhatta Tony itteni szobáját. Nem volt benne semmi különös, egyszerű faborítású falak. Egy hatalmas franciaágy, amin már meg volt ágyazva. Az ablak a mezőre nézett. Lane a helység felfedezésével volt elfoglalva, mikor Tony hátulról átölelte, és a nyakát kezdte el csókolgatni, miközben keze a ruha alá tévedt.

-          Ne kérlek! – bontakozott ki az ölelésből.

-          Mi a baj? – kérdezte kedvesen, miközben odament hozzá, és az arcát a kezébe fogta, majd egy lágy, de annál szenvedélyesebb csókot lehelt a nő ajkaira.

-          Nem állok erre még készen – mondta a csók végén.

-          Értem. Bocsáss meg! – lépett távolabb tőle.

-          Merre van a fürdőszoba? – lépett utazótáskájukhoz, és kivette pizsamáját.

-          Kimész innen, és a harmadik ajtó balra – mutatta az irányt.

-          Rendben, mindjárt jövök – hagyta el a szobát. Amint becsukódott az ajtó, levágódott az ágyra és nagyot sóhajtott.

-          Hogy én mekkora egy marha vagyok. – simította hátra haját, és hálát adott az égnek, hogy ilyen anyja van, aki ilyen ügyesen elintézte, hogy Lane tényleg megbocsásson neki. Néhány perc múlva visszatért Lane, immár pizsamában aznapi ruháival a kezében.

-          Melyik oldallal vagy megszokva? – kérdezte közömbösen Lane.

-          Nekem nyolc – állt fel az ágyról.

-          Rendben, akkor én jövök az ablakhoz közelebbi oldalra – sóhajtott, és miután letette szennyesét, bebújt az ágyba.

-          Akkor azt hiszem, én is letusolok – vette ő is ki pizsamanadrágját, és elment megfürödni. Mikor visszatért, már Lane aludt, vagy legalábbis úgy tett, mint aki alszik. Tony nem tudta megállapítani, éppen ezért szorosan magához ölelte, hogy nehogy elszökjön megint.

Másnap korán ébredtek mindketten, egyrészt a madárcsicsergés a városhoz képest igen hangos volt, és mivel este elfelejtették behúzni a sötétítőt, a nap is közvetlen a szemükbe sütött.

-          Hogy az a… - bosszankodott Lane.

-          Mi a baj kicsim? – dörmögte Tony, miközben szorosabbra fogata az ölelését.

-          Miért süt itt erősebben a nap? – kérdezte.

-          Mert sokkal tisztább az ég – felelte, és felnézett a nőre.

-          Miért nézel így rám? – kérdezte Lane, mikor észrevette Tony vizslató tekintetét.

-          Csak a karomban lévő angyalt csodálom – mosolygott, és megcsókolta. Lane agya ellenkezni akart, de nem volt hozzá elég ereje, és a legmélyén vágyott az érintésre.

-          Régen mondták már a szemembe, hogy madárnak néznek – élénkült fel Lane a csók után, ujjával megérintette Tony orrát.

-          Megölöm, aki meg meri tenni – fogadkozott.

-          Éppen tegnap mondtad, hogy téged nem tudnálak semmivel rávenni az öngyilkosságra – nevetett, mire Tony ismét megcsókolta, miközben kezei önálló életre keltek, és Lane pizsama fölsője alá tévedtek. Most Lane nem tiltakozott, de az idillt kopogás zavarta meg.

-          Igen – szólt ki Tony.

-          Reggeli hétalvók, gyertek, mert még kihűl – nyitott be Catlin.

-          Rendben, mindjárt megyünk – és igyekezett kimászni az ágyból persze, ahogy Tony karjai engedték. – Hé, én éhes vagyok – duzzogott Lane.

-          Én is, de én, viszont rád éhezem – húzta le magához, és csókolta meg.

-          Na jó gyerekek, akkor majd gyertek! – ment ki, kicsit zavarban Catlin.

-          Tony erre most nincs energiám – kerekedett végül felül esze, és kiszakította magát az ölelő karok közül.

-          Gonosz vagy kicsim – duzzogott, majd ő is kimászott az ágyból, és a szekrényéhez lépett, ahonnan egy farmert és egy inget vett ki.

-          Tudom, de te mondtad, hogy így is kellek neked – felelte Lane, és egy csókot nyomott vőlegénye ajkaira.

-          Nem kell mindent szó szerint venni – és befejezték az öltözést. Együtt léptek ki a szobából, és tartottak az étkezőhöz. Út közben Matt is csatlakozott hozzájuk, aki igen csak nagyokat ásított.

-          Mint egy halom csipás macska – mérte végig őket Joseph.

-          Nagyon vicces – morogta Tony.

-          Kaphatnék egy kávét? – hagyta figyelmen kívül apát és fiát Lane.

-          Tessék – nyújtotta oda a kancsót Catlin, miközben rosszallóan nézett fiaira.

-          Köszönöm – vette el, majd öntött magának. Az első korty után rögtön felébred, még soha nem ivott még ilyen finom és erős kávét.

-          Milyen terveitek vannak az esküvővel kapcsolatban? – kérdezte az idősebbik Mrs. Stagdel.

-          Felvetődött, hogy itt vidéken tartanánk – kezdett bele Tony.

-          És milyen vallású szertartást akartok majd? – kérdezte Joseph.

-          Ezt még nem beszéltük meg – nézett menyasszonyára.

-          Szerintem maradunk csak a polgári szertartásnál – vélekedett Lane.

-          Nem vagy megkeresztelkedve? – kérdezte anyósa.

-          De megvagyok, és a vizsgát is letettem, ami szerint az egyház elfogad, de én az őszinteség híve vagyok, és nem hiszek egyik vallásban sem. Ezért nem tartom jónak, ha egyházi szertartás keretében házasodunk össze – magyarázta.

-          Rendben, akkor csak polgári esküvőnk lesz – fogta meg a kezét.

-          De azért remélem a ruhád fehér lesz – fejezte ki e miatti aggodalmát Catlin.

-          Persze – sietett a válasszal.

-          Rendben – lélegzett fel.

-          Ha van kedve, akkor majd segíthetne a ruha kiválasztásában – ajánlotta fel Lane.

-          Az nagyszerű lenne – illetődött meg.

-          Rendben, akkor majd előtte való héten telefonálok, hogy pontosan mikor is mennénk – mosolygott kedvesen, és mindeközben végig tartotta a szemkontaktust. Catlint teljesen meghatotta a dolog, hiszen neki nincsen lánya, csak fiai, akik körül nem tud segédkezni.

-          Jó, de most egyetek, majd reggeli után körbejárjuk a birtokot, és meglátjátok, hogy mit is akartok pontosan – törte meg az idillt Joseph.

-          Tényleg itt meddig tart egy házassági engedély kiadása a városban? – kérdezte Tony hirtelen.

-          Nem tudom pontosan, de New Yorkban biztos hamarabb kiadják, és vannak elegánsabb helyek is – jegyezte meg Catlin.

-          Igazából még nincs olyan sok ötlet, először idejöttünk – vallotta be Tony.

-          Aha értem, de szerintem nézzetek szét otthon, mert ott biztos sokkal több a lehetőség! – javasolta Joseph.

-          Rendben – egyeztek bele.

-          Most már tényleg együnk, mert lassan kezd idegesíteni ez az esküvő gondolata! – szólalt meg hosszú idő után Matt is.

-          Igaza van, és tényleg szeretném megnézni a birtokot is – helyeselt Lane, miközben szedett magának a rántottából. Végül megreggeliztek, és Joseph vezette körbe őket, amíg felesége a konyhába szorgoskodott, mivel Tony kikötötte, hogy ebéd után indulnak vissza a városba.

-          Ez egyszerűen gyönyörű – ámuldozott Lane, miközben a tájat figyelte.

-          Bizony az – helyeselt büszkén Joseph. – És mind Tony érdeme, ha ő nincs soha nem tudtunk volna vidékre költözni Cattel.

-          Igazán rendes tőled, eltüntetted a szüleidet a környékről is. Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy szégyelled őket – gúnyolódott Lane.

-          Ne kezd ez Laney, mert nem állok jót magamért! – ölelte át, húzta szorosan magához.

-          Felhúzod magad, ez nem szép tőled – mosolygott Lane, de azért távol tartotta magát a férfitól. Tony most nem erőltette az érintkezést, és elengedte. Hamarosan visszamentek a házba, ahol már illatoztak a jobbnál jobb fogások.

-          Mennyei illatok – jegyezte meg Tony.

-          És jól is néz ki – jegyezte meg Lane, miközben helyet foglaltak az asztalnál.

-          Végre, hogy méltóztattatok bejönni – morogta Matt.

-          Nyugi az idegesség árt a szépségnek, hoppá, neked már mindegy – nevetett Lane.

-          Kezdem, visszasírni a mosolyszünetes időket – morogta a fiú.

-          Vond vissza, vagy több füled lesz, mint fogad! – fenyegette meg.

-          Nem félek tőled Lane – sziszegte.

-          Pedig igazán tarthatnál, rád uszítom a Berta nénikémet, hogy Andrea körül legyeskedsz – hajolt közelebb, és komikusan kidüllesztette a szemeit.

-          Hé, hé. Ki az az Andrea? – kérdezte Catlin.

-          Csak egy nagyon kedves ismerősöm az egyetemről, akit Lane személyesen is ismer? – ment át a feje vörösbe.

-          Még szép, hogy ismerem, hiszen az unokahúgom – vágta be Lane. Matt kezdett egyre pipább lenni a nő viselkedése miatt.

-          Még soha nem meséltél róla – jegyezte meg anyja.

-          Mert nem volt miről, Lane csak egy aggodalmas nagynénit akar a nyakamba varrni, aki félti az unokahúgát, hogy olyan elvetemült lesz, mint az unokanővére – mondott egy kegyes hazugságot.

-          Na mindegy, hazudj csak, ha így jobban érzed magad! – hagyta rá a dolgot, és inkább az evéssel foglalkozott.

-          Kicsim hagyd már abba! – szólt rá Tony.

-          El sem kezdtem – védekezett, és egy ártatlan pillantást küldött vőlegénye felé.

-          Ne nézz így rám, mert időben el szeretnék indulni – fordította el a fejét, és csendben folytatták az étkezést.

Tony ígéretéhez híven ebéd után indultak is vissza a városba, az ülésrend marad a régi, mivel Lane így látta jónak. Késő délután értek a gép hangárjához, ahol már Phil várta őket.

-          Ideje volt már ideérnetek – fogadta őket némiképp mogorván.

-          Úgy beszélsz, mint aki nem ismeri anyánkat – válaszolta Tony.

-          Istenem, megtanulhatnátok már, neki nemet mondani – csóválta a fejét, miközben elvette Lane-től a csomagját.

-          Felejtsd el, túl gyávák hozzá – legyintett a nő.

-          Hé nem zavar, hogy itt vagyunk? – kérdezte Matt.

-          Phil hallottál valamit? – kötekedett.

-          Elég lesz mára! – szólt rá Tony, és megcsókolta menyasszonyát.

-          Na jó – mosolygott Lane a csók után.

-          Gyerekek majd otthon folytatjátok! Phil el tudnál vinni az egyetemig? – fordult a testőrhöz Matt.

-          Ennyire hiányozna Andrea? – szemtelenkedett Lane.

-          Nem hallgatnál el? – kérdezte fáradtan.

-          Eltaláltad – nevetett.

-          Tony, igazán megfegyelmezhetnéd a menyasszonyodat! – kérte fivérét, aki valamilyen komoly témáról beszélgetett Phillel.

-          Maradjatok már nyugton! – szólt rájuk.

-          Azt hiszem, nem kellene gyerekként kezelned, ha tényleg el akarsz venni – mondta Lane és beült a kocsiba.

-          Ez biztos? – kérdezte Tony testőrét.

-          Igen – bólintott.

-          Mindegy, akkor előrébb kell hoznunk a hatalom átvételt a HPG-nél – sóhajtott, és intett testvérének, hogy indulnak.

-          Végre – könnyebbült meg, és beül testvére után.

Phil indított, és először az egyetem felé vette az irányt, ahol kirakták Mattet. Miután érzékenynek nem mondható búcsút vettek. Miután újra útnak indultak Tony vadul csapott le Lane ajkaira, mint szomjazó a vizes kulacsra.

-          Várj míg haza érünk! – szólt rá Lane, amíg Tony elvált tőle levegőt venni.

-          Rendben, akkor addig beszéljünk meg valamit. Joe Adens sorozatosan hívogatta a mobilom a hétvégén, mivel a héten nem mentél be.

-          Áh igen, úgy látszik nem csak téged zavart, hogy meglátogattam Berta nénit – hajtotta szomorúan vállára a fejét.

-          Nincs kedved, ezentúl a rendes helyed betölteni? – érdeklődött.

-          Hogy érted ezt, pontosan? – emelte fel a fejét, hogy lássa a férfi arcát.

-          Megkapod tőlem most a nászajándékodat – csókolta meg.

-          Huh – sóhajtott nagyot meglepődöttségében.

-          Mi a baj? – ijedt meg Lane reakciójától.

-          Nem tudom, hogy milyen hasonló kaliberű ajándékot adjak neked – vallotta be az igazat.

-          Nekem bőven elég, ha a feleségem leszel végre, és te leszel az ifjabbik Mrs. Stagdel – duruzsolta a fülébe, majd ismét megcsókolta.

-          Nem túl biztató kilátások – jött elő megint a szemtelen énje.

-          Majd mutatok én neked biztató kilátásokat, csak jussunk be a szobánkba! – jelent meg perverz vigyor az arcán.

-          Jaj nekem – nyelt nagyot.

-          Nyugalom, tetszeni fog – csókolta meg, miközben ruhán keresztül a nő mellét simogatta.

-          Nem vagyok biztos benne, hogy igazat mondasz.

-          Nem hazudtam neked soha – állt le a simogatással.

-          Aranyos kis színjátékot adtatok elő anyukáddal tegnap. Komolyan, azt hittem, hogy felpofoz abban a szent pillanatban.

-          Tudod, mekkora erőfeszítésbe került, hogy ne nevessem el magam, mikor megpróbáltad leállítani anyát? – mosolygott.

-          Na gerle pár, itthon vagyunk. Leállhatnátok a nyáladzással, legalább addig, míg eljuttok a szobátokig! – hallották Phil hangját.

-          De csak a te kedvedért – nevetett Lane, miközben Tony dühös arcát látta.

-          Igazán köszönöm – felelte, miközben befordult a jól ismert villához.

-          Na gyere! – húzta magával Laneyt.

-          Te vagy már türelmetlen – felelte könnyed hangon, de már belül egyáltalán nem volt ilyen felszabadult.

-          Csak meg akarom mutatni, mennyire szeretlek – csókolta meg.

-          Igaz ezt, nem úgy akarod, hogy megint megerőszakolsz? – kérdezte félve.

-          Dehogy foglak bántani – ölelte át.

-          Remélem is – felelte Lane. Tony erre ölbe kapta, és úgy vitte be a házba, fel a lépcsőn, majd be a szobájukba. Közben Alfred megállította őket.

-          Kértek vacsorát? – kérdezte.

-          Mond csak úgy néznek ki, mint akik enni akarnak? – ért be Phil is.

-          Kérdezni csak szabad – morgott az idős férfi.

-          Majd ha kajásak leszünk, akkor jövünk, és eszünk – mondta Lane, miközben Tony nyakába kapaszkodott.

-          Elég nagyok már – helyeselt Phil.

-          Na viszlát, holnap – folytatta útját Tony. Még szerencse, hogy elfordult, így nem láthatta Alfred dühös arcát.

Mikor felértek szobájukhoz, Tony egy pillanatra nem volt hajlandó letenni a karjaiból a nőt, ezért elég ügyetlenül próbált bejutni a szobába. Végül Lane meg könyörült rajta, és ő nyitotta ki az ajtó. Tony egyszerű mozdulattal rúgta be, majd az ágyhoz vitte kedvesét és gyengéden letette. Levette kabátját, és visszatért a nőhöz. Lane megremegett, félt, hogy ismét bántani fogja őt. Tony kedvesen megsimogatta az arcát és a nyakát.

-          Nem kell aggódnod, biztonságban vagy! – hajolt füléhez, és súgta Lane megnyugtatására. Ezután a hívogató ajkakhoz hajolt, és gyengéden megcsókolta. Lane kezdetben nem csókolt vissza, de végül győzött a vágy és Tony csókjai viszonzásra találtak.

-          Ajánlom is – eresztett meg egy kedves mosolyt, és ajkaik újabb csókban egyesült. Közben Tony felületette szerelmét, és kibújtatta farmerkabátjából. Ezután gombról gombra haladva szabadította meg a rajta lévő blúztól. Egy pillanatra megállt, mivel nem kerülhette el a figyelmét a lila folt, ami Lane bal mellén volt.

-          Sajnálom – és apró, gyengéd csókot lehelt a véraláfutásra. Ezután a sérült mellet gondosan kényeztette, míg a mellbimbó meg nem keményedett és nem hallotta Lane jóleső sóhajait. Ezután felbátorodott, és tovább folytatta a nő kényeztetését egész éjjel.

A hajnali órákban járt már az idő, mikor egymás karjaiban érte őket az álom, kielégülten és boldogan. Alig pár óra múlva már Tony ébren is volt, és csodálta a karjaiban tartott szépséget. Hét óra körül járt az idő, mikor megszólalt a férfi által beállított ébresztő. Lane duzzogva nyitotta ki szemeit, és szembe találta magát Tony vágytól izzó tekintetével, és érezte a kutakodó kezeket meztelen bőrén.

-          Hé ne már, nekem be kell mennem a munkahelyemre – ellenkezett Lane.

-          Majd együtt bemegyünk tizenegyre, Phil akkora beszélt meg vele találkozót – csókolta meg.

-          Ez nagyot fog robbanni – vigyorgott Lane, miután elváltak egymástól.

-          Benne vagy egy kis reggeli testmozgásban? – kérdezte, miközben kezeivel már Lane combját simogatta.

-          Hm. Miért ne? – ment bele a játékba, így fél tízkor másztak ki az ágyból.

Lane elment tusolni, ahová Tony is követte volna szívesen, de nem engedték neki. Végül ő is belátta, hogy nem a legalkalmasabb pillanat, a közös zuhanyra. Lane rekordidő alatt végzett a fürdőben, és hétköznapi stílusának megfelelően öltözött fel, miközben Tony is végzett a fürdéssel.

-          Hé, így kell megjelennie a legnagyobb gazdasági és politikai lap tulajdonosnőjének? – kérte számon.

-          Igen, ha azt akarjuk, hogy nagyot robbanjon a hír – csókolta meg. – Na siess, mert még enni is akarok.

-          Igyekszem – és ő is hétköznapi ruhájának megfelelően öltözött fel, vagyis öltöny, nyakkendő. Együtt mentek le az ebédlőben, ahol már várta őket a régen kihűlt reggeli.

-          Máskor hagyjuk ki, a reggeli testmozgást – torzult el Lane arca a hideg kávétól.

-          Na azt nem – ellenkezett Tony.

-          Ezt még alaposabban megbeszélgetjük – hagyta a dolgot.

-          Szívem ideje lesz indulni – ivott egy pohár narancslevet.

-          Na jó de a megbeszélés után jössz nekem egy finom ebéddel! – állt fel Lane, és követte a garázsba a férfit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.