Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első hét

2009.09.19

-          Phil haza vitte – válaszolt, majd most tényleg megcsókolta.

-          Na rendben, akkor menjünk mi is! – indított Lane.

-          Menjünk az otthonunkba – tette a nő combjára a kezét.

-          Nem oda – morogta Lane, miközben kitolatott a parkolóhelyéről.

-          Nekem nyolc, bár ma azt mondtad, hogy nem akarsz menni sehova – nem értette a dolgot.

-          A te otthonod, nem az enyém – felelte keményen.

-          De én azt szeretném, ha a tiéd is lenne – ellenkezett.

-          Azért viszont sokat kellesz pedáloznod – vetette bele magát a városi forgalomba. Egész úton ezután nem esett sok szó köztük, Tonyt bántották Lane szavai, a nő pedig nem akart hazudni, sem áltatni a másiknak. Miután begördült a kapun, és beállt a garázsban lerótták a tisztelet köröket.

-          Mit fogsz csinálni a további délután? – kérdezte Tony.

-          Szerintem végignézem az összes szobát, és kiválasztom, hogy pontosan melyiket is szeretném, majd berendezkedem az új lakóhelyemre – adott kimerítő választ.

-          Rendben, de ha gondolod, akkor nyugodtan pakolhatsz az én szobámba is – mondta, miközben mélyen a nő szemébe nézett.

-          Tudom, hogy tetszene, de megállapodtunk benne, hogy egyelőre nem – felelte szigorúan.

-          Tudom, csak reménykedtem benne, hogy közben meggondoltad magad – vette visszább a kezét.

-          Miért kellett volna?

-          A reggeli események után, az én fejemben megfordult… - harapta el a mondatot.

-          Az egy ritka alkalom volt, amire nem igazán számíthatsz.

-          Mégis hogy érted ezt?

-          Nem szándékozom úgy kiakadni, hogy úgy rád vessem magam – vágta a fejéhez.

-          Ha nekem van hasonló problémám? – jelent meg egy gúnyos vigyor az arcán.

-          Nem tudhatok mindent, előre – és kiszállt az autóból.

-          Ez nem válasz a kérdésre – ment utána.

-          De igen – nem foglalkozott annyira vele, de mosolygott közben.

-          Majd beszéld meg Mandyvel, hogy mit ennél vacsorára! – ment utána.

-          Rendben – majd belépett szobájába. Aznap délután végigjárta az összes szobát Alfred társaságában, de egyik sem nyerte el igazán a tetszését. Végül úgy döntött, hogy marad abban a szobában ahová Phillel pakoltak.

Vacsora közben nem esett sok szó közöttük. Lane így akarta büntetni a férfit, mert elrángatta a kávézóból. Tony érezte, hogy nem éppen cselekedett helyesen, és a mai nap eseményeit meg kell emésztenie. Étkezés után, Lane a nappaliban olvasott egy könyvet, tipikusan egy kaszabolós horror regényt, Tony figyelte, miközben úgy tett, mint aki dolgozik. Kilenckor Lane felállt a férfihoz lépett, és megcsókolta. Tony odaadóan viszonozta, amíg Lane el nem húzódott tőle.

-          Jó éjt – búcsúzott tőle.

-          Hé, mi volt ez? – háborodott fel.

-          Az aminek tűnt, jó éjt csók – mondta fáradtan.

-          Még korán van, ne mond, hogy te ilyenkor már alszol! – nézett az órájára.

-          De azt mondom, és ha nem haragszol megyek és pihenek, mert holnap dolgoznom kell. Tudom, hogy te vagy a lap tulajdonosa, de egyelőre nem áll szándékomban megszakítani az eddigi rutinomat – és otthagyta a még mindig tátogó férfit.

Mikor belépett szobájába, hidegnek és idegennek találta. Szép volt, és egy bizonyos szintig tetszett is neki, csupán úgy érezte nem illik oda. Előkereste pizsamáját, majd elment fürödni. Miután rendesen felmelegedett a meleg víztől, megtörölközött és belebújt alvó alkalmatosságába. Miután bebújt az ágyba, fázni kezdett és inkább felvett egy cipzáros melegítő felsőt. Nagy sokára elnyomta az álom, de egész éjszaka rosszul aludt.

Tony még sokáig volt ébren, mindig beérte pár órás alvással. Most ha nagyon akart volna, akkor sem tudott volna pihenni, mert még mindig érezte kedvese csókjának az ízét. Éjféltájban úgy döntött, hogy ő is nyugovóra tér, miután lefeküdt egyszerűen nem jött álom a szemére. Idegesítette, hogy ott van szerelme a szomszédos szobában, és ő nem érhet hozzá. Gondolt egyet, felvette papucsát és óvatosan átsettenkedett a szomszéd szobába, ahol a nő békésen szuszogva aludt. Leült az ágy mellé, és figyelte ahogy Lane alszik. Már nyúlt oda, hogy megsimogatja az arcát, de félúton elvetette a gondolatot, mert még felébreszti. Egy órát keresztül üldögélt így, mire eléggé elálmosodott.

Felállt, és visszaosont a saját szobájába, de mikor bezárta az ajtó, a zár kattanására Lane felriadt. Ijedten pillantott szét az idegen szobában, beletelt jó néhány percbe mire eszébe jutott, hogy hol van és miért. Nagyot sóhajtva zuhant vissza ágyába, és a plafont bámulta.

-          Mit csinálok én? Egyáltalán mikor ment el így az eszem? – kérdezte fennhangon.

Nem sokáig töprengett ezen, hanem visszaaludt, és legközelebb már csak reggel kelt fel. Miután kimászott az ágyból felöltözött, és lement az ebédlőbe, ahol Tony már javában fogyasztotta a friss reggelijét.

-          Jó reggelt – köszönt kedvesen, hangján nem lehetett felfedezni az éjjeli ébrenlétet.

-          Neked is – ásított nagyot.

-          Nem aludtál jól? – kérdezte aggódva.

-          Kicsit szokatlan az ágy – legyintett, miközben leült a férfi mellé, és egy nagy adag kávét öntött magának.

-          Ma együtt ebédelünk? – érdeklődött Tony.

-          Fogalmam sincs. Attól függ, hogy a főnök ma milyen cikket var a nyakamba – hárított.

-          Értem – vont visszavonulót. Reggeli közben nem igazán esett túl sok szó közöttük.

A nap nem zajlott valami izgalmasan, délben sem találkoztak. Mindketten a munkába temetkeztek, nem igazán kommunikáltak a külvilággal. Bár Tonynak nem kellett dolgoznia vasárnap lévén, mégis otthoni irodájában a munkába temetkezett, vagyis temetkezett volna, ha nem Lane körül forognak a gondolatai, ahogy előző nap abban a szobában olyan szenvedélyesen szeretkeztek.

Késő délután volt, mikor Lane hazaért. Egy apró csókkal üdvözölte a férfit, majd visszavonult szobájába. Vacsorázni jött csak ki, ahol megint nem esett túl sok szó közöttük. Az evés végeztével Lane elment lefeküdni, de megint nem tudott aludni. Az éjszaka közepén Tony megint besettenkedett a szobába, ahol most Lane nem aludt. Feszülten várta, hogy mit akarhat a férfi. A sötét sziluettből láthatta, hogy leült az ágy mellé, és őt figyeli. Nem csinál semmit, csak nézi őt. Ettől az egésztől zavarba jött, és elfordult a figyelő tekintett elől. Egy óra múlva megkönnyebbülve sóhajtott fel, mikor Tony elhagyta a szobát, de mégis valami hiányérzete támadt, ekkor vette észre, hogy ismét fázik.

Reggel mindketten nyúzottan ültek a reggeliző asztalnál, és kortyolgatták kávéjukat. Kezdett az egész úgy kinézni, mint valami reggeli rutin, amit már tíz éve ugyanúgy csinálnak. A garázsban egy futó csókot válva búcsúztak el egymástól. Mindkettő egész nap szótlan volt, és igazából nem is a munka mellett forogtak a gondolataik. Lane egész nap éjjeli látogatóján töprengett, hogy a férfi nem közeledett hozzá, csak nézte őt.

-          Hol jársz? – lépett oda hozzá Mary.

-          Csak a vőlegényemen gondolkozom – felelte.

-          Miért? – lepődött meg az őszinte válaszon.

-          Azt hiszem némileg kellemesen csalódtam benne – pirult bele.

-          Mesélj csak! – ült le mellé.

-          Tudod, tegnap nem tudtam aludni, mert az ő lakásán voltunk. És éjszaka meglátogatott titokban, mert azt hitte, hogy alszom. Az ágyam mellett ült a földön és nagyon sokáig nézett. Azt hiszem, ő többet szeretne az érdekházasságnál – sóhajtott nagyot.

-          Szóval kezd egyre jobban megtetszeni – vonta le a következtetést.

-          Lehet – pirult el. Ekkor azonban Mr. Adens megzavarta a barátnői idillt.

-          Mealorie mi közöd van neked a MIC-hez? – kérdezte.

-          Csak annyi, hogy van benne egy bizonyos tulajdonosi százalékom. Mielőtt bármit is mondana, nem! – felelte fenyegetően.

-          Pedig rád gondoltam, hogy riportot csinálj Michael Mealorie-vel – bólogatott serényen.

-          Őt még jobban utálom, mint Stagdelt – lett dühösebb.

-          Ahhoz képest, eléggé elviseled, hogy tőle kapod a fizetésedet – tette csípőre a kezét.

-          Apámat és a családom többi tagját egyenesen gyűlölöm – törte el a kezében tartott ceruzát.

-          Vele kellesz interjút csinálnod! – kötötte az ebet a karóhoz.

-          Nem vagyok rá hajlandó.

-          Ez az utolsó szavad? – vigyorgott elégedetten.

-          Nem fogom meggondolni magam – állt fel asztalától.

-          Akkor, ki vagy rúgva – tárta szét a karját, miközben kajánul vigyorgott. Lane-nek nem kellett kétszer mondani, kipakolta íróasztala fiókjait, és már ment is a parkolóba Tony kocsijához. Beült, és elővette mobilját, és tárcsázta vőlegényét.

-          Igen kedvesem – vette fel.

-          Tőled van a megbízás? – kérdezte köszönés helyett.

-          Milyen megbízás? – nem értette a dolgot.

-          Hát az, amelyik szerint apámmal kellene interjút készítenem – kérdezte dühösen.

-          Dehogy is, nem küldenélek olyan környezetbe, ahol gyűlölnek téged – védekezett.

-          Akkor a főszerkesztő magától adta volna a megbízást? – kérdezte.

-          Én nem beszéltem vele szombat óta.

-          Értem – sóhajtott nagyot.

-          Figyelj kicsim! Nekem még van egy megbeszélésem, amit nem mondhatok le, de utána repülök hozzád. Legkésőbb két óra múlva otthon vagyok, és megbeszéljük – nyugtatta.

-          Majd nálad várlak, a szobámban leszek – ígérte.

-          Rendben – egyezett bele.

Lane hazament, és nem szólva a személyzethez felment a szobájába. Ott levetette magát az ágyra, és zokogott. Szerette munkáját, annak ellenére, hogy nem jött ki jól a munkatársak zömével. Mire Tony hazaért már kissé megnyugodott, csak dagadt szemei árulkodtak, arról hogy nemrégiben sírt.

-          Jól vagy? – rontott be, és ölelte magához. Lane szorosan bújt a férfihoz, aki vigasztalóan simogatta a hátát.

-          Nem, nem vagyok – mondta rekedten.

-          Holnap számon kérem rajta az egészet – ígérte.

-          Rendben – szipogott.

-          Még nem dőlt össze a világ abból, hogy valaki nem vállalt el egy cikket, és összekapott a főnökével – mosolygott rá.

-          Ez igaz, de engem, ezért most ki is rúgtak – eredtek el ismét könnyei.

-          MICSODA? – háborodott fel Tony.

-          Ahogy nézel – dörzsölte meg a szemét.

-          Nem kell aggódnod, holnap visszakapod az állásod, és ezért meglakol az a dagadt patkány – próbált nyugalmat erőltetni a hangjára.

-          Ez is a rohadt apám miatt van. De most őszintén, tényleg semmi közöd a megbízáshoz? – nézett a férfi szemébe.

-          Esküszöm Lane, hogy eszembe sincs annak a nyomorult közelébe küldeni téged, hiszen szeretlek – tartotta a szemkontaktust.

-          Rendben, hiszek neked – ölelte meg a férfit.

-          Most azonnal felhívjuk a főszerkesztőt – fogta meg a kezét, és lehúzta az irodába. Tárcsázta a számot és kihangosította.

-          Igen tessék, Joe Adens – vette fel a telefont.

-          Jó napot én, pedig Antony Stagdel – mutatkozott be.

-          Üdvözlöm uram, miben lehetek segítségére? – kérdezte készségesen.

-          A tudomásomra jutott, hogy a mai nap folyamán elbocsátotta Lane Mealorie-t, mert az nem volt hajlandó az apjával interjút készíteni – tért a lényegre.

-          Igen, tudja már így is sok volt a számláján – illetődött meg.

-          Nem érdekel, egy ilyen pitiáner ügy miatt kirúgni a legjobb emberét ez sok – emelte fel a hangját.

-          De uram, ön nem ismeri úgy, mint én… - próbált tiltakozni.

-          Maga csak beképzeli, mikor az üzlettársaim és a barátaim megtudták, hogy a birtokomba került az újság, mindegyikük vele akart találkozni, hogy kifejezzék, mennyire tetszik a stílusa – mondta el egy szuszra.

-          Azonnal előkerítem, és visszaveszem – esküdözött.

-          Arra nincs szükség, én már megtettem – csillapodott a hangja.

-          Óh hát akkor tőle személyesen tudja a dolgot – eszmélt az igazságra.

-          Igen, és nagyon nem örültem a pofonnak, amit lekevert azért mert azt hitte, hogy tőlem van ez a felháborító megbízás – füllentett egy keveset.

-          Vonja le a fizetéséből! – tanácsolta.

-          Nem, a maga fizetéséből fogom levonni Joe – húzta gúnyos mosolyra a száját.

-          De miért?

-          Mert a legjobb emberemet küldte volna esküdt ellenségemhez – indokolta meg, majd kinyomta a hívást.

-          Pofon? – kérdezte átszellemült arccal Lane.

-          Most nem mondhattam el neki, hogy a zakómat áztattad el a könnyeiddel – állt fel és ölelte meg a falhoz támaszkodó nőt.

-          Köszönöm – mondta halkan, miközben viszonozta az ölelést.

-          Szívesen, de tudod, hogy hálálhatnád meg igazán? – kérdezte.

-          Hogy? – kérdezte rosszat sejtve.

-          Napjában többször adhatnál nekem egy-egy csókot – hagyta abba az ölelést, és szenvedélyesen megcsókolta. Lane egy pár pillanatig hezitált, majd partnere nyakát átölelve odaadóan viszonozta a csókot.

-          Akkor gondolom a munkahelyeden is meg kellene, hogy látogassalak – kérdezte kacéran, miután elváltak ajkaik.

-          Nem, csupán itthon gondoltam – válaszolt komolyan, és ismét megcsókolta. Lane megnyugodva tapasztalta a tényt, hogy partnere kezei végig a hátán maradtak, nem indultak kalandozni sehova, főleg nem a ruhája alá.

-          Mozduljunk ki ma este! – javasolta Lane.

-          Mégis mire gondoltál? – érdeklődött.

-          Menjünk moziba, hátha vetítenek valami jó filmet – javasolta.

-          És mikor is mennél pontosan?

-          Mondjuk vacsora után, valami jó horror filmet szívesen megnéznék, vagy mindegy csak lényeg, hogy ne valami szirupos romantikus film legyen. – fejtette ki a véleményét.

-          Akkor nézzünk valami vígjátékot, mert engem azoktól a vérengzős filmektől kiráz a hideg – ment bele a dologba.

-          Rendben akkor korán ejtsük meg a vacsorát, és utána mehetünk is. Nézzünk szét a neten, hogy hol mit vetítenek! – javasolta.

-          Így jó lesz. Ahogy hallom te tapasztaltabb vagy ebben a témában, én megyek szólok Mandynek az előrébb hozott vacsoráról, te addig keress rá a dolgokra! – adott egy futó csókot, majd otthagyta szerelmét.

Az este további részében nem történt semmi említésre méltó, mindketten megfürödtek és átöltöztek, majd megvacsoráztak. Lane kinézett a világhálón egy paródiát, amire le is foglalta a jegyeket az egyik legmodernebb moziba. Ezután közösen Tony szokásos autójával indultak New York legmutatósabb plázájába. Ott átvették a jegyeket, és vettek némi rágcsálnivalót majd beültek a filmre. Mivel hétfő este volt, és a filmet is már egy hónapja vetítették, rajtuk kívül nem volt senki a terembe.

Nagyokat nevetve élvezték a filmet, hiszen egyedül voltak a teremben. Mikor véget ért a mozi kézen fogva hagyták el a termet. Még elég sokan lézengtek a bevásárló központba, de nem törődtek azzal, hogy megláthatják őket. Tony amúgy is sportosan öltözött fel, ahogy menyasszonya is, üzlettársai pedig befolyásos családos emberek. Lane baráti köre sem igazán fordult meg ilyen helyen, mert túl drága volt számukra. Azért mégis akadt valaki, aki megismerte a nőt.

-          LAOM! – kiabálta. Mindketten odakapták a fejüket, és egy tizennyolc év körüli srác szalad feléjük.

-          Segíthetek valamiben? – kérdezte Lane.

-          Igen, először is adnál egy autogramot? – nyújtotta oda noteszét.

-          Kinek lesz? – vette el a füzetét.

-          Scottnak. Scott Richards – felelte.

-          Rendben – körmölte oda a szöveget a füzetbe.

-          Mikor és hol lépsz fel legközelebb? – érdeklődött.

-          Tessék – adta vissza a noteszt. – Még nem tudom, mert még a Caribiben nem kértek fel, a Kazánba meg összevesztem a tulajjal – mosolygott.

-          Tudnál adni egy számot, mert az az igazság, hogy hamarosan lesz a születésnapon, és valamelyik helyet kibérelném, és téged szeretnélek, hogy szolgáltasd a zenét – pirult bele.

-          Nos Scott, ez még a jövő zenéje. Még nem tudok semmi biztosat, ígérni és az a helyzet, hogy nem szívesen adom meg ilyen bizonytalan megbízásokhoz a számom, de ha mégis kibérelnél egy ilyen discot, akkor általában ott a tulajoknak megvan a számom és ők, majd utolérnek – mosolygott rá biztatóan.

-          Ő ki? – mutatott a férfira, és ekkor vette észre, hogy fogják egymás kezét.

-          A pasim – felelte gondolkozás nélkül.

-          És komoly a dolog? – jött kissé zavarba.

-          Eléggé – mutatta fel bal kezét.

-          Értem – pirult el. – Akkor én megyek is, sziasztok. Örültem, hogy találkoztunk – integetett, és otthagyta a párt.

-          Úgy látszik, hogy nem csak újságíróként vagy sikeres – haladtak a kijárat felé.

-          Én mondtam, hogy mixelgetek is – mosolygott Lane, miközben kiléptek a plázából. Közben a gyerek visszatért társaihoz, és büszkén mutogatta az aláírását, amit kapott a nőtől.

-          Nekem valahonnan a hapsi is ismerős – mondta egy lány.

-          És mégis honnan? – háborodott fel Scott.

-          Nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy láttam már valahol.

-          Szerintem nem láthattad, ilyen tag nem fordul meg olyan helyeken, ahol mi – ellenkezett Scott.

-          Jó tudom, de akkor is ismerős a képe – erősködött a lány.

-          Hagyjátok már, inkább kérje ki valaki a következő kört! – állította le a vitázókat egy srác a baráti körből.

Közben Lane és Tony szótlanul igyekeztek az autójuk felé, majd ahogy csak lehetett hazasiettek. Otthon, miután felsétáltak a lépcsőn. Lane a férfihoz fordult.

-          Nos akkor jó éjszakát neked – emelte a férfira szép tekintetét.

-          Neked is – és egy búcsúcsókot lehelt a nő ajkaira.

-          Akkor szia – lépett be a szobájába Lane.

-          Szia – nézett a nő után, majd ő is visszavonult saját szobájába.

Lane letusolt, majd szokásos pizsamájában bebújt az ágyba. Valahogy még idegenebbnek hatott a szoba, még inkább fázott. Ahogy csak tudott összekuporodott az ágyon, és hideg ujjaira rálehelt. Még mindig érezte Tony csókját a száján, és hirtelen ötlettől vezérelve megragadta párnáját, és átcsoszogott a szomszéd szobához. Az ajtóban megállt egy percre, és hezitált, majd mikor elég bátorságot gyűjtött, bekopogott. Egy megilletődött „szabad” kiáltást hallott bentről, így hát benyitott.

Tony az ágyán ült, és notebookján olvasott valamit. Értetlenül nézett a párnájával belépő nőre, aki félénken zárta be maga után az ajtót.

-          Valami baj van Lane? – kérdezte.

-          Igen nagyon fázom abban a szobában, és így nem tudok aludni – mondta álmosan.

-          Hiszen nyár van, éjszakánként meg lehet főni – mosolygott.

-          Tudom, de ha valami idegen számomra, akkor általában fázom, vagy ha magányos vagyok – ölelte meg párnáját.

-          Értem – bólintott.

-          Szóval melletted aludhatok ma éjszaka? – kérdezte halkan.

-          Persze, ezt kérdezned sem kellett volna – mosolygott rá charme-osan.

-          Rendben – viszonozta a mosolyt, de sokkal visszafogottabban. Lane zavart mozdulatokkal lépett az ágyhoz, és bújt be a férfi mellé, és a monitorra nézett.

-          Mivel foglalatoskodsz? – érdeklődött.

-          Csak átnézem, a holnapi megbeszéléseim témáit, mert nem akarok semmi meglepetést, sem hogy valamelyik üzlettársam átverjen.

-          Értem. Ha téged nem zavar, akkor én azt hiszem, alszok – fordult el a férfitól. Örült, hogy itt már nem didereg, valahogy megnyugvással töltötte el Tony jelenléte. Egy tíz perc múlva lekapcsolódott a villany, és egy kart érzett a derekára kulcsolódni.

-          Szép álmokat kedvesem – súgta Lane fülébe, majd megcsókolta a nyakát. Lane megfordult, és válaszul csak megcsókolta a férfit a beszűrődő holdfényben, és szorosan hozzábújt. Így aludtak egész éjszaka.

Másnap, szokás szerint Tony ébred hamarabb, és mosolyogva figyelte a karjaiban békésen szuszogó nőt. Olyan békésen aludt, hogy nem volt kedve megmozdulni, nehogy felébressze. Lassan Lane is ébredezni kezdett, most nem hökkent meg, mikor kinyitotta gyönyörű zöld szemeit, csak fáradtan mosolyra húzta a száját. Tony nem bírt magával, és megcsókolta kedvesét.

-          Jó reggelt – köszönt a férfi miután szétváltak ajkaik.

-          Neked is – nyújtózott nagyot.

-          Jó aludtál? – kérdezte kedvesen.

-          Mint a tej – ásított nagyot. – Amúgy mennyi az idő? – keresett szemével egy órát.

-          Fél hét, de nyugi meg van engedve, hogy elkéss – csókolta meg ismét.

-          Nem tudom, hogy mit szól majd hozzá a főszerkesztő – simogatta meg a férfi borostás arcát.

-          Csütörtökre vegyünk ki szabadnapot, vagy várj csak ma kettőtől szabad vagyok. – mondta el javaslatait.

-          Majd még meglátjuk!

-          Nincs kedved reggeli előtt egy kis testmozgáshoz? – kérdezte egy vigyor kíséretében.

-          Még várjunk vele! – javasolta.

-          Ahogy gondolod – adott futó csókot a nő szájára, és kikelt az ágyból.

-          Azt hiszem, én is megyek, felöltözöm – bújt ki a takaró alól.

-          Ma este is nálam alszol? – kérdezte, miközben Lane nyitotta az ajtót.

-          Nem– ekkor Tonyban egy világ tört össze. – Mert ma este te alszol nálam – mosolygott kedvesen, és elhagyta a szobát. Míg átért az egyik ajtótól a másikig, összetalálkozott Phillel, aki egy kaján vigyorral nyugtázta, hogy honnan jött a nő.

-          Jó reggelt – köszönt.

-          Jó reggelt, megmondanád, hogy mi ilyen vicces? – kérdezte mogorván kissé.

-          Semmi – ijedt meg.

-          Akkor sürgősen ki kellene vizsgáltatni egy dilidokival – húzta gúnyos mosolyra a száját, és otthagyta az átvert biztonsági embert, aki elismerően nézte a szomszéd ajtóban eltűnő egyént.

Tony is hallotta a beszélgetést, és mosolyogva nyugtázta a nő humorát. A reggeli elég vidám hangulatban telt, főleg hogy Lane sokkal kipihentebb volt, mint általában. Alfred boldogan figyelte a két fiatal idilljét, és szemében könnyek gyűltek az örömtől. Nehogy valaki észrevegye elérzékenyülését, visszasietett szobájába, ahol engedte, hogy könnyeit szabadon lefolyni arcán.

Mikor végeztek a reggelivel, összeszedték holmijukat és kézen fogva indultak el a garázsba, ahol egy csók után mindketten elfoglalták saját autóikat, és elindultak a munkába. Lane-t megrökönyödve fogadták, mivel Sandy el akarta foglalni parkolóhelyét. Éppen berángatta a főszerkesztő irodájába, ahol főnökük közölte, hogy a tulajdonos még tegnap visszavette a laphoz. Mivel több ellensége volt az újságnál, mint barátja ezért egész nap a mérges tekintetek útjában állt. Egyedül Chuck, Mary és egy Sarah nevű lány örült a jelenlétének.

Kettőkor bevitte a főszerkesztő irodájába az elkészült cikket a következő számhoz, és készült elhagyni a szerkesztőséget. Azonban a főnök nem hagyta annyiban a dolgot.

-          Ez nem jó – olvasás nélkül kettétépte a lapot.

-          Ugye, most csak ugrat? – kérdezte mérgesen.

-          Úgy tűnik, irány vissza a munkához és csinálj valami elfogadhatót – próbálta szívatni.

-          Azt már nem, egész nap ezzel a cikkel szenvedtem, és még rá sem nézve széttépte, maga nincs jól összerakva. Vagy tegnap a fiújának nem állt fel? – kérdezte dühösen.

-          Mealorie ez már több a soknál, ki vagy rúgva – próbálta meg ma is.

-          Emlékszik, Stagdel ragaszkodik hozzám, úgyhogy nehezen fog menni. De felőlem nyugodtan megpróbálhatja, csak akkor a maga fizetése fog rövidülni – villogtak vészjóslóan a szemei.

-          Rendben, nyomtass másik példányt a cikkedből – egyezett bele fáradtan.

-          Mindjárt hozom – mérte végig megvetően főnökét, és szemeivel azt sugallta, hogy ezt hamarosan megbánja még. Néhány perc múlva vissza is tért, egy újabb példánnyal az aktuális cikkből.

-          Na én mentem – hagyta el az irodát.

-          Mégis hová? – kérdezte élesen.

-          A vőlegényemmel van találkozóm – felelte. Ekkor a főszerkesztő majdnem leesett a székéről meglepettségében.

-          Hogy a kiddel? – kérdezett vissza.

-          Jól hallotta, na én már itt sem vagyok – azzal elhagyta az irodát, sőt még a szerkesztőséget is, miután megragadta a mellényét. Egyenesen autójához sietett és amint beült indított is Tony villájához. Mikor hazaért már Tony várta a garázsban, és egy szenvedélyes csókot váltottak.

-          Szóval ennyire hiányoztam? – kérdezte, miután szétváltak ajkaik.

-          Szerinted? – és megint mohón megcsókolta.

-          Éhes vagyok – mondta Lane, mikor abbahagyták a levegőhiány miatt.

-          Rendben, gyere harapjunk valamit! – húzta be a házba. Ott már várta őket a frissen gőzölgő ebéd Mandy jóvoltából.

-          Ez jól néz ki – jegyezte meg Lane.

-          Figyelj kicsim Charlie ma hívott, hogy rendez ma egy kis bulit, amin a régi normálisabb iskolatársaink lesznek ott. Tudod, akik nem csípik a tesóidat meg a focicsapatot – mesélte Tony.

-          Valamikor te is a focicsapat tagja voltál, sőt helyettes kapitánya is – kötekedett Lane.

-          De egy év után sportot váltottam, és beálltam az úszócsapatba, hogy figyelhessem egy bizonyos lány testét úszódresszben – hajolt közelebb hozzá, és csókolta meg.

-          Ashley szeplői nem voltak olyan szép látvány – tette az ostobát.

-          Engem a másik vörös hajú lány szépsége nyűgözött le, aki most a gyűrűmet viseli, és hivatalosan a szomszédos szobában alszik éjszakánként – szállt be a játékba.

-          Szóval azt mondod nézzünk el? – érdeklődött.

-          Szerintem, el kellene mennünk – fordította ő is komolyabbra a szót.

-          Rendben, de engem akkoriban nem kedveltek sokan, főleg hogy antimealorie klubról van szó – vakarta meg a fejét.

-          Ha valami gubanc lenne, akkor eljövünk! – ígérte meg.

-          Rendben – bólintott és folytatta az evést. Ebéd után, Tony szobájában telepedtek le, és beszélgettek a régi időkről.

-          Emlékszel még a színdarabra? – kérdezte Tony.

-          Aha, akkor tudták meg a többiek, hogy Isabell ikertestvére vagyok. Persze mert én voltam a szép női főszereplő és sminkkel meg szemüveg nélkül pont egyformán néztünk ki, ja még a hajszín az alapból különbözött.

-          Mekkora pofont kaptam a színfalak mögött, miután ténylegesen megcsókoltalak a színpadon. Két teljes napig volt vonalkódos a képem – mosolygott el az emléken.

-          Azt akkor megérdemelted. Tudod milyen zavaró volt, a rajongótáborod zaklatása az utolsó egy hónapban, mert ők úgy látták, hogy én csókoltalak meg téged – pirult ki kicsit.

-          Milyen is volt az a csók? – jelent meg kaján vigyor az arcán.

-          Én már nem emlékszem – mosolygott a férfira.

-          Akkor ideje lesz megerőltetni az emlékezetedet – szenvedélyesen megcsókolta, és ledöntötte az ágyra.

-          Hé ez nem így volt, nem vízszintes helyzetben voltunk – ellenkezett.

-          Mindegy, most így van – és megint megcsókolta, miközben kezével a nyakát simogatta.

-          Be akarod pótolni a reggel felajánlott testmozgást? – kérdezte mosolyogva.

-          És ha igen? – kérdezett vissza, és másik kezével a nő pólója alá kalandozott, mikor valaki kopogott az ajtón. Gyorsan szétváltak, és felálltak az ágyról, mintha valamiről éppen beszélgettek volna állva.

-          Tessék – kiabálta ki Lane.

-          Bocsánat a zavarásért, de Tony az öcséd most érkezett. Jobbnak láttam, ha én szólok – lépett be Phil, és rögtön belekezdett mondandójába.

-          Áh, Matt – kapott észbe – Nem hiszem, hogy ismered – fordult a nő felé.

-          Nem hallottam, még róla – rázta a fejét.

-          Akkor itt az ideje, hogy megismerd – fogta meg a kezét, és húzta ki a nappaliba.

-          Elődugod végre azt a ronda képedet? – kérdezte egy fiatal férfit, miközben beléptek a nappaliba.

-          Te meg, hogy keveredtél ide, talán erre sodort valami kósza szökőár? – kérdezte szórakozottan Tony.

-          Mondhatjuk úgy is. Ki ez a szépség veled? – mutatott a nőre.

-          Ja igen – mondta Tony. – Öcskös ő itt a menyasszonyom Lane Mealorie. Lane ő itt az öcsém Matt – mutatta be egymásnak a feleket.

-          Menyasszony? – lepődött meg a fiatalabb Stagdel.

-          Igen tudom, hogy elég abszurd – pirult el kicsit Lane.

-          Nem azért mondom, hogy megsértselek, de nem hittem volna, hogy a bátyám még egyszer komoly kapcsolatba keveredik egy nővel, miután az a Bella olyan csúnyán átejtette. Hogy is hívták? – gondolkodott.

-          Isabell Mealorie – felelte Lane.

-          Talán rokonod? – érdeklődött.

-          Ikrek vagyunk – lépett egy lépést hátrább Lane.

-          Micsoda? – nézett felháborodottan testvérére Matt.

-          Nyugodj le! – szólt rá fivére.

-          Eszembe sincs – ellenkezett. – Már rengeteget szívtál a Mealorie család miatt, és most mégis elvennél egyet, hogy a családba kerülj? – dühöngött, majd kirohant a kertbe.

-          Matt! – szólt utána Tony.

-          Hagyd csak, hagy beszéljek vele! – kérte Lane, és egy csókot lehelt a férfi szájára, majd követte a fiatalabbik Stagdelt a kertbe.

Mikor kinyílt a hátsó kijárat Matt izgatottan kapta oda a fejét, csalódottan vette tudomásul, hogy Lane jött utána. Zsebébe nyúlt és egy cigarettás dobozt vett elő, majd rágyújtott. Lane elült mellé, és várt.

-          Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen.

-          Csak beszélni veled. Tudom, hogy nem vagy túl jó véleménnyel rólam a családom miatt, de nem kell izgulnod, még az sem biztos, hogy összeházasodunk a testvéreddel – szólalt meg végre.

-          Ő nem olyan, hogy bizonytalan dolgokra ilyen komolyan kijelentse, hogy a menyasszonya vagy – ellenkezett.

-          Biztos, én nem ismerem annyira. Tudod a gimnáziumban ismerkedtünk meg, ő a nővéremmel járt, menőnek számított, és mivel én az iskola pomponlányának szúrtam a szemét, és teljes szívéből gyűlölt soha nem kerülhettünk jó viszonyba. A testvéred állítja, hogy már akkor járni akart velem, de mivel a kasztok nem nézték volna jó szemmel, hogy egy menő és egy közutálatnak örvendő személy egyáltalán jóban legyenek. A suliban órákon kívül csak az úszóedzéseken és versenyeken találkoztunk. Soha nem értette, hogy miért utál annyira Isabell, mert az eredménytáblára csak a monogramom volt írva, hogy LAOM. Szóval egyszer büntetésből az igazgatónő a drámacsoportba száműzte, aminek én is tagja voltam. Mivel már akkor is jóképű volt, ő lett a férfi főszereplő. A női főszereplővel valami baj történt, és nekem kellett beugranom a helyére – mesélte a történteket, miközben Matt egyre izgatottabban hallgatta az iskolai sztorit.

-          Miért volt ennek jelentősége? – nem értette a dolgot.

-          Mert a testvéred akkor szakított először a nővéremmel. Szóval mikor volt a szereplő lista, az én nevemet nem úgy mondták, hogy LAOM, hanem hogy Lane Mealorie. Persze akkora már mindenki rájött, kisminkelve emberi kifésült hajjal majdnem Isa tökéletes mása voltam. Mivel kiderült a titok a testvéreim a szokottnál is jobban meggyűlöltek az iskola utolsó két hónapjára. A fivéred ekkor kezdett más emberekkel is beszélgetést kezdeményezni, akik más kasztba tartoztak. Arra kérlek, hogy ne a családom alapján próbálj megítélni, mert egyáltalán nem vagyok olyan. Kérdezd meg a bátyádat, hogy nem hitegetem.

-          Hogy érted ezt? – lett kíváncsi.

-          A múlt héten költöztem ide, és megállapodtunk, hogy három hónap próbaidőt adunk magunknak, hogy milyen is lehet együtt. Ha valamelyikünknek valami problémája lenne, akkor nem erőltetjük a házasságot. Eddig még külön szobába is vagyunk berendezkedve – mesélte.

-          De mikor megérkeztem, akkor egy szobából jöttetek ki. – ellenkezett.

-          Igen Phil akkor kissé megzavart minket, de mindegy – pirult bele.

-          Szóval az élvezeteket nem tagadjátok meg magatoktól?

-          Mondhatjuk úgy is, de most te jössz mesélj valamit magadról! – mosolygott rá.

-          Miért kellene? – lepődött meg.

-          Ha valami csoda folytán mégis a sógornőd lennék, akkor szeretnék tudni rólad néhány dolgot. Mondjuk, hogy milyen ember vagy, milyen a viszonyod a testvéreddel, egyáltalán vannak-e még testvéreitek? – sorolta a kérdéseit.

-          Tony nem mesélt semmit?

-          A családjáról semmit, a kezemet is üzleti érdekből kérte meg, hogy bekerülhessen a MIC vezetőségébe, és onnan ártson a családomnak – ismerte be az igazat, Matt éppen kérdezni akart, mikor Tony lépett ki hozzájuk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.