Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kellemes vagy kellemetlen meglepetés?

2009.09.19

Lane teljes épségben megérkezett nagynénje házába, ahol rokonai örömmel fogadták. Berta nagyon örült, hogy ismét láthatja unokahúgát.

-          Laney végre! – szaladt elé, és ölelte át.

-          Én is örülök – viszonozta az ölelést, de hangja erőtlen volt.

-          Mi történt kicsikém? – engedte el, és ekkor látta meg mennyire is bánatosak Lane szemei.

-          Menjünk be, és igyunk egy teát, közben mindent elmondok! – ígérte meg.

-          Rendben – egyezett bele. – Na mesélj! – tette le elé kedvenc bögréjét, miközben ő is helyet foglalt az asztalnál. Lane nagy levegőt vett, és nénikéjének is elmesélte annak a szörnyű éjszaka történetét.

-          Úgy sajnálom kicsikém! – simogatta meg az arcát.

-          Ezért kérem, hogy hagy húzzam meg magam egy ideig nálad.

-          Persze kicsim, ameddig csak akarod – felelte.

-          Rendben. Most rejtsük el Adam kocsiját, és kössük a lányok lelkére, hogy senkinek sem mondhatják el, hogy itt vagyok! – szögezte le.

-          Úgy lesz kincsem – ígérte.

-          Köszönöm, hogy vagy nekem – állt fel, és ölelte át nagynénjét.

Tony este várta menyasszonyát, de hiába. Szomorúan feküdt le ágyukba, ahol valami apró szúró dolgot talált a nyaka alatt. Riadtan ült fel, és nézte meg, mi lehet az. Csalódottan tapasztalta, hogy a gyűrű az, amivel Lane-t jegyezte el. Csalódottan ordított egyet az éjszakába.

*

Már három hét telt el, hogy Lane elhagyta New Yorkot. Tony a munkába temetkezett, Lane pedig elzárkózott a világ elől. Teljesen kivetkőzött önmagából, és hanyagolta el magát. Egész nap nagynénje házában gubbasztott.

Éppen akkor kelt fel, és ment le reggelizni. Kiöntötte magának szokásos kávé adagját, és kezdett el valami ehető után kutatni. Azonban, most egyáltalán nem esett neki jól a koffein adag, sőt kedve lett volna elhányni magát.

-          Nagyszerű először a menstruációm nem jön meg időben, most meg ez – bosszankodott, a következő pillanatban kiesett a kezéből a bögréje.

-          Mi az? – kérdezte a csörömpölésre kiérkező Kyra.

-          Csak megszédültem egy pillanatra, miközben egy szinte lehetetlen dolog jutott eszembe – dörzsölte meg mellkasát.

-          Nehogy összeszedj itt nekem valami nyavalyát, mert nem állok jót magamért! – fenyegette meg unokanővérét.

-          Igyekszem, meg nekem sincs kedvem betegnek lenni – mosolygott, de ez nem volt valami biztató sápadt arcán.

-          Laney, eszel te rendesen? – kérdezte aggódva.

-          Tudtommal igen, bár múltkor nem nagyon ízlett a néni káposztás felfújtja – mondta.

-          Az tényleg borzalmas volt – helyeselt.

-          Szerintem nézesd meg magad az orvossal! – tanácsolta.

-          Úgy lesz – bár mindketten tudták, hogy Lane önszántából nem megy el kivizsgáltatni magát. A délután folyamán már kezdett egészen jól érezni magát, olyannyira, hogy  rávette magát, hogy lesétáljon a városka határában lévő tóhoz.

-          Végre megvagy – hallotta valaki hangját. Összerezzent, és félve fordult hátra, megkönnyebbülten tapasztalta, hogy csak Andrea az.

-          Miért kerestél? – kérdezte.

-          Kyra megemlítette a boltban, hogy reggel rosszul érezted magad, és a néniként utasított, hogy keresselek meg – ült le mellé a tóhoz.

-          Sajnálom, hogy aggódnotok kellett. Na mond mi újság van! – mosolygott most tényleg szívből.

-          Tudod, csak a szokásos. Amúgy Matt felhívott, és meghívott magukhoz a szülei birtokára – mondta, mintha ez olyan természetes lenne.

-          De kérlek ne mondj se rólam, se erről a helyről sem semmit! – tört meg kissé a jó kedve.

-          El se igazán akarok menni – füllentette.

-          Elég rosszul hazudsz – nem is nézett rá.

-          Te is abban, hogy nem érzel már semmit a bátyja iránt – vágott vissza.

-          Tony már csak egy emlék számomra, aki felkínálta normális élet lehetőségét, de egy éjszaka alatt minden tönkre ment – sóhajtott.

-          Na gyere menjünk haza, a nénikénk a kedvencedet főzi! – mosolygott, miután felállt a kezét nyújtotta unokatestvérének. Lane boldogan fogadta, el és állt fel. A következő pillanatban, azonban megfordult vele a világ, és elsötétült minden.

Lane fájdalmasan nyögött fel, és kapott a fejéhez, mivel kínzó fejfájásra ébredt. Lassan nyitotta ki a szemét, és tapasztalta, hogy idegen helyen van, valószínűleg kórházban van. Óvatosan felült, és meglátta az ágyán dőlve alvó Andreát.

-          Hé prücsök – bökdöste meg ujjával a szunnyadó lányt.

-          Mi? – kapta fel a fejét.

-          Jó reggelt napfény – mosolygott Lane, még mindig nagyon sápadt arcán elég furcsán hatott.

-          Laney – fogta fel, hogy mi történt.

-          Hogy kerültem ide, ebbe a majdnem hullaházba? – kérdezte a szokásos stílusába.

-          A tóparton elájultál, és idehoztak – adott kimerítő választ.

-          Ja tényleg, a tó – kapott a fejéhez, ami megint megfájdult. – Kiderült már mi bajom van? – kérdezte, miközben Andrea visszatuszkolta az ágyba.

-          Még nem érkeztek meg a vizsgálatok eredményei, de az orvosod szerint csak kimerült vagy, és nem táplálkozol helyesen – ült vissza székére.

-          Berta néni merre van? – váltott témát.

-          Zaklatja a dokit – legyintett.

-          Szegény ember már sajnálom, még nem is láttam – mosolygott.

-          Nincs rá szüksége, már fél város sajnálja.

-          Meddig nem voltam magamnál? – kérdezte.

-          Úgy fél napig, ezért nagyon megijedtünk. Bár Kyra mondta, hogy nagyon nagy az alvás igényed, de azt is tudtuk, hogy most nem önként aludtál el. Azonban, ez már mindegy, mert végre felébredtél – örvendett. – Megyek is, szólok a néninknek, mielőtt még öngyilkosságba kergeti szegény Susant.

-          Rendben, menj csak – csukta be szemét, miután a lány kiment. Öt perc múlva, azonban megint nyílt az ajtó, és hallotta, hogy most többen jöttek be.

-          Laney – hallotta Berta hangját.

-          Igen – fordította oda fejét.

-          Hála az égnek – könnyebbült meg.

-          Jól vagyok, csak egy kicsit fáradt – próbált felülni, de már megint megszédült.

-          Persze – mondta gúnyosan a néni, és nyomta vissza az ágyba.

-          Meddig kell itt maradnom? – kérdezte.

-          Nincs miért bent tartanom – lépett be a doktornő.

-          Ezt mégis hogy éred, hiszen falfehér és alig bírja nyitva tartani a szemét! – ellenkezett Berta.

-          Nyugodj meg, nincs semmi baja teljesen egészséges, bár néhány új vitamint kell szednie, és rendszeres havi ellenőrzésre járnia egy szakorvoshoz – ekkor a beteghez fordult. – Gratulálok Lane, kisbabája lesz – közölte mosolyogva.

Az Oveans nők csak hápogni tudtak a meglepettségtől. Végül Berta szedte össze magát, és jelentőség teljesen Lane felé fordult.

-          Azt hiszem ideje lesz felhívnod a volt vőlegényedet! – célozta legidősebb unokahúgának.

-          Ez nem lehet – kapta a szája elé a kezét Lane.

-          Miért ne lehetne, hiszen te és Tony míg együtt életetek rendszeres nemi életet folytattatok – szólt hozzá Andrea is.

-          De én rendszeresen szedtem a fogamzásgátló tablettát, vagyis akkor vettem be utoljára, mikor idejöttem volna egy hétre – kerekedtek ki szemei.

-          És utána volt az az esett, amiért elhagytad – vonta le a következtetést Berta.

-          Meg ezenkívül kétszer, mikor önként lefeküdtem vele – fogta a fejét.

-          Azt hiszem, tudnia kellene róla – mutatott a nő hasára Andrea.

-          Nem, mert akkor még félreértené, és lenne ürügye, hogy ismét magához láncoljon.

-          Jó de, akkor hogy akarod felnevelni? Jó mi segítünk, de már hetek óta nem dolgozol, csak sajnálod magad – figyelmeztette Andrea.

-          A francba is – simogatta meg a hasát.

-          Ne káromkodj, mert az rossz hatással lesz a babára! – szólt rá nagynénje.

-          Mit csináljak most? – fakadt sírva.

-          Megoldjuk, nálam maradhatsz. Úgyis most ürült meg az irodalom tanári állás az iskolában – legyintett Berta.

-          Ez jó ötlet – helyeselt Andrea.

-          De nem sokára véget ér a tanév, és én most vagyok terhes. Nem szülök meg, mire újra megkezdődik és amúgy is, miből gondolod, hogy felvennének? – keseredett el.

-          Nem kell aggódni – mosolygott Berta.

-          De igen is aggódom – dühöngött Lane.

-          Ne izgassa fel magát, mert azzal árt a kicsinek! – figyelmeztette a doktornő.

-          Mikor mehetek haza? – lett nyugodtabb a hangja.

-          Én haza engedem már ma, mivel nem szorul semmilyen kórházi segítségre – mosolygott kedvesen.

-          Igazán köszönöm – bólintott, és hálásan nézett a nőre.

-          Nem tesz semmit. Amúgy van nőgyógyásza? – váltott témát.

-          New Yorkban van, de ha odamennék, akkor a volt vőlegényem tudomást szerezne róla – barátkozott meg a gondolattal.

-          Van egy kollégám, akit szívesen ajánlanék, a szomszéd városban lakik és praktizál is, ha gondolja, megadom a nevét és a telefonszámát – ajánlotta fel.

-          Azt igazán megköszönném – mosolygott.

-          Akkor én mindjárt visszajövök a számmal, addig maga öltözzön fel, és utána mehet is haza – indult ki.

-          Tegeződhetünk? – szólt utána Lane.

-          Persze – könnyebbült meg a doktornő.

-          Rendben akkor Lane.

-          Susan – mosolygott, és kiment.

-          Öltözz kismama! – szólt rá Berta.

-          Azonnal – és szedelőzködött is. A doktornő hamarosan visszatért a megígért telefonszámmal, és utána hárman el is hagyták a rendelőt.

-          Laney! – szaladt oda hozzá Kyra, és üdvözölte, mikor a három nő hazaért.

-          Igen én vagyok. – mosolygott.

-          Kiderült, mi bajod volt? – kíváncsiskodott.

-          Semmi – felelte, miközben elengedték egymást, és ő a hűtő felé vette az irányt.

-          Hogy érted azt, hogy semmi. Hiszen reggel rosszul voltál, és el is ájultál – háborodott fel Kyra.

-          Nyugalom semmi olyan, ami el ne múlna kilenc hónap alatt – legyintett Berta.

-          Ezzel, mit akarsz mondani? – nem esett le a tantusz.

-          Csak annyit, hogy bővül a család – nézett fel a hűtőből Lane.

-          Te jó ég! – sikított fel.

-          Igen, ahogy mondod – helyeselt az érintett.

-          Nos, nekem az a kérdésem, hogy a többi hozzátartozót szándékozod-e értesíteni? – ment a konyhába, és hozzálátott vacsorát készíteni Berta.

-          Fogalmam sincs. Illene értesíteni az apját, de akkor abba hibába esnék, mint a szüleim, és őszintén ahhoz semmi kedvem – felelte.

-          Ebben egyetértek veled, hogy miért nem akarod, de joga van tudni, hogy apa lesz – figyelmeztette nagynénje.

-          Azonkívül, még mindig szeret – szólt közbe Andrea is.

-          Honnan veszed te ezt? – kérdezte Kyra.

-          E-mailezek az öccsével – pirult el.

-          Igaz, nem mondtad el véletlenül sem, hogy hol vagyok? – sápadt le.

-          Nyugalom, Matt szerint nem is tehettél volna jobbat a bátyjával, mint hogy elhagyod. Úgy érzi, hogy jobb, hogy még házasság előtt leléptél, mint utána – magyarázta.

-          De kedves – jött elő a régi stílusa.

-          Más kérdés, anyádéknak szólsz a kicsiről? – kérdezte Berta.

-          Na nekik biztos nem – jelentette ki eltökélten Lane.

-          Pedig Michael régi vágya egy unoka – fűzte hozzá.

-          Majd valamelyik tökéletes gyereke, majd csinál neki, amennyit csak akar – mondta megvetően.

-          Te tudod, de szerintem, a szüleid örülnének neki – mosolygott rá kedvesen.

-          Miért nem önmagamért szerettek, miért kellene a baba miatt másként tekinteniük rám. Hiszen apám egyik legnagyobb üzleti riválisának a gyereke.

-          Na ne izgasd fel magad, inkább menj fel a szobádba, és pihend ki magad! – küldte fel.

-          Rendben – nagyot sóhajtva, felment az emeleten és lefeküdt aludni.

*

Lassan teltek a hónapok, és Lane pocakja szépen kerekedett ez idő alatt. Egyedül legjobb barátjának Adamnek árulta el, aki egyszer meg is látogatta, hogy visszacseréljék a kocsiijaikat. Lane nem tudta, de egyik ismerőse sem törődött bele a döntésébe, hogy senkinek sem szól róla. Adam és Andrea Tony pártját fogták. Andrea rendszeresen küldött Lane-ről és a babáról képeket, amit Matt közvetített bátyja felé.

Tony eközben beletörődött, hogy Lane nem kér belőle, és így sose bontotta ki a borítékokat, amiben Matt hozta a képeket. Mindegyik az íróasztal legalsó fiókjában végezte.

Berta húgát kereste fel, aki meglepődve tapasztalta testvére felbukkanását. Kezdetben nem akarja meghallgatni, de végül mégis rávette magát, hiszen a lelke legmélyén vágyik testvérére.

-          Miről akartál velem beszélni? – kérdezte kissé kimérten.

-          Meg akartam tudni, hogy milyen érzés, hogy hamarosan nagymama leszel? – felelte, jobban mondva kérdezte, miközben a szájához emelete a teás csészét. Elizabeth erre kiköpte a szájában lévő italt, és következő percben nevetni kezdett.

-          Hogy mi leszek? – kérdezte két nevetőgörcs között.

-          Azt kérdeztem, milyen érzés, hogy az egyik gyermeked nagymamává tesz? – nyújtotta át a terhes nőről készült képeket tartalmazó borítékot.

-          Ez mi? – vette el.

-          A bizonyíték, hogy hamarosan az egyik gyermeked unokával ajándékoz meg – mosolygott, és várta testvére reakcióját.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.