Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémálmok vagy emlékek

2009.09.19

Már egy hónap is eltelt az esküvő után, ezalatt az idő alatt Lane kérésére kerülték az intim együtt léteket, mivel számára egyre kellemetlenebb lettek. Mikor egyedül volt nőgyógyászati vizsgálaton, mert Tony sürgős üzleti ügyben el kellett utaznia, a nőgyógyász elárulta, születendő gyermeke nemét. Lane elhatározta, hogy kicsit játszik férjével. Este mikor vacsoráztak, a nő boldogan újságolta, hogy a babával minden rendben teljesen egészségesen fejlőik. Ez a vidámság férjére is átragadt.

-          Amúgy kedvesem még nem beszélgettünk, hogy hogyan nevezzük majd el – vetette fel Lane.

-          Talán tudsz valamit róla, hogy milyen nemű lesz? – kezdett gyanakodni.

-          Dehogy is, csak tudod jó az ilyesmiről beszélgetni, hogy mi lesz a neve, ha fiú lesz, vagy ha esetleg lány – felelte ártatlanul.

-          Értem, és hogy gondoltad pontosan ezt az elnevezgetőzést.

-          Mondok öt lány nevet, te meg öt fiút, ami szerinted jó név lenne. Én választok egy fiú nevet, és te egy lányt. Amilyen nemű gyerekünk lesz, úgy fogjuk elnevezni a kis Stagdelt - mosolygott kedvesen.

-          Ez jól hangzik, de szerintem apád szeretné, ha a Mealorie nevet is megkapná, mint legidősebb unokája.

-          Nekem nyolc, ezt rád bízom, hogy te akarod-e vagy sem – adott látszólag nagy szabadságot.

-          Rendben, szerintem a gyerekeink viseljék a Mealorie nevet is – döntött végül.

-          Nos akkor mondasz öt fiú nevet? – érdeklődött.

-          Rendben. Akkor legyen Joseph, Michael, Jack, Lucien vagy Damien – mondott találomra öt nevet.

-          A Damien nagyon szépen hangzik. Damien Mealorie Stagdel – elmélkedett.

-          Valóban, most te jössz!

-          Rendben akkor, mint a nagymamákról Elizabeth, Catlin, Christin, Carmen vagy… - gondolkozott.

-          Egy olyan név is legyen közte, ami valamennyire hasonlít a tiédre! – figyelmeztette férje.

-          Miért, te sem mondtál olyat! – ellenkezett.

-          Dehogy is nem. Lucien, a Lucashoz hasonlít – felelte.

-          Tényleg, nos akkor Bella nem, legyen az Anna – töprengett.

-          Jól hangzik Anna Mealorie Stagdel, ha fiúnk születne most, akkor is maradjon meg a legközelebbi utódnál ez a lehetőség – lett jobb kedve.

-          Nos én azt hiszem, hogy megyek és alszom egyet – állt fel az asztaltól, és lassan felsétált szobájukba.

Egész nehezen mozgott már a baba miatt. Tony előtt mindig igyekezett tartani magát, mert gyakran így is agyára ment a sorozatos aggódásával, és nem szeretett gyengének tűnni. Amint felért a szobába, ledőlt kicsit amíg kilihegi magát. Ezután elment megfürödni, majd miután belebújt pizsamájába, lefeküdt aludni. Hamar elnyomta az álom, sosem bírta kivárni, hogy Tony is csatlakozzon hozzá, reggel sem találkoztak, mivel Lane mindig délelőtt kilencig húzta az alvást.

Szóval szokásához híven most is hamar elaludt, nem is igazán foglalkozva férjével, hiszen ő kevés alvással is beérte mindig. Mivel mindig mélyen aludt, soha sem emlékezett az álmaira, és ez így volt jó. Most azonban nem így történt. Ahogy elaludt megkezdődött az álom, amiben ismét gimnazista volt. Táskájával haladt az épület felé, ahol már sok diák lézengett. Bárkire is nézett, mindenki tüntetőleg fordította el a fejét, mintha valami betegsége lenne a lánynak. Szétnézett és megpillantotta Tonyt, amint éppen fivéreivel társalog. Gondolt egyet és oda ment hozzájuk.

-          Sziasztok – köszönt vidáman.

-          Hallottatok valamit? – kérdezte átnézve a lányon Tony.

-          Na, ne csináld már! – fogta meg a fiú kezét, aki mintha égetné a bőrét, úgy lökte el magától a lányt.

-          LAOM mi a rossz seb ütött beléd, elég elviselnem, hogy órákon okoskodsz és az edzéseken látnom kell azt a deszka tested. Most meg még tapizol is! – kiabált a lányra.

-          Mi, merre, hogy? – meresztette szemeit a fiúra.

-          Tűnj már el! – lökte el, aminek hatására leesett a lépcsőn, és kiment a bokája. Mindenki örömködve ment el mellette, míg ő ott szenvedett. Egyszer egy kéz nyúlt oda, hogy segít felállni. Felnézett, és Isabell volt az.

-          Mit akarsz? – kérdezte keményen.

-          Ezt én is kérdezhetném, ráhajtasz a pasimra, mindenki előtt fogdosod, és a fivéreimre is mosolyogsz. Mi az kis anyám fel akarsz kapaszkodni, vagy azt akarod, hogy végre valaki megkúrjon? – kérdezte gúnyosan.

-          Nagyon okosnak hiszed magad Isa, de hagy mondjak valamit. Nekem is ugyanannyi jogom van itt élni és Quinnhez és Colinhoz szólni mint neked, hiszen mennyivel is vagyok fiatalabb nálad? – kérdezte kíváncsian.

-          Nem tudom miről beszélsz te cafka, de annyit mondok, hogy szállj le a faszimról, mert nagyon pórul fogsz járni, mondjuk az otthonodban fog történni egy kis baleset – jelent meg ördögi vigyor az arcán.

-          Nem tudsz megijeszteni testvérkém – felelte Lane, mire egy hatalmas pofont kapott a másik lánytól.

-          Ne merj még egyszer így nevezni te nyomorult! – vöröslött a szőke arca, majd rendezte vonásait és odament fivéreihez, és mondott nekik valamit. Mikor befejezte, a két fiú úgy nézett kisebbik húgukra, mint a véres rongyra.

-          Ez még nincs lejátszva – mondta maga elé, miközben testvéreire nézett, és bosszantva őket vidáman mosolygott.

-          Szia édes – hallotta Tony hangját messziről, és hamarosan meg is pillantja, amint átöleli Isabell derekát, és szenvedélyesen a nyakába csókol.

Lane szemeiből könnyek törnek elő, és elsötétült a világ előtte. Egyedül zokogását hallja, mire feleszmél észreveszi, hogy az ágyában sír. Megtapogatta óvatosan hasát, és elégedetten konstatálta, hogy csak egy szörnyű álom volt. Hosszú percekig csak zihált, mire felfogta, hogy még javában éjszaka van. Oda akart bújni férjéhez, de hiába kereste nem volt mellette. A szája eléggé kiszáradt, ezért lement megnézni, lehet még mindig dolgozik az irodájában. Előbb a konyhába ment, ahol ivott egy pohár jókora tejet, majd az iroda felé vette az irányt. Az ajtó alatt tisztán látta, hogy ég bent a villany. Óvatosan benyitott, és látta amint Tony az egyik kanapén fekszik, egy üres whiskys pohárral a kezében. A nőben másik rossz emlék idéződött fel, mikor Tony direkt okozott neki fájdalmat, hogy megmutassa mekkora fájdalmat élt át míg ő nem volt ott.

Lane nagyot sóhajtott, kivette férje kezéből a poharat, majd lehúzta a cipőjét, és ügyetlenül megfordította, és egy takaróval betakarta. Éppen igazgatta, mikor a férfi szeme kinyílt, és dühösen a nőre nézett, miközben megragadta a csuklóját. Lane ugyanezt a tekintetett látta, majdnem kilenc hónappal ezelőtt, mikor akkori vőlegénye itt a padlón, olyan kegyetlenül tette magáévá. Bepánikolt, és csak arra tudott gondolni, hogy ez most nem történhet meg. Igyekezett lerázni magáról a csuklóját bilincsként tartó kezet, sikertelenül.

-          Ne! Eressz! – kérte.

-          Nem – felelte nemes egyszerűséggel, majd miután felkelt, magához rántotta feleségét, és durván megcsókolta. Lane érezte szájában a whisky kesernyés ízét, miközben arra törekedett, hogy ellökje magától a férfit. Tony érezte, hogy felesége nem viszonozza a csókot, erre megszakította azt, és dühösen az asszony szemeibe meredt, ahonnan könnyek záporoztak.

-          Könyörgöm, ne! – zokogott csendesen. A férfinak kellett néhány perc mire felfogta, mi történt, és szorosan magához ölelte a nőt.

-          Bocsáss meg! – kérte.

-          Ne csinálj még egyszer ilyet! – rogyott meg a térde.

-          Na gyere, visszaviszlek a szobába – vette karjaiba, és felvitte a zokogó nőt. Letette ágyukra, majd leült mellé.

-          Mióta csinálod ezt? – kérte számon.

-          Körülbelül egy hete, nem bírok melletted aludni egyszerűen állandóan kívánlak – simogatta meg a szép arcot.

-          És neked ez így jobb? – kérdezte fáradtan.

-          Azt nem állítanám, de így biztos, nem ártok nektek, és te is nyugodtabban tudsz, majd aludni – hajtotta le a fejét.

-          Ezt a hülyeséget! – háborodott fel.

-          Miből gondolod? – lett kíváncsi.

-          Mondjuk azért, mikor elvetéltem Patric miatt, akkor egy hónapig nem érhettél hozzám, és azt nagyon is kibírtad – mondta el a véleményét. – Szerintem, csak az a bajod, hogy te is ideges vagy a kis Anna vagy Damien miatt, és a szexre gondolsz levezetésnek – adott hangot véleményének.

-          Lehet – ismerte be.

-          Tony, hidd el, nekem is nagyon hiányzol, de mikor átölelsz, az egy bizonyos szintig kárpótol – mosolygott kedvesen.

-          Örülök – simogatta meg arcát.

-          Gyere, támadt egy ötletem – húzta magával férjét a fürdőszobába.

-          Mire készülsz? – kérdezte félve.

-          Segítek rajtad – felelte könnyeden, bementek a fürdőbe. – Zárd be az ajtót, utána vetkőzz! – utasította, miközben ő félig engedte a kádat vízzel. Miközben folyt a víz ő is leöltözött.

-          De most neked nem szabad – ellenkezett.

-          Kimondta, hogy az lesz, csak annyit mondtam, hogy segítek rajtad, vagyis megkönnyebbülhetsz – mosolygott, majd megcsókolta.

-          Akkor mit kell tennem? – kérdezte a csók végén.

-          Befelé! – mutatott a kádra, majd miután Tony bemászott ő is követte. Először szenvedélyes csókba kezdtek, miközben a férfi keze a nő fenekét markolta.

-          Szeretlek – nyögte a csókba.

-          Tudom, de most maradj veszteg, mert most engem nem kell felizgatni megértetted? – lihegte, miközben lefejtette magáról Tony követelőző kezeit.

-          Igen – lihegte.

Lane fogta magát, és végig csókolta férje izmos nyakát, és a felsőtest azon részeit, amik kint voltak a vízből, az ellepett területeket csak kezével izgatta. Éppen az egyik mellbimbóját szívogatta, miközben kezével a férfi belső combjait simogatta. Tony sóhajokkal adta tudtára, hogy jól esik számára a kényeztetés. Ezen felbátorodva, a heréket kezdte morzsolgatni, miközben az egyik mellbimbót megharapta.

Tony felhördült a mámor és fájdalom keverékére, és továbbra is hagyta, hogy felesége azt csináljon vele, amit csak akar. Lane hamarosan otthagyta a combokat, és mindkét kezével férje hímtagját kényeztette. Egyik keze megmaradt a heréknél, míg a másikkal a merev péniszt simogatta. Tony, pedig csak nyögött. Hamarosan erősebben meg-megszorította a férfi érzékeny pontját, amivel csak az élvezetét sikerült növelnie. Hamarosan két kezét összekulcsolta a pénisz körül, és kezdett el szeretkezést imitálni. Elég kényelmetlen volt számára, de szerencséjére Tony nagyon gyorsan elért a csúcsra, és a vízbe élvezett. Lane addig kínozta szerszámát, míg volt benne szufla.

-          Jobb már? – kérdezte kedvesen.

-          De még mennyire – csókolta meg.

-          Akkor jó. Gyere, aludjunk most már! – szállt ki a vízből, majd a zuhany alá állt, hogy lemossa magáról a férfi örökítő anyagát. Nem sokára Tony is követte, aki hasonló képen tett. Mikor Lane elkezdett törölközni, elvette tőle a szárító eszközt, és gyengéden felitatta a nőről a nedvességet. Legszívesebben ő is kényeztette volna, de mikor egy apró csókot lehelt a nő vállaira, az elhúzódott tőle.

-          Valami baj van? – kérdezte kedvesen.

-          Nos igen, én nem akarok a részedről semmilyen akciót, mert eléggé féltem őt – simogatta meg pocakját.

-          Megértem – csókolta meg, majd befejezte a szárítást, és segített neki visszavenni a pizsamájául szolgáló ruhákat.

-          Rendben, akkor vegyél fel valamit, és gyere te is aludni – mosolygott kedvesen, és egy futó csók után visszament a szobába.

Tony magára tekert egy törölközőt, és a szekrényből kivett egy tiszta boxeralsó, majd követte feleségét az ágyba. Átölelték egymást, mint a próbaidőszakuk elején, és lustán csókolóztak. Hamarosan Lane ismét átlépett az álmok birodalmába, ami nem volt ilyen békés. Megint álmodott, éppen Tonyval veszekedtek a középiskolában.

-          Béna vagy LAOM – hallotta Tony sértését.

-          Stagdel fogd be azt az ólajtó méretű pofádat, te senkiházi bugris paraszt – káromkodott.

-          Akkor is többet érek nálad – ragadta meg a lány karját.

-          Persze, mondogasd még magadnak! – felelte és menni készült.

-          Nem tudom mit ártottál a barátnőmnek és a testvéreinek, de ahogy ismerlek megérdemelnéd, hogy kitegyenek a suliból – felelte megvetően.

-          Van néhány súlyos dolog, amit titkolnak előled, azt remélem tudod. Sokkal komolyabb dolgokat, mint a te származásod ténye – és menni készült.

-          Mintha tudnál bármit is – állta el az útját.

-          Képzeld tudok, tudom, hogy ösztöndíjjal vagy itt, és a szüleid egyszerű polgári rétegből valók – nézett fel rá.

-          Hogy a fenébe… – kezdte.

-          Mint tudod segítek digitalizálni a nyilvántartást, és így bele olvashatok az iratokba. De nyugi nem vagyok olyan kicsinyes emberek mint a testvéreim – vont vállat.

-          Ebben valószínűleg igazad van, mivel te egy aljas dög vagy – hagyta ott a lányt.

Mintha valami köd emelkedett volna fel a nőről, úgy riadt fel a kellemetlen beszélgetés emlékétől. Zihált, ijedten kapta oldalra a fejét, és látta, hogy férje csendesen alszik mellette. Remegve bújt az alvó férfihoz, aki az érintésre rögtön felébredt.

-          Lane, valami baj van? – kérdezte aggódva.

-          Csak rosszat álmodtam, csak olyan valóságos volt. Olyan mintha bizonyos emlékeket újraélnék, miközben beleviszem a saját tapasztalataimat is – gondolkodott.

-          Miről álmodtál? – simogatta meg a haját.

-          Azok az idők jelennek meg sorozatosan, amikor együtt jártunk iskolába és rosszban voltunk. Nem tudom miért, de nagyon fáj az emléke – fakadt sírva.

-          Nem akarod kimondani végre? – mosolygott a nőre.

-          Mit kellene? – nem értette.

-          Hogy szeretsz – simogatta meg a nő arcát.

-          Lehet, nem vagyok benne biztos – rázta a fejét.

-          Rendben – mosolygott és nyugtatólag a hátát simogatta.

-          Köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy velem – mondta Lane, és egy szenvedélyes csókot váltottak.

-          Érted bármit, de most szerintem még aludjunk egy kicsit, mert még korán van – húzta jobban magához.

-          Rendben – bólintott, és igyekezett visszatérni az álmok világába.

Most kivételesen Tony volt, aki hamar elaludt, míg Lane csak forgolódott. Amint lehunyta a szemeit, rögtön a gimnáziumi időket látta maga előtt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.