Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Találkozás a Stagdel szülőkkel

2009.09.19

Lane mosolygott a jeleneten, ahogy a két férfi veszekedett. Bár még nem volt meg sem terítve, mégis egy szék után nyúlt és leült.

-          Alfred, hoznál nekem egy narancslevet? – kiabált a konyha felé. A következő percben az inas szinte robogott egy pohár ivólével a nő felé, ahogy sánta lába engedte.

-          Tessék. Kérsz még valamit? – kérdezte.

-          Majd a vacsit, ha kész – vette el hálásan a poharat.

-          Megyek és megsürgetem Mandyt – és már ott sem volt.

-          Csipkerózsika felébredt végre? – jött be a teraszról Matt.

-          Ne kötekedj, mert megjárod! – morogta Lane.

-          Milyen harapósan ébredtél, a bátyus csókja nem volt a legjobb ébresztő? – gúnyolódott nevetve.

-          Állj le! – emelte fel kicsit jobban a hangját.

-          Amúgy Tony anya telefonált, hogy holnap délután érnek a városba. Majd kimész értük a reptérre? – kérdezte egy lépést hátrálva, mintha félne bátyja reakciójától.

-          Mikorra érnek ide pontosan, na mindegy majd vacsora után felhívom őket – legyintett. Egyszerűen nem tudta semmi felhúzni, hogy Lane, már jobban van.

-          Egész jól fogadod – lépett be Phil a helységbe.

-          A szüleimet csak nem fogom kitiltani innen. És egyébként is, hagy ismerjék meg Laneyt! – simogatta meg a nő vállát.

-          De igaz nem fognak semmilyen bűnös dologgal meggyanúsítani, apropó tudnak Belláról? – lett kicsit ijedt.

-          Nem nekik nem meséltem a nővéredről, meg amúgy is a testvérednek sem nagyon meséltem a családi helyzetről. Tuti akkor hamarabb dobott volna, valamilyen gusztustalanabb módszerrel – legyintett.

-          Igaz a nővérkém soha sem az emberbarátságáról volt híres – értett egyet. Ekkor jelent meg Alfred tányérokkal a kezében.

-          Phil te is velük eszel? – fordult a biztonsági emberhez.

-          Nem most nem vagyok éhes – rázta a fejét, azonban nem erről volt szó: aggódott a nőért, aki rövid idő alatt de jobb emberré tette barátját, akinek a régi fény csillant szemében, mint gyerekkorukban.

-          Ahogy gondolod – lepődött meg, hiszen általában a két férfi együtt evett, mikor mindketten egyszerre voltak otthon.

-          Megyek ellenőrzöm a kapukat – vette magához távrecsegőjét, és kiment a házból. Tony is hasonló aggodalmakat táplált Lane miatt, főleg mert úgy gondolta, hogy Patricot megbízta valaki.

-          Mi a baj? – simította végig Tony arcát Lane.

-          Semmi csak elgondolkodtam – tért vissza a jelenbe.

-          És min? – kérdezte kedvesen.

-          Hogy mennyire odavagyok érted – csókolta meg.

-          Hazudós – húzódott el.

-          Gyerekek előttem hanyagoljátok a nyálas részeket! – szólt közbe Matt.

-          Igaza van, igazán tekintettel lehetnél a kisöcsédre! – mosolygott.

-          Akkor az öcskös is tekintettel lehetne ránk – nézett szúrósan testvérére.

-          Ne zúzzátok össze a jó testvéri viszony képét amit kialakítottam magamban! Ti ketten sokkal jobban megvagytok, mint én a tesóimmal. – szólt rájuk erősebben.

-          Hányan is vagytok testvérek? – kérdezte Matt.

-          Hatan. Van két bátyám, egy nővérem és két öcsém. Valahogy nagyon jól jött ki hogy három egypetéjű ikerpár lettünk – mondta szomorúan, miközben eszébe jutott két öccse, akivel valamivel jobban kijött, mint az idősebbekkel.

-          Ha ennyire felzaklat, akkor nem kell róluk beszélned – sietett a felelettel, mikor látta, hogy milyen rossz kedve lett hirtelen.

-          Köszönöm, ígérem, ha érzelmileg rendbe jövök mesélek róluk! – erőltetett magára egy halvány mosolyt, de Tony viszont lesújtó pillantásokat küldött testvére felé.

-          Kész a vacsora – jött be egy tál gőzölgő tál spagettivel Alfred.

-          Végre – lett jobb kedve a nőnek. – Hé csavarja már fel valaki a fűtés, mert gyilkos ez a fagyos hangulat – jelent meg egy őszinte mosoly az arcán.

-          Igazad van – csókolta meg Tony, mielőtt szedtek volna.

-          Mint mindig – nevetett Lane. – Alfred hoznál valami innivalót? – fordult az inashoz.

-          Máris – szaladt ki.

-          Na jó étvágyat! – szedett magának Lane.

-          Itt is vagyok! – jelent meg egy kancsó narancslével és egy nagy tál sajttal Alfred.

-          Kitaláltad a gondolataimat – nyúlt a sajtért Lane, és megszórta a tésztát.

Nyugodt körülmények között megvacsoráztak, nem esett túl sok szó közöttük. Miután befejezték az étkezést Matt elvonult tévézni, Tony pedig a jelentéseket olvasta a következő napra vonatkozó megbeszéléseihez. Lane visszavonult szobájába, lezuhanyzott és átöltözött. Kezébe vette kedvenc könyvét, és azt olvasta. Észre sem vette, hogy eltelt az idő, csak arra eszmélt hogy hamarosan hajnali egy óra. Lekapcsolta a villanyt, hogy alszik végre, de mikor alvásra került a sor, megint rájött a megszokott magányos érzés. Gondolt egyet, és átment Tony szobájába.

A férfi már majdnem aludt, mikor hallotta, hogy kinyílt az ajtó. A belépő sziluettjéből látta, hogy Lane az. Miután becsukódott az ajtó, halk léptek közeledtek felé, majd egy karcsú test bújt be mellé. Lane szorosan odabújt hozzá, és halkan megszólalt.

-          Tudom, hogy nem alszol.

-          Honnan tudtad? – lepődött meg.

-          Igazából nem tudtam, csak azért mondtam, hogy kiderüljön – indokolta meg.

-          Megint nem tudsz aludni? – kérdezte.

-          Nem, és olyan egyedül éreztem magam – simította végig a férfi arcát, majd érezte, hogy egyre jobban közeledik felé a férfi keze, és kitapogatta ajkait. A következő pillanatban szenvedélyes csókban forrt össze ajkuk.

-          Nehéz lesz megállni, hogy ennél jobban nem érhetek hozzád, még kb. egy hónapig. Gyűlölöm azt a barmot – mondta a mikor szétváltak ajkaik, de nem távolodtak el egymástól, hanem jött a következő csók.

-          Ki kell bírnod, nem szabad kockáztatnunk. Még azután is marad majdnem két hónapunk – lihegte a következő pihenőnél Lane.

-          Tudom – és megint megcsókolta.

-          Aludjunk kicsit, holnap érkeznek a szüleid, nem akarok úgy kinézni mint a mosott szar – indokolta meg Lane.

-          Te nem tudsz úgy kinézni, mert mindig tökéletes vagy – csókolta meg utoljára, az este folyamán, mert Lane elaludt a karjaiban

Másnap reggel Tony ébred szokás szerint hamarabb, Lane olyan kellemesen aludt végre, hogy nem volt kedve felkelni. Tonynak sem volt szíve felébreszteni, egy apró csókot lehelt a homlokára, majd mikor látta, hogy Lane elmosolyodik álmában, hagyta tovább pihenni. Az ebédlőben jókedvűen ült le reggelizni. Már egy ideje evett, mikor megjelent Matt elég álmosan.

-          Mi az kidobott az ágyikó? – kérdezte fülígérő szájjal az idősebbik testvér.

-          Nem volt valami kényelmes, meg amúgy is ki kell cuccolnom onnan, mert az anyáék lakosztálya – ásított nagyot, és öntött magának kávét.

-          Beszéld meg Laneyvel, hogy visszapakolhass a régi szobádba! – javasolta.

-          És honnan veszed, hogy kiköltözne onnan.

-          Nézd meg, ilyenkor álmosan meggyőzhető, ha aludni akar, és nem hagyják.

-          Na jó teszek egy próbát – állt fel, és felcaplatott Lane szobájáig. Először kopogott, majd belépett, majd néhány perc múlva eszeveszetten szaladt le a lépcsőn.

-          Mi a baj? – kérdezte higgadtan.

-          Lane eltűnt, nincs a szobájába – felelte rémülten.

-          Csak rossz helyen nézted – vigyorgott.

-          Csak nem melletted aludt? – vigyorgott vissza kajánul. – Máris becsalogatta a macit a málnásba?

-          Nem volt semmi, csak egymást ölelve aludtunk, mivel még nem nagyon élhet egy hónapig nemi életet – felelte kicsit pirulva.

-          Akkor gondolom rajtad van a kangörcs – jelent meg gonosz vigyor az arcán.

-          Nincs, tudod hogy Laney mellettem van sokkal türelmesebb vagyok és ha egy évet is kellene várnom rá, az sem érdekelne – felelte eltökélten.

-          Tényleg szereted ugye, de kérdés, hogy ez kölcsönös-e? – jegyezte meg gyanakvóan.

-          Ezt megoldom én – legyintett.

-          Persze megint felcsinálod, de egy gyerekkel nem láncolhatod magadhoz, tudod beszélgettem vele tegnap mikor hazahoztam, de nem volt biztos az érzéseiben, sőt abban sem, hogy mindazt szeretné amit te. Tudom, egyelőre a szex nagyon jó, de mi lesz évek múltán, te mindig szereted ő pedig szenved melletted? – hordta le fivérét.

-          Szóval nem véletlenül szóltad el magad anya előtt, azért volt minden, hogy elriaszd mellőlem, de mondok valamit: nem fog menni – sziszegte

-          Bátyus, ő tényleg egy rendes nő, de ne csak magadra gondolj!

-          Egyszer az életben megtehetem, de idefigyelj. Megállapodtam vele, hogyha nem menne ez az együtt élés, akkor hanyagoljuk az egészet – állt fel dühösen.

-          És mennyi időt adtatok magatoknak?

-          Három hónap, amiből még csupán alig telt el egy hét – majd kiviharzott az ebédlőből.

-          Anyáék gépe délután kettőkor landol a Kennedy reptéren! – kiáltotta utánuk.

-          Majd Phil és te kimentek értük a limuzinnal, én is megpróbálok odaérni – fordult vissza.

-          Hé komolyabban is vehetnéd! – ment testvére után.

-          Én tényleg komolyan veszem, és miért bajod az, hogy szeretném meghódítani azt a nőt, akit már régóta szeretek és vele szeretném leélni az életem. Önző vagyok, hogy nem magányosan akarom tengetni a napjaimat? Jó elismerem, nem voltak a legtisztességesebb eszközök, amivel rábírtam, hogy a közelembe jöjjön, de nem bántottam. Tudod milyen nehéz volt látnom a suliban, mikor a menők közé tartoztam, hogy a nagyra becsült Mealorie testvérek hogy szívatják az egyik legokosabb és legjobban úszó lányt? Erre két hónappal az érettségi előtt kiderül, hogy a testvérük, méghozzá ikrek – adta ki a felgyülemlett feszültséget.

-          Figyelj bátyus én nem úgy gondoltam – szabadkozott.

-          Persze – vetette oda dühösen, majd kiment házból.

-          Most érzékeny pontjára tapintottál – jelent meg Phil.

-          Csak féltem őket, tudod ezalatt a néhány nap alatt megkedveltem Laneyt, és a testvéremet is szeretem, nem akarom, hogy hibát kövessenek el.

-          A bátyádnak már igazán kijár boldogság, ha nem próbálja meghódítani, akkor örökre sajnálni fogja, mivel nincs még egy ilyen nő, aki ekkora hatást tudna rá gyakorolni, akit így tudna szeretni – oktatta ki.

-          Csak abban reménykedem most már, hogy Lane beleszeret, mert a drága bátyuskámat nem fogjuk lebeszélni róla – vonta le a következtetést.

-          Ebben igazad van, de most menj és keresd meg Alfredet, készítsétek elő a szüleid szobáját! – tanácsolta.

-          Megyek, és te mit fogsz csinálni? – érdeklődött.

-          Elintézem a kocsit. – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-          Rendben – azzal elindult a konyha felé. Nem tudták, de Lane végig hallgatta Matt mindkét férfival való beszélgetését, és nem igazán tetszettek neki a hallottak.

Nem tudott uralkodni magán, és sírni kezdett. Sírt, mert hagyta, hogy ilyen helyzetbe keveredjen, másrészt, mert hiányzik neki a férfi érintése. Kicsit később, Matt bekopogott Tony szobájába, ahol Lane az ágyon szomorkodva ült. Mivel nem kapott választ óvatosan benyitott, és szembetalálta magát a nővel. Először barátságosan rámosolygott, majd mikor észrevette a sírástól megdagadt szemeket, azonnal el is tűnt az arcáról a mosoly.

-          Minden rendben? – sietett hozzá ijedten.

-          Miért ne lenne? Attól eltekintve, hogy te és a bátyád emberszámba sem vesztek, úgy beszéltek rólam mint egy tárgyról – felelte megvetően.

-          Félreérted a helyzetet, csupán én meg akarlak védeni attól, hogy nehogy valami balul süljön el. Tudod megkedveltelek, és nem akarom, hogy te vagy Tony egy rossz döntés miatt szenvedjetek. Most oké, hogy még megvagytok, de szerintem Tony részéről sokkal mélyebb dolog van, mint a te részedről. Nem akarom, hogy csalódjon, mert te mégsem szereted, úgy ahogy ő téged – magyarázta.

-          Ez egész valószínű, de én tényleg próbálom megszeretni, mert szimpatikus ez az ember, akivé vált. Jó lenne, ha megértenétek, és nem beszélnétek ki a hátam mögött. Engedjétek, hogy mi ketten intézzük a dolgot! – szipogta.

-          Rendben, és bocsáss meg, hogy idehívtam anyámékat, de ha őket túléled, akkor van esélyed – biztatta.

-          El is felejtettem, hogy szervezkedsz ellenem, esélyt sem adva, hátha beleszeretnék a fivéredbe – lett rosszabb kedvű.

-          Sajnálom nem úgy értettem.

-          Tudod, ezt elég jól titkolod. Most ha nem haragszol felöltözöm, és itt hagyom ezt a házat, az összes Stagdellal együtt – állt fel és ment a saját szobájához.

-          Lane könyörgöm hallgass meg, ne tedd ezt! Most miattam nem adsz esélyt Tonynak, pedig ő szeret annak ellenére, hogy milyen a családod – kapott a szón.

-          Mintha olyan sokat tudnál a múltamról, de hagy mondjak valamit: az ég egy adta világon semmit nem tudsz, hogy kis korom óta milyen szenvedésen mentem keresztül, és mikor az első ember jó szándékkal jön felém, és én ragaszkodni szeretnék hozzá a családja és környezete nem hagyja. Beismerem, hogy nem szeretem a bátyádat, de erre az áldozatra képes lennék érte, ha már ennyit törődik velem, hogy boldognak lássam őt – eredtek el ismét könnyei.

-          Itt van a hangsúly, nem vagy bele szerelmes.

-          De igyekszem, hogy ne így legyen – fordult vissza.

-          Értem.

-          Figyelj, mikor elmondta, hogy gyereket vártam tőle, akkor fájt legjobban a szívem, de boldog is voltam, mert nekem is van esélyem a normális családi életre.

-          Most pedig magadra gondolsz.

-          Mintha a testvéred nem, én viszont mindkettőnkre gondolok. Figyelj, van időnk, amíg le nem telik a megállapodott határidő, és majd akkor eldöntjük, hogyan tovább, de te addig maradj veszteg, és ha a testvéreddel alszok, ahhoz neked semmi közöd – fegyelmezte meg.

-          Akkor gondolom, átpakolod a cuccod, mert nekem kellene a régi szobám. Meg amúgy is anyáék szobájába cuccoltam be, és az ősök nem szeretnek idegen ágyban aludni, ahhoz már úgy, ahogy hozzászoktak – vettette fel.

-          Jó ötlet, amúgy is terveztem, hogy itt alszok, hátha segít majd a második terhességben – húzta fel a szemöldökét.

-          Miért segítene? – nem értette a célzást.

-          Ebben a szobában szeretkeztem a fivéreddel. Na mindegy hol van Alfred? – ment ki a szobából, majd a lépcső tetején elkiáltotta magát. – ALFRED!

-          Igen – sietett a lépcső aljához.

-          Kis segítségre lenne szükségem, a dolgaimat át szeretném pakolni Tony szobájába – mondta el a feladatot.

-          Máris, várj hozok két erős férfi kezet is! Blaze! – kiáltott a másik biztonsági őrért.

-          Igen! – jelent meg.

-          Segíts Laneynek átpakolni a cuccait! – adta ki az utasítást. Blaze felnézett a nőre, akit kirázott a hideg a férfi pillantásától. Fekete szemei hideg fényt sugároztak.

-          Azonnal – bólintott, és komótos büszke léptekkel haladt felfelé a lépcsőn.

-          Köszönöm – válaszolt Lane, és szobája felé vette az irányt. Mivel még csak egyik táskájából pakolta ki amire éppen szüksége volt, a bőröndöt máris átküldte Tony szobájába. Az utazótáskájába is gyorsan beletömködte holmiját, ami kint volt, és az érkező Blaze azt is átcsoportosíthatta a szomszédos szobába. Már csak néhány könyv volt, amit ő vitt át a kezében.

-          Segíthetek még valamiben? – kérdezte barátságtalanul.

-          Nem, innentől már egyedül is boldogulok, inkább Mattet kérdezd! – felelte.

-          Akkor én mentem – és elhagyta a szobát. Éppen ruhát keresett, mikor kopogtak: Matt volt az.

-          Már megint veszekedni akarsz? – kérdezte fáradtan.

-          Nem, csak arra voltam kíváncsi, hogy te is kijössz a szüleim elé a reptérre? – érdeklődött.

-          Azt hiszem, illendő lenne – válaszolta.

-          Akkor majd egykor indulunk, mert kettőkor landolnak – felelte és ki is ment. Ezután Lane felöltözött, és lement enni. Utána, bement Tony dolgozószobájába, majd számítógépénél netezett. Írt Marynek, hogy mobilján általában elérhető, ott hívja, ha van valami probléma, ne próbálja megtalálni személyesen. Ezután a világhálón szörfözve töltötte idejét. Fél egykor aztán kikapcsolta a gépet, és visszament szobájukba és átöltözött egy sötét színű farmert és egy sportosan elegáns nyári blúzt vett fel. Haját kifésülte, amivel szemüveg nélkül úgy nézett ki mint egy angyal. Azért felvette szemüvegét, és egy kis válltáskát vett elő. Abba belepakolta személyes dolgait és felhúzta cipőjét. Mindezek után lement a nappaliba, és ott egy kanapén pihenve várta Mattet. Nem kellett sokat várnia, mivel a férfi pontban egykor ott volt.

-          Indulhatunk? – kérdezte kimérten Lane-től.

-          Igen – bólintott, majd miután felállt kiment az udvarra, ahol már várta őket Phil a limuzinnal.

-          Tony ott lesz? – kérdezte Lane hirtelen.

-          Azt ígérte, de nála sose lehet tudni – legyintett.

-          Én mindig halál pontosnak ismertem.

-          Csak akkor pontos, ha rólad van szó – szólt közbe Phil.

-          Azt hiszem, ezt vehetem megtiszteltetésnek – rándult meg a szája sarka.

-          Ahogy gondolod – vont vállat Matt, majd beült a járműbe.

-          Csak tudnám mi a fenéért ellenségeskedsz, ártottam én neked valaha? – kérdezte Lane, miután ő is beült.

-          Te haragszol rám – szögezte le.

-          Nem mondtam egy szóval sem, amúgy is te kezdted az egészet, beleszólsz abba amihez semmi közöd - ellenkezett Lane.

-          Most fejezzétek be, mert a kedves szülők érzik ezt a paprikás hangulatot, akkor még annyi esélyetek sem lesz, mint most! – szólt hátra Phil.

-          Fáj kimondanom, de igaza van – mondta Lane.

-          Akkor béke? – kérdezte.

-          Igen, és próbáljuk ne félreérteni a dolgokat egymást között.

-          Igyekszem – ígérte meg.

Phil elégedetten tapasztalta a csendesebb beszélgetést hátulról. Ismerte a Stagdel szülőket, és tudta, hogy milyen jó szándékú emberek, de minden nőt Tony közelében gyanúsan szemléltek, mert emlékeznek az Isával való szakításra. Reménykedett benne továbbra, hogy nem ragaszkodnak hozzá, hogy megtudják, Lane vezetéknevét. Ezeket az ideges gondolatokat félretéve, inkább a vezetésre koncentrált. Hamarosan megérkeztek a repülőtérre, ahol már várta őket Tony.

-          Sziasztok – köszönt, és mikor Lane mellé ért szenvedélyesen megcsókolta.

-          Nagyon hiányozhattam – mosolygott kedvesen a csók után.

-          El sem tudod képzelni mennyire – ölelte át.

-          Gerle pár ideje menni a kapuhoz! – törte meg a romantikus hangulatot Matt.

-          Menjünk! – engedte el a nőt Tony.

-          Na jó – vett nagy levegőt Lane, mert legbelül félt a fogadtatástól. Ahogy sétáltak a terminál felé, segélykérően megfogta Tony kezét, akit boldogított a reakció.

-          Nem kell félned, nem ettek még embert! – súgta a fülébe.

-          Még – jegyezte meg egy grimasz kíséretében.

-          Rendben, tudod ők olyan vidéki rendes emberek, akik a farmjukon gazdálkodva tengetik öreg napjaikat. Ha valami gond van, segítek nekik, de nem szeretik elfogadni, túl büszkék ahhoz, hogy a gyerekük tartsa el őket – mondott néhány szót.

-          Majd megismerem őket – sóhajtott nagyot.

-          Biztosra veszem, hogy kedvelni fognak – menet közben csókot nyomott az arcára.

-          Rendben, hiszek neked – mosolygott kedvesen.

-          A Montánából érkező Charter járat utasai a 94-es kapunál hagyják el a terminált – mondta el egy gépi hang.

-          Bingó – mondta Matt.

-          Rendben, akkor mehetünk is a 94-es kapuhoz – sóhajtott Tony.

-          Mi volt ez? – kérdezte Lane.

-          Egy hangos lélegzetvétel – engedte el kezét, majd ölelte át vállánál.

-          Persze, nekem inkább valami megkönnyebbülés igénye volt ez az egész – kötekedett.

-          Csak képzelődsz – csókolta meg.

-          De nem – ellenkezett, és egy újabb csókkal fojtották belé a szót.

-          Gyerekek ideje lesz kiszállni egymás szájából, mert itt jönnek a gép utasai! – szólt rájuk Matt. A pár kelletlenül hagyta abba, előbbi tevékenységüket.

-          Na akkor hol jönnek anyáék? Lefogadom, hogy anya a gyerekkori fotóinkat mutogatja a légi kísérőknek, főleg azoknak, akik kedvesen mosolyog rá – jegyezte meg rosszmájúan Tony.

-          Biztos azért mert büszke rátok – mosolygott kedvesen Lane.

-          Igaza van – állt a nő pártjára Matt.

-          Felőlem, de akkor is kellemetlen tud lenni, mikor be kell várni a gép dolgozóit is – szorította jobban magához a nőt.

-          Hány barátnődet mutattattad már be nekik? – kérdezte Lane.

-          Egyiket sem, mert a nővéred után nem igazán voltak barátnőim – felelte.

-          Akkor megvan, miért mutogatják a képeiteket, mert azok a nők kedvesek, és jól ápoltak, és olyan társat szeretnének mellettetek tudni – magyarázta Lane.

-          Van benne logika – helyeselt Matt. Lane észrevette, hogy a fiú a bátyja jelenlétében nem meri olyan nyíltan támadni, lehet a reggeli veszekedésük is sokat nyom a latba. 

-          Ott jönnek – engedte el szerelmét Tony, és igyekezett szülei felé.

-          Sziasztok – sietett oda őseihez Matt, és ölelte meg anyját.

-          Szia kisfiam – viszonozva szorította meg fiatalabb gyermekét a nő.

-          Üdv – lépett oda apjához Tony.

-          Szervusz fiam – nézett fel cowboy kalapja alól, majd kimérten kezet fogtak.

-          Ne viselkedj már így apjuk! – szólt rá a felesége, majd másik fiához lépett és őt is megölelte.

-          Szia anya – viszonozta a kedves ölelést.

-          Nos, hol van a kislány? – kérdezte mosolyogva anyja.

-          Ő is itt van – fordult meg, és menyasszonyát kereste.

-          Anya, apa engedjétek meg, hogy bemutassam azt a nőt akit feleségül szándékozok venni – húzta oda maga mellé az említettet. – Ő lenne Lane. Lane ők itt a szüleim Catlin és Joseph Stagdel – mutatta be szüleit.

-          Örvendek – mosolygott kedvesen Lane. Kicsit zavarta, hogy a Stagdel szülők enyhén szúrós tekintettel vizslatták.

-          Nagyon örülök, hogy végre találtál magadnak egy lányt – lépett közelebb hozzájuk Catlin, majd barátságosan megölelte a megszeppent nőt. – De mond csak kedvesem eszel te rendesen? Olyan sápadt vagy – simította végig az arcát.

-          Persze, csak nem rég volt egy balesetem, és még csak tegnap jöttem ki a kórházból – felelte zavartan.

-          Mi történt? – kérdezte kicsit nyersen a Stagdel apuka.

-          Tudja egyik éjjel elütött egy autó, részeg volt a sofőr – mondta el az eseményt. Közben Joseph szúrós tekintettel járta körbe, és vizslatta.

-          Elég vézna egy leányzó – jegyezte meg rossz májúan.

-          Ilyen az alkatom – találta meg a hangját.

-          De úgy látom a csípőjéhez képest a vállai szélesek – mintha meg sem hallotta volna.

-          Mert talán a gimnáziumban az úszócsapat tagja voltam – nem hagyta magát.

-          És ismerted azt a lányt, aki úgy összetörte a fiam szívét? – kapta fel a fejét a gimnázium szónál.

-          Igen sajnos, de tudja soha nem voltam vele jóba.

-          Mióta is ismered, gondolom akkor a te szüleid fizették neked a tandíjat – jöttek a gonoszabbnál gonoszabb megjegyzések.

-          Tudja, Isabellt már szinte születésünk óta ismerem, sőt mondhatjuk úgy is, hogy az idők kezdete óta – húzódott távolabb a férfitől.

-          Akkor gondolom, olyan tipikus jó kapcsolatban voltak a szüleitek – jegyezte meg gonoszul.

-          Nem mindegy ez, hiszen Tony nem választotta volna, ha olyan lenne, mint az a Bella.

-          Ez igaz természetben egymás szöges ellentétei – helyeselt Tony.

-          Akkor jó – mosolygott az anyja bátorítóan a nőre.

-          Miért külsőben hasonlítanak? – az apuka nem kegyelmezett.

-          Mondjuk úgy, hogy hajszín, szemszín és a szemüveg nem egyezik – sóhajtott fájdalmasan.

-          Milyen érdekes két ember ennyire hasonlít, akinek semmi köze egymáshoz – jegyezte meg gonoszul. – Vagy tévedek Lane?

-          Az a helyzet, hogy nem csodálni való, hogy hasonlítunk egymásra – feszengett Lane. – De kérem hanyagoljuk a témát egyelőre – eresztett meg egy reménykedő mosolyt.

-          Legyen, úgyis éhes vagyok – mintha tudomást sem venne a nőről terelte figyelmét idősebbik fiára a családfő.

-          Rendben menjünk haza, otthon már úgyis kész a kaja – kapott az alkalmon Tony.

-          Tony menj csak a szüleiddel én majd hazaviszem az autódat! – ajánlotta Lane.

-          Azt már nem, még meglépsz vele! – kezdett akadékoskodni Joseph.

-          Apa nyugodj le Lane nem szegény teljesen el vagy tájolva! – szólt apjára.

-          Mégsem úgy öltözködik, mint ahogy egy gazdag hölgy – ellenkezett.

-          Kérem ezt, ne itt beszéljük meg! – kezdte kínosan érezni magát Lane a repülőtér kellős közepén.

-          Rendben akkor menjünk haza, és ebéd után megbeszélünk mindent, főleg azokat a helytelen pontokat tisztázzuk, amiket Matt beszélt be nektek – nézett dühösen öccsére.

-          Legyen – egyezett bele apja.

-          És még valami, Lane velem jön, mivel én egyenesen a munkából vagyok ezért vagyok külön kocsival – magyarázta.

-          Rendben – bólintott csalódottan anyja.

-          Sajnálom anya, de most nem fogom egyedül hagyni Laney-t – ellenkezett, majd átvette anyjától a bőröndöt, majd átkarolta derekánál menyasszonyát. – Mehetünk?- nézett szét.

-          Menjünk! – helyeselt Matt.

-          Akkor otthon találkozunk! – intett családtagjainak és Lane társaságában elindult autójához.

-          Matt mond csak komoly a dolog ezzel a lánnyal? – kérdezte apja.

-          Igen, együtt alszanak – felelte.

-          A kis cafka, pedig olyan aranyosnak tűnik – bosszankodott anyja.

-          Mostanság tényleg csak alszanak, mivel Lane még egy hónapig nem szexelhet, mivel nemrég vetélt el a bátyus gyerekével – mondta el az igazat.

-          Mert ilyen kis gyenge – morgott apja.

-          Nem egészen, a balesetben vesztette el a babát. Elég normálisnak tűnik egyáltalán nem olyan, mint a nővére – vette védelmébe.

-          Ki a fenét érdekel a nővére? – háborodott fel apja.

-          Mert Isabell az ikertestvére, ezért mondta, hogy csak néhány dologban térnek el külsőleg.

-          Ez felháborító! – akadt ki apja, miközben a limuzin felé vették az útjukat.

-          Apa nyugodj le, már Tony régóta szerelmes belé. Ahogy beszélgettem vele, nem úgy tűnik, mint egy számító szipirtyó. Tudjátok, ma direkt összevesztem a leendő sógornőmmel, és ő is csak azt akarja, mint Tony boldog lenni a másikkal. Nekem abszolút őszintének tűnik, csak annyit tudok, hogy pont olyan, mint a bátyus – mosolygott.

-          Akkor már csak néhány napot kell kibírnia velünk, vagyis apáddal – mosolygott Catlin. Ekkor értek a kocsihoz, ahol már Phil tűkön ülve várta őket. Kapott két puszit Mrs. Stagdeltól, míg Mr. Stagdel egy baráti kézfogással üdvözölt.

-          Örülök, hogy ismét találkoztunk – köszöntötte őket.

-          Phil szerinted milyen hatással van a fiamra az a kis nőcske? – kérdezte Joseph, miközben berakodták a csomagokat.

-          Szerintem egész jó, nyugodtabbnak tűnik, mikor együtt vannak, de ha nincs mellette, akkor féltékenykedik mindenkire – mesélte.

-          Látod fiam, mert okot ad rá – fordult Matthez.

-          Nem azért van, mert fél, hogy mégsem lesz vele. Ez az egész akkor fog megszűnni, ha feleségül veszi – ellenkezett.

-          Mi a véleményed róla Phil? – kérdezte, miközben beültek.

-          Szerintem nagyon rendes nő, és a szövegei egyszerűen óriásiak. Szerintem jobb nőt nem is környékezhetett volna meg. Mikor mellette ébered, aznap mindig vidám és kiegyensúlyozott. Ezenkívül a nőnek semmi szüksége nincs Tony pénzére, ő már régen leszámolt az anyagi javakkal. Hiába részesedése van az egyik legnagyobb cég bevételeiből, jobb szereti megkeresni maga a betevőjét – sorolta Lane erényeit.

-          Akkor rendesnek látszik, majd meglátjuk, hogy átmegy-e próbáinkon – sóhajtott Catlin.

-          Szerintem ha apánál közepesen megfelel, akkor már nyert ügye van – jegyezte meg Matt.

-          Ideje indulni, nem kellene sokáig magukra hagyni őket – szólt közbe mogorván Joseph.

-          Nyugalom uram, tudnak viselkedni, meg nem tudom, hogy Matt elmondta-e a balesetet, de van bennük annyi felelősségérzet, hogy ne kockáztassák szövődmények kialakulását, és így meddővé tenni Laneyt – szólalt fel Phil.

-          Rendben értem, de igaz nem a fiam bízott meg azzal, hogy fényesítsd előttem azt a nőt? – kérdezte rosszallóan a családfő.

-          Nagyon jól tudja, hogy nem szokásom hazudni, főleg nem egy aljas emberről – nem hagyta magát.

-          Tudom én, hogy világ életedben egyenes ember voltál, de értsd meg, féltem a fiam!

-          Elhiszem, de higgye el tud ő magára vigyázni. Nő legyen a talpán aki el tudna vele bánni, de utána nem tenné zsebre a bosszút. Tony kegyetlen bosszúkat tud állni, eddig egy ember menekült meg a haragjától, Isabell Mealorie, de ami késik az nem múlik, a legjobb bosszú ellene, ha feleségül veszi a nő gyűlölt kishúgát  – felelte Phil.

-          Rendben, azt hiszem, érdekes hétnek nézünk elébe – mosolygott Mrs. Stagdel.

-          Phil mond csak, Alfred még mindig a fiam házában dolgozik? – kérdezte út közben Joseph.

-          Igen, miért?

-          Nem igaz, hogy egy ilyen vénember miért nem vonul idősek otthonába, miért az az életcélja, hogy más embereket kiszolgál?

-          Tudja uram, volt neki kellően megtakarított pénze, amikor még a Mealorie család szolgálatában állt, a fiatalabbik lány, vagyis Lane védte meg mindig, és mikor Lane elhagyta a családot, így neki is mennie kellett. Mikor az idősebbik lány nem túl érzékeny búcsút véve keresztül hajtott a lábán, és megsántult a megtakarított pénze kevés volt, hogy újra talpra álljon, Tony segítette ki. Ezért ő azzal a dologgal hálálja meg, amihez egyedül ért, vagyis kiszolgálja – adott felvilágosítást.

-          Értem – zárta le a dolgot, mivel nem nagyon volt kedvük beszélgetni, így az út további része szótlanul telt. Otthon már Lane és Tony várta őket a nappaliban.

-          Végre – mondta kicsit mogorván Tony.

-          Maradj már, tudod azzal a nagy kocsival nem tud olyan könnyen közlekedni, mint a te kis fekete sportcsodáddal! – szidta meg Lane.

-          Igaz. Ebédelhetünk? – kérdezte családját.

-          Nos Lane, mivel is foglalkozol? – érdeklődött Joseph, miután leültek az asztalhoz.

-          Újságíró vagyok az egyik nagy politikai és gazdasági lapnál – felelte.

-          Érdekes lehet – jegyezte meg Matt.

-          Néha az, néha viszont elég kellemetlen helyzetbe keveredik az ember, főleg ha az interjúalanynak különleges ellenszolgáltatások fejében hajlandóak interjút adni. Múltkor például, nekem kellett egy multimilliomost meghívnom vacsorára – eresztett meg egy gúnyos mosolyt Tony felé.

-          De szexuális ellenszolgáltatásokra soha nem próbáltak rá venni? – kérdezte Matt.

-          Ami azt illeti voltak próbálkozók, eddig egy egyént nem tudtam eltántorítani tőle. Nevezetesen ezt a jóságot itt az oldalamon – tette Tony vállára a kezét.

-          Huh. Rám hoztad a szívbajt – kapott a mellkasához a legfiatalabb Stagdel.

-          Készítettél a fiammal riportot, és megvan még az az újság? – kérdezte Catlin.

-          A héten jött még ki – legyintett.

-          Akkor majd elolvasnám – mosolygott a nőre leendő anyósa.

-          Rendben ebéd után megkeresem – ígérte. Ezután nem esett túl sok szó köztük a hangulat igazán feszült volt. Ebéd után miközben a nappaliban kávéztak Lane előkereste saját példányát és átadta Catlinnek.

-          Köszönöm, majd elolvasom – mosolygott kedvesen.

-          Igazán nincs mit – viszonozta a gesztust.

-          Sajnálom, de nekem vissza kell mennem az irodába, mert még van a mai napra egy fontos megbeszélésem, de utána a tiétek vagyok – köszönt el Tony. Anyjának két puszit adott, öcsével és apjával kezet fogott, míg Lane-től egy szenvedélyes csókkal búcsúzott.

-          Igyekezz haza rendben! – mosolygott Lane. Tony ismét csak egy csókkal felelt.

-          Sziasztok – köszönt el még egyszer és otthagyta őket.

-          Szóval Lane te a fiam ágyába bújtál egy interjúért? – lett még ellenségesebb Mr. Stagdel.

-          Apa ne legyél ilyen közönséges! – szólt rá Matt.

-          Hagyd csak Matt, ha apád így gondol rám, akkor nem fogom idegileg összetörni magam, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről. Csakhogy tudja, nem én ragaszkodtam a fiához, hanem ő hozzám, és amúgy is már elég nagy hozzá hogy eldöntse, hogy mit akar, és mit nem – találta meg a hangját.

-          Nem kell félteni téged sem – nézett elismerően a nőre Matt.

-          Ne beszélj így velem, a fiam házában vagy! – lilult a feje.

-          Jó, a fia háza, de velem akarja megosztani – düllesztette ki kissé eszelősen a szemét. – Ha most megbocsátanak, én megyek és lepihenek, mivel a sérüléseim mellett hamar elfáradok – azzal otthagyta a családot. Még távozóban hallotta, hogy Joseph nem éppen hízelgő szavakat mormog az orra alatt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.