Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tervek

2009.09.19

Másnap a simogató napsugarak ébresztették a párt, akik egymás ölelő karjaiban ébredtek. Tony természetesen előbb fent volt, de addig is gyönyörködött az alvó szépségben. Mikor Lane is nyitogatni kezdte pilláit, Tony megsimogatta az arcát, amire a nőszemei kipattantak, és úgy húzódott távol a mellette lévőtől, mintha áramütés érte volna, pontosan úgy, mint amikor először ébredtek együtt Lane lakásán.

-          Jó reggelt – köszönt Tony. Beletelt néhány másodpercbe, mire Lane felfogta a helyzetet, és lenyugodva huppant vissza az ágyba.

-          Neked is.

-          Sokkal szebb lettél, mióta tart a terhességed – borította apró csókokkal Lane arcát.

-          Biztos, én nem vettem észre – ekkor Tony olyan boldogságot érzett, hogy szenvedélyesen megcsókolta.

-          Lane benne lennél egy együttlétbe, ígérem nagyon óvatosan bánok majd veletek! Nem akarom, hogy bármi bajotok essen, de nagyon hiányoztál nekem – csókolta meg ismét.

-          Ajánlom is – mondta a csók végén.

-          Csak arra kérlek, ha úgy érzed, hogy túl heves vagyok, akkor azonnal szólj, mert már nagyon hiányoztál – érvelt.

-          Rendben próbáljuk meg – egyezett bele, mire Tony szenvedélyesen megcsókolta és elkezdte kibújtatni a tegnap rajta maradt ruhákból.

-          Igyekezni fogok – ígérte, majd újabb csókban forrt.

Tony Lane testének minden egyes milliméterét csókkal borította. Élvezettel vette birtokba a két meg növekedett mellet. Lane kéjesen sóhajtott minden egyes érintésnél. Nem volt biztos benne, hogy hat hónapos terhesen jó ölet a szex, de már nagyon hiányzott már neki Tony. A férfi elégedetten hallgatta kedvesét, miközben igyekezett minél gyengédebb lenni.

Nem egész másfél óra múlva pihegve feküdtek egymás mellett, Tony közben gyengéden ölelte állapotos kedvesét ügyelve, hogy annak hasa teljesen szabad legyen. Néha egymásra mosolyogta, de főként élvezték a békés pihenést. Az csendes idillt, Lane törte meg.

-          Neked nem kell menned dolgozni? – nézett fel rá.

-          Csak nem zavarlak? – kérdezte meg, miközben megcsókolta. – Amúgy is tegnap lemondtam a teniszpartimat, míg a többit Matt intézi – ekkor Lane a mellkasára hajtotta a fejét. Ismét béke honolt körülöttük, de valaki kopogása megzavarta őket.

-          Szabad – kiált ki teljes torokból Lane, miközben nyakig húzza magán a takarót.

-          Igazán bocs, de Lane szülei a nappaliban várnak rátok – jelent meg Phil feje az ajtóban, majd rögtön el is fordította.

-          Biztos, hogy ők azok? – kérdezte durcásan Tony.

-          Alfred felismerte őket.

-          Mond meg, hogy mindjárt megyünk! – felelte Tony.

-          Értettem – és már záródott is az ajtó. Tony mozdult először, és már majdnem felöltözött, mikor Lane csak felült.

-          Kicsim, miért nem készülsz? – simogatta meg a nő hátát.

-          Félek, hogy a tegnapi idill ma összeomlik – nézett a férfira.

-          Garantálom, hogy nem lesz semmi baj – csókolta meg.

-          De köztudott, hogy hazug vagy – jelent meg egy apró mosoly az arcán.

-          Na gyerünk, öltözz, addig én megyek és feltartom őket – csókolta meg, majd otthagyta. Lane nagyot sóhajtva kivett egy csípőfarmert a szekrényből, majd Tony ruhái közül kiemelt, egy méretes pólót. Ezután felhúzta papucsát, ami ott volt, ahol egy fél éve hagyta. Keserű mosoly suhant át az arcán, mivel most jött rá, hogy a másik reménykedve várta vissza. Nagy levegőt vett, miközben összefogta kócos haját, és ő is kiment a szobából.

-          Úgy látom, Stagdel te aztán nem vesztegetted az időd – jegyezte meg gúnyosan Michael.

-          Neked is szia, apa – ásított.

-          Úgy látom, hogy téged sürgősen el kell vigyelek vásárolni néhány kismamaruhát – mérte végig lányát Elizabeth.

-          Kösz, finomabban is közölhetted volna, hogy ramatyul nézek ki – morogta Lane, miközben leült szüleivel szembe.

-          Most viszont, nem ezért jöttünk – köszörülte meg torkát Micahel.

-          Kíváncsian hallgatjuk – felelte Tony.

-          Tegnap beszéltem a másik öt gyermekemmel Isa dolgairól, és a fiúk igazolták az állításaitokat – mondta komolyan, majd Tonyra nézett.

-          A szakítással kapcsolatban is? – hitetlenkedett.

-          Igen, elmondta, hogy ő önként szabadult meg a babától, aki nem is a tiéd lett volna – hajtotta le a fejét.

-          Örülök, hogy tisztázódott a helyzet – könnyebbült meg Tony, és ekkor Michael elé állt.

-          Kérlek, fogadd el egy öregember bocsánatkérését! – nyújtotta a fiatalabbik felé a kezét, aki boldogan fogadta a kézfogást.

-          Megtisztel a bizalmával – mosolygott boldogan.

-          És milyen terveitek vannak az esküvővel kapcsolatban? – törte meg a pár perces csendet Elizabeth.

-          Erről még nem beszélgettünk, de ezt a témát halasszuk a baba megszületése utánra – tanácsolta Lane.

-          Szó sem lehet róla. Az első unokám nem lesz házasságon kívüli gyerek! – tiltakozott Michael.

-          Mi – lepődött meg Lane.

-          Férjhez fogsz menni kislányom utána, ha elválsz, nem érdekel, de az unokám nem lehet zabigyerek! – mondta eltökélten Michael.

-          Szép kilátások – nézett végig gúnyosan Tonyn, majd visszafordult szüleihez.

-          Szívem remélem, hogy a gyerek nem örökli tőled ezt a morbid humorod – jegyezte meg a leendő férj.

-          És a nevén gondolkodtatok már? – kérdezte Elizabeth.

-          Még nem igazán gondolkodtam rajta – felelte Lane.

-          Ehhez nekem is lesz néhány szavam, nem? – háborodott fel Tony.

-          Te, majd adod a vezetéknevét – legyintet. – Amúgy is én szülöm meg. Tudod te egyáltalán min mentem keresztül, még a terhesség elején?

-          Nem igazán, mert valaki nem volt hajlandó megbeszélni a problémát, inkább elmenekült előle – jegyezte meg Tony.

-          Apa, anya Isa melyik házban lakik? – kérdezte Lane.

-          Mindig máshol – vont vállat anyja.

-          Akkor az egyiket mostantól kerülni fogja szerény véleményem szerint – húzta fel a lábát maga mellé.

-          Lane, mit vétettem már megint? – kérdezte.

-          Lássuk csak? – vágott gondolkozó arcot. – Majd írok egy listát, amin elolvashatod.

-          Amúgy egy vagy több babát vársz egyszerre? – kérdezte Elizabeth.

-          Egy – felelte az érintett. – Nekem elég egyszerre egyet kihordani.

-          Örülünk ennek is, nyugalom – mosolygott lányára Michael.

-          Képzeld el én négyszeresen ilyen rossz voltam – nevetett a leendő nagymama.

-          Az már biztos. És akkor szerintem térjünk vissza az esküvő gondolatához. Szerintem egy hónap elég az előkészületekhez. Pontosan, mire gondoltatok, én fizetem – ajánlotta fel.

-          Annyi már biztos, hogy nem akarunk egyházi szertartást, csupán polgárit – kezdte Lane, és Tonyra nézett, aki kapott az alkalmon.

-          Régebben úgy terveztük, mikor még nyári lagziról volt szó, hogy egy szabadtéri, de úgy tűnik, ez most fulladt kudarcba – vakarta a fejét.

-          Ott van a vidéki házunk Texasban. Délen is van, meleg van ilyenkor és jó nagy a kertje – sorolta az előnyeit Michael.

-          És hogy megyek le oda? – kérdezte Lane.

-          Bérelünk egy magángépet, és egy orvos veled tart, ha bármi baj lenne – felelte anyja.

-          Ez nagyon jól hangzik meg minden, de én nem tudom, hogy néznék ki egy olyan fehér menyasszonyi ruhában – kezdett egyre nyűgösebb lenni.

-          Nyugodj meg kislányom, olyan ruhában leszel, amilyet te szeretnél – ült át hozzá Elizabeth.

-          Ha ennyire zavar az esküvő ügye, akkor meg lehet oldani, hogy csak a szűk baráti és családi kör legyen jelen – vetette fel Michael. – Bár nem tudom, hogy mit szólna hozzá az üzleti élet. – vakarta a fejét.

-          Igen, ez valóban problémás, mivel az üzleti életben nagy riválisként tekintenek ránk, és ha most csak csendben békét kötnénk az hatalmas botrány lenne – mondta Tony.

-          Akkor mi lenne a HPG-ben megjelenne egy cikk, hogy végre békét kötöttetek, a közelgő házasságunkkal, hiszen nem sokan tudják, hogy miért vagytok rosszban, csak azt a görényt kell elhallgattatni – vetette fel Lane.

-          Kire gondolsz? – kérdezte apja.

-          Gordonra – jött a válasz.

-          Vele nem lesz semmi baj, én erről gondoskodom – legyintett Michael.

-          Milyen gondok adódhatnak vele? – kérdezte anyja, aki szintén nem kedvelte az ügyvédet.

-          Mikor Tonyval kezdődött a kapcsolatom, felkerestem, hogy miért hivatkozik arra, hogy mennyire ellened van apa – magyarázta.

-          És mit mondott pontosan? – kérdezte Tony.

-          Azt, amit Isa apának bemesélt, de nem ez a lényeg. Azt mondta, lehetnék vele kedvesebb, és ekkor bukott ki a szög a zsákból, mert be akart kerülni a vezető tanácsba a MIC-nél.

-          De úgy látom, nem igazán engedtél neki. Már úgyis mindegy, nem érte el a célját. Szerintem ő egy nagyon jó ügyvéd, de mégsem bízom benne – ráncolta a homlokát Michael.

-          Van egy olyan érzésem, hogy ő nem lesz ott az esküvőn – karolta át menyasszonyát a vállainál.

-          Egyáltalán ki akarta meghívni, azonkívül ki mondta, hogy hozzád megyek? – játszott megint hisztirohamot.

-          Úgy veszem észre, hogy kemény három hónapnak nézek elébe – sóhajtott Tony. – Na mindegy, így is kellesz – és megcsókolta a nőt.

-          Na mindegy, szerintem, majd úgyis megbánod – felelte vidáman Lane, mikor elváltak ajkaik, majd ismét szüleinek szentelte figyelmét. Ekkor Alfred jelent meg.

-          Öhm. Elnézést a zavarásért, csak azt szeretném megkérdezni, hogy Mr. és Mrs. Mealorie is itt fog étkezni? – kérdezte.

-          Ha kedvük van hozzá – fordult kérdőn leendő anyósához és apósához.

-          Köszönjük, elfogadjuk a meghívást – bólintott Michael.

-          Mikor ismerhetjük meg a te szüleidet Tony? – kérdezte Elizabeth.

-          Jaj, még nem is közöltem velük, hogy nagyszülők lesznek – csapta magát fejbe a kérdezett.

-          Ez igazán helytelen – rótta meg apósa.

-          Na mindegy felhívom őket, és elmondom a nagy hírt – állt fel, és gyors csókot váltott kedvesével, majd besietett az irodájába. Közben Lane szüleivel szemben volt először egyedül.

-          Komolyan gondoljátok, ezt az egészet? – kérdezte óvatosan.

-          Tudom hogy bizalmatlanságra neveltünk, és sokat bántottunk életed során, de hidd el, hogy nagyon szeretünk! – mosolygott kedvesen Elizabeth.

-          Csak tudjátok, ez olyan hihetetlen – tört el a mécses. – Tony lesz a férjem, akivel rühelltük egymást a középiskolában, és ti is elfogadjátok, hiába egy nagy üzleti ellensége a cégnek. Teljesen összezavarodtam!

-          Ez érthető, de gondolj bele, végre normalizálódik az életed, és újra megtanulhatsz bízni – biztatta apja.

-          Most ha megbocsátotok, nekem meg kell látogatnom az illemhelyet, mert a kisember nagyon nyomja a hólyagom – állt fel a kanapéról.

-          Persze, menj csak – engedte el Elizabeth.

Lane felállt, és elindult az étkező irányába, ahonnan az udvarra nyílott egy ajtó. Csendben kilopózott, és a ház falának támaszkodott. Nagyot sóhajtva gondolkozott az elmúlt nap eseményein. Ismét Tony ágyában alszik, szüleivel jó pofizik, férjhez megy és gyereket szül hamarosan. Ez egyszerűen túl sok volt neki, főleg ilyen rövid idő alatt. Így elmélkedett egyedül, míg Tony nem jött ki hozzá, egy vastag kabáttal a kezében.

-          Nehogy megfázzatok nekem – terítette a nő vállára.

-          Félek – suttogta Lane, miközben a férfi átölelte.

-          Minden rendben lesz, gondolj bele, hamarosan a karunkban tarthatjuk ez a csöppséget, akit itt hordozol a pocidban – simogatta a nő említett részét.

-          Rendben, igaz majd segítesz pelenkázni, meg gondoskodni róla? – kérdezte félve.

-          Azt hiszed, hogy anyáink nem akarják majd kivenni belőle a részüket. Egy ideig, csak etetni kapod kézbe, mindent mást ők akarnak majd csinálni – csókolt a nyakába.

-          Rendben hiszek neked – felelte elgondolkozva.

-          Anyámék a jövő héten érkeznek, és várhatóan két hetet töltenek itt – közölte.

-          Rendben, akkor legalább jól összehaverkodhatnak, az én szüleimmel – jegyezte meg közömbösen.

-          Miért nem tudsz te semminek sem örülni? – fordította maga felé.

-          Egy bizonyos szintig tartok tőled, és tőlük is – ismerte be.

-          Megértem, de miért nem érted meg, hogy mindannyian szeretünk téged? – nézett a nő szemeibe, majd szenvedélyesen megcsókolta. Lane nem csókolt vissza, csak állt a férfi előtt, és várta a végét.

-          Most azt hiszem, megyek és lepihenek – bontakozott ki az ölelésből. – Szólj, ha kész az ebéd! – és bement. A lépcsőnél összefutott szüleivel, akik igencsak aggódtak érte.

-          Laney minden rendben? – kérdezte aggódva anyja.

-          Nincs – jött a rideg felelet, és lassan felsétált az emeletre, majd szobájukba érve lefeküdt.

*

Közben a nappaliban, az aggódó Mealorie szülőkhöz csatlakozott Tony is, aki éppen akkor tért vissza az udvarról.

-          Mit mondott? – kérdezte Michael.

-          Hogy fél tőlünk – jött a keserű felelet.

-          Az baj – jegyezte meg Elizabeth.

-          Olyan furcsa egyszer mosolyog, máskor pedig letargikus – nem értette az egészet Tony.

-          Depressziós lett – felelte Elizabeth. – Én is az lettem, főleg, mikor megtudtam, hogy négy babának fogok egyszerre életet adni – jegyezte meg.

-          Mit érzett akkor? – lett kíváncsi.

-          Félelmet, hogy nem tudok majd megfelelni az elvárásoknak, amit a Mealorie család támasztott felém. Tiszta pillanataimban én is boldogan készültem a gyermekáldásra, míg borúsabb perceimben, csak sírtam, és keseregtem – mesélte el.

-          Értem, és mi ilyenkor a teendő? – kérdezte.

-          Légy türelmes vele! Mondjuk vidd el az operába! – tanácsolta leendő anyósa.

-          Miért is? – sápadt le.

-          Mert a kislányom szereti a komoly zenét, és ez jó hatással lehet a baba későbbi zenei ízlésére is – indokolta meg.

-          Ne várj oda mégsem, mert nem tudna felvenni alkalomhoz illő ruhát, azzal pedig csak jobban elkenődne – vonta vissza.

-          Vásároltatok már valamit a kicsinek? – kérdezte Michael.

-          Még nem, én legalábbis. Ő nem tudom, hogy készült-e, vagy mégsem – vont vállat.

-          Figyelj holnap elrabolom, hogy vegyünk néhány ruhát neki, amiben nőiesebbnek érezné magát –vetette fel Elizabeth.

-          Elnézést, de az ebéd tálalva – jelent meg Alfred.

-          Rendben, én megyek és szólok Laneynek! – szaladt fel a lépcsőn.

-          Addig mi letesszük magunkat – szólt utána apósa.

-          Rendben.

-          Kérem, ez esetben kövessenek! – mondta rideg hangsúllyal Alfred.

-          Zavar, hogy ismét találkoztunk vénember? – kérdezte Michael.

-          Miért kell maguknak Laney körül zavarniuk? – nem értette a dolgot.

-          Na idefigyelj Lane a gyermekem, aki az unokámmal terhes, bármire képes vagyok, hogy mellette lehessek ebben a helyzetben! – hadarta Elizabeth.

-          Nyugodj le kedvesem nem éri meg! – szólt rá férje, miközben helyet foglalt az asztalnál. Felesége csak egy mélyet sóhajtott, és követte a férfi példáját. Hamarosan vitázó hangokra lettek figyelmesek:

-          Tegyél már le! – nyafogott Lane.

-          Majd az ebédlőben – felelte vidáman, és mikor az asztalhoz ért akkor tette le.

-          Laney most már ideje lenne enned, mert ezzel csak a kicsinek ártasz! – mondta jámboran Elizabeth.

-          Nem hagyna végre mindenki békén, hirtelen mindenkinek olyan fontos lettem, mert ez a hülye teherbe ejtett! – fakadt sírva, és leült. Michael fájdalmasan sóhajtott, miközben fejét fogta.

-          Amit szeretnél, az lesz – foglalt helyet Tony, próbált nyugalmat erőltetni magára, de látszott, hogy ez igen nehezen megy.

-          Hagyjatok már levegőt venni! – dühöngött.

-          Rendben – egyezett bele Tony.

-          Köszönöm – csillapodott le szemmel láthatólag.

-          Napjában bizonyos időt szeretnénk veled tölteni, persze az előkészületek jegyében – javította ki a megegyezést Elizabeth.

-          Gondolom van egy pontos terved is a holnapi napra! – jegyezte meg.

-          Ami azt illeti igen, igazán eljöhetnél jó anyáddal vásárolgatni egy kicsit. Mondjuk felfrissíthetnéd a ruhatárad és utána képletesen kifosztanánk a város legjobb cukrászdáját persze mindent apád és a vőlegényed számlájára – mosolygott, ahogy lánya szokott.

-          Már tudom, honnan vannak Lane érdekes megnyilvánulásai – jegyezte meg halkan, de Lane ezt most jól hallotta, és villáját a férfi kezébe vágta, Tony hatalmasat ordítva húzta el a kezét.

-          Ugyan már Laney, ő nem Isabell, nem kell felesleges fájdalmat okozni szegénykének – szaladt oda hozzá anyja.

-          Mi ütött beléd? – kérdezte sértődötten Tony és a kelleténél valamivel hangosabban.

-          Laney te ilyenkor szóval szoktál visszavágni, nem pedig fizikailag – rótta meg anyja.

-          Legalább tudod, hogy milyen, ha valaki a lelki fájdalmát fizikaiban sugározza rád – jegyezte meg keményen. Tony lehajtott fejjel szomorúan meredt a négy pici vérző pontra.

-          Na jó ezt tényleg megérdemeltem a félévvel ezelőtti viselkedésemért – adott igazat a nőnek, majd felállt sebtapaszért.

-          Laney nyugodj le, mert ezzel csak a babának ártasz! – szólalt meg óvatosan anyja.

-          Akkor kérlek akadjatok le rólam, és minden egyéb dolgomról! Szeretném nyugodtan eltölteni ezt a maradék három hónapot, de idegesít, hogy mindenki engem ugrál körbe. Már gyerekkoromban sem szerettem a figyelmet, és annak középpontjában lenni. Én elhiszem, hogy mindenki örül, hogy gyermekem lesz, de kérlek benneteket, kevesebb lelkesedés is elég – próbált megnyugodni.

-          Hát igen világ életedben magányos farkasként éltél, de tudd meg, szeretnénk látni a kis unokánk fejlődését, és téged is boldognak tudni. Ezt nem tagadhatod meg tőlünk – mondta apja.

-          Na jó hanyagoljuk a témát, mert éhes vagyok – látott hozzá. Hamarosan Tony is visszatért, és csendben megebédeltek.

-          Tessék Laney, itt a számom! – nyújtott át Elizabeth gyermekének egy kis fecnit. – Ha vásárolnál, vagy egy kis társaságra vágynál, vagy bármilyen kínod van hívj és itt leszek – mosolygott rá.

-          Rendben – vette el a papír darabot. – Viszont, most remélem, hogy megbocsátotok, de én visszavonulok a szobámba, pihenni – köszönt el.

-          Menj csak – hallotta szüleitől.

Felment a szobájukba, levette farmerét, és lefeküdt aludni. Egy óra múlva feljött Tony is, mikor ledőlt mellé, és karolta át Lane nem tudta, mit reagáljon. Magán érezte a férfi tekintetét, de a szemét nem nyitotta ki. Órákon keresztül feküdtek így, mikor valaki kopogott. Tony rögtön felpattant, és az ajtóhoz ment.

-          Mi az? – suttogta.

-          Kész a vacsora – hallotta Phil szintén suttogó hangját.

-          Most nem vagyok éhes – küldte el, Lane ekkor döbbent rá, hogy ennie kellene.

-          De én igen – ült fel. – Mindjárt felöltözök és megyek.

-          Felhozatom – legyintett Tony, és Phil után kiment.

Lane nagy sóhajjal vetette vissza magát a párnák közé. Nem értette még saját maga sem a viselkedését, hiszen itt lenne az ideje, hogy ő is tegyen valamit, de nem ő csak ellenségeskedik és mindenkibe beleköt. Gondolkozott, hogy mit is tehetne ez ellen. Felállt és farmerjából előkereste azt a fecnikét, amit anyjától kapott. Majd tárcsázott, és remegve vette fel. Egy ismeretlen férfi hang felelt.

-          Igen tessék.

-          Jó estét, nem tudom, hogy jó számot hívtam-e, de Elizabeth Mealorie-vel szeretnék beszélni – mondta Lane nyugalmat erőltetve magára.

-          Mit akar az anyámtól? És a jó ízlés úgy diktálja, hogy bemutatkozzon, mikor felhív valaki – oktatta ki. A stílusból rögtön rájött.

-          Quinn ne most, add inkább anyát! – szólt rá legidősebb testvérére.

-          Lane? – hitetlenkedett.

-          Igen, na most már adnád anyát? – kérdezte.

-          Várj egy percet, testvérek gyöngye! – morogta.

-          Ki szólalt meg? – mormogta maga elé.

-          Igen tessék – hallotta meg anyja hangját.

-          Szia Laney vagyok. Bocs, hogy ilyenkor zavarlak, de azt akartam kérdezni, hogy még benne lennél holnap a bevásárló túrában? – érdeklődött, és mindezt egy szuszra.

-          Persze kicsim. Neked mikortól jó? – lett lelkes.

-          Tízre értem tudsz jönni?

-          Nagyszerű, szólj a drága vőlegényednek, hogy támogassa meg egy tekintélyes összeggel a kirándulást! – figyelmeztette, hangjában tükröződött a határtalan öröm.

-          Rendben, akkor holnap – mondta halkan, és megeresztett egy gyenge mosolyt.

-          Szia kicsim, vagy még szeretnél beszélgetni? – kérdezte reménykedve.

-          Nem kösz, mennem kell, mert Tony vár a vacsorával – rázta le, és kinyomta. Ezután visszafeküdt az ágyba, és várta a megígért ételt. Hamarosan nyílt is az ajtó, és vőlegénye egy mindennel jól megrakodott tálcával tért vissza. Lane felült és elvette a felkínált étkeket.

-          Jó étvágyat, hagylak nyugodtan enni – fordult az ajtó felé.

-          Kérlek várj, maradj itt, mert beszélni szeretnék veled – kapott utána, persze elérni nem tudta.

-          Miről lenne szó? – fordult vissza kedvetlenül.

-          Nagyon sajnálom, hogy úgy viselkedtem a mai nap – hajtotta le a fejét.

-          Tényleg? – lepődött meg.

-          Igen, nem tudom mi van velem, valamikor jó kedvem van, máskor pedig elegem van az egész világból – mondta szomorúan.

-          Kérdezhetek valamit? Miért tetettél alvást, mikor itt feküdtem melletted? – ült le a nő mellé.

-          Igazából nem tudom, talán dacból, talán mert féltem a szemedbe nézni, ahogy veled viselkedtem ma a szüleim előtt – folyt le egy kósza könnycsepp arcán.

-          Semmi baj, a szüleid nagyon jól tudták, hogy a hormonok miatt vagy ilyen – simogatta meg szép arcát.

-          Értem – bólintott.

-          Na most edd meg szépen a vacsorád, utána vegyél egy kellemes fürdőt! – utasította.

-          Egy feltétellel – húzta sejtelmes mosolyra a száját.

-          Mi lenne az? – állt elébe.

-          Velem tartasz. Itt leszel velem és segítesz megenni, majd a hátamat is megmosod – húzta végig egyik ujját Tony arcán.

-          Azt hiszem ennek a csábításnak nem tudok ellenállni, bár nem is akarok – csókolta meg. Ezután segített megenni a nőnek a különböző fogásokat.

-          Ez igazán finom volt – paskolta meg játékosan pocakját.

-          Na én kiviszem ezt, utána megcsinálom a beígért fürdőt! – csókolta meg.

-          Rendben – nevetett. Tony gyorsan kitette a folyosóra a tálcát, majd besietett a fürdőbe, ahol megengedte a kádat meleg vízzel, miközben illatos olajokkal öntött bele. Lane hamarosan csatlakozott hozzá, és a férfi szeme láttára leöltözött.

-          A víz előállt– mutatott be egy rögtönzött meghajlást.

-          Köszönöm, igazán kedves – mosolygott és a vízbe mászott.

-          Csatlakozhatok? – kérdezte a kád szélén ülve.

-          Azt hiszem nem tilthatom meg, hogy te is megismerd ezt a finom érzést – nézett a férfira kacéran.

-          Köszönöm.– felelte hálásan, majd egy gyors vetkőzés után csatlakozott kedveséhez.

Felejthetetlen volt számukra ez a fürdés, mivel nem az intim érintkezésről szólt, hanem a kényeztető együttlétről. Bár a férfi erekció problémáján az ágyban segítettek, mégis a nő nyugodtabb lett ettől a békés helyzettől.

Reggel nagy volt a fejetlenség a pár szobájában, jobban mondva Lane részéről. Tudta, hogy anyjával nem jelenhet meg akárhogyan. Kiszórta az összes ruháját, először a szekrényből, utána eszébe jutottak azok a göncei, amit Berta nénikéjétől hozott el. Azokat is átnézte, de nem lett kisegítve vele. Végül egy inget kölcsönvett vőlegényétől, és kertész farmernadrágját vette fel. Ekkor azonban bajba került, hogyan vegye fel zokniját. Hanyatt vágta magát, és a lábát felemelte, majd behajlította. Elég mókásnak hatott, ahogy ott ügyetlenkedett egy külső szemlélőnek. Már félig felhúzta az egyiket, mikor nyílt az ajtó és Tony lépett be.

Amint meglátta menyasszonyát a komikus helyzetben rögtön elfogta a nevetés.

-          Örülök, hogy te legalább jól szórakozol – morogta.

-          Várj, segítek! – ment oda, és elvette a zoknit, majd felhúzta a nő lábára.

-          Kösz – ült fel.

-          Igazán nincs mit – csókolta meg.

-          Amúgy megtámogatnád a ruhatáram lecserélése projektet? – állt fel.

-          Természetesen, mennyire lenne szükséged? – ölelte magához.

-          Jó kérdés, már nagyon régen voltam anyámmal vásárolni – lett ideges.

-          Nyugi. Azt hiszem, odaadom ezt! – húzta elő hitelkártyáját tárcájából.

-          Van rajta limit? – kérdezte Lane.

-          Nincs, miért lenne? – lepődött meg.

-          Akkor azt hiszem ez elég lesz, meg egy kis készpénz sem jönne rosszul – elmélkedett.

-          Majd azt lent adok, de te gyere és reggelizz velem, mielőtt az anyád ideér! – húzta magával.

-          Na jó – követte a férfit, és leültek reggelizni. Lane éppen a szájához emelte a teáscsészét, mikor csengettek. Phil elment megnézni, hogy ki az, és a következő percben Elizabeth robbant be hozzájuk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.