Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Testvérek

2009.09.19

-          Sziasztok kedveskéim, igaz nem baj, hogy korábban jöttem? – mosolygott rájuk.

-          Dehogy. Harapsz valamit? – kérdezte tele szájjal Lane.

-          Nem tanított meg senki a jó modorra? – tette csípőre a kezét.

-          Anyukámtól és apukámtól tanultam viselkedni – felelte nevetve.

-          Elég borzasztó szülők lehettek, na mindegy – ült le Lane mellé.

-          Kér valamit? – kérdezte Tony.

-          Egy kávét, köszönöm – bólintott.

Tony odaadta a Lane-nek kitett kávéscsészét, mivel Lane a terhessége alatt nem fogyasztotta a kesernyés italt, és töltött leendő anyósának. Majd elé rakta a cukrot és a tejszínt.

-          Egészségére – mondta Tony, és folytatta reggelijét.

-          Köszönöm – és egy cukrot tett a kávéba, és kihagyta a tejszínt.

-          Hova tervezed ma a túrát? – kérdezte Lane.

-          Egyik ismerősöm ajánlott egy igen helyes baba mama boltot, ahol divatos és elegáns viseleteket biztosítanak az állapotos nőknek.

-          Jól hangzik – bólintott Lane.

-          De ez az ing borzalmas, hogy tudtál egyáltalán megvenni egy ilyet? – mutatott rá.

-          Tisztázzunk valamit! Nem az enyém, én csak felvettem, mert a saját ruháim nem érnek rajtam össze néhány kivétellel – emelte fel mutató ujját anyja felé.

-          Akkor, honnan szedted ez? – kérdezte értetlenül.

-          A szekrényemből – érezte magát zavarban Tony.

-          Kedveském furcsa ízlésed van, bár lehet, hogy csak farmerrel felvéve néz így ki.

-          Anya! – szólt rá Lane.

-          Nem úgy értettem – kortyolt bele kávéjába.

-          Nos azt hiszem, kész vagyok – állt fel Lane.

-          Várj még adok pénzt, mennyivel is támogassam meg a programot? – fordult leendő anyósához.

-          Amennyit nem sajnálsz, hogy a gyermeked anyja mindig tökéletesen nézzen ki! – jött a válasz.

-          Az egész vagyonomat, most nem tudnám ide hozni – vakarta a fejét.

-          Helyes válasz – bólogatott Elizabeth, miközben ő is felállt.

-          Merre is lesz a túra? – jött vissza Tony pénzt számolva.

-          Miért őrszemet akarsz ránk állítani? – kérdezte az anyósjelölt.

-          Szó sincs róla, csupán azt szerettem volna tudni, hogy bababoltokba is mennek-e, mert akkor adok bővebben, hogy tudják megvenni ami megtetszik – indokolta meg Tony.

-          Még azt sem tudni, hogy milyen nemű és még a gyerek szoba helyét sem határoztuk meg. Igaz én szeretném, ha kezdetben egy szobában lennénk – szólt közbe Lane is.

-          Bölcs meglátás – helyeselt Elizabeth.

-          Nos rendben, majd akkor beszélünk délután, az esküvővel és a babával kapcsolatban is – hátrált meg Tony, mert nem akart még egy hiszti maratont. – Tessék! – nyújtott át egy fél köteg papírpénzt.

-          Ez most valami vicc? – kérdezte Lane.

-          Nem, nem az. Csupán a jele annak, hogy megmarad a szabad döntés lehetősége számodra – lépett hozzá közelebb, majd megcsókolta.

-          Hú a nővérednek is ilyen rendes férjet találnánk, akkor békében halnék meg – szólt közbe Elizabeth.

-          Anya, ha azt akarod, hogy jól teljen a mai nap, akkor ne emlegesd nekem Bellát! – lett morcos Lane.

-          Rendben, rendben – tartotta védekezőn maga elé a kezét anyja.

-          Kéritek a limuzint? – kérdezte Tony kedvesét, miközben átkarolta.

-          Anya kérjük? – fordult anyjához.

-          Hoztam sajátot, még az öcséidet is elhoztam cipekedni – felelte vidáman.

-          Na akkor szia, majd jövünk! – tette el mellényzsebébe a pénzt.

-          Laney így akarsz jönni? – döbbent le anyja.

-          Igen – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-          Hát legyen. – egyezett bele, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.

-          Vigyázzon rájuk! – intézte anyósának.

-          Persze – mosolygott.

-          Akkor, mi megyünk! – készült indulni Lane, de Tony visszarántotta, és búcsúzóul megcsókolta.

-          Ne kímélj, semmilyen költséget! – búcsúzott, és még egy csókot nyomot kedvese ajkaira, majd útjára engedte.

-          Rendben, szia – köszönt el Lane, és anyja után kiment a házból. Elizabeth sietve ment a limuzinhoz, amivel érkezett. Lane beült anyja előtt, és két öccsével találta magát szembe.

-          Szia Laney – köszönt vidáman Sean.

-          Végre, hogy méltóztattál megérkezni – morogta Shane.

-          Én is nagyon örülök neked öcskös – vetett egy lesújtó pillantást mogorva öccsére.

-          Shane, megmondtam, hogy beszélj normálisan a testvéreddel! – szólt rá éppen beszálló anyja.

-          Miért kellett elrángatni engem is, ennek az ízlésficamos liba emberré tételéhez? – kérdezte felháborodottan.

-          Én meg azt nem értem, hogy lehet egy ilyen seggfej bátyám mint te! – vágta fejbe Sean.

-          Hagyd csak, gondolom a jó iskolákban nem tudták kinevelni belőle a bunkósságot. – jegyezte meg Lane.

-          Te mocskos áruló! – indult el a kocsi.

-          Na akkor álljunk meg, és anya ha tényleg akarod ezt a túrát, akkor menjünk Tony hullaszállítójával! – tanácsolta a kismama.

-          Nem, Shane te most itt kiszállsz és hazamész! Ígérem apád tudomást fog szerezni erről! – adta ki az utasítást.

-          Anya nem teheted! – váncogott.

-          De igenis azt teszem, úgyhogy fogd be! Tudod jól, hogy Lane babát vár, és végre ő megteszi, amire te és a többi testvéred képtelen, örömet szerez nekem és apátoknak – oktatta ki, miközben egy gombnyomással jelezte a sofőrnek, hogy álljon meg.

-          De mi lesz az ebéddel? – kérdezte Sean.

-          Kimarad belőle – felelte tárgyilagos nyugalommal.

-          Akárcsak Isa, de mi nem vagyunk ilyen kétszínűek. Nem örülünk egy ilyen fattyúnak – köpött nővére felé, erre öccse teljes erőből behúzott neki.

-          Takarodj! – ordította Elizabeth.

-          Nem szándékozok ezzel a tehénnel egy levegőt szívni tovább! – és elhagyta a járművet.

-          Induljunk! – kiabált előre Elizabeth, akit nagyon felidegesített fia viselkedése.

-          Ezért? – kérdezte Lane lehajtott fejjel.

-          Tessék? – kérdezte kedvesen anyja.

-          Ezért kellett kibékülnünk? – nézett fel rá, és eleredtek könnyei.

-          Laney nyugodj meg, az öcséd egy marha! – próbálta nyugtatni kétségbeesetten.

-          Lane ne foglalkozz vele, mindig is felnézett a nővérünkre, mert ő is arra a figyelemre vágyott és vágyik amit Isa kap, de te ezerszer jobb vagy mint ők, mert neked egyéniséged van, és különleges személyiséged – ült oda mellé Sean. – Őszintén én büszke vagyok rá, hogy a nagy LAOM kisöccse lehetek főleg azért, mert te magadtól értél el oda ahol most vagy, és nem úgy mint mi testvéreid, akiket apa és anya szponzorál.

-          Kedves vagy öcskös – szipogta.

-          Mert tisztellek azért, hogy te meg merted tenni azt, amit én nem. Ellentmondtál apának, és az egész világnak, és most ők hevernek a lábaid előtt – dicsérte.

-          Öcsikém, minden csajjal így beszélsz? – próbálta másfelé terelni a társalgást, mivel kezdett belepirulni a dicséretbe.

-          Az egyetemen nem igazán jövök be nekik, tudod Shane elég sokat szívat, hogy a nagymenők között lehessen – hajtotta le a fejét.

-          Mint mi a középsuliban, de rólam még azt sem tudták, hogy a negyedik Mealorie vagyok. A srácok letagadtak, és apa annyira belement, hogy LAOM néven íratott be az iskolába, hogy a testvéreink ne szégyenkezzenek miattam – mesélte szomorúan.

-          Téged nem zavart, mert én a helyedben bosszút álltam volna rajtuk – vetette fel.

-          Azt csinálom részben, gondolj bele Isabell volt pasijához megyek hozzá, és szülök neki gyereket, és csak annyit lát, hogy milyen boldog is vagyok, de ő nem tehet semmit, sőt ő taszított a karjaiba – ecsetelte Lane.

-          Kislányom, ne beszélj így! – szólt rá Elizabeth.

-          Anya maradj már, mintha nem tudnád, hogy ez így van.

-          De akárhogy is tiltakozol, LAOM az állandó az életedben – tartotta szóval testvérét.

-          Igen az újság, az úszás és a zene. A köztudatban én egy sikeres sokoldalú nő vagyok, de én nem érzem magam annak – felelte.

-          Na hanyagoljátok ezt a témát, itt vagyunk a sétálónál! – mosolygott rájuk anyjuk, és mielőtt a sofőr kinyitotta volna az ajtót, kipattant.

-          Anya ne legyél már ennyire besózva, nem halt meg senki – szólt rá Lane, ezután követték anyjukat és kiszálltak.

-          Akkor induljunk! – mosolygott rájuk Elizabeth. Lane-t közrefogva indultak el az első üzlet felét. Útközben fiatalok egy csoportja állta útjukat.

-          LAOM végre, hogy újra találkozunk – lépett közelebb egy fiú.

-          Mit akarsz itt Richards? – kérdezte ingerülten Sean.

-          Mealorie nem tudom, hogy kerültél közel egy ilyen nagymenőhöz, de húzz el lúzer! – nézett végig lenézően a fiún, akin látszott, hogy idősebb nála.

-          Hé ne beszélj így vele! – szólt rá Lane.

-          Kedvesem látom lecserélted a vőlegényed erre a nyápicra, de miért nem foglalkozol egy olyan kaliberrel mint én? – próbált udvarolni.

-          Na most azonnal elhúzol a fenébe, és ne merd még egyszer nyilvánosan sértegetni a kis öcsémet! – bökte meg ujjával a fiú mellkasát.

-          Mi? – hallatszott a csoportból.

-          A laom-ban az M Mealorie-t jelent – jelelte gúnyosan. – És a vőlegényem csinálta ezt! – simogatta meg a hasát.

-          Ez nem lehet! – hápogott a Richards kölyök.

-          De ez van, nos ha lenne a szülinapi partid, azt hiszem nem zenélhetnék ott, még szülés után sem – mosolygott.

-          Nővérkém indulhatunk? – kérdezte Sean, miközben leplezetlenül vigyorgott.

-          Menjünk – bólintott.

-          LAOM ne csináld, beszéljük meg! – kiabált utána kétségbeesetten.

-          Majd, ha fagy! – nevetett a nő, miközben beértek az első üzletbe.

A délelőtt további részében Lane ruhát próbált, Elizabeth hordta neki, Sean pedig osztályozta. Miután fizettek Sean cipelte utánuk a megvásárolt árut. Délután egykor járt az idő, mikor elmentek ebédelni. Egy lefoglalt asztalhoz vezette őket Elizabeth.

-          Miért van itt hét hely mikor csak hárman vagyunk? – kérdezte Lane.

-          Még lesz egy kis társaságunk – felelte anyja.

-          De igaz, Isa nincs köztük?

-          Dehogy, ő is mereven elzárkózik tőled – legyintett.

-          Rendben – lélegzett fel a kismama. Hamarosan befutott legidősebb bátyjuk.

-          Sziasztok – köszönt miközben végigmérte Lane-t

-          Szia – állta fivére tekintetét.

-          Még a végén kinőisedsz húgocskám – mosolygott a nőre.

-          Történhetnek csodák – viszonozta a gesztust.

-          És Shane hova lett? – kérdezte a többieket, miközben kezet fogott öccsével.

-          Rosszul viselkedett, sokat szemétkedet velem útközben és kidobtuk egy kukába! – felelte a szokványos stílusában Lane.

-          Azért jó tudni, hogy van valami, ami sohasem változik – foglalt helyet anyja mellett. Nem sokára befutott másik bátyja is, akivel egy fiatal nő is volt.

-          Sziasztok, bocs a késésért – szabadkozott Colin.

-          Semmi baj – legyintett Elizabeth, aki puszival köszöntötte az érkezőket. Colin üdvözölte testvéreit, Lane-nél kicsit zavarban érezte magát, de egy barátságos ölelés volt húga reakciója.

-          Laney enged meg, hogy bemutassam a barátnőmet Wade Turner. Wade itt a legfiatalabb húgom Lane, de mindenki csak úgy emlegeti a köztudatban, hogy LAOM – mutatta be egymásnaka két nőt.

-          Örvendek – mosolygott kedvesen miközben kezet fogtak.

-          Én nem különben – felelte vidáman Lane.

-          És Stagdel, nem lesz itt? – kérdezte Quinn.

-          Nem, megbeszéltem vele, hogy ez egy szűk családi ebéd lesz, ahol a testvéreknek rendeznie kell a viszonyukat.

-          Szóval Isát elcserélték – lelkendezett Lane.

-          Már megint az ökörségeid – legyintett anyja.

-          Kösz, rendes vagy – majd Colinhoz fordult. – És ti bátyus mikorra tervezitek az esküvőt? – kérdezte.

-          Mi bajod van húgocskám? – reagált hevesen.

-          Az Wade ujján egy Mealorie szimbólumos eljegyzési gyűrű, úgyhogy nem kell a duma – felelte.

-          Mindig neked volt a legjobb megfigyelési képességed hatónk közül – nézett elismerően testvérére Colin.

-          Miért is? – háborodott fel Quinn.

-          Mert már két hónapja jegyesek vagyunk – felelte bátortalanul Wade.

-          És ezt csak most mondjátok? – lett mérges Elizabeth.

-          Ti nem vettétek észre – védekezett.

-          Na jó most már ideje lesz rendelni, mert a kis srác már türelmetlen – mentette ki bátyját Lane.

-          És mennyi idős? – kérdezte Wade.

-          Hat hónapos – simogatta meg hasát.

-          Nehéz elhinni, hogy te és Stagdel! – mondta Colin.

-          Ez van – vont vállat, miközben elvette a pincértől az étlapot.

-          Tipikus Laneys válasz – vigyorgott Sean.

-          Tényleg öcsi, hogy állsz a gyakornoksággal? – kérdezte Quinn.

-          Sehogy, mert a tanár kivágott médiatudományról, így esélyem sincs elmenni egy újsághoz – felelte szomorúan.

-          Mit szólnál a HPG-hez? – vetette fel Lane.

-          Áh oda még az évfolyam első sem kellett – rázta meg a fejét. – Joe Adens nem tűr meg amatőröket.

-          Csupán akkor, ha a tulaj utasítja rá – jelent meg ravasz mosoly az arcán.

-          Tényleg Tony megvette a lapot – kapott észbe Elizabeth.

-          Igen, de azóta elajándékozta – vágott csalódottan töprengő arcot.

-          MI? – jött a fivérei reakciója kórusban.

-          Nyugi – nevetett Lane. – Nekem adta nászajándékba.

-          Franc azt a morbid humorodat – bosszankodott Quinn.

-          Laney már csak ilyen – csóválta a fejét Elizabeth. Az ebéd hasonló hangulatban telt.

-          Laney ideje lenne megbeszélned Tonyval, hogy kit hívtok meg az esküvőtökre! –mondta anyja hazafele menet a kocsiban.

-          Tudom – felelte. – Ha megvan a lista, majd faxon átküldöm.

-          Rendben – bólintott.

-          De minek az neked?

-          Hát csak azért, mert annyi személynek intézek helyet és csak azoknak csináltatok névkártyát az ülésrendhez – mosolygott kedvesen.

-          Majd ma megbeszélgetem a dolgokat Tonyval – legyintett Lane.

-          Jó volt a mai nap nővérkém – mosolygott rá Sean.

-          Igen, csupán az kár, hogy Shane olyan bunkó volt – lett szomorú.

-          Nem kell foglalkozni vele, túl sok időt tölt Isával – mondta Sean.

-          Lehet, majd felhívlak, ha beszéltem Joe-val – ígérte.

-          Kösz. Soha nem gondoltam volna, hogy te akarsz, majd segíteni – hitetlenkedett öccse. Ekkor megszólalt a belső telefon.

-          Igen George – vette fel Elizabeth.

-          Azt hiszem a lánya jön utánunk! Álljak meg?

-          Nem, nem szükséges, menjen csak nyugodtan tovább – és letette a készüléket. –

-          Valami gond van? – kérdezte Lane.

-          Áh semmi csak a nővéretek megint csinálja a fesztivált – legyintett.

-          Na ne elfáradtam, és semmi kedvem nincs ahhoz a hisztérikához – dőlt hátra fáradtan Lane.

-          Nyugi kicsim, nem lesz semmi baj – nyugtatta

-          Tudjátok mi jutott eszembe? – nézett fel szomorúan.

-          Mi? – érdeklődött Sean.

-          Kb. most születne meg az a kisbaba, amit a balesetben vesztettem el – simította végig hasát.

-          Mit te terhes voltál? – lepődtek meg mindketten.

-          Igen, még akkor nem is tudtam róla igazán – mosolygott keserűen, és egy könnycsepp folyt végig arcán.

-          Ugyan már Laney, ez a múlt – ölelte át öccse.

-          Tudod, csak eszembe jutott, ha az a görény Partic nincs már anya lehetnék – szipogta.

-          Nem kell sok és a karodban tarthatod őt is – simogatta meg ő is nővére hasát.

-          Kösz a bátorítást, igazán sokat jelent, még ha ideiglenes is – lett még rosszabb kedvű.

-          Elég legyen Lane! Ha megszületik a pici, akkor sem fog semmi sem változni! – szólt rá anyja.

-          Na nővérkém nyugodj meg és lazíts, hagy érezze az unokaöcsém, hogy milyen vagány anyukája lesz – biztatta Sean.

-          Még az sem biztos, hogy fiú lesz, mi van ha lány? – vetette fel Lane.

-          Nem olyan vagány lesz mint te, és külsőre Tonyra fog hasonlítani. Igazi főnyeremény lesz – ábrándozott.

-          Szerintem meg csapás a világra, ha olyan természete lesz, mint nekem – jegyezte meg.

-          Az lenne durva, ha olyan személyisége lenne, mint Isabellnek – jegyezte meg öccse.

-          De Sean ne beszélj így a testvéredről! – szólt rá anyjuk.

-          Végül is igaza van, én sem örülnék neki – védte meg kistestvérét.

-          Mindegy úgy látom, hogy megérkeztünk – zárta le a dolgot Elizabeth.

-          Köszönöm a mai napot – mosolygott rájuk Lane.

-          Számunkra volt az öröm – ölelte meg testvérét.

-          Na menjünk, mielőtt Tony megszervezi a kereső csapatokat! – nyitotta ki az ajtót Lane.

-          George segítsen bevinni a csomagokat! – utasította Elizabeth.

-          Azonnal – ugrott a sofőr.

-          Várjon még, vele! – tette a kezét a lenyomat ellenőrzőbe, mire a főkapu kinyílt – Hajtson be, úgy sokkal könnyebb lesz – mosolygott kedvesen.

-          Köszönöm – bólintott, és visszaült a járműbe és behajtott.

-          Vajon ki lehet itt? – kérdezte halkan Lane, mikor a ház mellett meglátott egy idegen autót.

-          Teljesen olyan, mint amilyen Andrew Larkninnak van – jegyezte meg Sean, miközben beljebb sétáltak.

-          Az nagy baj, utálom azt a gyíkot – morogta Lane.

-          De Tonynak egy jó üzleti barátja – jegyezte meg öccse.

-          Honnan tudsz te ilyenekről? – lepődött meg.

-          Újságíró szeretnék lenni, és mindig igyekszem képben lenni mindenről – felelte.

-          Ez nagyon is helyes – mosolygott rá nővére. Ekkor érkezett eléjük Phil.

-          Végre Laney, már Tony elég kibírhatatlan volt – lélegzett fel.

-          Nyugi, itt vagyok már. Figyi segíts, már George-nak, hogy hova pakolja le azt a rakás cuccot, amit anyám vetetett velem!

-          Rendben, de te meg siess, mert elég nyűgös, és nehogy valami rosszul alakuljon a tárgyaláson! – és elment az idegen limuzin felé.

-          Hol van? – kérdezett utána.

-          A nappaliban tárgyalnak – szólt utána.

-          Mi az, nincs irodája itthon? – kérdezte gúnyosan Sean.

-          De van, viszont oda én be nem tenném a lábam – lett rossz kedve a helység említésére.

-          Minden rendben? – kérdezte aggódva öccse, miközben beléptek a bejárati ajtón.

-          Persze – hazudott.

-          Végre – pattant fel Tony a kanapéról, és a nő elé sietett, majd szenvedélyes csókot váltottak. Andrew szeme kiguvadt a látványtól.

-          Úgy veszem észre nagyon hiányozhattam, mint általában – mosolygott Lane két csók között.

-          El sem tudod képzelni mennyire – és újra megcsókolta.

-          Khm. Ez mind szép és jó, de nekünk még nem ért véget a megbeszélésünk – jelezte Andrew, hogy ott van.

-          Oh bocs – kapott észbe Tony.

-          Pedig azt hittem, hogy sikeresen megszabadultál tőle – morogta a férfi.

-          Én nem engedtem el őt – ölelte át a szeretett nőt.

-          Nem fogom megérteni sohasem ezt a beteges rajongásodat – legyintett, majd belekortyolt kávéjába.

-          Mit hallok? – lépett be Elizabeth is.

-          Áh Mrs. Mealorie. Örülök, hogy újra találkoztunk – váltott hangnemet és felöltötte kedves mosolyát.

-          Van valami kifogásod a lányom ellen? – kérdezte dühére kicsit rájátszva.

-          Semmi, semmi csak egy rossz szófordulat volt – mentegetőzött.

-          Na persze, Alfred intéznél nekem egy narancslevet? – kérdezte Lane.

-          Persze viszem máris – hallotta az inas hangját a konyha felől.

-          Kösz. Na anya szerintem üljünk le az ebédlőben, hogy ne zavarjuk a tárgyaló feleket! – javasolta Lane.

-          Rendben – bólintott.

-          Lane, hova kerüljenek ezek a csomagok? – jött be Phil, egy rakás táskával a kezében.

-          Hagytatok valamit a városban? – kérdezte Andrew.

-          Közöd van hozzá? – kérdezte ellenségesen a nő.

-          Hagyd békén! – szólt rá Tony.

-          Tudja miről beszél. Nos szerintem vihetitek a szobánkba – legyintett Lane, majd anyjával és testvérével az ebédlőben telepedett le.

-          Kicsim mikor fogsz menni nőgyógyászhoz? – kérdezte anyja, mikor leültek az ebédlőben.

-          Tony intéztetett valami méregdrága szülészeti klinikára időpontot – felelte nemtörődömen.

-          Biztos jó lesz így? – érdeklődött.

-          Hanyagoljuk ezt a témát.

-          te mocsok, hogy a fenébe képzelted, hogy újra felbukkansz a család életében, még ráadásul fel is csináltattad magad! – rontott be Isabell a beszélgetőkhöz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.