Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rajongó

2009.12.31

Ryan izgatottan ébredt másnap reggel öccse házának vendégszobájában, mikor látta, hogy még korán van, inkább visszadőlt az ágyra, és a plafont bámulta. Egyszer csak kopogtak, érdeklődve ment az ajtóhoz és nyitotta ki. Meglepetésére Andrea volt köntösben.

-          Jó reggelt – köszönt kedvesen.

-          Jó reggelt – köszönt Ryan is, kicsit megilletődött.

-          Hoztam neked néhány ruhát, ami Matté, de szerintem rád is jó. Azonkívül, betettem a mosógépbe a tegnapi ruháidat, úgyhogy azok is tiszták – nyújtott át egy kosárnyi ruhát.

-          Nagyon szépen köszönöm – mosolygott meghatódva.

-          Igazán semmiség, körülbelül egy óra múlva lesz reggeli – ment dolgára a nő. Ryan elmélkedve bezárta az ajtót, és valami használható ruhát keresett. Úgy döntött, ha ma tényleg mennek Tony feleségéhez, akkor jobb, ha nem a saját börtönviselt ruháiban megy.

-          Jó reggelt – köszönt Matt kávéját kortyolgatva éppen.

-          Üdv – ült le testvérével szemben.

-          Akkor mentek ma a szerkesztőségbe? – kérdezte Andrea, miközben egy nagy tányér palacsintát tett az asztalra.

-          Ha azóta nem szállt inába Ryan bátorsága, akkor igen – felelte Matt.

-          Rendben – bólintott Andrea, miközben a kicsihez fordult és etetni kezdte, őt már korán sem volt olyan könnyű étkezésre bírni, mint Annát.

-          Drágám, ezt nem megetetni kéne vele, mint hogy pakolásként alkalmazni? – kérdezte mosolyogva Matt.

-          Nagyon vicces valaki – morogta a nő. – Persze Lane nénédtől elveszed mindennemű hiszti nélkül a pépet – bosszankodott.

-          Majd rákérdezek a titkára – felelte Matt, miközben éppen a tányérjára tett néhány palacsintát.

-          Reménytelen, már kérdeztem, és az volt a válasz, hogy akkor eteti, mikor az éhes – jött a szomorkás válasz.

-          Akkor majd később eszik. – legyintett férje.

-          Igazad van.

-          És a legény merre van? – szólt közbe Ryan.

-          Ilyenkor még az uraság alszik – törölte meg arcát Andrea.

-          Laney mikor kezd az újságnál? – kérdezte Matt feleségét.

-          Szerintem nagyon jól tudod, hogy ez több tényezőtől függ – felelte gúnyosan a nő.

-          Miktől? – lett kíváncsi Ryan.

-          Szerintem ne menjünk bele. – vörösödött Matt.

-          Ha már felhoztátok, akkor fejezzétek be! – nem hagyta magát, minél többet meg akart tudni róla, hogy képben legyen.

-          Nos, mondjuk attól, hogy Tony mikor hagyta elaludni, és mikor keltette. Vagy, hogy a két rosszcsont berontott-e, rájuk ugorva. Igaz, arra nem szokott úgy morcogni. A lényeg az, hogy hatalmas alvásigénye van, míg az öcséd maximum öt órát alszik éjjelenként – adott kimerítő választ.

-          Szerintem mindketten kihagytuk volna ezen tények megismerésének nagy részét – mondta Matt.

-          Na, mindegy ne panaszkodjatok, mintha nem tudnátok, hogy a testvéretek milyen – morgott a fiatalasszony.

-          Na, mindegy. Most felhívom az én kedves másik testvéremet, és lemondom a mai napom, és rákérdezek, hogy Laney otthon van-e még – vette elő telefonját.

-          Ez egy nem rossz ötlet. Jó látni, hogy néha használod is az eszedet – nevetett Andrea.

-          Hé, ne beszélj úgy, mint Lane neked nem áll jól – sértődött meg a férfi.

-          Na, erről másképpen vélekedünk – hagyta ott őket.

-          Nos, akkor én telefonálok – vette elő mobilját.

-          Igen tessék – hallotta Tony fegyelmezett hangját.

-          Hello bátyus, csak azért hívlak, hogy ma nélkülöznöd kellene a mai napra – mondta hadarva Matt.

-          Már megint miben sántikálsz? – kérdezte.

-          Semmiben, csak tegnap este felhívott egy régi ismerősöm, aki bizonytalan ideig tartózkodik a városban, és szeretnék vele tölteni egy kis időt.

-          Andrea tudd róla? – érdeklődött, bár sejtette a választ.

-          Persze, őt is hívtuk, de Patricia miatt nem tud velünk jönni, nem akarja megint a te feleséged nyakába sózni – érvelt.

-          Ja, tényleg, ma bemegy a szerkesztőségbe – eszmélt fel.

-          Mikor indul kb.? – kapott a témán.

-          Amint elrendezte a fiúkat, ők is mennek az intézményi gyerek megőrzőbe.

-          Na, nagyon kösz, és majd meghálálom a szívességet – köszönt el, majd rögtön ki is nyomta.

-          Volt lehetősége egyáltalán egy sziát mondani? – nézett rosszallóan öccsére.

-          Nem, de úgysem mondott volna, hanem inkább kérdezősködött volna – legyintett.

-          Végeztél? – nézett testvérére.

-          Igen – bólintott, és már állt is felfelé, mikor egy nagy kiáltással a kis Joseph robban be hozzájuk.

-          Apaaaaaaaaa – kiáltotta, majd apja nyakába ugrott.

-          Mi a helyzet nagy legény? – nevetett Matt.

-          Mehetek én is Damienhez és Gabrielhez? – kérdezte izgatottan.

-          Most ők Lane néni munkahelyére fognak menni – simogatta meg a fiú fejét.

-          Ez nem ér, Tony bácsi irodája sokkal kellemesebb – duzzogott.

-          Igen múltkor is romba döntöttétek hárman a tárgyalótermet. Amúgy úgy beszélsz, mintha drága jó apád nem ott dolgozna – korholta kicsit.

-          De mindenki Tony bácsinak engedelmeskedik – ellenkezett.

-          Na, ezt megkaptad – nevetett Ryan az apa fiú jeleneten, miközben kicsit elszorul a szíve, hiszen neki nincs senkije, aki így szeretné.

-          Na, még egy ilyen és Lane néni fog rád vigyázni a hétvégén! – fenyegette meg fiát.

-          Hé, ne állítsd már be Laneyt úgy, mint egy házisárkány! – szólt rá felesége.

-          De ha egyszer olyan ijesztő – duzzogott a fiú.

-          Csak bebeszéled magadnak – nyomta meg fia orrát Andrea.

-          Nem is – ellenkezett.

-          Na, most már elég, vagy nem mehetsz nagyapáékhoz a hétvégén! – fenyegetőzött.

-          De Tony bácsi megígérte, hogy vezethetem a gépét – hisztizett.

-          Matt ez a gyerek napról napra jobban hasonlít rád! – szánta férjének.

-          Talán baj?

-          Igen, ha így viselkedik – majd lányukhoz sétált, aki teljes torokból ordított. Közben Ryan elég kellemetlenül érezte magát, hiszen már régen volt hasonló közegben, kicsit idegesítette is a boldogságuk, hiszen ő évekig szenvedett börtönben.

-          Na, mi indulhatunk? – fordult elgondolkozott fivéréhez Matt.

-          Persze. – bólintott.

-          Várjatok már egy kicsit, ezt a rosszcsontot adjátok már be az oviba! – mutatott fiára Andrea.

-          Anyúúúúúúúúú, én nem is vagyok rosszcsont! – hisztizett.

-          De, éppen most is az vagy – húzta az emelet felé.

-          Na, ez hosszú műsor lesz – sóhajtott Matt, miközben visszaült az asztalhoz.

-          Megyek és megpróbálok segíteni a feleségednek! – mondta eltökélten Ryan, és elindult az emeletre, ahonnan a kisfiú váncogását hallotta.

-          Kellemes önkínzást – töltött magának egy újabb csésze kávét.

-          Kopp-kopp – nyitott be a gyerekszobába, ahol Andrea viaskodott rendetlen fiával.

-          Szerintem nem vagy kíváncsi Mr. Hiszti műsorára – jegyezte meg Andrea, miközben igyekezett fiára erőltetni egy pulóvert.

-          De igen, gondoltam hasznossá teszem magam – ment közelebb, miközben erős karjával a kisfiú felé nyúlt. – Na, gyere nagylegény! – húzta maga elé a gyereket, majd sógornőjétől is elvette a pulóvert.

-          Én nem akarom felvenni ezt! – duzzogott a gyerek.

-          És mit szeretnél felvenni? – miközben kisimította a ruhadarabban esett gyűrődéseket.

-          A kék pulcsimat – felelte eltökélten.

-          Abban fetrengtél tegnapelőtt a sárban – ellenkezett anyja.

-          És miért azt akarod felvenni? – kérdezte türelmesen.

-          Mert Tony bácsiéktól kaptam – vágta rá.

-          Már mindjárt érthető, de figyelj, elárulok neked egy titkot – fogta suttogóra a hangját.

-          Tényleg? – lett izgatott.

-          Igen – bólintott. – Képzeld, mikor Tony bácsikád ennyi idős volt, volt neki egy pont ugyanilyen pulóvere, amit nagyon szeretett – ferdített az igazságon.

-          Tényleg? – csillant fel a gyerek szeme.

-          Ha én mondom – mosolygott kedvesen. Ekkor a gyerek kikapta a kezéből a ruhadarabot, és önként vette fel.

-          Ezzel én még nem is próbálkoztam – sóhajtott nagyot Andrea, miközben felállt a földről.

-          Azt hiszem meg is találtam a gyengéjét – mosolygott, miközben az örömködő gyerekre nézett.

-          Érdekes, hogy a Stagdelok közül csak az apja nem tud vele bánni – jegyezte meg Andrea.

-          Ne mondj ilyet! – kérte.

-          Eddig csak Tony volt az isten, de ezután már te is az leszel, oda van a nagybátyaiért.

-          A te testvéreid közül nincs nagybátyja? – érdeklődött.

-          Csak Mattről van nagybátyja, nekem csak egy nővérem van, meg anyámról hat unokatestvérem.

-          Laney és? – kérdezte.

-          Igen Laney és a testvérei. Elizabeth néniék nagyon belehúztak. Két szülésből hat gyerek – mosolygott.

-          Kétszer születtek volna hármas ikrek? – érdeklődött.

-          Nem először négyes ikrek lettek, abból is két egypetéjű ikerpár. Quinn és Colin, Isabell és Lane. Utána öt évre rá született egy újabb egypetéjű ikerpárjuk Shane és Sean. Emlékszem az egész országban címlapra kerültek – mesélte.

-          Érdekes – jegyezte meg.

-          Az, na, ideje indulnotok, mert még munka elején kellene elkapni, Laneyt, mivel ha ténylegesen belelendülne a melóba, akkor csak a gyerekei szökése az oviból fogja kizökkenteni.

-          Értem – bólintott.

-          Néhány jó tanács, ne mutasd, hogy félsz. Nem evett még embert – mondta kedvesen.

-          Hé, nem arról volt, hogy nem bánt és kedves. Már értem, miért fél tőle a fiatok – háborodott fel.

-          Még el is hiszed! – nevetett. – Bocs, de ezt el kellett sütnöm – tovább nevetett.

-          Nők – morogta, miközben elhagyta a gyerekszobát nyomában újdonsült unokaöccsével.

-          Mehetünk? – állt fel ismét Matt.

-          Felőlem – vont vállat az idősebbik, már nem nagyon fűlött a foga találkozni a nővel.

-          Gyere nagylegény! – kapta fel fiát, akire akkora anyja feladta a cipőt és kabátot. Kint beszálltak Matt autójába, majd előbb elmentek az óvodához, majd miután kitették Josephet, elmentek a HPG székhelyéhez, ami azóta, jelentős változásokon ment keresztül. Sokkal nagyobb lett, és több munkatárssal is dicsekedhettek. – Készen állsz? – kérdezte bátyját, mikor megálltak.

-          Nem, de ne érdekeljen – sóhajtott nagyot, majd kiszállt, öccse követte.

-          Nyugi, maximum a fejedhez vág valamit, de Tony már hozzászokott, tudnád hányszor vágta hozzá az eljegyzési gyűrűt is – legyintett.

-          Nehogy már, miért nem valami nehezebbet – tettetett csalódottságot.

-          Inkább neked kellett volna elvenned – bökte oldalba, miközben nevetett.

-          Miért mondod ez? – lepődött meg.

-          Ő is mindig ezzel szívatja Tonyt, ha a keze ügyébe akadt volna valami nehezebb és keményebb, biztos azt vágta volna hozzá – vigyorgott, miközben liftbe szálltak. Ryan gyomrában ekkor kezdtek el fickándozni az izgalom halacskái, de legyűrte, hiszen öccse csak miatta hazudott fivérüknek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

utóirat

(Eye Fruits, 2010.01.03 23:10)

Mellékletként még annyit hozzáfűzök.:
Az oldalon: Eszty néven vagyok.
elérhetőség: eyefruit@citromail.hu

Kritika

(Eye Fruits, 2010.01.03 23:07)

Tiszteletem LAOM28!

Nos, meg kell mondanom igazán könnyed és felüdítő olvasmány volt. Ahhoz képest, meg felüdülés, mint amit manapság lehet olvasni a hasonló tematikájú művekben. Amellett, hogy kifejezetten tetszett, meg kell mondanom meglepett. Mert olvastam már hasonló műveket, de mindegyiken vagy elaludtam, vagy csak kényszerből olvastam. Elolvastam, már pár művedet az Anime Fanfiction oldalon, és igen érdekes munkák, bár kissé kezdőre vallott anno, mikor azokat olvastam. De itt amikre ráleltem, komoly művészi hajlamot tükröztek. Remélem, egyszer majd olvashatom nyomtatott formában is az írásaidat. De most csak ennyit szándékoztam írni, így most befejezem.

By, Eye Fruits.


u.i.: Sok sikert és ihletet kívánok további munkásságodhoz. És persze az Egyetemhez is.