Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sógornő és a szökés

2010.01.04

Mikor kiléptek a felvonóból fejetlenség uralkodott a szerkesztőségben. Joe éppen fiatalabb beosztottjait szidta nagy erőkkel, mások gőzerővel gépeltek vagy telefonáltak. Matt csak intett néhány ismerősének, miközben haladtak Lane irodája felé, ahonnan gyereksírás hallatszódott ki. Matt kopogott.

- Igen – hallották Lane hangját, és benyitottak. Lane egy bömbölő kisbabát tartott a kezében, igyekezett megnyugtatni.

- Szia, nem zavarunk? – lépett be elsőnek Matt.

- Fogjuk rá, hogy nem – fordult feléjük.

- Jó napot – köszönt feszülten Ryan, miközben bezárta maga mögött az ajtót.

- Ilyen hajnali órán, jó vicc – járkált a babával.

- Mi a baj a nagylánnyal? – kérdezte kedvesen Matt.

- Jön a foga. De nektek miben lehetek segítségetekre? – tért a lényegre.

- Lane enged meg, hogy bemutassam neked Ryant az idősebbik bátyámat – mutatott fivérére.

- Örvendek – nyújtotta felé egyik kezét. Lane. – De kérlek, siessünk azzal a kézfogással, mert a picur csúszik! – sziszegte.

- Én nem különben – ejtettek meg egy gyors kézfogást.

- Nos, akkor mondjátok, mit is kellene elrendeznem a férjemmel? – tért rá a lényegre.

- Honnan tudtad, hogy erről lesz szó? Talán beszéltél Andreával? – lepődött meg Matt.

- Nem, csupán akkor keresel fel itt, ha valami bakidat el kell rendeznem a bátyádnál – ült le székébe, miközben megtörölte lánya száját.

- Nos, igazából én kérnék egy óriási szívességet, de kicsit bonyolultak az előzmények kezdte Ryan.

- Akkor jó lesz, ha gyorsan belekezdesz, mert nem tudok én sem csodát tenni a semmiből – babusgatta a karjaiban lévő gyermeket, aki látszólag megnyugodott.

- Nos, az a helyzet, hogy én börtönben voltam az elmúlt tizenöt évben ártatlanul, de Tony meg van győződve a bűnösségemről. Most, hogy végre ismét szabad vagyok, ezért szeretném rendezni vele ezt a nézeteltérést, de még anyánkra sem hallgat ilyen esetben – vakarta a fejét.

- Miért zártak be? Elbeszélgetek róla vele is és a szüleitekkel is, és ha úgy mérem fel, hogy igaz, akkor ráveszem, hogy hajlandó legyen veled beszélni. Megegyeztünk? – mondta el feltételeit.

- Azt hiszem ez korrekt – bólintott.

- Akkor kezdj is bele! – fordult oda új sógorához.

- Mint szerintem már tudod elég rossz körülmények között éltünk annak idején. Én hamar kikerültem a suliból, mivel semmi eszem nem volt hozzá, ellentétben Tonyval, aki elnyerte annak a híres magániskolának az ösztöndíját. Persze az sok mindent fedezett, de a szüleinknek is kellett némi önrészt fizetnie. Láttam rajtuk, hogy büszkék rá, és több munkát vállaltak, és úgy döntöttem segítek nekik. A közeli vegyesboltban lettem raktáros, ahová csak azért vettek fel, mert a szüleinket kedvelték. Nem volt semmi probléma, míg az egyik haverom nem lopott. Persze tudták, hogy nem én voltam, de akkor is kirúgtak. Nem akartam elszomorítani senki, és nem is akartam, hogy megint csalódjanak bennem, ezért hallgattam a haverokra, akik beszerveztek egy kétes sofőrködésbe. Az egyedüli barátom Martin felhívott, és le akart beszélni, akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, hogy megszakadt. – mesélte a történetet.

- Kérhetném kicsit pörgősebben, mert egy fontos tízórairól késem le! – nézett karórájára.

- Mikor a melóra került a sor, a rendőrség elkapott. Nem elég, hogy drogot találtak a hátsó ülésbe, de még Martin holttestét is a csomagtartóban. Apa és Tony azt, hiszi, hogy bűnös vagyok, de ártatlanul ültem, csak jó magaviseletért engedtek ki hamarabb. Esküszöm Lane nem öltem meg a legjobb barátomat, hiszen testvéremként szerettem. – győzködte a nőt.

- Matt neked mi az álláspontod? – fordult a fiatalabb férfihoz.

- Szerintem igazat mond. Természetre Tony és ő teljesen egyformák, ezenfelül olyanok voltak Martinnal, mint Tony és Phil. – magyarázta.

- Figyelj! – vett mély lélegzetet, és már mondta volna, mikor megcsörrent a mobilja. – Egy pillanat. Igen – vette fel. – Már megint – fogta a fejét. – Jó mindjárt megyek – mondta fáradtan és kinyomta.

- Van kedvetek olyat játszani, hogy itt a gyerek hol a gyerek? – nézett sógoraira.

- Már megint kiszöktek? – mosolygott Matt.

- Mondtam, hogy fontos kajára kell mennem – állt fel az asztaltól. – Szerencsére a csajos elaludt – lett jobb kedve, és letette az irodában lévő hordozható kiságyba.

- Kell segítség? – kérdezte Matt.

- Ha gondoljátok – vont vállat, miközben az asztalán lévő telefonon tárcsázta a biztonságiakat.

- Szívesen – mondta Ryan.

- Oké. Itt a tulaj, a fiaim megint kiszöktek az óvodai kordon mögül, kérem cserkésszük be őket – mondta diplomatikus hangon, amitől Ryan megilletődött. – Nos, akkor jöttök? – nézett a két férfira.

- Persze – mondták kórusban, és elindultak.

- Nos, szerintettek mennyire juthatott két gyerek fél óra alatt? – kérdezte nem fordulva meg, miközben kiléptek az irodából.

- Te ismered jobban a gondolkodásuk, és amúgy is kis zseniknek nevelted őket – védekezett Matt.

- Akkor szerintem a legkisebb forgalommal bíró emeleten lesznek – sóhajtott, majd beléptek a liftbe, és lementek a nyolcadikra, ahol jobban a takarító személyzet tartotta a felszerelést.

- Itt elég sok helyen elbújhattak. – jegyezte meg Ryan.

- Fiúk, ti hova bújnátok el egy ilyen irodaépületben? – fordult végre hozzájuk.

- Az egyik félreeső irodába – vonta meg a vállát Matt.

- A takarító szekrénybe – felelte a másik.

- Nos, azt hiszem, hogy a fiaim a női mosdóban vannak akkor – sóhajtott nagyot, és elindult arra.

- Ebben biztos vagy? – kérdezte kételkedett Matt.

- Persze, úgy neveltem, hogy sose legyenek kiszámíthatóak – mosolygott.

- Miért neked eszedbe jutva valamikor is, hogy idebúj? – kételkedett Matt.

- Nekem nem, mivel engem ott keresnének. Nos, azt hiszem, ez egyértelmű, hogy egy nőt megnéznek a női illemhelyen. Na, azt hiszem, megnézem őket! – ment be egy eldugott ajtón, majd két perc múlva két izgága gyerekkel tért vissza.

- De anyu komolyan egy bácsi mondta, hogy már ott kellene lenned – magyarázta a vörös hajú.

- Nem megbeszéltük, ha nem vagyok ott időben, akkor még vártok egy kicsit, és ha akkor sem, akkor megkéritek Annie-t, hogy telefonáljon nekem – nem kiabált velük, nem is volt sértő a hangnem, mégis a két gyerek megértette.

- Az a bácsi azt mondta, hogy megbeszéli vele – tiltakozott a kisebbik.

- Hányszor megmondtam már nektek, hogy nem szabad idegen bácsikkal beszélgetni! – guggolt le hozzájuk.

- Milyen igazad is van Laney! – érzett hátulról egy erős szorítást, és egy hideg pengét a nyakánál

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kritika

(12-21, 2010.01.04 11:17)

Na kíváncsi vagyok, ki a pali, a késsel kezében. De téged ismerve nem egyhamar derül ki a dolog, se az illető indítéka.