Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anna és Damien, na meg Tony

2010.01.11

- Biztos nem lesz semmi baj abból, hogy nem mész ma vissza? – kérdezte már otthon Lane, miközben beléptek otthonukba.

- Persze, Marceu még úgyis marad pár napig, úgyhogy vele nem lesz gond, és egyébként is apáddal közös ügyfelünk a MIC révén – legyintett.

- Biztos – mondta Lane, ezzel jelezve, hogy innentől kezdve nincs kedve üzletről beszélni.

- Most menj fel és pihenj le! Addig én felhívom apádat, hogy beszélgessen el vele, hogy ne legyen semmi gubanc! – csókolta meg.

- Felkísérlek anyu, és vigyázok rád! – ajánlkozott Damien.

- Köszönöm – simogatta meg a gyerek fejét, majd hármasban felmentek a lépcsőn. Annát lefektette aludni, mivel a majdhogynem egész napos hiszti miatt, már aludt. Lane fürdőszobájukban átöltözött melegítőbe, és lefeküdt. Kisfia mellé feküdt, és megölelte a nőt. Kis kezeivel úgy karolta, mintha így akarná megvédeni. Lane elmosolyodott, és egy puszival jutalmazta hős védelmezőjét. Hamarosan Tony is megérkezett

- Milyen szépek vagytok így – ült le az ágyra.

- Köszönjük – mosolygott Lane, miközben fia fejét simogatta.

- Anya nagyon féltél ma, hogy bántani fog a bácsi? – nézett fel anyjára Damien.

- Attól sokkal jobban féltem, hogy téged és az öcsédet bántani fogja – mondta szigorúan.

- Én téged féltettelek – bújt szorosabban anyjához.

- A lényeg, hogy mindannyian jól vagytok. Gabriel annyira fel sem vette, hiszen rögtön anyádéknál maradt – mondta feleségének.

- Igen – mosolygott halványan. – Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhes vagyok – ült fel hirtelen, közben közel sem volt ilyen vidám.

- Akkor együnk valamit! – mosolygott rájuk Tony, és felkapva gyermeküket elindultak a konyha felé.

- Apa tegyél már le, nekem vigyázni kell anyára, nehogy valaki megint bántsa – tiltakozott.

- Már itthon nem érhet semmi baj – vette át a gyereket, miközben a lépcső közepén jártak.

- Jó napot – köszönt az éppen konyhába lépő családnak Mandy.

- Üdv. Van valami ehető? – kérdezte Lane, miközben letette gyermekét.

- Azonnal – bólintott, és egy tálat vett le a tűzhelyről és vitte ki az ebédlőbe, ahol rögtönözve megterített.

- Ez nagyon jól néz ki – mondta Lane.

- Hozhatok még valamit? – érdeklődött.

- Egy kis üdítő jól jönne – feleltet Tony, és Lane-t közrefogva helyet foglaltak az asztalnál.

- Azonnal – bólintott, és már ott sem volt. Mikor visszatért, letette eléjük a behozott innivalót, és újra felszívódott. Csendben és békében ebédeltek, mikor megszólalt Tony telefonja.

- Ki lehet az? – vette elő kelletlenül.

- Hm – nézett oda Lane.

- Az apád – sóhajtott, majd felvette. – Igen.

- Szia, Dominic szeretne veled is beszélni, mert túl sok a bizonytalan tényező – mondta Michael.

- Értem, de ma akkor sem hagyom magára Lane-t, talán holnap együtt ebédelhetünk, de ma már nem – mondta Tony.

- Megkérdezem – helyeselt Michael.

- Kivel, milyen ebéd? – érdeklődött Lane.

- Tudod, akiről beszéltem – legyintett.

- És miből gondolod, hogy belemegy?

- Nem muszáj neki, csupán nem akarok tőletek messze kerülni – magyarázta, miközben próbált nem a telefonba beszélni.

- Neki is megfelel – mondta Michael. – Ha gondolod én és Elizabeth is megyünk, addig Elizabeth vigyázik rájuk – tanácsolta.

- Nekem megfelel, de ezt kérlek, vitasd már meg Laneyvel is! – adta át a telefont.

- Igen – vette el Lane a telefont, és végig hallgatta apja mondandóját. – Na, jó, legyen – sóhajtott nagyot, és kinyomta.

- Hé meg sem beszéltük, hogy mikor legyen – szólt rá Tony, mikor Lane átadta neki a készüléket.

- Akkor hívd vissza – felelte egyszerűen, majd folytatta az étkezést. Tony így is tett, és megbeszélték az időpontot.

- Akkor én szólok Mandynek, hogy főzzön valami finomságot – állt fel az asztaltól.

- Ahogy érzed – mondta, és visszament szobájukba. Tony bement irodájába, ahol már a teljes bútorzatot lecserélték, mivel Lane nem bírt bemenni. Átlapozta az iratokat, hogy képben legyen holnapra.

Lane és kisfia felmentek megnézni Annát, majd miután látták, hogy a pici alszik, békén hagyták. Utána visszatértek a szobába, és lefeküdtek pihenni. Lane próbált aludni, de a mellette izgő-mozgó kisember nem hagyta aludni.

- Menj és játssz nyugodtan, úgysem lesz semmi bajom. Neked úgysem muszáj aludnod, de én szeretnék – morogta csukott szemmel.

- Biztos? – kérdezte félve, de mégis reménykedve.

- Na, menj már! – túrt bele a gyerek hajába. Damien engedve az anyai bíztatásnak kiment játszani. Lane éppen már elaludt volna, mikor meghallotta az ajtó nyikorgását és apró lábak kotrását.

- Anya alszol? – kérdezte félve.

- Igen – mondta Lane.

- Nem is, akkor nem válaszolnál – ellenkezett.

- Kellett nekem ilyen okossá nevelnem téged – nyitotta ki a szemét. – Na, halljam mi a gubanc? – mosolygott rá fáradtan.

- Gyere, játssz velem, egyedül nem jó és Annával még nem lehet, apa meg dolgozik – panaszolta.

- Szóval unatkozol egyedül, de én tényleg nagyon álmos vagyok, ezért megkérjük Philt, hogy vigyen a testvéred után, és néhány napot a nagyinál töltöttök. Mit szólsz hozzá? – ajánlotta fel.

- Rendben – lett jobb kedve.

- Na gyere, pakoljunk össze nektek pár ruhát, és keressük meg Phil bácsit! – kelt fel.

- De minden rendben lesz veled anyu? – kérdezte ártatlanul.

- Most már, hogy apa itt van velem egy házban, nem engedi, hogy bármi bajom történjen – vette ölbe, és mentek át a gyerekszobába.

- Anya ide nem kell bejönnöd! – állította volna meg az ajtóban, kicsit zavart volt.

- Mit akarsz előlem titkolni drágaságom? – kérdezte gúnyosan, és benyitott. – Csak, hogy óriási kupleráj van itt? – nézett szét a szobában, ami olyan volt mintha több atomtámadást hajtottak volna végre rajta.

- Nem haragszol érte? – nézett rá félve.

- Láttad volna anyád szobáját? – nevetett.

- De apa azt mondta, hogy rendet kell rakni mindig – csodálkozott.

- Nekem is mindig ezt mondta az apám, és az anyukám is, de ez most mindegy is. Én nem csapok balhét miatta – kapott észbe, és letette.

- Akkor nem kell rendet raknom? – hitetlenkedett.

- Most nem, majd ha hazajöttetek. Összepakolunk nektek néhány ruhát, és Phil elvisz a Mealorie birtokra.

- Na, jó – egyezett bele, hiszen így ez így is kedvezőbbnek hatott, mintha apjával egyezkedett volna.

- Mindjárt gondoltam – vett elő egy hátizsákot, és néhány ruhát tett bele, nem sokat, hiszen Michael és Elizabeth is tart fent az unokáknak szinte egész ruhatárakat.

- Anya és meddig maradhatunk majd a nagypapáéknál? – tette fel az újabb kérdést.

- Nem tudom, néhány napot, szerintem akkora a nyakam is jobban lesz – sóhajtott nagyot.

- Rendben – ezután Lane végzett a pakolással, majd lementek a földszintre.

- PHIL – kiabált a testőr után.

- Igen – jött ki sietve Tony irodájából, ahol éppen megbeszélést tartott a két férfi.

- Elvinnéd Damient és Annát a szüleimhez, hiányozik nekik a testvérkéjük – mondta fáradtan.

- És nem hagynak pihenni! – világított a tényre.

- Igen az is közrejátszik, és ezenkívül unatkozik az úrfi – borzolta meg gyermekét.

- Egy perc, még egyeztetünk valamit Tonyval, és mehetünk.

- Rendben – bólintott Lane, miközben leült a nappaliban. Damien nagyon elemében volt, és Anna is felébredt. Négykézláb bejárta az egész nappalit, majd ezután az anyja lábán próbált felmászni hozzá. Lane nagyot sóhajtott, és vette ölbe, ahol a kislány elkezdett játszani a hosszú vörös tincsekkel. – Na, hiába irigykedsz rá, olyan hajszíned lesz, mint apádnak, de belegondolva ez nem is baj. Szép haja van a te jó apádnak – beszélgetett a gyereknek, aki nagyon élvezte, és egyre jobban elemében lett. Hamarosan kicsiny kezeivel az anyja melleit kezdte piszkálni, amiből Lane tudta, hogy a gyermek éhes. Elvonult az egyik földszinti szobába, ahol eleget tett anyai kötelességeinek, amit már nem élvezett annyira. Lehet etetni kiskanállal könnyű volt, de ott nem engedte bele a fogait a mellébe. Azonban ezért nem hibáztathatta, hiszen most nőnek ki a fogai, most tanulja majd használni őket. Lane hősiesen tűrte a piciny fogak marcangolását, majd miután megigazította magát visszatért a nappaliba, ahol Damien békésen játszott a kisautóival. Lane nagyot sóhajtott, és letelepedett lányával a fia mellé, és úgy várakozott. Damien nagyon élvezte, hogy az anyja most odafigyel rá, na meg persze a húgára is, akitől ketten védelmezték a játékokat, nehogy lenyeljen belőle egy darabot is. Már-már ott tartott, hogy nem is akar menni a nagyszüleihez, és az öccséhez, viszont az anyja ragaszkodott a távozásukhoz, így hát mikor ki jött a dolgozó szobából, akkor vitte is a Mealorie nagyszülőkhöz őket. Kicsit szomorú volt, hogy ennyi volt az anyjával a játék, de megértette, hogy az anyja aludni szeretne.

- Kicsim hogy érzed magad? – jött ki az irodájából Tony is.

- Azt hiszem, rendben leszek – sóhajtotta.

- Én erről mindjárt gondoskodni is fogok – húzta magához feleségét.

- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet? - simult a férfi mellkasához.

- Mikor nem volt jó ötlet, hogy egész éjszaka szerettelek. Az öcsémet berendelem a céghez, ha már ma a hátam mögött és ellenem szervezkedett. Addig nem hagylak magadra, amíg nem látom rajtad, hogy minden rendben van, és a gyerekek is a szüleidnél maradnak, hiszen most nagyon idegesítőek tudnak lenni – csókolta végig a felesége nyakát.

- Nem lenne jobb a szobánkban, hiszen itt bárki megláthat minket az alkalmazottak közül – remegett.

- Ugyan már, ez a mi házunk, ott szeretkezünk, ahol jól esik – fordította maga felé a nő arcát.

- Nekem most az ágyunkban esne jól, ahol legelőször egymáséi lettünk. Szeress úgy, mintha ismét meg akarnál hódítani, és kérlek, fárassz úgy le, hogy ne tudjak elalvás előtt egy pillanatig sem arra az állatra gondolni – csókolta meg férjét.

- Ahogy akarod – vette karjaiba, és felvitte a lépcsőn a szobájukba. Ott első teendője volt kulcsra fordítani az ajtót, és utána csak a nővel foglalkozni.

Gyengéden és óvatosan gombolta ki a nőn lévő blúzt, majd ajkaival apró csókokat hintett a felszabadult bőrfelületre. Lane jólesően sóhajtozott, mivel tudta, hogy férje olyan figyelemben és kényeztetésben részesíti, mint mikor több hónapos terhesen szeretkeztek. Azóta, hogy megszületett Anna nem igazán volt idejük egymásra, és hat hétig még a szexualitás is kimaradt az életükből. Azóta csak néhány alkalommal lehettek kettesben, és pár rövidebb együttlétük volt, amiket a fiúk mindig megkurtítottak valahogy. A nőnek sok volt egyszerre feleségnek, szerkesztőnek és anyának is lenni, amitől teljesen kikészült. Ha másfél évvel korábban történik az eset, akkor könnyebben túllépett volna rajta. Közben Lane nem akart tétlen lenni, és kényszerítette férjét, hogy rá nézzen, majd szenvedélyes csókban forrt össze ajkuk. Szinte tépte a férfi alsó ajkát, mintha attól félne, hogy eltűnik onnan.

- Érezni akarom meztelen bőröd érintését a saját bőrömön – szakította meg a csókot és szinte letépte férjéről az inget.

- Nyugi, van időnk! - csitította Tony, aki gyorsan alsónadrágra vetkőzött.

- Nem, túl ideges vagyok. Ne húzd sokáig az előjátékkal, intenzíven vágyom a gyönyörre, azt akarom, hogy álomba kefélj! - lökte az ágyra, majd felé magasodott, miközben megszabadult a blúzától.

- Akkor előbb a csiklódat hagy kínlasszam meg – gyűrte maga alá a nőt, és lehámozta róla a nadrágot, és a zoknikat. Már csupán a fehérnemű volt rajta.

- Csak agyilag körülötted járjanak a gondolataim, és ne a mai napon történteken! - lihegte, mikor megérezte Tony fogait az egyik mellén, ahogy a férfi az egyik kezével kiemelte az említett mellett a melltartó kosárból, és fogaival becézgetni kezdte a keményedő mellbimbót.

- Húzzuk oldalra a takarót, mert nagyon ki leszünk izzadva, és nem örülnék, ha megfáznál – miközben másik kezével a szeméremajkak között munkálkodott. Lane mélyet sóhajtott, amint megérezte lábai között férje kezét, és igazat adott neki, hogy jobb lesz kis előkészület után teljesen átadni lényüket a kéjnek.

- Nem elvetendő ötlet – értett egyet, és már a hangja is sokkal nyugodtabb volt. Tony ennek tudatában engedte el, és húzta oldalra az ágyterítőt, és a takarót, míg Lane megszabadult a rajta árválkodó ruházattól.

- Hol is tartottunk? - fordult ismét felesége felé, aki immáron teljesen meztelen volt.

- Ott, hogy végre addig kényeztetsz, amíg a fáradságtól el nem alszok, elfelejtetve velem minden rosszat – ment oda férjéhez, és hosszan megcsókolta.

- De előtte még, akarok valamit – húzta le az ágyra, és tárta szét a nő lábait.

- Már megint nyalakodni akarsz – állapította meg.

- Igen, mert valami csodálatos ízed van. Egyébként meg, most túl feszült vagy, hogy teljesen fel legyél izgulva, ezért kellően benedvesítelek. Egyszer nem nedvesítettelek be rendesen, és azután fél évet kényszerültem nélküled élni. Most biztosan nem fogom elkövetni ezt a baklövést – magasodott felesége felé, és előbb a melleit kényeztette. Mindkét mellet alaposan megharapdálta, megszívogatta, hogy Lane érzékeny bőre már apró véraláfutásokkal volt tele. Ezután haladt a hason keresztül a hívogató szeméremhez, amihez már régen volt szerencséje. Egy ideje csak a munkával voltak elfoglalva, és körülbelül két hónapja, még egymáshoz sem nagyon értek. Lane állandó jelleggel lefáradva érkezett haza, plusz gyermekei otthon is körberajongták. Tony igazán csodálkozott, hogy még nem vesztette el a józan eszét. Nem régiben bukkant fel a városi sajtóban egy új lap, amit szennylapként tartottak számon, mégis elég sokat foglalkozott politikával és az azzal járó botrányokkal. Lane mindig igyekezett az igazságról írni és íratni, ami mostanság kevésnek bizonyult.

- Tony, szerinted jó anya vagyok? - kérdezte hirtelen szomorúan.

- Igen, másként nem imádna annyira mindhárom gyermekünk – nézett fel feleségére.

- Enyhén kételkedem benne, hogy jól csinálom a dolgokat. Csak nyugalomra vágyom – csordultak ki könnyei.

- Pszt - tette a szájára az egyik ujját. - Most nyugodt körülmények között szeretkezünk egyet, vagy igény szerint többször is. Holnap nem megyek be a céghez, végig itt maradok veled, és nem engedem, hogy bármi bajod essen. Szeretlek Lane, és hat éve megfogadtam, hogy melletted leszek, akármi is történjen – csókolta meg.

- És tartottad is a szavad – bólintott.

- Mi a baj? - simogatta ki az arcából a tincseket.

- Ugyanaz, ami eddig is volt, csak a gyerekek előtt igyekeztem tartani magam, hogy ne ijesszem meg őket. Úgy féltem, hogy bármi bajuk esik – sírta el végül magát.

- Én is féltem, de örülök, hogy mindannyian jól vagytok. Ez a kis seb, hamarosan elmúlik, és újra tudunk majd versenyt úszni a medencében. Minden rendben lesz, nem kell félned – csókolta meg.

- Egyszerűbb mondani, mint csinálni. Szerinted a srácok nagyon haragudnának, ha néhány napig a szüleimnél maradnának. Olyan gyengének érzem magam – szipogott.

- Michael és Elizabeth úgy agyon kényezteti őket, hogy egy hétig biztos nem unják meg. Szóval, van időd lenyugodni. Az újságnál az öcséd és Joe tartják a frontot, nálam a cégnél kicsit megembereli magát Matt, és minden rendben lesz. Míg ilyen labilis állapotban vagy, nem hagylak magadra – ígérte meg.

- Rendben, akkor gyere kissé közelebb! - húzta magához közelebb, miközben lábait a férfi csípőjére fonta.

- De még nem állsz készen – tiltakozott Tony.

- Most kell egy kis fizikai fájdalom, hogy a lelki megrázkódtatás elmúljon, szóval vedd le a gatyád, és gyere belém. Érezni akarlak magamban! - csókolta meg.

- Lane, nyugodj meg! - kérte a férfi.

- Ha majd egyek leszünk! - ölelte át a nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta férjét.

- Akkor előbb engedj engem is levetkőzni! - tolta el magától feleségét, majd lerángatta magáról alsónadrágját, és visszahasalt kedvesére.

- Biztos vagy benne, hogy most rögtön magadba akarsz fogadni. Hiszen olyan ideges vagy, hogy fájna a behatolás. Ismerem a tested, szóval bízd rám magad! - csókolta meg a nőt, majd csókokkal elkezdte bejárni a testét ismét. Mikor elért hasa aljához, rögtön áttért a térdeire, és onnan haladt immáron felfelé. Gyengéden megcirógatta a nő combjait, néhány csókot is hintett rájuk. Lane a következő percben jólesően sóhajtott fel, ahogy megérezte szeméremajkain férje meleg leheletét.

- Ez jó – lett sokkal nyugodtabb a hangja és férje érezte, hogy kedvese felül, ahogy ő a lábai között munkálkodik.

- Maradj úgy! - próbálta visszahúzni fekvőhelyzetbe.

- Most nem tudok tétlen lenni, kell, hogy nagy területen tudjalak érinteni. Még mindig remegek, és félek, de ahogy érinthetlek, az megnyugtat – simogatta meg a férfi hátát.

- Valóban kedves gondolat – fordította át magát, hogy alteste Lane mellett legyen, és folytatta a tevékenységét. Lane remegő kezekkel kezdte el simogatni férje combjait, miután hanyatt feküdt ismét. Figyelemmel kísérhette, ahogy kedvese férfiassága éledezik a gyengédség hatására. Kezével gyengéden masszírozni kezdte, míg az izmos combokat apró puszikkal borította. Ez a kölcsönös kielégítő rendszernek hála, Lane egyre jobban kezdett ellazulni, és hamarosan össze is rándult, ahogy Tony a csiklóját szopogatta.

- Most már jössz te? - kérdezte lihegve, ahogy megérezte férje ujjait, ahogy szemérem ajkain szétkeni nedveit.

- Nem várlatlak tovább – fordult ismét a megfelelő irányba, majd egy szenvedélyes csók közben lassan feleségébe hatolt, aki ettől belenyögött a csókba, és élvezettel húzta magához kedvesét.

- Olyan jó, hogy vagy nekem – ölelte át a férfi nyakát.

- És még te nem akartál hozzám jönni – vetette kissé a szemére.

- Akkor még nem voltam szerelmes beléd, de már az vagyok, és boldog is veled. Ideje elfelejteni a múltat, és csak ennek a jelen pillanatnak élni. Kell az érintésed, szóval felejtsünk el mindent és mindenkit! - csókolta meg férjét, aki közben lassan mozogni kezdett.

Egy-egy élvezetesebb döfésnél, jólesően nyögtek a csókba, amit néhány levegővételnél szakítottak meg csupán. Lane agya végre kezdett megnyugodni, és csak férjére koncentrálni, aki mennyei örömökhöz juttatja éppen. Ez kellett most neki, hogy elfelejtkezzenek mindenről, és csak az élvezetnek éltek. Mikor elérték együtt a kéj egy magasabb dimenzióját, Tony átfordult feleségével, hogy a nő legyen felül, de még ne váljanak szét. Lane boldogan hajtotta a fejét kedvese izmos mellkasára.

- Jobban vagy? - kérdezte kedvesen Tony.

- Már sokkal – mosolygott békésen, majd felhajolva férjéhez lágy csókot váltottak.

- Akkor pihenjünk kicsit! - javasolta Tony, miközben normálisan lefeküdtek a takaró alá, párnákkal a fejük alatt.

- Már ez nagyon hiányzott – simogatta meg férje mellkasát Lane, miközben ismét szorosan hozzábújt.

- Nem csak neked. Valahogy megoldjuk, hogy mostantól több időnk legyen egymásra – lehelt kedveskedő csókot neje homlokára. Lane tudta, hogy bízhat a férfiban, aki soha nem árulná el őt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.