Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy bosszú kísérlete

2010.01.05

- Nos, ismét találkoztunk kedves LAOM – hallotta a fülénél a kellemetlen hangot, melyet még nővéréjénél is jobban gyűlöl.

- Mit keresel itt Patric? – kérdezte miközben felállította őt a férfi.

- Ideje megfizetned te mocskos ringyó – sziszegte a fülébe.

- Matt, Ryan vigyétek innét a fiúkat! – mondta két sógorának.

- Ne olyan hevesen, hiszen nem sokára itt van a kedves Tony is, majd együtt végig nézik a drága kicsi Laney halálát – nyalta meg a nő arcát, akin mérhetetlen undor vett erőt.

- Nem halljátok, vigyétek már innen őket! – szólt rájuk. Ryan Damient, míg Matt Gabrielt kapta fel és vitték onnan minél messzebb.

- Ez most mire volt jó? – ragadott bele a nő hajába.

- Őket már így nem bánthatod. Engem meg is ölhetsz, de őket nem – felelte megvetően.

- Milyen bátor szavak egy ribanctól? – mondta a fülénél, Lane érezte a leheletét.

- Ezzel mégis mit akarsz elérni? – próbálta az időt húzni.

Közben a két fivér kettévált a két gyerekkel. Matt kivitte az épületből, ahová éppen akkor farcolt oda Tony. Ryanék nem mentek messze, figyelték a túszejtőt.

- Anya – jött rá a sírhatnék a gyerekre.

- Nem lesz semmi baj! – ölelte magához.

- Az a bácsi bántani akarja – nézett arra felé.

- Szabadítsuk ki! – tanácsolta.

- Hogyan? – csillant fel a szeme.

- Van egy tervem, fontos, hogy azt csináld, amit mondok, először is… - megtárgyalták a tervet, és kettéváltak.

Damien megállt a folyosó közepén pont egy olyan helyen, ahol egy másik folyosó is kapcsolódik bele. A gyerek remegve állt ott, és még egy utolsó pillantást vetett a folyosón megbújó nagybátyára, és mikor erősödtek a hangok, amik jelezték, hogy a gonosz bácsi közeledik anyjával céltudatosan feléjük meredt.

- Na lám csak – vigyorgott Patric.

- Damien mi a francot keresel itt? – háborodott fel Lane.

- Nem akarlak itt hagyni anya – felelte remegve.

- Bátor egy kiskölyök, akár csak az anyja, vagy mondjam, hogy pont olyan hülye, mint az anyja? – haladtak felé.

- Hol vannak a nagybátyáid? – kérdezte kétségbeesetten.

- Meglógtam tőlük, mikor Annáért mentünk az irodádba – hazudta teljes meggyőződéssel.

- Van benned kurázsi, nem úgy, mint apádban, de rajtad már ez sem segít. Dönthetsz, melyiktek haljon meg előbb – ajánlotta fel.

- Milyen nagylelkű vagy te hülye állat – felelte megvetően Lane, amit rögtön meg is bánt, mivel a kés pengéje megkarcolta érzékeny nyakát, ahonnan vér szivárgott.

- ANYAAAAAAAAA! – kiáltott.

- Ne aggódj mindjárt rád is sor kerül! – tolta közelebb a nőt, miközben elfelejtett oldalra nézni, és mikor elhaladt Ryan mellett, a férfi nem volt rest cselekedni.

Elkapta hátulról, és egy egyszerűbb mozdulattal kicsavarta a kezéből a kést, amit előbb elhúzott Lane nyakától. Mikor a nő érezte a szabadulás lehetőségét, gyorsan menekült fogva tartója karmai közül. Egyenesen fiához szaladt, és szorosan ölelte át, közben zokogott. Közben Ryan könnyedén legyűrte a merénylőt.

- Lane te jól vagy? – kérdezte, miközben Patricra nehezedett.

- Igen – lihegte Lane. Ekkor érkezett meg az emeletre Tony, Matt és a biztonsági szolgálat.

- Lane! Damien! – szaladt oda hozzájuk, és ölelte át őket.

- Minden rendben jól vagyunk – mondta Lane.

- HISZEN TE VÉRZEL! – ordította Tony.

- Nyugi csak egy karcolás, mindjárt rendbe teszem magam! – állt fel, és ment a mosdó felé.

- Várd meg a rendőrséget, hagy készítsenek bizonyítékot, hogy ez az állat az életedre akart törni – kapta el a csuklóját.

Ryan ahogy a jelenetet nézte elérzékenyült, hiszen még nem látta ilyennek öccsét. Soha nem gondolta volna, hogy Tony, a nőfaló így tud majd egy nőt szeretni. Tényleg tudhat valamit Lane, hiszen megszelídítette a megszelídíthetetlent, nem is tudta, hogy pont fordítva történt az egész. Tony hódította meg hosszú fáradságos munkával Lane meghódíthatatlannak hitt szívét.

- Innen átvesszük – ment oda Ryanhez az egyik biztonsági.

- Rendben – bólintott, majd felállt a merénylőről.

- Szemét állat, tudod mekkora áldás lenne a világnak, ha ez a ringyó megdöglene – köpött a pár felé. Tony ekkor figyelte meg a hős megmentőt, és egy borús árnyék jelent meg az arcán.

- Beszélnünk kell – ragadta karon bátyját.

- Egyetértek – tépte ki magát testvére kezéből.

- Akkor gyere! – és elindult egy kevésbé forgalmas helyre.

- Akkor szerintem kezd te – mondta Ryan, mikor Tony végre megállt, és szembefordult vele.

- Mi jó édes francot keresel te a feleségem munkahelyén? – kérdezte ingerülten.

- Nem rég szabadultam, és szerettem volna megismerni, ha már a sógornőm lett. Még szerencse, hogy itt voltunk, mivel Lane akkor egyedül indult volna a fiúk keresésére, és akkor nem úszta volna meg ennyivel – magyarázta a tényeket.

- Az lehet, és ne gondold, hogy nem vagyok érte hálás, majd holnap gyere be az irodámba, és megkapod a jutalmad. Ötvenezer elég lesz, hogy elhúzz a családom közeléből? – kérdezte kegyetlenül.

- Félre érted a helyzetet Tony, nekem nem kell a pénzed, új életet akarok kezdeni, és a családommal lenni. Megdolgozom én a pénzért, amire szükségem van – felelte eltökélten.

- Tony! – hallották távolabbról Lane szigorú hangját.

- Igen kedvesem? – fordult oda.

- Adj neki egy esélyt! – lépett hozzájuk közelebb.

- Lane te ezt nem érted, megölte a legjobb barátját – ellenkezett.

- De a fiaid és az én életemet megmentette.

- Persze, mégsem végzett tökéletes munkát – mutatott a nő véres nyakára.

- Ez a ficánkolásom miatt volt, mikor eszébe jutott, hogy előbb mégis Damient akarja megölni – sóhajtott nagyot. – Ő vette ki akkor a kezéből a kést, hogy ne tudjon ennél is nagyobb kárt tenni bennem. Lehet, hogy a múltban követett el hibákat, de mégsem hiszem róla, hogy gyilkos – vette nyíltan védelmébe.

- Nyugodj meg, én sem hittem róla, addig, amíg meg nem találták a csomagtartójában Martin holttestét.

- Más is odatehette, ott voltál? Másfelől ez pontosan olyan, mikor Isabell téged állított be apám előtt rossz fiúnak – emlékeztette.

- Igen, de ott voltak tanúim is.

- Az lehet, de évekig apám egyedül Isabell könnyeinek és egy terhességi tesztnek hitt – érvelt. Ryan csak kapkodta a fejét.

- Nos, én azt hiszem, hogy nem fogok most leállni veled vitatkozni.– sóhajtott Tony, és menni készült.

- Úgy beszélsz, mint aki soha nem követett volna el hibát. Volt egy nagy baklövésed, ami végül is jól sült el, de félévig látni se akartalak. Utána se nagyon vágytam a társaságodra, de ha már a családom elárult – emlékeztette.

- Lane az teljesen más volt.

- Igen tényleg más volt, mert te nem tudtad letagadni, hogy megtetted – fonta karba a kezét.

- Kicsim, kérlek, ne veszekedjünk már ezen, hiszen már hat éve volt.

- Igen hat éve volt, és ő tizenöt évet volt távol a családjától, most gondolj el ennyit a gyerekeid nélkül! – azzal ott hagyta őket.

- Gratulálok, magad mellé állítottad – mondta bátyjának megvetően.

- Vettem észre, de én a te bocsánatodat szeretném inkább – mondta lehajtott fejjel.

- Csak a bűnös kér bocsánatot – mérte végig megvetően.

- Én azért kérek bocsánatot, mert szégyenkezned kellett miattam. Én akkoriban tényleg segíteni akartam a családnak, hogy én is legyek valaki ne csak te és Matt. Soha nem voltam olyan okos, mint ti. Ezért akartam segíteni, de naivan elvállaltam azt a melót, amivel az a szőke liba bízott meg minket a haverokkal – adta ki dühét, majd indulni készült, de Tony a vállára tette a kezét, jelezve, hogy várjon.

- Nos, azt hiszem, kereshetünk neked valami állást – sóhajtott nagyot.

- Miért lettél ilyen könyörületes hirtelen? – kérdezte kétkedve.

- Mert Lane bízik benned, és ő általában mindenkiben meglátja a kis esélyt a jóságra, és mivel imádom a feleségem, és miattad igazán nem fogod vele összeveszni – sziszegte.

- Rendben – bólintott, nem volt kedve tovább veszekedni öccsével.

- Van hol laknod? – kérdezte.

- Pár napra Mattnél húztam meg magam.

- Ha gondolod hozzánk is jöhetsz, nálunk valamivel több hely van – ajánlotta fel, legbelül ő is örült fivérének, csak túl büszke volt beismerni.

- Tudom, hogy nem látsz szívesen, úgyhogy inkább nem – ment vissza másik öccséhez.

- Na, mi volt? - kérdezte Matt.

- Lane nyomására látszólag hajlandó elfogadni, azt mondta, hogy segít álláshoz jutni, és ha akarok, még nála is lakhatok – mondta el tömören.

- Szerintem ilyen rövid idő alatt ez a legtöbb, amit elérhetsz – tette a vállára a kezét.

- Minden rendben van itt? Matt most menj el megnézni Annát – lépett oda Lane, akinek a nyakát addigra beragasztották a mentősök, akiket a biztonságiak hívtak ki.

- Mondhatjuk úgy is, de én nem úgy érzem – sóhajtott Ryan.

- Nyugi, mondd, csak milyen végzetséged van? – húzta magával az irodája felé.

- Kimaradtam a suliból – mondta némiképp szégyenkezve.

- Biztonsági őrnek felveszlek, úgy az megfelel? Legalábbis egyelőre.

- De az én büntetett előéletű vagyok, az nem számít? – érdeklődött.

- Úgy nézek ki, mint akit érdekel? – tárta szét a karját.

- Nem tudom – hajtotta le a fejét.

- Ott van a nővérem, sok aljasságot elkövetett már ártatlan emberek ellen a csonkítás és gyilkolás is ott van a repertoárjában, úgyhogy te ma született bárány vagy hozzá képest – mosolygott.

- Nos, hogy döntöttél? – lépett oda hozzájuk Tony.

- Miről is? – nem értette Lane.

- Hogy átköltözik-e hozzánk vagy sem – nézett rá szigorúan.

- Ezt komolyan gondolod? – nem hitt a fülének.

- Igen – felelte eltökélten.

- Hol a csapda? – keményedett meg a nő hangja.

- Nincs sehol – rázta a fejét.

- Tony látom rajtad, hogy nem szívesen teszed, és már ismerlek annyira, hogy tudjam, mikor cselekszel kényszerből – jegyezte meg.

- Hisz az előbb mondtad – ellenkezett volna.

- Én csak annyit szeretnék, ha kölcsönösen meghallgatnátok egymást értelmes emberek módjára – emelte fel mutatóujját. – Nem mondtam, hogy vágj hozzá jó képet, és fogad be minden áron, és tegyetek úgy mintha mi sem történt volna. Megtörtént már ezen nem tudtok változtatni, de mi van, ha egyáltalán nem úgy van, ahogy ti gondoljátok – vetette fel a lehetőséget, majd otthagyta őket. Percekig csak néztek utána, mire Ryan törte meg a csendet.

- Határozott egy kis nőt vettél feleségül, az már hót ziher – mondta elismerően.

- Ezenkívül okos és hatalmas szíve van – csatlakozott hozzá.

- És látványnak sem utolsó – nézte meg jobban a még mindig karcsú testű nőt.

- Hé, ne is álmodj róla! – sziszegte.

- Nyugodj már le, nézni csak szabad, és amúgy sem mennék olyan szekér után, ami már régen elment. Ez a nő szeret téged.

- Tudom, és tudd meg, hogy kölcsönös – felelte szigorúan, jelezve fivérének, hogy ő is szereti a nőt.

- Nem kell leharapni a fejem! – tartotta maga elé a kezét.

- Hé, igaz nem fogtok egymás torkának esni? – kérdezte Lane, miközben fiai szorosan ölelték.

- Nem – mondták kórusban.

- Akkor jó, most pedig menjünk fel az irodámba! – fogta meg a két fiú kezét, és a lifthez indultak.

- Rendben. – mondta Tony, és családja után indult. Ryan elmélázva követte őket, egyszer csak azt vette észre, hogy egy kis kéz megragadja az övét, és húzza.

- Gyere már, mert a liftet más is akarná használni! – mondta Damien.

- Megyek – mosolygott a fiúra, és ölbe kapva gyorsított a tempón.

- Végre – morogta Tony, miközben másik fiát tartotta a karjaiban.

- Férfiak – sóhajtott Lane, miközben megnyomta a megfelelő gombot.

- Most miért mondod ezt? – kérdezte Tony.

- Mert ez van és kész. Fiúk soha ne legyetek ilyenek, oké! – mondta Lane, miközben vigyázott, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatokat nyakával.

- Anya nagyon fáj, ahol a bácsi megvágott? – kérdezte Damien.

- Csak egy kicsit, szerencsére nem tudta teljesen belém szúrni a kést – mosolygott rá kedvesen.

- Anya ki volt ez a bácsi, aki bántani akart? – jelezte nagybátyjának, hogy le akar mászni, Ryan készségesen elengedte.

- Tudod, kicsim osztálytársunk volt a középiskolában. Egy nagyon gonosz ember, akit úgy hívnak, hogy Patric Gates – ekkor megcsörrent Tony mobilja.

- Igen, Tony Stagdel, tessék – vette fel. – Nyugi öcskös mindjárt ott vagyunk – nevetett, majd kinyomta.

- Mi a helyzet? – kérdezte Lane, miközben megállt a felvonó.

- Annával baj van, Matt nem tudja lenyugtatni – válaszolta, miközben maga elé engedte feleségét.

- A kis puhány – mormogta Lane, miközben fiai kezét fogva az irodájába sétált.

- Már megbocsáss, de a lányoddal csak te tudsz bánni, más nem – ellenkezett Tony.

- Persze most csak az enyém, a terhesség alatt, pedig állítottad, hogy a tiéd is – gúnyolódott Lane, miközben benyitott gyereksírástól hangos irodájába.

- Na végre! – sóhajtott fel Matt, miközben a kislányt próbálta nyugtatni.

- Te ökör bedugult az orrod, vagy mi van? – kérdezte kemény hangon Lane.

- Miért? – lepődött meg sógora.

- Már a liftnél érezni lehetett, hogy tele van a pelenka – túlzott kicsit. Matt az arcához emelte és megérezte, hogy miről beszél sógornője.

- Hogy a francba jöhet ki ilyen büdös valami egy ilyen kicsi lánykából? – kérdezte eltorzult arccal Matt.

- Mintha te jobb illatút székletelnél? – kérdezte gúnyosan, miközben átvette gyermekét.

- Ezt egy szóval sem mondtam – próbált szépíteni, hiába.

- Na, erre nem vagyok kíváncsi, most szépen elhallgatsz! – szólt rá Lane, miközben lányával a pelenkázónak kinevezett asztalhoz mentek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.