Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy botrányos cikk

2010.01.12

Másnap reggel békésen ölelve egymást ébredtek. Lane már sokkal nyugodtabb volt, és kicsit sajnálta, hogy elküldte maga mellől gyermekeit, de nem volt olyan türelmes állapotban, hogy megfelelően tudjon velük viselkedni. Tony volt az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni, és ennek a férfi is tudatában volt. Michael nem bánta, hogy három unokája is odakerült hozzájuk. Bár Anna kicsit nehezményezte, hogy vacsorára nem anyatejet kap, de rövid idő alatt megbékélt ezzel is. Elizabeth kellő türelemmel volt három unokájuk felé, akik voltak olyan elevenek, hogy lefárasszák az idősödő nőt.

Tony szokás szerint hamarabb ébren volt, mint Lane, bár elég keveset aludt, mivel kedvese sírása álmában nem igazán hagyta aludni. A nő többször könyörgött zokogva álmában, hogy ne bántsák a gyermekeit, inkább őt öljék meg. Tony mindannyiszor felébresztette, és utána még kicsit sírt, amíg le nem nyugodott. A sírás annyira kivette az erejét, hogy rövidesen vissza is aludt rendszeresen.

- Jó reggelt – köszönt mosolyogva feleségére.

- Neked is – dörzsölte meg a szemét, látszott rajta, hogy kialvatlan.

- Hozassam ágyba a reggelit? - kérdezte miközben Lane egyik tincsével játszott.

- Nem kell, inkább reggelizzünk a teraszon, szerintem jót tenne egy kis friss levegő, és utána jövünk vissza az ágyba. Legalább nem morzsázunk ide, és van idő a lepedőt is megigazítania a személyzetnek – csókolta meg lustán férjét.

- Imádom az érvelési képességedet – ölelte szorosan magához.

- Szerintem egyetértünk, hogy a pizsamát ideje lesz felvenni, és lemenni reggelizni – simogatta meg egyik ujjával férje borostás arcát.

- Reggeli után mit csináljunk? - kérdezte, hogy milyen aktivitást várhat feleségétől.

- Mondjuk, közösen lezuhanyozhatnánk, majd jöhetnénk vissza ide az ágyba, és megint elvihetnél a mennybe néhányszor a mai nap, utána délután, ha van erőnk, amit kétlek, meglátogathatnánk a szüleimet, miután megfejtem magam azzal az izével, hogy Annának tudjanak adni anyatejet – elmélkedett.

- Mi van, ha a fiúk haza akarnak jönni? - érdeklődött.

- Vagyunk olyan érvelési zsenik, hogy lebeszéljük őket erről - felelte vidáman.

- Csak az anyukájuk túl okosra neveli őket, és néha elég nehéz túljárni az eszükön – simított végig kedvese oldalán.

- Ha megint meg akarsz éjszaka kapni, akkor jobb lesz beindítani érvelő funkciót benned – nevetett Lane, tegnap óta ez volt az első őszinte kis kacaj, ami elhagyta a száját.

- Akkor nincs más választásunk, jobb lesz, ha lerázzuk a srácokat estére – csókolta meg feleségét.

- Na, mivel tisztáztuk, hogy mi vagyunk a világ legrosszabb szülői, így ideje lenne felöltözni, és reggelizni menni, vagy megnézni, hogy áll a reggeli – ült fel Lane.

- Vagy kicsit mozogni előtte, hogy jobban megéhezzünk – húzta vissza az ágyba, a nő felé kerekedve.

- Kellemes gondolat – mosolygott buján, és adta át magát Tony kényeztető kezeinek. Most nem volt semmilyen előjáték, Tony egyszerűen feleségébe hatolt, akiből fájdalmas nyögések szakadtak ki, de egy percig sem panaszkodott. Nem volt úgy ellazulva, mint egyébként reggel, mivel rémálmai miatt feszült volt a teste.

- Bocsáss meg – állt le, és már távolodott volna el kedvesétől, mire az a csípőjére fonta a lábát.

- Semmi baj, kicsit változtatunk a pózon, és máris jobb lesz – csókolta meg.

- Hogyan gondolod pontosan? - kérdezte, miközben elkezdte a nő egyik mellbimbóját masszírozni.

- Engedj felülre, és én diktálom azt a tempót, ami jól esik számomra, és akkor nem lesz semmi gond – csókolta meg a férfit.

- Lane, most nagyon sebezhető vagy – látta felesége szemében a fájdalmat.

- Lehet, de az érintésedre vágyom. Azt akarom, hogy az érintéseddel felejtesd el a történteket. Való igaz, hogy igazából nem vagyok abban a nagyon jó hangulatban, de mégis így jobb, lehiggadnom, mint sírással – nézett férje szemébe, aki beleegyezően bólintott, majd átfordult kedvesével. Lane lassan kezdte el ringatni magát, miközben Tony a derekánál tartotta. Meglepetésére felesége megfogta a jobb kezét, és csiklójához húzta. - Masszírozz ott! - lihegte, miközben ringatta a csípőjét.

- Rendben – bólintott, és felesége utasításának megfelelően cselekedett. Lane érezte, ahogy egyre jobban felizgatja ez a helyzet. Csiklója elég érzékeny volt, és így kissé fájt az első pár mozdulat, amivel Tony kedveskedett neki, de utána egyre jobban elengedte magát. Hamarosan érezte, ahogy a gyönyör közeledik hozzá, és a gerincén végigfutott az ismerős borzongás.

- Cseréljünk! - állt le kényszeredve a mozgással, és lihegve csókolta meg férjét.

- Nekem jó – gyűrte maga alá feleségét, aki néhány döfés után a gyönyör útjára lépett, Tonynak annyira jól esett, hogy látja a nőt igazán élvezni, hogy maga is követte ezen az úton.

- Köszönöm – lihegte Lane, miután Tony a testére rogyott, és szorosan átölelte. A fülénél hallotta a férfi lihegését. Az erős karok biztonságérzetet adtak számára, amivel már korán se volt olyan szomorú.

- Ugyan már, ennek természetesnek kellene lennie minden reggel és este – csókolta meg a nyakát.

- Tudom, de a gyerekek és az üzlet miatt nem nagyon jut időnk ilyen reggeli mókákra – simogatta meg a férfi hátát, és túrt a hajába.

- Ez elég szomorú. De nem vetek semmit a szemedre. Ezt választottuk, és nem visszakozhatunk. Szeretjük egymást, és megbirkózunk ezzel is – emelte fel a fejét, és csókolta meg.

- Ne foglalkozzunk ezzel, inkább menjünk és együnk valamit – javasolta Lane.

- Nagyszerű ötlet, utána meg folytatjuk a napi ütemtervvel – simogatta meg felesége egyik mellét.

- Elkényeztetett asszony leszek, de nem bánom – mosolygott kéjesen, majd megcsókolta a férfit.

- Pizsama és köntös, vagy melegítő? - kérdezte.

- Melegítő, abban a teraszon is tudunk reggelizni – vetette fel.

- Rendben – értett egyet, majd felállt feleségéről.

- De fontos lett hirtelen a hasad – szólt utána Lane, miközben fájdalmasan tápászkodott fel.

- Nem annyira, csak minél hamarabb szeretnék visszajönni majd ide a szobába, és minden negatív gondolatot kikefélni belőled – hajolt az éppen felülő nőhöz, és csókolta meg.

- Aú, már a gondolattól is fáj odalent – grimaszolt.

- Én úgy tudtam, hogy nagyon szereted, ha itt kényeztetve nyugtatlak le – dörzsölte meg ujjaival a nő szeméremajkait.

- Tényleg kell energia ehhez – bújt ki férje karjaiból, és a szekrényhez sietett, bár eléggé csámpásan tekintve, hogy még túl friss volt a reggeli élmény. A szekrényéhez ment, ahonnan egy fekete melegítő együttest vett elő, egy bugyit és egy pólót. Miután felvette az elővett ruhákat, felhúzta papucsát, és közben felöltözött férjéhez fordult. – Nos, mehetünk? - tárta szét a karját.

- Persze – bólintott.

- Menjünk – nyújtotta férje felé a kezét, majd kiindultak a szobából. Lementek az ebédlőbe, ahol Mandy már pakolta a fogásokat az asztalra.

- Jó reggelt – köszönt a párnak.

- Jó reggelt – köszöntek együtt.

- Jobban érzi magát asszonyom? - kérdezte kissé félve.

- Már igen – bólintott.

- Egyébként, milyen az idő a szabadban? - kérdezte Tony.

- Egész kellemes – felelte a szakácsnő.

- Akkor kint reggelizünk a teraszon – jelentette be a férfi.

- Pakolok is ki – bólintott, és a reggeli többségét el is kezdte kipakolni a teraszon lévő asztalra.

- Megyek, beszélek Phillel, te addig menj előre! - búcsúzott el pár percre feleségétől, amint meglátta az ajtóban feltűnő borús tekintetű biztonsági embert.

- Rendben, és ha valami baj van, akkor szólj, ne tartsd magadban! - kérte.

- Nyugi, akármi is lesz, elmondom. Na, ne nézz rám ilyen bánatosan, nem halt meg senki – csókolta meg feleségét, aki bólintott és miután a férje elengedte, ment segíteni Mandynek.

- Erre ne vegyél mérget! - adott oda egy újságot a férfinak.

- Ne itt – tolta el onnan, és mentek be az irodájába.

- Mi a gond? - kérdezte kíváncsian.

- Nézd meg, hogy mit állít a címlap! - bökött fejével az újság felé.

- LAOM kivégeztette volt szerelmét, aki meg merte vádolni becsületsértéssel. Mennyit engedhet még meg magának ez a gátlástalan nő? - olvasta fel hangosan.

- Ez nem a legjobb reklám – felelte gúnyosan a testőr.

- Te Phil, mit keres nálunk annak a szennylapnak a példánya? - kérdezte ingerülten.

- Az ajtó előtt volt ma, nem értem, hogyan játszhatták ki a kapu rendszert. Nem Lane előtt akartam említeni, hogy a biztonsági rendszerünket kevesebb, mint huszonnégy óra alatt kétszer játszották ki – mondta idegesen.

- A fenébe is, keresd meg a felelősöket! Lane-t benyugtatózom, és utána utánajárok, vagy ha nem akar bevenni, akkor elviszem a szüleihez – tervezte.

- Ha engem kérdez, akkor mit mondjak neki? - kérdezte Phil.

- Semmit, majd én majd elmondom neki az igazat, ezen te ne idegeskedj! Amíg mi reggelizünk, addig te intézz valakit, aki átnézi a számítógépes rendszert, és a kamerás felvételeket is látni akarom – adta ki a parancsokat.

- Igen – bólintott.

- Na, akkor munkára! - fogta meg az újságot, és ment vissza feleségéhez, aki a teraszon ült, és teáját kortyolgatta.

- Igaz, nincs semmi baj? - kérdezte félve.

- Azt nem mondanám – adta át az újságot.

- Ez meg micsoda? - ismerte fel összehajtva, hogy ez nem az ő újságja, hiszen egész más a betűtípus.

- Hajtsd szét, és meglátod – sóhajtott mélyet. Lane eszerint cselekedett, és elolvasta a szalagcímet, mire teljesen lefehéredett.

- Elegem van abból a gerinctelen féregből! - gyűrte össze az újságot, és könnyei is megindultak.

- Lane, nyugodj meg! Nem szabad felidegesítened magad. Beszélek az ügyvédemmel, és elrendezem ezt – ölelte meg.

- Nem tudom, hogy miért zavarja, hogy én hiteles újságírás mellett nagyobb olvasótáborom van, mint neki – bújt zokogva férjéhez.

- Veszel be valami nyugtatót, és alszol egyet? - kérdezte a hátát simogatva.

- Nem, mert még szoptatom Annát – tiltakozott.

- Rendben – bólintott, és teljes mértékben igazat adott neki. - Azonban, akkor is meg kellene nyugodnod – vette két keze közé az arcát, és csókolta meg.

- Nem direkt csinálom, hanem tényleg ideges vagyok – sírt tovább.

- Együnk, utána fejd meg magad, amennyi csak kijön belőled, és vegyél be nyugtatót, és aludj egyet, míg én elrendezem a dolgokat – tanácsolta.

- Nem akarok egyedül lenni – bújt szorosabban férjéhez.

- Akkor menj el a szüleidhez, ott nem lehet semmi baj, a srácok hátha lefoglalják a gondolataidat. Az anyád biztos segít – ölelte magához.

- Kezd elegem lenni, fel akarok hagyni az újsággal. Nem az anyámnak szültem három gyereket, meg különböző ügyetlen felvigyázóknak, hogy több időt töltsenek velük – engedte el a férfit.

- Várj még ezzel a bejelentéssel, körülbelül két hónapot, hogy talpra állj, és a kedélyek is megnyugodjanak, és ezt a mocskot is leállítsuk. Utána átadod Sean-nak az irányítást, míg te megmaradsz tulajdonosnak. Szúrópróbaszerűen beleolvasol hetente egy-egy számba, hogy megmaradjon az érzés – simogatta meg a nő arcát.

- Rendben – bólintott.

- Most egyél egy kicsit! - kérte.

- Most nem megy – tiltakozott. Tony teljes mértékben megértette, de akkor is ennie kellett, így hát egy fél pirítóst és egy főtt tojást lenyomott a torkán, addig nem engedte felállni. Lane tiltakozott volna, de nem volt hozzá ereje. Legbelül jólesett neki a gondoskodás és a figyelem, amit férjétől kapott. Ettől kicsit lenyugodott, majd az evés végén, önként ivott meg egy csésze teát. Tony ezt már fél sikernek könyvelte el.

- Mit csinálsz akkor? Itthon maradsz vagy elmész a srácokhoz a szüleidhez? - érdeklődött.

- Nem tarthatnék veled? Ígérem, hogy nem zavarok sok vizet – kérte.

- Nem Lane, mivel van egy olyan érzésem, hogy az az énem is elő fog jönni, akit te úgy gyűlölsz, ezért jobb, ha nem vagy ott velem, ha kijövök a sodromból, mert azzal csak idegesebb lennél te is – igyekezett lebeszélni.

- Értem – bólintott.

- Menjünk, és zuhanyozzunk le, utána meg elviszlek a gyerekekhez, és este elhozlak, ha még mindig sokak lennének a meggyötört lelkednek – itta meg kávéját.

- Inkább bemegyek az újsághoz, lefoglalom magam munkával – ellenkezett.

- Pihenj inkább! - kérte.

- Most anyáéknál túl sok ember lenne, és arra most nem vágyom. Az irodámból, meg kiküldhetem az embereket, ha úgy tetszik, és senki nem fog rám mondani semmit, hiszen a főnökük vagyok. Ott is van családtag, a kicsi Sean személyében, szóval nem kell aggódni – erőltetett magára egy vérszegény mosolyt.

- Igaz, a fiúkkal nem lenne jó, ha keményen bánnál – egyezett bele.

- Vegyünk egy nyugtató zuhanyt – fogta meg a férje kezét.

- Nem volna jobb kádban fürödnöd? - kérdezte Tony.

- Az sokáig tart, majd este. Menj előbb te, én felhívom az irodát, hogy mi is tegnap óta ott a helyzet. Meg persze Adamet, is, hátha ő hideg fejjel mond valami megoldást erre a cikk dologra – állt fel Lane.

- Majd én megkeresem Adamet, te nyugodj meg, és menj előre! - kérte.

- Neked egyébként is van egy falkányi ügyvéded, most miért ne beszélhetnék a legjobb barátommal? - lett kissé ingerült.

- Nyugi, nem úgy értettem – mentegetőzött.

- Felhívom én, és elmondom neki a helyzetet, megbeszélek vele egy időpontot, és akkor megvitatom vele, a teendőket – tekintette lezártnak a vitát, és bement az otthoni irodába. Tony beletörődően ment fel a szobájukba, és beállt a zuhany alá. Közben Lane felhívta Adamet, aki nem volt elérhető, így csak az üzenetrögzítőjén hagyott rövid tájékoztatást a problémáról. Mélyet sóhajtva, ment fel a szobájukba, ahol Tony még mindig áztatta magát a zuhany alatt. Lane-nek sunyi mosoly jelent meg az arcán, és hamarjában leöltözött, és kinyitotta a zuhanykabin ajtaját.

- Mindjárt megyek szívem – sóhajtott mélyet.

- Fürdess meg! - kérte a férfit, aki ahogy belenézett a nő zöld bánatos szemeibe, legszívesebben elsírta volna magát ő maga is.

- Nem biztos, hogy erre alkalmas most az idő – ellenkezett.

- Pofa be! - nem hatotta meg férje aggodalma.

- Rajtam ne múljék – simított végig a mellek alatt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.