Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fivérek

2010.01.30

Lane vissza sem nézett férjére, miközben elérte munkahelyét. Az ajtón álló biztonságiak fegyelmezetten vigyázzba vágták magukat, ahogy meglátták a nem túl boldog tulajdonosnőt. Anna már nem sírt, de nagy zöld szemeit igencsak anyjára meresztette. Lane intésekkel reagált az őt üdvözlő köszöntésekre, nem szólt senkihez se semmit, és piros szemei láttán senki se mert hozzá se szólni. Mikor beért irodájában, Sean azonnal fel is állt nővére helyéről.

- Maradhatsz nyugodtan – legyintett Lane.

- Jesszus nővérkém, mi történt veled? - ijedt meg testvére szomorú tekintetétől.

- Csak annyi, hogy találkoztam a nővérünkkel, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna, és babázni akart a gyerekeimmel – ült le az irodában lévő kis kanapéra, miközben igyekezett kislányára koncentrálni.

- Szóval neked is előadta, hogy megváltozott, meg a többi? - kérdezte mélyet sóhajtva.

- Igen. Annyira álszentek a szüleink, még azt támogatták, hogy bocsássak meg neki mindent, amit valaha elkövetett. Azért kérlek ez kicsit extrém. Mindennek a tetejébe, még Tony is ezt szorgalmazta – dühöngött, mire Anna elkezdett sírni. - Nem úgy gondoltam gyönyörűm – gügyögött neki kedvesen, de a kicsi tovább sírt. - Besötétítenél, és kimennél kicsit? - kérdezte testvérét.

- Persze – jött rá azonnal nővére szándékára, és miután a reluxát úgy igazította, hogy ne lássanak be kívülről, el is hagyta az irodát. Lane levette a kabátját, és kigombolta a blúzát, majd elővette az egyik mellét, és gyermeke szájába tette.

- Gyerünk csajos, szipolyozd le anyádat – mosolygott rá kicsit nyugodtabban, miközben a pici elkezdett enni.

Tony emésztgette felesége szavait, miközben a hatalmas irodaépülethez hajtott. Annak idején sokat áldozott rá, hogy az egész épület az övé legyen, és a cégéé. Szerencséjére, a két fiú elég csendben volt, mivel még mindig nagyon meg voltak ijedve Lane kiborulásától. Soha nem gondolták volna, hogy anyjukban ilyen elutasítás lehet egy másik ember felé. Apjuk nem csodálta, hogy az anyjuk így kiakadt. Teljes mértékben igazat adott neki, hogy Isabellt nem engedhetik közel magukhoz. Apósa miatt nem utasította el sógornőjét, akit ő se igazán akart látni. Egyszer kávéztak együtt, ahol ő képviselte Lane-t, mivel biztosan nem tudták volna egy asztalhoz leültetni őket. Akkor úgy gondolta, hogy nem mondja el Lane-nek, ha nem szükséges, mert csak katasztrófa lenne belőle, és ebben igaza is volt. Reménykedett benne, hogy nem kényszerül egy másik szobába költözni, mert kedvese kidobja a hitvesi ágyból.

- Na, jó srácok, legyetek nyugton ma. A tárgyalóban játszhattok – mondta fiainak, mikor megérkeztek az épülethez, és leparkolt.

- Nem lesz semmi baj – ígérték meg, aminek ezennel lehetett is hinni.

- Na, akkor rakjunk helyre néhány embert – szállt ki, amiben fiai is követték.

- Apa, igaz anya rendbe jön? - kérdezte Damien.

- Igen, csak némi időre van szüksége. Meglátjátok, hogy ismét tud majd mosolyogni, csak kicsit váratlanul jött számára, hogy Isabell nénikéteket visszafogadta a család – magyarázta.

- A néni tényleg megtette anyával, amiket anya mondott? - fogta meg Tony kezét Damien, mivel anyjától úgy tanulta, hogy soha nem mehetnek sehova az utcán, míg nem fogják az egyik szülőjük kezét.

- Sajnos igen. Ne foglalkozzatok ezzel, majd megoldjuk anyával ezt a problémát. Addig is az a lényeg, hogy ti ne álljatok vele szóba, míg anya vagy én azt nem mondjuk! - figyelmeztette.

- És mi van, ha olyanra festeti a haját, amilyen anyának? - kérdezte meglepődve.

- Az nem fog előfordulni, mivel soha nem fog tudni úgy nézni, mint anyukátok. Ő nem fog hozzátok olyan szeretettel szólni, és nem is fog titeket úgy szeretni – borzolta meg idősebbik fiát, majd bementek az irodaépületbe, ahol rögtön megrohamozta őket néhány jelentést hozó alkalmazott, akiket Phil könnyedén oldalra lökött.

- Minden rendben? - kérdezte a fiúkat látva.

- Nem, Lane találkozott a nővérével, majdnem világháború tört ki, összeveszett a szüleivel – közölte a tényeket.

- Tudtad, hogy itt van a bátyád? - kérdezte óvatosan, mintha nem akarná ezzel is terhelni barátját.

- Igen, Matt mondta, hogy magával hozza. Tényleg, van még a családi hálózati telefonokból, amiből te is kaptál? - ráncolta a homlokát.

- Akad egy-kettő, negyedóra múlva az irodádba viszek egyet – értette a célzást, és a liftnél ő balra tért, míg Tony a fiúkkal belépett a felvonóban.

- Amint elrendeztem a családi ügyeket, foglalkozok minden egyébbel, aztán megnyomta az irodájának a szintjét.

- Apa, mit fogsz most csinálni? - kérdezte Gabriel.

- Intézkedem, hogy akik ártani akarnak anyának, ne tehessék meg, és így anya is a régi lesz – mondta türelmesen. Látta fiain, hogy nagyon meg vannak ijedve, főleg, hogy látták összeomlani anyjukat. Tony megértette felesége érzéseit, csak a gyerekeket sajnálta, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Haragudott ezenfelül anyósára és apósára, hogy oda hívták Isabellt a három gyermek közelébe, mintha már leírták volna Lane-t. Ekkor elszorult kicsit a szíve, mivel egy nagyon kegyetlen gondolat ütött szöget a fejében.

- Apa jól vagy? - kérdezte Damien, mivel megérkeztek a kívánt szintre, az ajtó is kinyílt, de apjuk meg sem mozdult. Ezenkívül a liftnél várakozók is tágra nyílt szemekkel néztek a tulajdonosra, aki csak meredt maga elé.

- Persze – és kilépett fiaival a liftből. A dolgozók, pedig még mindig nem mozdultak, hiszen nem hitték el, hogy Tony Stagdel elbambult volna. Mindig úgy ismerték, hogy a megingathatatlan, jól felkészült, kegyetlen üzletember, akit nem enged senkinek, talán csak feleségének.

- Mi ez csődület, nincs senkinek sem jobb dolga? Na gyerünk, mindenki dolgára! - hallotta meg Tony a segítséget, vagyis Phil is megérkezett.

- Hallották – szólalt meg némileg rekedten Tony, mire varázsütésre mindenki szétszéledt onnan.

- Nos, akkor minek kellett a mobil? - mutatta fel a készüléket, miközben a férfi irodája felé haladtak.

- Kap Ryan egy esélyt, van egy feladatom a számára. Na jó srácok, tiétek a tárgyaló egész napra. Ne törjetek össze semmit, és ha valamire szükségetek van, akkor gyertek át hozzám, esetleg én nem érnék rá, akkor Philtől vagy Matt bácsikátoktól kérjetek segítséget. Rendben? - hajolt le hozzájuk.

- Igen, csak ne akadj úgy ki, mint anya – kérte Gabriel.

- Nyugi. Ha nem életbe vágó a szükségletetek, akkor maradjatok a tárgyalóban! Nem lesz semmi gond, szóval én most megyek, kiosztom mindenki feladatát, utána rátok nézek – mosolygott rájuk biztatóan.

- Jó – mondták kórusban, és be is vetették magukat a hatalmas terembe.

- Apák gyöngye, mi is lesz a mai feladatom? - kérdezte Phil, miközben Tony elvette tőle a mobilt.

- Mindjárt megtudod, de előbb az ügyvédeknek adjam ki a feladatokat. Utána megtudod te is, hogy mit szánok neked – lépett be az irodájába, ahol már öt ügyvéd várta Adammel együtt. - Jó napot – köszönt Tony.

- Jó napot, miért kellett ilyen sürgősen megjelennünk? - kérdezte az egyetlen szőke.

- Rendben, térjünk is a tárgyra – csapta ki az újságot az asztalára. - Tudni akarom, hogy milyen törvényes eszközök vannak ennek megtorlására?

- Huhu, az én barátnőmet ezért meddig kellett kényeztetni? - vette a kezébe az újságot Adam.

- Ne legyél közönséges! Neked más feladatom van, szóval pihentesd a rózsaszínben látó agyadat! - most nem volt hangulata a férfi perverz humorához.

- Gondolom, eléggé kivan – állapította meg.

- Nos, uraim, amint van megoldásuk, várom Önöket – utasította ki őket az irodából.

- Nekünk milyen feladatokat szánsz? - kérdezte Matt.

- Nos... - kezdett volna bele, mikor megcsörrent a telefon. - Igen? - nyomta meg a kihangosító gombot.

- Uram, a sógora Colin Mealorie keresi telefonon – mondta a titkárnő.

- Kapcsolja be! - utasította a nőt, majd felvette a kagylót. - Mondjad sógor! - próbált laza hangot megütni.

- Tony, akkor én megyek, megnézem a srácaidat! - integetett Matt.

- Menj csak – bólintott. - Mire készültök a bátyáddal? - kérdezte a telefonban. - Oké hazaküldöm Philt, de ne nagyon gázolj bele a személyes szféránkba!

- Miről van szó? - kérdezte kíváncsian a testőr.

- A sógoraimnak szüksége van valamire Lane cuccai közül. Engedd be őket a házba!

- Mire készül, a két elvetemült sógorod? - rossz érzése volt Philnek.

- Állítólag van valami tuti tippjük, amivel Laneyt le lehetne nyugtatni – legyintett kissé idegesen.

- Nem úgy volt, hogy a nyakán lévő sérülés miatt nem tanácsos neki úszni? - kérdezte Adam.

- Miből gondolod, hogy ebben mesterkednek? - kérdezte Matt.

- Mert Lane-t két dologgal lehet lenyugtatni, az egyik a szex, de mivel a bátyjai, nem hiszem, hogy ezt találták volna ki. A másik az úszás, hiszen Quinn és Colin is nagyszerű úszó – dicsérte meg a két férfit.

- Lehet, leragasszák valami vízhatlan fóliával a sebet – vetette fel. - Phil, amit megvan, hogy mit nyúltak le, telefonálj!

- Rendben – bólintott és indult is.

- Válthatnék néhány szót, Ryannel négyszemközt? - nézett a másik két bennmaradt férfira.

- De ne öljétek meg egymást! - mondta Matt, aki még mindig nem indult el a fiúkhoz.

- És az én feladatommal mi lesz? - kérdezte felháborodottan Adam.

- Várj öt percet és megtudod – kezdett türelmetlen lenni.

- Rendben – ment át a fiúkhoz, Matt társaságában.

- Miről van szó? - érdeklődött némi félelemmel a hangjában Ryan.

- Nos, beszélgettem ma kicsit a feleségemmel. Nem lényeg, hogy pontosan hogy is hangzott a beszélgetés, de mégis rengeteg igazságot mondott. Na, először is, azóta én is hiszek abban, hogy nem tetted hidegre Martint. Végiggondolva nem is volt megfelelő bizonyíték ellened, és mégis tizenöt évig voltál bezárva, míg a sógornőm valóban megölte az öreg inasom, és hat év pszichoterápiával megúszta. Bármiben segítek újra beilleszkedni a társadalomba, és a házam ajtaja mindig nyitva áll előtted – kezdett bele.

- Tony, ez most komoly? - hitetlenkedett, hogy öccse már tényleg nem beszél vele olyan elutasítóan, és megvetően.

- Akár egy szívroham. Ha akarsz, tarthatsz Phillel, vagy Adammel is, aki Lane-hez fog menni, hogy tartsa benne a lelket. Személy szerint jobban örülnék, ha Lane mellett lennél, mert benned van erő, nem úgy mint a rózsaszín inges ügyvédben. Másfelől, ha meggondolatlanul akar elmenni valahova, akkor kérlek, hogy szólj nekem! - nyújtotta át a mobilt, amit Phillel szereztetett.

- Ez mit is akar jelképezni? - vizsgálta a készüléket.

- Több mobil előfizetésem van, ami annyit tesz ki, hogy a számomra közelebbi ismerősöknek fizetem a telefonálását. Ezt a készüléket neked adom, és első feladatod, hogy hívj, ha Lane körül valami probléma lenne. Ha érzelmileg úgy kiakadna, hogy neki menne valakinek, vagy valaki felbosszantotta, és nem képes magától lenyugodni – sorolta.

- Értem – bólintott.

- Így megfelel? Amint elvonult ez az őrület, anyáékkal is beszélünk az ügyedben. Anya nagyon fog örülni, apával majd beszélünk Lane-nel. Tudod, mióta megismerte, a lányaként szereti – magyarázta a heti tervet.

- Szóval, minden befolyásotokat latba fogjátok vetni – állapította meg.

- Természetesen. Én személy szerint, felhívnám őket most is, de akkor apa azonnal ideutazna, és két fronton nem akarok harcolni, főleg úgy nem, hogy a saját erőim meg vannak osztva – felelte.

- Itt most Laney-re gondolsz? - lett kíváncsi.

- Igen, mivel Laney a legjobb érvelésben, akit ismerek. Legalábbis, kb. úgy ért apa nyelvén, mint anya – mosolygott jó kedvűen.

- Nehéz elhinni, hogy valaki szótért apa kemény fejével – jegyezte meg szomorúan.

- Most mondtam, hogy a szememben tiszta vagy, és minden oké lesz. Tényleg van, olyanod, hogy nevelőtiszt? - kérdezte Tony.

- Tegnap felhívtam, holnap találkozunk. Matt elvisz – felelte.

- Amint vége a fejetlenségnek, valami poszton hivatalosan is munkába állhatsz – mosolygott biztatóan.

- Valóban más ember vagy – nézett végig öccsén.

- Lane érdeme – felelte tiszta meggyőződéssel.

- Akkor nem kéne ebben a reménytelen helyzetben hagyni – lett tettre kész.

- Egyetértünk. Nos, akkor maradj ma mellette, és legyél segítségére, amiben csak tudsz – tette a vállára a kezét.

- Nem probléma, ha valaki elvisz hozzá. Egyébként, mutatnál képeket a testvéreiről, hogy azokat ne küldjem el a francba? - érdeklődött.

- Itt a gépen van. Nos tegnap találkoztál Seannal, ő a legfiatalabb. Van egy másik külsőre pont olyan öccse, akit a kezéről lehet megkülönböztetni. Rágja a körmét, és elég feltűnő, hogy minden körme fele akkora, mint elméletileg lennie kellene. Van két iker bátyja, akikre ez duplán igaz. Lane ikertestvérei is. Szintén teljesen egyformák külsőleg, és csak néhány gesztusukból lehet őket talán megkülönböztetni kívülállóknak, néha még nekem se megy. Lane bármikor kiszúrja, még telefonon is, hogy melyikkel beszél éppen. És persze van egy nővére, aki majdnem úgy néz ki, mint Laney, csak szőke a haja, és kék a szeme, ja majdnem elfelejtettem, hogy nincs annyi szeplője. Őt mindenképpen tartsd távol tőle, mert Lane megöli, ha egy légkörbe kerülnek – mutatta be a családot, a szokásos nagy családi kép alapján.

- Ebbe belefájdul a fejem, ijesztő, hogy csak ikrek születtek náluk – dörzsölte a szemét.

- Elég szokatlan, de meg lehet szokni. Michaelnek szintén van egy ikertestvére, vagyis tudtommal van, bár vele csak az esküvőmön találkoztam.

- Tényleg arról mutatott képeket Matt, nagyon gyönyörű volt akkor Lane – dicsérte meg a nőt.

- Ott sokat köszönhetek Lane családjának, hogy segítettek meggyőzni Lane-t – sóhajtott mélyet.

- Miért? - nem értette.

- Lane, körülbelül két hónapja mondta ki, hogy szeret. Nagyon sokáig gyűlölt, mikor eljegyeztem számára nem érzelemből volt, hanem érdekből, hogy a támogatásommal bosszút állhat a nővérén, én meg megkapom a Mealorie részvényei kezelési jogát. Három hónapot kaptam, hogy megkedveljen. Mikor letelt, eltűnt pár napra, hogy átgondolja a dolgokat. Mikor visszajött hozzám, én elég durván fogadtam, amire mái napig nem vagyok büszke. Utána bevetettem mindent. Újságot adtam neki, szerkesztőségestül, anyát ráeresztettem meg a többi. Úgy tűnt megbocsátott, én éltem volna tovább a megszokott rutin szerint az életünket, ami sok volt számára, és elhagyott. Először azt hittem, hogy időt kér, de mikor megtaláltam az eljegyzési gyűrűnket, tudtam, hogy esélyem sincs. Matt először örült a szakításnak, de ő hamar megtudta Andreától, hogy Lane aznap éjszaka teherbe esett, mikor visszatért hozzám, mikor megbántottam. A büszkesége erősebb volt, a kezdeti gyengédebb érzelmeinél, és az egyedülálló szülőség mellett döntött – mesélte el nagy vonalakban.

- Mivel bántottad meg ennyire? - nem értette.

- Részeg voltam, és megerőszakoltam – szegte le szégyenkezve a fejét. - Ha akkor nem fogan meg Damien, és benne nem buzognak fél év elteltével a hormonok, akkor soha az életben nem bocsát meg. A baba születése után akart végre hozzám jönni, de az apósom ragaszkodott hozzá, hogy összeházasodjunk. Egy hónap alatt mindent elintézett, így elvettem New York egyik leggazdagabb nőjét – fejezte be a mesét.

- Tényleg nagy állatságot csináltál – értett egyet.

- Már akkor megbántam, mikor hallottam sírni az eset után. De nem fényezem tovább magam, mert még én leszek a család fekete báránya – bökte meg fivérét.

- Értem, szóval akkor vigyázzak Lane-re? - vonta le a következtetést.

- Most nem tudok mást, amint tisztázódott a helyzet. Pár napon belül elrendezem ezt, amint azzal a falkányi ügyvéddel jogilag is tisztává teszlek – sóhajtott mélyet.

- Tony, valamit megengedsz? - kérdezte.

- Mit? - nem értette, a célzást, mire Ryan megölelte. - Nyugi, minden rendben lesz – viszonozta a gesztust.

- Akkor megyek, és vigyázok a feleségedre – mosolygott. - Akkor ki fog elvinni hozzá? - vakarta a fejét.

- Adamnek mindjárt szólok, viszont vele vigyázz, mert lehet pont az esete vagy – kezdett el keresni az asztalán.

- Hogy érted ezt? - lepődött meg.

- Inkább arra figyelj, hogy nehogy azt mutasd neki, hogy nagyon kedveled, mert képes félreérteni – figyelmeztette.

- Mit ért félre? - ráncolta a homlokát.

- Hogy bejön neked. Én egyszer azt hittem, hogy Lane jön be neki, és rendesen laposra vertem – vett elő egy néhány lapot, és ceruzát a fiókból.

- Miért baj az, hiszen Lane gyönyörű nő – nem értette a dolgot.

- Egy melegnek nem, na mindegy. Nem tehetek róla, hogy ő a feleségem legjobb barátja. Ezenkívül nyugodt lehetek, mikor megöleli, nem tapizza közben élvezkedve – tette zsebébe a mobilját.

- Tony, akármilyen tévhitek is vannak a börtönökről, nem mindenki tesz meg mindent a szexért – nézett nagyon mérgesen bátyjára.

- Rendben, akkor ne említsd Adamnek, hogy hol voltál. Bár most szerintem lesz benne annyi komolyság, hogy Laney-re gondoljon elsődlegesen. Nos, közlöm vele is, hogy menjetek el hozzá. Közben a srácokra is ránézek – szedte össze a papírt és a ceruzákat.

- Megyek veled – nyitotta ki a fivérének az ajtót, mire megcsörrent Tony mobilja, aki egy komplett egyensúlyozó számot mutatott be, míg kiszedte a zsebéből a készüléket.

- Apa – nézett a kijelzőre, majd felvette. - Szia apa – közben intett fivérének, hogy ők közben haladjanak.

- Miért a híradóból kell megtudnom, hogy Lane ellen merényletet próbáltak meg elkövetni? - kérdezte felháborodva.

- Tegnap olyan ideges volt, hogy nem akartam mindenkit körbehívni, hogy telefonáljak, és reklámozni, hogy egy régi rossz ismerősünk a feleségem életére tört – felelte miközben elhagyta a saját irodáját.

- Anyáddal még ma odautazunk, küld értünk Philt! - adta parancsba.

- Egyáltalán mikor érkeztek? - kérdezte megtorpanva a tárgyaló előtt.

- Majd még innen a reptérről felhívunk, mielőtt gépre szállunk. Anyád már bepakolt, és ilyen helyzetben kell valaki, hogy felügyeljen az unokáinkra – tiltakozott.

- Apa, van még rajtatok kívül két nagyszülőjük is, és most ami Lane-nek kell az legkevésbé sem a nagy felhajtás körülötte – próbálta elkerülni a találkozást.

- Mit titkoltok előlünk? - hallotta meg anyja aggódó hangját.

- Semmit nem titkolok anya, rendben gyertek nyugodtan szívesen látunk titeket – vonult vissza, arcán látszott, hogy ez már nagyon nem hiányzott neki. - Phil kimegy értetek, és felhívom Mandyt, hogy a szobátokat készítse elő – sorolta, hogy mit fog megtenni nekik.

- És ne engedd Laney-t dolgozni, inkább vegyen be valamit, és aludjon! - közölte az anyja.

- Hidd el anyukám, én is az utóbbit javasoltam neki, de ő ragaszkodik hozzá, hogy szoptassa Annát. Kissé, megorrolt közben az anyjára, és inkább a picivel bevonult a szerkesztőségbe, és ott próbálja lefoglalni magát. A fiúk velem vannak, míg én próbálok a végére járni, hogy kik akarják megkeseríteni az életünket – magyarázta a mai napjukat.

- Mit csinált Elizabeth? - kérdezte Catlin.

- A nővérét a gyerekek közelébe engedte, de most mennem kell anya. Majd később beszélünk – rázta le szüleit, mivel nem telefonálva akart bemenni gyermekeihez.

- Rendben – mondta anyja, és kinyomta. Tony hallotta a háttérből, hogy az apja is hozzáfűzött volna még valamit, de nem volt már rá alkalma.

- Mi a helyzet velük? - kérdezte rosszat sejtve Ryan.

- Még ma idejönnek, szóval jobb lesz rajtuk is túlesni. Hogy nem tud normális lenni ez a nap? - kérdezte fennhangon, majd vett néhány mélyebb lélegzetet.

- Kész vagy? - kérdezte fivére.

- Fogjuk rá, na de akkor lássuk a srácokat! - nyitott be a nagy kétszárnyú ajtón, ahol Matt kissé nehéz helyzetben kergette unokaöccseit.

- Damien azt nem szabad! – kapott utána, miközben a gyerek a csilláron hintázott.

- Elég ebből a cirkuszból! – mennydörögte Tony. A gyerekei és az öccse is megrettent a hangjától.

- Igen apa – mondta kórusban a két gyerek, és azonnal le is ültek a tárgyalóasztalhoz.

- Itt vannak a ceruzák, legyetek olyan jók, és foglaljátok le ezzel magatokat! A mai nap folyamán megérkezik Catlin nagyi és Joseph nagyapátok, és őket kínozhatjátok – sóhajtott fáradtan.

- De igaz, velük nem vesztek össze, mint Michael nagypapival és Elizabeth nagyival? – meresztette apjára a szemeit Gabriel.

- Nyugi kisöreg, szólok nekik, hogy mit ne csináljanak, mielőtt találkoznának anyával, és nem lesz úgy semmi baj – guggolt le kisebbik fiához.

- Anya jobban van? – kérdezte félve Damien.

- Mindjárt felhívom, és ha jól van, akkor ti is beszélhettek vele, és szólok neki, hogy kapcsolja be a webkameráját, és beszélgessetek úgy egy kicsit – ajánlotta fel.

- De remélem, hogy anya már jól van – mondta bizakodva Damien.

- Nem bújócskázik senkivel, és leordíthat néhány fejet, tiszta mennyország – tárta szét a karját az apja.

- De miért szerettek ti kiabálni mindenkivel? Pedig az szerintem nem jó dolog. Anya mindig szomorú vagy dühös, ha kicsit hangosabban beszél, mint általában, míg a te arcod olyan ijesztő, mikor kiabálsz. Olyankor csak anya vagy Phil tud veled beszélni – magyarázta a vörös hajú gyermeke. Tony egy pillanatra megilletődött, hogy milyen okos és jó lelkű az elsőszülött gyermeke. Odament hozzá, és magához ölelte.

- Ígérem, hogy anya hamarosan a régi lesz, és megbüntetem azokat, akik meg akarják törni anyut – mondta türelmesen gyermekének, és egy puszit nyomott az arcára. Damien jól tudta, hogy a férfi igazat mond, hiszen pont olyan komoly volt, mikor az anyjának ígér meg valamit.

- Eszembe sincs megtörni ezt az idilli pillanatot, de akkor elmondanád, hogy milyen feladatot szántál nekem Laneyvel kapcsolatban? – szólalt meg félénken Adam.

- Igen – eszmélt fel, vette az ölébe a fiát, és fordult a rózsaszín inges ügyvéd felé. – Menj el a szerkesztőségbe Ryannel, és tartsátok Lane-en a szemeteket. A két bátyán és a normális öccsén kívül ne engedjetek senkit a közelébe! Isabell miatt így is nagyon labilis az idegállapota.

- De utálom azt a némbert – jegyezte meg Adam.

- Hé, vigyázz a szádra! Még rosszra tanítod a fiúkat, és Lane leveri a vesédet – figyelmeztette Tony.

- Sajnos ez igaz – sóhajtott mélyet.

- Na gyerünk, menjünk a szerkesztőségbe! – sóhajtott Ryan.

- Adam, viselkedj! Nem akarok a bátyámtól panaszt hallani rád, szóval ne legyél önmagad mellette! – parancsolt rá.

- Már nem is érezheti magát jól, aki más – duzzogott.

- Adam, fejezd be ezt a dumát, legalább is a gyerekeim előtt – ölelte magához a karjaiban tartott fiát.

- Engem is vegyél fel! – lelkendezett Gabriel, szalad oda az apjához. Tony nem akarta ott hagyni a fiait, és kicsit igazított Damienen, hogy egy kézzel tartsa, majd nyúlt Gabrielért, mikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Idegesen vette ki a zsebéből, és látta, hogy az apósa az.

- Matt ments ki! – nyújtotta oda a telefont, és ő inkább a fiaival foglalkozott. Matt kilépett a tárgyalóból, és ott vette fel a telefont.

- Akkor mi megyünk – mondta Adam, és intett Ryannek, hogy kövesse. A legidősebb Stagdel fivér eleget is tett a kérésnek, és intett az apáskodó öccsének. Éppen elhaladtak a bőszen telefonáló Matt mellett. Ryan csak intett fivérének, mire kisöccse bólogatva visszaintegetett.

- Ilyen nehéz esett lenne Lane apja? – kérdezte Adamet, miközben beléptek a liftbe.

- Michael soha nem volt könnyű eset, főleg, ha Isabell manipulálta. Most állítólag, már mindenben Lane-t támogatja, de ma kiderült, hogy nem vetkőzte le a régi szokásait. Bár őszintén nem lep meg, hogy így kiszúrt Laneyvel – vont vállat.

- Te mióta ismered Lane-t? – érdeklődött.

- Középiskola óta, és azóta én vagyok a legjobb barátja. Sokszor mellette voltam, ha a testvéred megbántotta. Máshoz nem is értett, csak Lane idegeire menni. Talán ezért is jöttek olyan jól ki Isabellel, de aztán valami megváltozott. Azt hiszem az utolsó évben mikor volt egy színdarab, és Tonynak büntetésből játszania kellett benne. Lane volt a beugró. Akkor bontották ki a fonatait, és levette a szemüvegét is, az arcát is kisminkelték, szóval olyan volt amilyennek lennie kellett. Mikor megjelent a színpadon mindenki azt hitte, hogy Isabell az. De rögtön fel is fedte, hogy nem ő az, mivel Isabell egy hisztérikusat sikoltott a nézőtéren. Persze ettől nem szűntették be a darabot. A befejezéskor Tony a szerepe szerint megcsókolta Lane-t, és én a szereplő listánál voltam olyan szemét, hogy a LAOM után megmondtam a teljes nevét. Két hétig nem állt velem szóba, de akkor sem kaptam pofont, mint Tony, akinek három napig látszott az ujjlenyomat a képén – nosztalgiázott.

- Kalandos évek lehettek – jegyezte meg elgondolkozva Ryan.

- Azok voltak – bólintott miközben leértek a földszintre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.