Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helyettesek

2010.01.06

- El tudsz szakadni, ebédelni? – lépett felesége mellé Tony.

- Azt hiszem, miért? – hámozta ki lányát a használhatatlan pelenkából.

- Együtt ebédelhetnénk akkor, úgyis lemondták a mai üzleti ebédemet, mikor meghallotta Dominic, hogy túszul ejtettek benneteket.

- Még nem halt ki az együttérzés ez nagy öröm – tört előre ismét Lane szarkazmusa.

- Akkor mit szeretnél csinálni? – kérdezte kedvesen.

- Átadni a vezetést Joe-nak, utána hazamenni és pihenni – mosolygott fáradtan, de férjét nem tudta becsapni, szemeiben szomorú fény csillogott.

- Rendben ezt én befejezem, te menj és beszélj vele! – fogta meg a kezét.

- Jó – nézett sápadtan rá, és megcsókolta a férfit.

- Na, menj! – mondta csendesen, miután szétváltak.

- Rendben – azzal elhagyta irodáját. Matt és Ryan kíváncsian léptek közelebb fivérükhöz, hogy közelebbről lássák az attrakciót. Nem kellett csalódniuk Tony nagy szakértelemmel rakta tisztába lányát, majd öltöztette fel.

- Pelenkatündér – vigyorgott Matt bátyjára, míg Ryan irigységet érzett legbelül, hiszen testvére boldog családapa.

- Pofa be! – morgott rá öccsére.

- Apa ne beszélj így, anya is megmondta! – szólt rá Damien.

- Tudom kicsim, szerencsére neked nincs olyan szemtelen öcséd, mint nekem, aki kötegszik veled és ez így jó – guggolt le fiához, miközben lányát tartotta, ekkor kivágódott az iroda ajtaja, és egy nagyon feldúlt Michael lépett be.

- Hol van Laney? – kérdezte köszönés nélkül.

- Joe-val megbeszéli a dolgokat, és utána viszem haza – állt fel Tony.

- Ez ki? – suttogta öccsének a kérdést Ryan.

- Lane apja – érkezett a válasz, amiből

- Nagyapa! – szaladt oda a két fiú, és az idősebbik férfi nyakába ugrottak.

- Nem esett semmi bajotok? – ölelte magához mindkét gyereket.

- Szerencsére jól vannak – bólintott Tony.

- Hála a jó égnek – sóhajtott fel a férfi. Ekkor tért vissza Lane és vele tartott öccse is.

- Szia apa – mondta Lane.

- Sziasztok – köszönt Sean.

- Jó hogy itt vagy. – tette apja vállára a kezét Lane, mire a férfi megölelte fiatalabbik lányát.

- Jól vagy kincsem? – kérdezte, mikor Lane felszisszent az ölelésre.

- Fogjuk rá. Ha Tony is belemegy, akkor vigyáznátok ma a fiúkra, most nincs hozzájuk energiám – látszott rajta, hogy most fogta fel igazán a dolog súlyát.

- Persze kicsim, ha akarod még Anna is jöhet – simogatta meg a nő hátát.

- Rendben, akkor kisöcsém nincs szükség a szolgálataidra – fordult Sean felé.

- Juhé, mehetünk a nagyapához – örvendett Gabriel, miközben Damien látta anyja szomorú arcát. Korához képest már volt olyan érett, hogy meglássa, hogy anyja mikor szomorú és mikor nem.

- Ugye tudod kicsim, hogy a mai incidens már biztos kikerült innen, úgyhogy a napokban majd meg kellesz mutatnod magad a nagyközönségnek – figyelmeztette Michael.

- Igen tudom, de kérlek, most ne traktálj ezzel, tudom, mi a kötelességem. És most megyek és adok egy fejmosást a biztonságiaknak. Ryan, amiről beszéltünk, majd pár nap múlva felhívlak. Igaz Andreáéknál vagy? – fordult sógorához.

- Majd megoldjuk ketten – ajánlkozott Tony, amitől bátyának felállt a szőr a hátán.

- Rendben. Akkor apa, ha gondoljátok, menjetek! – és elindult ki.

- Szépségem próbálj meg nem felébredni! – tette le lenyugtatott már félig alvó gyermekét Tony, és felesége után sietett. Lane lement a biztonsági őrök szintjére.

- Mindenki itt van? – kérdezte érzelemmentes hangon.

- Nem asszonyom – felelte az egyikük.

- Nos, akkor hívj ide mindenkit, aki ma szolgálatban van! – hangja fenyegető volt.

- Igenis – siettek el, ekkor érte utol Tony.

- Laney, próbálj meg lenyugodni! – tette a vállára a kezét.

- Előbb kiadom a mérgem, és utána – felelte.

- Rendben – közben felsorakoztak a biztonsági emberek.

- Szóval mindenki itt van? – kérdezte Lane.

- Nincs mivel a bejáratnál is kell maradnia valakinek! – mondta a szószóló.

- Ez aztán röhej, és mit csinál ott egész nap, hagy halljam? Szólj neki, hogy azonnal húzza ide a belét, nehogy megvárja, míg még dühösebb legyek! – remegett a hangja.

- Igenis – szaladt el onnan, és három perc múlva vissza is tért társával.

- Nos, hogy mindenki volt szíves meg jelenni azt hiszem el is kezdhetem. MI A JÓ ÉGNEK FIZETEM MAGUKAT EMBEREK? MÉG AZ HAGYJÁN, HOGY NEM TUDNAK VIGYÁZNI AZ ÉPÜLETRE, DE HOGY A FIAIM ÉS AZ ÉN BIZTONSÁGOMAT IS FIGYELEM NÉLKÜL HAGYJÁK, EZ MÁR TŰRHETETLEN – kiabálta.

- De asszonyom… - kezdte volna az egyik.

- NINCS SEMMI „DE ASSZONYOM”, AZ A FÉRFI VOLT KÖZÉPISKOLAI OSZTÁLYTÁRSAM, AKI MÁR NEM ELŐSZÖR PRÓBÁLT AZ ÉLETEMRE TÖRNI, CSAK ÚGY BESÉTÁLHATOTT AZ ÉN BIZTONSÁGOS ÉPÜLETEMBE, MOST MIT ÉREK EZZEL? – nézett rájuk szigorúan.

- Asszonyom mi nem tudhattuk. – ellenkezett az egyik.

- AKKOR MEG KELLETT VOLNA KÉRDEZNI, HOGY KIHEZ JÖTT ÉS FELHÍVNI AZ ILLETŐ MELLÉKJÉT – innen nézve nekik is ez tűnt a legértelmesebb lehetőségnek.

- Sajnáljuk asszonyom, nem fordul elő többször – hajtotta le a fejét az egyik.

- Abban biztos vagyok – lett valamivel nyugodtabb a hangja. – Először is ki engedte be? – nézett szét köztük.

- Mi – lépett elő két férfi.

- Rendben ki vannak rúgva, és a többiek fizetését öt százalékkal csökkentem, hogy máskor meggondolják, hogy beengednek-e bárkit. További kellemes napot – azzal otthagyta őket, Tony éppen követni akarta, mikor megállították.

- Uram kérem, próbáljon meg beszélni vele! – kérte az egyik.

- És mégis miről? – tette fel a kérdést, hangjában érződött a megvetés.

- Hogy ne tegye ezt velünk – szólalt meg egy másik.

- Csak a félreértések elkerülése végett, akit ma beengedtek hat évvel ezelőtt már megpróbálta megölni, akkor a kisbabánkat sikerült is. Utána pár hónappal a nővére tört az életére, és a felelőtlen biztonsági személyzet miatt az inasom halt meg. Ne várjanak tőlünk semmi könyörületet – mondta megvetően és elment.

Lane igyekezett vissza irodájába, hogy még elköszönjön fiaitól és összeszedje holmiját. Damien látta anyja szomorú arcát, és vigasztalásul odament hozzá és átölelte derekánál, mert kábé addig érte fel.

- Szeretlek anyu – mondta halkan.

- Tudom, és én is szeretlek – guggolt le hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen, majd szorosan megölelte gyermekét. Hamarosan Tony is visszaért, mivel ő a lépcsőn jött, hogy a mozgással is lenyugszik.

- Vagy olyan állapotban, hogy vezetni tudj, vagy küldjek a kocsidért valakit? – kérdezte, miközben felesége mellé lépett.

- Nem lesz semmi baj, hazavezetek – bólintott, miközben Annát is összeszedte.

- Rendben, akkor menjünk! – vette el tőle az Anna cuccait tartalmazó táskát.

- Ryan akkor majd telefonálok, ha lesz valami fejlemény – mosolygott, és kiléptek az irodából.

- Anya én veled szeretnék maradni – mondta Damien, miközben utánuk szaladt.

- Kicsim, most anyának pihenésre van szüksége – simogatta meg a gyerek arcát.

- Ígérem, jó leszek, csak hagy legyek veled – kérlelte.

- Rendben – bólintott, majd megeresztett egy halvány mosolyt.

- Köszönöm – ölelte meg vidáman anyja derekát.

- Én megyek a nagyapáékhoz! – mondta Gabriel, mivel ott több mindent megengednek neki.

- Jó, akkor mi elmentünk – köszönt el Tony, miközben ölbe vette idősebbik fiát. Amint így haladtak mindenki csak nézett utánuk.

*

Közben a kis irodában maradt társaság szótlanul próbálták megemészteni, hogy mi is történt a mai nap. Ryan Michaelt figyelte, nem tudta megmondani honnan, de ismerős volt neki a férfi. Az idősebb Mealorie is megérezte magán a figyelő tekintetet, de ő nem félt rákérdezni.

- Mi olyan érdekes rajtam? – fordult az idegen férfihoz.

- Valahonnan olyan ismerős nekem, csak nem tudom honnan – felelte töprengőn.

- Múlt héten is benne voltam a HPG-ben, gondolom, olvassa, ha már itt van – mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Nem egészen, csak a kedves sógornőmet szerettem volna megismerni, de az a futóbolond közbe szólt – nézett farkasszemet a férfival.

- Matt ez a férfi a testvéretek? – fordult a másik Stagdelhoz.

- Igen ő mindkettőnk bátyja, csak tudja az elmúlt években, nem igazán ápoltuk a rokoni kapcsolatunkat – vakarta a fejét.

- Miért is? – húzta fel a szemöldökét a férfi.

- Mert börtönben voltam – sziszegte, miközben dühösen meredt a férfira.

- Képzeld nagyapa, ő csavarta ki annak a gonosz bácsinak a kezéből a kést, amivel bántani akarta anyut – mesélte nagy áhítattal Gabriel.

- Akkor azt hiszem, köszönettel tartozom Önnek – nyújtotta felé a kezét. – Megtudhatom esetleg a nevét?

- Ryan Stagdel – fogadta el a kézfogást.

- Szóval hárman vagytok testvérek. Matt a családod ezt az apró tényt elfelejtette közölni, mikor a másik testvéred elvette a lányom. Na mindegy, remélem vele sem lesznek gondok. Na, gyere nagylegény, nézzük meg a nagyit! – kapta fel unokáját, és hagyták el az irodát.

- Ne is figyelj rá, apám már csak ilyen! – mondta kedvesen Sean.

- Te Lane testvére vagy? – kérdezte meglepődve a férfi.

- Igen én vagyok a legfiatalabb a hat testvér közül, egyébként Sean – nyújtotta a férfi felé a kezét.

- Igen a városban szaladgál belőle még egy, úgyhogy őt kerüld el! – mondta Matt, miközben a két férfi kezet fogott.

- Bolond – mosolygott Sean.

- Amúgy szerinted mennyi idő alatt heveri ki ezt a dolgot a nővéred? – kérdezte Ryan.

- Őszintén fogalmam sincs, mivel világ életében kiszámíthatatlan volt – vont vállat.

- Lehet, holnap már mosolyogni fog, mintha mi sem történt volna, vagy kell neki még pár nap – legyintett.

- De mégis mennyi? – próbálkozott Matt.

- Nos, szerintem elég lesz neki olyan egy hét is, mivel most nem olyan személy bántotta meg, aki közel áll hozzá – magyarázta.

- Ez kibírható, meg hétvégén azt hiszem meg is látogathatjuk otthon őket – veregette hátba testvérét.

- Rendben – bólintott Ryan.

- Most jut eszembe, Tonynak volt délutánra valami fontos ügyfél – csapta homlokon magát Matt.

- És mi van akkor? – kérdezte Sean, miközben helyet foglalt Lane asztalánál.

- Hogy Tony hazavitte a nővéredet, és ma már nem is mozdul mellőle – magyarázta.

- Akkor azt hiszem, ma be kell másznod a munkahelyedre – vigyorgott Sean, miközben beállította a forgószék magasságát és támláját.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Matt.

- Tudod, itt az újságnál nem állhat meg az élet, mert a tulaj érzelmileg kiborult, és a férje haza viszi, egy kis nyugtató hancúr kedvéért – vetette fel.

- Te vagy már közönséges – forgatta a szemét Matt.

- Mintha te nem ismernéd a bátyád, te is nagyon jól tudod, hogy ha tehetné, ki sem engedné a nővéremet az ágyból – vette maga elé azokat a papírokat, amiket Lane tanulmányozott.

- Nos, ez igaz, de szerintem nem nekünk kellene ezt a dolgot megvitatni – sóhajtott Matt.

- Aha – motyogta Sean, miközben felvette szemüvegét.

- Van kedved megnézni, hogy mit hozott össze a mi drága sexmániás fivérünk? – kérdezte gúnyosan Matt.

- Úgysincs jobb dolgom – vont vállat, és otthagyták a harmadik férfit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.