Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Michael kérése

2012.11.02

 Tony eközben a fiai mellett olvasta az előző napi jelentéseket. Igazából ezekre nem is figyelt, de muszáj volt lefoglalnia magát, hogy ne rohanjon rögtön a feleségéhez. Damien és Gabriel szívesen vették, hogy az apjuk mellettük van, és jelenleg akármit kérdezhetnek tőle, a férfi válaszolni is fog rá. Ahogy így megvolt a hármuk békéje, hirtelen megcsörrent Tony telefonja, amit először nem is akart megnézni a férfi, mivel azt hitte, hogy megint Michael vagy a szülei. Ekkor látta, hogy egy ismeretlen szám az.

-          Tony Stagdel – vette fel.

-          Itt Ryan, nagy baj van. Az uszodában megjelent Lane egész rokonsága azt hiszem. Az apja itt van, és rajta kívül mindenkiből kettő van odalent – felelte hadarva.

-          Ó a francba, mindjárt ott vagyok – állt fel.

-          Apa baj van? – illetődött meg Gabriel.

-          Anyát nem hagyja békén a nagypapa, nem érti meg, hogy most nem szabad zavarni – sóhajtott mélyet, miközben összeszedte a legfontosabb dolgait.

-          Bella néni is ott van? – kíváncsiskodott Damien.

-          Azt hiszem – bólintott. – Most előkerítem Philt, és amíg nem vagyok itt, addig neki fogadjatok szót! – utasította őket, majd kiment az előtérbe, ahol a titkárnője lázasan telefonált, ahogy megijedt Tony jól tudta, hogy nem céges ügyet intéz.

-          Segítségére lehetek valamiben uram? – kérdezte félve.

-          Kerítse elő nekem Philt! – mondta határozottan.

-          Igen! – kapkodva kereste a számát, holott Tony már régen utasításba adta, hogy gyorshívón legyen a testőrszáma is. Idegesen vette elő a saját telefonját, majd tárcsázta.

-          Mondd! – hallotta rögtön a férfi hangját.

-          Hol vagy most? – kérdezte a hajába túrva.

-          Még itthon, szóltam a személyzetnek, hogy tegyék rendbe a szüleid szobáját – közölte.

-          Értem, akkor azonnal gyere a sportuszodába, én is odatartok a fiúkkal – mondta határozottan.

-          Gubanc van? – érdeklődött, miközben Tony hallotta, hogy a férfi elkezdett futni a garázshoz.

-          Igen, Isabell Lane közelébe ment – mondta el a problémát.

-          Sietek – nyomta ki, mire Tony visszament a tárgyalóba.

-          Fiúk, húzzátok fel gyorsan a cipőt, megyünk anyáért – jelentette be.

-          De igaz nem lesz ijesztő anya? – kérdezte félve Gabriel.

-          Majd lenyugtatom – ígérte meg nekik.

-          De ne úgy, mint tegnap, mert az sem használt semmit – figyelmeztette Damien.

-          Csak tájékoztatlak kisfiam, hogy anyád igenis lenyugodott, csak megjelent néhány rendőr, akik olyanokat mondtak rá, ami nem igaz. Utána szeretett volna veletek lenni, mire kiderült, hogy a nagyszüleitek odahívták helyette a nővérét, akitől nagyon félt titeket – magyarázta.

-          De Isabell néni kedves volt velünk – tiltakozott Gabriel.

-          Ha majd nagyobbak lesztek elmesélem, hogy mit művel anyukátokkal a nővére. Most nincs időnk rá – vette fel őket, amint végeztek a cipőhúzással. Így vitte őket ki a tárgyalóból a lifthez, ahol a titkárnő utána sietett.

-          Uram, Mr. Marceu megérkezett – jelentette be.

-          Nem érek rá, és én egyébként sem mondtam, hogy ma jó nekem – tiltakozott.

-          Az apósa beszélte le a találkozót – közölte készségesen.

-          Mióta szólhat bele Michael a napi tervembe? – dühöngött.

-          Mióta szenátor – pislogott a férfira.

-          Ki van rúgva – torzult el az arca a dühtől.

-          Ezt nem teheti – tiltakozott.

-          Tűnjön a szemem elől! – utasította, mire kinyílt a lift, és szembe találta magát a legújabb tárgyalófelével.

-          Milyen szívélyes fogadtatás – felelte a vele szemben álló Dominic.

-          Nem magának szólt, de most fontos dolgom van. A liftben lefelé menet megbeszélünk egy másik időpontot – nyomta be a két fiát a felvonóba, és nyomta meg a földszint gombját. – Szóval magának mikor lenne jó? – kérdezte, ahogy elindultak lefelé.

-          A mai nap lenne számomra a legalkalmasabb – felelte a férfi, mire Tony mélyet sóhajtott. – Valami baj van? – kérdezte a leendő üzlettárs.

-          A sógornőm nem tudja, hogy hol a határ, és ezzel felborítja a család napját, csak mert neki úgy tartja kedve és be akarja mutatni, milyen jó színésznő – mondta el nagyvonalakban, főleg a fiainak intézve, hogy ne higgyék el Bella egyetlen szavát sem.

-          Most hova tart éppen? – kérdezte Dominik Tonytól.

-          Megelőzni egy családi katasztrófát, ebéd után beszélhetünk, persze, ha a feleségemet biztonságban tudhatom – elemezte a helyzetet Tony.

-          Nem maradsz anyával? – illetődött meg Damien.

-          Elérem, hogy aludjon egy kicsit, addig majd te és az öcséd vigyáztok rá – bíztatta meg a gyereket.

-          Nem jöhetek inkább a tárgyalóba vissza, anya ma megütötte a testvérét, ő soha sem bánt senkit, és nekünk is megtiltotta, hogy verekedjünk – érvelt Gabriel.

-          Kezdek félni, ha a gyerekei így érvelnek, akkor maga milyen lehet – jegyezte meg Dominik.

-          A feleségem nevelése – mondta némi büszkeséggel a hangjában Tony.

-          Hallottam már róla, LAOM igaz? – érdeklődött már-már tolakodóan.

-          Már LAOMS, de az üzletre térjünk vissza délután. Most családi gondjaim vannak – mondta idegesen, miközben arra gondolt, hogy két fia mit is gondolhat. Szeretett volna elbeszélgetni velük a helyzetről, azonban Dominik jelenléte nem tette lehetségessé.

-          Tegnap is családi gondok miatt mondta le – érvelt az idegen férfi.

-          A feleségem életére törtek – morogta idegesen. – Mit vár tőlem, hogy abban a helyzetben is képes legyek tárgyalni?

-          Az üzleti életben nem hiába szokott az embereknek kegyetlen hírük lenni, és magáról nem az a hír járja, hogy meghatná egy nő iránti aggodalma – ütötte tovább a vasat.

-          Erre később reagálok, mert most katasztrófát kell megakadályoznom. Magának meg velem kellene egyeztetni, ha velem akar tárgyalni – válaszolta kissé nyersen Tony.

-          Hát jó, mondanám, hogy addig megebédelek, de ahhoz még korán van. Úgyis beszélnem kell a szenátor úrral is, szóval magukkal tartok, majd kint megvárom, addig is a gesztusaiból megismerhetem magát – felelte Dominik, miközben kinyílt a lift ajtaja.

-          Ne akarjon elemezni, mert megismerheti a kegyetlen énemet, amit a feleségem kedvéért temettem el. A fiaim még túl kicsik, hogy úgy lássanak, de ha nagyon akarja megismerheti  azt a férfit, akiről a pletykák szólnak. Ha megismerte, azt fogja kívánni, hogy bár ne tette volna – fenyegette meg a férfit Tonyt, majd a fiúkat kézen fogva otthagyta a kellemenkedő egyént.

-          Már alig várom – bólintott, majd a saját kocsijához ment. Míg Tony berakta a fiúkat a kocsijába, ő közelebb hajtott. Tony jól látta, hogy nem tágít a férfi, de most a családjával kellett foglalkoznia. Másnem Michael elküldi a francba, neki Lane segítségére kell most sietnie.

*

Lane először nem is vett tudomást arról, hogy az apja és a testvérei beléptek az uszodába. Ő a két bátyját igyekezett lehagyni, amit a két fivér hagyott is. Mikor leúszta a megbeszélt hosszokat lihegve kapaszkodott a medence partjába. Quinn és Colin csak néhány másodperc után ért oda, hiszen számukra ez megnyugtató és lazító tevékenység volt. Lane számára kellett kiúszni a feszültséget a testéből.

-          Mit ússzunk ezután? – kérdezte lihegve Lane, aki számára most csak a két bátyja és a medence létezett.

-          Lassan a testtel kis sellőim – hallották meg Michael hangját.

-          Már csak te hiányoztál – fordult meg Lane, de ahogy látta, hogy többen vannak minden szép gondolat eltűnt az agyából és ideges remegés uralkodott el az egész testén.

-          Apa mondtuk, hogy ne gyertek ide – állt a húga elé Colin.

-          Fontos dologról van szó, így jobb lesz, ha végig hallgattok, persze ha Sean is ideért – ült le az egyik műanyag székre Michael.

-          Nekem viszont nem áll szándékomba végighallgatni téged – mászott ki a medencéből Lane.

-          De igenis meg fogsz hallgatni – nem tűrt ellentmondást a családfő. – Most nem rólad, vagy a nővéredről van szó, hanem anyátokról – mondta ki az igazi okot.

-          Mi van anyával? – kérdezte kissé ijedten Lane.

-          Ha másra is odafigyelnél magadon kívül, akkor tudnád – szólt oda bunkón a nővérének Shane.

-          Legalább tudom, hogy valami soha nem fog megváltozni, akármennyi pénzt pumpáltok a nevelésébe – mondta megvetően Lane.

-          Elárultad Isabellt, szóval örülnöd kellene, hogy szóba állunk veled, és anyáékra rásózhatod a kölykeidet – kiabált bátran a másik nővére háta mögül. Ryan ott tartott, hogy lemegy, és jól helyre teszi az idegesítő kistestvért, de Lane hamarabb ott volt, és jól helyre tette a fivére orrát.

-          A gyermekeimről még egyszer ne merj így beszélni, mert keservesen megjárod – fenyegette meg.

-          Elég – szólt rájuk Michael.

-          Jól van, öt perced van kifejteni a problémádat, utána az ég is leszakadhat, nem maradok tovább velük egy légtérben – mutatott a két gyűlölt testvérére.

-          Laney igazán adhatnál nekem egy esélyt, hogy bizonyítsak – szólt a nőhöz az ikertestvére.

-          Bella tedd meg nekem azt a mérhetetlen nagy szívességet, hogy befogod – ment a törölközőjéért Lane és megtörölte az arcát.

-          Lányok ne legyetek ilyen ellenségesek, hiszen egypetéjű ikrek vagytok – szólt rájuk az apjuk.

-          Elég nagy baj az nekem, hiszen ezért alázott meg éveken keresztül, pontosabban tizennyolc éven keresztül, mert nem lehet eredeti – remegett az indulattól.

-          Laney, annak már vége, nyugodj meg! Azóta megváltoztunk, komolyodtunk és… - próbált bölcselkedni, de Lane félbeszakította.

-          Nagy komolyságra vall rátámadni egy terhes asszonyra és megölni egy öregembert – ült le Lane az egyik műanyag székre. – Öt percetek van beszélni, utána megyek, mert a lányomat meg kell etetni – tette keresztbe a lábát, és könyökölt a szék karfájára.

-          Sean mindjárt ideér vele, szóval nem kell aggódnod az unokám miatt – ült le mellé Michael.

-          Nagyon nem vagytok viccesek - lett komorabb Lane.

-          Nem is vicceltem egy szóval sem – vonta meg a vállát Michael.

-          Miért csinálod mindezt? – kérdezte egyre idegesebben a nő.

-          Komoly téma, amit nem akarok kétszer elmondani, ezért megvárjuk a legfiatalabb testvéredet is, és utána elmondom – maradt titokzatos. Lane próbált rájönni, hogy mit is akar ezzel, de nem tudott semmit leolvasni a férfi arcáról. Ez tette nagyszerű politikussá a férfit, hogy soha nem tudták, hogy mi is jár pontosan a fejében.

-          Apa ezzel nem fogsz elérni semmit – figyelmeztette a férfit Quinn, aki az elmúlt évek során jobb viszonyt épített ki a húgával, és mióta családos ember nem viselte el olyan közömbösen a családtagok árulását.

-          Higgyétek el, hogy jó okom van rá, és nem olyan téma, amit külön-külön akarok veletek megbeszélni – igyekezett nyugalmat erőltetni magára a családfő. – A fenébe is, hol van már az öcsétek? – kezdte elveszíteni a kontrollt. Azonban, ahogy kimondta meg is jelent az említett, a karján Lane kislányával.

-          Bocs a késésért – lihegte, miközben közelebb lépkedett.

-          Minden rendben volt az én hercegnőmmel? – kérdezte Lane a többiekre nem is figyelve.

-          Igen, csak kicsit nehezményezte, hogy én etetem meg és nem te – adta át a babát a nővérének, aki közben az ölébe terítette a törölközőjét, hogy minél kevesebb mértékben vizezze össze a gyereket.

-          Akkor el is kezdheted a sztorit apa, és akkor innentől számítva öt perced van – simogatta meg a lánya arcát.

-          Rendben – sóhajtott mélyet Michael. – Anyátokról van szó. Agydaganatot diagnosztizáltak nála a néhány héttel ezelőtt, és mostanra a további vizsgálatokból kiderült, hogy nem lehet műteni, mert olyan helyen van. Hamarosan megkezdődik a leépülés nála, ezért kérni szeretnék valamit – sóhajtott mélyet, míg a gyerekei döbbenetét tanulmányozta.

-          Mi lenne az? – kérdezte Quinn, míg a fiatalabbakon remegés lett úrrá.

-          Míg velünk van, legyetek úrrá az egymás iránt érzett ellentéteken, és hetente egyszer pénteken vagy szombaton gyertek le hozzánk vacsorára egész családostul, hogy míg jól van szép élményeket éljen meg. Hetente egy napot kérek, mikor ti lányok nem ugrotok egymás torkának, és nem anyátok füle hallatára szidjátok egymást – mondta el a feltételeit.

-          Ez rettenetes – hökkent meg a hallottakon Isabell.

-          Nekem lenne egy kérdésem – Lane tartotta még magát, mivel nem bírta elképzelni, hogy még jobban romolhat a helyzet.

-          Mondd csak! – bólintott Michael, akinek látszott a bosszúság az arcán.

-          Miért nem anya mondta el ezt nekünk? Anyában van annyi erő, és egyenesség, hogy maga hívjon össze minket, és nem folyamodna soha ilyen zsaroló technikához – fejtette ki az álláspontját Lane.

-          Ma is mit műveltél, mikor megláttad a nővéredet? – érvelt az apjuk.

-          Az más volt, mert a gyerekeim voltak veszélyben mellette. Egy szóval sem említette, hogy valami fontos dologról lenne szó – tiltakozott az egyetlen vörös hajú.

-          Nem, mintha hagytad volna megszólalni – fűzte hozzá Isabell.

-          Te fogd be a pofád! – emelte meg a hangját a nővérével szemben Lane, mire a karjában tartott gyermek sírni kezdett. – Nyugalom kincsem, nem haragszom rád – beszélt kedvesen a gyerekhez, miközben lágyan ringatta. Ahogy a gyermek meghallotta az anyja kedves hangját, rögtön abbahagyta megilletődve a sírást, majd mikor rájött, hogy nincs is veszély, játszani kezdett az anyja vizes tincseivel.

-          Kezd gyászos lenni ez az egész helyzet, szóval én húzok – állt fel a székéről Colin.

-          Előbb mondd meg, hogy te teljesíted-e a kérésemet? – állt fel az apja is.

-          Mintha én eddig tiltakoztam volna. Minden testvéremmel jóban vagyok, jobban mondva nem állok ellenséges viszonyban, mivel a jóban vagyunk kissé túlzás – elmélkedett az érintett. Tudta jól, hogy akármit is mond a két húga, az úgysem lesz őszinte. Bellában nem bízik meg, nem hisz ebben a csodás megváltozásban, de volt annyira békés természet, hogy ezt ne hangoztassa.

-          Adam mikor ér ide értem Tony? – hagyta figyelmen kívül a rokonait Lane, mivel fogalma sem volt róla, hogy most mit is fog tenni. Nem akarta megadni az apjának az örömöt, hogy igent mond a feltételeire, és ezentúl még a nővéréhez is mosolygós pofát kell vágni. Először meg akarta tudni, hogy tényleg olyan súlyos-e az anyja helyzete, és utána dönteni a helyzetről.

-          Bármelyik percben itt lehet – felelte a régi barát.

-          Rendben, Ryan vigyázz az unokahúgodra, míg én felöltözök – tápászkodott fel, és vitte a lelátóhoz a gyermeket.

-          Meglesz – vette el a babát.

-          És Ryan, nem adhatod át egyik családtagomnak sem – figyelmeztette komolyan. – Sean, te vissza dolgozni! – utasította az öccsét.

-          Rendben főnökasszony – kapott az alkalmon és ment el onnan.

-          De hát Laney – tiltakozott Michael.

-          Ne kelljen magyaráznom, mert most nem vagyok abban a hangulatban. A lényeg, hogy Te, Shane és a nővérem nem érhettek a gyermekeimhez, mivel féltem tőletek őket – beszélt keményen a rokonaival, amitől Ryan el sem hitte, hogy Tonyval szemben a nő támogatja a kibékülésüket.

-          Ne bámuld így, mert neked tiltott gyümölcs többszörösen – bökte oldalba a gyereket tartó férfit Adam.

-          Ezt nem teheted meg – vitatkozott Michael.

-          Beszéld meg az ügyvédemmel! – mutatott maga mögé Lane.

-          Adammel nem lehet beszélni, főleg, ha rólad van szó. Gondolom erre mondják, hogy igaz barátság, vagy nagyon jól megfizetheted – mérgelődött a legidősebb Mealorie.

-          Higgy, amit akarsz! – hagyta ott őket Lane. Ahogy elhagyta a medence termét, és az öltözőbe távozott, Tony és a fiúk is megérkeztek.

-          Lane hol van? – kérdezte köszönés helyett.

-          Az öltözőbe ment be, felöltözik és jön – közölte Adam, miközben a szemét Michaelen tartotta.

-          Ryan bácsi – szaladt oda Damien az új nagybátyjához, akit nagyon megkedvelt a tegnapi nap folyamán, mikor közösen megmentették Lane-t.

-          Szia kisöreg – simogatta meg a gyerek fejét igen röviden, utána ismét két kézzel fogta a kis unokahúgát.

-          Tony beszélj a lányommal, hogy fejezze be ezt a viselkedést! Így nem fogja bírni ezt a terhet, mi is segíteni akarunk neki – próbálta meggyőzni a férfit az apósa.

-          Míg így próbálja ráerőltetni Bellát, annál jobban tiltakozik majd – emlékeztette Michaelt.

-          Rendben, de az anyja nélkül nem fogja bírni a lelki stresszt, és a gyerekekkel is foglalkozni – tiltakozott a férfi.

-          Ma érkezik az anyám, és két hétig marad, vagy tovább, míg Lane teljesen össze nem szedi magát idegileg – felelte Tony határozottan.

-          Ez így igazságtalan – tiltakozott Michael. – Jogunk van a lányommal és az unokáimmal lenni – erősködött.

-          Nem is tiltjuk meg, hogy találkozzanak, de már nem olyan szabadon – kötötte ki Tony.

-          Ezt Tony jól mondja – helyeselt Adam. – Ahogy az én régi barátnőmet ismerem, a szüleit és a fivéreit nem tiltja el a gyermekeitől, de téged igen Bella. Bár ezen nem is kellene meglepődnöd, hiszen nem egyszer törtél az életére, és tettél neki keresztbe, hogy csak az enyhébb dolgokat említsem – beszélt keményen Adam.

-          A kis homokosnak hogy kinyílt a csipája, mert a húgom jobb keze lehet, de meglátjuk, hogy meddig élvezheted még a bizalmát – jött elő Isabell igazi természete néhány másodpercre.

-          Mindig kedvesebb leszek számára, mint te – maradt magabiztos Adam.

-          Még mindig a régi hibáimat dörgölitek az orrom alá? – játszott sírást Isa.

-          Ezek nem egyszerű hibák, hiszen te szándékosan és rosszindulatból követted el minden tetted. Mindig az volt a szándékod, hogy árts másoknak, főleg a húgodnak, akinek az az egy bűne volt, hogy él, és hasonlít rád. Gondolom, most már savanyú a szőlő, hogy ő boldog és sikeres, míg te ellenségeken és szülői jóindulaton kívül nem tudsz semmit felmutatni – beszélt megvetően a szőke hajú nővel, akit igen sikeresen felidegesített a szavaival.

-          Nehogy olyan okosnak hidd magad, mert tévedsz. Lane-nek semmi joga nincs ahhoz, amije most van, szinte mindene az enyém volt, amivel most dicsekedhet. A húgom nem más, mint egy nyomorult tolvaj, és vissza fogom szerezni tőle – hagyott fel a színészkedéssel, amivel igencsak megrémítette a két unokaöccsét.

-          Isabell hallgass! – szólt rá az apja.

-          De apa, Lane mindent elvett tőlem, pedig én vagyok az elsőszülött lány, így nekem járt volna az élet, amit az a nyomorult él – dühöngött Isabell.

-          Szóval eddig tartott a mesés változásod, akkor most figyelmeztetlek húgocskám, ha a testvérünknek, vagy a családjának ártani mersz, akkor nem fogok finomkodni, kegyetlenül megtorlom a tetteidet. Nem érdekel, hogy te is a testvérem vagy, már számtalanszor elárultál minket. Nem fogsz többet ennek a családnak ártani, hiába te is a része vagy hivatalosan – felelte Quinn, aki még soha nem emelte fel így a hangját a húgával szemben.

-          Néhány évig nem vagyok ott veletek, és már jobban szereted őt, mint engem? – háborodott fel Bella.

-          Soha nem lett volna szabad apának különbséget tennie közöttetek, de ő megtette, és te voltál hatunk közül a kedvenc, így innentől kezdve Lane megérdemli, hogy most az ő pártjára álljunk, főleg, hogy kimutattad, hogy mennyire nem is érdekel az élete, csak a saját kis világoddal foglalkozol – állt Quinn mellé Colin is, aki mindenki közül a legérzékenyebb volt lelkileg a testvérek közül.

-          Persze a gimiben nem esett nehezetekre velem együtt letagadni, de hogy már sikeresebb, mint én és a régi pasimmal is elvetette magát, már minden rendben van – dühöngött Bella.

-          Te dobtad Tonyt, mert rájöttél, hogy nem gazdag családból származik. Megpróbáltad tönkretenni. Mikor rájöttél, hogy nem sikerült, és még Lane-nel is összejöttek, akkor a gyilkosságtól sem riadtál vissza. Az sem riasztott el, hogy terhes – adta ki a dühét Colin.

-          Szép szónoklat, de az iskolában ugyanúgy letagadtátok őt, mint én. Nem ennyi év távlatából kellene védelmedbe venni őt, és jóvátenni a szemében – tűnt el a színlelés minden szikrája Isabell szeméből.

-          Egy napot nem bírsz ki, hogy ne ellenségeskedj? – lett elege Michaelnek.

-          Apa kérlek vidd innen Bellát és Shane-t! Majd beszélünk anyával, de addig fogd vissza őket! – kérte Quinn.

*

Közben Lane a szekrényének támasztotta a homlokát, és mélyeket lélegzett. Tanácstalan volt, hogy a jelenlegi helyzet szerint mi is lenne a helyes lépés. Őszintén remélte, hogy az anyja nem beteg, ha az is remélhetőleg nem kéri meg, hogy béküljön ki Bellával. Nem tudna megbocsátani a nővérének, akármi is történik. De ő sem lehet olyan kegyetlen, hogy a haldokló anyjától megtagadjon valamit is. Az ajtó nyikorgása térítette magához, vagyis valaki bejött. Jobb lesz összeszednie magát, és elmenni a fiaihoz. Biztosan megijedtek kicsit, hogy a két nagybátyjuk csak úgy kirángatták őt a webkamera elől. Ismerte annyira a férjét, hogy nem engedi feleslegesen idegeskedni őket.

Éppen derékig levetkőzött, és megtörölközött, és készült visszavenni a melltartóját, mikor érezte, hogy valaki átöleli hátulról.

-          Jól vagy? – hallotta Tony kedveskedő hangját.

-          Nem, nem vagyok – fordult a férje felé, és ő is átölelte.

-          Minden rendben lesz – simogatta meg a nő meztelen hátát.

-          A fiúkkal minden rendben? – kérdezte mélyet sóhajtva Lane.

-          Igen, Ryan és Adam mellett vannak. Jobb is lesz igyekezni, mielőtt a haverod rástartol a bátyámra – eresztett meg egy halvány mosolyt.

-          Olyan gonosz vagy – rándult mosolyra végre a szája.

-          Ahogy te is, de ezért alkotunk olyan jó párost – lehelt lágy csókot Lane ajkaira. – Most akkor öltözz, és hazamegyünk – vetette fel.

-          Remek ötlet – mosolygott a nő.

-          Igyekezz – simított végig Lane felkarján, majd távozott.

-          Hogy én mennyire szeretlek – mondta halkan, miközben látta távozni Tonyt. A férfi csókja egészen új erővel töltötte fel, ami után végre ismét pozitívan tudott gondolkodni.

*

Tony visszament a többiekhez, ahol Gabriel rögtön odaszaladt hozzá, és ő felvette a fiát a karjaiba. Odament a szerencsétlenkedő Ryanhez, akinek a karjai között Anna igen hangosan sírt.

-          Téged sem szeret – tette le a fiatalabbik fiát Tony, majd nyúlt az ő kis szeme fényéért.

-          A kisasszony csak téged és Lane-t szereti. Habár rád hamarosan meg fog orrolni, ha kipöckölöd őt az anyja melleitől – vélekedett Adam.

-          Apa miért csinálna olyat? – kérdezte Damien, aki idő közben felkéredzkedett Ryan ölébe.

-          Úgy látom, hogy Adam bácsikátoknak agyára ment, hogy a legutóbbi barátja otthagyta, és butaságokat beszél – villantak veszedelmesen az ügyvédre a szemei.

-          Laney nyugtatót kap délután? – kérdezte Adam komolyabban.

-          Igen, azt hiszem. Ha nem tud megnyugodni, akkor biztos – sóhajtott mélyet Tony.

-          Szóval ennyit húgomról és a jó anyaságról – mosolygott elégedetten Isabell.

-          Te hozod ki belőle mindig ezt – dühöngött Tony.

-          Bella menj haza! – mondta Quinn.

-          Te voltál az egyetlen testvérem, akit valaha szerettem – mondta sértődötten.

-          Magadon kívül soha nem szerettél senki – ellenkezett a legidősebb testvér.

-          Kész vagyok – jött elő az öltözőből Lane. A haja vizes volt, de a legkevésbé sem érdekelte. Haza akart menni, hogy a családjával együtt legyen.

-          Nagyszerű – adott Tony futó csókot a nő ajkára. Anna ekkor kezdett el nyöszörögni, mivel az anyja ölében érezte igazán jól magát, habár Tony karjai között is jó volt, míg Lane nem volt jelen.

-          Gyere ide Kincsem! – vette el a férjétől a babát, mire Gabriel rögtön rángatta Tony zakóját, hiszen csak ő nem volt ölben a testvérei közül. – Menjünk haza! – mondta mosolyogva Lane, miközben mosolygott, ahogy a férje ölbe veszi a középső gyermeküket.

-          Remek gondolat – bólintott Tony. – Ryan nálunk ebédelsz? – kérdezte a fivérét.

-          Ha akarjátok – bólintott.

-          Persze – mondta azonnal Lane. – Egyébként is te vagy a fiúk új hőse, akivel még kevés időt tölthettek – mondta Lane.

-          Akkor rendben – bólintott Ryan.

-          Viszlát fivérek, majd legközelebb is úszunk. Apa majd felhívom anyát, és megbeszélek vele egy időpontot – intézte az apjának. – Jah Adam, holnap kávé? – kérdezte a legjobb barátját.

-          Feltétlen – mosolygott az ügyvéd, majd intett nekik, így elköszönve tőlük.

Végre el tudtak indulni. Anna gyerekülését a csomagtartóba tették, és Lane ült a helyére, hogy a kislányt az ölében tartotta. Az anyósülésen Ryan foglalt helyet, míg a fiúk maradtak a megszokott helyükön. Mikor Tony indított felfigyelt egy idegen járműre a parkolóban, holott a családon kívül senki sem volt az uszodában. Megjegyezte a rendszámot, és elhajtott. Úgy gondolta, hogy lehet véletlen is, és nem volna jó ezzel terhelni a feleségét, aki az elmúlt napokban így is többet viselt el, mint amit elbírt volna.

Szerencsére a két fiúnak be nem állt a szája. Nagyon örültek a nagybátyjuk felbukkanásának, és a tegnapi hőstette után áhítattal nézték minden mozdulatát. Anna Lane vörös hajával játszott, és boldogan mosolygott a néhány darab fogával, aminek a kinövesztésekor egész hangzatos éjszakai koncertet csapott.

Ryan alig tudott betelni Lane és Tony otthonával. Gondolta, hogy biztos nagy és szép, de a látottak minden képzeletet felülmúltak. Hatalmas és rendezett kert, tágas belsőtér. Matt háza ehhez képest sehol sem volt. Másfelől kész palota volt a lakótelephez képest, ahol a gyerekkorukat töltötték.

-          Rendben fiúk, ebéd előtt kézmosás – zökkentette ki Lane hangja az elmélkedésből.

-          Elkísérem őket – ajánlotta fel Ryan.

-          Rendben – bólintott Lane, miközben Annával az emeletre indult. – Mi mindjárt jövünk, csak pelenkát cserélünk – jelentette be, majd ott hagyta őket.

-          Apa ma is elvisztek Michael nagypapáék házába? – kérdezte Gabriel.

-          Nem kicsim. Ma itthon maradtok, ahogy anyával mi is maradunk. Ryan bácsikátok itt fogja megvárni, míg Cathlin nagymama és Joseph nagypapa megérkezzenek – közölte Tony.

-          A nagyi mindig finom sütit süt – lelkendezett Gabriel.

-          Igen – örült Damien is.

-          Erről ennyit – sóhajtott mélyet Tony, miközben elment a konyha felé, és közölte, hogy egy személlyel többen fognak ebédelni.

Hamarosan visszatért az emeletről Lane és Anna is. Lane átöltözött kényelmesebb ruhába, és beletette a kislányt az etetőszékbe.

-          Most megpróbálod megetetni Annát bébiétellel? – kérdezte Damien.

-          Igen, a húgotoknak lassan mást is fogyasztania kell a tejen kívül – felelte nagyot sóhajtva Lane, miközben a szalvétát a fiúk nyakába tűrte.

-          Tegnap előtt is majdnem átmentetek kajacsatába – jegyezte meg Gabriel.

-          Azt te kezdted fiatalúr – figyelmeztette Lane.

-          Jól érzem, hogy a középső gyerek inkább Tonyt szereti, míg a legidősebb és a legfiatalabb érted rajong? – vetette fel Ryan.

-          Úgy vélem – bólintott Lane, miközben Mandy elkezdte behordani az ételt. – Közben megyek melegítek meg egy bébiételt – és hagyta ott őket.

-          Ryan bácsi ülsz mellém? – kérdezte Damien.

-          Nem, mellém fog – ellenkezett Gabriel.

-          Nem kell ügyet csinálni belőle. Odaül az asztal végébe, és mindkét oldalán ülhettek – akadályozta meg Tony a véres harcot. Látszott rajta, hogy nagyon ingerlékeny és végképp nincs türelme a fiúkhoz. Azonban ők a fiai voltak, és nem az alkalmazottjai. Nem fenyegethette meg és nem mordulhatott rájuk keményen.

-          Az nem Lane helye? – kérdezte Ryan.

-          Lane nem csinál belőle nagy ügyet, hogy az asztalnál melyik széknél étkezik. Neki az a fő, hogy a babaszék kézre álljon – emelte meg az etetőszéket babástól, és vitte odébb. – Itt jól leszel hercegnőm – tette le Damien mellé. Hamarosan Lane is visszatért a bébiétellel, és végre hozzáláthattak az ebédhez.

Egész más volt a légkör mint Matt házában. Ott Andrea engedelmes és alkalmazkodó feleség volt, tipikus háziasszony. Míg Lane és Tony egyenlő társak voltak, habár Lane nem ült az asztalfőn, mégsem volt kevesebb tekintélye.

Anna most sokkal engedelmesebben fogadta el a felkínált ételt, mivel Lane teste egyre kevesebb tejjel tudott számára szolgálni. Meglehet, hogy ma már kétszer is meg volt szoptatva, mégsem volt elég számára. Alapjában véve a gyerkőcök azért szerették az anyjukat, mert nem parancsolt és erőltetett rájuk semmit, hanem rádöbbentette őket, hogy a kérését jobb lesz teljesíteni, mert különben ők járnak rosszabbul.

Ezért volt a két fiú logikája és esze mérföldekre a korosztályukétól, azonban egy aprócska gond volt az egésszel, hogy a szociális intelligencia hányadosuk nagyon kicsi volt. Csak családtagokkal tudtak kommunikálni, idegenek mellett nem tudtak jól megmaradni.

*

Ebéd után letelepedtek a nappaliba beszélgetni. A fiúk előszedték a kisautóikat, míg Anna kisajátította az anyukájukat. A felnőttek közben kávéztak, és kevésbé komoly témákról beszélgettek. Lane felvetette az újabb próbálkozást, hogy a fiúk iskolai előkészítőbe járjanak, hogy szocializálódjanak a társadalomba.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.