Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagyon kellemetlen meglepetések

2010.01.18

Tony eleget tett a parancsnak, és gyengéden végigdörzsölte felesége testét egy kellemes rózsaillatú tusfürdővel, miközben Lane jólesően sóhajtozott. Élvezte a férje közelségét, és ettől inkább megnyugodott, mint valami tablettától. A helyzet kicsit sem volt erotikamentes, mire Tony is beindult rendesen. Hamarosan azon kapták magukat, hogy intenzíven szeretkeznek a zuhany alatt, de nem bánták, hiszen ez így volt akkor tökéletes. Megint el tudtak felejtkezni a gondokról kis időre. Ha tudták volna, hogy mi vár rájuk, akkor valószínűleg egész nap a zuhany alatt maradtak volna. Már egymást törölgették a fürdőszobában, mikor éles dörömbölést hallottak a szobájuk ajtaján.

- Mi az már megint? - kérdezte kissé ingerülten Tony, miközben magára vette köntösét, és kiment megnézni, hogy ki dörömböl. Lane is hasonlóan tett, majd követte férjét. Éppen kilépett a fürdőből, mikor Tony nagy lendülettel kinyitotta a szobaajtót. - Igen? - kérdezte kissé ingerülten.

- Ne a hírnököt öld meg! - lépett egy lépést hátra Phil.

- Mi a baj? - kérdezte a közelebb lépő Lane.

- Nyomozók vannak itt a rendőrségtől – mondta a biztonsági.

- Lehet, tegnap túl hamar jöttünk el az újságtól, és ezt nem kellett volna – állapította meg a nő.

- Öltözzetek fel, addig én szóval tartom őket – látta, hogy mindkettőjük haja vizes, és inkább nem kérdezett semmit.

- Rendben – bólintott Lane.

- Készen állsz erre? - kérdezte Tony.

- Persze, hiszen nincs félnivalóm – vont vállat.

- Ez igaz – sóhajtott mélyet, és mindketten felöltöztek. Lane egy sötét farmert vett fel, és egy hosszú ujjú fekete blúzt, mivel ez tükrözte legjobban a hangulatát. Tony úgy öltözött, mintha már az irodába készülne, de inkább nem vett fel nyakkendőt, mivel nem volt kedve hozzá.

- Menjünk – mondta Lane, miközben hosszú haját törölgette. Tony nem felelt, csak bólintott, majd kézen fogva lesétáltak a földszintre, ahol Phil válaszolgatott a neki feltett kérdésekre.

- Ön valamikor találkozott az áldozattal? - kérdezte a nő.

- Életemben háromszor találkoztam vele, köztük tegnap, mikor a Lane életére tört a szerkesztőségben – felelte Phil.

- Elég bizalmasan beszél a főnöke feleségéről – jegyezte meg a férfi.

- Mert számomra a férjem jó barátja, ahogy az enyém is. Nincs ezen több magyarázni való – felelte a testőr helyett.

- Elég bizalmas viszonyuk van, minden alkalmazottal ilyen? - kérdezte az idegen nő.

- Nem mondanám, csak néhánnyal. De miért lényeg ez, hiszen tegnap egyiküknek sem volt köze a tegnapi merénylethez, ebben biztos vagyok – védte meg régi barátait Lane.

- Most nem is ezért vagyunk itt – tiltakozott a férfi.

- Akkor ideje lenne elmondaniuk, hogy kik Önök, és miért is vannak itt – szólt közbe Tony is.

- Adams nyomozó vagyok – mondta a nő. – Ő itt a társam Cain nyomozó – mutatta be a férfit is.

- Tegnap, miután a HPG szerkesztőségben letartóztattuk Patric Gates-et, valaki ügyvéddel kivitette, és alig egy óra múlva holtan találtuk – mondta el az eseményeket a férfi.

- És ide mégis, miért jöttek? Közölni, hogy annak ellenére, hogy meg akart ölni engem és a gyermekeinket, maguk kiengedték. Vagy azt várják tőlünk, hogy örüljünk? - akadt ki Lane.

- Nyugodj le! - ölelte magához Tony.

- Asszonyom, hol tartózkodtak tegnap este nyolc és kilenc között – kérdezte Cain nyomozó.

- Itthon voltunk, mind a ketten a személyzet igazolhatja, hogy nem mentünk este hét után sehova – mondta dühösen Tony.

- Úgy tudjuk, hogy valamikor elég jóban voltak az áldozattal, mi változott meg? - kérdezte a nyomozónő.

- Némi nézeteltérés után, kölcsönösen megsértettük egymást – mondta Lane.

- Ki tudná fejteni bővebben? - erőltette a férfi.

- Inkább ne! - ráncolta a homlokát Tony.

- Semmi baj nincs, a nyomozók még mindig a gimis dolgainkon csámcsognak. Patricket a nővérem lefizette, hogy fektessen le, és vegye fel videóra, a férjem összeveszett vele, és leégette az összes nagymenő előtt a banketten. Hat évvel ezelőtt, ismét megjelent, mikor eljegyeztük egymást Tonyval, és megpróbálta szétzilálni a kapcsolatunkat, majd miután ez kudarcba fulladt, megpróbált megölni, és akkor el is vesztettem a kisbabánkat, akivel éppen csak terhes voltam – zokogta Lane a végén.

- Sajnálom, hogy felemlegettem – fordította el a fejét.

- Van még valami? - kérdezte Tony, miközben vigasztalón magához ölelte Lane-t.

- Van ötletük, hogy ki követhette el a gyilkosságot? - próbálkozott a nő.

- Nem voltunk vele közelebbi ismeretségben, szóval fogalmunk sincs, hogy milyen közegben mozgott – felelte Tony.

- Egyes híresztelések szerint, maguk lehetetlenítették el az áldozatot – felelte a nő.

- Most indítékot keres? A feleségem és én is itthon voltunk tegnap éjszaka, ezen nem változtat semmi. Megkérdezheti a személyzetet, és kaphatnak egy másolatot az éjszakai biztonsági felvételekből is, amiket átnézetek én is nemsokára, mivel valaki az éjszaka folyamán betört ide – mutatta fel a lapot.

- Maguk nem olvassák ezt a lapot? - kérdezte a férfi.

- Miénk a HPG, azt hiszi, olvasnánk ekkor ezt a szemetet a házunkban? - kérdezte Lane. - A szerkesztőségbe hozatok egy-egy példányt, hogy lássam, mennyire állnak távol az igazságtól. Akkor, ha nincs több kérdésük, akkor megkérem Önöket, hogy távozzanak, mert a munkából így is késésben vagyunk, és a gyermekeinkhez is be szeretnénk nézni – mondta szigorúan.

- A gyerekeik, hol vannak most? - érdeklődött Cain.

- Az anyósom felügyel rájuk, mivel a feleségem a tegnapi gyilkossági kísérlet után, nem volt a legtürelmesebb állapotban. Eredetileg a legidősebb és a legfiatalabb itthon maradt volna, de Lane aludt volna, és ők figyelmet igényeltek – számolt be Tony.

- Köszönjük, ha a készségességüket, ha van még valami, akkor jelentkezünk. Tessék itt egy névjegykártya, ha valami eszükbe jutna – adta át a kis lapot a nő.

- Úgy lesz – bólintott Tony.

- Viszontlátásra – köszöntek el.

- Viszlát – köszönt Tony, míg Lane igyekezett lenyugodni.

- Ez nem azért már sok, hogy minket gyanúsítanak a meggyilkolásával – bosszankodott.

- Nézzük meg a srácokat, hátha lenyugszol kicsit közben, hiszen ők mindig jobb kedvre tudnak deríteni – csókolta meg feleségét.

- Gondolom Anna is örülne, egy kis anyatejnek – mosolygott Lane, és gyermekeire gondolt inkább.

- Akkor menjünk el oda, és utána átviszlek a szerkesztőségbe. Nem akarom, hogy vezess ma – csókolta meg a nőt.

- Abban biztos vagyok, szerintem, ami stressz ért, nincs is igazán kedvem – sóhajtott mélyet.

- Menjünk! - értett egyet.

- Csak, előbb elmegyek a táskámért – szakadt ki férje karjaiból.

- Én is hozom a sajátom – értett egyet. Lane felsietett a szobájukba, ahol egy fekete bőrkabátot vett ki a szekrényből, mivel elég hűvösre fordulhat az idő, legalábbis ő most fázott. Ideges volt és félt a jövőtől, ilyenkor mindig reszketni kezdett, és úgy érezte, hogy mindjárt megfagy. Eszébe jutottak gyermekei, akikről tudta, hogy biztosan nem fáznak, de azért mégis bekészített nekik is néhány pulóvert, és Annának pelenkákat. Ezután lement, és válltáskáját leakasztotta a fogasról. Ellenőrizte a személyes holmijait, és férje után ment az irodájába.

- Kész vagyok – lépett be.

- Oké, indulhatunk – bólintott, és letette a telefont.

- Kit hívtál? - kérdezte kíváncsian, mikor férje odaért hozzá.

- A szüleidet akartam, de nem tárcsáztam még – felelte, miközben gyors csókot váltottak.

- Majd a kocsiból felhívom őket mobilról – legyintett Lane, miközben Tony kézen fogta, és elindultak a garázsba. Ott beszálltak a biztonságos páncélozott autóba, amit még Michael adott nekik ajándékba.

- Szerinted a srácok hogy viselik? - kérdezte Tony.

- Nos, véleményem szerint, a srácok ellesznek még pár napig, anyám túláradó szeretetében fürödve. Apám meg dönthetne végre, hogy a politikát választja, vagy a családot.

- Ebben a választási ciklusban megpályázza, hogy ő legyen New York állam kormányzója – felelte Tony.

- Ezt nem is említette nekem – háborodott fel Lane.

- Az újságodból úgyis megtudtad volna, nekem is Quinn kotyogta el magát – próbálta kimagyarázni.

- Ahogy most nálam te. Még mit titkolsz előlem? - kérdezte fáradtan, amint kihajtottak a kapun.

- Semmit – sietett a válasszal, amivel csak gyanúsabb lett.

- Nem hiszek neked – tette férje combjára a kezét.

- Lane így is ideges vagy, szóval nem akarlak mással is terhelni – sóhajtott mélyet, ahogy kihajtott az utcából.

- Szóval titkolsz előlem valamit. Kösz szépen, már a férjemben sem bízhatok – lett dühös.

- Nem erről van szó, ha rendeződött a helyzet elmondom. Addig viszont nem akarom, hogy más dologgal foglalkozz! - állt meg a pirosnál.

- Már megint az én nevemben intézkedve akarod eldönteni, hogy mi jó nekem és mi nem? Tony már egyszer megbeszéltük, hogy a feleséged, a társad vagyok és nem tulajdonod – mondta csalódottan.

- Nem úgy van, ahogy elképzeled. Na, jó Isabellről van szó – mondta beletörődően, miközben elindult.

- Így értem, és nem is kell többet mondanod – ijedt meg nővére nevének említésére.

- Ne is foglalkozz vele, a lényeg, hogy távol vagytok egymástól – fogta meg kedvese kezét egy pillanatra, majd visszatette a sebváltóra.

- Ez így igaz – sóhajtott jólesően, mivel kellemes melegség járta át, hogy Tony biztatóan megfogta a kezét. - Szeretlek – mondta ki hirtelen.

- Én is téged – mosolygott feleségére egy pillanatra, mivel az utat figyelte inkább. Éppen haladtak tovább, mikor megláttak egy óriás plakátot, amin a rivális lap mai főoldala volt.

- Ez már nem lehet igaz – bosszankodott Lane.

- Sajnos az, de hamarosan intézkedünk – próbált nyugodt maradni Tony, és a kihangosítóba tette a mobilját, majd az ötös gomb tárcsázásával öccsét hívta.

- Igen – hallották meg Matt hangját.

- Szia, bent vagy már az irodában? - kérdezte Tony.

- Most megyünk, nem baj, ha Ryan is velem tart? - kérdezte.

- Nem érdekel, csak ne legyen útban. Inkább igyekezzetek be az irodába, és szedd össze az összes túlfizetett ügyvédünket, és hívd be Adam Sanderst is, Lane-nek szüksége lesz rá, meg nekem is a tanácsára. Szóval kapkodd magad, mintha élnél! - parancsolt az öccsére.

- Nyugi, az idegesség árt a szépségnek, hoppá neked már régen késő – viccelődött Lane.

- Már megint – sóhajtott keservesen Tony.

- Neked mindenképpen kellettem, szóval fogadd el a humorom! Háromszor teherbe ejtettél, szóval már nem bújsz ki a felelősség alól – próbálta a feszültségét máshogy levezetni.

- Tony, úgy látom tegnap este kitűnő munkát végeztél. Na, jó én összeszedem a falkányi ügyvédet, és majd jelentkezem – nevetett a telefonba Matt.

- Szia – nyomta ki bátyja, meg sem várva a választ.

- Ezen még mindig nem léptünk túl – simogatta meg a férfi arcát, miközben az befordult a helyes utcába, ahol az apósáék kicsinek nem mondható birtoka helyet kapott.

- Mindegy, megérkeztünk – sóhajtott Tony, és végre megcsókolhatta feleségét, amint megállított a ház előtti beállóban a kocsival. Amíg csókolták egymást a kapu kinyílt, és amint szétváltak behajtott a birtokra.

- Szerinted ki jött ezzel a kocsival – bökött Lane az előttük álló idegen járműre.

- Fogalmam sincs, nem ismerem – ráncolta a homlokát Tony. Lane nem firtatta tovább a kérdést, inkább belekarolt férjébe. Ahogy beléptek a házba, minden kihalt volt.

- Hahó – kiabált Lane.

- Anya – kiabálta a két lépcsőről leszaladó kisfia, akiket boldogan ölelt magához.

- Jaj kicsikéim, én is nagyon örülök nektek – térdelt le hozzájuk, és ölelte egyszerre magához őket. Tony most kissé féltékeny volt, mivel fiai jobban szeretik az anyjukat, bár meg is értette, hiszen Lane soha nem emelte fel velük szemben a hangját, míg ő többször rájuk ordított, amivel nem tett jót a gyermeki lelküknek.

- Engem nem is üdvözöltök? - kérdezte néhány perc múlva. - Vagy értsem úgy, hogy nem is örültök nekem?

- De, téged is szeretünk – engedte el anyjukat Gabriel, és ment oda hozzá, míg Damien továbbra sem volt hajlandó elengedni anyjukat.

- Kicsim, minden rendben? - kérdezte Lane, miközben egyre jobban zsibbadt a lába.

- Olyan rosszakat álmodtam, hogy az a bácsi megölt téged, míg apa a fürdőszobában volt - sírta el magát. - Én meg nem tudtalak megvédeni téged – szorította erősebben magához.

- Csupán egy rossz álom volt, én jól vagyok. Apa nem engedett el egész este, szóval nagyon jó munkát végzett – puszilta meg a fiú homlokát.

- Akkor jó – szipogott kissé megkönnyebbülten.

- Anya, amúgy hogy jöttél be a bejárati ajtón, ha egyszer Annával és a nagyival voltál a társalkodó szobában? - kérdezte Gabriel.

- Kicsim én nem voltam még itt, most jöttem – nem értette a dolgot, míg Tony dühösen sóhajtott.

- De igen, a nagymama hívott, mivel Annával nem tudott mit kezdeni, persze először te sem, de utána megnyugodott a húgi is – mondta a fiatalabbik fiú.

- Én mondtam, hogy ő nem anya. Nem festetné szőkére soha a haját – túrt bele anyja hosszú vörös tincseibe.

- Igaz Tony, nem arra utalnak, hogy a nővérem itt van? - nézett dühösen férjére.

- Nem tudom – ölelte védelmezőn magához az őt üdvözlő fiút.

- Értem – fejtette le magáról kisfia karjait, és dühösen felállt, majd az említett szoba felé vette az irányt. Tony ijedten engedte el Gabrielt, és sietett felesége után. Lane durván berontott a helységbe, és egy pillanatra kihagyott a szíve. Nővérével találta magát szembe, ahogy éppen Annát tartja a karjai között.

- Lane – hallotta anyja meglepődött hangját.

- Most azonnal tedd le a lányom! - mondta maga elé bámulva, reszketve a dühtől. Kevés hiányzott, hogy ne sírja el magát, de nem akarta megadni gyűlölt testvérének a lehetőséget, hogy láthassa a könnyeit.

- Húgi, tudom, hogy nem voltam soha jó tesó, de megváltoztam – letette az egyik kanapéra a babát, és hátrált egy lépést, mire Lane odasietett, és mint egy anyatigris felvette a kicsit.

- Nem vagy a testvérem. Gyerekkorunkban letagadtál, felnőttként meg akartál ölni. Nekünk semmi közünk egymáshoz – mondta miközben eszelős félelemmel nézett a nőre.

- Lane, ne csináld. Isabell letöltötte a bűneiért a büntetést? - állt közéjük Elizabeth.

- Elárultál – mondta megvetően Lane, mire Anna elkezdett sírni a karjai között.

- Lane ne szorítsd úgy – lépett mellé Tony, és kivette a karjai közül síró gyermeküket.

- Fiúk szedjétek össze a cuccotokat, mégis a szerkesztőségben lesztek a nap folyamán, és ha a nagyiék látni akarnak, akkor előzetes bejelentés után el kell jönniük hozzánk – mondta érzelemmentesen, majd kézen ragadta a két fiút, és elindultak a kocsi felé.

- Lane állj le! A nővéred évekig volt pszichiátrián, és belátta, hogy rossz dolgokat követett el. Adnod kellene neki egy esélyt, hogy rendbe hozza a viszonyotokat – kérte Elizabeth.

- Anya, úgy beszélsz, mintha te nem lettél volna ott aznap, meg akart ölni, és ha Alfred nem áll közénk, akkor sikerül is neki. Most, ha megbocsátasz, mennünk kell, mert az újság főszerkesztő nélkül nem működik rendesen, és Tony is késésben van a cégtől – kerülte ki az asszonyt. Éppen az előcsarnokban jártak, mikor Michael az irodájából boldogan jött üdvözölni a lányát.

- Laney, miért nem pihensz még otthon? - mosolygott rá.

- Hogy a gyerekeimmel megkedveltesd Isát, mert annak kedve támadt kipróbálni a gyereknevelést? - kérdezte megvetően.

- Szóval találkoztál a nővéreddel. Kérlek Lane, ne haragudj ránk. Beszélgessünk négyszemközt és elmagyarázok mindent! - kérte, miközben a mosoly eltűnt az arcáról.

- Elárultatok, már megint, ezen nincs mit beszélni – tiltakozott.

- Nem erről van szó. Hat évvel ezelőtt a legnagyobb titokban letartóztattattam a nővéredet, akit elmegyógyintézetbe zártak gyorsított eljárás után. Évekig anyáddal ketten látogattuk, mire sikerült megértetnünk vele, hogy te nem vagy az ellensége. Már ártalmatlan, és senkit nem tudna bántani – próbálta meggyőzni.

- Mint középiskolában? Mikor annyi ember életét tönkretette? Gondolom, azóta minden áldozatnak kártérítést fizettél, de azt hogyan teszed jóvá, hogy a kedvéért letagadtál?

- Megértelek, sőt nagyon is szégyellem az akkori viselkedésemet – hallotta a háta mögül testvére hangját.

- Szégyelled magad, mert mindenki előtt úgy kezeltél, mint valami utolsó szemetet? Nem mondhattam ki a saját nevemet, nem mutatkozhattam veletek, ha felkaptam a Mealorie megszólításra a fejemet, akkor kétszer pofon is ütöttél. A színdarab után még meg is téptél. Egy bűnöm volt csupán, hogy éltem – mondta remegve, és érezte, ahogy könnyei végigfolynak az arcán.

- Anya – suttogta elhallóan Damien, aki soha nem látta még így összetörve a nőt, és már ettől gyűlölte annak szőke ikertestvérét.

- Tényleg szégyellem, és nagyon sajnálom. Kérlek, bocsáss meg, legalább próbálj elfogadni testvérednek! - tette a húga vállára a kezét. Lane hallotta közelről a hangot, és a kezet, amint megérezte magán, még jobban remegett, és elengedte két fia kezét.

- Vedd le rólam a kezed! - igyekezett uralkodni hangja remegésén.

- Pihenj le kicsit, igyál egy teát, és beszélgessünk kicsit – kérte kedvesen, mire Lane megfordult, és azzal a lendülettel pofonvágta nővérét.

- Soha ne érj többé hozzám. Már nem tekintelek a testvéremnek, miután meg akartál ölni, mikor terhes voltam. Ezen semmi sem változtat – szorította ökölbe maga mellett a kezét.

- Ebből elég! - állt közéjük Michael, míg Elizabeth a két ijedt fiúhoz sietett, akik életükben először féltek az anyjuktól. Tony igyekezett lenyugtatni síró kislányukat, aki érezte, hogy anyja nem boldog.

- Fiúk öltözzetek, ideje mennünk. Éppen elég sok időt töltöttünk itt – mondta Lane, miközben megvetően nézett apjára, akiben hatalmasat csalódott.

- Lane, higgadj le! Ezzel nem oldasz meg semmit – próbált Elizabeth a lelkére beszélni.

- Azt hittem, hogy itt biztonságban lesznek a gyermekeim, míg mi megoldjuk a felmerült problémákat, de a világ leggonoszabbjával zártátok össze őket, aki meg akarta ölni az anyjukat – fordult ismét fiai felé.

- Lane remélem, hogy egyszer majd ismét testvérednek tudsz majd nevezni – mosolygott biztatóan – húgára Isabell.

- Meglep, hogy tudod a keresztnevemet. Hiszen évekig csak LAOM voltam neked, még itthon se voltál hajlandó elismerni a rokonságunkat. Miért ilyen hirtelen? Beláttad, hogy némi színészkedéssel anyáék visszafogadnak, és játszod tovább a megtört, megvilágosult, ártatlan, jóságot? Hát ezekből soha egyik se volt rád igaz. És most, hogy tudom, hogy ismét itt laksz, többé nem szándékozom idejönni.

- Tévedsz Laney, nem lakom itt. Csak anya kért, hogy jöjjek el, mert a gyermekeid nagyon idegesek voltak, és rólad nem tudtunk semmit, ezért engem hívtak ide, hogy mivel majdnem egyformák vagyunk, így a jelenlétem megnyugtathatja őket – próbálta menteni a helyzetet.

- Drága szüleim, nálatok nem találták fel még a telefont? Miután elkészültünk, és a hozzánk kiérkező rendőrökkel beszéltünk, jöttünk is rögtön. Azt hiszem, vagy levisszük a srácokat Montanaba, vagy Tony szüleit hozatjuk ide két hétre – mondta Lane dühösen, majd nem foglalkozott tovább a szülei rimánkodásával, felöltöztette a gyerekeit, és elmentek.

- Mindenkinek jár még egy esély – mondta szomorúan Isabell.

- Nem mindig. Látod azt a vörös hajú kisfiút? Vele voltam terhes, mikor berontottál a házunkba, hogy leszúrj. Akkor megölted Alfredet, akit korábban megnyomorítottál, mert szeretett engem. Soha nem bocsátok meg neked, sajnálatos tény, hogy testvérek vagyunk, és ezt bármennyire szeretném letagadni, soha nem fog menni, mivel egyforma az arcunk – felelte, majd beült az anyósülésre. Tony nem kérdezett semmit, csak indított. A fiúk is kivételesen csendben voltak, egészen, míg meg nem érkeztek a szerkesztőségbe.

- Apa nem lehetne, hogy a te munkahelyedre menjünk? - kérdezte Gabriel.

- Miért? - csodálkozott a férfi, hiszen gyermekei egyszerűen rajongtak az anyjukért.

- Anya most nem jó kedvű és ijesztő, sokkal ijesztőbb, mint te szoktál lenni, mikor dühös vagy. Anya nagyon félelmetes tud lenni – nézett nagy szemekkel szüleire.

- Sajnálom kicsim, nem akartalak megijeszteni – mondta szomorúan Lane.

- Miért utálod ennyire azt a nénit, hiszen nem gonosz – védte meg nagynénjét.

- De igen, ő egy nagyon gonosz néni, akit el kell kerülnötök – fordult feléjük. A két fiú még soha nem látta ilyen kisírt szemmel anyjukat.

- Hányszor találkoztatok vele? - kérdezte Tony.

- Háromszor – felelte Damien.

- Ez már nem igaz – lett idegesebb Lane.

- Nyugi! - szólt rá Tony.

- Elárultak a szüleim – dühöngött.

- Nem árultak el, csupán szeretik a másik lányukat is. Ez azért más – figyelmeztette kedvese. - Te is a gyerekek mellett állnál, akármit is csinálnának. Nem dicsérnéd meg őket, de segítenél nekik újra talpra állni. Nézd kicsit te is szülő szemmel. Egyetértek veled abban, hogy Isabell nem jó ember, de megértem a szüleidet – mondta el az érzéseit.

- Akkor veled és Ryannel mi a helyzet? - váltott hirtelen témát. - Nála közvetett bizonyítékok után mindenki leírta, és lehet ártatlanul. Nálunk a nővéremnek elintézték a könnyebb bánásmódot, és tessék. Mindjárt más szemmel nézzük a világot. Te nem bocsátasz meg a fivérednek, pedig ő segíteni akart neked, míg az én nővéremnek megbocsátasz, aki annyiszor becsapott már minket, és meg is akart ölni – indultak megint el könnyei.

- Igazad van – ismerte be.

- Erről ennyit. Nos, fiúk, ne nagyon legyetek láb alatt ma apánál – szállt ki, és vette ki Annát, majd elindult a szerkesztőségbe.

- Vigyázz magadra – szállt ki Tony is, és búcsúzólag megcsókolta kedvesét, aki kicsit vonakodva viszonozta a gesztust. - Tudod jól, hogy szeretlek – súgta a fülébe.

- Tudom, de most nem vagyok olyan hangulatban, hogy ki is tudjam mutatni – indult el az épületbe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.