Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. rész: A kegyvesztett testőr

2012.04.24

 Sarah Okleight, mióta az eszét tudta, vérfarkas volt. Az apja a brit falkák egyik északi tartományának helytartója volt. Ebből kifolyólag mindig körülrajongták, és odafigyeltek rá. Habár már ötven éves elmúlt, mégis alig nézett ki huszonkettőnek, baba arcával, kék szemeivel és gyönyörű szép szőke hajával. Az alakja is karcsú volt, mondhatni, hogy tökéletes szépség volt. Könnyen elégedett is lehetett volna, de nem volt az.

Az apja soha nem engedte sehova, a tartományukból ki sem tette még a lábát. Pedig Sarah nagyon vágyott a kalandra, hogy megismerje a fajtársait, hogyan élnek az ország vagy a világ többi részén. Itt északon olyan unalmas volt az élet, hiszen távol vannak az igazi élettől. Ide nem jönnek az izgalmas farkasok, hiszen itt hideg van. Valamiért London környékére koncentrálják a fő erőket, ami egyáltalán nem tetszett neki. Éppen reggel is az apjával veszekedett, hogy ne zárja így be, mikor küldött érkezett a királyi udvarból

- Mi lehet ez? – bontogatta a helytartó a borítékot. Ahogy elolvasta, rögtön lesápadt.

- Csak nem áthelyeznek máshova? – kezdett el reménykedni.

- Nem. Ezt később befejezzük, nekem sürgős dolgom van – hagyta ott a lányát.

- Persze ilyenkor dolgod van, de én nem számítok neked. Nem engeded, hogy megtanuljam megvédeni magam, elvárod, hogy engedelmes szobacica legyek farkas létemre. Miért akarsz vattába csomagolni? – ment a férfi után.

- Sarah ez most nem alkalmas – tiltakozott, miközben a zsebébe gyűrte a levelet, és otthagyta a lányát.

- Akkor fulladj meg apa! – vette fel az egyik csészét, és teát töltött magának.

- Sarah kisasszony – hallotta meg a világ legidegesítőbb hangját a lány. Egy testes asszonyság tartott felé, akinek egy undorító fodros ruha volt az egyik karján.

- Na nem – szűrte le, hogy mire megy ki a játék. Szinte macskaügyességgel ugrott ki az egyik nyitott ablakon.

Hallotta Berta erőlködő hangját, ahogy utána kiabál, de egyáltalán nem érdekelte. Könnyeden suhant el az arra járó farkasok között, akik már hozzászoktak Berta rikácsolásához. Nem értették, hogy Teodor miért erőlteti, hogy a nő viselje a lány gondját.

Sarah az erdőbe menekült, ahol dühösen püfölte és rugdosta az egyik fát, kitöltve azon az apja iránt érzett dühét. Fájdalmas volt itt az élet, hogy be volt zárva. Az unokafivére Walker pedig bejárta már az egész országot. Nem értette, hogy az apja miért ad az arrogáns fiúnak ekkora szabadságot, miközben Walker nem tiszteli őt. Többször rákérdezett már, de soha nem kapott választ.

Most a csapkodást nem vezetett eredményre, és úgy döntött, hogy fut egyet, hátha úgy lenyugszik. Sebesen szaladt a fák között, mikor megpillantott egy férfit. Tudta jól, hogy neki nem szabadna ebben az erdőben lennie, mivel körözik a király farkasai.

Óvatosan követte a férfit, ügyelt rá, hogy a széllel ellentétes irányban haladjon mögötte és ne csapjon semmilyen zajt. Tudta jól, hogy ez a farkas erős, nem a semmiért körözik a király farkasai. Hamarosan egy tisztáshoz értek, ahol ott volt egy fekete hajú negyven év körüli férfi, akiből sugárzott az erő. Sarah tudta jól, hogy a férfi több évszázadot megélt már. Ezt ugyanezt el lehetett mondani a követett férfiról is, akinek több sebhely is éktelenkedett az arcán.

- Adrian Smith, nem gondoltam volna, hogy egy elhagyatott tisztásra kéred a legközelebbi találkozásunkat – mondta gúnyosan a lázadó farkas.

- Marco ez nem az a helyzet, amikor ilyen ironikus viccek megengedettek volnának – mondta a fekete hajú férfi, akinek a félhosszú tincseivel játszott a pajkos északi szél. Sarah ekkor egy nagyon ismerős illatot érzett közeledni, amiről azt hitte, hogy érte érkezik. Csak azt nem értette, hogy így szélárnyékból, hogyan bukkanhatott rá. Bár soha nem tanították, mégis igen tehetséges kém volt. Bármikor elrejtőzött bárki elől és észrevétlenül bárkit kihallgatott. A következő meglepetés nem sokáig váratott magára, mikor Teodor Okleight megérkezett a tisztásra.

- Bocsánat a késésért – szabadkozott.

- Nekem nem baj, csak a mélyen tisztelt Smith tábornoknak az – mondta gúnyosan Marco. Sarah álla az erdő talaját verdeste. Nem gondolta volna, hogy valaha élőben látja a híres Smith tábornokot, akiről az apja annyit mesélt. Tudta jól, hogy a helytartó mélységesen tiszteli a fekete hajú férfit.

- Marco fogd be! – morogta a tábornok.

- Mesélj, miben segíthetünk? – kérdezte Teodor.

- Philip, az elsőszülöttem a herceg testőre volt, de kegyvesztett lett. Úgymond hibázott, és ezért Lucas ki akarja végeztetni, hogy az öccse hatalmát és szövetségi rendszerét gyengítse – kezdett bele.

- Ácsi, melyik herceghez is tartozott? – kérdezte Marco.

- Anthony herceg jó barátja, aki nem rég majdnem meghalt. Míg legyengült állapotban volt, elrendelték Philip áthelyezését. Nem kevés munkába került, hogy ide kerüljön, mert a többi régiót látogatja Lucas herceg – magyarázta. – Hamarosan elrendelik a kivégzését, de nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen – látszott az apai bánat a szemében.

- Anthony herceg nem tudná tisztázni? – kérdezte a helytartó.

- Ő még nem részese ilyen szinten a politikának. Jelenleg távol van a politikától és tanul, Michael Mealorie felügyelete alatt, aki a király és a főherceg szövetségese. Nem fogja engedni, hogy a fiatalabbik herceghez eljussanak a hírek. Ő úgy tudja, hogy a fiam csupán át lett helyezve, és a hibájáért alacsonyabb lett a rangja. Hiába próbálkoznánk most kapcsolatba lépni vele, lehetetlen lenne. Már próbáltam, hiszen a másik fiam lett a herceg új testőre – magyarázta szomorúan.

- Az utcakölyök, akit befogadtál? – csodálkozott Teodor.

- Igen Kyle. Csodás fiú, akire büszke vagyok, hiába nem édes gyermekem – felelte a tábornok.

- Nem félted, hogy ugyanúgy jár, mint az édes fiad? – kérdezte Marco.

- Nem, mert Kyle ereje szinte hercegi. Egyik brit farkasklánnal sem áll rokonságban, de biztos, hogy született farkas. Tíz éves koráig az utcán élt, és túlélte. Biztos vagyok benne, hogy ő egy pillanatig sem bízna a királyi testvérpárban, ha árulás gyanújába keveredne – sóhajtott mélyet. 

- Okos fiú lehet – bólintott Marco.

- Szóval azt kéred tőlünk, hogy mentsük meg a fiú életét – állapította meg a helytartó.

- Igen – bólintott a tábornok.

- Biztos közel áll Anthony herceghez? – kérdezte Marco gyanakodva. Sarah nem értette, hogy ez miért ennyire lényeges.

- Gyerekkori barátok ők. Philip, Kyle és Anthony együtt nőttek fel – mondta komoran Smith tábornok.

- Értesítem erről Lady Gwendolynt és ennek függvényében vesszük védelmünk alá a fiút – felelte Marco.

- Köszönöm – bólintott hálásan a tábornok.

- Nos, az én segítségemre maradéktalanul számíthatsz – bólintott a terület helytartója.

- Köszönöm – lett kicsit nyugodtabb a tábornok.

- Ez természetes, hiszen nélküled nem lehettem volna boldog az asszonyommal. Tartozom neked – ellenkezett Teodor.

- Persze, azóta meghalt és egyedül neveled a lányod, már ha nevelésnek lehet nevezni, hogy kalitkába zártad – gúnyolódott Marco.

- Hallgass! – morogta Teodor. – Adrian ma kettőre hozzák az udvaromba a fiút, ott akarsz lenni, mire megérkezik? – kérdezte kedvesen.

- Szívesen ott lennék, de Blaze leszűrné, hogy kapcsolatban állunk és értesítené Lucast, aki más helyre vitetné, ahol nincsenek kapcsolataim. Meg akarja akadályozni, hogy Anthony herceg befolyásra tegyen szert. Csak ártanék Philipnek, ha itt lennék. A feleségem szíve megszakadna, ha elvesztenénk őt végleg.

- Cornelia szívéért valóban kár lenne – helyeselt Marco. Sarah kételkedett benne, hogy a férfinak tiszták a gondolatai. – Még mindig jó mellei vannak? – kérdezte minden átmenet nélkül.

- Nem a te dolgod – felelte sziszegve a tábornok.

- Persze a legjobb nőt megszerezted kétszáz évvel ezelőtt, jó rangod van és így nagy a pofád – lett ellenséges Marco.

- Nem felejtem el, hogy honnan jöttem. Jól emlékszem a múltra. Tudod jól, hogy egy pillanatig sem tekintettem rád árulóként – figyelmeztette Marcot.

- Tudom, csak fáj, hogy nekem nincs ilyen szép életem, mert egy állítólagos árulás miatt mindent elvettek tőlem, amim volt – sóhajtott a körözött férfi.

- Az ellenállás egyik főkatonája vagy. Ha Anthony herceg szeme felnyílik, nem kell tovább bujkálnotok – figyelmeztette Teodor.

- Nem tudok a végtelenségig várni – ellenkezett Marco. - Nyolcvan éve nem láttam már a családom. A fiam egy áruló gyermekének van megbillogozva – mondta idegesen a barna hajú férfi.

- Tíz évnél nem tart tovább Lauran és Lucas rémuralma. Anthony herceg ennyi idő alatt erősödik annyit, hogy ő lehessen a királyunk, legalábbis Wolfram őfelsége nagyon biztos ebben – vetette fel Teodor.

- Igen Wolfram, aki a király és a hercegek apja. Lehet, hogy nagy tudású, de nem mindentudó. Ő is követ el hibákat – emlékeztette Marco. Sarah el sem tudta képzelni, hogy milyen visszafordíthatatlan hibát követhetett el Wolfram, amit az ő tudásával, hatalmával és korával ne tudja kijavítani, hiszen az ősfarkas több mint ezer éves.

- Ez igaz, de én remélni akarom, hogy a fiaimnak van jövője – mondta szomorúan a tábornok, aki közel állt a síráshoz. Sarah nem gondolta volna, hogy egy ilyen magas rangú farkas képes így kimutatni az érzéseit.

- Én is hinni akarok benne, hogy a lányomnak van lehetősége a normális életre. Amíg nem rendeződik a helyzet nem akarom bemutatni az udvarban. Ki tudja, hogy melyik kéjenc veti ki rá a hálóját, hogy a szeretője legyen – lepte meg Saráht, hogy az apja mi miatt aggódik.

- Jelenleg nincs erős és biztos szövetséges, akiben meg bízhatnánk – bólintott a tábornok.

- Értesítelek, ha a fiú megérkezett – bólintott a helytartó, majd elhagyta a tisztást.

- Ideje indulnom, mielőtt felfedeznék, hogy elhagytam a fővárost – sóhajtott Smith tábornok.

- Cornelia erős nő, meg tudja védeni a területedet – vigyorgott Marco.

- Van egy öt éves fiúnk, aki nagy támadási felület. Az ottani vezetés nem kíméli a gyermekeket. Ha most Teodor gondjaira bíznám, Philip halála és kivégzése csak közeledne – sóhajtott fel keserűen. – Nem bírnám elviselni, ha a három fiam közül bármelyik is meghalna – hajtotta fel a köpenye kapucniját, majd távozott. Sarah úgy vélte, hogy neki is ideje távozni, hiszen Marco felé fog menni, és semmi szüksége a lebukásra.

Szinte macskaügyességgel felmászott egy fára és onnan igyekezett a férfi útjától távol maradni. Tudta, hogy ha elmegy mellette, akkor kiszagolja őt. most rendesen benne volt a slamasztikában. Lázasan járt az agya, hogy mit is tehetne. Marco egyre csak közeledett, majd megállt a fája mellett.

- Kiscica meddig fogsz még ott bujkálni? – állt meg és nézett bele a lány gyönyörű szemeibe.

- Mióta tudott rólam? – mászott le.

- Amióta beléptem Teodor területére. Gondolom te vagy az ő féltett kicsi lánya, hiszen az ő szagát viseled – vélekedett a lázadó, akiről nem gondolta Sarah, hogy ennyire jó. Habár annak kell lennie, hogy már nyolcvan éve bosszantsa a királyi erőket.

- Miért nem buktatott le? – nem értette ezt sem a lány.

- Teo lánya vagy, de ez a találkozó nem rólad szólt, mint minden más a helytartó várában. Ezért nem tartottam fontosnak. Teodornak nem hiányzik az aggódás, amin most Adrian átmegy. Ha rád is figyelne, akkor a barátunknak nem tudnánk visszafizetni az adóságainkat – beszélt rejtélyesen, majd távozott.

Sarah emésztgette a szavait, de nem jutott semmire. Jobbnak látta visszamenni és úgy tenni, mintha nem tudna semmiről. Még soha nem volt tanúja igazi politikai játszmának. Tudta jól, hogy az apja most készül elárulni a királyt és ez igen megmozgatta a fantáziáját, hogy az ő szabálymániás apja lázadjon? Maga volt a megtestesült abszurdum. Míg visszaért a kastélyba, igyekezett rendezni a gondolatait, nehogy elszólja valakinek is, hogy mi készül. A lelke mélyén ismét büszkeséget érzett, hogy a helytartó lányának született. Eddig meggyőződése volt, hogy Teodor Okleight a leggyávább farkas a világon, de most kezdett rájönni, hogy a bátorság és az ostobaság nem azonos. Nem értette pontosan a tetteik miértjeit, de az arckifejezésükből arra következtetett, hogy egy nemesebb cél érdekében cselekszenek.

Ügyesen visszaosont a kastély udvarára, és figyelte, hogy mikor érkeznek a királyi katonák. Nem kellett sokáig várnia, Walker hamarosan felbukkant mellette.

- Csak nem nyíltan mutatkozol kedves rokon? – kérdezte kissé gúnyosan.

- Nagy a pofád ilyen arccal – vágott vissza Sarah. Alapból viszont igen vonzó jelenség volt az unokafivére, de mivel ismerte a jelemét, nem talált benne semmi kellemeset. Gesztenyebarna dús haja volt, és barna szemei, amivel olyan ártatlanul tudott nézni, mint valami kiskölyök, ha egy éppen valaki le akarta szidni. A teste arányos volt, de nem eléggé izmos.

- Csak nem az árulóra vagy kíváncsi, aki elárulta a király öccsét? – tapintott rá a lényegre a fiatal férfi.

- Mintha közöd lenne hozzá – felelte barátságtalanul Sarah, akinek végképp nem volt hozzá kedve, hogy Walker ostobaságait hallgassa.

- Csak szimpla találgatás volt, de úgy tűnik, hogy sikeres. Állítólag egy tábornok fia, de csúnyán elárulta a herceget. Azt pletykálják, hogy hátba támadta, és még nem tudják, hogy milyen sorsa is lesz. Azonban ebből gondolható, hogy nincs sok esélye, hogy túlélje – értekezett Walker.

- Mit tudsz? – lágyult meg Sarah hangja. Kíváncsi volt, hogy mit is tudhat Walker, aki bár egy idióta, mégis van egy pár igazán értékes kapcsolata.

- Azt beszélik róla, hogy erős. Állítólag a herceg testőre volt, de valamin csúnyán összevesztek és halloweenkor és jobbnak látták eltűntetni. Találgatok, de szerintem egy nőn kaptak össze – ecsetelte a véleményét.

- Miből gondolod, hogy nő van a dologban? – ráncolta a homlokát Sarah, aki annyira ismerte az unokatestvérét, hogy mennyire jól bele tud nyúlni a dolgokba, de most egész biztosan téved, hiszen, ha egy nőn vesztek volna össze, akkor nem került volna a herceg életveszélybe. Másról lehet szó, de fogalma sem volt róla, hogy pontosan mi is lehetett az.

Hamarosan három idegen jármű hajtott be a helytartó kastélyának udvarára, amik jóval korszerűbbek voltak, mint az ottani autók. Sarah kíváncsian figyelte, hogy milyenek lehetnek az ottani katonák. Az arra tévedő utazókra nézve sejtette, hogy nem olyan elszigetelt és zárt a világ, amilyenben ő él. Habár mikor meglátta kiszállni az első autóból egy sötét bőrű férfit, akihez az apja ment üdvözölni.

- Blaze tábornok – biccentett.

- Okleight helytartó – tett hasonlóan az idegen férfi.

- Üdvözöllek itt északon – tárta szét a karját.

- Ne aggódj, nem maradok sokáig – köhintett gúnyosan. 

- Mi is a jöveteled igazi oka? – pislogott értetlenül.

- Hoztunk egy kölyköt, akinek a sorsa később dől el – intett az egyik kísérőjének, hogy vezesse elő a fiút. 

Sarah izgatottan várta, hogy mikor pillantja meg a híres árulót, aki a herceget elárulta. Látta, hogy milyen katonák hozták a tábornok fiát. Fogalma sem volt róla, hogy mennyi idős lehet, de abban biztos volt, hogy rendkívüli ereje lehet, ha ekkora kísérettel érkeznek. Ebben nem kételkedett. Úgy vélte, hogy a tábornokokhoz hasonlóan neki is robosztus termete lehet, és félelmetes tekintete.

Az egyik kocsiból előrángattak egy megbilincselt illetőt, akinek a fejére zsákot húztak. Sarah nem tudta palástolni a csalódottságát, mikor meglátta a nem túl nagytermetű illetőt. Nem volt se széles, se feltűnően izmos. Ahogy levették a fejéről a zsákot, Sarah látta, hogy egy fiú, aki körülbelül vele egyidős lehet. A hosszú fekete hajától egyáltalán nem lett férfias a lénye. 

- Ez valami tévedés lehet – nyögött fel mellette Walker.

- Nem úgy tűnik – mondta Sarah, miközben tovább figyelték, hogy a kastély főbejáratánál mik történnek. Teodor két katonája elvezették a fiút, míg a helytartó biztosította a sötétbőrű tábornokot, hogy gondoskodni fog a fogolyról. 

- Hamarosan érkeznek a következő parancsok – mondta Blaze, majd intett a kíséretének, hogy indulnak. Ahogy elhajtottak, Sarah és Walker odasiettek a helytartóhoz.

- Nem úgy volt, hogy a herceg egy áruló testőrét hozzák ide? – kérdezte mohón Walker.

- Philip valóban Anthony herceg testőre volt – mondta Teodor, miközben mélyet sóhajtva figyelte a kocsik távozását.

- Apa nem erősebbnek kellene lennie egy herceg testőrének? – kérdezte kételkedve Sarah.

- A nagy test nem minden – felelte a helytartó fellélegezve, mikor meggyőződött róla, hogy Blaze tényleg távozik.

- Ez valami átverés lesz – mondta Walker.

- Meg fogsz lepődni, ha így gondolkozol – mondott végre ellent az unokaöccsének Teodor.

- Most mit fogsz csinálni? – kérdezte Sarah.

- Megyek, beszélek vele, és elmondom a szabályokat, amiket be kell tartania – felelte a férfi.

- Egy zárkában jól el lesz – vágta rá Walker.

- Akkor már zárjunk mellé téged is, egyforma hasznotok van, két semmirekellő – mondta Sarah, aki nagyon csalódott volt, hogy nem beszélhet igazi katonával. Ez a vékony fiú egy szerencsétlen balek, akit csőbe húztak. Alacsony és nyeszlett, a közelében sincs egy igazi férfinak. 

- Az előbb még nem így beszéltél velem – sértődött meg Walker.

- Az előbb még azt hittem, hogy tudsz valami információt az áruló katonáról, akiről kiderült, hogy egy peches pancser, akit átvertek – adott hangot a csalódásának. Igyekezett visszafogni magát, hogy nehogy elkotyogjon valamit abból, amit a tisztáson hallott. Már értette Smith tábornok aggodalmát, hiszen a fia egy csúnya átverés áldozata lehet, ami az életébe kerül.

- Blaze igazolta, hogy valóban elit katona. Azonban most mennem kell beszélni vele – sóhajtott mélyet a helytartó. A két fiatal követte, hátha megtudnak valami, amitől mégis érdekes lesz az ügy. Itt északon ritkán történt valami igazán érdekes. 

- Akkor csak azért, mert egy tábornok fia – duzzogott Walker.

- Nem ismered Adriant – csendült büszkeség a helytartó szavaiban, hogy ismerheti a tábornokot. Sarah arra számított, hogy a nagyon régen használt cellák egyikéhez mennek, ehelyett az apja dolgozószobájába érkeztek. 

- Ülj már le! – mondta unottan Martin, Teodor jobb keze. Látszott rajta, hogy nem tud mihez kezdeni a fegyelmezett fiúval, aki szilárdan állt, miközben a kezei hátra voltak bilincselve.

- Martin mondtam, hogy vedd le róla a bilincset! – mondta Teodor.

- Én mondtam neki, de túl makacs – túrt a rövid barna tincseibe Martin, aki intézői feladatokat töltött be a területen. Az ő szava volt szent, ha valamilyen oknál fogva nem érték el a helytartót.

- Lazíts Philip! – mondta szelíd hangon az idősebb férfi, akinek valamikor sötétszőke haja volt, de mára elég sok ősz hajszála volt.

- Maga állítólag apámmal egyidős, mégis úgy néz ki, mint aki évtizedekkel idősebb tőle – szólalt meg nyersen Phil.

- Cornelia stílusa – nem sértődött meg Teodor. – Philip, hidd el az apád is hasonlóan fog kinézni, főleg, ha annyit fog aggódni miattad, mint én emiatt a leányzó miatt – mutatott a lányára.

- Mintha itt bármi történne velem? – háborodott fel Sarah.

- Megöl az unalom, vagy Berta egyik ruhája – felelte Walker.

- Philip ezennel bemutatom neked a lányomat, Saraht, és az unokaöcsémet, Walkert. Körülbelül egyforma idősek vagytok, remélem jól ki fogtök jönni egymással – nézett az unokatestvérekre.

- Nem hiszem, hogy a fogdába annyira szeretnének lelátogatni – jegyezte meg kissé gúnyosan Phil.

- Valóban, de téged sem oda foglak elszállásolni. Martin majd ad neked egy szobát. A bilincseket le is veheted, nem kell viselned a területemen őket. A kastély udvarán és a körülötte lévő erdőben szabadon mozoghatsz. Azonban jobban örülnék neki, ha a farkas alakot nem vennéd fel, mert az érzékeli a bőröd alá beépített chip, és abból tudni fogják, hogy nincsenek bilincseid – érvelt Teodor.

- Miért ilyen nagylelkű velem? – kérdezte nem értve Phil.

- Nem találkoznék Corneliával, ha kiderülne, hogy bezártalak megbilincselve egy alaksori cellába. Túl nagyot tud rúgni ahhoz az anyád – borzongott meg a helytartó.

- Bácsikám nem a tábornoktól tartasz inkább? – kérdezte Walker.

- Adrian katona, tudja, hogy mi, merre, hány méter. Ez Corneliára is jellemző, azonban ő mégis egy anya. Egy anyafarkas sem engedné ilyen mostoha körülmények közé a gyermekét. Kilencven évvel ezelőtt Cornelia igen híres és erős katona volt, aki nem puhul el két vagy három szülés után – magyarázta. Sarah már olvasott a nőről, aki elég vad volt régebben. Cornelia Lockhart nagyon határozott és erős katonanő volt, aki hozzáment egy tábornokhoz és háziasszonynak állt. 

- Anyám nem szívesen beszél a múltról – felelte Phil.

- Mivel az előtted való babát elvesztette – világosította fel, hogy nem ő lenne az elsőszülött.

- Erről hallottam, de ő maga nem beszél róla – bólintott. 

- Rendben. Akkor vedd úgy, hogy ez egy kis pihenés, mielőtt az új feladatodat megismernéd. Martin mindenről felvilágosít és megmutat, hogy hova van szabad bejárásod. Van néhány hét szabadságod, ameddig nem kell visszaszállnod a szürke hétköznapokba. Tudod jól, hogy újra fel majd küzdened magad a legjobbak közé – csendült némi apai kedvesség a hangjában.

- Tiszteletem Mr. Okleight, de tisztában vagyok azzal, hogy nekem nincs tovább. Néhány hét múlva érkezik a parancs, hogy rendezzék meg a halálomat, mintha baleset történt volna, hogy Tony ne fordulhasson a fivérei ellen. Ezzel össze akarják őt törni, hogy elvesztett egy barátot és üzenni is akarnak a fiataloknak, hogy nem kifizetődő őt támogatni – mondta kissé ingerülten Phil.

- Látom, hogy a korod ellenére két lábbal állsz a földön. Azonban fogadd el a segítő kezet, amit kínálok! – figyelmeztette a fiút. 

- Köszönöm – hajolt meg a férfi előtt. Sarah kissé csalódott volt, hiszen az előbbi határozott szavai ellenére a fiú ilyen könnyedén meghajolt az apja előtt, ez már sok volt neki. Remélte, hogy az érzései nem ültek ki az arcára. Azonban Walker gúnyosan fel is horkant, nem rejtve véka alá a véleményét.

Martin ezután levette a bilincset a fiúról, majd elhagyták az irodát. Phil testileg elhagyta az irodát, de lelkileg nem tudta egészen. A lány kék tekintete teljesen megbabonázta. Nem gondolta volna, hogy ennyire el tud feledkezni néhány pillanatra a sorsáról, hogy neki nincs jövője. Nem gondolta volna, hogy bárhol is talál még egy ilyen tiszta lényt, aki minden tekintetben különleges. Csábította a vadóc természete, ahogy őszintén reagált mindenre maga körül. Phil nem mutatta, de minden egyes rezdülését a lánynak megfigyelte és megjegyezte. 

Ahogy lépkedtek a régi kastély folyosóin, nagyot sóhajtott és igyekezett most már a helytartó jobb keze felé fordítani a teljes figyelmét, nehogy felfedje, hogy megzavarta a lány jelenléte. Nem tudta, hogy a helytartó mit reagálna rá, hogy rá mert nézni az ő pici lányára. Érezte a férfi felől az apai féltést, míg a másik fiúból a lenézést. Tudta jól, hogy Walkerrel még meg fog gyűlni a baja, csak azt nem tudta, hogy a másik fiú mennyire agresszív és milyen messzire menne el, hogy a nem létező dominanciáját bizonyítsa. Phil domináns farkas volt, de emellett nagyon okos és fegyelmezett is. Jól kordában tartotta az indulatait, ami neki ment a kis hármasuk közül a legjobban. Még Tony is elvesztette néha a türelmét, míg Kyle rendszeresen húzott be olyan embereknek, akik idegesítették. Mi lehet most velük? 

Tony vajon már jól van? Biztosan felépült, hiszen ha meghalt volna vagy még beteg lenne, akkor ő már biztosan nem élne. Valószínűleg visszamentek az iskolába, és Kyle vette át a helyét. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája, mikor elképzelte a fivérét, ahogy felveszi az iskola egyenruháját és megköti a hozzá tartozó nyakkendőt. Valószínűleg a tanórákon az arcán a világfájdalom játszik minden mennyiségben. 

- Itt vagyunk – ébresztette fel az álmodozásból Martin. – Ez lesz a szobád – nyitott be egy kis ajtón. Phil nem számított nagyszobára, nem is kapott azt. Egy egyszerű helyiség volt. Egy ággyal, egy kopott szekrénnyel. A helyiségben félhomály uralkodott, annak ellenére, hogy odakint még magasan járt a nap. A nem túl nagy ablak miatt azonban kevés fény jutott be a szobába.

- Tökéletes lesz – bólintott Phil. – Köszönöm.

- Még megmutatom a konyhát és a többi helyet, amire szükséged lehet szerintem – ráncolta a homlokát a férfi, majd együtt indultak tovább. Phil részletesen megismerhette a kastélyt, és a birtokról is kapott néhány értékes adatot, hogy meddig mozoghat.

- Könyvtár van a kastélyban? – kérdezte néhány óra múlva.

- Nem nevezném könyvtárnak, csupán egy könyvespolc. Nem nézzük olyan sokba az olvasást itt fent északon – magyarázta.

- Átváltozni nem lehet, messzire nem futhatok, akkor marad az olvasás – mondta kissé szomorúan Phil.

- Rendben – ment bele Martin, és még megmutatta a nem túl gazdag könyvgyűjteményüket.

Walker és Sarah közben szintén elhagyták az irodát. A lány messziről figyelte, ahogy Martin mindent megmutat a fiúnak, míg Walker megkereste a haverjait, és beszélt nekik a híres árulóról, aki egy szerencsétlen balek, aki nagyszerű szórakozásnak tűnik. 

Nem mondhatni, hogy Philnek nehezére esett lett volna felvenni az élet fonalát itt a kastélyban. Amiben tudott segített Martinnak, és ha nem volt semmi dolga, akkor a kastély udvarán olvasott. Mindig magán érezte Sarah tekintetét. 

Az elkövetkező héten Sarah továbbra is figyelte az ott vendégeskedő fiút. A legnagyobb bánatára egyáltalán nem volt érdekes jelenség. Ha nem olvasott, akkor félmeztelenül fekvőtámaszozott az udvar egy eldugott részében. Hiába gondolta a fiút a világ legunalmasabb farkasának, mégsem tudta levenni róla a szemét.

Phil nagyon jól tudta, hogy a lány folyton a nyomába jár, amitől nem tudott az olvasásra koncentrálni. Ezért edzett egyre többet, hogy a monoton mozgással hátha száműzi a fejéből a lány csábító és tiszta illatát. A másik kellemetlen momentum Walker volt, aki szintén alaposan szemmel tartotta a fiatal harcost. Sarahval ellentétben ő kegyetlenkedni akart a kegyvesztett fiúval. 

Walker egy napos délután látta a legalkalmasabbnak a pillanatot, amik Phil izzadtan és fáradtan roskadt a földre a mazochista edzéssorozat után.

Martin éppen Sarah mellé lépett, hogy megtudja, hogy mi is van a lánnyal. Mostanság Sarah nem veszekedett az apjával, és Bertát is megkímélte a csínyeitől. Ahogy követte a tekintetét, ő is megpillantotta a ziháló fiút.

- Csak nem érzel valamit iránta? – kérdezte rosszallva.

- Szó sincs róla, de kíváncsi vagyok, hogy miben rejlik az ereje, hogy a herceg testőre lehetett, ami csak a legerősebbek kiváltsága lehet – érvelt a lány, de tudtán kívül kicsit elpirult.

- Eddig mi a véleményed vele kapcsolatban? – érdeklődött Martin.

- Unalmas és vézna – felelte unottan. Fogalma sem volt róla, hogy Phil hallotta a szavait. Tudta jól, hogy most a szerelemre gondolni igazán ostobaság tőle, mégis reménykedett benne, hogy a lány is vonzódik hozzá. Dühösen ült fel és fordult el tőlük, hogy a lánynak ne adja meg azt a szívességet, hogy indulatokat láthasson az arcán. Idegesen fújtatott, mikor Walker és annak két társa mellé léptek.

- Mit akartok? – kérdezte ellenségesen.

- Számkivetett létedre elég nagy a pofád – rúgta oldalba Walker.

- Ezt megkeserülöd – morogta Phil, akinek a hangjából tisztán hallatszott a farkas énje, habár a szemei emberiek maradtak.

- Itt az idő helyrerakni téged – lettek borostyán sárgák Walker szemei.

- Nem akarod, higgy nekem! – ugrott lábra Phil.

- Martin ebből baj lesz – fordult félve Sarah a tapasztalt harcoshoz. A lány egyáltalán nem tartotta etikusnak a készülő összecsapást.

- Csak nem aggódsz a lenézett fiú iránt? Talán mégis kedveled? – kérdezte mosolyogva Martin.

- Szó sincs erről, de igazságtalan több tekintetben is, amire Walker készül. Először hárman vannak egy ellen, és Phil nem válthat alakot, míg Walker és a haverjai biztosan váltani fognak – magyarázta kissé kipirulva a lány, aki nem értette, hogy miért bosszantja ennyire Martin feltételezése.

- Ha kicsit is hasonlít a szüleire, akkor nem okoz neki gondot. Ha ez a fiú kegyelmet kap, akkor tábornok lehet belőle. Smith tábornok két fia az eddigi évszázadok két legfénylőbb tehetsége – magyarázta.

- Mi olyan különleges benne? – nem értette Sarah, de egyre kíváncsibb volt, hogy mi is lehet a fiú erejének forrása.

- Ő az anyja alkatát örökölte, aki igen vékony, mégis nőies, de magánál háromszor nagyobb hímeket öt másodperc alatt földhöz szegez átváltozás nélkül – ecsetelte a nő erényeit.

- Akkor ő egy olyan tipikus domináns nőstény – állapította meg Sarah.

- Igen, apád és Phil apja nagyon jó barátok voltak valamikor. Hasonló erővel, hasonló ranggal, de Adrian domináns párt választott, míg az apád egy anyának való nőt, aki enged a párja akaratának szinte mindenben, de a gyermekét agresszívan védelmezi – ecsetelte a férfi-nő kapcsolatokat.

- Miben különbözik a domináns és domináns párosítás? – kérdezte a lány.

- A domináns nőstények csak kettesben gyengédek, a gyerekeiket védelmezően nevelik, kevesebb kényeztetést kapnak, mint a matróna vagy alázatos típussal ellentétben. Az más kérdés, hogy két domináns jellemű farkas gyermeke is nagy valószínűséggel szintén domináns lesz, és ekkor biztosan örököl mindkét szülő temperamentumából. Philip egy fegyelmezett és domináns farkas, akit a lehető legjobban neveltek a szülei. A gyáva és alattomos lejárató hadjárat, amit ellene indítottak, az annak a jele, hogy a herceg erős és erős harcosok gyűlnek köré. Minden jel szerint ő a legfegyelmezettebb közülük és nem támadnak az esetleges visszatámadástól és ezért kezdtek vele. A többi lehet vadabb, és azokat tanácsosabb szemmel tartani, így őket maguk mellett tartják – magyarázta a stratégiájukat.

- Szóval nem félnek tőle? – állapította meg Sarah.

- Ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek vele szemben, amit Walker is elkövetni készül – mutatott maguk elé. Sarah kíváncsian figyelte a készülő összecsapást. Phil arcát továbbra sem látta, de a mozdulataiból látszott, hogy nem hezitál. 

Walker kissé kényelmetlenül érezte magát, hogy nem sikerült ráijeszteni a náluk vendégeskedő fiúra. Mélyet sóhajtott, majd intett a társainak, akik felkészültek az alakváltásra. A következő percben három átváltozott farkassal állt szembe Phil, akik vadul vicsorogtak rá. Phil azonban egy pillanatig sem mutatott ijedséget, mivel jól látta a három fiú hibáit, amiket csak a legamatőrebb harcosok követnek a képzésük elején. Utána nem, mert a kiképzők csúnyán meg tudják a kezdőket alázni. 

A felállásukból tudta, hogy Walker kivárja, hogy a két társa együtt lefoglalják őt, és utána fog támadni, hogy bevigye a győztes csapást, ezzel megalázva a kegyvesztett testőrt. Ahogy a két kísérő támadott, Phil rögtön elkapta a torkukat, és a földre nyomta őket. Walker kissé megtántorodott, hogy ekkora erő van a nem túl vastag karokban, mégis elérkezettnek látta a pillanatot, hogy támadjon, mert Phil éppen a két barátjával volt elfoglalva. Ha így halad egy perc múlva már harcképtelenek lesznek, és neki egyedül esélye sem lesz. 

Ennek rendje és módja szerint támadt is, mire Phil egy elegáns mozdulattal húzódott el előle, míg a másik két átváltozott farkast addig szorítja, míg azok el nem veszítik az eszméletüket. Nem akarta nagyon megverni a két szerencsétlent, hiszen azok csak kísérik és védik Walkert, aki ezt nagyon csúnyán ki is használja. Ő nem tudott volna soha így harcolni. Habár erre nem is volt szükség, hiszen Tony egyenrangú társainak tekintette őt és Kyle-t. Soha nem bújt volna a hátuk mögé, mert nem akart megsérülni. Kölcsönösen vigyáztak egymásra, kivéve azon az éjszakán nem, mikor Tony majdnem meghalt néhány darab csokoládétól. 

Phil maga nem volt allergiás a csokira, mint a herceg, de a fivérével megegyeztek abban, hogy ők is lemondanak a finom édességről, hogy ezzel is bizonyítsák a herceg iránti hűségüket. Tudta jól, hogy Tony szerelmes, és ezért egy percig sem tudott rá haragudni. Sőt néhány perccel ezelőtt még meg is értette, hogy mit érezhet Lane iránt. 

Ahogy a két farkas elvesztette az eszméletét a levegőhiány miatt Walker felé fordult, aki teljesen elvesztette az önkontrollját. Vadul támadt Philre, aki az elmúlt néhány percben kisebb erőfeszítések nélkül kerülte el a legvadabb támadásait is. Hiába megtermett farkas volt, nem tudott könnyen mozogni, míg Phil a termetéből kifolyólag igen kecsesen és gyorsan mozgott. Éppen ismét vicsorogva támadt, mikor Phil arcán látta, hogy megunta a játékot, és egy erőteljes ütéssel oldalba találta az átváltozott fiút, aki nyüszítve csapódott a földbe. 

Phil a következő percben erősen megütötte a farkast a bordái alatti részen, amitől Sarah megsajnálta a fájdalmasan nyüszítő unokafivérét. 

- Látod? – kérdezte Martin.

- Vajon milyen erős lehet átváltozva? – nézte lenyűgözve a fiú testét a lány.

- Nem tudom, de azt igen, hogy megérdemelten lett a herceg testőre, másfelől abban is teljesen biztos vagyok benne, hogy az apád után ő a birtokon a legerősebb – közölte a lánnyal a tényeket. – Ne ítélj külsőségek alapján! Lehet, hogy a ponyváidban az van leírva, hogy egy hímnek mekkorának kell lennie, hogy egy nőt meg tudjon védeni. Azonban hidd el, azokat a könyveket általában olyan nők írják, akik csak hírből ismerik a férfikéz érintését – oktatta ki a lányt. 

- Értem – pirult el Sarah.

- Adj a fiúnak egy esélyt, hogy többet tudj meg a világról, amiről annyit álmodozol. Hidd el, tőle többet megtudhatsz a világról, mint a mi szegény könyvgyűjteményünkből – adott egy tanácsot a lánynak. Phil dühösen fordult feléjük.

- Úgy látom, hogy meghallott minket – illetődött meg a lány, hogy indulatokat lát Phil arcán. Eddig úgy hitte, hogy a fiú maga a megtestesült önfegyelem, amitől még érdektelenebb volt a lénye. Ahogy látta a szép vonásokat beárnyékolva az éktelen dühtől és bánattól, amit iránta érzett, az egész lénye megborzongott.

- És ez probléma? – kérdezte Martin, miközben figyelte, hogy Phil feláll Walkerről és az erdő felé kezdett el futni. 

Nem lett volna tanácsos ott maradnia, mivel könnyen megölhette volna Walkert, ha ott marad. Sarah kétségbeesetten nézett apja jobb kezére, aki egy könnyed lökéssel bíztatta, hogy menjen utána. A lány néhány tétova lépést követően Phil után szaladt, aki nagyon jól érezte a lány illatát. Nem akarta látni, főleg nem azok után, amilyen lenézően beszélt róla, és amíg ilyen dühös, addig nem lenne tanácsos beszélni vele.

- Várj! – elégelte meg a futást Sarah.

- Mit akarsz? – kérdezte idegesen Phil, miközben egy fának támaszkodva megállt lihegni.

- Bocsánat, hogy úgy beszéltem rólad. Fogalmam sincs a világ dolgairól, csak amit könyvekben olvasok és képeken látok. Soha nem gondoltam volna, hogy amit a fajtánkról és a képességeinkről olvasok, nem igaz. Én annyira bezárva élek itt, hogy már fogalmam sincs, hogy mi lehet valóság és mi nem – mondta a fiúnak.

- Mutatok neked valamit, ami tényleg igaz – lépett oda a lányhoz, aki már egyáltalán nem tartotta olyan kicsinek és gyengének a fiút, mint eddig. Most magát érezte aprónak a fiúhoz képest, aki ebből a nézetből valóban magas és széles volt. Az izmai tisztán látszottak.

- Mi lenne az? – lett kíváncsi, miközben remegett egész testében.

- Ez – fogta meg az egyik kezével a lány arcát és magához húzta, majd a következő pillanatban szenvedélyesen megcsókolta. Már azóta vágyott erre, hogy először meglátta. Sarah teljesen megmerevedett, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez történik vele. Soha nem gondolta volna, hogy megismerheti a csók élményét az apja területén élve. Habár Philnek szinte nincs veszíteni valója, hiszen nagy valószínűséggel halálra fogják ítélni és kivégzik.

- Te jó ég – nyögött a lány, mikor elválltak az ajkaik.

- Ennyire nem tetszett volna? – illetődött meg Phil, aki a lány ajkának érintésétől sokkal jobban megnyugodott, mint bármilyen önsanyargatástól.

- De, csodálatos volt – sóhajtott, miközben megsimogatta a fiú arcát az egyik kezével, miközben a másikkal a hosszú fekete hajába túrt bele.

- Akkor nincs ellenvetésed, ha megint megteszem? – nézett bele azokba az őrjítően kék ártatlan szemekbe.

- Phil taníts meg csókolni! Mesélj nekem a népünkről és a világról! – nézett bele a fiú barna szemeibe.

- Egy feltétellel – simított végig az egyik ujjával a lány telt ajkán.

- Mi lenne az? – nyelt nagyot.

- Amíg élek, csak én csókolhatlak téged – súgta a fülébe, amitől a lány torka elszorult, hogy a fiú teljesen tisztában van a helyzetével.

- Szóval, ha halálra ítélnének, akkor kiélvezed a hátralévő idődet – állapította meg csalódottan.

- Nem, mert akkor az azt jelentené, ha életben maradok akkor is megszakítanám veled a kapcsolatot, és visszatérnék a fővárosba. Nem, én csak téged akarlak – emelte fel a lány arcát az állánál fogva.

- Magyarán párodul kérsz? – hitetlenkedett.

- Idővel, majd – csókolt a lány nyakába enyhén megharapva őt, amitől jókorát nyögött a kéjes és zavart érzéstől. – Istenem az illatod teljesen megbolondít – szívta mélyen magába lány tiszta és nőies illatát.

- Nem lenne szabad ilyen közel lennünk egymáshoz – akart ellenkezni a lány.

- Te követsz már napok óta – csókolt a lány nyakába ismét. – Szóval, míg élek csak én csókolhatlak ezentúl téged – nézett ismét a lány szemébe.

- Rendben, de ez visszafelé is igaz. Soha többé nem csókolhatsz meg más lányt, akármennyire is vágysz rá – figyelmeztette a lány.

- A te szépséged mellett senki másra nem vágynék – csókolta meg ismét a lányt, aki sokkal felszabadultabban fogadta a fiú gesztusát. Játékosan harapdálták, csókolták egymás ajkát, mire Phil úgy érezte, hogy szintet léphetnek, és a nyelvével bebocsátást kért Sarah szájába, hogy táncra hívja a lány nyelvét is.

Mikor már sötétedett, akkor mentek vissza a kastélyhoz. A biztonság kedvéért még nem hozták a többiek tudtára, hogy ők mostantól egy párt alkotnak. Sarah hamar elment fürödni, hogy ne érezze meg senki, hogy Phil egész testével átölelte őt. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

óóóó

(G, 2012.04.24 20:12)

Hali!
Jaj de jó, jaj de jó, jaj de jó. Annyira jó volt, ahogy Sarah kémkedett, Phil meg idegeskedett, meg az is, hogy ilyen hévvel találtak egymásra. A megoldás amit az apák kitaláltak nagyon furfangos lett. Tök ügyi vagy!
Várom a kövit!!
Puszi, G

Re: óóóó

(LAOM, 2012.12.28 19:39)

Hali :)
Sarah igen ügyes kém leány :) Phil idegeskedjen is, főleg, ha ilyen vadóc leány fogta meg a képzeletét. Lesz itt még sok minden, szóval csak türelemmel Gizuskám :) Köszi, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :)