Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. rész: Ismerkedés

2012.11.25

 Másnap reggel mindketten boldogan ébredtek. Érezték, hogy a köztük lévő kapcsolat mennyire tiszta, és mennyire oda vannak egymásért. Phil még mindig érezte a lány ajkának ízét, amitől végre elfelejtette, hogy halálra fogják ítélni. Megbeszélte a lánnyal előző nap, hogy Sarah megmutatja neki a kedvenc helyét az erdőben. Phil tisztában volt vele, hogy ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatna így a lánytól, mint annak a bizalmát. Lement a konyhába, ahol vett magának egy frissen sült zsemlét, és megvajazta. A szakácsnő kínálta, hogy egyen többet és változatosabban.

Irene a szakácsnő egy nagyon kedves asszony volt, aki szívesen főzött az egész kastélyra. Külön kedvelte a fiút, aki mindig udvarias volt, és megköszönte az ételt. Nagyon szerette nézni, ahogy Phil eszik, mivel volt valami a mozdulataiban, amitől egész más volt ránézni, mint az itteni népekre. Hamarosan Sarah szaladt be szinte menekülve a konyhába.

-          Jó reggelt – köszönt megilletődve Phil, hogy a lány ennyire menekül valaki elől.

-          Sziasztok – lihegett. – Irene ezt a hátizsákot megpakolnád nekem szendvicsekkel és üdítővel? Berta a szokásosnál is kibírhatatlanabb, szóval a kastélytól távol töltöm a napot – közölte a szakácsnővel.

-          Ej te lány, ő csak a javadat akarja, hogy finom hölgy legyél, ha az apád úgy dönt, hogy mégis bemutat a király udvarában – korholta kissé a szakácsnő, de mégis elvette a hátizsákot. Phil észrevette, hogy a hangjában semmi rosszallás nincs. Vagyis csak azért mondja ezt, ha valaki kihallgatná őket, akkor ne tudja semmivel megvádolni a szakácsnőt.

-          Sarah kisasszony – hallották Berta hangját.

-          Közel jár már – állapította meg a lány.

-          Majd utánad viszem a csomagod – nevetett Phil.

-          Kösz – ölelte meg, és már indult is volna, mikor a nevelőnő megérkezett.

-          Hát itt vagy – sóhajtott mélyet. – De jó, hogy Philip téged nem kell keresnem – lihegett szaporán a telt asszonyság.

-          Engem is keresett? – lepődött meg a fiú, akinek kezdett rossz érzése lenni.

-          Tudsz táncolni? – szegezte neki a kérdést Berta.

-          Tony mellett meg kellett tanulnom nekem is – bólintott tétován.

-          Nagyszerű, akkor nagyszerű párja leszel a kisasszonynak – kapta el a lány karját, hogy ne tudjon elmenekülni.

-          Nem hiszem, hogy alkalmas lennék erre. Csupán annyira terjed ki a tánctudásom, hogy a herceg mellett ne legyek feltűnő, mint testőre – próbált javítani.

-          Sarahnak éppen megteszi. Már megszámlálhatatlan táncpartnerének taposta szét a lábát – legyintett Berta.

-          Kettő az a megszámolhatatlan, és ők Walker barátai voltak. Direkt arra mentek, hogy megszégyenüljek – ellenkezett a lány.

-          Szép kis rokonságod van – jegyezte meg Phil.

-          Rendben, irány a zene terem, és tánc közben gyakoroljátok a társalgást is – fogta meg Berta a fiú karját is, és úgy húzta őket.

-          Most sajnálom, hogy nem vagyok olyan indulatos és bunkó, mint Kyle – sóhajtott mélyet a fiú.

-          Ki az a Kyle? – lett kíváncsi Sarah.

-          A fivérem, akivel a világon semmiben sem hasonlítunk egymásra, habár az is igaz, hogy nem is igazi testvérem, mégis az egyik legjobb barátom – felelte, miközben a nevelőnő vonszolta őket.

-          Megmutatnád, hogy most mit csinálna? – nézett a fiúra a hatalmas kék szemeivel.

-          Nem lennék soha olyan tiszteletlen egy nővel – tiltakozott Phil.

-          Nah, a kedvemért! – próbálkozott.

-          Sarah, nem. Akkor inkább a délelőtt gyakorolok veled, elvállalva, hogy szanaszét taposod a lábam, de akkor sem rúgok hátsón egy nőt – mondta határozottan.

-          Komolyan meg akarom ismerni a fivéredet – mondta indulatosan Sarah, miközben megérkeztek a zene terembe, ahol Walker és a barátai iszogattak.

-          Ő mit keres itt? – kérdezte Walker idegesen.

-          Állítólag ti vagytok sérültek, szóval kellett találnom a kisasszonynak egy másik táncpartnert – felelte Berta.

-          Anyám ez a fiú őrült, és Sarah veszélyben van mellette – mondta az egyik fiú, akinek még mindig be volt lilulva a nyaka, ahol tegnap Phil megszorította.

-          Martin elmondta mindenkinek, hogy mi történt tegnap. Inkább menjetek edzeni! – küldte el őket Berta. Phil nem tudta visszafogni, hogy el ne kuncogja magát.

-          Ezt megkeserülöd – ígérte meg Walker.

-          Győzz le tisztességes küzdelembe, akkor majd tisztelni foglak, de ilyen fenyegetések során nem – mondta határozottan Phil.

-          Áh itt vagytok – jelent meg Martin.

-          Minket keresel? – csillant fel Sarah szeme.

-          Nem, hanem azt a három jó madarat – mutatott a három fiúra a birtok intézője.

-          Minket is ments meg! – kérte a lány.

-          Az apád tegnap végignézte az irodája ablakából a tegnapi akciójukat, ahogy Philipre támadtak, és most büntetésben vannak – mutatott maga mögé, hogy arra kell menniük.

-          Én is hagy menjek! – kérte a lány.

-          Nem hiszem, hogy a tánc olyan kellemetlen lenne, mint az istállótakarítás – felelte Martin.

-          Határozottan a táncra voksolok – ráncolta a homlokát Phil.

-          Csak meg ne bánd! – nézett rá morcosan Sarah.

-          Nem lehetséges – küldött a lány felé egy olyan pillantást, amitől a helytartó lánya el tudott volna olvadni. Nem gondolta volna, hogy egy férfi valaha is fog így rá pillantani.

-          Rendben – bólintott, megfogta a fiú kezét.

-          Kezdjük! – zavarta meg a nevelőnő a bensőséges pillanatot.

Berta táncoktatásával a két fiatal egyáltalán nem volt megelégedve. Sarahán látszott, hogy nagyon idegesíti a testes asszonyság.

-          Nem, nem kisasszony. Rossz a tartása – ellenkezett a dada. – Húzzon már fel egy rendes cipőt! – próbált parancsolni neki.

-          Könyörgöm, rúgd meg! – nézett kétségbeesetten a fiú barna szemeibe.

-          Oldjuk meg elegánsabban! – eresztett meg egy titokzatos félmosolyt, ami igen kíváncsivá tette a lány, hogy mi is járhat Phil jóképű fejében.

-          Csináld! – bólintott határozottan.

-          Berta szerintem tanácsosabb lenne, ha Sarah abroncsos kosarat viselne, hogy ösztönösen tudja tartani a távolságot és ne tapossa össze senki lábát – fordult a nevelőnő felé Phil.

-          Igazad van – látott hirtelen szövetségest a fiúban. – Mindjárt jövök – azzal elsietett.

-          Na, tűnjünk innen! Ragadta meg a lány kezét, és sietettek el onnan. Csak a főfolyosón engedte el Sarah kezét, akinek nagyon hiányzott az érintés.

-          Már komolyan elhittem, hogy egy ronda ruhát akarsz rám adatni – mondta sértődötten a lány.

-          Azok már a múlt században is divatjamúltak voltak – legyintett Phil, aki résen volt, hogy véletlenül se fussanak össze az átvert nevelőnővel.

-          Berta háromszázötven éves, és szerintem háromszáz éve nem hagyta el a tartományt – vélekedett a lány.

-          Így már érthető – bólintott Phil. – Az anyám négyszáz éves elmúlt, de soha eszébe se jutott volna felvenni.

-          Tudod, hogy most legszívesebben megvernélek, hogy átvertél? – bökte meg az ujjával a fiút.

-          Merre szeretnél menni ma? – kérdezte Phil.

-          Mutatni akartam neked valamit – mondta a lány.

-          Markoljuk fel a hátizsákod, amit Irene bepakolt neked, és utána mehetünk is - húzta a konyha felé a lányt, ahol a szakácsnő már vigyorogva várta őket.

-          Gondoltam, hogy megszöktök – nyújtotta át a táskát.

-          Ez nem volt kérdés – felelte Sarah.

-          Közeledik – hallotta meg Phil a nevelőnő közeledő lépteit. – Gyors a termetéhez képest – jelentette be, miközben megragadta Sarah kezét, és a kamra felé kezdte húzni.

-          Hova megyünk? – kérdezte Sarah.

-          Először kiszökünk innen – felelte Phil, majd célirányosan haladt a kamra hátsó kijárata felé, ahol a terményeket szokták észrevétlenül szállítani. Sikeresen kikötöttek a baromfi udvar mellett.

-          Ezt elszúrtad, mert a másik oldalon van a kerítés – jegyezte meg kissé gúnyosan Sarah.

-          Fogd ezt! – nyomta a hátizsákot a lány kezébe, majd a karjai közé kapta, és helyből elugrott a legközelebbi toronyhoz, amire könnyedén felszaladt. Sarah el sem hitte, hogy úgy tud a falon szaladni a fiú, mintha vízszintes talaj lenne. Soha nem gondolta volna, hogy lehetséges. Phil mellett minden más értelmet nyert, az eddigi biztos és szilárd tudás megdőlni látszik, míg a vágyott kaland megvalósulni.

A torony tetejéről egyszerűen leugrott a lánnyal. Sarah ijedten sikított, miközben furcsa bizsergető érzés járta át, ami egyszerre ijesztette és doppingolta is az érzékeit. A legnagyobb megdöbbenésére Phil fél térdre érkezett, miközben egyszer sem remegett meg a karja. Ahogy földet értek, letette a lányt, majd megragadta a kezét, és az erdő felé kezdte húzni. Amikor beértek a fák közé, akkor engedte csak el, és akkor állt meg.

-          Ez hihetetlen volt – lihegett Sarah.

-          Igaz nem sérültél meg – jutott eszébe, hogy a lány katona, nem harcos, nem tudja, hogyan viselkedjen ilyenkor.

-          Kit érdekel. Leugrottál a torony tetejéről, miközben a karjaidban tartottál. Megrémített, miközben azt kívántam, hogy a zuhanás soha nem érjen véget. Még mindig kalapál érte a szívem, hogy át akarom élni ismét – kapkodott levegő után.

-          Ezt teszi az adrenalin – bólintott Phil.

-          Nem tudom, hogy mi ez, de majd megint át akarom élni veled, és csak veled – lökte le a hátizsákot, és odament a fiúhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. Phil nem gondolta volna, hogy a lány ajka lehet más ízű, mint tegnap. Azonban most megtapasztalhatta, hogy igenis lehet. Édes volt, és szenvedéllyel teli.

-          Örömömre fog szolgálni – nevetett Phil, mikor elváltak az ajkaik.

-          Kíváncsi vagyok, hogy még mit tudsz nekem mutatni – lihegte Sarah, miközben a ragyogó szemeivel a fiúra nézett. A szemei most voltak igazán kékek, mint az óceán vize, olyan kristály tiszták.

-          Ne mondj ilyeneket, mert nem tudod, hogy mit szabadíthatsz el bennem – simított végig a lány arcán.

-          Domináns farkas vagy, igazi vad hím. Ilyenre vágyom, és nem olyan gyávákra, akikkel együtt nevelkedtem – bújt Phil mellkasához. A fiú sorosan ölelte magához a lányt, miközben próbálta lecsillapítani magát. Még csak tegnap óta alkotnak egy párt, nem lenne szabad ajtóstól rontania a házba, hiszen Sarah ártatlan, és neki sem biztos, hogy túléli a hetet.

-          Közelednek, szóval szerintem menjünk – hallotta meg Martin embereinek a hangját.

-          Amúgy is mutatni akartam valamit – mondta Sarah, és húzni kezdte az erdő belseje felé.

-          Érdekesen hangzik – nevetett Phil, miközben hallotta, hogy az utánuk kutatók hangja halkul. – Sarah igaz nem viszel ki az erdőből, mert nekem oda tilos mennem – emlékeztette a lányt, hogy neki nincs szabad mozgástere.

-          A határon van egy gyönyörű hely – felelte, majd hirtelen irányt váltottak. Phil hamarosan megérezte, hogy a levegőnek sokkal tisztább illata van. Nem kellett sok, és megpillantották a kristálytiszta forrásból fakadó kicsiny erdei tavat.

-          Ez tényleg gyönyörű – akadt el Phil szava is a csodálkozástól.

-          Anyukámmal együtt találtunk rá mikor még kicsi voltam. Ha szomorú volt a betegsége miatt, mindig idejött, és én is gyakran elkísértem. Imádta fésülni a hajam, nagyon gyengéd volt, nem úgy, mint Berta. Mikor ő meghalt, megpróbált néhányszor megfésülni, de annyira durva volt velem, hogy nem hagytam neki többé – magyarázta. – Most lehet, hogy ez nevetséges, ahogy azt Walker szokta mondani, de mikor itt vagyok, akkor anyukámra gondolok, és a vele kapcsolatos emlékeimre. Ha egyedül vagyok, akkor olyan furcsa kimondani, de most itt vagy velem te, és kikívánkozott belőlem – nézett szokatlanul komolyan a fiúra.

-          Nincs semmi baj, hogy így érzel. Nekem nincs ilyen mély kapcsolatom az anyámmal, habár ő inkább katona, mint egy gondoskodó lélek. Lelkiekben könnyebben megért, hiszen én is katona vagyok, de a gyengéd érzelmes beszélgetés nem a mi műfajunk – rázta meg a fejét.

-          Mesélsz róla, hogy mit csináltatok gyerekkorodban? – lett kíváncsi.

-          Persze – bólintott.

-          Várj, van itt egy pokróc, amire le szoktam ülni, ha kijövök – vett ki a hátizsákból egy plédet, és leterítette. – Most már mesélhetsz – lett izgatott.

-          Tíz éves koromig nagyon féltve neveltek, mivel az előttem született fiúkat elvesztették a szüleim. Aztán, mikor kiderült, hogy egy évben születhettem Anthony herceggel, a főherceg parancsba adta a szüleimnek, hogy én leszek a herceg játéka. Anyám nagyon megijedt, hiszen ha a herceg kicsit is hasonlít Lucas főherceghez, akkor nehéz sorsom lesz – nyalta meg az ajkait.

-          És olyan volt? – lett izgatott, hiszen csak a könyvekből ismerte a királyt és a főherceget, amik vagy egymásnak ellentmondóan magasztalták, vagy egyoldalúan írták le az eseményeket.

-          Nem, Tony meglepően szerény volt herceg létére. Néhány nap alatt igen jó barátok lettünk. Boldog voltam, hiszen nem voltam bezárva az otthonomba, egy velem egykorú fiúval nevettem naphosszat. Néhány hónapig így ment. Tonynak már ekkor el kellett kezdenie diplomáciával foglalkozni. Látnia kellett, hogy milyen az élet a palotán kívül. Egyik nap egy igen koszos farkaskölyköt talált az egyik sikátorban a szemetes konténerek között – emlékezett vissza, hogy milyen érzés volt, mikor Kyle kék szemeibe először belenézett.

-          Hogy került oda? Milyen volt? – lett kíváncsibb Sarah.

-          Egy kis nyeszlett farkaskölyök, akit kidobtak a szemétbe feltételezhetően rögtön születése után. A szemétből élt, nem bízott senkiben. Hozzá képest Tony és én kis pufók kölykök voltunk. Fogalma sem volt róla, hogy micsoda. Tonytól akart lopni, de a testőrök elkapták. Blaze le akarta csapni a fejét, de Tony megmentette. Ragaszkodott hozzá, hogy elhozzák hozzánk, a játszószobába. Úgy fogalmazott, hogy kell egy boxzsák. A testőrség feje ezt elfogadta, és nem vitázott vele.

-          Valóban verni akarta a kölyköt? – kérdezte Sarah, miközben remegett.

-          Nem, de valamit mondani kellett a legfőbb testőrnek. Tony már akkor nagyon nemes lélek volt, nem tartotta igazságosnak, hogy neki mindene megvan, míg az a fiú nyomorog, miközben ugyanolyannak született, mint mi – bámulta mereven a vizet Phil.

-          Te is így gondoltad? – lett kíváncsi a lány.

-          Nem, egyáltalán nem. Én azt hittem, hogy el akarja venni tőlem a legjobb barátomat. Kevesebbnek gondoltam őt. aztán persze kiderült, hogy jóval tehetségesebb nálam. Lassan kezdtük ugyan megszokni egymást, de mégsem volt az igazi. Nem bíztunk egymásban, de abban egyetértettünk, hogy Tonyt mindketten tiszteljük. Olyan fél év múlva a testőrség feje meggyőzte a királyt és a főherceget, hogy a triónk harmadik tagja rossz hatással van Tonyra. Vizsgára kényszerítettek minket, amit a szüleim is végignéztek. Kyle jóval tehetségesebb volt nálam, de ez senkit nem érdekelt, mivel nem voltak jó nevű ősei – túrt szomorúan a hajába.

-          Szegény fiú – bújt Sarah a fiúhoz.

-          Az apám látta, hogy mennyire tehetséges, és sajnálta, hogy kidobnak egy ilyen gyereket, mert nem tudnak róla semmit. Megbeszélték anyámmal, aki rábólintott, hogy örökbe fogadják, és Kyle lesz az én kissé bunkó, kissé agresszív fivérem – gondolt vissza a régi időkre.

-          De legalább jól kijöttetek, hiszen megszoktátok egymást – nem értette, hogy miért olyan a fiú arckifejezése.

-          Nem voltunk jóban nagyon sokáig. Én azt hittem, hogy a szüleimet is el akarja venni tőlem, mint Tonyt, ő pedig félt szeretni anyát és apát, mert mi van, ha ők is kidobják. Visszahúzódó volt, és vad. Egyszer aztán eltörtem a fivérem urnáját véletlenül. A szüleim nagy becsben tartották. Nem volt szívük eltemetni, és nem volt szívük egy temetőben hagyni. Maguk mellett akarták tudni az elsőszülöttüket. És én eltörtem – dörzsölte meg az arcát. – Anya alig tudta visszatartani a könnyeit, míg az apám nagyon dühös volt. Mikor megkérdezte, hogy ki volt, Kyle szemrebbenés nélkül előre lépett, és felvállalta – szorult ökölbe a keze.

-          Miért tett ilyet? – nem értette a lány, hogy miért vállalna fel bárki is egy ilyen tettet, főleg ha tudja, hogy milyen fájdalmat okozott valakinek.

-          Mikor megkérdeztem tőle, azt mondta, hogy ő csak egy fattyú, akit bármikor kidobhatnak, neki nincs jövője. Könnyebben elfogadják, hogy egy kívülálló tette tönkre az urnát, mint a tulajdon fiúk. Anya hallotta a vallomását, és bejött a szobába. Kaptunk mindketten egy-egy pofont, majd zokogva megölelt minket. Sírva elmondta, hogy mindkettőnket szeret, és egy halott miatt soha nem taszítana el magától egyik gyermekét sem. Kyle nem a bátyám pótlása miatt van velünk, hanem mert egy gyermeknek sem lenne szabad család nélkül felnőnie. Én kaptam egy leszidást, hogy egy állandó barátra vágytam, és mikor megkapom, ellenséges vagyok vele. Persze ezután nem ment minden varázsütésre, de már jobb volt köztünk a viszony. Olyan egy év múlva tényleg testvérek lettünk, és elkezdtünk a katonai akadémiára járni. Mindketten felnéztünk apánkra, aki egy igen magas rangú tábornok volt. Tőlünk is sokat vártak, főleg, miután Tony is elkezdett ott tanulni, és utána hivatalosan is elkezdtek minket a személyes testőrségének kiképezni – idézte fel magában az emlékeket.

-          Nagyon kemény volt? Mit kellett tanulnotok? – lett izgatott Sarah. Szinte semmit nem tudott arról a világról, amibe állítólag beleszületett.

-          Nos, kemény testi kiképzésen vettünk részt. Ez volt a könnyebb része, mivel Tony is velünk volt, az etikettet is rendesen belénk verték. Persze a műveltségünkre is sokat adtak, hiszen magas rangú farkasokkal találkozunk majd. Negyven éves korunkig minden rendben látszott menni, mikor majdnem elvesztettük Tonyt. Akkor tanultam meg, hogy a politika és a hercegség nem igazságos. Tony hiába herceg volt, nem volt szava. Egyedül a kor számított egy másik herceggel szemben, és mi még nem voltunk nagykorúak. Mivel a szerelemnek is köze volt az eseményekhez, Kyle elhatározta, hogy soha nem lesz szerelmes – tördelte a kezét.

-          Te hogy viszonyulsz a szerelemhez? – lett kíváncsi Sarah.

-          Eddig úgy gondoltam, hogy vannak olyan logikus dolgok, amik nem írhatóak felül érzelmekkel. Azonban nem rég jöttem rá, hogy van, amikor a szívnek tényleg nagyobb hatalma van – fordult a lány felé, és mereven bámulta a barna szemeivel.

-          Mi a baj? – kérdezte Sarah.

-          Annyira sajnálom, hogy a kivégzési parancsom előtt találtam rád. Annyira jó volna, ha rendesen udvarolhatnék neked, ha büszkén veszethetnélek be a társaságba, valóban társammá tehetnélek – érintette a homlokát a lány homlokához.

-          Phil még élsz, élned kell! – kapaszkodott a fiú nyakába.

-          Nem vagyok biztos benne, hogy sokáig fog tartani az életem. Tegnap nagyon önző voltam veled, mikor azt kértem, hogy soha nem csókolhatsz mást, míg én élek. Éjszaka felmerült bennem, hogy mi van, ha nem ítélnek halálra, hanem száműznek, te egy számkivetett farkashoz tartoznál, ami téged is megvetés tárgyává tenne – nézett a lány gyönyörű kék szemébe.

-          Hagy döntsem el én, hogy mit szeretnék. Lehet, hogy számkivetettként jobb lenne élni, mint fogolyként. Megcsillantattad nekem a szabadság gondolatát, most ne merj visszakozni, mert esküszöm, összetaposom a heréidet – fenyegette meg a fiút.

-          Megértettem – sóhajtott mélyet Phil.

-          És most csókot akarok – mondta komolytalanul, mire Phil megadta neki, amit szeretne.

-          Ezért valóban érdemes élni – állapította meg Phil.

-          Na, azért. A száműzetésednek köszönhetően találkoztunk. Nem hiszem, hogy felkeltetted volna a figyelmemet, egy példás és okos tiszt személyében – felelte Sarah.

-          Mi a bajod az okos és példás tisztekkel? – kérdezte megjátszott felháborodással a hangjában Phil.

-          Ők túlságosan is unalmasak – felelte Sarah.

-          Szóval én nem vagyok unalmas? – kérdezte Phil.

-          Eddig még nem, szólok, mikor rád unok – incselkedett Sarah.

-          Remélem, annyira nem vagyok veszélyben – nevetett Phil.

Hasonló hangulatban telt a nap további része. A tó sekély részében sétált Sarah, a ruháját kissé megemelve. Phil a parton ülve figyelte. Ha eddig nem nyűgözte volna le a lány szépsége, innentől nem volt menekülés számára. Sarah teljesen meghódította.

Csak késő délután tértek vissza a kastélyba, ahol Martin igen ideges volt. Sarah látta, hogy Marco is ott van, ami nyugtalansággal töltötte el. Fogalma sem volt róla, hogy mi vette rá a száműzött harcost, hogy egy törvényes kastélyba jöjjön.

-          Végre, hogy megvagytok – sóhajtott fel idegesen Martin.

-          Mi a baj? – kérdezte feszülten Phil.

-          Az egyik újságban megjelent egy cikk, aminek hatására Lucas főherceg a holnapi napot jelölte ki a halálodra – közölte az információt az intéző.

-          Nem – nézett ijedten Sarah, miközben Phil arcán is a kétségbeesés jelei mutatkoztak.

-          Menjünk Teodorhoz, már megvan a tervünk – intett nekik, hogy kövessék. Phil és Sarah az intézőt követve siettek fel a helytartó irodájába, ahová követte őket Marco. Phil legnagyobb meglepetésére a helytartón kívül volt még valaki, akire egyáltalán nem számított.

-          Apa – csodálkozott a jelenlévőre.

-          Szervusz fiam – köszönt fáradtan a férfi, akinek nagyon sírásra állt a szeme.

-          Nos, nincs sok időnk, ezért át kell sürgősen beszélnünk mindent – mondta Teodor, aki nem tudta volna elviselni, ha hasonló szituációba kerül.

-          Holnap érkezik valaki a kastélyból, hogy végrehajtsák az ítéletet, valószínűleg nem egy barátom lesz, hogy nehogy segítsen megszöktetni őt – mondta idegesen Adrian, miközben a fia mellé lépett.

-          Martin említett valami cikket, miről szólt, hogy ilyen hirtelen ítéletet hoztak? – szólt közbe Phil.

-          A herceg és a barátnője voltak lefényképezve benne egy úszóverseny után. Úgy fogalmaztak, hogy ez a büntetésed, mert a fivéred nem tartja őket távol egymástól – sóhajtott Adrian tábornok.

-          Kyle-t akarják így büntetni? A testvérem még nem csapott le néhány fejet? – csodálkozott a fiú.

-          Nem tudja, nem árultam el neki. Jobb lesz így, mivel amúgy is elég lobbanékony természet. Most viszont térjünk át a legnagyobb problémára, hogyan is fogunk kimenteni innen – komorodott meg a tábornok.

-          Van egy tervünk, amivel már több számkivetetett kimentettünk már – szólt közbe Marco.

-          Akkor jobb lesz, ha én nem vagyok jelen, hogy nehogy meg tudjanak vádolni, hogy szabotáltam a kivégzést – sóhajtott Smith tábornok.

-          Nem, pontosan itt kell lenned, hiszen te fogod végrehajtani a fiad kivégzését – mondta komoran a sebhelyes arcú férfi.

-          Ez kezd érdekes lenni, de miért kellett hoznom Saraht is? – kérdezte Martin.

-          Ő lesz az elterelés, hiszen kivételes szépség, akit nem ismernek az udvarban. Ha Blaze nem jön, akkor meg van rá az esély, hogy a lányoddal lesznek elfoglalva, és kevésbé foglalkoznak a holtesttel – felelte Marco.

-          Hallgatunk – mondta Adrian, mire feszült csend kerekedett a szobában, és csak a számkivetett harcos beszélt. Sarah megfogta Phil kezét, hogy ezzel is biztosítsa, hogy mellette áll.

Másnap reggel annak rendje és módja szerint megérkezett a Laurant király küldötte. Teodor tudta jól, hogy egy régi ellenlábasuk érkezik, aki nem fog segíteni, hiszen keresztbe akar tenni Adriannak. Sarah még egy utolsó pillantást vetett Phil élettelen testére, majd kiment az apja mellé a fogadó bizottságba. Kivételesen rendesen fel volt öltözve, ahogy egy nemes lányának illik, és elhatározta, hogy az etikett szerint fog viselkedni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:-)

(:-), 2012.11.26 19:44)

Hááát :)
Nagyon szépek együtt a fiatalok. Tök jó volt ennyi mindent megtudni Tony, Phil és Kyle gyerekkoráról. Corneliát pedig végképp a szívembe zártam a halott és az élő gyermekek közötti párhuzam olvasásakor. Alig várom, hogy megtudjam, hogyan húzzák ki a csávából Philt és hogy fogadja majd Sarah apja a kapcsolatukat.
Ui: Berta haláli volt, Irene-nel együtt :)
Hajrá, csak így tovább

Re: :-)

(LAOM, 2012.12.28 19:31)

Hali :)
Valóban nagyon jók együtt a fiatalok. Eddig mindig csak Tony és Kyle szemszögéből meséltem el a történteket, és Phil álláspontját egyszer sem mutattam be. Ő miként élte meg, hogy a két fiúval együtt nevelkedett. Cornelia egy igen szimpatikus karakter, akit én is nagyon szeretek. Lehet, hogy egyszer írok egy Cornelia és Adrian novellát is, hogyan jött össze a tüzes és vad katonanő a higgadt és engedelmes tábornokjelölttel. Csak érjek az eddig megkezdett irományaim végére. Örülök, hogy tetszett kicsi Gizim :) Köszönöm, hogy írtál :)