Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elza tanúja

2013.04.13

 Elza és Blaise hamarosan visszatértek a szobájukba, ahol a férfi számon kérte, hogy a nő miért nem mondott semmit arról, hogy az ő tanúja is ott lesz a városban.

-          Fel akartam keresni már ma délután, de te nem akartál kimozdulni a lakosztályból – érvelt Elza.

-          És megbeszéltél a te híres barátnőddel egy másik időpontot? – kérdezte fáradtan.

-          A férjével várnak minket vacsorára holnap este. A pasi egy menő étterem séfje, Alex pedig feltörekvő tervező – dicsekedett.

-          Te ott voltál az ő esküvőjükön? – kérdezte Blaise.

-          Én voltam Alex tanúja – bólintott Elza.

-          Mesélj róla! – kérte.

-          Egy nagyon színes egyéniség. Olyan meg nem értett lelkek voltunk a főiskolán, habár neki a családja is elég gáz volt. A szülei kissé nehezen fogadták el az ízlését, jobb szerették volna, ha gyerekükből ügyvéd vagy orvos lesz, ehelyett művész lett. Mindig meg tudott nevetetni, és ha egy-egy fiú visszautasította, az én vállamon kisírhatta magát, ahogy én is vigasztalásra találtam nála, ha valaki bántott. Őszintén néha azt kívánta, hogy bár lett volna nekem, mikor gyerekek voltunk, nem éltem volna meg olyan rosszul, hogy menekülnöm kell előled – ült a vőlegénye ölébe.

-          Jó, hogy mondod, egyszer fogócskázni szeretnék majd veled – csókolt a nő nyakába.

-          Hogy szatír módjára megerőszakolj, mint az ókori görögöknél? – vetette fel nevetve Elza.

-          Jól hangzik, de akkor mindenképpen öltözz nimfának! – kezdte el bontogatni a ruha fűzőjét hátul.

-          Hé, zuhanyozni akarok előtte – tiltakozott a nő.

-          Nem, majd utána. Mindenképpen ki akarlak bontani ebből a ruhából! – kapott a nő ajkai után.

-          Blaise! – szólt rá.

-          Mi a baj azzal, hogy nem tudok betelni veled? – kérdezte kíváncsian.

-          Nem sok, csak félek, hogy hamar eltelsz velem, és akkor már nem jelentek újdonságot neked többé – mondta félénken.

-          Mindig kívánni foglak – nézett komolyan a nő kék szemeibe.

-          Megígéred? – fogta a két tenyere közé a férfi arcát.

-          Megígérem, és erre esküt is fogok tenni neked – húzta ki a hajtűket Elza hajából.

-          Hidd el, Alex kissé fura, de nekem mégis a legjobb barátom. Nem akarom, hogy bármikor csúnyán nézz rá. Nem szolgált rá – lett komor.

-          Ígérem, hogy nem fogok csúnyán nézni rá, akárhogy is néz ki, és ő lesz a tanúd, a családom akármit is mond – bólintott Blaise.

-          Azt hiszem, hogy ezért az ígéretért, most megjutalmazlak – bújt ki a ruhájából.

-          Mire készülsz? – lett kíváncsi.

-          Ha már nem engedsz el zuhanyozni, akkor én irányítok. Először is, azt hiszem megízlelem az egész tested, és utána keményen meglovagollak, hiszen Vihar nyergében még nem tudok vágtázni – ült vissza a férfi ölébe, és kezdte el kigombolni a férfin lévő inget.

-          Nem térhetnénk rá rögtön a vágtázós részre. Túl lassú vagy, mikor bebarangolsz mindent a nyelveddel – markolt a nő fenekébe.

-          Nem tehetek róla, neked van túl nagy tested és túl sok izmod. Azonban, én minden egyes porcikádnak szeretem az ízét, szóval nem is bánom, hogy ekkora vagy – borította csókokkal a férfi nyakát, egyes helyeken meg is harapdálta.

-          Rendben, de akkor tényleg vad vágta legyen! – hörögte a férfi.

-          Csak bírd az iramot! – nevetett halkan, majd folytatta a megkezdett tevékenységét.

Másnap reggel Blaise kielégülve ébredt, míg Elza már régen ébren volt. Éppen a ruháit válogatta, miközben csak egy fürdőköntös volt rajta. A férfi érezte a tusfürdő friss illatát, amiből tudta, hogy a menyasszonya már zuhanyozni is volt.

-          Jó reggelt – üdvözölte nagyot nyújtózva a nőt.

-          Gyerünk, felkelni! – mondta vidáman és energikusan Elza.

-          Korán van még – nézte meg Blaise az éjjeli szekrényen a karóráját. – Istenem Elza, hogy vagy képes már talpon lenni ilyenkor, egy ilyen éjszaka után? – hitetlenkedve nézett az ő örök lusta menyasszonyára.

-          Mondtam, hogy kíváncsi vagyok New Yorkra – térdelt mellé az ágyra, és a férfi fölé hajolva, kedveskedve megcsókolta. A hosszú fekete tincsek simogatták Blaise meztelen mellkasát, amitől rögtön nem volt olyan fáradt. Az egyik jókora kezét Elza tarkójára tette, míg a másikat a derekára, majd a következő pillanatban az ágyhoz szegezte.

-          Nem olyan érdekes, mint gondolnád – mondta rekedten Blaise.

-          Nem érdekel – tiltakozott Elza. – Itt vagyok, veled vagyok. Nem értem, hogy miért ragaszkodsz hozzá állandóan, hogy két vállra fektess, mintha meg akarnál győzni. Tudom, hogy gyakran elbizonytalanodom, de így csak jobban erősíted bennem azt az érzést, hogy nyilvánosság előtt nem lehet velem megjelenni, de ágyban jó időtöltés vagyok – lett komor a nő hangja, amitől a férfi lelkesedése rögtön alább hagyott.

-          Nem erről van szó. Nem tudok veled betelni, és ezért esik nehezemre kiengedni téged az ágyból. Most szabadok vagyunk, nincs az a veszély, hogy bárki elrángat mellőled. Büszke vagyok rá, hogy a feleségem leszel, nincs nálam boldogabb férfi – simogatta meg Elza arcát.

-          Ezt bizonyíthatod azzal, hogy elviszel a Metropolitan Múzeumba! – lett éhesebb a tekintete.

-          Rendben, ahová csak akarod, de előtte szeretnék még lezuhanyozni – kelt fel, majd a karjaiba vette a nőt, és elindult a fürdő felé.

-          Én már zuhanyoztam – tiltakozott Elza.

-          Velem még nem – mondta eltökélten, majd betette a zuhanykabinba a nőt.

-          Blaise most nem! – mondta Elza szigorúan. – Már megint nem akarsz kiengedni a szobából. Nekem lételemem a szabadság, nem tudok bezárva lenni sokáig – nézett a vőlegénye szemébe komoran.

-          Rendben – vett vissza, majd engedte ki.

Elza kiment a fürdőből, majd elkezdett felöltözni. Egy fekete nadrágot vett fel, és egy könnyed kék blúzt.  Éppen a blúzt gombolta be, mikor Blaise kijött a fürdőből, és egy törölköző volt a derekára kötve, a mellkasán gyöngyözve folyt le a víz. Elza látta a szemében a dühöt, hogy visszautasította.

-          Blaise – szólította meg kissé félénken, miközben a tenyerét a férfi karjára tette. Megborzongott az érintéstől, mivel a férfi jéghideg vízzel zuhanyozott le.

-          Már megmondtam neked, hogy nem a világtól akarlak elzárni, csak végre ki akarom élvezni, hogy nem rángatnak el semmilyen ürüggyel vagy problémával mellőled. Szeretlek Elza, és nem értem, hogy miért akkora bűn, ha minden pillanatban érinteni akarlak – mondta veszedelmesen rideg hangon.

-          Nem bűn, csupán szeretném, ha közben világot is látnánk. Én is szeretlek téged Blaise, de ha nem fogod állandóan a kezem, nem fogom úgy érezni, hogy az irántad való érzelmeim gyengülnének, a kapcsolatunk ettől nem lesz kevesebb – simogatta meg a férfi arcát.

-          Értem – bólintott, majd megfogta a nő kezét, gyengéd csókot lehelt rá, majd kikerülte, és ő is öltözni kezdett.

-          Blaise – mondta ki halkan Elza a férfi nevét, de nem tudta, hogy mit is mondhatna neki.

-          Tudom Elza, nem vagyunk még nászúton – sóhajtott mélyet a férfi. – Tiszteletben tartom, hogy másként értelmezed a világot, mint én. Azonban meséltem neked a családommal való kapcsolatomról. Az apám megtűr, a húgom fél tőlem. Te vagy hosszú idő óta az első személy, akit szeretni tudok. A szememre veted, hogy nem tudlak elengedni, hogy távol vagyunk az otthonunktól? – kérdezte a nőt.

-          Még mindig furcsa belegondolni, hogy nem szeret az apád – mondta szelíden Elza.

-          A vérszerinti rokonságot megtűrni kell, míg az idegeneket használni, ez az apám mottója – nézett kétségbeesetten a nő szemébe. Elza el sem hitte, hogy azok a kegyetlen zöld szemek most fájdalommal és rettegéssel voltak tele. Ekkor döbbent rá, hogy rosszul gondolta évekig, a férfi az áldozat, és nem ő. Végig azt hitte, hogy ő a világ leggonoszabb fiújának áldozata és bokszzsákja, holott az csak segítséget akart volna kérni, de sehogy sem tudta, hogy kell igazán közeledni bárkihez is.

-          Blaise nem fogsz elveszíteni, mert kimegyünk a levegőre. Senki nem fog elragadni, nem vagyok olyan könnyű sem, hogy a szél felkapjon. A feleséged leszek, ahogy te az én férjem. Elég felnőttek vagyunk, hogy az apád ne avatkozzon az életünkbe. Sara hamarosan a lázadási szakaszban lesz, mikor megkérdőjelezi a feltétlen engedelmességet apátok felé, és akkor szüksége lesz ránk. Hidd el, a magányos apád nem vehet el tőled semmit – csókolta meg a vőlegényét. – Engem biztosan nem – mosolygott kedvesen.

-          Rendben – bólintott bizonytalanul Blaise.

-          Most menjünk ki a szabadba! Nem csoda, hogy ilyen bezártság mellett ennyire nyomott lesz a hangulat – simított végig a férfi kissé borostás arcán.

-          Jó – oldódott végre fel.

Mikor végre kijutottak a szállodából, Blaise kissé nehezen oldódott kezdetben, de ahogy Elza rámosolygott, együtt nevettek, ahogy a hatalmas forgatagon átjutottak, teljesen átszellemült ő is. El sem hitte, hogy nem akart kijönni, holott varázslatos volt minden Elzával töltött pillanat. Annyira nem vette észre az idő telését, hogy csalódott lett, mikor visszamentek a szállodába, hogy átöltözzenek a vacsorához.

Blaise most nem erőltette a közös zuhany gondolatát. Megborotválkozott, míg Elza zuhanyozott. Most nem elegáns ruhát vett fel, hanem sokkal szolidabb volt. Ezt kicsit furcsának is tartotta a férfi, de nem tette szóvá.

-          Gombold be rendesen az inged, mert Alex még prédának fog nézni. Lehet, hogy házas, de egy flörtölési lehetőséget sem hagy ki – figyelmeztette. – Körülbelül hasonló az ízlésünk, szóval gyanítom, hogy fog mondani pár kétértelmű dolgot, amit igazán nem gondol komolyan. Adamhez mindenképpen hűséges.

-          Ez téged nem zavar? – kérdezte kételkedve Blaise.

-          Az igazat megvallva, eddig egy kapcsolatom se volt annyira komoly, hogy a legjobb barátom kikezdett az éppen aktuális fiúmmal, mire a pasim menekülve dobott – vonta meg a vállát.

-          Kezdek, egyre kíváncsibb lenne a te titokzatos tanúdra – mondta elmélkedve Blaise.

-          Szerintem neked kissé furcsa lesz, de én imádom őt. Persze ő csak egy barát, és aki igazán fontos nekem, az te vagy – csókolta meg a férfit.

-          Menjünk! – javasolta Blaise, mire kimentek a kocsijukhoz, és elhajtottak a megadott címre. Ajándékba vittek két üveg bort és néhány játékot, amit a nap folyamán vettek.

Egy egész modern és új építésű társasházhoz érkeztek. A lenti ajtónál felcsengetve, elég volt Elzának megszólalnia, és máris nyílt az ajtó. A lépcsőn sétáltak fel a lakásig. A nő feltűnően vidám volt, hogy végre láthatja a régi barátját, amitől Blaise-nek némi rossz előérzete támadt. Elza többször megkérte a kocsiban idefelé, hogy ne ítélje el azonnal Alexet és a párját, mert nagyon rendes emberek. Igazából nem értette, hogy miért sulykolja ennyire belé, miért kell mindenáron megígérnie, hogy nem rendez jelenetet, és nem lesz barátságtalan.

Mikor megérkeztek a helyes ajtóhoz, Elza csengetett, mire rövidesen egy nyolc év körüli lányka nyitott ajtót.

-          Elza néni – köszönt vidáman.

-          Szia Melinda – guggolt le a gyerekhez, és ölelte át, majd ölbe véve lépett be vele a lakásba. Őket követte Blaise. – Hogy van az én gyönyörű keresztlányom? – kérdezte mosolyogva a gyereket.

-          Jól vagyok, képzeld apáék beírattak balettozni, már nagyon jól megy. Tudom, hogy messze laksz, de egyszer eljössz megnézni? – kérdezte kissé zavartan.

-          Nem hagynám ki kincsem – adott puszit a lányka arcára.

-          A bácsi szerelmed? – kérdezte észrevéve a férfit a jókora csomagokkal.

-          Igen, Blaise az én nagy szerelmem. Blaise, ő itt az idősebbik keresztlányom Melinda – mutatta be a feleket.

-          Szia – mosolygott a gyerekre.

-          Jó estét – pirult el, és zavartan bújt el a nő válla mögé.

-          Nem harap, csak engem, szóval nincs félnivalód – nevetett Elza.

-          Hahó – lépett ki a konyhából egy kötényes férfi. – Sziasztok – mosolygott jó kedvűen.

-          Hali Adam – tette le a gyereket Elza.

-          Jó újra látni – üdvözölték egymást két puszival.

-          Én is így érzek – mondta Elza. – Alex merre van? – kérdezte kíváncsian.

-          Mindig késésben van, hiszen ismered. A desszertért ment el – legyintett.

-          Ő már csak ilyen – helyeselt. – Akkor én most bemutatnám neked a vőlegényemet, Blaise Huntert. Blaise kedves, ő itt Adam King a legjobb barátom férje – mutatta be egymásnak a két férfit.

-          Örvendek – mondta Blaise kissé feszülten.

-          Üdvözlöm – mosolygott Adam.

-          Apa – hallottak egy vékony hangot a konyha felől.

-          Megyek hercegnőm – kiáltotta. – Bocsánat – sietett el onnan.

-          Menjünk mi is! – mondta Melinda.

-          Rendben – vett át a csomagokból Elza, és az igen modern konyhába vezette őket, ahol Adam egy másik lánykával főzött.

-          Elza néni – örült meg a másik lányka is a nőnek, és boldogan ölelte meg ő is, de mikor meglátta Blaise-t kissé megijedt a jókora termetétől.

-          Nyugi, nem bánt! Kicsit magas és nagyon erős, de ettől függetlenül ártalmatlan – mondta nyugtatóan Elza, de úgy tűnt, hatástalan. – Hogy fogja nektek odaadni az ajándékokat, amit hoztunk, ha így néztek rá? – kérdezte kíváncsian.

-          Akkor csak Melinda kap ajándékot – vonta meg gonoszul a vállát Blaise.

-          Ne – mondta kissé ijedten, de még mindig félénken nézett a férfira.

-          Blaise ő itt a másik keresztlányom, Olivia – mutatta be a kislányt, aki félénken nézett rá azokkal a nagy sötétkék szemeivel.

-          Szia Olivia – mosolygott a kislányra, mire az Elza hosszú tincsei közé fúrta az arcát.

-          Óh, már ebből kinőttél. Tudod jól, hogy itthon biztonságban vagy, nem fog soha többé bántani senki. Blaise a világ egyik legkedvesebb embere, másként nem mennék hozzá feleségül – próbált a gyerek lelkére beszélni. Blaise nem sokat értett a menyasszonya szavaiból, de azt leszűrte, hogy ezeket a gyerekeket biztosan örökbe fogadta a pár, hiszen Elza elmondása szerint csupán három éve házasok.

-          Hagyd csak Elza, ne erőltesd! Ha barátkozni szeretne, akkor majd kezdeményez – mondta kicsit csalódottan Blaise.

-          Milyen ajándékokat hoztatok? – oldódott fel könnyebben Melinda.

-          Csak kis apróságot – nyúlt bele a jókora bevásárló szatyorba, és vett ki két közepes méretű ajándékcsomagot. Ezek a tiétek – nyújtotta oda őket a lányoknak.

-          De jó – lelkendezett Melinda, miközben elvette az egyiket.

-          Mit kell mondani? – kérdezte Adam, miközben a vacsorával foglalatoskodott.

-          Köszönjük szépen – mondták egyszerre, majd Melinda jelezte a férfinak, hogy hajoljon le hozzá. Blaise eleget téve a kérésnek, leguggolt hozzá, mire a kislány puszit nyomott az arcára.

-          Nagyon szívesen. Tessék, ezt vidd oda a testvérednek, mert szerintem tőlem nem meri elvenni – adta oda neki a másik csomagot is.

-          Olivia ne szégyenlősködj! – szólt rá az apja.

-          Semmi gond, a saját húgom se szívesen van közel hozzám – legyintett Blaise, miközben felállt, és a táskából kivette a két bort.

-          Ezt a vacsorához hoztuk, remélem jól választottunk – tette le a főzőpultra.

-          Ez igazán jó ízlésre vall! – nézte meg a borokat.

-          A nénikém ragaszkodik a minőséghez. Ha Elza szólt, hogy ide is ellátogatunk, akkor a saját pincészetünkből hoztam volna néhány palackkal – felelte Blaise.

-          Elza azt mesélte, hogy lovakkal foglalkozol, vagyis hogy az apja lovászként dolgozott nálatok – kavarta meg az illatozó ételt.

-          Önellátó a birtokunk – mondta büszkén.

-          A térség legnagyobb mezőgazdasági termelőegysége – felelte Elza.

-          Az nagyszerű lehet – füttyentett elismerően Adam, miközben a két gyerek kibontotta a csomagokat, és egy-egy plüsskutyát találtak bennük. Olivia félénken odalépett Blaise-hez, és óvatosan megrángatta a férfi zakóját.

-          Mit szeretnél? – kérdezte kíváncsian, miközben leguggolt hozzá, mire kapott egy félénk puszit az arcára.

-          Köszönöm – pirult el mélységesen, majd kiszaladt a szobából.

-          Már megint – sóhajtott mélyet Adam. – Melinda menj, vigyázz a húgodra! – küldte el a másik lányt is. – Majd, szólok, ha vacsorázunk.

-          Rendben – hagyta ott a felnőtteket.

-          Nem lett jobb a helyzet? – kérdezte aggódva Elza, miután mindkét lány kiment.

-          De, itthon már egész jól kommunikál, sőt az étteremben is megszokta a beosztottjaimat. A pszichiáter is felhívta a figyelmet rá, hogy hosszú menet lesz, szóval nem erőltetjük a dolgot.

-          Mi történt? – kérdezte semmit sem értve Blaise.

-          Olyan két éve fogadtuk örökbe a lányokat Alexszel. Az anyjuk narkós volt, de tiszta lett, nevelte őket. Az apjuk viszont alkoholista, és a szemük láttára verte halálra az anyjukat. Ironikus, hogy Alex és én kerültünk legközelebb hozzájuk az örökbefogadó napokon, mert korábban Olivia minden férfitól félt, így egy pár sem tudta örökbe fogadni őket – magyarázta, miközben lekapcsolta a tűzhelyet a ragu alatt, és poharakat vett elő.

-          Ez valóban szomorú – értett egyet Blaise.

-          Melindával könnyű, hiszen balettozik, és szívesen van emberek között, míg Olivia van, hogy napokig nem szólal meg, csak rajzol állandóan. De mindenképpen haladás, amit eddig elértünk – vett elő egy dugóhúzót, és felbontotta a fehérbort.

-          Azóta a gyámügy nem akadékoskodott? – kérdezte Elza.

-          Nem, főleg, hogy Olivia ilyen szépen gyógyul. Nem lehetünk elég hálásak neked, hogy ajánlást írtál nekünk. Egy olyan makulátlan életű tanárnő, mint te, igazán lenyűgözte őket – mosolygott Elzára.

-          Ti is megtettétek volna értem, bármilyen szituációban – legyintett Elza.

-          Ebben biztos lehetsz – töltött a borból, majd odaadta a két poharat a vendégeinek.

-          Hogy oldjátok meg a lányok felügyeletét? – érdeklődött Elza.

-          Nap közben iskolában vannak, ha nincs valamilyen foglalkozásuk, mint Melindának a balett órák, akkor az étteremben vannak, míg Alex nem végez a munkával. Csak nagy bemutatók során szokott egybecsúszni az egész, és olyankor szoktak az irodámban lévő kanapén elaludni. Olivia nem bírja a bébiszittereket – magyarázta. – Bár van úgy, hogy a húgom gondjaira bízom őket, ha nagyon tömött este van az étteremben.

-          Értem – bólintott Elza.

-          Saját gyerekben nem gondolkoztak? – kérdezte Blaise.

-          Persze, hogy gondoltunk saját gyermekre, de annyi gyerek van árván, és így egyikünknek sem kellett egy pici baba miatt átszervezni a karriertörekvéseit – magyarázta Adam.

-          Nálunk az apám ki is akadna, ha örökbe akarnánk fogadni egy gyereket – elmélkedett Blaise.

-          A húgodat nem volna szabad a közelébe engedni, mert csak a lelkét mérgezi – kortyolt bele a borba Elza.

-          A húgom mindenkit jobban szeret nálam, szóval nekem ebbe nincs beleszólásom – vette el a másik poharat, és ő is megkóstolta a nedűt.

-          Mennyi idős a hölgyemény? – kérdezte Adam.

-          Tíz éves, és nem rég lépett a kamaszodás útvesztőjébe – felelte Elza.

-          Akkor nem is igazán a testvére vagy, hanem a pótapja – állapította meg Adam.

-          Mikor elkezdett kommunikálni a világgal, akkor vettem át a birtokot és a gazdaságot az apámtól. Nem voltam valami türelmes azelőtt sem, azután meg végképp elvesztettem a kapcsolatot vele. Elza a tanú rá, hogy mennyire nem ment jól már a saját gyerekkoromba sem a kapcsolatteremtés – mutatott a nőre.

-          Ő volt a leggonoszabb a földkerekségen – nevetett a menyasszonya. Blaise már éppen válaszolni akart, mikor hallották a kulcszörgést a bejárati ajtó felől, ami a következő pillanatban kinyílt. Blaise sejtette, hogy hamarosan megismeri Elza legendás barátnőjét, a sokat emlegetett Alexet.

-          Mennyei illata van – lépett be egy fiatal férfi a konyhába a kezében egy jókora papírba csomagolt valamivel.

-          Ideje volt hazaérni – üdvözölte Adam csókkal az érkezőt.

-          Végre Alex – ment oda hozzá Elza, és boldogan megölelték egymást a szőke férfival.

-          Legkedvesebb barátnőm – lelkendezett. – Milyen csinos lettél az elmúlt időszakban – mérte végig Elzát.

-          Gondolom, a jegyesség teszi – mosolygott boldogan, miközben pirultan nézett Blaise felé, aki vele ellentétben teljesen le volt sápadva. – Blaise jól vagy? – kérdezte aggódva, és odasietett hozzá.

-          Le kell ülnöm – húzott ki egy bárszéket, és mászott fel rá remegve.

-          Te nem mondtad el neki? – kérdezte átlátva a helyzetet Alex.

-          Számomra annyira természetes, hogy nem hangsúlyozom ki, hogy az Alex az férfinév – védekezett Elza.

-          Bocsássanak meg a viselkedésemért, kissé konzervatív városból származunk, de ettől függetlenül semmi bajom nincs magukkal, vagy a házasságukkal, csak még nem voltam tanúja egy meleg párnak sem – magyarázkodott Blaise, akinek hirtelen minden világos volt, hogy Elza miért kérte annyira, hogy ne ítélje el Alexet és a párját.

-          Hetero alfahímként, még jól is viseli – mondta Adam, miközben Alex kissé idegesen nézett Elzára.

-          Ez mindenesetre kínos – mondta zavartan Alex.

-          Nem kínosabb, mikor tegnap a volt barátnőm jelent meg a vacsoraasztalnál, és próbálta lebeszélni Elzát, hogy hozzám jöjjön feleségül – kezdte visszanyerni a színét Blaise.

-          A liba, még mindig magát akarja – legyintett Alex.

-          De ezt a gyűrűt nem – mutatta meg az eljegyzési gyűrűjét Elza.

-          Milyen kis aranyos – állapította meg Alex. – Gondolom, hogy inkább eszmei értéke van, mint anyagi – vizsgálta meg az ékszert.

-          Igen, már generációk óta a családom tulajdonában van. A dédapám ezzel kérte meg a dédanyámat – bólintott Blaise.

-          Mióta ismeritek egymást? Hogyan jöttetek össze? – kérdezte Alex feloldódva lassan.

-          Egyetem alatt sokat meséltem neked a fiúról, akivel összevesztem egy Vihar nevű ló miatt – emlékeztette Elza.

-          Ja igen, egy szemét tuskó, akit a szülei nem tanítottak meg viselkedni, és a nyomorult azt hitte, hogy övé a világ – vett elő ő is egy poharat, majd töltött a borból.

-          Miket meséltél rólam? – kérdezte kissé sértődötten Blaise.

-          Hogy te vagy a nyomorult Hunter? – nyelt félre Alex.

-          Igen, ő az – mondta kínosan érezve magát Elza.

-          Miatta volt évekig kontyba csavarva a hajad, mert mindig megcibált – emlékeztette a férfi bűneire.

-          Most is szívesen túr a hajamba – mondta ártatlanul Elza.

-          Ha egyszer gyönyörű – simított végig az egyik lapát méretű tenyerével a selymes fekete tincseken.

-          Ez meglepő – mondta zavartan.

-          Na igen, de változhatunk, ennek te magad vagy az élő bizonyítéka – mondta Elza, miközben odabújt a vőlegényéhez.

-          A lányok merre vannak? – kérdezte Alex a férjéhez fordulva.

-          A szobájukban vannak – válaszolta Adam.

-          Megyek, köszönök nekik – hagyta ott őket.

-          El sem hiszem, hogy nem készítetted fel jobban a vőlegényedet, hogy melegek vagyunk – szidta meg Adam a nőt.

-          Nekem már annyira természetes, hogy egy párt alkottok, hogy nem jegyzem meg senkinek, hogy éppen hétköznapi a családotok – védekezett Elza.

-          Az esküvőn ebből lehet baj, abban a nagyon maradi városban? Nem szívesen tenném ki ilyesminek a családomat – figyelmeztette Adam.

-          Igaz, hogy különcök lennétek az esküvőn, meg a nagybátyám konzervatív elvű politikus, de szívesen látunk titeket, hiszen Elza barátai vagytok – biztosította Blaise.

-          Erről Alexet kell meggyőzni, mivel az ő szülei akadékoskodtak a házasságunk ellen, habár a börtönőr apja elég vaskalapos – vakarta meg idegesen a nyakát.

-          De azon túltette már magát, nem? – kérdezte óvatosan Elza.

-          Azt hiszem, csak mikor így reagálnak ránk, mint most a vőlegényed, kicsit kiborul – felelte Adam.

-          Megyek, beszélek vele – bontakozott ki Blaise öleléséből, és hagyta ott a két férfit. Persze ekkor már Blaise sem volt olyan magabiztos, és laza, mint az előbb. Nem tudta, hogy miként állhatna a helyzethez. Adam mentőövként felvetette a baseballt, amiről mintha értenek hozzá, elkezdtek beszélgetni.

Elza hamar megtalálta Alexet, aki a hálószobába vonult vissza, és a párnáját ölelve gubbasztott az ágyon. A nő rögtön letelepedett mellé, és átölelte az érzékeny lelkű férfit.

-          Miért csináltad ezt? – kérdezte szomorúan a férfi.

-          Bocsáss meg, kérlek! – mondta halkan.

-          Olyan volt ez a szituáció, mintha szégyellnél – szipogott Alex.

-          Tudod jól, hogy büszke vagyok a tehetségedre, és legjobb barátomnak nevezhetlek. Igaz, hogy maradi helyen nevelkedtem, de elfogadlak téged és a kapcsolatodat Adammel – simogatta meg a férfi szőke haját. – Számomra annyira természetes, hogy ti egy pár vagytok, hogy el is felejtem kiemelni, hogy ti két férfiként éltek házasságban – dörzsölte nyugtatóan a férfi hátát.

-          Mi ez, hogy a régi taplóhoz szándékozol feleségül menni? – kérte számon.

-          Félreismertem őt – pirult el, és húzódott el zavartan. – Nem vettem észre, hogy mennyire magányos. Kissé erőszakosnak nevelték, akitől az apja megtagadta, hogy az anyját szerethesse. Ott voltam én, a szakácsnő lánya, aki boldogan él az anyjával, hiába kevesebb pénzünk volt, mégis boldogabb voltam. Emellett a lovak is jobban szerettek, és ő féltékeny volt rám. Igazából én sem akartam vele barátkozni, hiszen jobb szerettem olvasni, és jóval kisebb is voltam nála. Szóval ő dominanciával akart rávenni, hogy vele legyek, míg én dacoltam vele – magyarázta el tömören a történteket.

-          És mikor tört meg a jég? – lett kíváncsi.

-          Karácsonykor hazamentem, és a lovam ellése során rájöttem, hogy talán félreismertem őt – pirult el.

-          Ő mit csinált ott? – lett izgatottabb.

-          Blaise állatorvosnak tanult, és a lovam is a Hunter birtok istállójának egy lakója. Az ő lovával fedeztette Szelest, és így minden oka megvolt, hogy ott tartsa – mondta büszkén.

-          Szóval van egy közös pacitok? – kérdezte bizalmasan.

-          Valahogy úgy – bólintott Elza.

-          Nagyon jóképű – jegyezte meg Alex.

-          Szerintem is. Szóval leszel a tanúm júliusban? – kérdezte reménykedően.

-          Mik a konkrétumok? – lett kíváncsi.

-          A Hunter birtokon lesz az esküvő, lesz egy rakás befolyásos vendég is, mivel széles az üzleti köre, szóval hatalmas esküvő lesz. Mint legjobb barátom, és kitűnő terező, szeretnélek felkérni, hogy a ruhámat te tervezd meg, ha neked belefér az idődbe! – kérte meg.

-          Ez kissé közel van, de igyekszem megoldani. A tavaszi divathetek után egyeztetünk, és mindent megteszek, hogy a legszebb menyasszony legyél – dobta el a párnáját, és ölelte meg rendesen Elzát.

-          Néhány szexisebb hálóinget is segíthetnél beszerezni, habár az ágyban nincs szüksége bátorításra, mondhatni, hogy igencsak kreatív – mosolygott bizalmasan.

-          Most azt akarod, hogy irigykedjem? – kérdezte sértődöttet játszva Alex.

-          Egy kicsit talán – nevetett Elza.

-          Hát jó, mindenben segítek, amiben csak lehet, feltéve, ha lányaim lehetnek a nyoszolyólányok – kötötte ki. – Van egy nagyon cuki ötletem, hogy milyen ruhácskájuk lehetne.

-          Rendben, de abból a ruhából hármat csinálj! Blaise húga is szívesen szórja majd a virágot és viszi a fátylam, vagy netán felvezeti a bátyját az oltárhoz – mosolygott a kislány ambíciós természetére gondolva. – A lányaiddal jól kijönne – vetette fel.

-          Bocsáss meg, hogy így kiakadtam! – kérte nagyot sóhajtva Alex. – Annyi mindennel tartozom neked, és te valóban nem szolgáltál rá, hogy így viselkedjem, de ha egy ekkora férfi, ilyen megvetően néz ránk, akkor még kiakadom – mondta zavartan.

-          Semmi baj, Blaise-t bízd rám, kiengesztelem éjszaka – mosolygott a nő.

-          Szerencsés férfi – bólintott a szőke.

-          Menjünk vissza, mert nem hiszem, hogy neki és Adamnek túl sok közös témája lenne – állt fel.

-          Rendben – mosolygott most már Alex is. Visszamentek a konyhába, ahol a két kislány is ott volt már az új szerzeményeikkel. Melinda éppen magyarázott valamit Blaise-nek, míg Olivia Adam háta mögül figyelte az idegen férfit.

-          Mikor fogunk enni? – kérdezte Elza.

-          Már csak rátok vártunk – felelte Adam.

-          Vacsora után megfésülhetlek? – kérdezte Melinda a keresztanyjától.

-          Én is – mondta halkan Olivia.

-          Rendben, de nincs több szégyellőség! – kötötte ki Elza.

-          Jó – mondta némi habozás után Olivia.

-          Ne erőltesd! – kérte Blaise.

-          Ki szólalt meg? – kérdezte kissé cinikusan Elza.

-          Ha kicsit később kezdelek el zaklatni, a szénapadlásnak egész más jelentősége lenne számunkra – legyintett a férfi.

-          Milyen szénapadlásról van szó? – pislogott Alex.

-          Gyerekkoromban ott szerettem legjobban olvasni, de valakinek nem tetszett, hogy ott vagyok – mutatott a férfira.

-          Mit csinált? – kérdezte Melinda.

-          Meghúzta a hajamat – mondta sejtelmesen, mire a két kislány felháborodott.

-          Csúnya bácsi – mondta Melinda.

-          Nyugi, azóta nem csinál ilyet. Ha csinálna, akkor nem mennék hozzá feleségül, és ezzel ő is tisztában van – nevetett Elza.

-          Szerintem túl kedves bácsi, hogy ilyet csináljon Elza nénivel – szólalt meg bátortalanul Olivia.

-          Nézd csak, teljesen meghódítod a vacsora végére a kis hölgyeményt – mondta vidáman Alex, aki örült, hogy a kislány ilyen hamar szimpatizálni kezdett a férfivel.

Elza nem is képzelte, hogy Olivia elfogadása hatására Blaise teljesen feloldódik, és már észre sem veszi, hogy egy meleg pár látja vendégül őket. Megegyeztek, hogy az esküvő részleteiről majd küldenek meghívót, de mindenképpen időben fognak szólni róla.

-          Egész jó este volt – állapította meg Elza, miközben levette a kabátját. Blaise közben becsukta az ajtót, és a nő mögé lépett, és határozottan átölelte.

-          Gyereket akarok tőled! – mondta némileg rekedten, Elza érezte benne a vágyat.

-          Mi van azzal, hogy egy évig ki akarsz sajátítani magadnak? – kérdezte megilletődve a nő.

-          Családot akarok veled, nem érdekel, ha néhány hétig nem tudok majd szeretkezni veled – lélegezte be mélyen a nő hajának illatát.

-          Rendben, az esküvő után leállok a tablettával – fordult a férfi felé. – Nem előbb, mert nem akarok semmi komplikációt addig, ahogy mondtad a látszatra sokat kell adnunk.

-          Köszönöm – sóhajtott mélyet, és megcsókolta a nőt, aki érezte, hogy most mennyire más a férfi. Már reggel is tudta, hogy Blaise mennyire sebzett, de ez a saját család iránti vágy, teljesen megváltoztatott mindent.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia

(Sayu, 2013.04.19 16:45)

Nos ha minden igaz azt kell mondanom le vagyok nyűgözve.. érdekes dolgok vannak itt kérem szépen és kíváncsi vagyok mit szól majd az öreg Hunter :D Na akkor még mi is van? Hm Érdekes lett ez az egész ügylet a két hapsi meg a két gyerek hm.hm határozottan tetszik nem vagyok mondjuk oda az efféle kapcsolatokért de nem is vagyok ellenük. Megértem őket valamilyen szinten mert elég megviselő lehet az ilyen embereknek hogy a társadalmi normák nem teszik lehetővé számukra a nyugodt életet de nagyon el vagyok kanyarodva...Nagyon tetszik folytasd hamar

Re: Szia

(LAOM, 2013.04.27 19:04)

Szia :)
Örülök, hogy tetszett a fejezet. Igen, vegyes társaság az már biztos. Én sem vagyok oda a témáért, hogy két férfi, de elfogadom őket, szívjanak ők is levegőt, és ne előttem szeressék egymást, egyébként azt csinálnak, amit akarnak. Alex egy sötét folt Elza életében, amiről részletesebben a következő részben olvashatsz. :) Hamarosan folytatom :)