Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem vagyok szent

2013.04.27

 Másnap késő délután ért vissza a pár a Hunter birtokra. Kissé paprikás volt a hangulat Dylan és Sara között. Másfelől a lovak is nyugtalanok voltak.

-          Mi történt, míg nem voltunk itthon? – kérdezte idegesen Blaise.

-          Végre bátyó – mondta fellélegezve Sara, miközben megölelte a fivérét. A férfi érezte, hogy a kislány reszket, miközben halk zokogó hangot hallott felőle.

-          Mi történt? – kezdett nagyon megijedni a férfi.

-          Itt járt tegnap Warrick Chase – mondta remegve Sara, miközben a könnyező szemeivel a bátyjára nézett.

-          Vele soha nem voltál jóban – állapította meg Elza.

-          Apa eladta neki Szelest és a csikót – mondta összetörve a gyerek.

-          Tessék? – lepődött meg Blaise.

-          Azt mondta, hogy Szeles visszakerült a család tulajdonába, és így most már ő rendelkezik vele, mint családfő – mondta Sara.

-          Intézkedem, Elza vigyázz Sarára! – mondta Blaise, majd elsietett onnan.

-          Szeles, hol van most? – kérdezte Elza.

-          Még az istállóban, még nem érkezett meg Warrick, hogy elvigye őket – felelte Sara.

-          Menjünk az istállóba! – mondta Elza. Tudta jól, hogy előbb neki kell beszélnie a régi ismerőssel. Tudta jól, hogy Warrick és Blaise már gyerekkorukban is utálták egymást, de az apák úgy akarták, hogy jóban legyenek, mert két igen befolyásos birtok örököseiről volt szó.

Neki személy szerint semmi baja nem volt a férfival, hiszen egyszer megvédte Blaise-től, mikor az bántani akarta. A két férfi hallgatólagosan békében élt egymás közelében, egyikük sem zavarta a másik köreit. Akkor most hirtelen miért akar ennyire keresztbe tenni a régi ellenségnek.

Warrickról annyit tudott, hogy az egyetemi tanulmányai során ügyvéd lett. Ez volt az, amin régebben igazán csodálkozott, mivel úgy gondolta, hogy Warrick inkább a gondoskodó természetű, míg Blaise igazi agresszív jellem. Habár azóta jól tudta, hogy Blaise nem az, akinek gondolta régen. Igen, a vőlegénye egy sérült lélek, akinek szüksége van a szeretetre. Ő pedig szereti a férfit, és le akarja vele élni az életét.

Habár mindenki szentnek tartotta Elzát, neki is megvoltak a sötét foltok az életében, amiről nagyon kevesen tudtak. Igaz, hogy ezen dolgokat főleg Alex kedvéért követte el, de mégis nem volt néhány momentumra büszke. A nő legjobb tudása szerint nem volt ezekre az eseményekre bizonyíték, de míg nem ment hozzá Blaise-hez, addig némi óvatosságot megengedhet magának. Igaz, hogy Blaise mellett továbbra is harcolnia kell majd egyfajta szabadságért, de ez teljesen rendben volt számára.

Elzának nem kellett sokáig várnia, Warrick Chase hamarosan megérkezett a ló szállító utánfutóval, hogy elvigye az anyát és a csikóját. Elza végignézett a jóképű ügyéden, akit a barátjának tartott. Ahhoz képest, hogy ő és Blaise ugyanolyan társadalmi és anyagi szinten álltak, Warricknak egész más volt a kisugárzása. Volt benne valami sejtelmes elegancia, amitől minden jelentéktelennek és póriasnak tűnt mellette.

A nő el sem tudta képzelni, hogy milyen manipulatív személyiség rejtőzhet a tökéletes külső mögött. Ahogy Elza belenézett a régi ismerős sötétkék szemébe, látta, hogy a férfi meglepődött, hogy látja őt.

-          Elza – szólította meg, a hangján érződött az őszinte meglepődés és öröm.

-          Szia Warrick – lépett közelebb a férfihez, miközben próbált nyugodt és laza testtartást felvenni.

-          Jól nézel ki – bókolt a nőnek.

-          Köszönöm. Ez rólad is elmondható – bólintott Elza.

-          Ne értsd félre, örülök, hogy látlak, de most dolgom van. Sikerült megkaparintanom azt a két csodás állatot, amit jogtalanul Blaise birtokol. Nem kell hálálkodnod, hogy kimentelek Hunter csapdájából, szívesen teszek neki keresztbe.

-          Kezdjük ott, hogy Szeles és a csikó az enyémek. Dylan jogtalanul vett el tőled pénzt értük. Másfelől szabad akaratomból készülök hozzámenni Blaise-hez.

-          Nem hiszek neked – tűnt el mindennemű kedvesség Warrick szeméből.

-          Pedig jobban tennéd. Szerelmes vagyok Blaise-be, és hidegen hagy erről a véleményed – lett kemény Elza is.

-          Mitől lettél ilyen harcias? – lett kíváncsi Warrick.

-          A főiskolán összeakadtam sokkal rosszabb alakokkal, akikhez képest Blaise semmi. Ő gyermekien volt agresszív, míg azok élvezettel kegyetlenkedtek az emberekkel – nézett a férfira, aki kissé ellágyult a világoskék szemekből sütő fájdalom láttán.

-          Akkor sem az a megoldás, hogy hozzámész Blaise Hunterhez. Legyen már egy kis önbecsülésed! – gurult dühbe Warrick.

-          Mostanra szedtem össze az önbecsülésemet. Hála neki, tudtam végre úgy gondolni magamra, hogy ne rendeljem magam más elvárásai alá, és még zokon esik, hogy boldogtalan vagyok. Saját akaratomból leszek a felesége.

-          Dylan ezt nem így mesélte – tiltakozott a férfi.

-          Dylan úr suttogót akar a családjába, de az bosszantja, hogy nem ő rendelte el az eljegyzésünket, hanem egymásba szerettünk.

-          A saját anyja nem szerette őt, miért pont te szeretnéd? – kérdezte kegyetlenül.

-          Rosa asszony imádta Blaise-t – lett harcias Elza.

-          Szerinted miért találkoztak olyan ritkán? – kérdezte gúnyosan Warrick.

-          Ez volt apám bűntetetése, mert nem volt megelégedve a jegyeimmel – jelent meg Blaise.

-          Bosszantóan eminens voltál, még a hülyéket is korrepetáltad – ellenkezett Warrick.

-          Mert te lenézted őket, sokuk csak diszlexiás volt, és nem értelmi fogyatékos, mint te azt hangoztattad – felelte közelebb lépve hozzájuk Blaise, és az egyik karjával magához húzta Elzát, aki boldogan bújt hozzá.

-          Nyugodj meg!  - kérte Elza.

-          Nyugodt vagyok kedvesem, de te mit keresel itt? – lett komorabb.

-          Megpróbáltam beszélni Warrickkal, hogy álljon el a szerződéstől – felelte Elza.

-          A lovak elszállítására időzítették az adásvételi szerződés aláírását, amit most hozott el Warrick és még pénz sem cserélt gazdát apa állítása szerint. Te cáfolod, vagy megerősíted ezt? – nézett fel a régi ellenlábasra.

-          Nem tudom cáfolni – rázta meg a fejét, mintha nem hinné el, amit lát.

-          Remek. Elza kedvesem, menj, köszönj édesanyádnak! Mi Warickkal néhány régi ügyet megtárgyalunk közben – küldte el a nőt.

-          Miért nem hallhatom? – nem értette Elza.

-          Kissé vulgáris a te fülednek – mondta Blaise.

-          Minden rendben lesz? – kérdezte félve Elza.

-          Nyugodj meg! Nem ér meg annyit, hogy leverjek egy ügyvédet, aki ismeri a jogot és keresztbe tud tenni nekem. Csak tisztázni akarok néhány határt, és néhány mocskos ügylet nem a te fülednek való – simított végig a szép arcon.

-          Hányszor mondjam még neked, hogy nem vagyok szent, túl sok mocsok ért az elmúlt évek során – felelte Elza.

-          Tudom, de most menj, kérlek! – küldte el Blaise, mire Elza szenvedélyesen megcsókolta.

-          Rendben, akkor este megbeszéljük – vonult vissza a vitától, és hagyta el az istállót.

Ahogy Blaise javasolta meglátogatta az édesanyját, aki kissé zokon vette, hogy rögtön az istállóban kötött ki, ahelyett, hogy őt üdvözölte volna. Elza hamarosan a konyhában üldögélt egy csésze kávé fölött maga elé révedt.

-          Mi a baj kincsem? – kérdezte Mary.

-          Blaise-en gondolkodom, és a régi ismerősökön. Mindenki azt hiszi, hogy egy szent vagyok – keverte meg a kávéját kedvetlenül.

-          Ez csak a jóságodat bizonyítja – mosolygott a lányára.

-          Nem vagyok szent anya. Túl sokan hisznek tökéletesnek, és elvárják ezt tőlem – csillant szomorúság a szemeiben.

-          Ez butaság kislányom – ölelte át Elzát.

-          Bocs anya, de most nem kívánom a kávét – tolta oldalra a bögréjét.

-          Csak nem – csillogott boldogan a szakácsnő szeme. – Te imádod a kávét, soha nem mondasz rá nemet – kombinált tovább.

-          Nem anya, csak most rossz kedvem van, és ezen a kávé sem segít. Megyek, kilovagolok – hagyta ott a nőt.

Az istállóba ment, ahol már nem volt ott a két férfi. Felnyergelte Vihart, majd kilovagolt a birtokra. Eddig nem gondolt bele, hogy a múltja sötét foltjai problémát okozhatnak számára. Azonban most, ha azok a dolgok felszínre kerülnek, akkor Blaise-nek sok nehéz percet okozhat. Tudta jól, hogy Alex nem árulná el a régi dolgait, de ha a szenátor felesége nagyobb nyilvánosságot nyit az esküvőjüknek, akkor félő, hogy a régi ismerősök, akiktől nem éppen mosolyogva vált el, keresztbe akarnak majd tenni neki.

A gyümölcsösben szedett magának és Viharnak néhány gyümölcsöt, és nem tértek vissza a házhoz egészen kora estig. Blaise ekkor már vadul veszekedett a személyzettel, és szervezte Elza keresését. Mikor meglátta a nőt a csődör hátán, épen és egészségesen, hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől.

-          Nem kellett volna aggódnod miattam – szállt le a nyeregből Elza.

-          De a vőlegényed vagyok, és az anyád azt mondta, hogy nem érezted jól magad – ment oda a nőhöz, és szorosan magához ölelte.

-          Most már megnyugodhatsz. Menj, csináld nyugodtan a dolgodat, én addig lecsutakolom Vihart – simogatta meg a ló nyakát.

-          Segítek – felelte a férfi. – Fiúk nyugodtan hazamehettek – búcsúzott el a lovászoktól.

-          Jó éjt – köszöntek el.

-          Elza, mi bajod volt, miután elintéztem Warrickot? – kérdezte Blaise, miközben beléptek az istállóba.

-          Semmi – mondta kissé szomorkásan.

-          Azt nem hiszem – tiltakozott a férfi.

-          Te milyen embernek tartasz? – kérdezte a lószerszámok mellé lépve, ahol elkezdte kibontogatni a nyerget Vihar hátáról.

-          Gyönyörűnek és okosnak, azonkívül nagyon jólelkűnek – felelte Blaise.

-          Szóval szép vagyok, okos és jó. Akár egy szent – mondta keserűen.

-          Ezt látja mindenki belőled, nem is tudunk rólad mást gondolni – válaszolta a férfi, miközben a nő elkezdte lecsutakolni Vihart.

-          Blaise, mit tennél, ha valami olyat tudnál meg rólam, ami mások szemében teljesen elfogadhatatlan és erkölcstelen? – kérdezte kissé félve.

-          Egy régi tetted miatt nem ítélnélek el, kivéve persze, ha kisgyerekeket gyilkoltál volna – töprengett el.

-          Nem, soha nem gyilkoltam – rázta meg a fejét.

-          Akarsz róla beszélni? – kérdezte kíváncsian Blaise.

-          Nem tudom, nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Hogy most találkoztam Alexszel, előjöttek mélyről. A főiskolán belekeveredtem pár olyan szituációba, ahonnan menekülnöm kellett volna, az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam azokat az embereket. De én maradtam, mert nem akartam magára hagyni Alexet, mert ő volt az első igazi barátom. Persze, az a társaság szétmart minket egy időre, és én összetörtem, mivel elárulva éreztem magam. Nem sokkal azután persze, Alex belátta, hogy hibázott, és igyekezett biztosítani a barátságáról. Tudom, hogy ostoba dolognak tűnik, hogy azután is megbízom benne, de nekem addig nem voltak barátaim, ahogy neki se – mondta el nagyvonalakban a bánatát.

-          Nem kell bocsánatot kérned tőlem, mert kiálltál a barátod mellett – kerülte meg Vihart, és ölelte magához a nőt.

-          Eddig nem is gondoltam volna, hogy rossz dolog lett volna, de hamarosan a feleséged leszek, és ha a felszínre kerülnek valamilyen módon, akkor neked okozhatnak kellemetlen perceket – mondta bűnbánóan.

-          Mesélj róla! Ha ismerem, fel tudok készülni, hogy ezzel kapcsolatban támadnak minket – fűzte keresztbe a karját.

-          Majd, ha biztosan kettesben leszünk – gondolkodott el.

-          Rendben – egyezett bele Blaise. – Akkor viszont valósítsuk meg a régi terveinket! – ölelte át a nő derekát hátulról és a blúza alá nyúlva simogatta a hasát.

-          Képzeld, anyám azt hiszi, hogy terhes vagyok – mondta könnyed hangon Elza.

-          Én szeretném, ha az lennél - tűrte a szabad kezével oldalra Elza hosszú haját, majd a nyakába csókolt. - Azt akarom, hogy szülők legyünk! – mondta határozottan.

-          Én is szeretném majd – sóhajtott mélyet Elza.

-          Gyerünk a szénapadlásra! – vesztette el a türelmét, és vonszolta a nőt a létrához.

-          Blaise! – tiltakozott.

-          Nem akarsz beszélni róla, rendben, de akkor engedd, hogy szerethesselek. Engem nem érdekel a múltad. Nem vagy szent, az igaz, de mégis jó ember vagy, mert másképpen a lovak nem szeretnének ennyire, és a gyerekekkel sem tudnál bánni – fordult a nő felé.

-          Néha szeretném, ha nem lennék a világ számára vonzó jelenség, akihez vonzódnak – bújt a férfihoz.

-          Először azt nem szeretted, hogy agresszív voltam veled, most annak nem örülsz, hogy kényeztetni akarlak. Hogy neked soha semmi nem jó? – kötekedett Blaise.

-          Te tökéletes vagy számomra – incselkedett a férfival.

-          A szénapadláson megmutathatod, hogy mennyire – húzta fel a létrán, ahol végre egymásnak estek. Blaise vadul csókolta a nőt, miközben a blúzát gombolta, hogy minél előbb érinthesse. Elza szabadon elengedte magát, és hagyta, hogy a férfi birtokba vegye. – Nocsak, csak nem egy új szerzemény? – látta meg Elza melltartóját.

-          Alex ruhatervező, és kaptam egy pár kivételes darabot tőle – felelte a nő.

-          Még a végén azt fogom mondani rá, hogy jó, hogy ő a legjobb barátod – csókolta meg, miközben azon dolgozott, hogy hátul kicsatolja a világoskék csipkecsodát. – Visszavonom – morogta, miközben nem találta a kapcsot.

-          Rossz helyen keresed – csatolta ki elől a kék kavicsnak álcázott kapcsot.

-          Nem rossz – bólintott elismerően.

-          Még szerencse, hogy bugyin nincs semmilyen ilyen különlegesség – mosolygott Elza, majd átadta magát Blaise akaratának.

A szeretkezésük viharos és gyors volt. Igazából nem akartak sokáig időzni, főleg kevés öltözetben, hiszen egy-egy bosszantó alkalmazott bármikor erre tévedhetett. Szükségük volt erre, hogy érezzék egymást. A szénában feküdtek összeölelkezve, élvezték a békét.

-          Blaise nagyon furának tartanád, ha azt mondanám, hogy jártam néhány hétig Alexszel? – nézett fel a férfira hirtelen Elza.

-          Mivel Alex meleg, így igen – ráncolta a homlokát. – Te voltál az alibije?

-          Kezdetben nem. Az apja nagyon vaskalapos, elítéli az azonos neműek közötti vonzalmat, és mint legjobb barátok beszélgettünk róla, hogy próbáljuk meg együtt, hiszen ismerjük egymást, és ha mégsem működne, racionalista gondolkodás mellett visszatérünk a barátságunkhoz. Ahogy várható volt, semmi vonzódás nem volt köztünk, de a barátságunk mélyült. Alex végre magának be merte ismerni, hogy a férfiakhoz vonzódik – nyelt nagyot.

-          Eddig nem látom be, hogy mi lehetne olyan nagy tragédia, amivel szégyenkezned kéne – simította ki a kósza tincseket Elza arcából a férfi.

-          Alex kissé feszélyezve érezte magát más melegek közelében, félt tőlük, de vágyott a szerelemre, szóval megkért, hogy kísérjem el egy meleg bárba. Kissé kellemetlen volt, de nem volt annyira katasztrofális. Az egyik nagyon gazdag törzsvendég felfigyelt már korábban is ránk a főiskoláról. Én akkor tudtam meg, hogy az illető biszexuális. Nagy kegyesen a védőszárnyai alá vette Alexet, ha én is együtt fogok bulizni velük. Ekkor kellett volna menekülnöm, de Alex kérésére nem tettem – remegett az emlék hatására.

-          Nyugodj meg! – cirógatta a nő hasát, mintha már a gyermekükkel lenne terhes.

-          Szeretnélek beavatni a bizalmamba, hogy még a konkrét meghívó szétküldés előtt el tudd dönteni, hogy akarsz-e engem, vagy sem – túrt Blaise dús hajába.

-          Eddig még nem volt semmilyen olyan szörnyűség, ami miatt ne akarnálak feleségül venni – mondta könnyed hangon. – Habár az kicsit bánt, hogy valamikor te és Alex egy pár voltatok. Igaz nem feküdtetek le egymással? – ráncolta a homlokát.

-          Mikor jártunk, akkor próbáltunk, hogy úgymond hátha felébresztené a nők iránti vonzódását, de egyáltalán nem jött lázba tőlem – rajzolt apró köröket az ujjával Blaise mellkasára. – Nos, Jeff akkor behálózta Alexet, és egyik este valamit tett az italába, amitől teljesen kivetkőzött magából, és azt akarta, hogy a szeme láttára szeretkezzünk. Alex gátlásai annyira feloldódtak, hogy simán rábólintott. Én tiltakoztam kicsit, mire Alex azt mondta, hogy hagy kárpótoljon az eddigiekért. Szóval hagytam magam kényeztetni, mire Jeff is beszállt. A végén megalázottnak éreztem magam, mivel szerintem ennek két emberről kellene szólnia, egy férfiról és egy nőről. Nem ítélem el Alexet, mert férfi létére egy másik férfit szeret, de ez mégis túl sok volt nekem. Megmondtam, hogy nem akarok a csapattól semmit, mire Alex velük tartott. Ez fájt nagyon akkor. Rossz érzés volt, hogy még egy meleg is kihasznál, hogy bejuttassam a többi meleg közé. Mikor kiderült, hogy nem megyek többé a köreikbe, Jeff kidobta maguk közül Alexet, azzal az indokkal, hogy egy kis buzit bármikor megdughat, de egy angyalt nem. Alex könyörgött, hogy menjek vissza Jeffhez, hagyjam, hogy mikor nőhöz van kedve, akkor legyek neki, de ennél több volt az önbecsülésem, és nemet mondtam. Ekkor azt mondta, hogy elárultam – bújt jobban Blaise-hez.

-          De csak magadért álltál ki – ellenkezett a férfi.

-          Persze, tudom. Jeff zsarolni kezdett, hogy vannak felvételei a hármas aktusunkról, és azt mondta, hogy elküldi Alex apjának a képeket. Kértem, hogy bizonyítsa, de ez egyszer sem történt meg. Ettől Alex még jobban rettegett, szóval még jobban igyekezett meggyőzni. Szerencsére két hét múlva letartóztatták Jeffet, mivel drogot terjesztett, és nem ez volt az első hasonló akciója, mint nálunk volt, de náluk tényleg készültek képek. Úgy tervezte, hogy átnevel a ribancaivá, és a rabszolgái leszünk, és mikor belejöttünk, akkor készít majd képeket rólunk, mint a büszkeségei – remegett az emléktől.

-          Megölöm – szorította magához.

-          Nem ér annyit – simult a férfihoz.

-          Hogy rendeződött a kapcsolatod Alexszel? – kérdezte kissé ingerülten, Elza érezte a férfi testében a haragot.

-          Rájött, hogy végül is megmentettem őt azzal, hogy nem engedtem egy domináns illetőnek. Így persze neki is jobb lett összességében. Most lehet, hogy a szemedben ő egy olyan illető, akiben nem lenne szabad megbízni, de én az első igazi barátomat nem tudom csak figyelmen kívül hagyni. Itt soha nem voltak barátaim, mivel tüske voltam a szemedben, és a városban a gyerekek inkább elkerültek, nehogy ők is a céltábláid legyenek – mélyesztette az ujjait Blaise mellkasába.

-          Értem – sóhajtott mélyet Blaise.

-          Szóval mi az ítéleted, még mindig szeretnél feleségül venni? – ült fel Elza, és kérdőn nézett a férfira.

-          Való igaz, kibírtam volna a nemi életed története nélkül, de attól függetlenül akarlak. Nem te akartad azt a hármast, így nem is tehetek szemrehányást neked. Magad mondtad, hogy nincs rá bizonyíték – emlékeztette.

-          Igen, de amilyen nagy név a nagybátyád, elég a pletyka is. Persze, ha a politikai életet kihagyjuk, akkor még mindig itt van a város – rázta meg a fejét.

-          Ne legyen bűntudatod, mert egyszer két férfi erőszakolt meg egyszerre! Most szívesen megütném Alexet, de tudom, hogy számodra fontos illető. Soha nem foglak olyasmire kényszeríteni, amit nem akarsz. Ezért kérlek, nyugodj meg! Lehet, az apám vagy Jane néni kifogást emelnek ellened, de hozzám fogsz feleségül jönni, és nem hozzájuk. Én gyerekkorunkban nagyon sokat bántottalak, amiért bocsánatot kérek tőled. Légy a feleségem, és minden rosszat elfelejtetek veled, ami az életben ért téged – ígérte meg.

-          Rendben – csorgott végig egy könnycsepp az arcán.

-          Hé, ne sírj, mikor igent mondasz a lánykérésemre! – mondta vidáman Blaise.

-          Igazad van, és ezért mindjárt ki is engesztellek – csókolta meg a férfit.

-          Kíváncsi vagyok – csillogott a szeme.

-          Ne mozdulj! – nyomta a hátára, majd a csípőjére ült lovagló ülésben, és az ajkaival végigcsókolta a vékony izzadságréteggel borított izmos felsőtestet, majd csípő alá érve igyekezett minél jobban izgalomba hozni. Ahogy gyorsított a tempón, Blaise egyre gyakrabban nyögött, és mikor úgy tűnt, hogy már nagyon közel van, felrántotta magához a nőt.

-          Ülj rá! – mondta rekedt hangon.

-          Én most csak neked akarok élvezetet – fészkelődött Elza.

-          Nem érdekel, ahogy te is mondtad, a szeretkezés két emberről szól, két élvezetről – csókolta meg a nőt igen szenvedélyesen, aki elolvadt a férfi vágyától, és nem tiltakozott.

Önfeledten szeretkezett a szénapadláson Blaise-el, aki biztosította róla, hogy számára mindig ő lesz az első és nem érdekli mások véleménye. Elza végre meg tudta nyitni a szívét, hiszen eddig soha nem nyílt meg senkinek. Végre felszabadult a sorozatos bűntudat alól, hiszen végre Blaise a személyiségét is birtokolni akarta, és nem csak a testét, trófeaként, hogy övé egy angyali jóságú nő, akinek nagyon dekoratív a külseje. Nem, Blaise a lelkéért szerette őt, már egészen biztosan tudta, hogy akár a világgal is szembeszállna, csak hogy a férfit maradéktalanul boldoggá tegye. Azonban Blaise csak annyira vágyott, hogy Elza szeresse, már nagyon régóta csak ennyit akart.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Like XD

(Cuncimókus visszatér XD, 2013.04.27 21:52)

Könnybe lábadt a szemem ezektől a gyönyörűen megindító és őszinte pillanatoktól, meg persze attól is, hogy itt a történet vége, de így kerek egész. Főleg az tetszett, hogy Sara-val is teljesen kisimúltak a dolgok :D és az a poén a kombináló anyucival, az volt az i-re a pont :D
Gratulálok a csodálatos műremekhez :D
You are the best!!! :) :D :)
XOXO
Facebookfüggő Cuncimókus (az elsőszámu rajongód)

Like XD

(Cuncimókus visszatér XD, 2013.04.27 21:51)

Könnybe lábadt a szemem ezektől a gyönyörűen megindító és őszinte pillanatoktól, meg persze attól is, hogy itt a történet vége, de így kerek egész. Főleg az tetszett, hogy Sara-val is teljesen kisimúltak a dolgok :D és az a poén a kombináló anyucival, az volt az i-re a pont :D
Gratulálok a csodálatos műremekhez :D
You are the best!!! :) :D :)
XOXO
Facebookfüggő Cuncimókus (az elsőszámu rajongód)