Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szilveszteri lovaskaland

2012.12.31

 Másnap megjelent a serif, és közölte, hogy Blaise gyanúja helyesnek bizonyult az igazgatóval kapcsolatban, mivel megtalálták a férfi kocsijában a pisztolyt, amivel belelőtt Vihar lábába, és a jegyzetfüzeten is ott voltak az ujjlenyomatai, ezen kívül megkapták a jelentéseket a másik körzetből, hogy az iskolában Elza szekrényét feltörték.

Az ügyészségen már vádat is emeltek a férfi ellen, és mivel karácsony van, őrizetben fogja megvárni, hogy egyáltalán hozzákezdjenek a munkához. Ez megnyugtatta a párt, így tudták végre az ünnepet valóban élvezni.

Minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben, habár Vihar lába nem gyógyult úgy, ahogy kellett volna. Elza minden nap több órát benn töltött nála, és próbálta megnyugtatni, hogy ne álljon fel ösztönösen, mert ezzel csak magának árt.

Az év utolsó előtti napján elmentek kettesben piknikezni. Mivel elég délen voltak, hírből sem ismerték a hó és a hideg fogalmát, így semmi sem tarthatta vissza őket, hogy a szabad levegőn legyenek.

-          A városban mi vagyunk a favorit pletykatéma – jegyezte meg Elza, miközben az édesanyja által csomagolt süteményből evett.

-          Ez meglep? – kérdezte Blaise.

-          Nem, csak nagyon kellemetlen úgy elmenni a városba, mikor mindenki úgy bámul, mintha valami szajha lennék – mondta kényelmetlenül. – Ezért vonakodik a polgármester tanárként alkalmazni.

-          Pedig te lennél a legjobb a feladatra, még az én iskolaundoros húgomat is rá tudod venni, hogy tanuljon a szünetben egy-egy órát naponta – mondta elismerően.

-          Sara nem rossz gyerek, mint ahogy te szereted beállítani – kínálta a férfinak a villájára felszúrt süteményt, hogy azt a falatot egye meg ő. Blaise gondolkodás nélkül harapott rá a felkínált édességre, miközben zöld szemeivel végig Elza kék íriszei bámult.

-          Elfogult vagyok a húgommal – védekezett.

-          Mindenesettre ezerszer jobb gyerek, mint amilyen te voltál az ő korában – pirított rá.

-          Én úgy tudtam, hogy szereted, hogy nem vagyok szent – akarta megcsókolni, mire Elza maguk közé tartotta a süteményt, és így tejszínhabos lett a férfi arca. – Csak tudnám, hogy mivel érdemeltem ezt ki? – játszotta a sértődöttet, és már készült letörölni, mire Elza elkapta a kezét.

-          Majd én – mondta vágyakozva, majd a férfi arcához hajolva a nyelvével letisztogatta a tejszínhabot a problémás részéről, ahogy végzett ezzel a művelettel, szájon csókolta a férfit. – Kész – mosolygott.

-          Nincs kedved a maradék sütit a képembe kenni, vagy a mellkasomra, és utána megtisztogatni? – érdeklődött igen élénken.

-          Most kihagyom – húzódott el.

-          Kár – ölelte magához. – Szóval pár dolgot tisztáznunk kellene – fordította komolyra a szót.

-          Merre haladunk így? – kérdezte kissé szomorúan a nő.

-          Pontosan nem tudom, mivel fogalmam sincs, hogy te mit szeretnél a kettőnk kapcsolatától – simogatta meg Elza arcát.

-          Te mit szeretnél? – kérdezte kíváncsian, de a hangjában némi félelem is csendült.

-          Téged, önzőn csak magamnak, örökre – felelte Blaise, majd nyomatékot adva a szavainak megcsókolta a nőt.

-          Hogy érted ezt? – nem merte elhinni, amit hall.

-          Feleségül akarlak venni, hogy én legyek a legközelebbi hozzátartozód – csókolta meg ismét, de már sokkal határozottabban.

-          Egy hét után már el akarnál venni? – lepődött meg Elza.

-          Ha a feleségem lennél, nem mondana rád senki egy rossz szót sem, másrészt egész életedben ismertelek, már-már születésed óta, szóval nem egy hét ismeretség után láncolnálak magamhoz – emlékeztette a közöttük lévő négy év korkülönbségre.

-          Egy pillanatra tételezzük fel, hogy eljegyezzük egymást, és talán-talán még hozzád is megyek, hogyan gondolod a házasságunkat? – lett kíváncsi.

-          Először is, átállnánk a tablettás védekezésre, mert végre érezni szeretnélek, de fenntartom a lehetőséget, hogy valami nem működne közöttünk, és egy kisgyerek életét tennénk csak tönkre, ha rosszban vagyunk. Másfelől, te tanítani szeretnél, és terhesen nem tudnál dolgozni. Másfelől egy pár évig ki akarlak sajátítani magamnak, ezenkívül éppen elég jelenleg az anyáddal és a húgommal megosztani téged – tűrte fel a nő blúzát a hasán, és gyengéden simogatta.

-          Majdnem úgy hangzik, mintha szerelmes lennél belém – incselkedett a férfival.

-          Akkor jó, mert így érzek – döntötte le a nőt a pokrócra.

-          Hé ne itt, bárki megláthat – próbálta eltolni magától.

-          Először is, ez az én birtokom, senkinek nincs beleszólása, hogy mit csinálok és kivel. Másodszor, azért jöttünk ide piknikezni, mert kifejezetten egy másik területre küldtem ki az embereimet. Harmadszor, egy héttel ezelőtt a szénapadlásban benne lettél volna – tett szemrehányást a nőnek, de nem volt a hangjában semmi düh.

-          Az más volt, éjszaka volt. Még soha nem csináltam nappal, szabad ég alatt főleg nem – bizonytalanodott el.

-          Nekem is veled lesz így az első – csókolta meg, majd lassan kibontotta a blúz gombjait, és feltárta a csipkével fedett melleket. Úgy döntött, hogy nem mezteleníti le teljesen, hiszen így is feszélyezve érzi magát, és úgy teljesen kiszolgáltatott lenne, és azt nem akarta.

-          Akkor jó – csókolta meg a férfit.

-          Egy pillanat – állt fel, és ment oda a nyeregtáskához, mikor belenyúlt jutott eszébe, hogy a tárcáját nem hozta magával. – A fene – túrt a hajába.

-          Mi a baj? – ült fel Elza.

-          Nem hoztam gumit – mondta bosszankodva, mire a nő gondolkodón megharapta az ajkát.

-          Mi lenne, ha most anélkül csinálnánk? – elmélkedett.

-          Most mondtam, hogy egy ideig nem akarok gyereket – rázta meg a fejét.

-          Igen, és hidd el én sem. De nekem két nap múlva kell, hogy megjöjjön a havi bajom, és már biztos nincs peteérésem, de ha mégse jönne meg két nap múlva, van egy napom utána még bevehetem az esemény utáni tablettát – magyarázta a férfinak.

-          És ha nem jutsz olyan tablettához? – vetette fel.

-          Nos, akkor köteles lennél feleségül venni, de ezt én nem akarom, hogy kényszer legyen bármelyikünknek is – felelte a nő, miközben a könyökein támaszkodva feküdt a fűben.

-          Olyan nagy átok lenne a feleségemnek lenni? – telepedett vissza hozzá Blaise.

-          Viccelsz? – nevetett gúnyosan. – Mrs. Blaise Hunter lennék. Kiskoromban úgy gondoltam, hogy ezt a nevet a világ legsajnálatraméltóbb nője viseli – kötekedett Elza.

-          Sajnáljalak, mert vonzódom hozzád? – hasalt a nőre, miközben végigsimított a lapos hason.

-          Hm, talán. Mondjuk, ha továbbra is tétlenül tehénkedsz rajtam, akkor követelni fogom, hogy sajnálj – mondta vidáman a nő, mire egy határozott csókkal fogta be a férfi a száját. – Na, alakul a dolog.

-          Pimasz vagy, mint régen. Meg kell büntetnem téged – bújtatta ki gyorsan az alsóruházatából a nőt, aki kicsit megilletődött, hogy Blaise érintése sokkal határozottabb lett, és némileg durvább is. Azonban nem tette szóvá, hiszen ő bosszantotta fel.

-          Ne túl keményen, mert lehet, hogy máskor nem nyílnak meg előtted a lábaim – fenyegette meg a nő némileg komorabb hangon.

-          Nem bízol bennem? – kérdezte megilletődve a férfi.

-          A teljes bizalomhoz idő kell, és mi még nem vagyunk annyi ideje együtt, hogy teljesen el tudjam engedni magam veled, ahogy te sem velem. Egy hete alkotunk egy párt, ami alatt igazi feszültség nem is ért minket egymással kapcsolatban. Te Blaise Hunter vagy, és én a suttogó lány, egy szolgátok lánya. Lehet, a családod befogad, de mindenki más a városban úgy tekint rám, mintha nem tartoznék a te köreidbe – lett szomorúbb a hangja.

-          Ha kell, már holnap feleségül veszlek – lett dühös, hogy ennyire távolságot tart tőle a nő.

-          Ne, kérlek ne! El kell rendeznem az életem, hiszen máshol már kialakítottam magamnak egy életet, amit előbb fel kell számolnom. Amint ígértem visszatérek a mi kis városunkba, és adok egy esélyt magunknak. Ennél többet nem ígérhetek. Túl heves és túl jó most a kéj, de ez nem jelenti, hogy örök boldogság is egyben – simogatta meg a férfi arcát.

-          Miért mondod ezt nekem? – lett ideges a férfi.

-          Mert csak ahhoz a férfihoz megyek hozzá feleségül, aki mellett úgy érzem, hogy képes lennék kitartani, mert annyira szeretem őt, és ő ugyanúgy érez irántam – mondta a nő határozottan.

-          Akkor miért vagy velem, ha nem gondolod, hogy képes lennék így érezni – szegezte jobban a földhöz a nőt.

-          Egy szóval sem mondtam, hogy nem lennél képes rá, csupán azt, hogy időre van szükségünk a kezdeti hevességünk utáni tisztánlátásra, és a bizalom kialakításához. Túl sokszor égettem már meg magam, hogy átadjam magam egy kapcsolatnak, főleg egy olyan férfi karjaiban, akit egy hete még a világ leggonoszabbjának tartottam – simogatta meg a férfi nyakát.

-          Mi változott meg? – engedett kicsit a haragján, miközben az egyik mellett kezdte el ingerelni a hüvelykujjával.

-          Először félig levetkőztetsz, utána meg ezt akarod kitárgyalni? – nyögött, miközben a férfi a két ujjai közé csippentette a mellbimbóját.

-          Te kezdted a vitát, ha nem akadékoskodsz, már régen felnyársaltalak volna – mondta valamivel felszabadultabban a férfi.

-          Győzz meg, hogy idén már ne védekezzünk! – húzta le magához a férfi fejét, majd olyan csókban részesítette, amitől Blaise meg is feledkezett a vitáról. Hamar megszabadult az ingétől, majd kioldotta a nadrágját, amit már nem volt alkalma lehámozni magáról. Viharosan és vadul váltak eggyé, amit egyikük sem bánt.

Nem sokkal később lihegve, és félmeztelenül egymásba gabalyodva feküdtek a mező szélén, míg a lovaik egy fához kötve türelmesen vártak rájuk. Azonban ezalatt a néhány óra alatt olyan volt számukra, mintha megállt volna az idő.

-          Ezentúl nem vagyok hajlandó óvszert húzni, ha veled szeretkezem – szólalt meg még mindig lihegve Blaise.

-          Mitől ez a nagy elhatározás? – könyökölt fel a férfi mellkasára.

-          Eszméletlen jó volt így veled, tisztán éreztem a bensődet – mondta, miközben végigsimított a nő fenekén.

-          Azt hiszem, támogatom, hevesebb voltál, mint eddig bármikor, bár egy hét nem nagy viszonyítási alap – vélekedett a nő.

-          Most, hogy kiéltük a vágyainkat, beszéljünk komolyan a jövőnkről! – kérte Blaise.

-          Mire gondolsz? – lett kíváncsi Elza.

-          Napokon belül elhagysz, hogy visszatérj a régi életedbe, amiről nekem fogalmam sincs, hogy milyen. Szívesen veled tartanék, hogy megtudjam, hogy az milyen, miként élsz, mi tesz a hétköznapokon boldoggá, de nem hagyhatom itt a birtokot. Túl sok emberért tartozom felelősséggel, és az állatokról még nem is beszéltem – simította a nő haját a füle mögé.

-          Blaise – illetődött meg a nő.

-          Hallgass végig, kérlek! – maradt komor, mire a nő bólintott. – Lehet, hogy te azt mondod, hogy egy hét után nem érezhetek így, de akkor is szeretlek. Nem egy új érzés, hanem a régi ébredt fel. Gyerekként is szerelmes voltam beléd, amikor a veled való kötekedés olyan volt számomra, mint a levegő. Tudom, hogy nem kérhetem tőled, hogy így érez felém, de azt igen, hogy adj egy lehetőséget! – nézett a zöld szemeivel a nő kék íriszeibe. – Ahogy mondod, soha nem voltam jó, és nem ment a kedvesség sem, hiszen a saját húgom is idegenként kezel. De azt hidd el, hogy igenis tudok szeretni!

-          Hiszek neked! – bámult lenyűgözve a férfi arcába.

-          Mi a helyzet a te érzéseiddel? – kérdezte a nőt.

-          Vegyesek, igazán még én sem látom át teljesen. Először is, itt vagy te, akit nagyon gyorsan engedtem magamhoz közel, míg másfelől nem rég tett tönkre majdnem a volt főnököm, aki a szerelmével zaklatott, aztán megalázott, utána attól sem riadt vissza, hogy számomra fontos élőlényeknek ártson. Fontos vagy nekem, de félek átadni magam a szerelem érzésének. Tudom, hogy te nemesebb vagy annál, hogy idáig süllyedj, de én félek – bicsaklott el a hangja, mintha a sírást akarná visszatartani.

-          Nekem most egyelőre elég ennyi is – csókolta meg. – Holnap után visszatérsz a városba, és elrendezed a dolgokat. Az újév első hetében megkezdődik az eljárás a főnököd ellen. Az ügyvédemet elküldöm, hogy ha bármi vádat fel akarna ellened hozni, akkor meg tudjon védeni, ha már én nem lehetek melletted. Kérlek, hogy intézd el az orvost is, mert komolyan mondtam, hogy ezentúl mindig érezni akarlak – adott könnyed csókot a nő ajkára.

-          Máris milyen parancsolgató vagy – mosolygott Elza.

-          Most komoly dolgokról beszélünk – simította végig a nő ajkát az ujjaival.

-          Figyelek – tette a férfi szívére a tenyerét.

-          A polgármesterre nyomást gyakorolok, hogy átvedd Amy állását, amint visszatérsz ide – mondta nagyot sóhajtva.

-          Ez mind szépen és jól el van tervezve, de mi van, ha kiderül, hogy mégsem vagyunk egymáshoz valók? – kérdezte félve Elza.

-          Én szeretlek, és a szerelem elmúlásához, minimum egy év kell, ha helyesek az ismereteim. Legalábbis ezt hallottam egy barátom esküvőjén az anyakönyvvezető ezt mondta, mindegy. Egy év elegendő, hogy tisztázzuk az érzéseinket, meglássuk, hogy a bizalmunk mennyire erős a másik iránt. Addig Amy babája is lesz akkora, hogy szükség esetén vissza tud térni a tanításhoz, és te ismét elmenekülhetsz a szülővárosodból – ecsetelte Blaise, hogy milyen lehetőségeik vannak.

-          Remekül hangzik – csókolta meg a férfit.

-          Lassan ideje lesz visszamennünk. Nem tagadom, hogy nagyszerűen érzem itt magam veled, de a könyvelőmmel találkoznom kell, még a birtok költségvetését illetően át kell néznünk néhány számot – mondta sajnálkozóan a férfi, és tápászkodott volna felfelé, de Elza visszanyomta a földre. – Én is maradnék, de most nem megy – mire a nő egy csókkal befogta a száját.

-          Blaise Hunter, ezt te sem gondoltad komolyan, hogy egy rakás kedves dologgal felizgatsz, aztán közlöd, hogy mennünk kell – tett szemrehányást neki, miközben a férfi csípőjére ült.

-          Hihetetlen vagy, én azt mondom, hogy mennem kell, és te szeretkezni akarsz – nevetett.

-          Várja ki a sorát a könyvelő – csókolta meg a férfit, aki engedett a csábításnak.

Csak késő délután értek haza. Az arcukon látszott, hogy mennyire boldogok is ők ketten. Már senkinek nem volt kétsége afelől, hogy szeretik egymást. Egyedül Blaise nem tudta, hogy pontosan mit is érezhet iránta a nő. Elza általában mindenkire mosolygott, de már kapta rajta, hogy egyedül szomorkodik hátat fordítva a világnak.

A birtokon ismét nagy ünnepségre készültek, miközben a városban azt találgatták, hogy a pár mikor jelenti be az eljegyzését. A Hunter birtok szőlészetében már azt tervezték, hogy az ősszel szüretelt szőlőből készült bort fogják, majd felszolgálni az esküvőn, míg a pincészetük első kísérleti pezsgőjével fognak koccintani. Marytől próbáltak minél többet megtudni, hogy a két fiatal mikor is kel egybe.

*

Elza és Blaise a tömeggel ünnepelte az év végét, és az újév kezdetét. Nem ejtett egyikük sem szót a közelgő búcsúról. A városlakók bele sem gondoltak, hogy a nőnek máshol van élete, amit fel kell számolnia. Mindenki úgy ünnepelt, mintha az eljegyzési ünnepség lenne, habár egyikük sem látott gyűrűt Elza ujján.

Az éjféli koccintás után félórával vonultak vissza a szobájukba, persze előbb felvitték Sarát is, aki éjfél után néhány perccel aludt el. Ahogy lefektették a gyereket, bezárkóztak, majd szomorú, de annál szenvedélyesebb búcsút vettek egymástól.

Elza megkapta a Hunter család egyik autóját, hogy azzal térjen vissza a városba, és hozhassa el a személyes dolgait. Nem értette, hogy miért érez ekkora ürességet a szívében, hogy eljött a birtokról. Tudta jól, hogy szerelmes a férfiba. Félt kimondani, félt, hogy a sors kegyetlen tréfát űzne vele, és hamarosan megint csalódni fog.

Az iskolába félve lépett be, ahol a munkatársai rosszallásától tartott.

-          Végre Elza – üdvözölte az egyik fiatal kolleginája.

-          Szia Fiona – mosolygott visszafogottan a kissé molett lányra, aki még nem rég került ki a főiskoláról.

-          Minden rendben veled? – kérdezte aggódva.

-          Igen, habár kicsit bonyolult az életem, de egyébként minden rendben lesz hamarosan – öntött magának egy bögre kávét.

-          A főnök nagyon gonosz volt veled a karácsonyi partin, hogy viselted? – kérdezte félve a fiatal nő.

-          Ahogy hazatértem, és lovak közelébe kerültem, minden kisimulni látszott. Tisztáztam néhány gyerekkori sérelmet, sőt régi ismeretségeket elmélyítettem, mire megjelent a mi hőn tisztelt igazgatónk, és megpróbált mindent tönkretenni – kortyolt idegesen a kávéba, amibe nem tett semmit.

-          Hol van az igazgató, tud róla valaki valamit? – kérdezte az igazgatóhelyettes.

-          Előzetes letartóztatásban – szólalt meg kedvetlenül Elza, mire minden tekintett rájuk szegeződött.

-          Mi történt? – nem értette az igazgatóhelyettes.

-          Betört egy birtokra, rálőtt a tulaj kedvenc lovára, és ellopott egy csikót. Azt majdnem kihagytam a felsorolásból, hogy másnap úgy állította be magát, mint a kicsi megtalálója – kortyolt ismét a kávéból, ami szabályosan marta a gyomrát. El akart innen tűnni, vissza Blaise karjaiba.

-          Honnan vagy ilyen jól informált? – kérdezte Jack a földrajz tanár, aki gyanakodva nézte a nőt.

-          Anyám főnökéé volt az istálló, ahová betört – tette le a bögrét, majd ment rendezni a jegyzeteit.

-          Holnap kezdődik a tanítás, és az igazgatónkat letartóztatták – bosszankodott a történelem tanár.

-          Nyugodjunk meg! Ez csak félreértés lesz – mondta az igazgatóhelyettes. Felkeresem a jogi képviseletet, és megtudjuk, hogy mit tehetünk – próbálta lehűteni a kedélyeket.

-          Mikor és kinek adhatom be a felmondásomat? – mondta ki végre Elza, amitől a sav marka a torkát, de ahogy kimondta, hirtelen meg is könnyebbült.

-          Gondolom, véletlenül sincs semmi közöd, hogy a főnökünket letartóztatták? – kérdezte Jack.

-          Az én lovam csikóját lopta el, ami az előtt nap született – mondta indulatosan Elza.

-          Ennek semmi értelme – szólt közbe az igazgatóhelyettes. – Elza, amíg nem tisztázódik, hogy mi volt közted és az igazgató úr között a szünetben, addig nem fogsz felmondani – mondta határozottan a nőnek.

-          Rendben, de nem vagyok hajlandó többet elviselni a főnök zaklatását – mondta elhivatottan.

-          Ha ezért mondasz fel, biztosan nem kapsz ajánlólevelet – figyelmeztette Jack.

-          Ezért én nem aggódnék – mondta titokzatosan Elza.

-          Van másik munkalehetőséged? – kérdezte az igazgatóhelyettes, aki egy erősen kopaszodó középkorú férfi volt.

-          Akad – vonta meg a vállát a nő. – A szülővárosomban két munkát is felajánlottak az elmúlt egy hétben, szóval nem fogok könnyezni, ha ebből az iskolából el kell mennem – tekintette lezártnak a dolgot.

Másnap mindenhol megkezdődött az élet. Elza hozzákezdett a tanításhoz, míg az igazgatóhelyettes jobban utánajárhatott, hogy az igazgató mekkora bajban is van. Szerették volna csendben elsimítani a dolgot, de az igazgató hangoztatta, hogy csak azt akarta visszaszerezni, ami az övé, és ő igenis vágyott a publicitásra, hogy a nő jó híre is megcsorbuljon, ha az övé már menthetetlen volt.

Elza legnagyobb megrökönyödésére a főnöke megkapta a hírverést, az egész iskola arról beszélt, hogy ez a nő bosszúja. Két nap múlva lélegezhetett fel, mikor egy jókora fekete limuzin hajtott be az iskola udvarára. McGarrett szenátor és a felesége szállt ki a járműből, és tett gyors látogatást az iskolában. A politikus felesége igen ismerős volt Elzának, aztán jutott eszébe, hogy ő Dylan Hunter testvére, és ez által a szenátor Blaise nagybátyja.

-          Nézzenek oda, meg sem mondanám, hogy te veszekedtél az unokaöcsémmel Vihar miatt gyerekkorotokban – mosolygott a szenátor felesége Elzára. Igyekezett minél hangosabban és közvetlenebbül beszélni, hogy mindenki tudtára hozzák, hogy a nő milyen nagy támogatást élvez.

-          Nos igen, de így megmentettem egy páratlan lovat a haláltól, és ezt maga Blaise is elismeri, hiszen Vihar a kedvenc lova – ecsetelte a helyzetet.

-          Szegény Vihar, ahogy meglőtték karácsony előtti este, egyenesen szörnyű – mondta sajnálkozva. – De jól hallok, Blaise unokaöcsém megkérte a kezét? – váltott izgalmasabb témára a hallgatózó munkatársak számára.

-          Valóban, Blaise feleségül akar venni, ami elől én nem zárkózom el, csak kissé a jegyességet nyújtom meg, hiszen már így is a falu gyermekáldásról beszél – mondta kissé zavartan.

-          És erről nincs szó? – kérdezte kissé csalódottan.

-          Egyelőre nincs, Blaise és én szeretnénk kiélvezni egy ideig a szerelem szabadságát. Még túl intenzív az érzés, hogy ebbe egy kis embert is belevonjunk. Sara a mi kis gyermekünk ilyen szempontból – magyarázta, mikor rádöbbent, hogy nyíltan kimondta, hogy szerelmes a férfiba.

-          Igazán komoly és felelősségteljes nő lett belőled, édesapád büszke lenne rád – mondta a nő, akin látszott, hogy a hajdani alkalmazottal valóban jó barátságot ápolt. – Velünk vacsorázol ma este? Elmesélhetnéd, hogy miként jöttél össze végül az én keményfejű fivérem fiacskájával – tette a fiatalabb nő vállára a kezét.

-          Nem is tudom asszonyom – próbált kibújni a meghívás alól.

-          Szólíts Jane-nek! – kérte komolyan.

-          Jane nem vagyok biztos, hogy én lennék a legjobb társaságuk – nyalta meg idegesen a száját.

-          Ragaszkodom hozzá, hiszen a bátyám áldását adta rád és a fiára, másfelől gyakorlatilag egy család vagyunk, nincs olyan, hogy jó vagy rossz társaság – mosolygott ismét a fiatal nőre. A mosolyából hiányzott már a kedvesség. Így jelezte Elzának, hogy nem akar tőle többet erről hallani. Megy és kész, mert olyan témákról akar vele beszélni, amik már nem tartoznak a tantestületre. Ők megkapták a csontjaikat, amin egy jó ideig rágódhatnak, irigykedhetnek.

-          Mikor és hol legyek? – sóhajtott mélyet.

-          Nyolckor, itt az itteni címünk – adott át egy kis kártyát.

-          Köszönöm a kedves meghívásukat – mondta Elza, holott egyáltalán nem kedvelte az erőszakos nőt. Már tudta jól, hogy Blaise és a rokonai körében ez egy családi vonás lehet.

-          Akkor várjuk kedveském – lett ismét kedves a hangja, és egy puszit adott a nő arcára, majd csatlakozott a férjéhez. Elza mélyet sóhajtott, miközben azon idegeskedett, hogy ez az év egyre bonyolultabb lesz.

A munkatársai tekintetét a nap további részében magán érezte, miközben róla sugdolóztak. Azt hitte, hogy a szülővárosa ennyire pletykás, de már belátta, hogy téved. A pletyka mindenhol érdeklődést váltott ki az emberekből, főleg, ha nem a saját bajaikkal kellett foglalkozniuk. Nem tudott más tenni, mint készülni a vacsorára.

Egy kék ruha mellett döntött, ami elég egyszerű volt, mégis elegáns. Jobb szerette a farmert, de mégsem mehetett egy szenátor házába, farmerben és a kedvenc kockás blúzában. Érdekes, pont a kedvenc ruháit viselte, mikor viszontlátta Blaise-t, és benne lett volna, hogy szeretkezzenek a szénapadláson. Hirtelen keserű szájíze lett, a viszontlátás teljesen felborított benne mindent. Szerelmes lett a világ leggonoszabb emberébe, és ami a legrosszabb ezt a szigorú nagynéninek mondta el, aki igen rosszul viseli, ha nem az ő akarata érvényesül.

Érezte a nőn, hogy nincs kibékülve vele. Hát persze, hiszen a fivére alkalmazottjainak lánya. Legszívesebben eltűnne innen, vissza vidékre, ahol Blaise addig szeretné, míg meg nem feledkezik mindenről a világon. Most átkozta kissé magát, hogy nem volt hajlandó kimondani ő is az érzéseit. Azonban akkor nem tudott volna visszajönni, hogy elrendezze a dolgait.

Pontban nyolckor hajtott be a megadott cím kapuján. Tudta jól, hogy Jane asszony férje igen befolyásos politikus, ezért a házukat is nagy erőkkel védik. Miután átjutott az ellenőrzésen, az ajtóhoz sétált, és kopogott. Mrs. McGarrett nyitott ajtót, ami igazán meglepte a fiatal nőt.

-          Jó estét kedves, már azt hittük meggondoltad magad – mondta mosolyogva, de közben érződött a rosszallás is a hangjában.

-          Elnézést kérek, nem számítottam rá, hogy ekkora a védelem a házuknál – szabadkozott Elza.

-          Spongyát rá! – legyintett most már jobb kedvűen. – Már nagyon vártuk rád – engedte be a fiatalabb nőt. Elza csak futó pillantást vetett a ház berendezésére, ami egyáltalán nem hasonlított a Hunter birtokra. Sokkal modernebb és berendezésű volt.

-          Nem állt szándékomban megvárakoztatni Önöket – mondta illedelmesen.

-          Jöjjön! – vezette be a nappaliba, ahonnan beszélgetés hangjai szűrődtek ki. Volt egy igen ismerős bariton, amire már nagyon vágyott, de mégse merte elhinni, hogy ismét hallja. – Meg is érkezett a vendégünk – mondta Jane, miközben bevezette a nőt a helyiségbe. Azonnal minden jelenlévő tekintette rá szegeződött, de Elza csak a szerelmesen őt bámuló Blaise-t látta.

-          Jó estét – köszönt feszülten.

-          Szia – állt fel Blaise oldalra téve az italát, és rögtön ment is üdvözölni a nőt.

-          Szia – mondta meglepetten a nő.

-          Jane nénikém mesélte, hogy hallott tőled egy igen érdekes mondatot, amit én még nem, szóval eljöttem tisztázni a dolgokat – karolta át a derekát.

-          Rendben gyerekek tisztázzátok, de tíz perc múlva vacsora. Blaise leszel szíves minden ruhát a kis hölgyön tartani, mert nagyon morcos leszek – figyelmeztette az unokaöccsét az idősebb nő.

-          Értettem nénikém – mosolygott a fiatal férfi, majd elhúzta onnan Elzát. Egy üres szobáig meg sem álltak, mikor bezáródott az ajtó, szenvedélyesen csókolták egymást. – Hiányoztál – mondta két csók között Blaise.

-          Te is nekem – ölelte át a férfi nyakát.

-          Hogy van ez? A nénikém ma kora délután felhívott, miszerint azt mondtad, hogy szerelmes vagy belém, és én hogy lehettem olyan ökör, hogy visszaengedtelek egyedül – markolt a nő fenekébe, miközben alig tudta megállni, hogy ne csókolja ismét.

-          Véletlenül csúszott ki, pedig annyira igyekeztem, hogy te legyél az első, aki megtudja, amint végleg hazaköltöztem – sóhajtotta Elza.

-          Mióta tudod? – lett komolyabb az arca.

-          Karácsonyeste óta, miután felhasználtuk a speciális ajándékodat, amit az én nevembe vettél saját magadnak – karolta át a férfi nyakát.

-          Miért kellett várnod vele? Miért tartottál kétségek között? – érződött a hangján némi harag.

-          Míg mellettem voltál, addig nem tudtam, hogy mennyire fontos is vagy nekem. Míg ott voltunk egymásnak fel sem tűnt, hogy nem is tudnék nélküled élni – túrt a férfi hajába, majd megcsókolta a férfias ajkakat.

-          Gyerekek vacsora! – hallották meg Jane hangját.

-          Most meg tudnám fojtani – morogta Blaise.

-          Hosszú még az este, találunk magunkra időt – biztosította vidáman Elza.

-          Előtte még valamit el kell intéznünk – nyúlt a zsebébe, és egy kis dobozt vett ki.

-          Mit? – kérdezte kíváncsian.

-          Hozzám jössz feleségül? – nyitotta ki a dobozt.

-          Igen – mondta ki gondolkodás nélkül. Blaise csak bólintott, és a gyűrűt kivéve a dobozból és a nő ujjára húzta.

-          Tökéletes – nézte a nő ujján az ékszert.

-          Jaj nekem, én leszek a világ legszánalomraméltóbb személye – ugratta a férfi.

-          Adok én neked olyan szánalmat – fenyegette meg.

-          Abban biztos vagyok, hogy inkább irigyelni fognak a járásom miatt, na meg persze, hogy rendesen leülni nem fogok tudni – nevetett, majd megcsókolta a férfit.

-          Tetszik a gondolat – vigyorgott.

-          Gyerekek azt mondtam, hogy vacsora – nyitott be Jane. – Legalább a ruhátok rajtatok van – sóhajtott megkönnyebbülten.

-          Egy percet még kaphatunk? – kérdezte bezárva a dobozt Blaise.

-          Hoppá, az egy ékszeres doboz volt? – csillant fel a szeme.

-          Gyűrűt kapott tőlem, és én tőle egy igent – felelte az unokaöccse, miközben gyengéd csókot lehelt Elza bal kezére.

-          Anyám gyűrűje – mondta csodálkozva Jane.

-          Kaphatnánk néhány perce, míg felhívjuk az örömszülőket, és elmondjuk nekik a nagyhírt? – kérdezte Blaise.

-          Rendben, öt percetek van – kötötte ki

-          Vettük – mosolygott Elza.

A szülők mindkét oldalon örömmel fogadták a hírt. Dylan szíve szerint már a hétvégén papot hívott volna, hogy Elzát a családja tagjának nevezhesse. Mary sírva fakadt a hír hallatán, és azt kívánta, hogy bár a nő apja is megélhette volna ezt az örömöt.

A vacsorán Jane és a férje szinte végig vallatta a párt. Mikor a kávét fogyasztották Jane félrehívta a nőt, és némileg komolyabb lett.

-          Miről szeretne beszélni velem? – kérdezte Elza.

-          Mi a véleményed a gyűrűről? – kortyolt a kávéjába az idősebb nő.

-          Csodás darab – felelte az ékszerre pillantva.

-          Három évvel ezelőtt Blaise már gondolt a nősülésre – jelentette be hidegen. Ahogy nézte Elza arcát, igazi és kemény pofonként érte a hír.

-          Valóban? – jött zavarba.

-          Az egyetemről egy igen szép és törtető lány volt a barátnője, aki több évnyi járás után rágta a fülét, hogy vegye feleségül. Blaise végül engedett a nyomásnak, és megkérte ezzel a gyűrűvel, amivel az apám az anyámat, és a nagyapám a nagyanyámat is megkérte. Látszik rajta, hogy nem egy igazi értékes darab, amit a lány szóvá is tett. Azonban a nagyapám nem volt gazdag ember, a semmiből építette fel a fivérem birtokának alapjait. Mikor a lány eldobta a gyűrűt, és gyémántot követelt tőle, Blaise szakított vele. Az unokaöcsémet soha nem láttam olyan dühösnek, mint mikor a lány megjelent a birtokon, hogy visszakönyörögje magát. Nem hinném, hogy meg tudna ütni egy nőt, de akkor közel állt hozzá – figyelte Elzát, miközben ezeket mesélte.

-          Biztosíthatom, hogy nekem nincsenek gyémántgyűrű ambícióim. Akkor is szeretném Blaise-t, ha nem lenne gazdag – felelte Elza. Eddig fel sem merült benne, hogy a férfit a régebbi szerelmeiről kérdezze. De mi értelme is lenne, hiszen ők vannak ketten, és nincs jelentősége a múlton gondolkozni.

-          Biztos ebben? – vonta fel a szemöldökét. – Tudod, a politika világában nem egyszer láttam már, hogy fiatal kis gyakornokok nős férfiakat csábítanak el a hatalmuk és pénzük miatt – tűnt el minden kedvesség a hangjából.

-          Nem vagyok törtető, nem teszek tönkre senkit, hogy nekem jobb legyen – védekezett. - Lehet, magának furcsa, hogy ilyen hamar összejöttünk Blaise-zel, de ő valóban fontos nekem – mondta őszintén.

-          Remélem, hogy apád természetéből örököltél valamit – sóhajtott az idősebb nő. – Csak ezért vagyok hajlandó bizalmat szavazni neked, mert apád igen kedves és jó barátom volt – rázta meg a fejét.

-          Köszönöm – bólintott komoran, nem akarta a halott édesapját belekeverni a dolgokba.

-          Mivel késő van, Blaise-t nem engedjük haza. Itt marad éjszakára, ahogy gondolom te is – mérte végig.

-          Ha zavarja a jelenlétem, haza is mehetek a lakásomba – felelte Elza.

-          Nem, Blaise utánad menne, és rám rossz fényt vetne, hogy elválasztom a menyasszonyától – mondta alaposabban megnézve a fiatal nőt. – Szóval ne túl hangosan, mert még irigy leszek, és ha irigykedem, akkor kegyetlen leszek – állt fel, és hagyta ott a vendégét.

Elzának fogalma sem volt róla, hogy mit gondoljon. Jane Hunter volt a legkiismerhetetlenebb nő, akivel valaha találkozott. Azonban elnapolta a problémát, hiszen pár órával ezelőtt menyasszony lett belőle, megígérve a szerelmének, hogy összekötik az életüket. Hamarosan visszavonult Blaise-zel a nekik kiutalt szobába, ahol végre utat engedhettek a vágyuknak.

-          Voltál orvosnál? – kérdezte, miközben szorosan magához húzta a nőt.

-          Igen, már szedem a tablettákat – sóhajtotta, miközben Blaise megmarkolta a mellét.

-          Ezt akartam hallani – vigyorgott elégedetten, majd elkezdték vetkőztetni egymást. A testük egyesülése körülbelül olyan viharos volt, mint mikor a mező szélén szeretkeztek.

-          Ez egész kellemes volt – nézett fel a férfira Elza.

-          Én azt mondanám, hogy fantasztikus – sértődött meg kicsit Blaise.

-          Az lehet, de még nem szoktam meg a tudatot, hogy tabletta által vagyok védett, és nehezebben engedtem fel – magyarázta Elza, miközben a hollófekete tincsek közé túrt.

-          Mit mondott neked a nénikém? – lett komoly a férfi.

-          Miből gondolod, hogy mondott? – illetődött meg.

-          Nem csillog a szemed, mióta beszélt veled – tűrte a nő hosszú haját a füle mögé.

-          Rendben – nyalta meg az ajkát. – Mesélt nekem, hogy néhány éve meg akartál már nősülni, és tart attól, hogy én sem vagyok elég jó, hogy boldog legyél – felelte zavartan.

-          Mesélt neked Carláról? – lepődött meg.

-          Ha így hívták, akkor igen – bólintott. – Úgy mondta, hogy az a nő ragaszkodott hozzá, hogy feleségül vedd, de mikor megkérted ezzel a gyűrűvel, akkor gyémántot követelt rajtad, és nem tartotta elég méltónak egy az ékszert – mutatta fel a saját kezét.

-          Túl messzire ment – lett ideges a férfi.

-          Semmi baj – tette a mellkasára a kezét. – Blaise nem vagy kevesebb ettől a szememben. Ha volt is célja ezzel, nem ért célt, hiszen nem rettent meg benned a hitem. Igaz, hogy kicsit hamar jegyeztük el egymást, de van időnk megismerni egymást. A menyasszonyod vagyok, így a városlakók elfogadnak ismét teljes jogú lakosnak. Az apád már áldását adta ránk, a húgod szeret és anyám a világért nem mondana ellent neked. A nénikéd néha látogat felétek, szóval honnan is tudhatná, hogy nekünk mi a jó? – érvelt a férfi mellett.

-          Szeretlek – csókolta meg a nőt, aki boldogan viszonozta és ölelte őt át.

A következő héten megkezdődött a tárgyalás, ami az igazgató követelésére hatalmas sajtófigyelmet kapott. Megpróbálta magát a munkatársai szemével bemutatni, de a Hunter birtok munkásai és a serif hivatal dolgozói vallomását nem tudta ellensúlyozni.

-          Elza üldözött a szerelmével, és ő kért meg arra, hogy lopjam el a csikót – védekezett az igazgató.

-          Mr. Dent – mondta az ügyész. – A kezemben tartom az Ön ellen benyújtott eddigi távoltartási végzéseket, amiket korábbi barátnők nyújtottak be Ön ellen. Maga betegesen vonzódik a kisgyerekekkel dolgozó fiatal nőkre. Walter kisasszony e-mail fiókjában nem egy üzenetet találtunk, amiben megfenyegette őt, ha nem engedelmeskedik, akkor elveszíti az állását – mutatott fel ismételt papírokat.

-          Nem én küldtem – lett vörös az arca.

-          A szakértők megvizsgálták, és az Ön személyes gépéről érkeztek a levelek – ellenkezett az ügyész.

-          Ő az enyém, jogom volt hozzá – tajtékzott a férfi.

-          Ahogy joga volt megalázni az iskolai karácsonyi partin, miszerint a hölgyet egy útszéli prostituálthoz hasonlította a kollégáik füle hallatára, akinek örülnie kellene, hogy maga hajlandó volt rá nézni – idézte az egyik munkatárs vallomását. Blaise kezei idegesen szorultak, mikor meghallotta, hogy miként bánt az igazgató Elzával. A nő kedvesen a kezére tette a kezét, megnyugtatva, hogy nincs semmi baj.

-          Kíván valamit felhozni a védelmében? – kérdezte a bíró formálisan, mivel érezhető volt a szenátori közbeavatkozás.

-          Elza mondta, hogy az a férfi elvette tőle a lovát. Segíteni akartam neki, de az a fekete és szürke ló megtámadott – védekezett az igazgató.

-          Az említett két támadó ló, a csikó szülei voltak. Mindkettő Mr. Hunter tulajdonában vannak, habár a kanca a Walter kisasszonyé, mivel az idősebb Mr. Hunter neki ajándékozta, de mivel a hölgy nem tudja megfelelő helyen tartani, így maradt a Hunter birtokon, majd fedeztetve lett az ottani legkiválóbb csődörrel. Ha Walter kisasszony azt mondta volna, hogy kellenek neki a lovak, szó nélkül odaadták volna mind a hármat. Azonban miért akarná kiszakítani őket a kényelmes környezetükből, főleg, hogy a csikó előző nap született? – kezdett egy igen hosszú vádlómonológba. – Nincs több kérdésem – mondta az ügyész, majd hamarosan visszavonult a bíróság.

Elza megkönnyebbülten sóhajtott fel néhány nap múlva, miközben az édesanyjával pakolták össze a holmiját. A volt főnökét több évre börtönbe zárták, és végre a felmondását is elfogadták. Otthon végre hivatalosan is felvették Amy helyére tanárnőnek. Jóval kisebb iskola volt, mint az eddig megszokott helye, de nem bánta.

-          Nos, mikorra tervezitek az esküvőt? – kérdezte csomagolás közben Mary.

-          Még nem tudjuk. Beszélgettünk már róla ez igaz, de valószínűleg egy évet várunk vele, ha már ilyen gyorsan egymásba gabalyodtunk. Meglátjuk, hogyan tudunk egymással élni, és mit várunk el egymástól – magyarázta, miközben limonádét hozott az édesanyjának.

-          Olyan izgalmas, hogy eljegyeztétek egymást – mondta lelkesen az asszony.

-          Számomra is hihetetlen, mégis nagyszerű érzés bólintott Elza.

-          Szereted őt? – kérdezte az anyja.

-          Azt hiszem, nagyon – bólintott a fiatalabb nő.

-          Akkor ennél többet nem is kívánhatnék neked – mosolygott a gyermekére.

-          Azért egy pár dolgot mégis – nézett szét a lakásban.

-          Ahogy mondod, néhány segítő férfi kéz nem ártana – nevetett Mary.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Halihó ♥_♥

(Sayu, 2013.01.01 21:27)

Na most erre mit lehet mondani/írni. Enyhén lesokkolt ez az ütem szerencsétlenek még alig melegedtek össze és máris ilyen a helyzet :) valahogy megnyugtat amúgy hogy ez lett. Na meg a mi drága görénykénk is megkapta a jutalmát. Több évre a hidegre került megnyugszik a lelki világon hogy nem úszta meg. remélem hogy még ki hozol ebből valamit...olyat amire nem számítok! na de ennyi volt lelépek mert már így is olyan hosszú lett hogy elalszol mire végig olvasod :P!

Re: Halihó ♥_♥

(LAOM, 2013.01.01 22:03)

Hali :)
Ha te nem tudsz reagálni, akkor reagálok én: a 2013-as év első kommentálójaként jutalomban részesítelek, akármilyen irományt kérhetsz tőlem, akármilyen témában, amit februárra megírok legkésőbb, (habár ez függ a vizsgabeosztásomtól is), de a lényeg, hogy első hozzászólóként ez az én ajándékom neked :)
Nem tudom, hogy még mire számítasz ezzel az irománnyal kapcsolatban, szóval feladtad a kreativitásomnak a leckét. Habár az is igaz, hogy eléggé vissza kellett fognom magam, hogy tényleg új évi iromány legyen. Na, jó lehet nem is olyan nagy feladat az én új és új sztorikat kiagyaló agyacskámnak:)
Köszönöm, hogy írtál :) Tartsd meg egész évben ezt a jó szokásod :D Örülök, hogy tetszett :)

Re: Re: Halihó ♥_♥

(Sayu, 2013.01.03 22:11)

Bocsika a késésért de családi idill miatt nem értem ide. Mostmár itt vagyok :D Nagyon köszönöööm !*tiiszta boldog* mit is kérhetnék? huh jó kérdés...valami középkori témájú ficu...romantikus legyen és valami olyan hogy hogy nem is tudom OLYAN és fantasy legyen ...remélem feladtam a leckét X3 és szívesen kommentelek ha van időm :/ csak sajna mostanában nincs igazán

Re: Re: Re: Halihó ♥_♥

(LAOM, 2013.01.03 22:44)

Szia :)
Az előbb lapoztam át az ötlettárházamat, és három mű esélyes a paramétereid alapján. Végül én egy alternatív középkorosat választottam, aminek kissé csalóka a kezdete, de szerintem nem fog csalódást okozni. :)
Jó érzés írni, ha kapok visszajelzéseket :) Mivel bebizonyosodott, hogy rövidet nem tudok írni, így amint legalább egy-két fejezet meg lesz belőle, teszem is fel. :) Igyekszem, hogy méltó legyek a bizalmadra :)