Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kisöccsi által

2011.10.18

 Alisa Holmes legszívesebben átlagos lányként szeretett magára tekinteni, jól lehet, hogy a barátai mindig kicsit furcsának tartották. Azonban őt ez egy percig sem zavarta, hiszen mindig szabadon tevékenykedett, és mindig azt csinálta, amihez kedve volt. Ezzel nem is lett volna senkinek baja, ha nem viselte volna a gondját bárkinek, akinek úgy látta jónak. Gyakorta segített az állatmenhelyen, és nem tudott elmenni egy-egy síró gyerek mellett az utcán, akinek valamilyen problémája volt. 

Amúgy külsőleg tényleg átlagos volt. Hosszú hullámos vöröses barna haja, és zöld szeme volt. Karcsú termetéhez minden jól állt, habár ő soha nem csinált különösebb gondot az öltözködésből, mindig úgy öltözködött, ahogy kedve tartotta. Azonban a legnagyobb sajnálatára, így év közben került át a Spencer Gimnáziumba, ami az ország egyik legjobb magániskolája volt. Eddig egy normális állami gimnáziumban tanult, de mivel a nagyapját a legutóbbi választásokon az ország egyik vezető politikusává választották, már neki is sokkal keményebben kellett tanulnia. 

Ahogy a nagyapja bekísérte az iskolába hétfő reggel, minden szem rájuk szegeződött, hiszen az idős férfi a hadsereg egyik meghatározó tábornoka volt eddig is, most pedig a hadügyminiszter, aki egy ilyen nívós helyre is egy telefonnal be tudta jutatni az egyetlen lány unokáját. Alisa nagyon nem örült ennek a felhajtásnak, főleg nem, hogy már első nap ekkora figyelmet kap.

Azonban hamar rá kellett döbbennie, hogy ebben az iskolában a hatásos belépők, és a neves rokonság nagy előnyt jelentenek, mivel a társaság sokkal befogadóbb vele. Őszintén azt hitte, hogy senki sem fog vele szóba állni, és úgy kell majd pedáloznia, hogy elfogadják. Habár nem tetszett neki ez a felállás, de mégis jobb volt, mintha kiközösítenék. Éppen az ebédlőben ültek, és beavatták, hogy ebben a neves intézményben is kik az igazi nagy nevek. Éppen ekkor nyílt az ebédlő ajtaja, és egy csoport felsőbb éves fiú jött be, akiknek egytől egyig vizes volt a haja. 

- Ők kik? – kérdezte kíváncsian Alisa.

- Az iskola büszkeségei – mondta egy szőke hajú lány, akinek elég erős napbarnított bőre volt, és Cameronnak hívták.

- Pontosabban! – kérte az újdonsült barátnőit.

- Az iskola úszócsapatának kiválóságai, tavaly országos bajnokok voltak – felelte egy barna hajú lány, akit Mayának hívtak. Alisa nem tudta észrevenni, hogy az egyiküknek milyen különleges arca van. Ahogy bámulta őket, a kiszemelt fiúval pár másodpercre összekapcsolódott a pillantásuk. Még soha nem látott ezelőtt ilyen szemeket. 

- Csak nem megtetszett valamelyikük? – kérdezte bizalmaskodva Cameron.

- Fogjuk rá – fordult vissza a lányokhoz.

- Melyikük az? – kíváncsiskodott Maya.

- Az a rövid fekete hajú srác, akinek aranybarna a tekintete – mondta zavartan, miközben a titokzatos fiú felé nézett, aki most nem nézett felé.

- Jó ízlésed van, ő Greg Hauser, a legkiismerhetetlenebb fiú az egész suliban. Szóval mit is kell róla tudni? Egy évvel jár felettünk, mindenből kitűnő és a szülei embertelenül gazdagok. Azonban még egyik lánnyal sem járt huzamosabb ideig, de egyik exe sem panaszkodott arra, hogy kihasználta volna. Igazi álompasi, akinek senki sem lát az agyába, még a csapattársai sem ismerik igazán – számolt be róla Cameron. – Bocs, hogy ezt mondom, de szerintem nincs esélyed nála. És ezt nem azért mondom, mert fogalmam sincs, hogy milyen vagy, csak nála eddig senkinek sem volt igazán esélye. Az úszás és a tanulás szerelmese, amibe egy lány már nem igazán fér bele – magyarázta a vöröses hajú lánynak. 

- Honnan tudsz róla ennyit? – kérdezte megilletődve.

- Az iskolaújságnak dolgozom, és kicsit nyomoztam utána. Azt akartam, hogy én legyek a lány, aki meghódítja hosszabb időre, de ez még nekem is kemény diónak bizonyult.

- Értem – bólintott Alisa, miközben még vetett egy pillantást rájuk, majd végre teljes mértékben visszatért a lányokhoz agyilag.

A hét további részében minden szépen alakult. Egyre nyitottabbak lettek felé a többiek is, és már igazán úgy érezte, hogy jó helye lesz itt. Cameron felajánlotta neki, hogy ha akar, írjon az iskolaújságnak néhány cikket, amiről csak szeretne, hiszem új nézetek és új személyek mindig jól jönnek az újságnak. Ez azután még aktuálisabb lett, mikor megtudták, hogy Alisa anyja az ország egyik vezető napilapjának főszerkesztője és tulajdonosa. 

Ami azonban mindenkit megdöbbentett az más volt. Péntek volt már, és túl voltak az első órákon. Alisa teljesen meg is felejtkezett az aranybarna szempárról, mikor a második óra után a fiú elé állt.

- Szia – köszönt a lánynak.

- Szia – illetődött meg.

- Greg Hauser vagyok – mutatkozott be a lánynak, nem foglalkozva az úgynevezett etikettel.

- Alisa Holmes – jött zavarba, mikor észrevette, hogy a folyosón többen is őket figyelik.

- Mit csinálsz holnap? – sóhajtott mélyet, amivel sikeresen meglepte a lányt. 

- Nincs semmilyen konkrét tervem – vont vállat.

- Mit szólnál egy mozihoz? – vetette fel. 

- Hogy mi ketten? – lepődött meg. – Mármint egy randi? – pirult el. Közben persze a folyosón lévő többi diák is felfigyelt rájuk.

- Igen, mi ketten és igen egy randi – bólintott.

- Ez elég hirtelen jött – sóhajtott mélyet.

- Tudom, de te olyan érdekes lánynak látszol, akivel szívesen randiznék, és akár járnék is – felelte.

- De… - kerekedtek ki a szemei.

- Holnap kettőkor találkozunk a nagy főtéri szökőkútnál – elégelte meg a lány bizonytalanságát, miután látta, hogy mennyi az idő, mivel neki már az úszó edzésen kellene lennie. – Akkor, szia – azzal otthagyta a tátogó lányt. Alisa csak a csengő hangjára tért magához, és sietett a terembe.

- Jól hallok? – kérdezte Cameron rögtön, ahogy leült mellé a lány.

- Mit hallasz? – kérdezte oda sem figyelve.

- Hogy holnap randizni fogsz Greg Hauserrel? – kíváncsiskodott. Alisa először nem tudta, hogy mit is mondjon, hiszen nem mondott igent a fiúnak, de miért is ne.

- Igen, holnap moziba megyünk – bólintott.

- De, hogy, mikor, miért? – meresztette újdonsült barátnőjére a szemét.

- Igazából én sem tudom. Az előbb odajött hozzám, köszönt, bemutatkozott, és elhívott moziba – kezdte el felfogni, hogy mi is történt.

- Ez óriási – mondta visszafogott hangon.

- Valóban – meredt maga elé.

- Kell segítség? – kérdezte kíváncsian.

- Nem hiszem, anyám elég segítség, vagy a két bátyám – jött zavarba, mikor ráeszmélt, hogy valóban nincs mit felvennie.

- Na ne már, ma tanítás után elmegyünk vásárolni – lelkesült be Cameron.

- Jó – bólintott. A szőke barátnője éppen meg akarta tervezni a délutánt is, mikor végre beért a tanár, és nem volt alkalmuk beszélgetni. 

A tanítás végére az egész iskola arról beszélt, hogy Alisa és Greg randizni fognak, ami a lányok többségét felháborította. Tudták jól, hogy a lány családja gazdag és híres is, mégsem tudták elképzelni, hogy mi fogta meg az iskola nagymenőjét.

Alisa számára az események olyan gyorsan teltek, hogy mire feleszmélt már a sétálóutcában üldögélt a város legnagyobb szökőkútja mellett.

- Mit keresek itt ilyen hamar? – kérdezte magától. – Úgy volt, hogy kettőre kell jönnöm, és még addig van egy laza negyedóra – nézett a karórájára, amit még az anyjától kapott. Igazából az anyukája kapta az órát az apukájától, ez volt az első Valentin napi ajándék, mikor elkezdtek járni. Alisa mindig is arra vágyott, hogy olyan szerelmesek legyenek a jövőbeli barátjába, mint a szülei egymásba. Ahogy ezen gondolkodott gyereksírás ütötte meg a fülét. Mivel erre mindig nagyon érzékeny volt, felkapta a fejét.

- Anya – kiabált sírva az egyik kisfiú, akivel a járókelők nem foglalkoztak.

- Szia, mi a baj? – ment oda gyerekhez, és guggolt le hozzá.

- Elvesztettem az anyukámat – sírt a gyerek.

- Hol történt ez? – vett elő zsebkendőt, hogy megtörölje a kisfiú maszatos arcát. 

- Az egyik boltban anyukám kicsit sokáig időzőt, és én unatkoztam. A bolt előtt egy galamb csipegetett és én meg akartam simogatni, de a galamb nem hagyta, és el-elmászkált. Utána meg elrepült, és én nem tudom, hogy melyik boltban is van az anyukám – sírt jobban.

- Nyugodj meg, anyukád már biztosan keres. Itt maradok veled, míg elő nem kerül – ajánlotta fel. – Hogy hívnak? – kérdezte kedvesen a gyereket.

- Adam – szipogta.

- Örülök a találkozásnak Adam, én Alisa vagyok – mosolygott kedvesen, amitől sikerült megnyugtatnia a gyereket. – Most pedig mesélj nekem, hogy néz ki az anyukád, hogy hátha meglátjuk valahol – álltak fel a szökőkút peremére, és kezdték el a tömeget figyelni.

Olyan félóra telt el így, mire előkerült az ideges anyuka, aki már az egész sétáló utcát felkutatta az elveszett gyermeke után. Mikor rájuk talált, kiváltképpen hálás volt a lánynak, hogy vigyázott rá, és nem vitte el sehova.

Ahogy elbúcsúzott Adam és az anyukája, és a kisfiútól kapott egy puszit az arcára, akkor eszmélt rá, hogy neki randija van. Idegesen nézett az órájára, és látta, hogy két óra elmúlt. Idegesen nézett szét, és látta meg az utcai ruhában lévő suli sztárt, aki így közelebbről sokkal magasabbnak és izmosabbnak látszott, főleg, hogy nem iskolai egyenruhában volt.

- Szia – köszönt zavartan. – Régóta itt vagy már? – pirult el.

- Szia – mosolygott. – Nyugi, olyan tíz perce vagyok itt. Azt hittem, hogy én fogok hamarabb érkezni – lépett közelebb a lányhoz.

- Miért nem szóltál? – illetődött meg, miközben jobban zavarba jött.

- Jó volt látni, hogy milyen kedvesen bánsz azzal a kisgyerekkel. Az ember igazán nem is gondolná, hogy egy olyan elit iskola diákja ilyen kedves bárkivel – bókolt a lánynak.

- Szeretek gyerekekkel foglalkozni, ők még olyan őszinték és jólelkűek – mondta zavartan, miközben nem mert a fiú aranybarna szemeibe nézni.

- És mit mondasz, szeretnél járni velem? – érdeklődött.

- Előbb szeretnélek megismerni, és úgy dönteni – vakarta a fejét. A gazdag fiú igencsak meglepődött a válaszon, de belegondolva valóban igazat adott neki.

- Eddig életemben ez volt a legőszintébb és legésszerűbb nem, amit valaha mondtak nekem – jött kissé zavarba a fiú is.

- Nem akartalak megsérteni – döbbent rá, hogy ez mégsem volt egy okos döntés.

- Nem sértődtem meg. Na, akkor megnézünk egy filmet? – kérdezte kíváncsian.

- Rendben – bólintott Alisa, aki a fiú mellett sétálva elérték a bevásárló központot, ami helyet adott a mozinak is.

- Melyik filmhez lenne kedved? – álltak meg a moziműsor mellett.

- Nem is tudom igazán – kezdte kényelmetlenül érezni magát.

- Ehhez mit szólnál? – mutatott az ujjával az egyik romantikus filmre, ami hamarosan kezdődni fog. 

- Nekem jó – bólintott Alisa.

- Akkor nekem is – fogta meg a lány kezét és húzta a mozi pénztárhoz, ahol megvette a jegyeket. Mivel párnak nézték őket, és romantikus filmre vettek jegyet, így még kaptak egy bónusz kártyát is, amivel részt vehetnek szerelmeseknek szóló ajándékcsomag kisorsolásán is. Alisa tiltakozott volna, de Greg már fel is írta a nevüket, és a gyűjtődobozba dobta.

- Kérsz valami rágcsát a filmre? – kérdezte, miközben odaadta a lánynak a jegyeket.

- Pattogatott kukoricát és üdítőt, de megveszem magamnak – ellenkezett.

- Egy páros menüt kérünk – hagyta figyelmen kívül, miközben a büféhez értek.

- Hé – tiltakozott volna Alisa.

- Még kérsz ezenkívül valamit? – kérdezte a fiú, mintha ezért szólt volna a lány.

- Mi van azzal, hogy én akarok fizetni és rendelni? – háborodott fel.

- Mivel te soha sem tudsz dönteni, ezért megspóroltam neked ennyit. Most a döntések nélkül is elég zavart vagy, mert a közeledésemet sem tudod hova tenni – simogatta meg a lány arcát, majd fordult vissza a pénztárhoz, és fizetett. Ezután odaadta Alisának az egyik üdítőt, és ő a többit vitte. 

- Mi alapján választottál engem, hogy járni akarsz velem? – kérdezte meg Alisa, miközben a jegyszedőhöz sétáltak. – Mármint vagy kétszer láttál mióta egy suliba járunk – állt meg.

- Majd akkor mondom el, mikor biztonságban érezzük magunkat egymás mellett. Ez így számomra túl sebezhető, hogy elmondjam – tiltakozott. 

- Nos, akkor élvezzük a filmet, mert szerintem nem érdemes a menü árán veszekedni – sóhajtott mélyet Alisa, aki nem tudta hova tenni a fiú viselkedését. Azonban mivel két bátyja is volt, akik már egyetemre járnak, jól tudta, hogy a fiúk igen gyakran szeszélyesen viselkednek, vagy legalábbis lányok számára érthetetlenül.

- Rendben – bólintott Greg, miközben elindultak a moziterem felé. Alisa ekkor vette észre, hogy a fiú mosolyog rá, amitől igencsak zavarba jött. Habár azt be kellett vallania, hogy így sokkal helyesebb. Ahogy Cameron leírta a fiú viselkedését és a szokásait, azt hitte, hogy soha nem szokott mosolyogni, és mindig komoran néz mindenkire. Ahogy így elgondolkozott, rájött, hogy látni akarja a többi arcát is. Ami viszont azt jelenti, hogy tényleg járni fognak.

Ahogy besötétedett a teremben, és elkezdődött a film. Alisa alapjában véve élvezte volna a filmet, ha nem lett volna egy különös érzése. Olyan volt, mintha valaki figyelné. Óvatosan oldalra fordította a fejét, és látta, hogy Greg arca végig felé fordult.

- Ennyire nem tetszik a film? – kérdezte suttogva, miközben kicsit a fiúhoz közelebb hajolt.

- Csak van szebb látnivaló is – felelte, miközben végigsimította a lány arcát. Ezután Alisa sem tudott tovább a filmre koncentrálni, miközben a fiúra is félt visszatekinteni. – Valami baj van? – hajolt a lány füléhez, miközben igyekezett mélyen magába szívni a hajának illatát.

- Nincs semmi baj, csak nem gondoltam, hogy te nem akarsz filmet nézni, ha már elhívtál – felelte. 

- Veled akartam lenni, szóval nekem ez így tökéletes – karolta át a vállánál, majd a vászonra fordította a tekintetét. – Cseppet unalmas – állapította meg.

- Te választottad – érvelt, miközben megborzongott az érintéstől.

- Igaz – helyeselt, majd ismét a vászon felé fordította a figyelmét. Alisa egy kicsit figyelte a sötét sziluettet, majd ő maga is folytatta a film nézését. Alisa többször a fiúra lesett, hátha azon kapja még, hogy a film helyett őt bámulja. Azonban nem tudta eldönteni, hogy a két eshetőség közül melyiknek is örülne. Most imponálna neki, hogy őt nézi vagy ijesztőnek találja? Egy rakás dolog kavargott a fejében, mikor végre elcsattant a filmben a nagy jelenet csók, és a végefőcím felcsendült. Ezután a stáblista jelent meg a vetítővásznon, és a terem is sokkal világosabb lett. Alisa éppen felállt és a fiúhoz fordult, mikor egy üveggömbbel megjelent az egyik alkalmazott a moziból.

- Fiúk és lányok, hölgyek és urak vagyis párok, itt az idő, hogy kisorsoljuk ennek a vetítésnek a győztes párját, akik megkapják az egyedileg tervezett páros karkötőt, hogy ezzel is bizonyíthassák, hogy ők egy pár, persze, mielőtt a kisorsolt pár megkapja, bizonyítaniuk kell, hogy tényleg szeretik egymást – mondta lelkesen a lány.

- Mit gondolsz? – kérdezte Greg Alisát.

- Szép karkötők, de annyira nem különlegesek, hogy tényleg mindent megtegyek értük – felelte töprengőn.

- De én szeretném őket – felelte, magabiztosan, miközben az alkalmazott kihúzott egy kártyát.

- És a győztes pár, akiknek esélyük van, hogy egy csók bemutatása után nem más, mint Greg Hauser és Alisa Holmes párosa – harsogta a lány, mire a párt sikerült rendesen meglepnie. – Hol vagytok szerelmesek? – kérdezte vidáman.

- Itt vagyunk – mondta Greg, miközben Alisára nézett kérdőn. Igyekezett kiolvasni a lány zöld szemeiből, hogy mit is szeretne.

- Gyertek közelebb! – kérte őket. Mivel Greg még mindig nem kapott megerősítést a lánytól. Alisa viszont kézen ragadta a fiút, aki azt hitte, hogy kirángatja a teremből, azonban a lányhoz mentek, ahol se szó, se beszéd a fiúhoz fordult, majd megcsókolta. Greg igencsak meglepődött a lány tettén, de hamar belejött a játékba. A fiú szívesen folytatta volna a játékot, mire a lány leállt.

- Kérjük a nyereményünket – mondta szigorú tekintettel.

- Valahogy nem győztetek meg, de hát legyen, hivatalosan egy csók volt az ára – adta át a csomagot. Alisa dühösen hagyta el a termet, akit Greg szorosan követett.

- Hé, ne siess már annyira! – kapta el a lány kezét Greg.

- Bocs, de kicsit felhúzott az a nő – magyarázkodott.

- Tisztázzunk valamit! Akkor ez most azt jelenti, hogy járunk? – vette ki a lány kezéből a karkötő csomagot a fiú.

- Nem igazán tartom jó ötletnek, de szeretem a spontán dolgokat, és ez a hirtelen gesztus után azt hiszem, hogy jók lehetünk együtt – mondta kissé zavartan.

- Rendben, köszönöm – csókolta meg Alisát, amit a lány habozva viszonzott, de az előbb sem ő volt a határozottabb. Ahogy belemelegedtek a csókolózásba, hatalmas ováció és füttyszó zavarta meg őket. Ahogy szétváltak, és meglátták a hangoskodókat, Alisa az úszócsapat tagjaira ismert. 

- Hauser te aztán nem vesztegeted az időd, ilyen hamar lecsapni az új csajra, ezt nem tőled vártuk volna – mondta az egyik fiú.

- Zavartok – mondta idegesen Greg. – Menjünk Alisa! – ragadta meg a lány kezét, majd húzta magával. Alisa szíve hevesen vert, hiszen fogalma sem volt, hogy mit is kéne tennie. Greg volt az első barátja, ami elég új és gyors volt neki.

- Hova megyünk? – kérdezte Alisa, miközben igyekezett tartani a lépést az edzett sportolóval. 

- El a közelükből, mert megölik a hangulatot – felelte, miközben a pláza melletti parkolóba húzta a lányt. Alisa arra számított, hogy a fiú kocsival van. Ekkor jött az újabb döbbenet, mivel egy motor mellett álltak meg, aminek az ülése alól egy bukósisakot adott oda neki a fiú. – Ezt vedd fel! – kérte a lányt.

- Rendben – vette el a sisakot Alisa, és a fejébe húzta, miközben Greg felült a motorra. Alisa egy pillanatnyi habozás után mögé ült, majd a fiú indított. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar így teljes testével hozzá fog bújni, habár most nem is ragaszkodás miatt teszi ezt, hanem, mert nem akar leesni a motorról. Még sisakon a fején, és erős menetszéllel is érezte a fiú parfümjének az illatát, ami teljesen elbűvölte. Eddig észre sem vette, hogy ilyen erősen érződik, habár eddig nem is volt ilyen huzamosan közel az arca a fiú testéhez.

Nem tudta, hogy körülbelül mennyi ideig mentek, csak azt, hogy igen hosszú ideje, mivel a tagjai eléggé elzsibbadtak. Habár meg kell hagyni, hogy a városból kiérni nem volt rövid út, még egy ilyen gyors motorral sem, mint amilyen Gregnek volt. Alisában ekkor merült fel először, hogy nem volt jó ötlet eljönni a fiúval, hiszen fogalma sincs, hogy hova mennek, másrészt még alig ismeri, és már kétszer is csókolóztak igen bensőségesen. Mi van, ha a fiú valami többet akar, és azért viszi ilyen messzire. Ilyen gondolatok jártak a fejében, mikor megérkeztek a egy kiránduló helyhez, ahol kisgyerekes családok pihentek a domboldalon. 

- Megérkeztünk – állította le a motort Greg, majd vette le a fejéről a sisakot. Alisa is hasonlóan tett, majd rögtön leszállt a fiú mögül, hogy megmozgassa az elfáradt tagjait.

- Hol vagyunk? – kérdezte kissé idegesen, miközben tartotta a fiútól az egy méter távolságot.

- Az egyik legszebb helyen a világon – felelte nagyot sóhajtva, miközben a lábával kilökte az oldaltámasztót, majd mikor már nem ő tartotta a motort, leszállt róla ő is. Alisa csodálkozva nézte a szép domboldalt, ahol igencsak sűrűn nőtt a fű, és a levegőt kellemes virágillat töltötte meg. Hiába próbálta megmondani magában, hogy milyen virág illatát is érzi, nem tudta semmivel beazonosítani.

- Valóban gyönyörű – bólintott. – Hogy akadtál rá? – kérdezte zavartan a fiútól.

- Kiskoromban az anyám gyakran kihozott ide a nővéremmel, mikor az apám beletemetkezett az üzleti ügyeibe. Az öregem mindig meg akart fertőzni a pénz hajkurászásával, míg anyám megmutatta, hogy az igazán értékes dolgokért nem feltétlen kell pénzt kiadni, és lehet apróbb, de annál szebb dolgokat is élvezni, hogy igazán boldogok vagyunk – magyarázta Greg, miközben mélyen magába szívta a friss levegőt. 

- Igazán bölcs anyukád van – állapította meg Alisa.

- Igen, az volt. Néhány évvel ezelőtt meghalt, nem sokkal az öcsém születése után – mondta szomorúan.

- Nagyon sajnálom, nem akartam semmi olyat mondani, amivel elszomorítalak.

- Semmi baj, beteg volt, és az öcskös születése csak rontott az állapotán, mivel a terhesség miatt nem kaphatott kezelést. Azonban ő még így is az öcsköst választotta, és úgy élt, mint aki egyetlen tettét sem bánta meg – beszélt az anyjáról büszkeséggel. 

- Csodás asszony lehetett – mondta halkan Alisa.

- Igen, ezt jól látod. És a tiéd milyen nő? – kérdezte témát váltva, miközben a kezét nyújtotta a lánynak, aki el is fogadta.

- Nos, kicsit nehéz erre válaszolni. Kissé bonyolult, kegyetlen üzletasszony a munkában, a bátyáimmal olyan, mint egy rossz gyerek, míg nekem ő a legjobb barátom – felelte, miközben sétáltak egymás mellett a domboldalon.

Alisa egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal, és az illatokkal. Amennyit hallott már a fiú vagyonáról és stílusáról nem is gondolta volna, hogy ilyen gyönyörű helyett ismer.

- Amúgy érdekes, hogy az anyukád haláláról rögtön mesélsz, de hogy miért velem szeretnél járni, arról nem – mondta a lány, miközben leültek egy padra, és ő még mindig a tájat bámulta.

- Anyám haláláról az egész suli tud, és az apám nagyon szép, díszes temetést rendezett neki. Azonban az irántad való érzéseim és gondolataim kettőnkre tartoznak. De mivel te sem bízol még bennem, ezt a luxust én is megengedhetem magamnak, hogy kételkedem benned – nyújtózott nagyot Greg, miközben mélyen beszívta a friss levegőt.

- Egy hete láttalak először és tegnap váltottunk pár szót, és azóta még együtt is járunk, szóval a helyedben nem panaszkodnék – felelte komolyan a lány.

- És mit tervezel, hogy melyik csoport tagja leszel a suliban? A sportolóké vagy a strébereké? – váltott témát a fiú.

- A kettő együtt nem is megy? – kérdezte Alisa.

- Nos, egy embert ismerek, akinek ez sikerült, és néhány legendáról tudok még, de ők már régen jártak az iskolába – gondolkodott el a fiú.

- Csak nem Nate Holmest ismered? – kérdezte a lány sejtelmesen.

- De, talán rokonod? – kíváncsiskodott.

- Történetesen a fiatalabbik bátyám. Az idősebbik két évvel idősebb tőle, és ő is egyszerre űzte a sportot és a tanulást. Sőt az anyám országos csúcsot úszott az iskolai úszócsapatban – mondta büszkén.

- Lily Colins elég magasra tette a lécet. Biztos vagy benne, hogy egy állami suliból ment volna ez? – kételkedett.

- Apámnak is sikerült. Egy szegény negyedből jött, és adományokból szedte össze az úszóbérletre a pénzt, majd diák munkákat vállalt, hogy ne mások jóindulatára legyen utalva. A lényeg az, hogy nem az elit származás, hanem a kemény munka számít a tanulás során. Ha most nem tanulok meg küzdeni, akkor soha nem fogok tudni kiállni az igazán fontos dolgokért – mondta Alisa kicsit lelkesebben.

- Holnap megyünk úszni? – kérdezte Greg, akit teljesen lenyűgözött a lány.

- Ha nem nagyon rémítettelek el – pirult el a kérdezett, mivel időközben rádöbbent, hogy talán kissé túl nyílt volt. Nem is tudta, hogy a fiút pont ez nyűgözte le, hogy nincs eltelve a vagyonától.

*

Körülbelül még egy órát beszélgettek, majd Greg hazavitte a lányt. A kapuban egy puszival váltak el, mivel még Alisa nem volt biztos magában, hogy valóban járni akar a fiúval. Persze közönség előtt magabiztos volt, hiszen a látszat sokat számít az ő világukban. Azonban így kettesben közel sem volt olyan bátor.

- Akkor holnap egykor érted jövök – köszönt el Greg, majd a fejébe húzta a sisakját.

- Rendben várni foglak – integetett a lány, miközben a fiú elhajtott. Ahogy eltűnt a motoros a horizontról Alisa a fejét fogva bement a házba, reménykedve benne, hogy nem csinált komplett hülyét magából. Ahogy belépett a nappaliba, a két vigyorgó bátyjával találta magát szembe. – Nektek mi bajotok van? – kérdezte félve köszönés helyett.

- A mi egyetlen kishúgunk most jött haza egy fiúval való első randijáról, és igazán kíváncsiak vagyunk, hogy mi történt – felelte az idősebbik bátyja Christopher, akinek teljesen szőke haja volt, de ugyanolyan zöld szeme, mint a húgának.

- Hagy emésszem meg a ma történteket, és gondoljam át a dolgokat! – kérte.

- Mesélj! – nem hagyta annyiban a dolgot a két fivér.

- Nem, én se kértem számon rajtatok, hogy mit csináltatok a barátnőitekkel – érvelt, mire megjelent az édesanyjuk.

- Mi a helyzet fiatalok? Mi ez a nagy összetömörülés? – kérdezte kíváncsian, mivel szombat délután egyik gyermekét sem szokta otthon találni. Lily Holmeson nem látszott, hogy három gyerek édesanyja és az sem, hogy egy egész újság szerkesztősége retteg tőle.

- A fiúk nem hagynak békén – panaszkodott Alisa.

- Chris, Nate ne piszkáljátok a húgotokat! – komorult el, a világoskék szemei szinte elsötétültek.

- Anya mondtuk már, hogy Alisa ma randizni volt? – kérdezte Nathan.

- És helyes pasi? – kérdezte hangnemet váltva az anyjuk.

- Igen – pirult el az érintett, majd észbe is kapott. – ANYA! – szólt kissé sértődötten a nőre.

- Kávé? – nem jött zavarba a nő.

- Rendben – sóhajtott Alisa. – De a fiúk nem jönnek – egyezett bele végül.

- Nekem jó – bólintott az anyjuk. 

- Na de – tiltakozott volna Christopher.

- Nincs de. Tiszteletben kell tartanunk Alisa kívánságát. Én most megtudakolom, amit mindenképpen muszáj, de míg nem komoly és ő nem nyílik meg, addig nincs vallatás – figyelmeztette a fiait.

- Apát és nagyapát kell megnyerni magunknak – vélekedett Nathan.

- Adok én nektek olyan nagyapát, hogy a végén a kocsitoktól is önként megváltok, csak ne kínozzalak többé titeket – fenyegetőzött.

- Szóval ilyen erőt jelent egy nővér – állapította meg Alisa.

- Nem, egy túl szigorú apa hatása, aki még mindig alaposan megkeseríti az életemet – felelte Lily, akinek szinte villámokat szórtak a kék szemei.

- Köszönöm anya – bólintott Alisa hálásan.

Ezután egy-egy bögre kávéval betelepedtek Alisa szobájába, és beszélgettek. Az anyja nem követelte, hogy mindenről beszámoljon, de ugyanakkor mégis megnyílt neki, anélkül, hogy észrevette volna. 

Az uszodában nagyon jól sikerült a randi, főleg, hogy az ott úszómesterkedő edző is felfigyelt a lány tehetségére, és meghívta az iskola úszócsapatába. Ezután futótűzként terjedt a hír, hogy Alisa és Greg egy párt alkot. Cameron az újságtól kissé bosszankodva fogadta, hogy Alisa könnyedén beilleszkedett az iskolai közegbe. Így nem tudott sok időt a lánnyal tölteni, és szorosabb barátságot kialakítani, hogy ezután megismerkedhessen a lány anyjával, és az újságíró szakma nagyjaival.

Éppen ezen gondolkodott a gépe előtt ülve, mikor lépteket hallott a szerkesztőségben. Zavartan rakta le a nagyjából megkezdett cikket, hogy nehogy valaki illetéktelen belenézzen, mivel biztos, hogy nem az újság tagja volt az illető.

- Ki van itt? – kérdezte hangosan, a hangja kissé meg is remegett.

- Találhattál volna egy kevésbé nyomasztó szabadidős elfoglaltságot is – jegyezte meg a lány számára az iskola legidegesítőbb hangja.

- Linda, mit keresel itt? – lett sokkal határozottabb.

- Kivételesen közösek a céljaink – mutatta meg magát a másik lány. Cameron undorodva nézett végig az alattomos lányon. A szőke haja szokás szerint nagy loknikban simogatták a vállát, és a barna szemeiből hiányzott a jóindulat minden jele. 

- Ebben kételkedem, de beszélj! – lett kíváncsi Cameron.

- Nem tudtam nem észrevenni, hogy téged is zavar Greg és az új lány kapcsolata – tűrte a szőke göndör fürtjeit a füle mögé.

- Alisa a barátom, míg Greg már nem érdekel. Szóval, szerinted miért akarnám szétszedni őket? – jött Cameronra a nevethetnék, miközben el sem hitte, hogy ez történik.

- Nem tudom, hogy neked mik az indokaid, de azt tudom, hogy te sem örülsz nekik. Őszintén nem is érdekel, de jelenleg közös a cél – mondta Linda határozottan.

- Tudtommal neked van pasid, akkor minek neked Alisáé? – nem értette Cameron.

- Aeron hol van Greghez képest? – kérdezte Linda némileg sértődötten.

- De Greg Alisát szereti – érvelt a másik lány.

- Nem szereti, csak tetszik neki a megjátszott ártatlansága. Azonban jól tudjuk, hogy a mi köreinkben senki sem tiszta lelkileg. Meg fogom találni Holmes szennyesét is – mondta eltökélten.

- Tőlem mit is vársz pontosan? Talán nekem kéne kiderítenem, hogy mik ezek a mocskos dolgok Alisa életében? – hitetlenkedett Cameron.

- Nagyjából – bólintott a göndör hajú lány.

- Na, idefigyelj! Alisa anyja az ország egyik vezető újságjának a tulaja és főszerkesztője. Ha keresztbe teszek Alisának, azt hiszed, hogy valamelyik újság alkalmazna ebben az életben? – vitte fel a hangsúlyt. – A válaszom nem, nem fogom tönkretenni a kapcsolatukat, sőt a saját életemet sem – mutatott az ajtó felé.

- Rendben, megoldom máshogy – maradt nyugodt Linda, de egyáltalán nem volt boldog a visszautasítástól. Cameron jól tudta, hogy Linda nem fog leállni, és keresztbe fog tenni Alisának.

*

A következő héten az úszócsapatból a fiúk néhány napos táborba mentek a nagy bajnokság előtt. Alisa a két bátyjával edzett a fiúk edzője keze alatt. Linda fotóssal követette a lányt mindenhová. Alig két nap alatt szép kis fotósorozatot hoztak össze a lányról. A fivérekkel közös képekbe könnyedén bele lehetett magyarázni hamis dolgokat is, mintha Alisa hűtlen lenne Greghez.

Másnap az egész iskola ki volt dekorálva a kinagyított képekkel, és nagy betűkkel rájuk volt írva, hogy: RIBANC. Alisa nem hitt a szemének, sem a fülének, hogy ez megtörténhet. Akárhányszor próbálta elmondani, senki sem hallgatta meg. Egyedül Cameron volt tisztában a teljes igazsággal, de a tömeg hangját nem tudta túlkiabálni.

Csütörtökön értek haza a csapat tagjai, akiknek sejtelmük sem volt az iskolában folyó koncepciós boszorkányüldözésről. Greg egész nap próbálta megtalálni a barátnőjét, de a lányt elnyelte a föld. Ebédnél sikerült elkapnia Alisát, aki akkor is menekült volna, de a fiú erősen tartotta a karjánál.

- Alisa, mi folyik itt? – kérdezte határozottan Greg.

- Szakítani akarok – mondta az elmúlt napok után megalázottságtól könnyes szemekkel a lány.

- Mi történt, amíg nem voltam itthon? Mégis miért akarnál ilyet? – nem értett semmi az iskola sztárja.

- Nem akarok egy ellenzett kapcsolat részese lenni – szipogta, majd megtörölte a könnyes szemeit.

- Kik ellenzik? A családod? – hökkent meg a fiú.

- Nem, de szinte mindenki más igen, főleg akik most bámulnak minket – felelte most már sírva a lány. Ekkor ismét megszólalt a kántálás, hogy:

- RIBANC! RIBANC!

- Miről maradtam le? – nézett semmit sem értve a barátnőjére.

- Megkíméllek Greg, hogy hazugságokat kelljen hallanod – lépett elő Linda és átadta a képeket. – Nézd meg csak, hogy mit művelt a barátnőd, míg te oda voltál!

- Linda mióta nem lehet nyilvánosan megölelni valakinek a testvéreit? – kérdezte Greg, miután egy-egy kósza pillantást vetett a képekre. 

- Eddig nem adtak lehetőséget, hogy megvédjem magam a koholt vádak ellen. Akárhányszor megpróbáltam, hozzákezdtek Linda vezetésével ribancozni – tépte ki a karját Alisa a fiú kezei közül.

- Rendben, akkor magyarázd meg Ribanc, hogy kik ezek! Várj, tudom, az úszókra gerjedsz. Azonban, hogy rögtön az egyetemi csapat kép nagyágyúját célzod meg, akik ráadásul fivérek is – uszította a tömeget Alisa ellen.

- Igen, Chris és Nate Holmes. Az én nevem pedig Alisa Holmes – felelte idegesen.

- Véletlen egybeesés – legyintett a szőke hajú lány.

- Nem fogok magyarázkodni, mert szeretem a családomat. Úgy beszélsz, mintha bűnt követtem volna el és nem lennék idevaló. Kívánom nektek, hogy fulladjatok meg egy kiskanál vízben. Végeztem veletek. Veled is – szánta az utolsó mondatot Gregnek, a szavaiból csak úgy sugárzott a düh, majd elhagyta az ebédlőt. A kidobott fiú kétségbeesetten sietett utána.

- Alisa várj, kérlek! – kiabált a lánynak.

- Miért várjak, hogy még jobban közutálat tárgya legyek, mert veled vagyok. Nagyon vonzódom hozzád, de nem akarok tönkretenni két életet – mondta zokogva.

- Alisa beléd szerettem, amikor megláttalak – ölelte át hátulról a lányt. – El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz volt, hogy utána nagyon sokáig nem láttalak – fúrta az arcát a lány hosszú hajába.

- Hétfőn láttuk egymást, pénteken randevút kértél. Ne akarj áltatni, mint egy naiv libát! – kérte, miközben megtörölte a szemeit.

- Már több mint egy éve szerelmes vagyok beléd – vallotta be Greg.

- Hogy érted ezt? – nem értett semmit a lány, mire a fiú maga felé fordította.

- Emlékszel, mikor meséltem, hogy az édesanyám meghalt az öcsém születése után, azóta az apám nem nagyon bír ránézni az öcskösre, és a nővéremmel mi ketten neveljük. Éppen a játszóházból jöttünk ki, és ő előre szalad a szökőkúthoz, hogy elkapjon egy galambot. Azonban olyan szerencsétlen volt szegény, hogy bele is esett a szökőkútba. A körülötte lévők mind kinevették. Te mentél oda hozzá, és segítettél neki kimászni, majd adtad rá a pulóveredet, hogy ne fázzon meg. Akkor láttam, azt a gyönyörű mosolyod, amibe rögtön beleszerettem. Nem ismertelek, de tudtam, hogy hatalmas szíved van – tűrte a lány haját a füle mögé, miközben Alisában is kezdtek felszínre jönni az emlékek. Emlékezett az esetre:


- Ott van a bátyám – emlékezett a kisfiú hangjára, miközben őt hívták a barátai.

- Rendben, vigyázz magadra kisember – búcsúzott el, és már el is ment.


- Azóta sokszor jártam kint a sétálóban, hogy visszaadjam a pulóvered, és hátha megismerhetlek jobban. Tudtam, hogy a neved Alisa, de semmi egyebet nem. Már-már kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is viszontlátlak, mikor egy hétfő délben megláttalak az ebédlőben – folytatta a mesélést Greg.

- Miért nem mondtad el? – kérdezte Alisa.

- Féltem, hogy kinevetsz. Tartottam tőle, hogy az öcsém iránti szeretet miatt láttalak olyan szépnek és jónak. Meg akartalak ismerni, és egyébként is sok lett volna, ha eléd állok ezzel a régi történettel – simogatta meg a lány arcát.

- Téged szeretnek itt a suliban, engem utálnak. Ki akarod tenni magad annak, hogy téged is megutáljanak? – kérdezte félve Alisa.

- Szeretlek téged, és így az egész suli elmehet melegebb éghajlatra, ha ezt nem tartják tiszteletben. Nekem bőven elég lenne annyi, hogy te viszont szeretsz majd egy napon, nem számít, hogy mennyit kell rá várnom, mert rád érdemes várni – csókolta meg végre. Alisát meglepte a fiú tette, de rögtön viszonozta, sőt át is ölelte a nyakát.

- Azt hiszem, hogy van egy jó hírem – mosolygott a fiúra a csók végén. Nem kell egy percet sem várnod, mivel én is szerelmes vagyok beléd – vallotta be az érzéseit.

- Akkor menjünk vissza, és ebédeljünk meg végre, mert hamarosan mennünk kell vissza az órákra. Délután elmehetnénk valamerre – vetette fel, miközben elkezdte visszahúzni az ebédlő felé.

- Arra a szép kiránduló helyre, amit mutattál, csak mi ketten – egyezett bele a lányt.

- Úgy lesz – bólintott a fiú.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

óóóóóóóóó

(Gizus, 2011.10.18 21:15)

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Ez tök ari volt!
Manci, örülhetsz az ajándékodnak, és még egyszer nagyon sok boldog születésnapot kívánok! :)

LAOM: még egyszer: óóóóóóóóóóó...
Szinte láttam magam előtt Mancit (kék szemmel továbbra is), ahogy összejön egy sármost hapival. (Csak nem létező személy alapján, kuzin? XD)
Először én is néztem, hogy csak így hipp-hopp, aztán a végére olyan jól kijött minden. A cím is végig olyan "érthetetlennek" tűnt, de a végén annyira összeklappoltak a dolgok XD
Már megint kezdtem pánikolni, hogy lassan a lap alján járok, és még akkor jön a konfliktus. Szokás szerint fenomenális voltál, LAOM.

És hogy egy pöppet elégedetlenkedjek: Drakliák mikorra várható? :(

Gratula, újból, szép jó éjt, G.

Re: óóóóóóóóó

(LAOM28, 2011.11.03 19:45)

Gizikém már megint olyan elégedetlen voltál. Ez a mű teljes egészében fikció, egy shojuo manga olvasása közben találtam ki. Igaz, annak teljesen más volt a hangulata és a temperamentuma. El tudom képzelni, ahogy tépnéd a szőke hajad, hogy mit is akartam a címmel. Aztán a végén egy csapással megvilágosulsz, és már mindent értesz. :)
Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett :) A Drakliák készül, türelem rózsát terem, ha az nem jó, akkor egyéb gazt. Na hali

Mancikácska :D

(IMÁDOM :D:D:D:D:D:D:D:D, 2011.10.19 08:21)

Nagyon nagyon szépen köszönöm :D ez a legszebb születésnapi ajándék amit kaptam :D egyszerűen IMÁDOM :D
Meg voltak benne a Classic Laom motívumok és mellette mégis olyan másabb és egyben olyan különleges iromány született :D
Le a kalappal előtted, drága testvérkém :D
Ahogy mondani szoktam Big BIG HUGE LIKE :D